Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-19 / 116. szám

1986. május 19. « PETŐFI NEPE ® 3 BÁCS-KISKUN MEGYEI FIA TALOK AZ ÉLELMISZERIPARI FŐISKOLÁN Üzemmérnökként jönnek haza OLCSÓBB, GAZDASÁGOSABB Piaci napokon nagy a lárma a szegedi Marx téren. Jól esik a csend a régi, de szépen fel­újított épület vastag falai között. Leckeköny­vekkel a kezükben fiatalok jönnek, mennek. S legyen az index jelesektől egyhangú, vagy különböző számjegyekkel tarkított, a vizs­gákra készülés halkszavúbbá teszi a diákokat. — A kollokviumokon, szigorlatokon meg­oldódik a hallgatók nagy többségének a nyel­ve, eltekintve a kivételektől, akik az első ne­kirugaszkodáson szűkszavúak maradnak, s egy kicsit később „oldódnak fel” — jegyezte Együttműködési szerződés — Bács-Kiskun megyéből há­nyán tanulnak az Élelmiszeripa­ri Főiskolán? — A nappali tagozaton 30—35- en, a négyéves levelező tagoza­ton körülbelül 8—10-en. Éven­te tehát mintegy 10 Bács-Kis­kun megyei fiatal végez a főis­kola nappali tagozatán. Tudjuk, hogy ennél több élelmiszeripari szakemberre van szükségük. Ezért a megyei tanáccsal 1982- ben kötött együttműködési szer­ződés hamarosan sorra kerülő felújításakor ezt is figyelembe vesszük, s lehetőségeinkhez ké­pest igyekszünk a létszámot nö­velni. — Említette a lehetőségei­ket ... — Igen, mert jelenleg főisko­lánkra háromszoros a túljelent­kezés. Ehhez tudni kell azt is, hogy rajtunk kívül az országban felsőfokú élelmiszeripari szak­emberek képzésével két intéz­mény, a Budapesti Kertészeti Egyetem tartósítókara, és a Műszaki Egyetem vegyészmér­nöki kara foglalkozik. A szege­di főiskolán szaküzemmérnökö­ket is képezünk, levelező tagoza­ton. Ez tulajdoniképpen az egye­temek szakmérnök-képzéséhez hasonlítható. A három féléves képzésre munkahelyi javaslat­tal lehet jelentkezni. Akik el­végzik, szaküzemmérnöki dip­lomát kapnak. Két szakon tanulnak — A főiskolán hány szakon tanulhatnak a fiatalok, s milyen tantárgyakból kell felvételizni­ök? — kérdeztük a főigazgató­nőtől, aki órájára pillantva el­nézést kért: mennie kell a főis­kolai tanácsülésre, de gondosko­dott a beszélgetés folytatásáról, s dr. Cséfalvay Ignác, a tanul­mányi osztály vezetője válaszolt kérdéseinkre. — Készségesen teszem azért is, mert bácsalmási vagyok, te­hát szívemhez közel áll Bács- Kiskun megye — mondta, mi­után hellyel kínált szobájában. — Szóval intézményünkben élel­miszer-technológiai és élelmi- szeripari gépész szakon képez­zük a hallgatókat. A technoló­giai szakra biológiából és ké­miából, a gépészre matematiká­ból és fizikából kell írásbeli és szóbeli felvételi vizsgát tenni. A szakokon belül úgynevezett ágazatok közül választhatnak a hallgatók. — Milyen ágazatok vannak, s mennyit kell, illetve lehet vá­lasztani? — Az élelmiszer-technológiai szaknak malom-, sütő-, keverék­takarmány-, édes-, hús-, barom­fi-, tejipari, valamint az állati termékek hőkezeléses tartósítá­si ágazatai vannak, s a diákok ezek közül kettőt választanak, vagyis tanulmányaik során két ágazatra specializálódnak. A gépész szakon gépész, illetve mű­szerezés és automatizálási ága­zat működik. Lajosmizsei, akasztói, kecskeméti diákok között — Beszélgethetnénk Bács-Kis­kun megyei diákokkal? — Kis szerencse kell hozzá, mert vizsgaidőszakban inkább a kollégiumban találhatók a hall­gatók, de megpróbálom — nyúlt a telefonkagylóhoz a tanulmá­nyi osztály vezetője. Hamaro­san kopogtattak az ajtón, és há­rom fiatal lépett be. Dr. Cséfal­vay Ignác mutatta be őket: a lajosmizsei Sztana Évát, aki most végez, az Akasztóról jött másodéves Szabó Mártát, és az elsőéves kecskeméti Tréfás And­rást. — Honnan ismeri ilyen jól a diákokat, hiszen több mint há­romszáz nappalis van belőlük? — Onnan, hogy én vagyok a Dorozsmai úti kétszázhúsz sze­mélyes főiskolai kollégium ve­zetője is, tehát délutánonként, esténként is együtt vagyok velük. — Az utolsó évnek hamarosan vége. Hol fog dolgozni? — kér­deztük Sztana Évától. meg tréfásan beszélgetésünk elején Gábor Miklósné dr., az Élelmiszeripari Főiskola fő­igazgatója. — A három évfolyam nappali ta­gozatán 360 fiatal tanul. Elmondhatom róluk, hogy szorgalmasak, becsületesen készülnek választott pályájukra. Intézményünk jövőre lesz 25 éves, s ez idő alatt 3 ezer diplomát adtunk ki. A szegedi főiskolán végzett élel­miszeripari üzemmérnökök az ország minden táján jól megállják helyüket, s közülük töb­ben vezető beosztásban dolgoznak. # A diákklub tagjai közül hárman: Szabó Márta, SzUna Éva és Tréfás András. (Nagy László felvételei) — A technológia szak sütő- és édesipari ágazatán tanulok. Ál­lamvizsga után a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Ter­melőszövetkezet tésztaüzemében szeretnék elhelyezkedni, ha nem sikerül bejutnom a Kertészeti Egyetem tartósítókarának ne­gyedik évfolyamára. — Tehát tovább akar tanulni. — Igen. Ügy érzem, a köve­telményeknek megfelelek. Az egyik évfolyamtársammal ké­szítettünk egy dolgozatot a ke­nyérbél tulajdonságairól. Az Élelmiszeripari Tudományos Egyesület által az idén rendezett Országos Tudományos Diákkö­ri Konferencián első helyezést értünk el. E témából írtam a szakdolgozatot is. Tanulmányi átlagom 4,5. Emellett német nyelvet tanulok, s júliusban kö­zépfokú vizsgát teszek. Az egye­temre való bejutáshoz ugyanis egy idegen nyelv ismerete is szükséges. — Miért? — A nemzetközi élelmiszer- ipari kapcsolatok fenntartásá­hoz, az exportmunkákhoz, a szakirodalom tanulmányozásá­hoz nélkülözhetetlen. A főisko­lán, illetve a kollégiumban min­den lehetőséget megkapunk a nyelvtanuláshoz. Szabó Márta a kalocsai I. István Gimnáziumban érettsé­gizett. Joghallgató akart lenni, de nem vették fel. A kiskőrösi KÖJÁL-hoz ment el dolgozni, és az egyik munkatársa buzdításá­ra próbálkozott meg az Élel­miszeripari Főiskolával. Sikerült. Szintén technológia szakos, s a főiskola Bács-Kiskun megyei diákklubjának titkára. Jól működő diákklub — Mióta működik a klubjuk? — A megyei tanács javaslatá­ra 1984-ben alakult meg. Egyál­talán nem formális a 30—35 klubtag összetartása; sikerült ugyanis tartalmas szakmai és kulturális programokat szervez­ni. — Például? — Félévenként üzemlátogatá­sokon veszünk részt. Felkeres­tük már a Kecskeméti Konzerv­gyárat, a Baromfifeldolgozó Vál­lalatot, Baján a Bácshúst, a sü­tőüzemet. Voltunk színházban, megnéztük a Kodály intézetet, a bajai új könyvtárat. Bács-Kis­kun megyei termékbemutatót rendeztünk a kollégiumban. Van egy újabb kezdeményezésünk. Szeretnénk megalakítani a sze­gedi egyetemeken és más főis­kolákon tanuló Bács megyei fia­talok közös diákklubját. Helyet kapnánk a mi kollégiumunk­ban. — Jó ötlet, létre kell hozni, mert a kikapcsolódásnak tartal­mas formája lenne — folytatta Tréfás András. — Bár az első évben nem sok idő jutott a mű­velődésre. Nagyon erős a ma­tematika, a fizika és a mecha­nika. A kecskeméti Katona Jó­zsef Gimnáziumban jó alapokat kaptam ahhoz, hogy sikeresen vegyem az „akadályokat”, de mégsem könnyű. — Kollégista? — Minden elsős kollégiumba kerül. Ez a szülőknek meg­nyugtató, nekünk pedig kényel­mes. Búcsúzóul a tanulmányi osz­tály vezetője elmondta, a taná­rok, diákok egyaránt büszkék arra, hogy áprilisban Kiváló kol­légium kitüntetést kapott az élelmiszeriparis diákok Dorozs­mai úti otthona. Tárnái László Ideje újra-felfedeznünk, alkalmaznunk a vályogtég­lát és a vertfalat, mert elő­állításuk olcsó, használa­tuk során ráadásul további üzemelési költségeket ta­karíthatunk meg — állítja (több szakember egybe­hangzó véleményét ismer­tetve) Major József, a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottságának építésze. A vályogtégla és a vertfal reneszánsza? — Miért jó a vályog? — Eleve az is érdekes, hogy ezt csak mostanában kérdezik meg. Régen ez föl sem merült, hiszen majd’ mindegyik épület agyagtéglából készült, és közülük sok még ma is áll. Nem kérdezték a mi őseink sem, akik házaikat — külön alap, szigetelés nélkül — vá­lyogtéglából készítették, netán vertfallal, mindkét eljárásban azonos az anyag. — Érvei elgondolkodtatásra késztetőek, de megke­rülik a költségek kérdését. — Csakis azért, mert ez annyira kézenfekvő, hogy külön nem is akartam kitérni rá: a vályog a legol­csóbb építőanyag. A vályogtégla előállításához ele­gendő annak az energiának alig 5 (!) százaléka, amely a kerámiatéglához kellene. A panellel inkább nem is hasonlítom össze. — Ezek szerint építsünk mindent vályogból? — A vályogtégla természetesen nem zárja ki más építőanyagok alkalmazását. Annál inkább sem, mert bizonyos meghatározott nagyságrendű feladatokra alkalmas igazából. Például a családi házakat ott, ahol agyag és napsütés van, igen előnyösen lehet vályogból készíteni. Nem mellékes talán az a szem­pont, hogy egy köbméter falazóanyag égetett tég­lából 2200 forintba kerül, ugyanez vályogból 1100 forint, noha 10—12 centivel vastagabb falat kell rak­ni. Különösen Bács-Kiskun megyében kellene tehát újraértékelni ezt az anyagot, hiszen a magánlakás­építés zöme családiház-formában bonyolódik le, ahol a vályognak létjogosultsága van. — Annak, aki nagy felbuzdulásában azonnal vá­lyogért kiáltana, nem árt lehűteni a kedélyét: ha ezt az anyagot választja, nem kap OTP-hitelt... — 1968-ban ezt a technológiát és anyagot való­ban korszerűtlennek minősítették, s a döntés a vá­lyogépítkezésre nyújtott hitel tilalmával járt együtt. Azóta azonban a régi szempontokat újra kellett ér­tékelni. Talán nem érdektelen tudni azt, hogy az összes építőanyag közül kizárólag a vályog, és a vertfal képes lélegzeni. Hőt von el és hőt ad le, pá­rát von el és ad le, ennek az emberi szervezetre gyakorolt kedvező hatását az tudja értékelni igazán, aki a panellakásában légzőszervi megbetegedést sze­dett össze. — Meggyőződésből beszél, vagy konkrét mérések­re is hivatkozni tud? — Konkrét vizsgálatok alapozták meg a meggyő­ződésemet. Kiskőrösön, ahol dolgozom, az elmúlt két idényben 17 lakást mértünk. A poroton és az alfa téglából készült házakhoz képest a vakolattal együtt 43 centis falvastagságú vályogházakban átlagosan 50 százalékkal kevesebb energiára volt szükség a fű­téshez, arról már nem is beszélve, hogy a vályog­házban éjszaka is kellemes a hőmérséklet, a foko­zatos hőleadás következtében. — Tehát ba jól értem, vályogból majdnem min­denütt, és majdnem mindent lehetne építeni, any- nyira jó. Nincsenek is különleges szabályai? — A hétköznapi előírások betartása ajánlott, ugyanaz, mint ami a poroton téglára is vonatkozik. Például a talajnedvesség elleni szigetelést az épület teljes felületén két rétegben kell elvégezni. Ezt egyébként a műszaki előírások ma is kötelezővé te­szik, ám a gyakorlatban csak kevesen tartják be. Ami speciálisan vályogtégla- és vertfal-szabály: a nyomás alatt lévő vízszerelvényeket úgy kell elhe­lyezni, hogy ne a vályogfalban legyenek, — legjobb erre a célra 10-es válaszfalat égetett téglából rakni — és ahol nyomás alatt lévő vízvezeték csapja van, ott középső padlólefolyó is kell. — Akkor már csak a vályogtégla beszerzése, a vertfal elkészítése marad hátra. De mintha eltűn­tek volna a vályogvetők. Nem? — A műszaki háttérre — nevezzük így — a mai­nál nagyobb figyelmet kellene fordítani. Például a vályogra szabvány sincs. — Nyilván azért, mert az agyag minősége minde­nütt más és más. — Ettől még tól-ig határokat megszabhattak vol­na! Az már csak a hétköznapi józan észt dicséri, hogy a vályogtégla méretei eleve szabványosak: persze, hogy azok, hiszen így gond nélküli velük az építkezés. Szilárdságvizsgálatokat végzett a sze­gedi szakintézet, az eredmények jók. Hozzáteszem: ha iparilag, azaz nyomás alatt állítják elő a vályog­téglát, akár emeletes ház építésére is alkalmasak! A szakirodalom előszeretettel idézi föl annak az NSZK- ban álló hétemeletes háznak a példáját, amelyet vá­lyogtéglából még 1828-ban húztak fel, és azóta sincs semmi baja. — A szakértőket és a felelős illetékeseket minden érvnél jobban meggyőzné egy referenciaépület. Er­re nincs terv Kiskőrösön? — A terv kész, és az épület is — bízom benne — készül. Van elképzelésünk a vertfal technológiájá­nak korszerűsítésére — ez ugyanis jól gépesíthető. A gépészeti tervezés azonban 400 ezer forintba ke­rülne, ám ennyi pénzünk — erre — nincs. Ami a vályogot illeti, elképzelésünk szerint olyan „tábori vályogtéglagyár’' kellene, amely tengelyen bárhová szállítható. A költségek két és fél millióra rúgná­nak — ez két idényben megtérülne, ha három fo­rintért árulnánk a sajtolt vályogtéglát. Szeretnénk már ott tartani . ..! Bal lai József A bácsalmási áfész legjobb brigádja (Tudósítónktól.) Legutóbbi termelési ta-' nácskozásán a szocialista bri­gádmozgalom 1985. évi ered­ményeit is értékelte a Bács-^ almás és Vidéke Áfész. A múlt évi teljesítéseik alapján a cukrászüzemben dolgozók Marcipán nevű kollektíváját ítélték a legjobbnak, a Szö­vetkezet Kiváló Brigádja címre érdemesnek. A tíztagú brigád Bácsal­más és tizenöt környékbeli település 33 egységének ké­szít süteményt, nyolc község­nek fagylalt-alapanyagot. A kollektíva fiatalokból áll — átlagéletkoruk 28 év —, kö­zülük' nyolcán szakképzett cukrászok. Szakmai verse­nyeken mindig részt vesznek — és jól szerepelnek. Az áfész életében ünnepinek számító eseményen a brigád vezetője, Halla Zsuzsanna vette át a bácsalmási szövet­kezet legmagasabb kitünteté­sét. Juhász Jenő (Bácsalmás) A FRANCIÁK MEGMONDJÁK, MI TITKOLJUK Talányos képeslapok Három embert is megkér­deztem, amíg megtudtam; hol található a Képesbolt. Vevő azért így is akad. Főként helybeliek, diákok nézegetik a választékot. Kecskeméti és Bács-Kiskun megyei képes­lapot is veszegetnek. Mint­egy 30-féle helyi képeslap kí- nálgatja magát jól látható he­lyen. Sokkal jobb a válasz­ték, mint az elmúlt években, mint — tapasztaltam — pél­dául Miskolcon, Szombathe­lyen. A vasútállomáson kisebb a kínálat. Kevés turista érke­zik vonattal. Az üzletvezető mindössze néhány száz fo­rintos forgalmat ér el képes­lapokból. Viszonylag csekély forgótőkéje lévén aligha bő­vítheti a választékot. Kevesebben keresik föl a Pusztatouristot képeslapért, amióta új helyére költözött. A Kecskeméten csupán 2—3 óráig időző külföldieket bő kínálat állítja meg a tanács­háza előcsarnokában. A mel­lékállásban árusító hölgy igen leleményes. (Előfordult, hogy saját pénzén vásárolt más üzletekben képeslapot, ha csak ott talált a külföldi, és magyar csoportok által kedveiteket.) Utánajárás, de így sem tudott szerezni — például — városismertető le­porellókat, pedig vinnék, mint a cukrot, noha a Képzőművé­szeti Kiadó jobban odafi­gyel Kecskemétre, Bács-Kis- kunra, mint korábban. Még keresettebbek volná­nak képeslapjaik, ha a több látnivalót bemutató városké­peken nem titkolnák el, hogy mit ábrázol. Az egyik Üdvöz­let Kecskemétről feliratún a Nagytemplom, a tanácsháza, a Tudomány és Technika Há­za, az Erdei Ferenc Művelő­dési Központ, a Játékmúzeum és játékház, valamint a Naiv Múzeum látható. A címzett a katolikus templom kivételé­vel, mindezekről legfeljebb csak annyit állapíthat meg, hogy szép épületek, de álmá­ban sem jut eszébe: Magyar- ország egyetlen játékházát és Naiv Múzeumát is megtekint­heti, ha netán (a képeslap révén) kedve támad egy kecskeméti kirándulásra. Nemrégiben kaptam Frei- burgból a Svábkaput, a Már- tonkaput, a székesegyházat, az ősi kávéházat és a város­házát ábrázoló üdvözlőlapot. Sohasem jártam a fekete-er­dei városban, de a hátlapfel­iratok segítségével azonosít­hatom a látványt. Azt hiszem, hogy még kisdiákok is föl­ismernék az Eiffel-tornyot, a Diadalívet, a Notre-Dame-t, de egy barátomtól kapott ké­peslap tanúsága szerint még­is föltüntette a francia kiadó: mi látható a nagyon szép üd­vözlőlapon. Egyetlen képeslapot se ad­janak ki idegen nyelvű föl­irat nélkül, kevesen értik nyelvünket! Legalább annyi­ra kíváncsiak az innen képes­lappal köszöntött rokonok, munkatársak, barátok arra, hogy mit ábrázol az a furcsa, szép épület, kit ábrázol a szo­bor, merre található az a szép utcarészlet, mint a fotós ne­vére. Heitai Nándor • Dr. Cséfalvay Ignác: „Szivem­hez közel áll Báes-Kiskun me­gye”. 0 Gábor Miklósné dr. „Igyek­szünk a létszámot növelni”.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom