Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-28 / 99. szám

* • PETŐFI NÉPE • 198«. április 28 RENESZÁNSZ TÁNCSZEMINÁRIUM A leletbe életet is kell lehelni Az SZMT Művelődési Központ nagytermében vagyunk. Az egyik sarakban a kecskeméti Régi Ze­ne együttes fújja — eredeti hangszereken — a XVI. századi talpalávaiót, a parketten tizen- egynéhány fiatal gyakorolja a korabeli tánclépéseket szakava­tott irányítással. A reneszánsz táncszeminárium foglalkozására Í ukkantottunk be, amelynek gyík rendezője a Régi Zene együttes. Vezetőjük. Pálinkás Al­bert lélegzetvételnyi pihenőhöz jutva, elmondja, miként is jött létre ez a nem mindennap inaik számító kurzus: — A szemináriumot az SZMT, a megyei és a városi tanács mű­velődési osztálya, a Pedagógus Szakszervezet, valamint az Orszá­gos Közművelődési Központ Módszertani Intézete támogatá­sával hoztuk létre. A résztvevők — tizenhatan — zenészek, szak­munkások, irodai dolgozóit, tanu­lók, valamennyiüknek van táncos előképzettségük, többen tagjai a Hírős táncegyüttesnek. A Régi Zene együttes nem titkolja, hogy ezt a szemináriumot tulajdonkép­pen magának szervezte: egy egy­séges, régi zenét táncoló és mu­zsikáló csoportot szeretnének élet­re hívni itt, Kecskeméten, ami­vel komplett produkciókat tud­nánk előadni. Ez az első ilyes­fajta próbálkozásunk, amit min­denképpen folytatni szeretnénk « jövőben. Szerteágazó ismeretek • Prób» közben. ni az anyagban. Minél több a háttértudás, annál többet tudunk belevinni a zenébe, s a táncba. Tökéletes illúziót kelteni Közben figyelem a próbát, a csapat az esti fellépésre készül, «hol bemutatják, mire jutottak e néhány nap alatt. A tánclépé- sekkel már nincs gond, annál in­kább a fej- és kéztartással. Nem mindegy, miként emelik a nők szoknyájukat, s milyen pillantást vetnek partnerükre. Az egész produkció alatt tökéletes rene­szánsz hölgyekként és urakként kell fellépniük. így summázza mondandóját a különböző pózok bemutatása után Monika Bren- íiel, aki Jürgen Schrapéval együtt Nyugat- Bériinbői jött a szemi­nárium vezetésére. Nincs túl sok idejük a beszélgetésre, mint mondják, a tanfolyam munka jel­legű, a hallgatók nagy izgalom­mal készülnek az esti bemutató­ra, nem szabad, hogy egy pilla­natra is meginogjon bennük a tanárak iránti bizalom. Egyébként a szakma szeretetétől áthatva, szinte egymás szavába vágva vá­laszolnak kérdéseimre. — Önök a Berlin-Charlot- tenburgi Zeneiskola, valamint a Brémai Régi Zene Akadémia docensei. Milyen jellegű in­tézmények ezek? — Két teljesen különböző inté­zetről van szó. A berlini általá­nos zeneiskola laikusoknak, aho­vá bárki jelentkezhet négyéves­től akár kilencvenkilenc éves koráig is. Zenei tárgyakat taníta­nak, mintegy előkészítésként a főiskolai tanulmányokhoz. Tíz éve vezették be a tantárgyak sorába a történelmi táncokat, két évre rá megalakult a Tanzenmonie el­nevezésű tánc- és hangszeres cso­port, amellyel már számos bél­és külföldi fellépésen túl vagyunk. A Brémai Régi Zene Akadémia újdonság, a maga nemében egye­dülálló. Ide már csak azok jár­hatnak. akik befejezték zenei tanulmányaikat, s a reneszánsz, valamint a barokk zenére specia­lizálódnak. Hogy e területen 'tel­jes körű képzést kapjanak köte­lező szakként — mint amilyen például a zeneelmélet is — beve­zették a történelmi táncokat. Eze­ken az órákon nem elsősorban táncolni tanulnak a hallgatók, hanem inkább a korabeli moz­gással, viselkedéssel ismerked­nek, egyáltalán azzal, hogyan érezhették magukat az emberek akkor. A legkomolyabbak a tu­dományos szempontok, mindig mélyebbre és mélyebbre kell ás­— Mi oz, omit ebből át tud­tak menteni erre a néhány napra a kecskeméti szeminá­riumra? — A történelmi tánc korábban inkább a kutatók búvárkodási te­rülete volt. Most kezd igazán élővé válni. Csak úgy külön nem lehet táncot tanuLni, együtt kell dolgozni a zenészekkel, nekiik is ismerniük kell a táncok világát. Nagyon örültünk, hogy itt a sze­mináriumon a Régi Zene együt­tes tagjai mindent az elejétől fog­va végigcsináltak — azaz táncol­tak —, azon kívül, hogy zenél­tek, vagyis duplán dolgoztak. Kü­lönös örömünkre szolgált, hogy a táncból kapott impulzusokat át tudták ültetni a zenébe. Ügy érezzük — ha tovább maradhat­nánk —, létre tudnánk hozni egy jó tánccspportot: a hallgatók fia­talok és lelkesek, s ehhez jön még a magyar temperamentum. Egyébként elméleti kérdésekkel ugyancsak foglalkoztunk. Például útmutatást adtunk a források fel­dolgozásához. — Ha már a forrásokról esett szó, milyen anyagot hasz­nálnak a kutatásaikhoz? — Olyan eredeti, XVI. századi dokumentumokból dolgozunk, amelyekben a táncokra vonatko­zó följegyzések találhatók. Van egy francia forrásunk, amely mintegy lajstromba szedi az ak­koriban járt táncokat, leírja a lépéseket, a koreográfiát, s per­sze — mivel a két dolog elvá­laszthatatlan egymástól — foglal­kozik a zenével is. Van olyan könyvünk, amit olasz táncmes­terek írtak. Annak idején az ud­varoknál ők tanították ..viselked­ni" is az urakat. Leírták, miként kell fölrakni a kalapot, vagy hor­dani a kabátkát úgy, hogy tánc közben ne csavarodjon az ember fejére. Útmutatásaik kiterjedtek az ülés módozataira, az üdvözlé­sekre. a kézcsókra, s még sorol­hatnám. Persze, ez mind kevés. Tanulmányozni kell a korabeli tu­dósításokat, leveleket, a festésze­tet. a történelmi hátteret — ezek­ből áll össze a kép. Elengedhe­tetlen például a ruhák alapos is­merete is, hiszen a viseletnek közvetlen hatása volt a mozgás­ra. Ezekkel a témákkal, egyéb­ként itt, a szemináriumon is fog­lalkoztunk. — A rendelkezésre álló anyag alapján mennyire sike­rül a táncokat rekonstruálni? — Ügy, hogy ha egy hajdani táncmester feltámadna, lehet, hogy infarktust kapna meghökke­nésében. Egy-egy megoldást so­hasem tekintünk véglegesnek. • As egyik táncmester: Jürgen Schrape. (Strasser Andrá* felvé­telei) mert mindig jöhet hozzá új in­formáció. Jellemző, hogy ha tíz specialista megpróbál egy táncot rekonstruálni, tízféle dolog sül ki belőle. Rendkívül érdekes tárgy, az ember úgy kutat, mint egy régész, csak nekünk az ásatás eredményét meg is kell elevení­tenünk. Milánói férfiak magyair visétefberi? — Miré utal a szeminárium elnevezése, a Ballo nuovo all' Ongaresca? — Jóllehet a nevéből valami­féle magyar vonatkozásra lehet következtén i, mégsem egészen erről van szó. Tulajdonképpen egy reneszánsz ünnepi felvonulás elnevezése, amit eredetileg hat milánói férfi táncolt, feltehetően magyar viseletben. De hogy ez tényleg így volt-e, vagy csak azt hitték, hogy a ruha magyar — ki tudja? — Találkoztak-e már tény­legesen magyar anyaggal? — Eddig még nem, bár már egy nyomra bukkantunk a Kodály- intézetben. A kelet-európai rao- resca hagyományra vonatkozóan anyagra leltünk. A kutatásra mo­tiválni kellene az itteni fiatalo­kat, a szemináriumnak az is az egyik — titkos — célja volt, hogy ez iránt felkeltsük az érdeklődést. Sokat beszélgettünk a résztvevők­kel, bátorítottuk őket. Hiszen a dolog magáért beszél: ha szorgal­masan dolgoznak, kielégítő ered­ményre juthatnak. Csak bízni kell, s mindig kérdezni... * * * A rendkívül jól sikerült, ered­ményes szeminárium időközben befejeződött. A hallgatók remé­lik, hogy nem ez volt az első, s az utolsó. Monika Brendel és Jür­gen Schrape jövőre is szívesen vállalkozik a vezetésre, sőt úgy tervezik, magukkal hozzák negy­ventagú csoportjukat, a Tanzen- moniet is, amely — úgy hírlik — a Budapesti Tavaszi Fesztiválon is fellép majd. Kormos Emese Ember és környezete Zsuga Sándor kiállítása Veszprémben A Képcsarnok Vállalat rendszeresen otthont ad a festészet, a képzőművészet jeleseinek, hogy megjelenjenek a művészetet ked­velő közönség előtt. Most Zsuga Sándor Kecskeméten élő festőmű­vész állítatta iki a képeit a Képcsarnok Vállalat veszprémi Dési Huber ^termében. Megnyitójában Erdélyi György, a veszprémi Napló főszerkesztő­je hangsúlyozta: a tisztaság, a rend uralkodik Zsuga Sándor ké­pein. Olyanok ezek az alkotások, mint amilyenek a tanyákon élő alföldi emberek. Zsuga Sándor magányosan, de nem érdemtelenül tör a magasba, amikor 1977 óta egymás után jelentkezik a párizsi, a kecskeméti, a kisújszállási, a hódmezővásárhelyi, a budapesti tárlatokon. it A művész így vall munkásságáról: „Igyekezetemmel úrrá sze­retnék lenni a rossz értelemben vett lokálpatriotizmuson és a ké­peimen a sóik emberre jellemző reménykedést, vágyódást próbálom megjeleníteni”. Zsuga Sándor veszprémi kiállítása már az első napokban nagy közönségsikert váltott ki. 3 SAJTOPOSTA E Intézkedés — névtelen levél nyomán Sem a hivatali tisztviselő, sem az újságíró nem kedveli (nem kedvelheti) a névtelen levelet. Egy­felől azért, mert a címzettel szemben bizalmatlan- iágot sejtet, másrészt amiatt, mert a benne fog­lalt egyéni sérelem, vagy éppen közösségi gond alapos megismerése és annak orvoslása érdekében nem vehető igénybe segítőként az ismeretlen fel­adó. Ennek ellenére szerkesztőségünkben egyetlen ol­vasói sort sem dobunk papírkosárba, ha hiányzik a szerző neve és címe. Sőt, gondosan áttanulmá­nyozzuk az ilyen irományt is. Tapasztalatunk, hogy a többségük mindössze tudomásulvételt érdemel, némelyik azonban megkülönböztetett figyelmet is. Mint például a hónapokkal ezelőtt hozzánk érke­zett „Sok-sok gyerekes család” aláírású levél. Eb­ből kiderül: Kecskeméten sokan élnek rendkívül szűkös mé­retű és alacsony komfortfokozatú lakásban, miköz­ben jó néhányan egyszerre két korszerű otthont is fenntartanak saját céljukra. A Bethlen körút 6. III, 6. és a Petőfi Sándor utca 5. VI/195. számú la­kásnak például ugyanazon személy a tulajdonosa. Ez a tény ellentétben áll azzal a — 15 éve hatály­ban lévő — rendelkezéssel, miszerint egy család­nak csak egy lakástulajdona lőhet. Az elgondolkoztató közlés így fejeződik be: „Én nem haragszom az illető tulajdonosra, csak az igaz­ságérzetem tiltakozik, hogy vele kapcsolatosan to­vábbra is hallgassak. És azért maradok névtelen, mert még nem tartunk ott, hogy az igazságról „visszahatás” nélkül lehessen szólni.. A közérdekű ügy kivizsgálására januárban fel­kértük a városi tanácsot, ahonnan először arról tá­jékoztattak bennünket, hogy hosszabb időt igényel az eljárás. Röviddel ezelőtt megérkezett a végleges válasz a lakásgazdálkodási osztály vizsgálatának eredményéről és intézkedéséről. Tanulságos részle­teit az alábbiakban ismertetjük: A városi földhivatal telekkönyvi adatai szerint a már említett Bethlen körúti lakásingatlan 1974-ben került — adásvétel alapján — a jelenlegi gazdája birtokába, o|fci 1981-ben öröklés révén lett a má­sik, vagyis a Petőfi Sándor utcai lakás tulajdonosa. Az állampolgárok lakás- és üdülőtulajdonának egyes kérdéseiről szóló 32/1971. (X. S.) korm. szá­mú rendelet és a végrehajtására kiadott 26/1971. (X. 5.) ÉVM—1M. számú együttes rendelet kimond­ja: egy személynek, illetőleg egy családnak csak egy lakás- és üdülőtulajdona lehet, s akinél örök­lés ifolytán megnő ez a tulajdoni arány, két éven belül köteles értékesíteni a pluszként nyilvántar­tott ingatlanát. E jogszabályra \hivatkozással a ta­nácsi szakigazgatási szerv felszántotta — 40.477 1986. számú határozatában — az érintett lakost, hogy adja el az egyik lakástulajdonát, aki Ígéretet tett e kötelezettsége teljesítésére. * • • E konkrét esetben s dolgok — »hogyan mondani reok- moot már ainen vannak. Kérdés persze, hogy mi­kor születik hasonló hatósági dflntéa azok Ügyében, akik szintén két ház (lakál) tulajdonnal rendelkeznek, de ar­ról mélyen hallgatnak. Véleményünk az: a Jövőben lé­nyegesen meggyorsulhat az efféle ügyintézés, ha az örök- ló». házasságkötés stb. során keletkező többleUulaJdonról a telekkönyvi hivatal azonnal érteiül a helyi lakásügyi szervet, mely ezáltal késedelem nélkül folytathatja le a szükségei eljárást. Ami pedig a névtelenséget Illeti, sí nem lehet Indokok, hiszen köztudomású, hogy évek óta érvényben van olyan törvényünk, mely a közérdekű bejelentő védelmére ren­deltetett. Ablak — kilincs nélkül? Nagy munkába, családi ház épí­tésébe kezdett a Lajosmizse, Kö­zös 57. szám alatt lakó Apró Jó­zsef. A mész, a cement, a homok, a falazóblokk, a betonelem stb. zöme már a telkén található, de még van miért ellátogatnia az építőanyag-telepekre. Február 13- án például a kecskeméti Tüzép- nél volt, ahol megnyerte tetszé­sét a jugoszláv importból szár­mazó ablak. Viszont amit ezután tapasztalt, az nem szolgált örö­mére. Hogy miért, arról így szá­molt be olvasónk: — '■Csodál kaivá’ 'nézegettem a nyílászárókon lévő két árat,, az 1870 és ’2110 forintot.* Gondoltam, a vevő döntésére van bízva, me­lyik szerint óhajt fizetni. Azonban a telep egyik dolgozója kiábrán­dított, közölve, hogy az áru való­di értéke 2310 forint. Miután hiá­ba próbálkoztam alkudni, ez utóbbi összegért kellett a pénztár­cámba nyúlni. Meglepetésem a szállításkor folytatódott, ment rádöbbenhet­tem, hogy a nyílászárókhoz mines kilincs. Bár a számlán e sajná­latos tényt beismerték a kereske­dők. ezzel az őszinte vallomással nemigen tudom nyitogatni-csuko- gatni az ablakokat. Summa sum- máirum: kétségbe vonom, hogy a szóbanforgó Tüzép-telepen min­den a vevő érdekében történik .. A történteket kivizsgáltattuk az Alföldi Tüzelöszer és Építőanyag Kereskedelmi Vállalattal, mely­nek illetékesei a következők sze­rint informáltak: Az említett ablakok fogyasztói ára éppen a vásárlás időpontjá­ban változott, s ezért volt feltün­tetve a régi és az új összeg, per­sze helytelenül, hiszen a többféle értékjelölés csak megzavarhatja a vevőt. Az árukiadó mulasztást követett el a pontatlan árközlés­sel. s ezért figyelmeztetésben ré­szesült. A pénztár egyébként megfelelő összeget számlázott az eladott áruért. Nagyobb probléma a kilinccsel van, pontosabban annak hiányá­val. Bár emiatt több reklamációt kapott a jugoszláv partner-cég, ez ideig nem volt hajlandó e tar­tozékokat pótlólag eljuttatni a te­lepre. A szerk. megjegyzése: A fogyasztói érdekvédelem arra kö­telezi a kereskedőt, hogy mindent megtegyen a zavartalan áruellátásért. Ezúttal már túl van a kecskeméti tü- zép a sürgető telexen éa leveleken. Talán célszerű volna leszűrni a ké­zenfekvő tanulságot: a hiányosan szállító, tehát megbízhatatlan külföl­di vállalattal való együttműködés­hez nem érdemet nagy reményeket fűzni! KUN SZENT MIKLÓSI A K FIGYELMÉBE: Van helyi munkalehetőség! Elkeseredett fiatal anyulka, a Kunszent- miklós, Rákóczi u. 2. szám alatt lakó Gyura Mária fordult lapunkhoz, s a következőket panaszolta: — Tizenegy évig dolgoztam a Temaforg községi üzemében, ahol idén feb­ruárban megszűnt a karcoló rész­leg, s létszámfelletti lettem. iMásik, több műszakos beosztást, sajnos, nem vállalhattam — hiszem az óvodáskorú gyermekem ellátásáról nekem kell gondoskodnom —. ezért 'megszüntették a 'munkavi­szonyomat. 'Nagynehezem kaptam munkát a tejüzemben, két hónapos szerző­dés alapján. Közben, betegállo­mányba kerültem, majd megálla­pította az orvos, hogy terhes va­gyok. A második gyermekemet boldogan várom, bár nem kis ag­godalom közepette, hiszen a szer­ződésemet nem hosszabbította meg az új munkaadóm. Most ke­reset nélkül vagyok, s a férjem alacsony béréből élünk hárman. Ez ideig több cégnél is próbálkoz­tam elhelyezkedni, sehol sem biz­tattak. Szociális körüliményeink egyre nehezebbé válnak, ha csak egyetlen kenyérkeresőre hagyat­kozhat a családom. Vajon ki se­gíthet ilyenkor rajtam, s a hoz­zám hasonló helyzetű embereken? Tekintettel arra, hogy a Kun- szentmiklósi Városi Jogú Nagy­községi Tanácsnak Vannak mun­kaerő- gazdái kodási feladatai, a többeket is érintő ügyben az el­nöktől, Mózes Ernőtől kértünk felvilágosítást. A közölteklkel ösz- szefüggő kérdéseinkre válaszolta: — Megértem az Önökhöz segít­ségért kopogtató kismama nehéz helyzetét, de az is a tényékhez tartozik, hogy nem tett meg min­dent a saját érdekében. Ugyanis tudni kell, hogy a itextilihulladék- feldolgozónál körülbelül fél évvel ezelőtt jelentették be először az idei esztendő elején sorra került intézkedéseket, tehát az említett részleg felszámolását, s a körül­belül 100 embert érintő létszám- csökkentést. Akiket értesítettek emiatt a vállalat vezetői, azok zömmel találtak állást, hiszen há­rom felajánlott munkahely, közül is választhattak. Csupán azok jár­tak pórul, akik az utolsó pillana­tig reménykedtek, hátha nekik „kegyelmeznek" meg. Tanácsunknál dolgozik munka­ügyi szakember, akinek háromha- vonként jelzik a közigazgatási te­rületen levő cégek az álláslehető­ségeiket. Ezek ismeretében mon­dom, hogy a településen jelenleg is tudunk munkát kínálni a je­lentkezőknek. Nagyon Jó lenne, ha ők is közölnék velünk az e - iképzeléseiket, igényeiket. Noha a szigorodó termelési feltételek, s a piacgazdaság változásai ima már hatnak a munkaerőhelyzetre is, olyan eset nem következhet be nálunk, hogy emberek egyáltalán ne találhassanak új állást, új el­ÜZENJÜK Antal Imrének, Orgoványra: Meg­kaptuk — mások nevében Is Írott — panaszos levelét, mely szerint a la­kóhelyén levő tejgyűjtőben gyakorta megkárosítják a tehéntartókat azál­tal. hogy a tőlük felvásárolt tejet a ténylegesnél gyengébb értékűnek mi­nősítik. Minderre ráadás: a mintát mostanában már nem havonta, ha­nem félévenként vagy még ritkáb­ban veszik a tejazállitmány.bód, talán azért, hogy a kistermelőknek ne le­gyen kellő bizonyítékuk az alacsony zsírfok miatti reklamációjukhoz. E konkrét esetben — mivel a téma, sajnos, visszaköszön lapunkban — a megyéi tanács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának vizsgálatát kértük. Megállapításáról és intézke­déséről közvetlenül is értesíti önt a hatóság. Csikós Lásrlónénak, Tlsaakécskére: Az Ismert szabály értelmében a bolt kőteles visszaváltani mindegyik ter­mék betétdíjas göngyölegét, melyet árusít. Ha történetesen a bébiételek­ről van szó, akkor a bébiétele® üve­geket. Mint a helyi áfész elnökétől megtudtuk, Kécskén Jelenleg csak a városközpont! élelmiszerüzletben, va­lamint az ABC-áruháaban kapható az említett áru, s annak üres üvegeit a nyitvatartás teljes ideje alatt vis­szaveszik az egységek dolgozói. Lázár Sándornak, Bácsalmásra: A helyi köztemető fenntartásáról, keze­léséről a tanácsi irányítású kommu­nális szakvállalat gondoskodik. Fon­tos teendője volt legutóbb a halott­szállító gépjármű beszerzése, a rava­talozó kialakítása, s a városi színvo­nalnak megfelelő temetkezési szolgál­tatás személyi feltételeinek megte­remtése, további sürgető feladat pe­dig, hogy a sírok menti — csapadék esetén vizzel-sárral megtelő — uta­kat portalanltsa. Mivel ehhez egye­lőre nem áll rendelkezésre a szük­séges anyagi fedezet, a tanács társa­dalmi összefogással szándékozik Job­bítani a rossz közlekedési viszonyo­kat. s a munkáihoz Jelentkezőket vár. „Magányos asszony” jeligére, Tom­pára: Mint arról a Január 2f7-i Sajtó­posta rovatunkban is irtunk, a telje­sen cselekvőképes örökhagyó készít­het Írásbeli magánvégrendeletet, mely érvényes, ha elejétől végéig kézzel Írja, s abból egyértelműen kitűnik a végrendelkező akarata, a keltezés he­lye és Ideje. A végrendelkező név­aláírását a közjegyző hitelesíti — előtte azonban köteles elolvasná a szö­veget és ha Indokolt, a korrigáláshoz jogi tanácsot adni —. s az okirat is nála helyezhető letétbe. Sz.-nének, Bácsborsódra: A magán­tulajdonú lakóingatlan megvásárlá­sához kérelemre kölcsönt adhat a munkáltató, s a vételár 75 százalé­káig az Országos Takarékpénztár. A pénzintézeti kölcsönre —. mely a ka­mataival együtt legkésőbb 10 érven belül visszafizetendő — csak az In­gatlanszerzésre jogosult, s a köve­telmények szerinti fizetőképességgel rendelkező állampolgár tarthat Igényt. Ilyen vásárlás esetén a kis­gyermeke, vagy a saját háztartásá­ban élő egyéb hozzátartozója után nem részesülhet szociálpolitikai ked­vezményben a tulajdonos. Részlete­sebb felvilágosításért, valamint ha­sonló ügyének elintézése céljából for­duljon az OTP területilég Illetékes bácsalmási fiókjához. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 8001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom