Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-14 / 62. szám
1986. március 14. • PETŐFI NÉPE • 5 SZÍNVONALAS PROGRAMOK Erdők a számítógépben Ma is élen az állami gazdaságok Beszélgetés Koleszár Istvánnal, a MÉM főosztályvezető-helyettesével Az erdőfelügyelet három fő tevékenységre terjed ki: hatósági munka, különböző engedélyek megadása; erdősítés; a népgazdasági/ fel- használásra alkalmas, kitermelt fa műszaki átvétele. Az utóbbi kettőnél az adatok feldolgozása már Budapesten, számítógéppel történik. A magyar erdőrendezés világviszonylatban is elsők között kezdte el az erdőre vonatkozó tervek számítógépes feldolgozását. • Soós Zoltán erdészeti programot táplál a Commodore—64-es számítógépbe. (Straszer András felvétele) Soós Zoltán 1965rben szerezte meg erdőmérnöki oklevelét a soproni Erdészeti- és Faipari Egyetemen. Jelenleg Kecskeméti Erdőfelügyelőség osztály- vezetője, bekapcsolódott a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium Erdészeti- és Faipari Főosztályának számítástechnikai munkájába. Beszélgetésünk elején elmondja : — 1965-ben az Erdészeti és Faipari Egyetem elvégzése után az Országos Erdészeti Főigazgatóság utasítására az egyetemről kikerült mérnöknek egy évig terveznie kellett. Akkoriban az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek kezelésében, illetve tulajdonában lévő - erdőterületek faállományáról nem volt adat, hiszen az üzemtervek csak az erdőgazdaságoknak készültek. Ez azt jelentette, hogy az ország akkori erdőterületének csaknem a feléről nem volt információ, nem ismerték a fafaj összetételt, az állományok korát, a fatömeget. Számára a Budapesti Állami Erdőrendezőségen Kiskunhalas, Pirtó, Soltvadkert környékét osztották ki tervezésre, illetve az erdőterületek felmérésére. — Örömmel vállaltam azt a feladatot, amit 1967-ben dr. Csontos Gyula, a Kecskeméti Erdő- gazdaság — akkor még így nevezték — igazgatója bízott rám. A megye első erdészeti rakodójának megépítését kellett megszerveznem Kisszálláson, a hozzá csatlakozó iparvágánnyal és a bekötő úttal. Csak sajnálattal lehet megjegyezni, hogy azóta sem épült ilyen erdészeti komplexum, bár elképzelések, tervek voltak, de a megvalósulásig nem jutottak el — vélekedik Soós Zoltán. A MÉM Szegedi Állami Erdőrendezőségéhez 1970-ben került, mint üzemtervező mérnök. Tevékenysége Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyére terjedt ki. 1979-ág — a jogutód Kecskeméti Erdőfelügyelőség megalakulásáig — Bács-Kiskunban is dolgozott Bugac, Császártöltés, Kiskunhalas és Kerekegyháza környékén. A gazdaságoknak tíz évre érvényes erdőgazdálkodási üzemtervet készített. Ma ezt erdőtervnek nevezik, amely egy meghatározott földrajzi területen lévő gazdálkodó egység erdeiről készült. Részletes tervdokumentáció, amely tartalmazza a legfontosabb adatokat. Ezenkívül előírja például, hogy mikor lehet kitermelni az állományt, illetve milyen fafajjal kell újra erdősíteni. Ilyen terv az ország valameny- nyi erdőjéről készül. Áttérve a számítástechnikára, a következőket tudom meg: — A már említett MÉM munkabizottság az országban lévő tíz erdőfelügyelőség számára magas színvonalú programokat készített. Ez a tevékenység már két évtizedes múltra tekint vissza. A számítástechnika alkalmazását szükségessé tette, hogy egy erdőrészlet leírása 150 különböző adat rögzítését jelenti. A Kecskeméti Erdőfelügyelőség 43 600 erdőrészletet tart nyilván. Ezekben az erdészeti műveletek színvonalas tervezése, illetve végrehajtásuk ellenőrzése manapság számítástechnikai háttér nélkül elképzelhetetlen. A Kecskeméti Erdőfelügyelőség megalakulásától vállalta a számítógépes adatfeldolgozásit. Az említett munkabizottság feladata az egységes számítógépes rendszer kidolgozása. Beszélgető partnerem már 1965. óta tagja a Műszaki és Természettudományi Egyesületnek, ezen belül az Országos Erdészeti Egyesületnek. A hamarosan fennállásának 40. évfordulóját ünneplő szervezet a nemzetközi kapcsolatok bizottságának tagjává választotta. Ez utóbbinak célja a Műszaki és Természettudományi Egyesület nemzetközi kapcsolatainak további bővítése, szervezése. — A bolgár és a jugoszláv egyesületekkel már kiváló együttműködés alakult ki — tájékoztat az osztályvezető — és ezt a továbbiakban is szeretnénk fenntartani, illetve tovább fejleszteni. Terveink között szerepel más országok hasonló egyesületeivel való kapcsolatfelvétel, illetve az együttműködés megszervezése. Kereskedő Sándor Az állami gazdaságokról sokan és sokáig azt tartották, hogy a fejlődés motorjai. Ebben voltaképpen .nincs is semmi különös, hiszen az állami gazdaságokat azért hozták létre, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődését szolgálják. Bács-Kiskun megyében is sik esen gazdálkodtak, például az 1984-es eredmények alapján felállított országos rangsorban az izsáki második, a bácsalmási pedig az ötödik helyezett. — Érvényes még ma Is a klasz- szikus vezető szerep? — kérdeztük Koleszár Istvántól, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettesétől. — Sok minden megváltozott a két-három évtizeddel ezelőttihez képest a mezőgazdaságban. A termelőszövetkezetek gazdaságilag megerősödtek, egy részük fölzárkózott az állami gazdaságok termelési színvonalaihoz, esetenként meg is haladták azt. Ezt aligha szabad vitatni, ám az is igaz, hogy az állami gazdaságok ereje ma is megnyilvánul az évtizedek alatt felhalmozódott termelési tapasztalatokban, a vezetők és a dolgozók képzettségében. Az állami gazdaságok termelési kultúrája jelenleg is hat az egész mezőgazdaság fejlődésére, jelentős szerepük van a vetőmagok és a tenyészállatok előállításában, a korszerű termelési technológiák elterjesztésében. — Az állami gazdaságok élenjáró szerepe a termelési adatokkal igazolható? — Nézzük a számokat. Az ország földterületének 10,5 százalékán — 1 millió hektáron — gazdálkodik a 125 állami gazdaság — köztük 14 mezőgazdasági kombinát — s a mezőgazdasági termelés értékének 20 százalékát adják. Az állami gazdaságokban elért fajlagos hozamok is magasabbak az országos átlagnál. Egy tehéntől átlagosan az állami gazdaságokban 5400 kilogramm tejet fejnek, az országos átlag ennél ezer kilogrammal "kisebb. Búzából a termelőszövetkezetek 4,8 tonnát termeltek hektáronként tavaly, az állami gazdaságok átlaga pedig 5,2 tonna. Jól mutatja a gazdaságok életképességét a tavalyi mérlegek eredménye: az állami gazdaságok nyeresége 5,6 milliárd forint volt, s nem csökkent az előző éviihez képest. A termelőszövetkezetekben csökkent a nyereség, vagyis az állami gazdaságok jobban ellensúlyozni tudták a kedvezőtlen időjárás és a közgazdasági szabályozás elvonó hatását, teherviselő képességük nagyobb a mezőgazdasági átlagnál. — Az állami gazdaságokban is megtorpant az állattenyésztés, ugyanakkor mindig e gazdaságokat emlegetik jó példaként, amiv kor az állattartás fejlesztésének lehetőségeiről van szó. Miben különbözik az állami gazdaságok állattenyésztése a termelőszövetkezetekétől? — Elsősorban a termelés színvonalában, amiről fentebb már volt szó. A magasabb színvonalhoz korszerűbb technika és technológia is társul, ugyanis az állami gazdaságok elsősorban a IV.—V. ötéves tervidőszakban több száz millió forintot költhettek az állattenyésztés fejlesztésére. Ennek is következménye, hogy a tehenészetek nyeresége nem csökkent, s most is 11 százalékos a jövedelmezőségük. Az viszont az állami gazdaságokban is igaz, hogy az állattenyésztés jövedelmezősége elmarad a növénytermelés mögött, s ezért a legutóbbi években az ágazat fejlesztéséről a gyengébb színvonalon dolgozó gazdaságok leálltak. Az átlagok azonban az állattenyésztésben — és más ágazatokban is — nagy különbségeket takarnak. — Milyen feszültségek terhelik még az állami gazdaságok termelését? — Főként a kertészeti alapanyagok termelésében keletkeztek feszültségek. Már korábban szigorodott a közgazdasági szabályozás, ez rontotta az ágazat ökonómiai környezetét, ami a termelői érdekeltség lanyhulásával járt együtt. Ezt tetézte tavaly az évszázad leghidegebb tele, s a fagy 2600 hektáron kipusztította az ültetvényeket, s csaknem ugyanekkora területen csak több év alatt rendbe hozható károk keletkeztek. Ugyanakkor a kertészeti termékek feldolgozásához szükséges eszközök, üzemek megvannak, így a kertészeti vertikumban megbomlott az összhang. Sürgető feladat ezért az ültetvények felújítása, a versenyképes alapanyagok .termelésének fejlesztése. Fontos a hozamok növelése, a korszerű .telepítési és művelési módok elterjesztése, ennek viszont feltétele az egyéni érdekeltségi formák bevezetése. A másik, az egész mezőgazdaságban tapasztalt feszültség, hogy a beruházások lelassultak, az állami gazdaságokban csak az 1977 évi szintet érték el a múlt évben. Különösen az állattenyésztő telepek rekonstrukciójánál tapasztalható nagy lemaradás. Ebben az éviben már némi élénkülés várható, hiszen 50 százalékra növekedett a szarvasmarha-telepek rekonstrukciójához adható állami támogatás, s 30 százalék a sertéstelepek rekonstrukciójánál1 is. Ezeken túlmenően emelkedtek a felvásárlási árak, amelyek ugyancsak javítják a termelés jövedelmezőségét.. Végül is több pénzt jut beruházásokra, s a korábbi feszültségek is oldódhatnak. — Egy éve kezdődött az állami gazdaságokban az új irányítási formákra való áttérés. Milyen tapasztalatokat szereztek? — Valamennyi állami gazdaságban áttértek 1985-iben az új irányítási formákra, de megrázkódtatással sehol nem járt együtt az átállás. A vállalati tanácsok élvezik a kollektívák támogatását. A rövid idő miatt teljes körű értékelésre még nem vállalkozhatunk, azonban az már bizonyos. hogy az induláskor felmerülő kétségek eloszlottak. Az állami gazdaságok bizonyították, hogy az új irányítási formában is képesek a gazdálkodás javítására, az eredmények fokozására, hiszen 1985-ben sem csökkent gazdálkodásuk nyeresége. V. Farkas József Fincsi, pufóka, paprikaolaj • A színes gömbcukorkát kézzel csomagolják. A bátyai Piros Paprika zó harminchat asszony a Ka- Termelőszövetkezetben locsai Sütő- és Édesipari Vállbáit éve működik a lalattal kötött együttműködé- csomnagolőüzem, amit a hely- si szerződés alapján, bérmun- béli nők foglalkoztatási gond- kában, édességet mér és adaja hívott életre. Az itt dolgo- goi a zacskókba. A több féle • Balázs Jozsefne címkézi a paprikaolajos üvegeket. (Méhesi Éva felvételei) ízesítésű Fincsi, a sokszínű gömb, a szarvacska és a pufóka egy részét kézzel, más részét az NÜK-iból két éve érkezett géppel csomagolják. Két hónapja a KalOcsakör- nyéki Agráripari Egyesülés Paprika- és Konzervgyára egy osztrák gépet állított üzembe, amellyel a csípős és édes paprikaolaijat itölitik üvegekbe. A kis szerkezetről naponta hétezer kalocsai mintás doboz kerül le, üzletkész állapotban. A csomagolóüzem dolgozói azonban nemcsak itt állnak helyt. Ha a Piros Paprika Termelőszövetkezet földjein szükség van rájuk, akár a római kamilla ültetésénél, akár a fűszerpaprika szedésénél — felcserélik a fehér köpenyt, kendőt a gumicsizmával. 27 ) — Az ügyvéd úr vá. z-/ • J dől, vagy csak kérdez? — Elnézést kérek, de védencem ennek a kijelentésnek a hatására is cselekedhetett. — Nem akarom oktatni a védelem képviselőjét, de kérem, gondolja meg, hogy mit mond. — Bocsánat, nincs több kér- désem! — vonult vissza azonnal az ügyvéd. A tanú most nem tudta, mit tegyen. Állt az asztal előtt látható bizonytalanságban, de mindez csak egy pillanatig tartott. Gál Farkas: BILINCSBEN valamennyire megnyugszik a tanú, s azután — mint aki beteghez szól — megkérdezte: — Maga ugye menyasszonya Sárosi Péternek? — Igen! — rebegte alig hallhatóan a lány, majd kisvártatva hozzátette: — Nem hivatalosan, csak mink ebbe állapodtunk meg — < hangja nyugodtabb, hallhatóbb lett, s beszéd közben egyre a vádlott félé tekinthetett. — Sárosi Péter elmondta, hogy tervezték az esküvőt. Mit tud mondani, miért maradt el? — Ügy terveztük, hogy ha Péter megkapja a pénzt, akkor megesküszünk. De nem kapta meg. 1 — Beszélt a vádlott arról, hogy esetleg haragszik Kővári Imrére, és bosszút áll rajta? Mondott ilyet? — Haragudni haragudott rá, mert becsapta. De azt soha nem mondta, hogy ilyesmit tesz. Még inkább úgy gondolta, hogy ha a pénzt nem is tudja megadni, legalább egy pár disznót, vagy marhát adjon. A Péter nem haragudó* természetű ember. Tessék elhinni. Ha jó szivvél szólnak hozzá, a hegyet is elhordaná. — Hol volt azon az estén? — kérdezte a bíró, s kicsit pontatlannak találta a kérdést, de nem akarta félzaklatni a már megnyugodott tanút azzal, hogy a „gyilkosság estéjét" emlegesse. A lány azonban Így is értette, mire gondol a bíró. — Azon az estén én kimentem a felsőszéki állomásra, mert előző héten megbeszéltük a Péterrel, hogy ha jó idő lesz, akkor v&íom a vonatnál. Jó idő volt, és én kimentem, vártam. A vonat jött fa, de senki nem szállt le róla, akkor azt gondoltam, elhúzódott a munka, és majd csak a reggeli vonattal jön haza a Péter. Aztán, hogy a vonat elment, én is hazamentem a tanyára. — Mikorra ért haza? — Kilenc óra már biztosan elmúlt, hogy hazaértem. — És arról mikor értesült, hogy mi történt a Kővári tanyájában? — Csak másnap tudtam meg. Beszélték, hogy leégett a tanya, és Kővárit megölték. Azt ugye még nem tudták, hogy ezt ki csinálta, csak rebesgették, hogy talán a Péter lehetett. Később aztán azt is megtudtam, hogy tényleg ő volt —, s a lány újra zokogni kezdett. A bíró várt, amíg megnyugszik a tanú, azután megkérdezte, ki akar kérdezni a lánytól, a tanútól. Az ügyész jelentkezett: — Előfordult-e, hogy a vádlott, Sárosi Péter ajándékot vitt magának, vagy az édesapjának? Mondjuk egy üveg bort, vagy édességet? — Bort azt nem hozott, mert borunk 'nekünk ig volt, de egyszer hozott egy nagy szelet csokoládét. Nekem. — Akar beszélni a vádlottal? A vőlegényével? — kérdezte a lányt a bíró, amikor kiderült, hogy nincs több kérdés. A lány csak biccenteni tudott. A bíró öt percet engedélyezett, de Sárosi és Kerekes Rozália nem tudott beszélgetni, csak egy kis csomagot adott át a lány a férfinak, aki azt letette a vádlottak padjára, s álltak, álltak egymással szemben. A szokatlan környezet, a .szokatlan helyzet, a körülöttük levő emberek, a közelükben álló fegyőr miatt nem tudtak beszélgetni, nem tudtak megszólalni. — Ne haragudjál énrám! — szakadt ki nagysokára a férfiből, és kérőén nézett az ismerős arcra. A lány zsebkendőjével matatott a szeme, az örra környékén, s csak ennyit tudott mondani: — Dehogyis haragszok! Több szó nem esett közöttük, folytatódott a tárgyalás. Kerekes Rózsi elment, Sárosi hosz- szan nézett utána, még akkor is, amikor becsukódott az ajtó. Pedig az orvosszakértő már ott állt a bíróság előtt, készen arra, hogy elmondja véleményét. Magas, szikár ember volt az orvos. Sűrű, ősz haja hátrafésülve, vastag, fekete keretes szemüveget viselt. Évtizedek óta bírósági szakértőként is dolgozott, nagy rutinra tett szert, s pontos válaszaival sokat segített a bíróságnak. — Ugyebár ön vizsgálta meg az áldozat holttestét? Kérem, tájékoztassa a bíróságot. — A sértett hatvannyolc éves férfit hét késszúrás érte. Ezeket a szúrásokat a közepesnél nagyobb erővel ejtették rajta, s a hét közül kettő feltétlenül halálos volt, még az azonnali orvosi segítség sem tudta volna megmenteni a sértett életét. Az egyik szúrás közvetlenül a szivet érte, azt teljesen átütötte, a másik pedig a nyak bal oldali részén hatolt be, átvágta a fő- ereket, a légcsövet; a garatot, ugyanakkor megsértette a csigolyacsontokat is. A többi szúrás a mellkas különböze szein a jobb o'<! ' n < és a csípőcsont között, illetve a máj magasságában hatolt az áldozat testébe. — Miből következtet arra, hogy a közepesnél nagyobb erővel történtek a szúrások? — Több körülmény utal erre. Az egyik a már említett, a nyakat ért szúrás. Ugyanis a bicska, vagy kés, ha kis erővel hatol be ezen a részen, megakadhat a csontokban. De ez nem akadt meg, hanem, ahogy mondtam is, azon irányt változtatva, s ezáltal azt megsértve tovább haladt. A második bizonyíték a ■ közepesnél nagyobb erejű szúrásra az, hogy az elkövetésnél használt tizenöt centiméter hosszú penge nem tizenöt, hanem tizenhat, tizenhét, sőt tizennyolc centiméter mélységű szúráscsatornát hagyott a testben, tehát a szúrás helyén, éppen a nagy erőtől a lágy részek benyomódtak, s a ké$ beljebb hatolt. Még a mellkason talált szúrások is tizenhat centis csatornát hagytak. — Az elmondottak szerint tehát — gondolta tovább a bíró a szakértő szavait, ugyanakkor kérdezett is — a vádlott szemből támadt a sértettre? — Félig szemből, és félig oldalról! — válaszolt kapásból az orvoé, majd hozzátette: — A szúrások és a sértett halála közötti okozati összefüggés egyébként kétségtelenül megállapítható. — Egyéb nyomokat találtak-e a holttesten, gondolok itt dúla. kodás, vagy ütés nyomaira? (Folytatjuk)
