Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
198«. április 19. O PETŐFI NÉPE Q Sí Rajtunk múlik gazdasági fejlődésünk Beszélgetés Szakolczai Pállal, a megyei pártbizottság titkárával Az elmúlt héten Kádár János, az MSZMP főtitkára a Honvédelmi Minisztérium vezetői értekezletén a következő megállapítást tette: „Gazdasági gondjaink csökkentése rajtunk múlik. Csak a jobb és fegyelmezettebb munka eredményeként számolhatjuk fel azokat a kedvezőtlen jelenségeket, amelyek az 19o5-ös esztendőben és az idei év első hónapjaiban tapasztalhatók voltak. Megtanultuk a javakat elosztani, de azt kevésbé, hogyan, miként állítsuk elő.” Az idézett mondatokból kitűnik: a sokféle erőfeszítés, az irányításban végrehajtott változtatás, korszerűsítés, a gazdasági reformpolitika folytatása ellenére még nem állt rá a magyar gazdaság arra á fejlődési pályára, amelyet egy éve a XIII. kongresszus kitűzött. Természetes, hogy az ország és ebben Bács-Kiskun megye helyzete, és gondjati nem különülnek el, azonban sajátosságaiból és a helyi gazdasági lehetőségekből, az eddigi gyakorlatból adódóan eltérések is vannak. A megyei pártbizottság fél éven belül kétszer is tárgyalta a gazdasági kérdéseket, at megyei tanács a közelmúltban határozott a VII. ötéves tervről. A helyzetről, a kívánatos fejlődési irányokról beszélgettünk Szakolczai Pállal, a megyei pártbizottság titkárával. ucr-bclrscbíl a íozal- QTÜSto c&bo na © Fűm vka— tavija GÍ3&a6 orsót easrél a gyűrűs fonótsa. (Strasztcr András képriportja) <É*í»*«í i A késztermék. EMELKEDETT A TRÓFEÁK ÉS A HÚS ÉRTÉKE Tartalékok a vadgazdálkodásban — Milyen tapasztalatok vonhatók le az elmúlt időszak Bács-Kiskun megyei gazdasági teljesítményeiből? — Az 1985-ös évben gazdasági visszaesés volt hazánkban. Bács- Kiskun megyét is számos fejlődési nehézség érintette. Ezt az évet a vállalatok és szövetkezetek többsége azonban nyereséggel zárta, amit sikerként .említhetünk. Ugyanakkor nehéz helyzetbe jutott a Duna—Tisza közi Építőipari Vállalat, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár, valamint a megye négy termelőszövetkezete, a bajai Augusztus 20., a csávolyi Egyesülés, a kecskeméti Törekvés, és a tiszaalpári Halászati termelőszövetkezetek Az elért eredményeket, sikereket az év elején értékelve szinte valamennyi gazdaságban —, tehát ott is, ahol összességében nyereséges a termelés — meg kellett állapítanunk, hogy a teljesítmények csökkentek, romlott az eszközhatékonyság, nőttek a veszteségforrások és visszaesés tapasztalható a jövedelmezőségben is. Az 1986-os vállalati tervek a központi, megyei és helyi határozatoknak megfelelő fejlődést irányoznak elő, azonban kevés a garancia mind a piac, mind a műszaki fejlesztés oldaláról. Ráadásul az élőmunka hatékonysága is csak kevés helyen javul. — Mit kell most tenni a munkáltatóknak? — A februári pártnapi előadásokon nagyobb figyelmet szenteltünk a munkahelyi feladatoknak és a résztvevők kedvezően fogadták, hogy több szó esett a munkájukat közvetlenül érintő feladatokról. A munkáltatóknak ki kell használniuk a dolgozók jobb tájékozottságát és el kell érni, hogy mindenki tudja, át- érezze a helyi gazdálkodási egyensúly fontosságát, egyebek között azt is, hogy a helyi gazdálkodási egyensúly érdekében csakis az elvégzett több és jobb, valamint fegyelmezettebb munkáért lehet nagyobb fizetést adni. Az első negyedévi teljesítményeken látszik, hogy az 1985-ös évben csak szerényebb teljesítményt és eredményt tudott elérni a gazdaság a teljesítményben, de a bér- és jövedelemnövekedés tekintetében meredek emelkedés állapítható meg. Most bizonytalanság tapasztalható abban, hogy sikerül-e a lemaradást pótolni, ami az elmúlt években keletkezett például a mezőgazdaság több ágában, mindenekelőtt az állattenyésztésben és a kertészetben, valamint az ipari ágak többségében. — Pedig az idei tél nem okozott jelentős többletkiadásokat, vagyis az úgynevezett „objektív okok” mentségként kevésbé említhetők. — Nemcsak a kemény tél okozhat év eleji gondokat és lemaradást, mint tavaly, hanem a megszokott téli lazítás, a munkaidőalap-veszteség, az alapanyag- hiány, a december közepétől január közepéig tartó lassú gazdasági menet. Januárban legtöbb munkahelyen nem az első, hanem a negyedik-hatodik munkanapon kezdődött a tényleges termelés. Viszont néhány vállalat már január 2-i munkakezdéskor rövid munkásgyűlésre hívatta dolgozóit és ezt követően gyorsan elkezdődött a termelés. Ez a módszer ajánlható minden ipari üzemnek: mozgósítsanak a törvényes főmunkaidő minél teljesebb kihasználására. A munkafegyelem összetevői — A fegyelmezetlen évkezdéssel indokolható elsősorban a termelési elmaradás? Többnyire egyenlőségjelet teszünk a fegyelem és a munkaidő- alap kihasználása közé. Ez, és ennyi elegendő? — Nem mondtam, hogy elegendő! Ha azonban szélesebben értelmezzük a munkafegyelmet — tehát nemcsak a fegyelmi vétségekre szűkítjük — akkor tovább is sorolhatom, hogy mivel segíthetik a termelésirányítók a hatékonyabb munkát. Tiltsák meg a munkahelyen végzett fusizást, ne engedjék a szervezetlenséget, keményén lépjenek fel a munkahelyi italozással, az ittas dolgozók munkakezdésével szemben. — Valóban mélyponton van a munkafegyelem? On szerint e jelenség okozója, vagy kifejezője a gazdasági gondoknak? — A szervezetlen, rossz irányítás, a. gyenge minőség és az eladhatatlan termék mind-mind édestestvére a laza fegyelemnek. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a gyenge vezetés és összehangolatlanság az irányító szervek és vezető személyek fegyelmezetlenségét tükrözi; a kiadott utasítások végre nem hajtása, a hanyag vagy szándékos félretájékoztatás pedig a közvetlen fizikai munkások és az elsődleges termelés- irányítók fegyelmezetlenségét jelzi számukra. Az ok-okozati összefüggés tehát — mint mindig — itt is kölcsönös oda-visz- szaható folyamatok bonyolult szövevénye. Semmi okunk sincs azt mondani, hogy vezetői szinten mindig hibátlan döntések születnek. Van bizonytalankodás, késedelmes elhatározás, következetlenség, jelentős a döntésekben a szubjektív elemek aránya. Mindez előidéző oka, majd pedig következménye is a gazdasági visszaesésnek. Ugyanakkor a rendszeres késés, a munkahelyi lógás, a teljesítményfedezet nélküli munkabér, az indokolatlan táppénz kiküszöbölése sokkal inkább a fizikai dolgozók, a brigádvezetők és művezetők feladata kellene hogy legyen! És sokkal kevésbé az igazgató vagy az elnök a felelős azokért. Szélesebb értelemben az állampolgári fegyelem folyamatos, megszokott és sajnos „elfogadott” megsértéséről van szó. Elengedhetetlen a teljesítményösztönzés — Azt hiszem, attól lesznek magasabbak az eredmények, hogy a vállalat nagyobb teljesítményt kíván elérni, és erre rá tudja hangolni, megfelelően ösztönözni képes a kollektívát. A megyében erre is lehet példát sorolni? — Ösztönzés és fegyelem nincs meg egymás nélkül! A gazdasági munkaközösségeket illető sok jogos bírálat mellett is ki kell mondani: a munkaszervezésben lehetne tőlük tanulni is! A munkaközösségek csak annyi taggal dolgoznak, amennyi az elvállalt munkához_ feltétlenül szükséges. Így természetesen közvetlen érdekük az adminisztráció radikális csökkentése, a nélkülözhető értekezletek és megbeszélések mellőzése. Egyébként a költség- takarékos termelés mindenkinek érdeke kell hogy legyen — akár anyag-, akár energia-, akár bérköltségről van szó. Személyes tájékozódásom során például a kiskunfélegyházi Lenin Tsz és a kunfehértói Előre Tsz ilyen törekvését figyelemre méltónak találtam. — Tehát ha a munkafegyelmet csak jelszóként mondogatjuk, ez a vállalatoknál a mellékbeszéléshez, a tétlenség adminisztrálásához vezet, de az okokat nem szünteti meg. Ezért a gazdálkodási cél, az érdekeltség módosítása, megváltoztatása segítené jobban a gazdasági kibontakozást? — Ezt fontosnak tartom, nem szajkózni kell: „dolgozzunk fegyelmezetten”, hanem olyan célokat kell kitűzni, ami érdekeltté teszi a kollektívákat a fegyelmezett munkára. A vállalatoktól kapott tájékoztatás többnyire kedvező képet fest az első negyedévi teljesítményről, néhány helyen az exportszállítás is folyamatos. A Bajai Finomposztó Vállalatnál, a Kismotor- és Gépgyár bajai gyárában, az Alföldi Cipőgyárban és a Petőfi Nyomdánál, a tiszakécskei Remix-nél is jelentősen nőtt a termelés a múlt év azonos időszakához képest. Ugyanakkor sok termelőüzem árbevétele a terv időarányos részének csak alig több mint fele, s szinte valamennyi élelmiszeripari vállalat gondokkal kijzd. — Az utóbbi esetben milyen okokat tártak föl? — Fontos szerepe van ebben annak, hogy az évet alacsony alapanyagkészlettel tudták kezdeni a vállalatok. A készletszintek mérését, az ezzel kapcsolatos szabályozást egyébként szinte mindenütt — az iparban és a kereskedelemben, a göngyölegellátásban egyaránt — bírálják. Hovatovább ott tartunk, hogy egy- egy vállalat a termelés és a forgalom rovására is csökkenti árukészletét, és ennek érdekében tiltott eszközökhöz is nyúl, például fiktív üzletet köt. (Év végén eladja és az új év első napján visszavásárolja a göngyöleget, takarmányt stb., persze valamivel drágábban.) A gazdaság állapotát az elszállított áruk mennyisége is mutatja. A közúti és vasúti szállítás év eleji alacsony teljesítményei jelzik, hogy lassú a kibontakozás és nincs meg a kellő ágazati összhang. Foglalkoztatás helyben — A megye egyes körzeteiben a statisztika által kimutatott munkaerő-felesleg van, némely részeken romlott a terület eltaríóképessége. Hogyan reagál erre a politikai vezetés és lehet-e számítani érzékelhető javulásra? — A teljes foglalkoztatás nép- gazdasági érdekeket szolgáló politikai feladat, a hatékony foglalkoztatást ugyanakkor a vállalatoktól, szövetkezetektől, intézményektől kérjük. Nem tagadom, akadnak ellentmondások, és ezért immár folyamatosan vannak foglalkoztatási gondok, amiről nem mondhatnám, hogy váratlanul keletkeztek. Ha például a mező- gazdasági szövetkezetek melléküzemágaiból néhány gazdaságtalanná válik és megszűnik, új jövedelemtermelő iparágak telepítésére van szükség, ami nem megy egyik napról a másikra. — Van rá kilátás? — A teljes foglalkoztatás megoldása nemcsak gazdasági kérdés, hanem az életszínvonal-politikával is összefüggő tennivaló. Fontos területi érdekek fűződnek ahhoz, hogy a lakosság helyben találjon munkát, ne kelljen elköltöznie vagy nagyobb távolságra ingáznia. Ezek társadalmi hatásait megismertük, és több évtized tapasztalat alapján nem tartjuk kedvezőnek. A különélés és a vándorlás szétszakítja a családokat, nem engedi létrehozni az összetartó közösségeket sem a lakóhelyen, sem a munkahelyen. Ennek elkerülése érdekében tárgyalásokat folytattunk budapesti üzemek vezetőivel, akiknek fejlesztési elgondolásai megfelelnek a hosszú távú iparfejlesztési koncepcióknak és a megyében új munkahelyeket kívánnak létesíteni. Feltétlenül szükséges, hogy a vállalatok, mező- gazdasági üzemek maguk is vállaljanak anyagi részvételt új munkahelyek létesítésében,' keressék ehhez a partnert, a kooperációs tátsat. Központi és helyi intézkedések — A közgazdasági körülmények nehezebbé válásával egy- időben felerősödnek az irányító szervezettel szembeni • anyagi természetű várakozások. Ugyanakkor ezektől elmarad a gazdasági aktivitás, a teljesítményfokozás. — Az utóbbi időben —, s ez jellemző volt az 1986-os év eddig eltelt időszakára is — szokássá vált, hogy a termelési nehézségekért a központi ágazati és pénzügyi 'kormányzatot tették felelőssé gazdálkodóink. Hozzáteszem, nem mindig ok nélkül. Az állat- tenyésztés gondjait például sokáig nem tudták megoldani és csak a múlt év végén, illetve az év elején történtek intézkedések. A gazdaságok szerint ez csupán az állaitlétszám csökkenésének megállítására élég, és újabb intézkedéseket sürgetnek. De természetesen az is kérdés, hogy megtesznek-e mindent saját házuk táján azért, hogy az állattartás költségei csökkenjenek. Nem tekinthetjük megfelelőnek ott az állategészségügyi helyzetet. ah ól például a malacok 20 százaléka elhullik. — Az utóbbi időkben hozott intézkedések kedvezően hatnak a megye gazdaságára? — Az év elején meghirdetett kedvezmények és sok fórumon elhangzott biztatás hatására a vezetők széles körben informálódnak, keresik a jövedelmezőbb befektetés lehetőségeit. Körvonalazódik a megyénk által kezdeményezett kertészeti program, a telepítéseket sok helyen előkészítik, és mér az idén új szőlő- és gyümölcsültetvényeket is létesítenek. Ugyancsak kedvező, hogy a Bács-Kiskun Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat hitelkérelmét a Magyar Nemzeti Bank elfogadta, vagyis megvan a fedezete a kiskunfélegyházi vágóhíd és feldolgozó üzem bővítésének első üteméhez. A vágóállat-felvásárlási árak emelésének kezdeti hatásai is érezhetők; a külpiaci jelzések viszont egyelőre nem megnyugtatóak. Jól átgondolt háztáji termelés-integráció folyik a kézimunka-igényes mezőgazdasági kultúráikban. Indokolt, hogy minden döntésre hatással legyen a vertikális szemlélet; vagyis az eddiginél jobban össze kell hangolni az előkészítést, a termelést, a szállítást, a forgalmazást, sőt a külkereskedelmet is. — Mivel magyarázható, hogy az alacsony hatékonyságú vállalatok „rendbetétele” — mint az évek óta veszteséges Dutép, KZK, halasi „fémmunkás” gyár stb. — elhúzódik? — Gondoljuk meg: az állami költségvetés bevételei csak úgy adhatnak fedezetet a veszteségek megtérítésére, ha a nyereséges vállalatok adóját újabb néhány százalékkal megemelnék központi döntéssel. Ezt pedig nem tartanák helyesnek, hiszen a nyereségadó már most is túl magas. A korábbi és a mostani szanálások a veszteségrendezési eljárások elsődleges módszere: a veszteséges vállalat saját forrásait úgy átcsoportosítani — ha kell, eszközeit is eladni magasabb hatékonyságú működtetésre —, hogy kényszerítve legyen a takarékosabb termelésre, az improduktív költségek visszafogására. Ez folyik most többek'között a Dutépnél. A kádgyámál nemrégen kezdték a szanálási eljárást. A „fémmunkás” budapesti központja még nem rendezte a jövőjét. Egységes cselekvést céljainkért — Gazdasági témákkal ösz- szefüggő előadását nemrég egy gazdaságpolitikus a következő mondattal kezdte: „Annak a vitorláshajó kapitányának, aki nem tudja, merre hajózzon, mindenféle szélirány rossz.” — Ez nagyon találó. A gazdaság egészére vonatkozó ilyen megállapítással azonban nem értek egyet. Tudjuk, hogy merre akarunk menni, tervünk is van ehhez. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt 6—8 évben semmivel sem volt a mainál kedvezőbb széljárás! Mégis: a változó piaci igényeknek termékeink többsége megfelel, a fizetésképtelenséget az ország elkerülte, megyénk vállalatai és szövetkezetei döntő többségében a legszigorúbb szabályozás idején is talpon maradtak, sőt növelték nyereségüket és költségvetési befizetéseiket. Mindezek az eredmények és a hozzájuk vezető erőfeszítések 1985—86-ban eddig kevésnek bizonyultak. A XIII. párt- kongresszus és a tavalyi megyei pártértekezlet határozatai közül rendre teljesültek az életkörülményeket meghatározó követelmények: a bérek, juttatások, szociális kedvezmények, helyi tanácsi segélyek, mind-mind emelkedtek országosan is, megyénkben is. A termelésben viszont — határozottan állítom, hogy vezetési hiányosságok, következetlenség és a „megszokott” fegyelmezetlenség miatt — lemaradtunk. Szándékosan nem sorolom most a kedvezőtlen külső politikai és piaci feltételeket. A két folyamat együtt csakis úgy volt lehetséges, hogy többet használtunk fel, mint amennyit létrehoztunk. Ez érvényes a népgazdaságra és megyénk sok vállalatára, szövetkezetére is. A változás lehetőségei közül a legreálisabbnak azt tartom, hogy — mindenféle hirtelen fordulat vagy radikális átalakulás helyett — le kell építeni a felesleges, költségemésztő tevékenységeket és tisztességesen kell dolgozni a termelő- és irányítómunka minden szintjén. A legutóbbi tapasztalataim azt mondatják velem: a gazdálkodó szerveink legtöbbjében megvannak az egészséges irányú változtatás lehetőségei, amivel ha jól élnek, sikeresen megvalósíthatják gazdaságdinamizálási törekvéseiket. — Ehhez milyen feltételek kellenek? — Legfontosabb: egyetértés a cselekvési irányok meghatározásúiban, amihez a pártszervek munkája nem nélkülözhető. Ugyancsak fontos a végrehajtás ellenőrzése és az összefüggő gazdaság gi döntések egysége — ahogyan Kádár elvtárs is mondotta — a termelés és elosztás összhangját kell megteremteni. A mindennapi munka szakszerűsége, fegyelme biztosíthatja a munka időalap kihasználását is, a termelési és értékesítési pozíciók javítását, a piaci előretörést: végső soron a tervek teljesítését. . Csabai István Az idei tavaszi vadszámbecs- lés szerint az apróvadak közül különösein a mezeinyúl-, a fácán-, valamint a fogoly-törzsállomány csökkent jelentősen. Ez döntően befolyásolja az apróvad- gazdálkodást. A mezei nyúl nemcsak vadászat szempontjából fontos, hanem az exportot tekintve is. Ha az élővadbefogási idényt vesszük alapul, nem- pedig a naptári évet,. megállapíthatjuk, hogy a tervezettnél több mint 4 ezerrel kevesebb élő nyulat sikerült befogni. Ez egészségügyi okokkal magyarázható, valamint az előző év aszályos időjárása miatti és egyéb hatások okozta törzsállomány-csökkenéssel függ össze. A kiesés ez évre is rányomja bélyegét, mert több mint 4 millió forinttal kevesebb lett a megye vadásztársaságainak ebből származó bevétele. Az előbbit számításba véve, a vadásztársaságok az idei tervet már úgy állították össze, hogy igyekeztek más forrásból pótolni a hiányt. Például az idén külföldi vadásztatási felajánlásaikban május 1-től október 15-ig mintegy 800 őzbak vadásztatását szervezik meg, amely százzal több a tavalyinál. Ez csak részben fedezi a kiesést, ami az élő nyálból származik, ezért egyéb bevételek növelésére is gondoltak. Például külföldieknek adható különböző szolgáltatásokra — szállás, vadászház — valamint a gerlevadásztatás kihasználására, amely ha szerény mértékben is, de többletbevételt jelent. A nagyvadak közül a vaddisznó és a szarvas vadászata növelhető, mert ezek száma, ha kis mértékben is, de tovább nőtt. Említést érdemel a dámvad is. A megyében a távolabbi jövőben az őz után a legjelentősebb lehet vadászati szempontból. Tervszerű telepítéssel és szaporítással, ahol környezete megfelelő, tovább növelhető a száma. A kiskunfélegyházi Kunság Vadász- társaság kertben, a balotaszállá- si Rákóczi Vadásztársaság pedig szabadtelepítéssel növelte a dámvad számát. Az idén februárban a kiskunhalasi MEDOSZ Vadász- társaság zsanai területén telepítettek újabb csoportokat. A vadgazdálkodás megyei bevételében 40—50 százalékos az őz részaránya. Vonatkozik ez a trófeából és a húsból származó jövedelemre is. Sajnos tavaly több vadásztársaság területén észleltek jelentősebb őzpusztulást, ennek ellenére az idei tervekben további törzsállomány- növekedésre számítanak. A vadásztársaságok egyik legfontosabb bevételi forrása, amely az ország számára sem közömbös, a trófeás vad, valamint a hús értékesítése. Ez csaknem száz százalékban nyugati valutát jelent. Jó hír, hogy az idén a trófeás vadaknál 10 százalékos árnövekedés jelentkezik a piacon az elmúlt évhez viszonyítva, a vadhúsnál pedig 5 százalék. Az elmúft évi vadgazdálkodásból származó idei tennivalókat tárgyalta meg — az említetteket figyelembe véve — a Magyar Vadászok Országos Szövetségének megyei intézőbizottsága kezdeményezésére összehívott első félévi küldöttközgyűlés, amelyet tegnap Kecskeméten a Kiskunsági TESZÖV székházában tartottak. Az értékelés szerint a megye vadásztársaságai tavaly 4 millió 300 ezer forint gazdálkodási eredményt értek el és csaknem 15,5 millió tartalékkal rendelkeznek. K. S. Kiváló cím a Masterfil gyárnak
