Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-18 / 91. szám

1986. április 18. • PETŐFI NÉPE • 3 APOSTAGI DUNAMENTI TSZ: Cipőfelsőrészt és fehérneműt gyártanak Az apostagi közös gazdaság fehérnemű-készítő üzeme a napokban költözött át a modern, új üzemcsarnokba. „Az Apostagi Dunamenti Ter­melőszövetkezetnek megérte, hogy együttműködött az ipari vállalatokkal; három év alatt ti­zenötmillió forintot költött új ipari beruházásokra”. Ez olvas­ható a Duna-parti község legna­gyobb termelő egységének jelen­tésében, melyet dr. Pintér Bálint elnök ismertetett a tagsággal a nemrégen tartott közgyűlésén. — A kezdésnél az volt a leg­fontosabb szempont — kommen­tálja a közös gazdaság vezetője —, hogy a kertészeti ágazat fel­számolása után asszonyainknak, lányainknak megfelelő munka- alkalmat teremtsünk. Először 1984-ben a Minőségi Cipőgyárral kötöttünk szerződést. Cipőfelső­rész-készítő részlegünk 1984 óta üzemel eredményesen. Fél évvel később átvettük a Habselyem Kötöttárugyár apostagi üzemét is. — Hogyan tudtak rövid időn belül elegendő szakembert sze­rezni egy olyan településen, ame­lyen nincs nagy hagyománya az ipari munkának? — Nem volt könnyű. Bizony, meg kellett fizetnünk a tanuló­pénzt: költséges a dolgozók be­tanítása, igen nehéz megfelelő felkészültségű< művezetőket, meó- sokat szerezni. Szerencsére az apostagi iparfejlesztés egybeesik egy Dunaújvárosból való „visz- szavándorlási” hullámmal. A íe- hérneműszakmáhan harcolunk az ügyes munkáskezekért a szom­szédos települések gyáraival is. Jelenleg száztízen dolgoznak ná­lunk, de még vagy száz ember­nek tudnánk munkalehetőséget ajánlani. Ha kétszázan lennének, két műszakban — vagyis jobb gépkihasználással — termelhet­nénk. — ... és a gépeik? — A cipőfelsőrész-üzemünkben nincs gond. Üj masinák termel­nek. A Habselyem Kötöttárugyár­tói azonban régi, korszerűtlen gépparkot örököltünk. Megvan a pénzünk a korszerűsítésre, de na­gyon lassú a megrendelések en­gedélyezése. Fönnakadás azon­ban emiatt nem volt még ... — Más miatt volt? — Egyik partnerünk, a Minő­ségi Cipőgyár, nem teljesíti min­dig a kötelességeit. Igaz, gyak­ran nemcsak rajta múlik, hogy nincs elegendő alapanyag — szabott bőr — a munkához. — ön mondta: nyereséges az ipari melléküzemági tevékeny­ség. Tehát folytatják a további fejlesztést? — Feltétlenül. Látni kell: egy kedvezőtlen adottságú területen gazdálkodó mezőgazdasági nagy­üzem — különösen a termelési- szerkezet-korszerűsítés válságok­tól sem mentes időszakában — csak az alaptevékenységből nem tudja fönntartani magát. Az ipa­ri termelésből tavaly 15 millió volt az árbevételünk; majdnem hárommillió a nyereségünk. Ha­laszthatatlan feladat, hogy har­minc-harmincöt tagunk — akik jelenleg külön szerződést alap­ján Apostagtól távol, az építő­ipari szolgáltatás területén dol­goznak — itthon kereshesse meg kenyerét. Farkas P. József NAGY TELJESÍTMÉNYŰ LESZ Felújítják az első magyar atomreaktort Április végén leállítják és kö­rülbelüli két évig tartó munká­val felújítják hazánk első kuta­tóreaktorát, melyet még 1959- ben helyeztek üzembe a Köz­ponti Fizikai Kutató Intézetben. Noha a reaktor azóta Is fo­lyamatosan ég biztonságosan működik, sok szerkezeti eleme megérett már a cserére, vagy a felújításra. Ez a 'fő oka annak, hogy most szétszerelik, és egy alapos rekonstrukció során — új elemek felhasználásával — szinte teljesen újjáépítik. Első atomreaktorunk többszö­rös feladatot látott el; neutron­forrásként szolgáld a fizikai, ké­miai, biológiai és atomenergeti­kai kutatásokhoz, megteremtet­te a lehetőséget a hazai izotóp­termelés felfuttatásához, és je­lentékeny segítséget nyújtott az atomtechniikáÜ szakemberkép­zéshez. A rekonstrukció során a fel­újításon túlmenően sor kerül a reaktor teljesítményének a növe­lésére is: a felújított reaktor a jelenlegi öt megawatt helyett húsz megavatt teljesítményű lesz, és ezáltal, a jelenlegihez képest, merőben új lehetőségeket is nyit majd egyes területeken. Mód nyílik például? Cobalt—60 izotópok gyártására is, amelye­ket a gyógyászatban használnak rosszindulatú daganatok kezelé­sére. A rekonstrukcióra szánt 2 év­ből az első. év fele a reaktor bontásával, illetve szétszerelésé­vel telik el. A következő egyéves időszakban kerülnek helyükre az új berendezések, végül az utol­só féli év folyamán kerüli sor az üzemi próbákra, illetve az újjá­épített reaktor működésének az ellenőrzésére. Figyelemre méltó, hogy né­hány speciális elém kivételével a rekonstrukcióhoz szükséges min­den műszer, élem, berendezés st'b. hazánkban készüli, a magyar ipar terméke lesz. T ejtermékkóstoló Tejtermék-bemutató színhelye volt tegnap a kiskunfélegyházi Fegyveres Erők Klubja. Sokan látták, kóstolták meg a helyi tej­üzem termékein kívül a kecske­méti sózott, a kalocsai tejfölös túrót, a kunszentmiklósi sajt­szalámit, a nagykőrösi Anikó saj­tot, valamint a veszprémi túró- krém- és joghurthab-család tag­jait. Műemlékvédelem • Csókás József parasztgazda első homoki borpincé­je Kecskemét határában. Védetté nyilvánítása vár­ható. Lassan lezárul a műemlékvé­delem egy eredményekben gaz­dag szakasza, új ötéves tervet kezdtünk, világszerte megemlé­keznek e napon a korukat leg­hívebben kifejező, feladatuknak legcélszerűbben megfelelő épüle­tek, várostájak, faluképek meg­őrzésének szép kötelezettségéről. Kívánatos a számadó vissza- és előretekintés. A cikk elejére kívánkozik a legfőbb tanulság: előbbre tarta­nánk, ha korábban felismernénk a műemlékvédelem időszerű ten­nivalóit. Sok bárányt elhord addig a farkas — , figyelmezteti szemlé­letesen a késedelmeskedőket a népi bölcsesség. Bizony, bizony sok olyan épületet eltüntet elő­deink és kortársaink szűklátó­körűsége, önzése, műveletlensé- ge, amelyek ma sokakat örven­deztetnének. Igaz ékköveket ha­jítottunk el kacatokért. A ma megspórolni vélt fillérek helyett forintszázezrekét, milliókat kell •költenünk értékeink megóvására. Fölfoghatatlan számomra, hogy egy tervezett, de tudtommal ké­sőbb elvetett jelentéktelen út- egyenesítés miatt miért bontot­ták le — például — Petrovics István ferencszállási csárdáját a hatvanas években. A költő csa­ládjának kitűnő kutatója, néhai Mezősi Károly még látta a vá­rostól 7500 méterre álldogáló épületet. „Két ablakszemével te­kint a szegedi betonúira ... Be­lül még a csárda régi épületré­szeit találjuk. A verandáról öles szélességű pincelejárat ódon, nagy pincébe vezet. A falépcsős lejárat melletti falban mélyedé­seket látunk... A kamra meny- nyezete még ma is gerendás, desz- kázótt, mint csárdakorában volt.” Különösebb fantázia nél­kül is elképzelhető, hogy hányán állnának meg egy világhírű köl­tővel kapcsolatba hozható, a csa­lád bemutatására alkalmas, kor­hű csárdánál. (Aki járt a Krím­ben, tanúsíthatja, hogy a Szim- feropol és Jalta közötti, az E5-ös- nél kisebb forgalmú út mentén féltve őrzött Kutuzoy csárda — itt pihent meg egyszer a nagy hadvezér — a félsziget egyik leg­vonzóbb idegenforgalmi látvá­nyossága, a nemzeti tudat be­csült ösztönzője.) Eszem ágában sincs egyetlen ember, hivatal, testület nyakába varrni az ostoba, „el vele” dön­tést. A nálunk sajnos olykor kü­lönösen lomha, maradi közgon­dolkodás, a lehetőségek után kul­logó korszellem a vétkes. Fejlettebb európai országok­ban tettek egyet s mást a művé­szi értékű házak megóvásáért, amikor 1872-ben országunkban megszervezték az Ideiglenes Bi­zottságot. A néprajzi jellegű, je­lentőségű műemlékek kutatása, számbavétele csak 1949-ben kez­dődött meg. Helyreállításukkal gyakorlatilag csak 1958 óta fog­lalkozunk. A negyedszázada ki­adott első műemlékjegyzéken mindössze 20 népi és „ipari” épít­mény szerepelt, ami a nyilván­tartott épületek mindössze egy százaléka volt. A kastélyok meg­óvása — Vas megye kezdemé­nyezésére — 1960 után vált or­szágos programmá. Város- és faluképek védelméért csak az utóbbi évtizedben, a megsebzett utcák jajongására, a hiányukkal vádló épületek panaszára történt valami. Röstelkedve kopogtattam gé­pemen e szomorú, előrelátóbb, távlatosabb gondolkodással, irá­nyítással elkerülhető vesztesé­gek tényeit. Végtére napjainkra a közügyek rangjára emelkedett a műemlékvédelem. Növelték az Országos Műem­léki Felügyelőség hatáskörét és felelősségét. Országszerte mű­emlékvédelmi albizottságok se­gítik a tanácsok értékvédő mun­káját. Meggyőző bizonyíték: az Unokáink sem fogják látni mű­sorával az egyik legnépszerűbb televíziós személyiség lett Rá­day Mihály. Gyönyörűen felújított épüle­tek juttatják újra és újra eszünk­be, hogy azért sok minden tör­tént a még pótolható adósság csökkentéséért. Bács-Kiskunban az elmúlt öt­éves terv műemléki mérlege min­den eddiginél kedvezőbb képet mutat. Huszonkilenc épületet nyilvánítottak védetté. Megosz­lásuk kifejezően szemlélteti az új törekvéseket. Ezekből ugyan­is 16 népi, 5 'agrártörténeti és 4 ipartörténeti műemlék. Hosszú ideje nyilvánvaló: a tartós megőrzés időtartama, szín­vonala’ gazdaságossága elsősor­ban a célszerű hasznosítástól függ. Az új hasznosítást felsoro­ló jegyzékből hely fogytán csak néhány tételt említhetek. Népi iparművészeti múzeum, képtár, zenei központ (Kecskemét), könyvtár, zeneiskola (Baja), kép­tár (Kalocsa), Benedek Péter- emlékszoba (Úszód), vendéghá­zak (Izsák, Bugac). Megszépült a bajai, a kecske­méti, a kiskunhalasi tanácsháza, felújították a kalocsai székesegy­ház belsejét, a kecskeméti evan­gélikus és a görögkeleti templom környezetét és külsejét, a bajai plébániatemplomot. Megelégedetten tudathatjuk: az illetékes országos főhatóságok, szakfórumok elismeréssel mél­tatják megyénk műemlékvédel­mi buzgalmát. Százak és százak dolgoznak a még menthető meg­őrzéséért. A Bács-Kiskun Megyei Tervező Iroda fiatal szakemberei gyönyörű hozzáértéssel és cso­dálható kitartással veszik szám­ba népi építészeti emlékeinket. Átgondolt tervek szerint szeret­nék megóvni a hangulatos falu­képeket, körültekintően vizsgál­ják az ipari műemlékek fenntar­tásának lehetőségeit. Az ipar- és telepszerű építke­zések, a közlekedés olykor erő­szakos követelései, a felbomló hagyományos falusi életmód el­lentmondásai még határozottabb, még átfogóbb intézkedéseket, hivatali és társadalmi állásfogla­lásokat tesznek kívánatossá. Napról napra tudatosítani kell Ipolyi Arnoldnak dr. Gajdócsi István megyei tanácselnök áltál a műemléki albizottságok orszá­gos kecskeméti értekezletén idé­zett intelmét: „Műemlék nélkül üresebb a múlt, szegényebb a je­len, s kétesebb a jövő.” Heltai Nándor ÉRDEMRENDES OSZTÁLYVEZETŐ MENJ ÉS NÉZD ,,Jöjj és lásd!” „Minden adatnak, számnak élete van” Ezzel a címmel csalogat moziba egy új, szovjet kétrészes film, melynek főszereplői gyerekek. Amikor megtudtam, hogy 16 éven alu­liaknak nem ajánlott, csodálkoztam: gyerekek játsszák, de nézni, nem nézhetik? Miért? Ízlésesen berendezett lakásban beszélgetek Szabovik Györgyné- vel, a kecskeméti UNIVER Áfész közgazdasági osztályvezetőjével, akit április 4-én a Munka Ér­demrend bronz fokozatával tün­tettek ki. A kitüntetést Erdélyi Ignác, a MÉSZÖV elnöke adta át, rendhagyó módon, a családi otthonban. Szabovik Györgyné ugyanis a télen eltörte a lábát, gipszben van, és mint mondja, a lakásban „raboskodik”. — Közhelynek tűnik, hogy ez­zel kezdem a beszélgetést, de na­gyon örülöik az elismerésnek — mondja. — Harmincöt évvel ez­előtt a közgazdasági technikum­ban érettségiztem. Magam sem hittem volna, hogy amikor az UNIVER Áfészhez kerülök, ilyen hosszú ideig egy munkahelyen maradok. Akkoriban a szövetke­zetnek csupán 350 tagja volt, most 1300. Ahogy növekedett a szövet­kezet, úgy emelkedtek a követel­mények is. Igyekeztem lépést tar­tani a gazdasági élet kihívásai­val. A munka mellett folyamato­san tanultam és elvégeztem azo­kat a továbbképző tanfolyamo­kat, amelyek nélkül nem tudtam volna ellátni feladatomat. A fel­sőfokú terv- és beruházási to­vábbképzésen is részt vettem, 1954-ben pénzügyi előadó lettem, ekkor mentem férjhez. Később pénzügyi csoportvezető, majd bér- és pénzügyi osztályvezető voltam, 1972-ben kerültem a köz- gazdasági osztály élére. Jelentős beruházásokat készí­tett elő. A kecskeméti Alföld Áru­ház beruházásának pénzügyi teen­dőivel is az UNIVER Áfészt bíz­ták meg. — Nehéz feladat volt ez, nem­különben a szövetkezetünk vá­rosközponti és széchenyivárosi ABC-áruházainak építése. Egye­sek azt mondják, hogy milyen unalmas lehet örökké számokkal dolgozni. Én szeretem ezt a mun­kát. Szerintem minden adatnak, számnak élete van, sőt története is. Született például egy ötlet, hogy hasznosítsuk a bébiételes ' üvegeket, amelyeket azelőtt egy­szeri használat után már el kel­lett dobni, az egészségügyi elő­írások miatt. Mi vállaltuk, hogy ezeket az üvegeket ételízesítőkkel töltjük meg, tehát hasznosítjuk és ezzel sóik százezer tubust ta­karítunk meg. Ki kellett dolgoz­ni ennek a pénzügyi vonzatait. A hulladékhasznosítási kezde­ményezésekhez az állam hitelt ad. Mi is vettünk fel 33 millió forintot, amely 5 év alatt meg­térül — emlékszik a jelentősebb berüh ázásokra. A közgazdászok egyik fontos feladata, hogy figyelemmel kí­sérjék a szabályozók változásait és ezek hatásait. Visszajelezzenek a vezetésnek, ihogy mire lehet számítani, mindig naprakészek legyenek a rendeletek ismereté­ben. Ezzel jelentős segítséget tud­nak nyújtani a vezetőknek a kez­deményezésekhez, a kockázatvál­laláshoz. — Levezetjük, hogy mit jelent, milyen előnyei vannak egyes sza­bályozók változásainak, egyút­tal figyelmeztetjük is a „vezér­kart”, hogy mit tegyenek egy- egy ágazatban az eredményesebb gazdálkodás érdekében. Ezen áll vagy bukik a gazdálkodás to­vábbfejlesztése — állítja. Hozzáteszi, hogy a munkáját azért tudja erejéhez mérten a legjobban ellátni, mert sok se­gítséget kapott a férjétől, aki a konzervgyárban dolgozik. Más szóval megfelelő volt a családi háttér. Megbecsülését az is bizonyít­ja, hogy mintegy tíz esetben ka­pott Vállalati Kiváló Dolgozó ki­tüntetést, egyszer pedig Kiváló Szövetkezeti Munkáért elisme­rést a SZÖVOSZ-tól. Amióta az UiNIVER-nél dolgozik, 7 elnök vál­totta egymást. Állítása szerint mindegyikkel szót tudott érteni. Bordos Lajos, aki néhány éve ment nyugdíjba, az UNIVER Áfész elnökeként, így jellemzi Szabovik Györgynét: — Olyan vezető, aki lépést tar­tott a követelményekkel, folya­matosan képezte magát, osztályá­nak munkáját igyekezett jól meg­szervezni. Mindig ismerte, tanul­mányozta a gyorsan változó sza­bályozókat és ezért rendszeresen tudott jelezni nekünk, vezetők­nek, a gazdálkodás jobbítása ér­dekében. Sokat jelentett ez sze­mély szerint nekem is, nyugod- tabbak voltak az éjszakáim. Kereskedő Sándor No, nem ez a kíváncsiság hajtott, hogy megnézzem, Inkább a ta­nulni vágyás: a film ugyanis nem szinkronizált. 1943-ban, a második világháború ötödik évében vagyunk, a Szovjet­unió fasiszták által megszállt területeim. Láttam már izgalmasnál iz­galmasabb krimit, olvastam fantasztikus regényt H. G. Wellstől, Dür- renmattól, de az emlberi képzelet, az írói fantázia nem tudja túlszár­nyalni a valóságat... De még elérni sem! „Szeretni akarok! Gyerekeket szülni!”. — A 16 év körüli Glása val­lomása álom marad; a minden lányt megillető kincset a németek ve­szik el tőle ... A megtört, őrületbe kergetett kisfiú érzelmei családja, barátai, tár­sai halálával elhalványulnak, csak a bosszúvágy élteti. Megdöbbentő, ahogyan játszik; nem tettetés a félelem, az életért való küzdés; a smink önmagában mit sem ér! A néző azonosul a kisfiúval," azt látja, amit ő lát, azit hallja, amit ő hall. Vaján mire gondoltak ezek a gyerekek, míg a filmet elkészítették velük? Hiszen ök, a 80-ais években, az emberiség eddigi legszörnyűbb napjait élték át. A Jöjj és lásd a valóságra épül; épp ezért megren­dítő, s egyben csodálatos alkotás! Célját — nálam — elérte; remegő gyomorral léptem ki a moziból, s bizony, alig tudtam visszatartani könnyeimet... Hogy tetszett-e a film? Mi nyerhette volna meg a tetszésemet? A gyönyörű orosz táj, melyet pillanatok alatt lebombáztak a németek? A kedves kis faházaik, melyek lakóikkal együtt váltak hamuvá? Vagy a szép Glása? Nem, ez a film nem (tetszhet senkinek...! Ez doku­mentum az elődökről, emlék az újabb nemzedéknek: tanuljatok be­lőle! „Idi i smotri!” — az eredeti címnek több magyar fordítása is lehet... Például ez: Menj és nézd meg! Zagyi Erika középiskolai tanuló Fél egyházi utca... • A téli fagyok a kiskunfél­egyházi utakat, utcákat sem kímélték. A tanács költségve­tési üzemének dolgozói ezek­ben a napokban javában se­rénykednek a megrongált bur­kolatok helyreállításán. Ké­pünkön a nyáron különösen szép — „ligetös” — Kossuth utcában tüntetik el a kátyú­kat. (Tóth Sándor felvétele) t Tanszerek 38 országba Százötvenötrriillió forint ex­port—import forgalmat bonyolí­tott le 1985-ben a Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat, ebből 110 millió forint értékű tanszert szállított négy kontinens 38 or­szágába — derül ki a vállalat most elkészült összegzéséből. A magyar taneszközök jó mi­nőségét ! nemcsak a Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat évről évre növekvő taneszközexportja bizo­nyítja, hanem az is, hogy ápri­lis 25-én. első ízben szocialista országban, Magyarországon tart­ja évi közgyűlését a 43 ország taneszközgyártóit és -kereskedőit tömörítő nemzetközi szervezet. A közgyűlés napirendjén szerepel­nek a szervezet június 5. és 12. között Pekingben megrendezen­dő „Didacta” szakkiállításának előkészületei is. Az ekkor sorra kerülő vásáron hazánk is bemu­tatkozik, oktatási eszközöket, szak könyveket, kottákat, vala­mint Kodály zenepedagógiai módszerét népszerűsítő video­kazettákat állít ki a Kultúra Kül­kereskedelmi Vállalat. A kiál­lításon részt vesz kel másik ma­gyar vállalat is. a .METRIMPEX és az INDUSTRIALEXPORT. SERTÉSTARTÓK FIGYELEM! Árengedményes takarmányvásár Az üzemünknél vásárolt tápjainkból mázsánként 6 Ft árengedményt adunk. 20 mázsától díjtalan házhoz szállítás. Lenin Mgtsz Takarmánykeverő üzeme Kiskunfélegyháza, (Parkerdő mögött) 645

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom