Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
_ „ ___________________________________________________Zs------—-------4------------------.. V ILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! v IDŐJÁRÁS Várható időjárás az ország területén ma estig: Főként a nyugati megyékben növekszik meg időnként erősén a felhőzet. Eleinte egy-ikét helyen, később szórványosan, elsősorban a Dunámt ültem várhaltó eső, zápor. Az élénk délnyugati szelet a Dunántúlon időnként erős széllökések kísérik, A Legmagasabb nappali hőmérséklet nyugaton 17, keleten 22 fok köröl alakul. Törekvéseink az ország boldogulását szolgálják Horváth Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárának a rádióban és a televízióban április 3-án este elmondott ünnepi köszöntője . 3 egyvenegyedik alkalommal ünnepeljük nemzeti függetlenségünk visszanyerésének évfordulóját. Hazánkat „egy ezredévnyi szenvedésen” át — mérhetetlen nehézségek leküzdésével — a nép munkája és küzdelmei éltették, tartották fenn és vitték előbbre. A nép évszásíadokon át vívta harcát a nemzet függetlenségéért és szabadságáért. Harcban álltunk az idegen betolakodókkal, németekkel, tatárokkal, törökökkel. Keserves szabadságharcokat vívtunk a habsburg elnyomókkal. Ebben az évszázadban — a régi uralkodó osztályok bűnéből és hibájából — két világháborúba keveredtünk. A II. világháború végén pedig a fasizmus hadszíntérré változtatta földjeinket. 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg csapatai Magyarország egész területét felszabadították a német megszállóktól, új történelem kezdődött. Nem feledjük és tisztelettel értékeljük a hazánk felszabadításában részt vevők áldozatait. Az évfordulón a magyar nép igazi barátsággal és emelkedett, ünnepélyességgel fordul a szovjet nép felé. A felszabadítók emlékét nemzedékről nemzedékre megőrzi népünk. 1945 után sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Ami azóta megvalósult, az a magyar nép kemény munkájának eredménye. Itt a Duna—Tisza táján, ahol több mint ezer esztendeje élünk, ahol már egykoron a sírt is látni vélték, „hol nemzet süllyed el", négy évtizede immár „új országot épít a nemzet" a mai és az eljövendő nemzedékek számára. Józan nemzeti öntudattal és elégedett számvetéssel gondolhatunk arra a megmásíthatatlan tényre, hogy hazánkat — a költő szavaival szólva — „kivittük a mély süllyedésből". A tőkések, földbirtokosok Magyarországából megteremtettük a munkások, parasztok, értelmiségiek hazáját — a Magyar Népköztársaságot. Egy viszonylag elmaradott országból a közepesen fejlett gazdasággal rendelkező országok közé emelkedtünk, úgy, hogy az iparnak és a mezőgazdaságnak számos ága a világ legjobbjai között van. Gazdagabb lett a nép is, anyagiakban, szellemiekben és az emberi kapcsolatokban egyaránt. Megőrizve hagyományos arculatukat, új vonásokat öltöttek falvaink, városaink és a bennük lakó emberek is! Nem volt könnyű az út, amelyen idáig értünk. Meg kellett küzdeni nemcsak ellenfeleinkkel, a múltból örökölt elmaradottsággal, hanem saját hibáinkkal, gyengeségeinkkel, tévedéseinkkel és emberi gyarlóságainkkal is. Ezek az évtizedek az önfeláldozó harc, a fáradhatatlan munka évei voltak, de egyben olyan évek is, amelyek megmutatták, mire képes a felszabadul! magyar nép. Az elmúlt négy évtizedben hatalmas utat tett meg népünk és hazánk a szocializmus útján. Büszkeséggel idézhetjük fel eredményeinket, és nem feledjük, hanem számontartjuk a harc és a munka tanulságait. Negyvenegy év alatt voltak gazdagabb és soványabb esztendők, sikerek és kudarcok is. Az április 4-i ünnep sem volt mindig egyforma. Voltak évek, amikor, mert a tettektől eltértek, kopottnak hatottak a szavak, s a valóság törvényszerűségeit, a nép jogos törekvéseit nem tisztelő gyakorlat országunkban a néphatalom megrendüléséhez vezetett, veszélybe sodorva a szocializmus ügyét. P ártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt helyreállította, megszilárdította és gon- JL. dósam ápolja az ország népének a szo- oializmus ügye iránti bizalmát. Az ünnepi megemlékezés csak arra ad lehetőséget, hogy néhány tapasztalatot felsoroljak, mire, milyen tanulságokra épül most már tartósán és szilárdan ez a bizalom. , Mindenekelőtt arra, hogy megtanultuk, társadalmunkban nem a nép van a pártért, hanem a párt van a népért. Az emberek nem azért élnek, hogy rajtuk kísérletezzük ki, milyen a szocializmus eszméje, hanem a szocializmus akkor jó, ha a nép felemelkedését szolgálja, vagyis a szocializmus van az emberért. A poÚtikat célok megvalósítása nem szűk pártérdek csupán, nem is a munkásosztály szűk osztályérdeke, hanem az egész nép, az egész társadalom javára váló munkálkodás. Előrehaladásunk nélkülözhetetlen feltétele az országépítés feladatainak világos kijelölése, a párt és a nép egysége, a szocialista célok eléréséhez szükséges nemzeti közmegegyezés és közös cselekvés. így tud nemzeti .egységbe összefogni társadalmunk minden osztálya és rétege. Ez a szövetségi politika biztosítja, hogy egyesüljön mindenki, aki hazánk felemelkedését iakarja. Történelmünk arra is tanulságul szolgál, hogy szilárd politikai hatalopi nélkül a társadalom szocialista átalakulása nem mehet végbe. Fontos ezért, hogy az államhatalom, a hadsereg és a közrend őrei rendeltetésüknek és hivatásuknak megfelelően védjék és oltalmazzák hazánkat, rendszerünket. E<z elengedhetetlen. De azt is megtanultuk, hogy a szocialista társadalom stabilitásának nem ez a legfőbb eszköze. Ennél sokkal nemesebb támaszt jelent1 az a legnagyobb vívmányunk, hogy az emberek a szociaizmust saját céljuknak, építését saját ügyüknek tekintik. Helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is, mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeretnők. Mostanában — idehaza és a nagyvilágban is :— több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. itthon, a mi hazánkban belső viszonyaink ugyan nem olyanok, mint a háborgó tenger, de nem is olyan csendesek, mint az állóvíz nyugalma. Nehéz és nehezen megoldható feladatokkal küzdünk. Magyarország most válaszúton van. Vagy lemaradunk a világgazdasági újrarendeződés hjatalrhas erejű folyamataiban, vagy följebb zárkózunk az országok nem -hivatalos, de annál valóságosabb versenyében. A z ország előrehaladásának, a családok, az egyének gyarapodásának, az életkörülmények további javításánák alapvető feltétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Ha nem .termelünk ésszerűen többet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszonnal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, a felgyülemlett feszültségeket feloldani, még ha igazságosabban osztjuk is el a javakat. Az elmúlt évek konszolidációs gazdaságpolitikájának eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy gazdaságunkat az élénkebb növekedés és a fejlődés pályájára vezéreljük. Gazdasági terveink teljesítésével elérhetjük, hogy az erőgyűjtés után bekövetkezzen a fellendülés, s ha szerényen is, de érezhetőbben javuljon az életszínvonal. Ezért — s nem az öncélú változtatások miatt — köteleztük el magunkat a gazdaság irányítási rendszerének megreformálása és továbbfejlesztése mellett. A jövőben is következetesen ezen kell munkálkodnunk. A gazdasággal egyenrangúan kell kezelnünk társadalmi-politikai intézményeink továbbfejlesztését, a szocialista demokrácia követelményei szerint. Miként az elmúlt években, a jövőben is keressük azokat a szervezeti kereteket, módokat, formákat, amelyek itt is a folyamatos reformok útján új energiákat kölcsönöznek társadalmunk fejlődéséhez. A múlt évi képviselő- és tanácstagi választások, az új vállalatirányítási formák, a tanácsok önkormányzati szerepének erősítése azt mutatták, hogy az emberek felelősen élnek a növekvő demokrácia lehetőségeivel. A szocialista demokrácia és társadalmi-politikai intézményeink fejlesztése nem pusztán taktikai kérdés. Nem azért szorgalmazzuk, hogy valakik szemében „szalonképesebbé” váljunk, de nem is a vezetés által a társadalomnak nyújtott kegy vagy gesztus ez. A demokrácia a szocializmusnak egyszerre eszköze és célja, mert csak általa lehetnek emberiek az emberi viszonyok, s lesz lehetséges, hogy a közösségek önmagukat igazgassák, kormányozzák. Közéletünkben számos kérdésről vita folyik, s ez jól van így. Az alapvető egyetértéssel megférnek a véleménykülönbségek, sőt azt valljuk, hogy a viták, a jobb megoldásokat kutató bírálat előbbre visznek bennünket. Hisszük, hogy kölcsönös tisztelettel, bizalommal és toleranciával a viták nyugvópontra juttathatók, bár igaz, majd ezek nyomán ismét újak is gerjednek. Tiszteljük azok elveit, akik jobbító szándékkal vállalják az eszmecserét. De nem adunk teret olyanoknak, akik a vita és kritika ürügyén a közmegegyezés megbontására, az áldozatos harcban szerzett és megőrzött vívmányaink tönkretételére törekszenek. Ha országunkból kitekintünk a világba és a nemzetközi kapcsolatok egét kémleljük, azt látjuk, hogy egy zaklatott világban élve, a szélsőséges imperialista körök felelőtlensége miatt veszélyes ponthoz jutott el az emberiség. Azt is látjuk, hogy az újabb és újabb szovjet kezdeményezések révén, bár még nem derült ki az égbolt, de a felhőket el lehet oszlatni. Szövetségeseinkkel együtt azért küzdünk, hogy atomfegyverek nélkül lépjünk a következő évezredbe. Mi, magyarok, ebben a küzdelemben is jó oldalon állunk: a békéért harcolók oldalán. Nemzeti függetlenségünk és társadalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpolitikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. N agy fontossága van annak is, hogy barátságra és jószomszédságra törekszünk a határaink körül levő valamennyi országgal, néppel. Ezek nagyobbik részével közös az utunk, s köztük vannak szövetségeseink is. Azt tartjuk, hogy a jószomszédokkal nem élhetünk együtt úgy, hogy felhánytorgatjuk a régmúlt és a közelmúlt valódi vagy vélt sérelmeit, hanem csak úgy, ha együtt boldogulunk, ha megbecsüljük egymást, ha elismerjük egymás és a nemzetiségek létjogát a határ mindkét oldalán. Ezért kívánjuk, hogy az országainkban élő nemzetiségek is a bennünket összekötő szálakat erősítsék. így válhat valóra a régi óhajtás, hogy egymásra utalva és közösen „kilépünk a Duna-táji kisnépek egymást fojtó szégyenkalodájából”. Céljaink és törekvéseink szocialisták és nemzetköziek, mert a szocialista forradalom nemzetközi érvényű elveire és tapasztalataira épülnek. Ám egyúttal magyar és nemzeti célok és törekvések, mert a mi hazánk talajából sarjadtak és a mi országunk boldogulását szolgálják. Bízunk és bízhatunk abban, hogy nem lesz meddő a remény és nem lesz hiábavaló az Igyekezetünk. Céljaink reálisak, de keményen meg kell dolgoznunk értük. A párt és a nép nem nézi tétlenül a megoldásra váró feladatokat. A jövőt hordozó kezdeményezésekben továbbra is cselekvőképesek leszünk. Ezeknek a gondolatoknak jegyében ünnepeljük történelmünk nagyszerű tavaszi évfordulóinak sorában a nép és a haza pirosbetűs ünnepeként a magyar szabadság születésének nagy napját, április 4-ét. Koszorúzások felszabadulásunk évfordulóján ' o Hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköz- társaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tegnap délelőtt koszorúzásl ünnepséget rendezett Budapesten, a szovjet hősök Szabadság téri emlékművénél, és a magyar hősök emlékművénél a Hősök terén. A Szabadság téren, ahol a zászlódísszel övezett emlékművel szemben felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszszázada, kürtszó harsant, amikor Loson- czl Pál, az Elnöki Tanács elnöke — Kárpáti Ferenc vezérezredes, honvédelmi miniszter kíséretében — a koszorúzás színhelyére érkezett. A díszszázad parancsnoka jelentést tett az Elnöki Tanács elnökének, aki ezt követően a honvédelmi miniszterrel együtt ellépett a díszszázad sorfala előtt, és üdvözölte a katonákat. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Nép- köztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa nevében Lo- sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a kormány elnöke helyezett koszorút az emlékmű talapzatára. Az MSZMP Központi Bizottságának koszorúját Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly főtitkárhelyettes helyezte el. A kegyelet és a megemlékezés virágait a Szovjetunió budapesti nagykövetsége nevében Borisz Sztukalin nagykövet, Nyi- (Folytatás a 2. oldalon.) mmammmmmmmmmmmamam Nagygyűlés Kalocsán Kalocsán az I. István Gimnázium dísztermében megyei ünnepi nagygyűlésen emlékeztek meg hazánk felszabadulásának 41. évforduló járói; A magyar és a szovjet himnusz hangjai, valamint Nógrádi Zoltán szavalata után Farkas József, a Hazafias Népfront megyei titkára köszöntötte a résztvevőket. A széksorokban a város és vonzáskörzete üzemednek dolgozói, a párt- é4 tanácsi szervek, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres testületek képviselői foglaltak helyet. A megyei népfronttátkár bevezető szavai után Hodossi Sándor, a megyei pártbizottság titkára lépett az emelvényre. A nagygyűlés szónoka megemlékezett a négy évtizeddel ezelőtti történelemi ordító eseményekről. (Az ünnepi beszédet lapunk 3. Oldalán ismertetjük.) A megyei megemlékezés a Dózsa György Mezőgazdasági Szakközépiskola tanulóinak ünnepi műsorával fejeződött be. Kitüntetések április 4-e alkalmából A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából, eredményes szakmai és közéleti tevékenység elismeréséül, az állami és társadalmi élet különböző területein dolgozóknak és a fegyveres testületek tagjainak kitüntetéseket adományozott. A kitüntetettek egy csoportjának Losonczi Pál, az MSZMP Politikád Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön délben, az Országház kupolacsarnokában nyújtotta át az érdemrendeket. Az ünnepségen megjelent Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Katona Imre, az Elnöki Tanács .titkára. A kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola. Gimnázium és Szakközépiskola dísztermében tegnap délben rendezték a megyei kitüntetési ünnepséget, amelynek kezdetén az oktatási intézmény .tanulói adtak az alkalomhoz illő műsort. Dr. Gajdócsi István, a Bács-Kiskun Mqgyeij Tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Ro- mánp Pált, a megyei pártbizottság első titkárát, valamint Glied Károly veteránt, a megyei tanács nyugalmazott elnökhelyettesét. Beszédében idézte azt az 1945. április 4-én keltezett szűkszavú távirati irodai jelentést, amely tudtui adta a világnak, hogy Ma• Dr. Hegedűs István, a megyei tanács költségvetési elszámoló hivatalának nyugalmazott vezetője átveszi a kitüntetését dr. Gajdócsi Istvántól. (Méhesi Éva felvétele) gyarországot a Vörös Hadsereg teljes egészében megszabadította a fasiszta betolakodóktól!. A romokból újjáépített országban hatalmas változások zajlottak le 41 év alatt a szemünk előtt, s ezekben jelentős szerepe volt a megye lakosságának is. Az elért nagyszerű eredményeket csak békében lehet megőrizni és tovább fokozni. A megyei tanács elnöke ezután e gondolatok jegyében kitüntetéseket nyújtott át. Majd az elismerésben részesítettek nevében Várnagy István, a bajai városi pártbizottság titkára mondott köszönő szavakat. Ezt követően Ro- mány Pál gratulált a kitüntetetteknek, s pohárköszöntőjében, kiemelte: nagy szüksége van Magyarországnak arra, hogv a munkát és az abban élenjárókat — akár aktív dolgozóról, akár nyugdíjasról van szó — az eddigieknél sokkal jobban megbecsüljük. A társadalmi tudatban még tisztábbá kell tenni azt a felismerést, hogy dolgozni természetes emberi dolog, amelv a létezés és a íeilő- dés nélkülözhetetlen velejárója. Szűkebb és tágabb környezetében, terjessze mindenki ezt a szellemet, mert munka nélkül nincs semmi, nincs előrehaladás. (A kitüntetettek névsorát lapunk 3. oldalán közöljük.) • Koszorúzás Kecskeméten, a felszabadulási emlékműnél.
