Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
4 © PETŐFI NÉPE O 1986. április 15. VILÁGGAZDASÁG „KI KÉPES ÁLLNI A VERSENYT ÉS KI NEM?” A nyugati élelmiszer-termelés és a felvásárlási árak Az eddiginél is erőteljesebb verseny bontakozhat ki a mezőgazdasági termények világpiacán, és ez kedvezőtlenül érintheti az agrárexportban érdekelt országokat. A világ -legnagyobb mezőgazdasági termény exportőre, az Egyesült Államok új mezőgazdasági törvényt dolgozott ki a közelmúltban; a Közös Piac, amely számos fontos termény kivitelében az USA után a második helyre lépett elő, szintén megkezdte az idei mezőgazdasági árakról a szokásos maratoni vitáját. A tengerentúlon és Nyugat-Európában is a mező- gazdasági irányítás átalakításával aikarjáik ellensúlyozni az elmúlt évek veszteségeit. Közismert, hogy évek óta ingadozóak, nyomottak a terményárak a piacon, romlik az agrártermékek értékesítési esélye, ugyanakkor iegyre nagyobb a túltermelés a fizetőképes rvevők keresletéhez képest. Több — a kevesebbért 1 Az öt évre szóló új amerikai mezőgazdasági törvény a „piac felé tett fordulattal” akar a gondokon túljutni. Az amerikai kormány árgaranciákat ad jelenleg a farmereknek, a búzát, kukoricát, szójababot, rizst úgynevezett -intervenciós áron vásárolja föl tőlük. Most ezeket a „fix” árakat igyekeznek a reagani szabadpiaci irányvonal szellemében közelebb - vinni a tényleges piaci árakhoz, — magyarul csökkenteni a felvásárlási árakat. Az említett termények esetében például 5 százalékkal rhérsékelik az intervenciós árakat, és a farmereknek a bevételkiesést közvetlen segélyek formájában egyenlítik majd ki. Az amerikai mezőgazdaság megújulását, versenyképességének javulását várják az új törvénytől: tény, hogy az árgaranciában részesülő, s emiatt „elkényelmesedő” farmerek egyre kisebb szerepet töltöttek be a világpiacon — meredeken esett az amerikai agrárexport az öt évvel ezelőtti 44 milliárd dollárról a múlt évi 29 milliárdos szintre. A garantált felvásárlási árak egyben a túltermelésre is ösztönöztek, az árcsökkentéssel ■e tendenciának is véget akarnak vetni. Ez magyarázza a törvény furcsaságát, hogy annak adnak több pénzt, aki kevesebbet termel. Magasabb állami áron adhatja el a búzát például az a termelő, aki parlagon hagyja a termőterület egy részét, több pénzhez jut a vágási prémiumon keresztül a gazda, 'ha felhagy a tejtermeléssel. A külföldi versenytársakat ennél persze jobban izgatja az, •hogy szó sincs teljes „frontáttörésről”, a következő évben még mindig mintegy 50 milliárd dollárral támogatják majd a mezőgazdaságot, és ezen belül milliárdokkal szubvencionálják az exportot. A cél, hogy a kivitel trendje megforduljon, a gabonaeladásolk például legalább tíz-harminc százalékkal fussanak föl, és ily módon javuljon a rendkívül eladósodott 3 millió farmer pénzügyi •helyzete. Megszabadulni a feleslegtől 1 Mások borúlátóbban ítélik meg az újabb amerikai exportinvázió esélyeit, az adósságok miatt több vevőre ugyanis nem számíthatnak az eladók, márpedig Kanada, Ausztrália, a Közös Piac vagy a szocialista országok eladói sem nyugodnak bele egykönnyen piacaik elvesztésébe. Az Európai Gazdasági Közösség •szintén a versenyképesség javítása céljából kísérel meg reformot, vagy legalábbis próbálkozik az ilyen irányba tett lépésekkel. Az »alacsony világpiaci árak mellett egyre tarthatatlanabb az a rendszer, amely támogatásokkal hidalja át a belső közös piaci és a világpiaci árak szintkülönbségét. Mintegy 18 'milliárd dollárt fordítanak máris a termények felvásárlására, raktározására, szubvenció melletti értékesítésére a külpiacokon, és ez az összeg a közös kiadásoknak a kéthar- Imadát emészti föl. Az idén nemcsak a világpiaci áresés, de egymagában a dollár érték- vesztése is növelte a finanszírozási költségeket, mert még alacsonyabbak lettek a dollárban jegyzett terményárak. Már hosszú ideje tarthatatlannak ítéli meg a közös piaci bizottság azt a rendszert, amely egyre nagyobb Összegekkel ösztönzi a készletre való termelést, milliárdokat fordít az értékesíthetetlen •mezőgazdasági feleslegek termelésére. 1 Máris 994 ezer tonna vajat, 730 ezer tonna imarhaihúst, 16,4 millió tonna gabonát tárolnak a közösség raktáraiban. Az élelmiszerhegyek leépítését a közös piaci bizottság elsősorban az árak rögzítésével, illetve csökkentésével képzeli el, emellett azonban élnének az amerikai módszerrel is: adóval sújtanák a gabona termelőit, mérsékelnék a termények •tárolásához nyújtott állami támogatásokat, kvótát vezetnének be a tejtermelésre. Hároméves akcióval kívánnak megszabadulni a nyakúkon maradt terményektől, 2,5 milliárd dollárt áldoznának külföldi értékesítésükre. i A közös piaci tagországok vezetőit már •hosszú ideje foglalkoztatja a dilemma: a mezőgazdasági szabályozás fenntartása az idén újabb 600 millió dollárral terheli a közös költségvetést, ha viszont a reform irányába lépnek, akkor a parasztok bevételei csökkenhetnek 10—15 százalékkal. Gyors döntés már- csak emiatt sem várható, a kormánypártok ugyanis Franciaországban a márciusi parlamenti választásokon számítottak, az NSZK- ban pedig júniusban a tartományi választásokon számítanak az agrárnépesség szavazataira. Az árak csökkentéséről csak a választások után születhet döntés. Konkurenciaharc | A raktárkészletek kiárusítása, a változó tengerentúli és nyugat-európai ösztönzés ■mindenesetre máris fejfájást okoz főként a gabona és a marhahús termelőinek, exportőreinek, mert az árakra további nyomás nehezedik majd. A mi élelmiszer-gazdasági kivitelünkben is meghatározó a szerepe e két áruféleségnek, így a változások a mi értékesítési kilátásaink szempontjából is kedvezőtlenek. Más országokhoz hasonlóan nálunk is az a cél, hogy az egységárak romlását ne kelljen növekvő árutömeg kivitelével kiegyenlíteni, hanem piac- és termeléspolitikai intézkedésekkel érjünk el jövedelmezőbb kivitelt. Szakemberek példaként hozzák föl á vágómarha közös piaci importtilalmát, aminek hatását exportőreink új piacok meghódításával ellensúlyozzák az utóbbi években. A szakértők szerint a szigorúbb versenyben él- taünk kell a termelők erőteljesebb — főként a minőségi kivitelre irányuló — ösztönzésével. M. J. CSENGŐDI ARANYHOMOK SZAKSZÖVETKEZET Polgári védelmi gyakorlat Ezen a reggelen dr. Borbényi Imre, a csengődi Aranyhomok Szakszövetkezet elnöke korábban érkezett munkahelyére, mint máskor. Két alapos oka volt erre Először: a kiképzési terveiknek megfelelően ezen a napon tartották a polgár; védelmi gyakorlatot; másodszor: telefonon riasztás érkezett. Az elnök, a szakszövetkezeti polgári védelmi parancsnoka riasztotta a törzset, maid tájékoztatta a feladatokról. Ezután már gördülékenyen, a terveknek •megfelelően folytatódott minden, A szakszolgálati és önvédelmi alegységek számára megkezdődött a gyorsított felkészülés. A munka nem volt könnyű, hiszen az élelmiszert, a termelő berendezéseket, a kész- és félkész termékeket, az ivóvizet meg kellett védeni a radiológiai, a biológiai, a vegyi fertőzéstől. Ki kellett osztani a védőeszközöket, majd a reitést és a védelmet megszervezni. Reggel 8 órakor a városi parancsnokság utasítására elrendelték a részleges alkalmazási készenlétet, majd az ennél egy fokkal magasabb készültséget. A feltevés szerint — ezt a kiképzési tervben pontosan kidolgozták — bombatalálat érte a vasútállomásit, a szakszövetkezetét és a községet is. A szakszövetkezet központi telephelyéről a légiriadó lefúvása ultán az RBV és a műszaki felderítő egység megkezdte a sugárszinít mérését, a „károk” megállapítását. Ezekről Závogyi István síugárfelderítő rajparancsnok — szőlészeti brigád vezető — és Tűnt Gábor műszaki felderítő rajparancsnok — műszaki raktáros — tietjt jelentést a szalkszöveitikeziat elnökének. Miint „kiderült”, tűz ütött ki az 5-ös számú raktárban, akadtak súlyos sérülések is, a 6-os számú épüfet beomlott, a közműveket jelentős károsodás érte. Szinte egyidőben indultak az egészségügyiek, a Gálik Sándor vezette tűzoltóra) és Frei László műszaki kézimentő-parancsnok vezényletével a műszakiak. A feladatokat ■a rajok rövid idő alatt elvégezték. A sebesültet limitáló fiatalokat Moravcsik Ferencné vöröske- reszites titkár (arszágggyűlésd képviselő) tökéletesen készítette fel, helyezte el rajtuk a , .sérüléseket”. A gyakorlatot vezető Vida Sándor alezredes, Kiskőrös polgári védelmi törzsparancsnoka és Gál Jenő alezredes, a polgári védelem megyei itörzsparancsnok-belyette- se, a gyakorlat végrehajtásáról nyilatkozva kijelentették: jól szervezett, eredményes volt. Gémes Gábor Számvetés előtt a szövetkezetek El tudták-e látni megfelelő minőségű és mennyiségű áruval a falusi, tanyasi lakosságot? Hogyan gazdagították a városok kínálatát? Miként vették ki részüket az ipari, mező- gazdasági termelésből és a szolgáltatásokból? A többi között ezekre a kérdésekre is válaszolnak majd a fogyasztási szövetkezetek közeljövőben megrendezendő kongresszusán. Dr. Szlameniczky Istvánt, a SZÖVOSZ elnökét, az MSZMP KB tagját munkatársunk kérte előzetes számvetésre. — Üj és még újabb áruházak épülnek szerte az országban, egyre bővül a szövetkezeti áruházi lánc — de mintha a fejlődés kizárólag a városokban járna látványos eredménynyel. Nem hagyták cserben az áfészek a kisebb településeket, a tanyaközpontokat, falvakat, községeket? — A tömegek mindenütt a világon a város felé áramlanak — hát még, ha doppingolják is ezt, mint Magyarországon! Az urbanizációra hazánkban a szövetkezetek azzal! válaszoltak, hogy tagjaik után „mentek”. De vajon ’tehettek-e mást? Egy falusi vegyesboltban — gazdasági okokból — felkopik a legjobb áfész álla is; szaküzletet, nagyáruházai viszont nem tart el az ottani kereslet Így vettek irányt a város felé. — Ez jó vagy rossz? — Nem kell bánnunk, hogy a városokban otthont találtaik a szövetkezeteik. Már csak azért sem, mert száz szövetkezeti boltból 85 továbbra is kisvárosban vagy nagyközségben működik, fa- luközelben. A városi megjelenés azért is előnyös volt, mert versenyt indított — a Skála-Coop nélkül a Centrum áruházaik ma is karba tett kézzel várnák a labdát . ., — Azért a falusi kisboltokról sem lenne szabad megfeledkezni. — Miért, ki feledkezett meg róluk? A SZÖVOSZ elnöksége három éve döntött úgy, hogy rövid távú akcióprogramra beszéli rá az áíészefcet. Tekintélyes pénzalap támasztotta alá az általunk javasolt felújítási programot: tegyék ízlésessé, igényesebbé a falusi, tanyasi üzleteinket. A pályázat eredményéként 2500 szövetkezeti üzletet hoznak rendbe és bővítenék ki az év végéig. Az akciót nem üzHieti, hanem ha úgy tetszik, politikai megfontolások alapján támogattuk, Hiszen köztudomású: imáméi lerobbantabb egy üzlet, annál nyereségesebb, és fordítva: minél többet költenek rá, annál kisebb hasznot hoz. — Mégis csinálták?! — Mégis, hiszen ez a szövetkezés lényege: az emberék összeállnak, és önmaguknak megcsinálnak valamit — persze közös anyagi tóheirviseléssel. Az okosabbra úgy bővít, hogy megnövelt választékával több vevőt vonzzon, hogy megérje a korszerűsítés, — És valóban megéri? A szövetkezeti kereskedelem fejlődési üteme elmarad az állami kereskedelmétől, miért? — A forgalom növekedésének dinamikája valóban mérséklődött, az okok szerteágazóak. Tíz éve — az V. ötéves tervidőszakban — még az új üzletek 55 százalékát építették szövetkezeti forintokból, a .mórit befejeződött VI. ötéves tervciklusbani azonbán 30 százalékra csökkent a részesedésünk. Ezt részben így is akartuk, tudván azt, hogy nem Lehet számí- itami arra, hogy itársadailmi méretekben nő a lakosság vásárlóereje. Üj üzletek építése helyett energiánkat a meglévők fenntartására koncentráltuk, sőt, erőforrásaink egy részét átcsoportosítottuk a termelésbe. Így többet kereshettünk, másrészt azonban hozzájárultunk az árualap bővítéséhez is. Az így felhalmozott tiszta jövedelemből idővel vis&sza lehet juttatni a kereskedelem fejlesztésére, ha végre növekszik az életszínvonal és új boltokra lesz szükség. Mondom, erre számítottunk — de például a szabályozók egynémelyikének változása elég váratlanul érte hálózatunkat, tetézve a sok fogyasztói áremelésből következő egyéb hatásokkal. Az árrések szűkülése a falvaikban okoz gondokat a mai napig, hiszen ott kizárólag az áfészek forgalmaznak élelmiszerit. A nagykereskedelem erről nem sokat tud, mert haszonkulcsa eleve magasabb — majdnem duplája, mint a kiskereskedelemé —, ráadásul a nagykereskedelem szinte teljes egészében állami monopólium. — Mulasztás miatt alakult így a helyzet? , — Parancsszóra. 1961-ben a szövetkezeti nagykereskedelmi raktárakat egész egyszerűén nem meg-, hanem elvették — szerencsére ma már törvény tiltja az ilyesmit. A helyzet másban is változott, a _ kormányzat ma arra biztatja a" kiskereskedőket, hogy kiskereskedjenek — a nagykerek kisker forgalma az elmúlt években 25 százalékkal nőtt... — ... és közben jelentős versenytárs lett a Skála-Coop is. — Igen hetven áruház tartozik hozzá, ‘tagja csaknem 200 áfész. Ne feledje azonban, hogy 170 milliárdos forgalmukból alig 12 milliárd származik nagykereskedelmi tevékenységből. Ez nem túl sok, de arra alkalmas, hogy élezze a versenyt — ahol területi raktárt létesített a Skála-Coop. megidegesítette a környezetét. Az országban csaknem 100 fogyasztási szövetkezet kért és kapott nagykereskedelmi jogot — ezek derűlátásra adnak okot a továbbiakat illetően. — A gazdasági reform továbbvitele során fontos szervezeti változások történtek a magyar gazdaságban, ezek nagy hasonlóságot mutatnak r szövetkezetekben jól működő vezetési formákkal: a vezetők választására, meghatározott idejű alkalmazására, az igazgatótanácsokra gondolok. Vannak azonban qlyan hangok is. amelyek szerint úgymond túldemokratizáljuk a vezetést és így épp a gyors, rugalmas intézkedésektől fosztjuk meg. — A demokrácia még senkinek sem ártott meg — sem általánosságban, sem konkrétan. A baj az, hogy egyesek akkor is a demokráciát félütik, amikor például új technológia bevezetéséről van szó. Ez gazdaságossági számítások kérdése, és a döntést ennek alapján kell meghozná. A bérezés, a Ivasom a hirdetéseket. Exportra dolgozó nagyvállalat pályázatot hirdet vezérigazgatói állás betöltésére. Ilyen négy volt ma az újságban. Felajánlottak még tiz igazgatói, húsz főosztályvezetői és harminc osztályvezetői állást. Mi lenne, ha megpályáznám valamelyiket? Mondjuk... no jobb. ha szerény az ember, nem? Szakirányú végzettséggel rendelkezem. Huszonöt éve szakszervezeti tag vagyak, ezalatt minden irányban voltam szemináriumon. Egy egész asztalfiók tele van az igazoló oklevelekkel. * Politikai végzettség. Ez sem gónd. Amire tanulmányi szabadságot adtak, mindenre beiratkoztam. Aki már épített magánerőből házat, az tudhatja, mibe kerül manapság egy segédmunkás .. Mi kell még? ötéves szakmai gyakorlat. Az is megvan. Tíz éve építem ezt a nyomorult házat. Azóta gyakorlom a kőműves, ács, lakatos, asztalos, vízvezeték- és villanyszerelő szakmákat, de levizsgáztam anyagbeszerzésből és árufuvarozásból is. Főállásban gépeket tervezők, másodállásban virágkertész vagyok. A vezetői gyakorlat sem hiányzik, hiszen mellékfoglalkozásban éjszakánként taxizom. Erkölcsi feddhetetlenség. Ez sem gond. Igaz. a múltkor meggyanúsított a feleségem, mondván, hoav elképzelhetetlennek tartja, hogy egy középkorú férfi hónapokon át úgy feküdjön az ágyban, mint egy fatuskó. Szerinte eszembe se jut, hogy ő nő. »Hogy mi köze ennek a fatuskó- hoz? Bs miért éppen tuskó? ... Különben sokszor eszembe jut. Ahányszor meglátom a fürdőszobában a piperevackait, mindig elgondolkodom azon, mennyivel kevesebbet költünk mi, férfiak ilyen haszontalanságokra. Ha csupán férfiakból állna a társadalom, ezt az összeget is felajánlhatnánk a külgazdasági egyensúly helyre- állítására. No lám, micsoda ötleteim vannak! Azt hiszem, a külkereskedelmi vállalat igazgatói székét fogom megpályázni. Eny- nyit az erkölcseimről. Feddhetetlenség. Két hete a virágpiacon találkoztam egyik őstermelő ismerősömmel. Titokzatos Kérdéseinkre válaszol dr. Szlameniczky István, a SZÖVOSZ elnöke munkarendi, a jutalmazás tartozik a demoikrácia kérdésköréhez, az emberi hang. Egyáltalán: valamiféle rossz beidegződésből nálunk még mindig valami szertartásnak tartjuk a demokráciát — Magyarország alighanem fölényesen nyerne egy világbajnokságot a fórumok számát nézve, noha nyilvánvaló, hogy ma már nem feltétlenül kell minden összejövetelen megagitálni egymást, hogy milyen a jó szocializmus. — A közelgő kongresszuson nyilván a szövetkezeti mozgalom jövőjét is felvázolják, e* pedig természetszerűleg a szövetkezetek lehetőségeitől függ. Ön szerint milyenek a kilátások? —• Van olyan áfész, amelynek 4 milliárd a forgalma és van olyan, amelynek alig 30 millió, de ezzel semmit sem mondtam,, mefft akad köztük 150—200 milliós forgalmú kiváló és vergődő milliárdos. Talán túl egyszerűnek hangzik, de általában ott nincsenek gondok, ahol jó a vezetés, pontos a munkavégzés, helyesek a dönltések. A fejlesztés esélyei — a jövő — azonban ezeken túl a szövetkezet nagyságától is függ. mert korszerűsítő befektetésre, amiből bővített újratermelésre is futja, csak a nagy nyereséget produkáló szövetkezetek képesek — a nagy, 75—80 százalékos elvonás miatt a kicsiknek a lehullott vakolat pótlása is gondot okoz. — Eggyel több ok, hogy egyesüljenek. A baj csak az. hogy időnként ez nem saját akaratukból történt... — Nem lehet tagadni, hogy bekövetkezett egyesülés parancsra, szubjektív indítékokból is — sajnos. Ebtől függetlenül azt kell mondjam, nagy haszna az egyesülésnek, hogy koncentrálódtak a fejlesztési források, és olyan szövetkezeti áruházi lánc alakult ki, amelyre egyébként nem lett volna állami pénz. — Mostanában divatos dolog minden bajért a szabályozókat okolni. Mi a véleményük minderről a szövetkezeteknek? — Általában véve jó logikájuk van a szabályozóknak, bár nem elég következetesek. Helyes és célszerű az erőforrásokat, tehát a munkaerőt, az eszközt adóztatni, az ezekből származó nyereség helyett. Most van, aki .nyer ezen, van, aki veszít — a dolog lényege az, hogy megkezdődött az átrendeződés, az eddiginél erőteljesebb differenciálódás. Az biztos, hogy fehéren feketén ki fog derülni, ki képes állni a sarat, és ki nem. Én abban bízom, hogy a többség állva marad . . . Farkas P. József arccal sündörgött mellém, aztán odasúgta, hogy gyorsan rendezzem a könyvelésemet, meg nagyon vigyázzak az árakkal, mert jönnek az adóellenőrök. Mondtam neki, hogy a könyvelésem mindig naprakész, a virágot meg sokkal olcsóbban adom, mint mások. Az ellenőröktől különben sincs tarta- nivalóm, mert januárban már befizettem az egész évi adómat. „Nincs mitől tartanom, én becsületes ember vagyok" — mondtam büszkén, és kihúztam magam. — Hülye! — fordult el bosszúson. — Micsoda?! — ragadtam meg indulatosan a kabátját. — Hagyj békén! — szabadkozott — csak1 a szó szinonimáját mondtam. Szóval ez a feltétel is rendben van. Mi van még? Az áll itt a hirdetés alján, hogy megfelelés esetén a munkaszerződés öt év után is meghosszabbítható. De hált ez nagyszerű! Ha teljesen alkalmatlan leszek az állás betöltésére, akkor csak öt évig lehetek igazgató. Addigra meg majd csak elnyerek egy másik igazgatói, vagy netán vezérigazgatói állást egy másik pályázat útján . . . T. Ágoston László 9 Munkában a Gálik Sándor vezette tűzoltóraj. Pályázat
