Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-04 / 79. szám

1986. április 4. 0 PETŐFI NÉPE 0 3 Erőt ad munkánkhoz a 41 év tapasztalata Hodossi Sándor ünnepi beszéde ' 1 Legújabbkori történelmünk legnagyobb sorsfor­dulójának 41. évfordulóját ünnepeljük 1986. ápri­lis 4-én. Az esemény jelentősége csak a honfogla­láséhoz hasonlítható. A két dátum közötti nagy próbálkozások: Dózsa György parasztjainak felkelése, Rákóczi seregei­nek harca a szabadságért és az ország független­ségéért, az 1848—49-es szabadságharc fellángolá­sa a nemzeti önállóságért és a társadalmi haladá­sért,, és végül 1919, a magyar munkásosztály és pa­rasztság Tanácsköztársasága, mind-mind az egye­temes haladás egy-egy kiemelkedő eseménye volt. Része annak a folyamatnak, amely végül is ha­zánknak a fasizmus igája alóli felszabadításában teljesedett ki. Hogy mindez bekövetkezhetett, abban meghatá­rozó szerepük volt a hazánk felszabadításában részt vett Vörös Hadsereg 2. és 3. Ukrán Frontjának, to­vábbá a jugoszláv, román és bolgár egységeknek, amelyek nehéz harcok árán verték ki országunk területéről a német fasiszta csapatokat. Hazánk katonai felszabadításában azonban, ha nem is szá­mottevő erővel, de részt vettek a magyar progresz- szió legjobbjai is. Népünk nem passzívan fogadta a felszabadítókat. Erre utalnak már a hadművele­tek idején kibontakozó népi kezdeményezések és a Budai önkéntes Ezred megalakulása is. 1945. április 4-e egyszerre a régi államgépezet szükségszerű, mondhatnánk törvényszerű összeom­lásának a napja, és a magyar nép szabadságának a születésnapja. Nem egyszerűen a magyarországi hadműveletek befejezésének napja, hanem az új Magyarország megszületésének kezdete is. Ne tart­juk feleslegesnek ezúttal is megemlíteni: ennek az újjászületésnek, ennek a politikai-társadalmi meg­újulásnak a magyar kommunisták és más balolda­li erők voltak elindítói és szervezői. Ma felszabadulásunk 41. évfordulóját ünnepel­jük. Negyvenegy év történelmi mércével nagyon kevés idő, de egy ember'életében már jelentős, hi­szen alkotó munkásságának korszakát jelenti. A ma élő nemzedék nagy részének a 41 évvel 'ezelőtt történtek már történelmi események, nem átélt sor­sok, nem fájó emlékek. De az idősebbek számára is ma már az idő sodrában megszépülő, ifjúságot idéző, nagy cselekvések' korszakaként maradt meg az emlékezetben. Ezért is kötelességünk a tanulsá­gok összegzése, az eltelt időszak értékelése, visz- szatekintés az eltelt 41 évre, hogyan sáfárkodtunk a lehetőséggel. Megállapíthatjuk, nem volt könnyű a felszabadu­lás óta ■ eltelt több mint négy évtized. Nem volt mentes' sem az ellentmondásoktól, sem a súlyos rpQjyá'VHfÖ.dtatáíljOikl^ii; Mérlege azonban vitathatat­lanul pozitív. Nincs még a magyar történelemnek olyan időszaka, amely az elmúlt 41 évhez hasonlít­ható társadalmi és gazdasági fejlődést tudott vol­na felmutatni. A magyar társadalom és gazdaság korábban évszázadok alatt fejlődött akkorát, mint rhost, az utóbbi négy évtized alatt. Nem lehet mind­ent nem felismerni, hiszen statisztikai adatok, sző­kébb és tágabb környezetünk fejlődése, életmód­beli változásaink mind ezt támasztják alá. Az elmúlt 41 év eredményeit akkor értékelhet­jük csak reálisan, ha nem feledjük a magyar nép­gazdaság 1945 előtti elmaradottságát. felszaba­dulás előtt Magyarország kevésbé fejlett agrár-ipa­ri ország volt. A felszabadulás óta eltelt 41 év fej­lődését három jelentős tényező fémjelzi az újjáépí­tés után: a szocialista ipar megteremtése, a me­zőgazdaság szocialista átszervezése és a gazdaság- irányítás reformja. A társadalom életében is jelen­tős változások következtek be. Megszűnt a magán- tulajdon, ezzel az elosztásban is gyökeres változá­sok történtek, megszűnt a kizsákmányolás lehető­sége. A megtermelt javakból sokkal több jut ná­lunk az azt előállító dolgozó embernek, mint bár­mikor. Társadalmunk humanitását jelzi, hogy az egészségügyi és szociális ellátásban is jelentős mér­tékben előreléptünk. E területen elért vívmánya­inkat a nálunk gazdaságilag sokkal fejlettebb or­szágok is büszkén vállalnák. rű megújítását, a népjólét emelését” — mondja ki az MSZMP XIII. kongresszusának határozata. Csak az emberi alkotóképességre, a termelés legnagyobb' és legjobban bővíthető tényezőjére ala- pozhatunk a jövőben is. Jobban kell differenciáim a jövedelmekben a munka eredményessége alapjan, de ez nem jelenthet igazságtalan hátrányos hely­zetet, a lehetőséget mindenki számára egyformán kell biztosítani. Feladataink nagyok a gazdaság­ban. Az adottságokhoz és a külpiaci kereslethez jobban igazodó termelési szerkezetet kialakítani a termékek minőségét javítani, a műszaki-technikai színvonalat emelni és közelíteni a nemzetközi él­vonalhoz csak a természeti erőforrások jobb hasz- nosításával, a gazdálkodás jövedelmezőségének fo- kozásával, a munkakultúra javításával, a munka- fegyelem megszilárdításával lehet. Pártunk megyei bizottsága "is értékelte az elmúlt év novemberében a VI. ötéves terv teljesítését, es meghatározta a VII. ötéves tervidőszak taisadal- mi-gazdasági fejlődésének fő irányait. E fontos dokumentumból is érzékelhető, hogy a szigorodó körülményekhez való igazodás folytatódik,^ bar nem mindenütt a kívánt mértékben. A határozat megállapítja, hogy a VI. ötéves tervidőszakban az irányítási rendszer korszerűsödött, több önálló gaz­dálkodási egységgel gyarapodtak településeink. A személyes jövedelmek és a munkateljesítmények jobb összhangja érdekében szükség is van ilyen decentralizációra ott, ahol erre a feltételek már megteremtődtek. Arról is szól ez a határozat, hogy a megye ipara öt év alatt a tervnél valamivel las­súbb ütemben, 13—14 százalékkal növelte teljesít­ményét. Ami azonban ennél is kedvezőtlenebb je- y lenség, hogy a termékszerkezet a kívánatosnál las­A megye mezőgazdasága a VI. ötéves terv idő­szakában' — jórészt a kedvezőtlen természeti és közgazdasági hatások következtében termelését a tervezettnél mérsékeltebb ütemben nöVelte, a ter­vezett 12—15 százalékkal szemben csak 6—8 száza­lékkal. Ennek ellenére jó színvonalon biztosította a belső ellátást, és jelentős mértékben járult hoz­zá az exportfeladatok teljesítéséhez. A VII. ötéves tervidőszaki feladataink fő irányá­ról is határozott pártunk megyei bizottsága. A gaz­dasági építőmunkában — összhangban a központi törekvésekkel — a gazdaság jövedelemtermelő ké­pességének fokozása a fő cél, a minőségi tényezők előtérbe kerülésén keresztül. A megye VII. ötéves tervidőszakra szóló területfejlesztési tervében ki­emelt helyen szerepel a lakásépítés, a középiskolai tanteremhálózat bővítése és az egészséges, jó ivó­vízzel történő ellátás. Fontos feladatunk továbbá a gazdálkodó egységeken belül a szervezettség, a munkafegyelem javítása, az irányítási és szerveze­ti rendszer korszerűsítése. Olyan belső érdekeltsé­gi és ösztönzési rendszerre van szükség, amely el­ismeri a tényleges teljesítménykülönbségeket, és erősíti a munkahelyi közösségek és a dolgozók tu­lajdonosi szemléletét. Azzal is számolnunk kell, hogy a megye munka­képes lakossága csökken, továbbá azzal is, hogy a teljes foglalkoztatottság feríntartása érdekében bi­zonyos létszám-átcsoportosításokra is sor kerül­het. Az ipari termelés szerkezetének korszerűsödése mellett a terv 14—16 százalékos termelésnöveke­dést irányoz elő. Különösen dinamikus fejlődés várható a megyében a gépipari ágazatokban. A me­zőgazdaság és az élelmiszeripar továbbra is meg­határozó ágazata lesz a megye gazdaságának. Az elmúlt öt év átlagához viszonyítva 10—12 százalé­kos termelésnövekedés a cél. A nagyüzem terrrie- lésének fejlesztése mellett továbbra is fontos prog­ramunk a kisegítő gazdaságok fejlesztése, ajiagy- üzem és a kisgazdaságok közötti együttműködés szélesítése és tökéletesítése, nőért így a két szek­tor munkamegosztásában fellelhető előnyök is a termelés szolgálatába állíthatók. Ha végiggondol­juk lehetőségeinket, megállapíthatjuk, hogy a ter­melési viszonyok szocialista jellege következtében a mezőgazdasági nagyüzemeink egyedülálló módón, konfliktus nélkül is képesek ilyen együttműködé­sek koordinálására. Ezt az adottságukat a jövőben jobban ki kell használnunk. Az utóbbi években sok szó esett a külső feltéte­lek jelentős romlásáról. Népgazdaságunk — nyi­tott gazdaság lévén — nem zárkózhat el a világ­piaci hatások elől, fel kell vennünk a versenyt azokkal is, akik nálunk kedvezőbb feltételek kö­zött dolgoznak, hiszen előrehaladásunk záloga csak munkánk javítása, a gazdaság jövedelemtermelő képességének növelése lehet. „A következő évek­ben élénkíteni kell a gazdasági fejlődést. Az in­tenzív gazdálkodás erőteljes kibontakoztatásával, a tartalékok teljesebb hasznosításával olyan megala­pozott növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi az egyensúly további javítását, a népgazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokozatos és széles kö­A termelés eredményeire építve — összhangban a központi elképzelésekkel — itt, a megyében is érezhető mértékben kell növekednie a lakosság életszínvonalának, a lakossági szolgáltatásoknak. Javulniuk kell a lakáshoz jutás feltételeinek első­sorban a kisjövedelmű, sókgyermekes családok szá­mára. Feladataink tehát — akár országos, akár megyei, akár helyi nézőpontból vizsgáljuk is azokat — na­gyok. A külső körülmények sem kedvezőek szá­munkra, de a szocializmus felépítését tűztük ki cé­lul magunk elé. Erőt adhat munkánkhoz, a továb­bi helytálláshoz annak a 41 évnek a tapasztalata, amelyet a felszabadulás óta eltelt időszak jelent. Kitüntetések április 4-e alkalmából 0 Tatár László, a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet állatgondozója a községi művelődési házban vette át a Munka Érdem­rend bronz fokozatát, (Pásztor Zoltán felvétele) A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa hazánk felszabadu­lásának 41. évfordulója alkalmá­ból kiemelkedő közéleti, gazdasá­gi munkája alapján a SZOCIA­LISTA MAGYARORSZÁGÉRT ÉRDEMREND kitüntetésben ré­szesítette Brachna Jánost, a MÉ­SZÖV nyugdíjas elnökét, dr. Sza- lóky László nyugalmazott megyei rendőrfőkapitányt. ÁPRILIS 4. ÉRDEMREND ki­tüntetést kapott Ablaka István, a Petőfi Nyomda igazgatója, dr. Greiner József, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elnöke, dr. Nagy Károly, a volt bajai járási hiva­tal nyugdíjas elnöke, Neményi Antal, a Ganz-Electric üzemve­zetője, dr. Sümegi József, a Hosz- szúhegyi Mezőgazdasági Kom­binát vezérigazgató-helyettese, Szakonyi János, a Fémmunkás kecskeméti gyára üzemvezetője, dr. Szalai Imre rendőr alezredes, a kiskunhalasi rendőrkapitány­ság vezetője, dr. Sz. Tóth Imre, a Gemenci Állami Erdő- és Vad- gazdaság gazdasági igazgatóhe­lyettese. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSA­SÁG CSILLAGRENDJE kitün­tetésben részesült Király Lajos, a Fémmunkás kiskunhalasi gyára üzemvezetője. KIVÁLÓ SZOLGÁLATÉRT ÉRDEMRENDET kapott: Ha­lász Sándor rendőr alezredes, a kiskunhalasi rendőrkapitányság osztályvezetője, dr. Tóth Antal rendőr ezredes, a megyei rendőr- főkapitány helyettese. A MUNKA ÉRDEMREND ARANY fokozata kitüntetésben részesült dr. Arvay Árpád, a Bács-Kiskun Megyei Tanacs v.b- titkára, Bense Ferenc, a Dél-al­földi Állattenyésztési Fejlesztő Vállalat főmérnöke, dr. Heqedus István, a megyei tanács költség- vetési elszámoló hivatala nyugal­mazott vezetője, Hugyecz Pál, a kecskeméti Mezőgép műszaki igazgatóhelyettese, Magó Ferenc, az MSZMP Kecskemét Városi Bi­zottságának nyugdíjas politikai munkatársa, Valach István, a megyei tanács kereskedelmi osz­tályának nyugalmazott osztály­vezető-helyettese, Várnagy 1st- ván, az MSZMP Baja Városi Bi- zottságának titkára. A MUNKA ÉRDEMREND EZÜST fokozatát kapta: dr. A.bo- nyi József, a bajai kórház tüdo- beteg-gondozó intézetének veze­tő főorvosa, Árva Károly, a Ge­menci Állami Erdő- és Vadgaz- dasáa műszaki vezetője, Balogh János, a kiskunfélegyházi Lenin Tsz autószerelője, Ballus Tiva­dar, a Kiskunsági Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövet­ségének . osztályvezető-helyettese, Budainé Stirb Irén, a megyei párt- bizottság oktatási igazgatóságá­nak tanszékvezetője. Bednar Lajosné, az Alsó-Dunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság ' osztályvezeto- helyettese, Böröcz Sándor, a Kis­kőrösi Állami Gazdaság igazga­tóhelyettese, dr. Csanádi Lajosné, a kalocsai Hámán Kató Leány­kollégium igazgatója, Dobó End­re, az Április 4. Gépipari Müvek termelési főmérnöke, Hajdú Kor- nély &. megyei pártbizottság poli­tikai munkatársa, Hegedűs Fe- renc, a kecskeméti Alföld Áruház igazgatója, Horváth János, a Kun­ság Volán esztergályosa, dr. Ko­vács László, a megyei tanács szer­vezési és jogi osztályának helyet­tes vezetője, dr. Körmendi Lász- ló, a kalocsai kórház-rendelőin­tézet onkológiai gondozó vezető főorvosa, Lantos Mihály, a me­gyei tanács közlekedési osztályá­nak főimunkatársa, László András, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát állatgondozója, Lombos Ferenc, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának fő- munkatársa, Mészáros László, a Bácsbokod és Vidéke Áfész elnö­ke, Molnár Jenő, az Izsáki Álla­mi Gazdaság osztályvezetője, Nagy Gábor, a kecskeméti Mező­gép gépszerelője, Netoleczlcy Já­nos, a Finomposztó Vállalat osz­tályvezetője, Pesti Józsefné, a fü- löpházi községi tanács elnöke, Pribelszky Márton, a Ganz-Elect- ric vezető szerelője, Simon Já- nosné, az Alföldi Cipőgyár osz­tályvezetője, Szendi István, a Kis­kőrösi Állami Gazdaság párttit­kára, Szeverényi István, a Kis­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdészetvezetője, Probst- ner János, a Nemzetközi Kerá­mia Stúdió vezetője, Váradi Ká­roly, a kiskunmajsai Jonathán Tsz elnökhelyettese. A MUNKA ÉRDEMREND BRONZ fokozata kitüntetésiben részesült: dr. Bódogh Jánosné, a Bács-Kiskun Megyei Bíróság bí­rója, Bor Sándor, az'érsekcsaná- di Búzakalász Tsz gépszerelője, dr. Csikai Zsolt, a BÁCSÉPSZER Vállalat gazdasági igazgatóhe­lyettese, Csontos János, a megyei pártbizottság gépjárművezetője, Deli Ferenc, a Hajós-Érsekhalmi Általános Iskola igazgatóhelyet­tese, Dervaderics Mátyás, a volt Kunbaja-Bácsszőlősi Állami Gaz­daság gépszerelője, Faragó Lász­ló, a lajosmizsei Vízgépészeti Vál­lalat vezető szerelője, Farkas Ist­ván, a kecskeméti földhivatal hi­vatalvezetője, Fehér Béláné, a megyei tanács kereskedelmi osz­tályának főmumkatársa, Fiedler János, a Finomposztó Vállalat festője, Gara József, a Kecske­méti Konzervgyár szakmunkása, Göbölös Antal, a Kecskeméti Erdőfelügyelőség igazgatója, dr. Halász István, a megyei párt- bizottság politikai munkatár­sai, Horváth Gáborné, a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Tsz elnökhelyettese, Havasi Ernő, a kaskantyúi Homokgyöngye Szak- szövetkezet nyugdíjas gépjár­mű-előadója, Kapornyai Mihály, a vaskúti Bácska Tsz ellenőrző bizottságának elnöke, Kiss Sán­dor, a Dutép művezetője, Köves­vári Zsolt, a kecskeméti „Ezer­mester” Ipari Szövetkezet el­nöke, Magyar Ferenc, a kecske­méti Közúti Építő Vállalat köve­ző szakmunkása, Mikosovics Já­nosné, a NETT Konfekcióipari Vállalat minőségi ellenőre, Nagy István, a bajai Csökkent Munka­képességűek Vegyesipari Szö­vetkezete műszaki vezetője, Nagy István, a Bács-Kiskun Me­gyei Ipari Szövetkezetek Szövet­sége főelőadója, dr. Nagy István, a bácsalmási Petőfi Tsz jogtaná­csosa', Nagy Zoltán, a kiskunha­lasi Sütő- és Édesipari Vállalat sütőipari szakmunkása, Nyúl Fe­renc, a lajosmizsei Népfront Tsz elnökhelyettese, Pálmai ' Lajos­né, a mátételki községi tanács vb-titkára, Papesch Béláné, a Bács-Kiskun Megyei Kommuná­lis Szolgáltató Vállalat személy­zeti vezetője, Szabovik Györgyné, a kecskeméti UNIVER Áfész osz­tályvezetője, Szántó Béla, a Pe­tőfi Nyomda osztályvezetője. Sző­ke Pálné, a harkakötönyi Egye­sülés Tsz baromfdgondozója, Ta­tár László, a szabadszállási Arany­homok Tsz állatgondozója, Tóth lmréné, a Bácska Kereskedelmi Vállalat kecskeméti boltcsoport­vezetője, Vribinszki Józsefné, a ^ nyárlőrinci községi tanács elnö­ke. IFJ UÜAUEKT EKDEMEK'MET kapott dr. Csernyus István, a kecs­keméti Városi Ügyészség vezető ügyésze, Farkas Ferencné, a laki­teleki Szikra Tsz személyzeti ve­zetője, dr. Ivanics Lajos, a kis­kőrösi városi pártbizottság első titkára, Leviczky József, a 607. Számú Gáspár András Ipari Szak­munkásképző Intézet tanára. KISZ ÉRDEMÉREM kitünte­tésben részesült Dániel László, a kecskeméti Mezőgép géplakatosa, dr. Fehérváryné Albert Judit, a bajai Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság ügyintézője, Galicz Zoltán, a tataházi Petőfi Tsz ke­rületvezetője, Horváth Gábor, a Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat üzemvezetője, Meződy Péter, a bajai BLÉVISZ üzemel­tetési vezetője, Tóth Ádám, a ti- szakécskei Vegyépszer tmk-ve- zetője. GYERMEKEKÉRT ÉRDEMÉR­MET kapott Váradi Lajosné, a bajai Pedagógus Szakszervezet .ara. ÜTTÖRÖ VEZETŐ ÉRDEM­ÉREMBEN részesült Haincz Jó­zsefné, a kecskeméti II. Rá kóczi Ferenc Általános Iskola tanítója. Kollár Mária, a bajai József At­tila Általános Iskola tanára, Mol­nár Istvánná, a Solti Általános Is­kola tanára, dr. Szentendrei Lász­ióné megyei szakfelügyelő, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általá­nos Iskola tanára, Városi József, a Tompái Általános Iskola igaz­gatója. EÖTVÖS LORÁND-DÍJJAL tüntették ki Hegedűs Lajost, a hartai Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet elnökét. AZ MSZBT ARANYKOSZO- RÜS jelvényét kapta Halász Fe­rencné, a kecskeméti Kertvárosi Általános Iskola szaktanára, A MAGYAR NÉÉXÜZT4r- SASÁG ÉRDEMES MŰVÉSZE , - tüntető címet kapta Tóth István Balázs Béla-díjas és gZOT-díias fotóművész, a kecskeméti Zöld­ségtermesztési Kutató Intézet Fej­lesztő Vállalat nyugdíjasa. SZERETI A TENGERT — EGYÜTT TARTOTTA A CSALÁDOT A harkakötönyi baromfigondozó — Ezt a kitüntetést nagyon megérdemelte Szőke Pálné — mondta beszélgetésünk elején Torday Zsolt, a harkakötönyi Egyesülés Termelőszövetkezet elnöke, majd folytatta: — A munkában élenjáró, de ha társadalmi vagy szövetkezeti meg­bízásról van szó, aikkor sem sajnálja idejét, energiáját. — Kislányfkorom óta ismerem — fűzte hozzá az elnök szavaihoz Rácz Antalné, a téesz személy­zeti vezetője. — Férje az egyik jogelőd szövetkezet, a Vörös Csil­lag ailapító tagja. Mi mindig cso­dáltuk Tériké munkabírását, azt, ahogy a gondjaira bízott állatok­kal bánit. Az előzetes bemutatás után a szokásosnál is kíváncsibb voltam arra az asszonyra, aki példamu­tatóan látja él' munkáját, s 51 évesen is motorja — az unokák­kal együtt — tizennyolc tagot számláló családjának. A baromfi­nevelő telep póihenőhelyiségében találkoztunk. Zömök asszony. Ha­ját itt-ott már fehér szálak ezüs- tözik. Szeme sarkában — mint meggyőződhettem róla — mindig ott csillog a mosolygás. — Tajón kezdtük a párommal — idézte fel a több mint 35 éve történteket. — Akkoriban nem ment túl jól a parasztembernek. A szövetkezettől akkor kaptunk a munkánkért fizetséget, ha volt mit osztani. Ezen a homokon meg —« mutatott ki az ablakon — in­kább csak lelkesedés volt. Hamar meglett a négy gyerek, három lány, egy fiú. Mára családos mind. összesen kilenc unokám van. Na, hogy vtiss'zakanyárodjunk: elvál­laltam én minden munkát. Száz disznója volt a téesznek. Jött a kukorica, a férfiak meg mind el- szeleltek, maradtunk egy páran, asszonyok. Erősnek éreztem ma­gam. Fel a hátamra a hetvenki- lós zsákot és kapaszkodtam a padlásra. Mondta is egy idős em­ber: Megállj, Tériké, érzed te még a lábad! Igaza volt, de ak­kor nem hallgattam rá. Az, hogy Szőkéék mindig" dolgoznak, nem volt szokatlan, szedtünk mi még pünkösdkor is zöldborsót. így az­tán össze is jött a kétszázötven kötelező helyett 300—400 munka­egység, Amikor az első fizetést kaptam, emlékszem, hatszáz fo­rintot vittem haza. Persze, boltba mi csak cukorért, meg sóért jár­tunk.. Munka, spórolás, meg a gyerekek. Nagy boldogságunk volt, amikor a tanyáról beköltöz­hettünk a faluba, egy kis házba. — Jaj, a legtöbb pénz. amit együtt láttam, tizenkét évé volt, a Zsigulink ára. Amikor kivettük a takarékból, mert másnap men­ni kellett a kocsiért, Pali fiam szépen lerakta a nagy, kihúzható rekamiéra, eltakarta az egészet. Múltkoriban kiszámoltuk, hogy aminek itt most gondját viselem, a tizenegyezer jéroének. egymil­lió forint az értéke. Hogy ez mek­kora összeg, azt nem tudom el­képzelni. Ügy két éve (nem ez, a másik ól) kigyulladt, hát engem úgy vittek haza, annyira zokog­tam. — Utazni szereted — mondta, szinte szégyenkezve. — Egyszer a téesz jutaloméira Moszkvába kü'- dött repülővel. Hát, amit én ott láttam, mind csoda volt. Utána edimemtünk magánúton Csehszlo­vákiába, Romániába, Lengyelo*- szágba, ezt követte a rokonokkal egy több mint egyhónapos nyu­gat-európai körút. A tengert na­gyon megszerettem. Tavaly az IBUSZ-szal Bécsben voltam. A párom az nem jön. Azt mondja, elég neki, ha átmegy Szánkra a rokonokhoz... A Munka Érdemrend bronz fokozatával kitüntetett Szőke Pálné megismeréséhez hozzátartozik, hogy mind a négy gyer­mekének, nem kis áldozat árán, biztosította a továbbtanulást. És úgy nevelte őket összetartó családdá, hogy mind Harka- kötönyben építettek házat, s ott telepedtek le. Czauner Péter 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom