Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1980. április 1. • PETŐFI NÉPE • 5

. ":?'V -5

f:'y *■ - j >< i A

Egy üzem — egy iskola az informatikai-elektronikai oktatásért1 ’ i isiiSSlf

Felhívás Bács-Kiskun megye gazdálkodó szerveihez és intézményeihez

A modern elektronika — s ezen belül a mikroelektronika — 'korszaka megindította a világban a második ipari forradalmait, s ennek1 hatása a társadalomra még nagyobb lehe', mint az elsőé.

Az elektronikai és informatikai forradalom a társadalom és a gazdaság szinte minden, részét valamilyen módon és várhatóan nagv gyorsasággal befolyásolja. Alapvető érdekünk, hogy ezeknek a változásoknak a befogadására és a korszerű eszközök használatára haladéktalanul felkészítsük a magyar társadalmat, s eddigi lépéshátrányunkat mielőbb mérsékeljük, majd ledolgozzuk. A felkészülés kiemelkedően fontos területe a hatásos oktatás, képzés és átképzés, amelynek feltételeit meg kell teremteni az általános és középiskolákban is.

A tárgyi és személyi feltételek biztosítása megyénk iskoláiban is megkezdődött. A tanácsok szűkös pénzügyi alapjai azonban nem teszik lehetővé, hogy a szükséges ütemben haladjunk előre ennek a nagy- fontosságú feladatinak a megoldásában, Ezért fordulunk kéréssel és felhívással megyénk vállalataihoz, szövetkezeteihez és intézményeihez, hogy a közös érdekeltség alapján nyújtsanak segítséget e társadalmi program mielőbbi sikeres megvalósításához.

Az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomnak megyénkben szép hagyományai' és jó eredményei vannak. Ennek a mozgalomnak most új célt és tartalmat szükséges adni azzal, hogy az iskolák támogatásának központjába az informatikai-elektronikai oktatás feltételeinek segítése kerüljön.

Felkérjük tehát azokat a gazdálkodó szerveket és intézményeket, amelyek segíteni tudnak és akarnak e feltételek megteremtésében, hogy az általuk kiválasztott iskolánál vállaljanak védnökséget e program megvalósításában’.

A segítségnyújtás sokféle formában megnyilvánulhat. Így:

— az iskol'aszámítógépek és tartozékaik, valamint az oktatóprogram-csomagok, módszertani anyagok, oktatófilmek megvásárlásához anyagi eszközök biztosítása:

— használt, de működőképes számítástechnikai eszközök átadása az iskolának;

— az iskolai számítógépek karbantartásának, javításának segítése e munkák elvégzésével, vagy a kijelölt szervizbe el-, illetve visszaszállításának megszervezésével:

— számítóközpontok tanulmányi célú látogatásának lehetővé tétele; számítógépes gyakorlat céljára történő gépbiztosítás a vállalati számító- központban ;

— szakmai segítségnyújtás

— konzultáció és tanácsadás

— a pedagógusok számára a mikroszámítógépek kezelésének, használatának és programjának minél jobb elsajátítása 'érdekében;

— a számítástechnikai

szakkörök vezetéséhez gyakorlott emberek besegítése.

A segítségnyújtás akkor lehet igazán 'hasznos, ha az informatikai-elektronikai oktatás programjának megfelelő feltételek kialakítását szolgálja. Ezért az iskolák igazgatóival és szaktanáraival célszerű egyeztetni, hogy miben kérik és . várják a felajánlott segítséget.

Kérjük a vállalatok, szövetkezetek és intézmények! gazdasági és társadalmi szerveinek vezetőit, hogy vállaljanak szerepet az elektronikai gazdaságfejlesztési program e fontos részterületének megvalósításában.

Köszönettel vennénk, ha segítő szándékukról a koordináció érdekében tájékoztatnák a Bács-Kiskun (Megyei Pedagógiai Intézetet (6000 Kecskemét, Kálvin tér 1.).

Szakszervezetek Megyei Tanácsa

Hazafias Népfront megyei bizottsága KISZ megyei bizottsága'

Megyei úttörőelnökség Neumann János Számítógéptudományi Társaság megyei szervezete

GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET

Tudósítóink jelentik

Csabai Tünde, a kecskeméti kertvárosi iskolából ínta levelét:

„Úttörőcsapatunk kisdobosai is megtartották farsangi mulatságukat. Nagy örömünkre eljöttek hozzánk a saovjet testvériskola tanulói is, egyre jobban tudunk már velük beszélgetni. A jelmezes felvonuláson ők is részt vettek, úgy láttuk, hogy jól érezték magukat közöttünk. Reméljük, mielőhb újra eljönnék hozzánk!” (Tünde képeket is mellékelt leveléhez. A Tündérfciráiynő és a Pillangó jelmeze igazán jól sikerült!)

EGY TÁVOLI EMLÉKHELY ÜZENETE

Petőfi és Ostffyasszonyfa

nólubfoihssá.v*

fi-tJKII.li, Ibiril/.

Amikor Kiskörösön megalakult a Petőfi ÍSrsasagT felkeltette az ország figyelmét, különösen a Pe- tőfi-emlékhelyeken lakó emberekét. Mi távolabb, a Vas megyei Ostffyasszonyfán gondozzuk a nagy költő emlékét. Ide viszontagságos úton jutott el a tizenhatéves fiú, rokonaihoz, Salkovits mérnök házába, ahol unokatestvére, Orlai Petries Soma is lakott. Selmecbányáról gyalogszerrel hosszú és kilátástalan volt az út 1839-ben Ostffyasszonyfáig. Minden valamire való Petőfiről szóló könyv ezt az eseményt — nevezetesen a selmeci iskolából való kikerülésének körülményeit — részletesen ismerteti. Éppen ezért ettől most eltekinthetünk.

E sorok írója végigjárta az utat Selmectől Ostffyasszonyfáig. Megkerestem a líceumot és azt az épületet is, ahol Selmecen. a kollégiumból való elküldése után Petőfi időzött. A ház szobájában a hatvanas években még élt egy magyarul tudó öreg, akivel hosz- szasan elbeszélgettünk. Az emlék szomorúan, szép volt. Hasonló érzelmektől vezetve az ostffyasz- szonytfai Petőfi-emlékhelyet gondozásba vette a falu, a Kemenesalja vidékének népe. Mindezt ahban a tudatiban, hogy „nehezebb” ott Petőfi utóéletét gondozni, ahol oly fiatalon rosszra fordult a sorsa. Az a „tragédia” is ismeretes, amely Sopronba katonának dobta a fiatal költőt, faköpönyegben silbakolni.

Minden nehézség elleniére a Vas megyei Ostffyasszonyfa őrzi Petőfi Sándor emlékét. Erről tanúskodnak Illyés Gyula gyönyörű sorai, amelyeket hozzánk küldött, elismerésül, vagy inkább bátorításul. Ezt írta 1967-ben: „Szép diadala az igazságnak és a költészetnek, hogy dicsőség származik még azokra a helyekre is, ahol az igazság legtisztább hőseinek, a költőknek, szenvedésben volt részük.” E hitünkben megerősödve, nem évfordulós, fel-fellobbanó a mi hagyományőrzésünk. Számos megmozdulás, apró mozzanat bizonyítja ezt. Csupán kiragadott példákra utalva emlékezünk, hogy 1954-ben a Vas megyei múzeum kutató, gyűjtőutat szervezett Ostffyasszanyfára és kiadták ,.Petőfi vasi élményei és a néphagyomány” című munkájukat. A hatvanas években „Szeptember végén" címmel rendeztünk emlékülést, majd következett a költő 150. születésnapjára való felkészülés időszaka. Mindezek eredményeként felmerül a kérdés, mit találunk ma a vasi faluban, Petőfire emlékeztetőül?

Minden év márciusában a Forradalmi Ifjúsági Napokat itt ünnepeljük. Berendeztünk egy emlékszobát: három márványtábla, két szobor is található. A bronzcsészéjének tartom, azonbán azzal a fenntartással, hogy a költő aligha járhatott abban a házban, hisz Róza apja nem jó szemmel nézett a vézna, cérnakabátos fiúra. Nem nagyon kínálgathatták, ahogy az a vendégség során szokás. Azonban a hagyományőrzésben jóvá lehet írni az utódok akarását. El lehet fogadni. Kemenesalja Berzsenyi Dániel szülőföldje. Költők, írék hazája. Petőfi fölvillanása is gazdagítja ezt az irodalomtörténeti vonulatot. Berzsenyi egyik versében így ír: „Int a dicső táj, járd zengő ajakkal!" A dicső táj népe ápolja Petőfi emlékét, „tragédiájából” hitet .teremtett arra, hogy dicsőség jusson azokra a helyekre is, ahol szenvedésben volt része.

Dala József

Kiskörösön a FIN keretében az elmúlt napokban az Űjiskola tornatermében nagy sikerű sport- vetélkedőt tartottak. A hét kosárlabdacsapat mérkőzéséből az Űjiskola sportolói kerültek ki győztesen. Itt tartatták meg tizenöt csapat részvételével az út. törőolimpia körzeti tornaver- senyt is. A vendéglátó kisdobosok, illetve a szabadszállási úttörőlányok győztek. (Fiúversenyző nem volt...)

Rajnévadókról emlékeztek meg a kecskeméti Buday Dezső Cttőrőcsapatnál. Erről szól Andrássy Cynthia levele, sorra-rendre szervezték a Kocsis Pál, a Móra Ferenc és a Damjanich János raj műsorát. Az eseményekre meghívták a Béke téri iskola nyolcadikos rajainak küldötteit is. Legutóbb Erkel Ferenc életével, munkásságával foglalkoztak, és természetesen meghaUgatták <— hanglemezről — főbb műveit Is. A műsor összeállításában, lebonyolításában dr. BéUey Lajosné és Szepesidé Tóth Katalin volt segítségükre.

Páhiról az országos élvonalban! — ezt az összefoglaló címeit adhatnánk az alábbi összeállításnak :

A KISZ KB Vörös Selyem* zászlójával kitüntetett páhi úttörőcsapat tagjai kiemelkedően jól szerepeltek az összetett honvédelmi versenyeken.

Bódogh Erika, az úttörőtanács volt elnöke, jelenleg pedagógus, 15 alkalommal volt országos bajnok, 26 alkalommal pedig második, illetve harmadik helyezett. Jelenleg is válogatott szinten versenyez.

Szabó Kálmán, a csapat volt tagja a Kiváló Üttörömunkáért kitüntetés tulajdonosa, 9 alkalommal volt országos bajnok, 25-ször pedig második, illetve harmadik helyezett. Gépkocsi - vezető a Kiskőrösi Állami Gazdaságban.

Sinkó Zoltán, aki jelenlegkö- zépiskolás, ötször ért‘ él kiérnél- kedő szintet, volt országos bajnok. 16-szor pedig második, 'harmadik helyezett.

Vetró József, aki ipari tanuló, jelenleg is versenyez, két alkalommal volt országos bajnok.

A (kiváló eredményeket elért fiatalok felfedezője, edzője pedig a kitüntetett csapat vezetője, Kruchió Mihály.

A megye legkisebb létszámú iskolájából az orgovány-karga- laiból küldött levelet Tóth Gyöngyi. Hogy ez az iskola a maga nemében páratlan, az soraiból is kiderül:

„A mi iskoláink egyetlen teremből áll, itt ülnek a gyerekek az efeőtől a nyolcadikosig,

sőt itt vannak közöttünk az iskolaelőkészítősök, a leendő elsősök is.

Az a tény azonban, hogy kevesen vagyunk, nagyon össze- tartóvá, segítőkésszé ítész bennünket. Kiderül ez akkor, ha vetélkedőt rendezünk, és akkor is. ha farsangi mulatság van.

Már várjuk a nyarat, amikor a legnagyobb jutalomként országjárásra visznek bennünket: minden esztendőben három úttörőt. Mivel mi egy autóbuszhoz kevesen vagyunk, egyszerre nem mehetünk kirándulni, de így Tóth Istvánná tanárnő minden felsőtagozatost elvisz sorra-rendre a négy év alatt.

Még egy különlegességről is beszámolnék: T. T. mozink van. Biztosan sokan nem tudják, mi ez! Hát én megmondom! Tanyai társadalmi mozi! Minden hétfőn vetítünk a moziüzemi vállalattól kapott filmeket, a felnőtteknek valók mellett gyer- rnekfilmeket is.

A városi gyerekek talán el sem képzelik, hogy milyen sokat tudunk segíteni azoknak, akiknek kenyeret viszünk hetenként két alkalommal a moz- góbolfból, és visszük a meghívókat a Buday Dezső ‘klub rendezvényéire, a tanyán élőknek.

Együtt, úgy érezzük, életre szóló élménnyel gazdagodunk.”

örömmel adunk helyet annak a híradásnak Is, amelyben kiét hajdani keceli úttörő tudósító sikeréről adhatunk számot.

A Testnevelési Főiskolán kétnapos tudományos diákköri konferenciára került sor a napokban. Kilenc ország huszonegy főiskolájának képviselői találkoztak. Hazánk színeit, a házigazda főiskolán kívül a pécsi, nyíregyházi és szegedi hallgatók képviselték,

A résztvevők előzetesen beadott dolgozatokból olvastak fel tizenöt perc Időtartamú részleteket, majd a szakmai zsűri a teljes dolgozatot bírálta el. Az esemény zárásaként két keceli fiatalnak — jelenleg Szegeden főiskolások — „A labdarúgócsapatok technikai teljesítményének összehasonlító vizsgálata különböző osztályú mérkőzések alapján” cfmü dolgozatáért a III. dijat Ítélte oda. A két szerző: Udvarhelyi Attila és HasziUó Ferenc. Gratulálunk!

Kisszállásról Markovics Gabriella küldött beszámolót egy jól sikerült vetélkedőről:

„Néma mesterek” címmel tartottunk könyvtári-irodalmi vetélkedőt iskolánk felső tagozatos diákjainak, hartvanhárom versenyzőnek. A jól sikerült eseményen tizennyolc társunk érdemelt jutalmat, ajándékot szerepléséért.

Pár nappal ezelőtt Dicső tavaszok címmel tartolttunk sza- valóversenyit. A legjobbak a területi versenyre indultak.

Megtartottuk a farsangi karneválit is. Nyolcvanan öltöttek jelmezt, nagyszerűen szórakoztunk valamennyien.

• A költő ostífyasszonyfaí szoba*.

szobrot — amely a művelődési ház előtt áll — Simon István Koe- suth-díjas költő avatta fel. A 16 éves Petőfiről Antal Károly Munkácsy-díjas szobrász alkotott olyan szobrot, amelyet Ostffyasszonyfán kivágott, Budapestre felszállított diófába faragott. Ezekben a hetekben készült el MesteTházy Sándor nyugalmazott evangélikus lelkész nagy munkája, „Két falu a történelemben" (Ostffyasszonyfa és Csönge), amelyben méltó helyet kapott a Petőfi-hagyomány. Csönge az a szomszédos falu, ahol Csáfordi Tóth Róza egykori szépség lakott. Iránta lobbant fel a fiatal Petőfi szerelme, és ez „szégyent” hozott a rokonságra, ami miatt kiűzetése lett a bér Ostffy- asszonyfáról, a Kemenesaljáról. Verseiből nyolc maradt meg, a többivel pogácsasütéskor a kemencébe gyújtottak, a hagyomány emlékőrzése szerint. Csönge Weöres Sándor Kossuth-dájas költő faluja is.

Hogy mennyit fordult Petőfi sorsát illetően a szemlélet, élő- szőr utalok arra a kis epizódra, ami minderre fényt derít. A Csáfordi Tóthók leszármazottai resté llték elődeik rossz lépését. Minden. kis alkalmat megragadtak arra., hogy helyrehozzák, feloldják a bűnt. A Csáfordi Tóth-ház legutolsó lakója Pokomándyné Hutter Ilonka volt. Székesfehérvárra költözése idején — a hatvanas években — átnyújtott nekem egy teáscsészét azzal, hogy őrizzük meg, mert ebből a csészéből ivott Petőfi, amikor teával kínálták. Szívesen elfogadtam az ajándékot. Őrzöm is, Petőfi

KA 1 \ De még nem tudták ' * ■* V magukban tisztázni, még nem volt elég érvük ahhoz, hogy eldöntsék: a kettő között hol van az igazság?

— Szerintem a bíró úrnak igaza van abban, amit a pénzről, annak a behajthatatlanságáról mondott — kezdte az asz- szony. — Mert igaz, hogy emiatt Városi /valóban haragudhatott volna Kővárira, sőt azon sem csodálkoznék, ha éppen emiatt támadt volna rá. Ügy látom viszont, hogy ezt az érvelést nem érvényesíthetjük az ítéleti indoklásban, mert nem tudjuk bizonyítani, pontosabban tényleg nincs köze a mostani ügyhöz. Mert ha Sárosi tényleg bosszúból vagy nyereségvágyból, a pénzért öli meg volt gazdáját, akkor most könnyebb a helyzetünk, viszont sokkal súlyosabb lenne az ítélet. Most alaposan átgondolva mindent, én úgy látom, hogy Sárosi Péter helyzete, s így a mi helyzetünk sem túlságosan nehéz.

— Mi az, hogy nem nehéz? — kérdezte hirtelen, és eléggé emelt hangon a férfi ülnök, majd folytatnas — Sárosi megölt egy embert, és ezért nekünk

el kell Ítélni. A bizonyítékok alapján. Azzal én sem értek egyet, hogy azon töprengjünk, mi lett volna, ha Sárosi megkapja a pénzt.

— Én ezt csupán azért vetettem fel, hogy teljes képet tudjunk alkotni a vádlottról — jegyezte meg a bíró.

— Természetesen tudom, bíró úr, én is csak utalok rá. Az biztos, hogy ez a szerencsétlen ember, mármint a vádlott, még arra is képtelen, hogy úgy isten igazából haragudjon arra az emberre, aki kizsákmányolta, tönkretette az életét. Nagyon találóan mondta a bíró úr, hogy az lett volna a logikus, ha Sárosi bosszúból hajtja végre a cselekményét. Én nagyon meglepődtem, amikor a tárgyalás alatt Sárosi mindig csak azt hajtogatta, hogy ő nem haragúidon a gazdájára. Én ezért már szinte mérges voltam ai vádlottra. De nem is ez a lényeg. Az a vád, amit az ügyészség előterjesztett, szerintem nem állja meg a helyét, tényleg másról van itt szó. Igaz, hogy Sárosi megölt egy embert, de nem úgy és nem ezért, ahogyan a rád beállítja.

A bíró egy pillantást vetett az ablakra, a kinti világra. Szürke, vigasztalan volt az ég, s noha még alig múlt három óra, már villanyt kellett gyújtani. Köd ereszkedett le, s az ablakon túli háztetők fénylettek a rájuk permetező párától. A kéményekből bokrosán szétterülő füst szivárgott.

— Van-e még valami mondanivaló, vagy dönthetünk? — nézett körül a szobában, az előtte ülőkön.

— Mielőtt döntenénk, egy-két tényt vizsgáljuk meg még eav- szer, alaposabban — vetette közbe a férfi.

— Ilyen például az, hogy Sárosi magával vitte a bicskát, méghozzá kinyitva.

— A bicskát mindig magánál hordta. Kedvence volt. Meg azután, ha mindenki, aki nyitott bicskát vagy kést hordoz a táskájában embert ölne, akkor mi éjjel-nappal tárgyalhatnánk. Nem azért vitte Sárosi a bicskát, hogy megölje a volt gazdáját — érvelt a pedagógusnö.

— A másik, amit jól gondoljunk meg, a pénz. Sárosi el akarta venni a pénzt a fiókból. Nyúlt érte, és ekkor ütötte meg Kővári. Igaz? — sorolta a férfi.

— Igaz! — mondta most a bíró. — De nem vette el a pénzt, lehet, hogy azért, sőt biztosan azért, mert Kővári megütötte. Ezt azonban mégsem foghatjuk fel úgy, hogy Sárosi azért ölte meg Kővárit, mert az nem engedte elvenni a pénzt. Különösen azért nem, mert Sárosi, hogy úgy mondjam tudat alatt nyúlt a pénz után, valójában az üveget akarta a táskájába tenni. Dizonyítja ezt — a legerősebben bizonyítja, —, hogy a a vádlott valóban nem a pénzt akarta megszerezni, mert amikor megtehette volna, nem tette meg. Kővári már halott volt, mégsem vette magához a pénzt a vádlott, hanem a gazdáját húzta ki az égő házból.

— Meggyőző az érvelés? — nézett ia bíró a férfira, aki fejét lehajtva ült, gondolkodott a fotelban, majd fölnézve, bólintott.

— Előterjesztem a bíróság minősítését: Sárosi Péter bűnös, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettében! — zengett a bíró férfias hangja, és meg volt győződve, hogy ebben az ügyben jobb, helytállóbb jogi minősítést senki a világon nem tudott volna alkotni.

— Szavazzunk!

A két népi ülnök egyszerre tette fel a kezét, egyetértettek a minősítéssel.

— Kérem, tegyenek indítványt a büntetésre!

— A törvényi minimum! — vágta rá gondolkodás nélkül az asszony.

A férfi ülnök gondolkozott. Tulajdonképpen ő kevésnek találta volna a törvényi minimumot, viszont maga elé képzelte Sárosit, a szerencsétlen kicsi embert, agyondolgozott kezével, tönkretett életével. Kár, hogy a gazdát nem láthatta, alkalma lett volna összehasonlítani a két embert. Szerette volna látni, milyen volt a „gazda", de a leírásokból, elmondásokból viszonylag hiteles képet tudott alkotni róla. Eszébe jutott az is, amit Szebeni Márton mondott: ostorral verte a gyerek lábát.

— Én is a törvényi minimumot javaálom! — jelentette ki hirtelen, azután hozzátette;

— Be kell vallanom, hogy ebben a döntésemben szubjektív is voltam! «

(Folytatjuk.)

Gál Farkas■

BILINCSBEN