Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

? íiOTan * * 198«. április 22. • PETŐFI NÉPE • fr A 34-ES SZÁMÚSZIMFEROPOLI ISKOLÁBAN Internacionalisták műhelye Egyedülálló a Kun Béla Múzeum Kun Béla 1916-ban az oszt­rák—magyar hadsereg kato­nájaként orosz fogságba esett — ez közismert az életéből. Az is, hogy a fogságban vá­lik világnézetévé a marxiz­mus—leninizmus, s harcol a szovjethatalom oldalán. A Tanácsköztársaság leverése után 1920-ban tér vissza a Szovjetunióba, ahol Lenin ajánlására a Vrangel ellen létrehozott déli front forra­dalmi katonai tanácsához irá­nyítják, annak tagja lesz. Részt vesz a Krím fehérektől való felszabadításában. Ezt követően ő vezeti a Szimfe- ropolban székelő krími for­radalmi bizottságot. Nagyon nehéz időket élnek akkoriban: nincs élelem, nincs ruházat, nincs termelés — a háború mindent elemésztett. A bizottság Kun Béla vezetésével igyekezett úrrá lenni a bajokon. Leg­először is a gyerekekről akartak gondoskodni: ruhaanyagot osztanak nekik, s Kun Béla parancsára gyümölcsöt hoznak nekik Karaszubazárból. 1920 decemberében gyermekek he­tét rendeznek. A magyar internacionalista állt a forradalmi bizottság élén, amikor kihirdették a rendeletet, amely a Krí­met a sebesültek, betegek gyógyításának, a dolgozók pihené­sének színhelyévé nyilvánította. Érthető a tisztelet, mely testvérmegyénkben történelmi alakját öv.ezi. „Kun Béla az elvtársuruk, olyan kommunista, aki végigjárta a bol- sevizmus útját Oroszországban.” (V. I. Lenin) Az iskolában véget értek az órák, a termek kiürültek. Mi ma­radunk még, a múzeumról beszél­getünk. nézegetjük a kiállítás táb­láit, fellapozzuk az izgalmas al­bumokat, amelyekben leveleket, fotókat, értékes dokumentum- másolatokat gyűjtöttek össze. — Én már régen tudtam Kun Béláról — meséli Andrjusa Szo- lodcsenko, kilencedik osztályos fiú. — Először ötödikben hallot­tam a forradalom kimagasló hő­séről, a komszomolistáktól. Az­után pedig az úttörőtáborban ... Emlékszem, lélegzetvisszafojtva hallgattuk a veteránokat, akik még személyesen ismerték Kun Bélát. A tábortűz lángjai az ég felé nyújtózkodtak. Mi ültünk egymáshoz szorulva, és figyeltünk némán .. . Éjjel pedig sokáig nem bírtunk elaludni. Rá gondoltunk, meg a Leninnel való találkozá­sára . .. Óh! Mennyire szerettünk volna hozzá hasonlóvá válni! El­suhantak az évek. Most én tartok beszédet a gyerekeknek. Ez na­gyon fontos feladat számomra és lelkiismeretesen csinálom. Más­képp lehetetlen. A 34-es számú szimferopoli iskolában három múzeum talál­ható: a Leniné, az 51-es hadsere­gé és a Kun Béláé. Ez utóbbi egyedüli az országban, s húsz éve nyitották meg. Az azóta összegyűjtött anyag rendkívül értékes és érdekes. A különféle szervezetekkel és ma­gánszemélyekkel folytatott le­velezés — a Szovjetunióban és Magyarországon — ma sem szü­netel. Nem lankadó érdeklődés Húsz esztendővel ezelőtt D. P. Glacovszkaja történelemtanárnő a törtónielemszakkör tagjaival készítette elő a múzeum megnyi­tását. Ez az időszak megléhetö- sen nehéz volt számukra. Késő estig az iskolában ültek. Igaz, számos segítőjük is akadt. Egye­sek írtak, mások rajzoltak, vol­tak, akik naponta húsz levélét is elküldték a Szovjetunió és Ma­gyarország különböző városaiba. És végre felvirradt a várva várt nap. A Krimszkaja Pravda hírül adta: „A 34-es számú szimferopoli is­kolában jeles esemény zajlott le. Megnyílt Kun Bélának, a Krími Forradalmi Bizottság első elnöké­nek múzeuma, aki egyik vezetője volt az 1919-ben fellángolt magyar for radal ómnak. ” A komszomolista csoport, Gla- eovszkajával az élen, rádión ke­resztül fordult a Szovjetunióban és Magyarországon mindenkihez, aki tudott valamit Kun Béla éle­téről és munkásságáról, s kérték, küldjék el visszaemlékezéseiket, dokumentumaikat, fényképfelvé­teleiket. Az iskola címére jönni kezdték a válaszok, a két ország legkü­lönbözőbb helyeiről. Meleg han­gú, szívélyes levelek érkeztek Kim Béla özvegyétől, Irén asz- szonytól és lányától, Ágnestől. A központi magyar pártardhí- vum munkatársai értékes kiállí­tási tárgyakat küldtek a gyere­keknek. Az iskolások érdeklődése óriá­si volt a múzeum iránt. Minden­ki tenni akart érte valamit. Egy­re több és több lett az aktivista. D. P. Glacovszkajának sikerült a múzeum munkáját úgy tervezni, a kutatócsoportok tevékenysé­gét úgy szervezni, hogy a gyere­kek érdeklődése húsz éven ke­resztül nem lankadt. S most, amikor a harmadik évtizedbe lép a múzeum, még mindig épp oly vonzó, romantikus és valóságos, mint kezdetben volt, hogy ha még nem vonzóbb. öt éve a Kun Béla Múzeum munkáját a tapasztalt, energikus tanárnő, L. N. Szimanszkaja irá­nyítja. Dokumentumok, levelek, emberi sorsok éA kutatómunkában két irány különül el egymástól: a magyar internacionalisták a szovjetha­talomért vívott küzdelemben, és szovjet felszabadító katonák Ma­gyarországon. 1985-ben kiállítást rendeztek a feldolgozott anyagból. Budapest és Magyarország felszabadulásá­nak 40. évfordulója alkalmából. Ha valaki elment mellette, alig­ha maradt közömbös. A gyereke­ket látni kellett volna! Fogadták a vendégeket az iskola bejáratá­nál; ügyeletet adtaik az óraközi szünetekben; beszélgetést kezde­ményeztek a veteránokkal, akik meséltek a háborús időkről. Sok levelet sikerült nekik „be­gyűjteni”, amelyekben a magyar- országi felszabadító harcokat be­szélik el. A szerzők közt találha­tó: A. 1. Kovtun-Sztankevics tá­bornok, aki Kecskemét díszpolgá­ra. J. M. Mangupli veterán és sokan mások. Jurij Mihajlovies Mangupli sor­sa nem mindennapi módon ala­kult. Felszabadítván Kecskemé­tet, súlyos sebet kapott, sok vért vesztett. Élete veszélyben forgott. Másfél hónapig egy magyar csa­lád ápolta, amely számára egész életére kedvessé, valósággal ro­konná vált. Immár több mint negyven éve meghitt barátság fű­zi össze ezeket az embereket. Van egy dosszié, amelyben egy merész asszonyról meséinek a sorok: Álba Regiáról. Így nevez­ték a felderítőnőt, aki Magyaror­szágon harcolt a háborúban. Az igazi neve L. Sz. Martiscsenko (a lánykori neve Bezinkova). Ma Jevpatóriában él. Jagupov és Go- lovamyevszkij róla írta a doku­mentumkarcolatot, Itt Alba Re­gia beszél címmel. Magyarorszá­gon filmre vitte a Hunnia Film­stúdió, szintén Alba Regia cím­mel. V. M. Golovcev Tyejkovo vá­rosiban él, az ivanovszkiji terüle­ten. Szinte dokumentálta a bu­dapesti utcai harcokat. A felsza­badítást követően ő állt modellt Kisfaludi Stróbl Zsigmondinak a gellérthegyi Szabadság-szobor megalkotásakor. Ezek az emberek valahányon szinte kézzelfogható közelségbe kerültek a gyerekek számára. Érdekes a magyar állampolgá­rokkal szövődött barátságuk. Kö­zülük az egyik, Katona Gyula Kecskeméten lakik. Az ő barát­sága nagyon régi már a gyere­kekkel és a tanárokkal. A nagy honvédő háború veteránja, Szlm- ferqpol díszpolgára mindig ellá­togat az iskolába, ha a Krímben jár. Érdeklődik a múzeum ügyei iránt, hasznos tanácsokat ad, Magyarországról pedig doku­mentumokat és könyveket küld. A múzeum nagyon, nagyon sok ember érdeklődését felébreszti. A legtávolabbi helyekről is eljön­nek ide, hogy megismerkedjenek a kiállított tárgyakkal, különle­ges dokumentumokkal. A gyerekek leveleznek Münnich Ferenc özvegyével, Zalka Máté lányával, Kun Béla lányával, uno­kájával és másokkal. A keresés eredményeképpen sok érdekes emberre rátaláltak, akik valamiképp kapcsolatban álltak Kun Bélával. Mindenekelőtt Zalka Mátét kell említeni, aki a polgárhábo­rúban a bolsevikok oldalán har­colt. ö mentette meg a szovjet köztársaság aranytartalékát, ame­lyet a fehérek elloptak. A Szov­jetunió második hazájává lett, itt vált íróvá. Az író, a kommunista, Kun Bé­la barátja, Zalka Máté a Spanyol Köztársaságban halt meg. inter­nacionalista kötelességének telje­sítése közben. A gyerekek, akik először találkoztak a nevével, új lendülettel folytatták a kutatást, ezen a szálon elindulva. Amikor a tomszki terület párt- archívumából megjöttek a leve­lek, amelyek Kun Béla életének tomszki periódusáról meséltek, levelezni kezdték A. Sz. Levinger- rel, aki a magyar kommün részt­vevője volt. Egyik írásában kéréssel for­dult a gyerekekhez: „Ha a múzeumotokban már lesz Kun Béla-portré, akkor le­gyen mellette mindig egy csokor vörös szegfű.” A forradalmár arcképénél min­dig található virág. A portréjá­nál .'.. Erről külön is beszélni kell. A múzeum Kun Béla egyetlen kicsinyke fényképével kezdte. Arcmását Nyikolaj Ivanovics Po- zusko festette meg hatalmas vá­szonra, olajjal, élethűen, a mú­zeum fennállásának első évében. Budapestről levelek érkeztek a magyar kommün egykori harco­sainak címeivel. Így gyűlt az anyag Kun Béla harcostársairól: Szamuely Tiborról, Münnich Fe­rencről és másokról. Lenin hangja a történelemórán A Kun Béla Múzeumot bát­ran .tudományos központnak le­het nevezni. Ilyen témájú törté­nelemórákat tartanak: Az 1919-es Magyar Köztársaság. A Kommu­nista Internacionálé, A szovjet­hatalom megteremtése Ukrajná­ban, Az intervenciósok és a fe­hérgárdisták szétverése 1920-ban a Krímben, Magyarország ma, és így tovább. Ezeken az órákon hasznosítják a kiállítási táblákat, a dokumentumoikat, a fotókat, a hangfelvételeket, az újságkivágá­sokat. A legnagyobb hatással Le­nin és Kun Béla 1919. március 22-i hangfelvételei vannak a gye­rekekre. Miről nevezetes az a nap? Mi ösztönözte Lenint arra, hogy be­szédet mondjon a csepeli rádió­ban? 1919. március 21-én megalakult a Magyar Tanácsköztársaság, 22-én pedig a csepeli rádióállo­más a mikrofonhoz kérte Lenint. Kun Béla beszélt, hangja kissé remegett az izgalomtól. „Tegnap éjjel a magyar prole­tariátus, miután átvette az állam­hatalmat, bevezette a proletár- diktatúrát. Adja át üdvözletün­ket és forradalmi szolidaritásunk kifejezését az orosz forradalmi proletariátusnak. A Magyar Ta­nácsköztársaság a szovjet-orosz államnak fegyveres szövetséget ajánl a proletariátus valamennyi ellenségével szemben...” V. I. Lenin számára is feledhe­tetlen volt ez a nap. Válás.zbeszé- det mondott a rádióban, amely­ben őszintén üdvözölte a prole- tárhatalmat, s külön Kun Bélát. A Kun Béla Múzeum inter­nacionalisták műhelye, amelynek felbecsülhetetlen jelentősége van a tanulók nevelésében és szemlé­letük formálásában, a marxista —leninista ideológia elsajátításá­ban. Szófia Borlszova fiatalokról - fiataloknak „BECSÜLETTEL KIHASZNÁLJUK A MUNKAIDŐ MINDEN PERCÉT" KISZ-esek a bajai Kismotorban • Új munkadarab tervrajzát tanulmányozzák az Allende brigád tagjai. Másodszor érdemelte ki a Kis­motor- és Gépgyár ötös számú bajai gyárának Lőwy Sándorról cl nevezettt KISZ-szervezete a KISZ KB Vörös Vándorzászla­ját. Munkájukról, eredményeik titkairól beszélgettem a kollek­tíva néhány fiataljával. A vándorzászló elnyelésének legfontosabb feltétele a termelő­munkában való helytállás, mondta a 180 tagú szervezet bi­zottságának titkára, Mezófi Jó­zsef. A KISZ-tagok ott voltak a kommunista szombatokon, a vál­lalati gazdasági munkaközössé­gekben: mindenütt, ahol a gyár és a közösség érdeke példamu­tatást kívánt. Védnökséget vál­laltak az ekportra készült gyárt­mányok felett. Tudták, hogy csak határidőre szállított és jó minőségű termékkel maradhat­nak versenyképesek a külföldi hiacon. A szocialistabrigád-moz- galomba 140-en kapcsolódtak be. A hét fiatal kollektíva egvike elnyerte A vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet, öt arany­koszorús, egy pedig ezüstkoszorús lett. A termelőmunka mellett nagy figyelmet fordítottak a közös­ségi élet. a kulturált szabad­idő-programok szervezésére. Mi­nél több fiatalt igyekeztek meg­nyerni a KlSZ-nek vonzó ren­dezvényeikkel: megszervezték a gyárban a közgazdasági és mű­szaki könyvnapokat, közös szín­házlátogatáson vettek részt, fotó- es képzőművészeti kiállítást ren­deztek. Hetvenezer forinttal tá­mogatták az országjáró diákok bajai találkozójának lebonyolítá­sát, vállalták a rendezvényre ér­kezett kétezer vendég étkezteté­sét. Hunyadi László, a 17-tagú Salvador Allende brigád vezető­je elmondta, hogy ötször nyer­ték már el az aranykoszorús jelvényt. Tavalyi eredményeik alapján őket is jelölték a kiváló címre. Korábban megkapták a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának Kiváló társadalmi munkáért kitüntetését. Nagyon sok önként vállalt munkával ér­demelték ezt ki: megjavították az újvárosi óvoda játékait, a ki­csinyek háromkerekű járműveit. Felújították egy garai kislány rokkantkocsiját. A bajai sport­kör ^részére kondicionálógépet készítették. A vállalat 'kiváló ifjúsági bri­gádja címet Párducz Lajos kol­lektívája nyerte el. Az övék volt az első ifjúsági brigád a gyárban 1973-ban alakult. Két év múlva megkapták a KISZ KB dicsérő oklevelét, kilencszer voltak aranykoszorúsaik. Nyolcán van­nak: nemcsak a munka fogja őket össze, szívesen, jó barátokként töltik együtt a szabad időt is Kérdésemre — mi az eredményeik titka? — így válaszolt a fiatal brigádvezető: „Talán csak annyi, hogy nagyon kómolyan vesszük, amit csinálunk. Becsülettel ki­használjuk a munkaidő minden percét.” Így gondolkoznak, és ami lé­nyegesebb: így is dolgoznak a Kismotor fiataljai. Gál Zoltán DÖNTŐ ELŐTT Kecskeméti diákpolitikusok sikere A hír a megyei KISZ-bizottságról érkezett: a Bá­nyai Júlia Gimnázium tanulói a diákpolitikusok or­szágos vetélkedőjén az utolsó forduló előtt a má­sodik helyen állnak. Az iskolában derül ki: a Vágó Judit osztályfő­nök irányításával készülő diákok másodikosok, te­hát a történelemórákon most az Árpád-házzal foglalkoznak. A versenyen pedig — amelyre négy­száznégy csapat jelentkezett — a „legforróbb” je­len és a közelmúlt a téma. — Az utolsó fordulóra, Hódmezővásárhelyre hár­man mehetünk — mondják az iskolai nagyszünet­ben, amikor szót tudunk váltani —, Adonyi La­jos, Horváth Edina és Csongor Attila, de hatan ké­szültünk: Lédeczi Barnabás, Simon Tamás és Ba­logh Edina a társaink. — Miért vállaltátok ezt a többletmunkát? — kérdezem. Indítékaik különfélék: — Szeretem a történelmet, kell az általános mű­veltséghez. — Érdekel a világpolitika, a gazdasági élet. — Hobbiból. Különben mezőgazdasági pályára készülök. — Ügy érzem, tájékozottnak kell lennünk a vi­lágban. — A gazdaságpolitika érdekel, csak ezen belül a történelem. — Jogásznak készülök, tudatosan foglalkozom történelemmel. Hat válasz — hat tizenhat éves diák indoka. Ki­derül, hogy „mindenolvasók”. Az országos napila­pokból, a Magyarországból, a Heti Világgazdaság­ból, s több folyóiratból naprakészen idéznek. A te­levízióban a politikai és gazdasági műsorokat rend­szeresen nézik, értékelik. De tudják: képtelenek valamennyien folyamatosan és elmélyülten követni a világpolitika minden eseményét, ezért felosztot­ták egymás között a témaköröket, az országokat, földrészeket, a történelmi korszakokat. A csöngetés fizika-témazáró dolgozatra hívja a II/D osztályt, ezért felkészítő tanáruk, Vágó Judit foglalja össze a siker előzményeit. — Az osztály jó képességű — mondja —, öröm velük foglalkozni, együtt dolgozni. A benevezés le­hetőségének hírét Simon Tamás hozta, és hamar összekovácsolódott a két háromtagú csapat. Sajnál­tuk, hogy csak az egyik csoportot lehetett nevezni. Már az elődöntőkön kiderült: komoly és rendsze­• A megszerzett tudás már felér egy győzelem­mel ... Az ifjú politikusok osztályfőnökükkel. (Mé­hes! Éva felvétele) rés búvárkodást várnak a versenyzőktől. Csak né­hány feladatot említek: készítettek „kisszótárt” az. Internacionalizmus fogalmának különböző korokban, társadalmi rendszerekben való jelentéséről. Feltér­képezték a Nékosz-mozgalom minden tudnivalóját, az 1982-ben rendezett ifjúsági leszerelési konferencia teljes anyagát. Feldolgozták, összehasonlították a két testvérlap, a Krimszkaja Pravda és a Petőfi Népe meghatározott napon megjelent példányát. Meg­kapták ötven politikusnak a nevét, akiknek „prog­ramot” kellett készíteniük. — Mivel készülnek a vásárhelyi döntőre? — Érdekes feladatot kapott minden döntőbe ju­tott csapat. Nekünk a lengyel szocialista ifjúsági szervezet tevékenységével kellett megismerkednünk. A döntőben mi leszünk .majd ez a szervezet, kérdé­seket intéznek hozzánk, amelyekre válaszolni kell. A gyerekek jól felkészültek, öt könyvtárba irat­koztak be, elolvastak minden fellelhető forrásanya­got, még a lengyel nagykövetségtől is kaptunk ilye­neket. Jó lenne győzni, de már nem érezzük ezt annyira fontosnak, mint korábban, hiszen a verse­nyekre való készülések során annyi ismeretanya­got gyűjtöttünk, hogy az már felér egy győzelem­mel. Selmecl Katalin MIT KÍNÁL A MTESZ IFJÚSÁGI BIZOTTSÁGA ? Szakmai, közéleti programok értelmiségieknek A tavalyi választásit követően ez év elej'én megalakult a Műsza­ki és Természettudományi Egye­sületek Szövetsége (MTESZ) me­gyei szervezetén belül az ifjúsági bizottság. Titkára, Vajai László — aki egyébként a Kecskeméti Zo­mánc- és Kádgyár munkaügyi és szervezési osztályvezetője — az új „együttesről”, munkájáról, tervei­ről így tájékoztatott: — Bizottságunk, amely öttagú, szervezetileg a MTESZ megyei el­nöksége mellett tevékenykedik. Fő föladatunknak tekintjük az ipar különböző területein dolgozó fiatal szakemberek szakmai, közi- életi 'tevékenységének összehango­lását. Elmondhatjuk, hogy gyakor­latilag nulláról kellett indulnunk, hiszen nincs múltunk, tapasztala­tunk, amire támaszkodhatnánk. Ezen túlmenően számos gonddal kell szembenéznünk. Elég, ha csak a túlmunkára utalok, amit a fiatalok többsége vállal jövedel­mi viszonyainak javítása érdeké­ben. Nyilvánvalóan ilyen, ás eh­hez hasonló jelenségek miatt ke­vesebb időt fordíthatnak a tudo­mányos, társadalmi munkára is. Ezért ez a tevékenység nem is tűnik jó „befektetésnek”. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy a fiatalok értelmes feladatokra mozgósíthatók, főleg akkor, ha teljes felelősség mellett, önállóan oldhatják meg azokat és a siker­élményben is kellően részesülhet­nek. Ezek figyelembevételével szeretnénk tevékenységünket fci- adakítani, bővíteni tagjaink körét, keresve egyúttal az együttműkö­dési lehetőségeket más szerveze­tekkel. Hosszabb távú koncepciót az egyesületek ifjúsági összekötői­nek közreműködésével kívánunk kialakítani. Ezzel kapcsolatban május közepén tervezünk egy ki­bővített bizottsági' ülést. Erre az évre egyébként kiét konkrét programunk van. Az el­ső: május 24—25-én egy kispályás férfi—inói labdarúgó-torna meg­rendezése, MTESZ Kupa '88 né­ven, mellyel szintén a MTESZ népszerűsítése a célunk. A ren­dezvényekhez sikerült támogató­kat találnunk és minden remény megvan arra, hogy színvonala* torna legyen, megfelelő díjazás­sal. A másik megmozdulásunkat szeptemberre tervezzük, MTESZ megyei ifjúsági fórum formájá­ban, a már megtartott országos­hoz hasonlóan. A rendezvényiben rejlő lehetőségeket maximálisan szeretnénk kihasználni, számítunk az egyesületek aktív részvételére. Fórumunk célja, hogy megis­merkedjünk megyénk fiatal értel­miségijeinek problémáival és kö­zösen keressük ezök megoldását. Szeretnénk feltérképezni, meny­nyire ismerik szervezetünket, ku­tatjuk, hogy tudnánk aktívabba« bevonni őket a tudományos, köz­életi munkába. P. 8. r A Ku Bél» Malmaiban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom