Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-08 / 57. szám

6 • PETŐFI NÉPE ■ 1986. március 8 Akinek TER yEK — pÁL yaivek mindig volt ereje újrakezdeni Az élet adta kényszerhely­zetben a hirtelen jött nagy feladatok számtalan esetben hamar önálló gondolkodásra nevelik az embert. Ez történt harminchat évvel ezelőtt — miként akkoriban annyi fia­tal kollégájával — Ottoványi Ferenccel is. — Kemény idők voltak — emlékezik a Kaloplasztik igaz­gatója — 1950-ben végeztem a fővárosban a Műszaki Egye­tem gépészmérnöki karának gyártástechnológiai tagoza­tán. Még az év őszén — leg­nagyobb meglepetésemre — az akkor alakuló Nagymá- nyoki Szénbányák Vállalat gépészeti vezetőjeként kel­lett munkába állnom. Akkor­tájt, huszonkét évesen any- nyit tudtam a bányáról, amennyit Jókai Fekete gyé- mántokjában olvashattam ró­la. Kemény iskola Töprengésre azonban nem ju­tott ideje. Rögtön az első napok­ban telefonált neki az egyik ré­gi gépmester. „Mérnök Ür!” (Ak­koriban bizony elég rossz íze volt ennek a szónak.) „Elromlott a wipper! Mit csináljak?” „Várjon, mindjárt kimegyek és megnézem!” Hangzott a válasz. Itt elakad egy pillanatra a tör­ténet felidézésében. Lehajtja fe­jét, s csöndesen hozzáteszi: — Azt sem tudtam, mi az a wipper! Odamentem, s nagy meg­könnyebbülésemre tudtam hasz­nálható tanácsot adni. Még egy­szer azonban nem akartam ha­sonló kiszolgáltatott helyzetbe kerülni. Inkább az éjszakáimat is feláldozva, a levéltárban kutat­va képezgettem magam a régi prospektusokat olvasgatva. E kemény „iskola” elvégzése után hárem évvel kinevezték a Komlói Szénbányászati Tröszt gépészeti vezetőjének. Komoly elismerés volt ez, mégis hamar elkívánkozott onnan, mert a túl­zott, erőltetett fejlesztés köze­pette nem látta biztosítottnak a munkavégzés reális feltételeit. — Kiskunhalason egy tömeg­cikkgyártó üzembe kerestek gé­pészmérnököt újsághirdetés út­ján — mondja Ottoványi Ferenc. — Jelentkeztem, s 1959-től már ott dolgoztam a Motor, és Gépja­vító Vállalatnál. Volt feladat bő­ven. Komoly fejlesztéseket haj­tottunk végre a megyében. Elő­ször Izsákon, majd Kunszentmiik- lóson, végül Halason hoztunk lét­re új telepet. Tíz év múlva aztán „beolvadtunk” a Gainz-MÁVAG helyi gyáregységébe, s én otthagy­tam hamarosan a vállalatot. Két évre elszegődtem a felsőfokú tech­nikumba gépészetet tanítani. Sze­rettem ott, mégsem bírtam kiét esztendőnél tovább. Világéletem­ben gyakorlati ember voltaim: vonzott a termelés. Kapóra jött hát, mikor felajánlották a kiskun­rnajsai Drótfanatgyártó Válla­lat igazgatói tisztét. Sokáig minden ragyogóan ment, de a sors két év eltelte után is­mét — 'immáron sokadszor — új­rakezdésre kényszerítette: elad­ták a céget a Mezőgépnek. Ek­kor került Kalocsára, a Műanyag- és Gumifeldolgozó Vállalat élére. Feltárni a tartalékokat — Jól működő üzemet vehettem át — mutat körbe az irodája fa­lát ékesítő oklevelekre. — Kivá­lóan választották meg a profilt, s az eredmények sem maradtak ed. Optimális időben kezdték gyár­tani a csévéket a fonóiparnak, s a rekeszeket az üdítőiitaliokhoz is. Gumitermékeik szintén kereset­tek voltak. Ottoványi Ferenc mégsem elé­gedett meg az „öröklött” jóival. Örök elégedetlensége arra ösztö­nözte, hogy megkísérelje feltár­ni az üzemben lévő kiaknázatlan tartalékokat. Vizsgálódásai so­rán rájött, hogy a vállalatnál olyan termelésszervezési és gyár- tásügyvitel-előkészítési intézke­désekre ván szükség, amelyek megteremtik a számítógépes adat­feldolgozás lehetőségét. Később pedig erre építve be kell vezetni a számítógéppel alátámasztott termelésszervezési és -irányítási módszereket. Rájött, hogy változ­tatniuk kell árképzési módszerü­kön, Fontosnak vélte, 'hogy a vál­lalat nyeresége ne a felhasznált alapanyagok árától és mennyisé­gétől függjön. Az ismerkedés idő­szakában feltűnt neki, hogy bár az üzem rendszeres megrendelői­nek a száma meghaladja a szá­zat, de közülük huszonöt leköti a kapacitások közel nyolcvan szá­zalékát. Tervbe vette hát, hogy ezekkel a megrendelőkkel lehető­leg közép-, vagy hosszú távú meg­állapodásokat kell kötni. — Az eltelt időszakban nagy­részt sikerült elérnünk céljainkat — magyarázza Ottoványi Ferenc.­— Az első két évben bevezettük a gépiparban már évtizedek óta ismert „GYEK-rendszert” az itte­ni speciális tényezőkre alkal­mazva. Ezután meghonosítottuk a számítógépes adatfeldolgozást, melyben, sok segítőm akad, de szép számmal voltak kétkedők is. Amikor azonban az első számító­gépes optimalizálás eredménye­ként 57 százalékkal megnőtt a vállalat bruttó fedezete, a kétke­dők is mellém álltak. Ma már senki nem kívánja vissza a régi módszereket. Kiemelt vállalatként Alaposat váLtozott a helyzet az alapanyag-felhasználás szempont­jából is. A Kaloplasztikánek és vevőinek közös érdekévé vált, hogy termékeit olcsóbb anyagból gyártsa. A huszonöt legjelentő­sebb partnerrel pedig az ötéves terv kezdetekor leülnek tárgyal­ni. Értékelik az elmúlt időszakot és együtt határozzák meg elkép­zeléseiket. Ez pedig óriási biz­tonságot jelent a kalocsai válla­lat számára. — A magyar kormány és a Vi­lágbank között közelmúltban létrejött megállapodás értelmé­ben a műanyag- és a gu­miipar is részesül hitelben — v ismerteti lelkesen a legújabb lehetőségeket az igazgató. — A gumiiparban pedig mi ki­emelt vállalatként szerepelünk, így egy világszerte elismert amerikai cég segítségével kidol­gozzuk cégünk középtávú straté­giáját, amihez pénzt is kapunk. Az ötvennyolc esztendős igaz­gató lendületesen felpattan szé­kéből. Fel-alá járkálva szobájá­ban fiatalos hévveL sorolja az új lehetőség adta előnyöket: — Az együttműködés során olyan marketingszemlélettel és -módszerekkel ismerkedhettünk , meg, amelyekhez semmilyen más módon nem juthattunk volna. A munka során pedig bebizonyoso­dik vállalatunkról, hogy képes-e a korszerűsítés feladatainak megoldására. Ha Igen-, lehetősé­günk van az ehhez szükséges élenjáró technika megszerzésére is. Irodai „sétája” során most el­gondolkodva megáll egy pillanat­ra, s szinte önmagának teszi fel a kérdést széttárt karokkal: — Mi Lehet még a tervünk a jövőre nézve? — Rövid töpreng gés után kész a válasszal: —. Az új lehetőségekből minél többet megragadni a vállalat szá­mára, s így olyan növekedési pá­lyára állítani, amely méltó az ed­digi eredményekhez. Végezetül pedig a termelés hatékonyságá­nak emelése érdekében az érték­elemzési módszert mindennapi gyakorlattá kell tennünk. Gaál Béla BAJAI KEZDEMÉNYEZÉS Lakástextil­üzlet nyílik a lakótelepen Csizma az asztalra? Igen, va­lami ilyesmi jut eszünkbe a hír hallatán, miszerint március 8- án, ma lakástextilüzletet nyit Baja újvárosi részében a Városgazdálkodási Vállalat. Ed­dig ugyanis úgy tudtuk, hogy a városi kommunális-szolgáltató feladatok ellátására létrehozott tanácsi, gazdálkodó egység a vá­ros köztisztaságáért, a távfűtő­mű gazdaságos üzemeltetéséért, a kegyeleti szolgáltatás színvo­nalas végzéséért felelős, s hogy mind nagyobb sikerrel végez fel­újítási, korszerűsítési munkákat is az általa kezelt állami bérla­kásokban. A beavatottak persze tudják, hogy a múlt év közepén vezető- váltás volt a vállalatnál, s a fia­tal vezetőgárda szélesebb érte­lemben fogja fel a szolgáltatás fogalmát, kész kilépni a hagyo­mányos kommunális feladatok évtizedes hagyományai bűvkö­réből — feltéve, hogy mindez gazdaságos tevékenységnek is ígérkezik. Olyan üzemágak, ame­lyek csak a gondokat növelték, a veszteségek ismétlődő forrásai voltak (sírkőüzem, kertészet, vi­rágüzlet), egymás után szerződé­ses üzemeltetési formába kerül­tek, s ma már hasznot hajtó egy­ségei a vállalatnak. Számos új kezdeményezés áll a kipróbálás serpenyőjében (ingatlanközvetítés, szippantó­kocsi üzemeltetése, a városi sze­méttelep bérbeadása stb.), s a már említett textilbolt. Nem tör­tént más, mint hogy a vállalat vezetőinek szándéka találkozott a DÉLTEX értékesítési gond­jaival, meg azzal a mind hango­sabb lakossági igénnyel, hogy a város legújabb lakótelepén javul­jon a kereskedelmi ellátottság. Köztudott ugyanis, hogy a Sugo- vica-parti város legdinamikusab­ban fejlődő városrésze a közmű­velődési ellátottság tekintetében megközelíti az optimális szintet, viszont a szolgáltatások nagyob­bik hányada még ma is hiány­cikk a modem lakótelepen. Ezért is itt nyitotta meg már korábban gyorsjavító-szolgálta­tó műhelyét a VGV, és itt, a Kodály Zoltán u. 28. sz. alatti ikergarázsban alakította ki lakás­textilüzletét. A csaknem egymil­liós árukészlet a lakásberende­zés minden kellékét garantálja: hagyományos és padlószőnyegek, műszőrmék, ágyneműk, takarók, bútonkárpit-f éleségek, konyhai textíliák, hidegburkoló anyagok várják a vásárlókat. A nőnapra időzített nyitóna­pon meglepetés várja a boltba látogatókat: az árukészlet na­gyobbik hányadát ezen a napon árengedménnyel értékesítik. Sz. Gy. v SOK OLVASÓ NEVÉBEN MONDHATOM: Szimpatikus és demokratikus A címben jelzett fogalmak jutottak eszembe elsőkként a lap — lapunk — új törekvé­seinek ismeretében. írhat­nám persze azt is — mert ez is hű kifejezője lenne a va­lóságnak —, hogy beavattak bennünket, mai' és holnapi ol­vasókat. Február 10-i és 13-i számában a szó'legdemokra­tikusabb értelmében bemu­tatkozott a Petőfi Népe. Bár ez a bemutatkozás, ha úgy tetszik vizsga — nap, mint nap megtörténik (hol jól, hol kevésbé jól), most mégis többről van szó. A lap politikai programja, struktúrájának közérthető ki­nyilvánítása — több, mint fi­gyelemre méltó. Némi túlzás­sal : külön munkaszerződés nélkül is a lap külső munka­társai, a legdemokratikusabb módon a szerkesztőség névte­len társai lettünk több ezren: olvasók, tudósítók, levelezők megannyian. Még újításnak is tiszteletre méltó ötlet volt a teljes stáb arcképes, rövid életrajzot is nyújtó bemuta­tása. Akik eleddig csak ne­veket, nevekkel fémjelzett írá­sokat ismerhettünk, most egy- egy jobb írás után érdeklődve olvassuk a cikk szerzőjének nevét, s mert „találkoztunk” vele, az ismert fénykép alap­ján azonosítani is képesek va­gyunk. Sokak nevében — számos új előfizető nevében is! — mondhatom: szimpatikus volt a cseppet sem titkolt szándék, miszerint még újabb ötezer előfizetőt szeretne megnyer­ni a szerkesztőség. Nem feles­leges emlékezni: hajdan az illetékes pártszervek kapták a leckét a megyétől: ennyi, meg ennyi előfizetőt kell beszer­vezni adott határidőn belül községenként, üzemenként. Ez a kezdeményezés, ez a nyílt­ság sokkal demokratikusabb, s bizonyára eredményesebb is lesz. (Szinte sajnálom, hogy nem lehetek új előfizető, s vá­rományosa ily módon a kilá­tásba helyzeti nyeremények egyikének.) De ha már igény van az ol­vasók véleményére, ha meg­adatott a mód a dialógusra, szabadjon nekem Is — mint rendszeres olvasónak és mint alkalmi tudósítónak — java­solnom néhány dolgot a lap holnapját, további népszerű­ségét szolgálandó. A bemutatkozásban olvas­ható, hogy „gyárkapuk mö­gül, szövetkezeti portákról ho­zunk hírt”; így igaz, s mi több: ez a fajta híradás hiteles is, olvasmányos is. Csakhogy: egy-egy esemény kapcsán ki- kívánkozik a kérdés: egyéb „kapuk” mögül nem lehetne frissen és részletesen infor­málni az olvasókat? Gondo­lok itt a tetemes károkat oko­zó vezetői döntések felelősei­nek elmarasztalására — nem a csámcsogás igényével, ha­nem mert mások okulására is szolgálhatna, életünk demok­ratizmusát is erősíthetné a teljesebb nyíltság. Vagy ott a megannyi kérdőjel a kecské­mét Katona József Színház — remélhetőleg véglegesen lezárult — sötét korszakáról. Miért bizalmas beszélgeté­sekből kell kiszűrni egy-egy ezzel kapcsolatos informá­ciót? Aztán: ha megkérdeznének, ha beleszólhatnék a szerkesz­tői munkába, mondanám: a politikai napilap elbír több — látszólag könnyebb műfajú — ún. színes írást, több han­gulatos publikációt. Gondo­lom, egyetértés van a hozzá­értők között és közöttem a lényegben: az ember- és tu­datformálás nemcsak terme­lési tudósításokkal, élethű ri­portokkal lehetséges, hanem lehet ennek hatásos eszköze az oldottabb hangvétel, az élet­képek, emberi csetlések-bot- lások uram bocsá’ humoros megirása is. Az nem derült ki a bemu­tatkozásból, hogy a főhivatá­sú újságíróknak mi a havi penzuma, mennyit kell meg­írniuk betevő falatjukért. El­képzelhető, hogy nyilván ma­gas terheik csökkenthetők, ha a lap alkalmasint helyt ad több olvasói levélnek, tudósí­tói publikációnak, netán kö­zöl olvasói véleményeket egy- egy elvi jelentőségű írás kap­csán (miként ezt jól csinálják központi napilapok, meg me­gyei újságok is). Szerintem ez a fajta struktúraváltás is ré­sze lehet a mi újságunk de­mokratikusabb voltának, ré­sze a jobbító akaratnak. Nem mondóik újat, csak megerősítem: az élet — így megyénk élete is — nemcsak történelmi értékű tettekből áll. Az összkép — a több, mint ötszázezer megyei ál­lampolgárt érdeklő összkép — látszólag egyszerű közna­pi tettek halmazából áll ösz- sze, megannyi színes, vagy színtelen mozaikból alakul ki a viszonyainkat hűen jellem­ző teljesség. Ehhez és ebben vagyunk, leszünk, lehetünk partnerei a jószándékú szer­kesztőbizottságnak mi, so­kan — e lap olvasói. Szakács Gyula Nemzedékek a buszon Vajoti miért «ran /az, hogy az újságírót a légközvetlenebb kö­zösségi élmények mindig a bu­szon érik? Ha végigtekintenek a napi sajtón, 'mindig szemükbe akad valami történet, melyet szerzője "nagy la buszon hallott, vagy ott tapasztalta, vagy uta­zás közben jutott eszébe, vagy egész ^egyszerűén 1tárgya a napi közlekedés. Ha megfejtettem a titkot, ak­kor hozsánna nékem, ha nem. akkor az se baj, eggyel több vagy kevesebb a buszról keltezett cikk, oda se neki. Ugyanis úgy vélem, hogy az autóbusz, mint jármű, nem egyszerűen távolság- leküzdő szerkezet, hanem éle­tünknek olyan színtere, melyen igen nehéz elmagányosödottnak lenni. Bár jól tudom, hogy a ma­gány nem ezen múlik, mégis, gondoljanak bele, egy csúcsidő­ben közlekedő buszon azért párt- és felekezeti hovatartozás nél­kül muszáj szilárd egységfrontba tömörülni, ha már egyszer fel­jutott valaki. Minél ritkábban jár a busz, annál többen jövünk össze rajta. Az ember és ember közötti fi­zikai távolság, illetve közelség, mint a jelek mutatják, vissza­hat a magatartásra is. Vegyünk egy példát. Közép­korú, jólöltözött úr áll a kapasz­kodó mellett, tőle jobbról egy harmincas, hosszúhajú, szakál­las, farmernadrágos férfi, hóna alatt köpött gázálarctáska, balról pedig egy eredeti punk zötykölő­dik. A helyzet szimbolikusnak is felfogható, nemzedékek összepré- selődése gyanánt. Ily módon mint cseppben a tenger, megcsillan a konfliktus és összetartozás, an- tipátia és rakonszenv, elkülönü­lés és összeforrottság — egyszó­val évtizedek sűrűsödhetnek ösz- sze két megálló között. A szóban forgó úr, megpillant­va a punk piros, kék, sárga, fé­lig borotvált fejbőrére simuló ha­ját, valamint a leszállást jelző zöld gombnak a fülbe szúrt biz­tosítótűn megtörő lágy fényét, a köiös platform biztos tudatában fordul a jarmemadrágoshoz: — Mit szól ehhez? Normálisak ezek? — Nem tudom, — hangzik a válasz tömör egyszerűséggel, melyben benne van a jelzett íté­lettel való egyetértés. A farmer­nadrágos fiatalember azért ma­ga is megnézi az egykedvű pun­kot, és még egyszer kijelenti: — Nem tudom. Ebben is maradnak. Az esetben nemcsak az figyel­hető meg, hogy az idő mily jó­tékonyan borítja a feledés leplé­vel — a nem is olyan régen fél­ve emlegetett — nemzedéki el­lentéteket, hanem az is, hogy új­ra is termeli azokat. A kiborot­vált tarkó és a Beattles-frizura egy táborban alkot arcvonalat a színes hajtaréj ellen. Mi jön ez­után?! Aggódva figyelem az óvo­dásokat, lesz-e elég fantáziájuk ahhoz, hogy néhány év múltán a mai punkokat megbotránkoz­tassák? ... A történelmi dialektika azt súgja: lesz. Ahhoz, hogy a formai megoldá­sokat megjósoljam, nekem nincs elég fantáziám, kíváncsiam vá­rom a fejleményeket. Városi au­tóbusz-közlekedésünk fejlesztési lehetőségeit figyelembe véve — és ha még élek —, alkalmam lesz a következő generációk összepré- selődését is megfigyelni. — hámori — Vállalatok, közületek figyelem! A DÉL-MAGYARORSZÁGI NYERSANYAGHASZNOSlTÖ VÁLLALAT alábbi telepein: Baja, (Szegedi u. 17/A), Bácsalmás, (Dugonics u. 36.), Kalocsa, (Ciglidi kertek), Kiskőrös, (Kossuth u. 66.), Kiskunhalas, (Jókai u. 1.), Kiskunfélegyháza, (Engels u. 28.), Kecskemét, (Kiskőrösi út 3.) és Sollt, (Kecskeméti u. 21.), valamint szakmári Petőfi Mgtsz-nél, nagy mennyiségben géptisztító rongy kapható. 544 Kedvezményes ajtó-, ablakvásár, amíg a készlet tart! A DUTÉP magánépítők részére, kecskeméti telephelyén — 100 000 Ft-ot meghaladó DUFA ajtó-ablakvásárlás esetén — március 3-tól kezdődően 15% ÁRENGEDMÉNYT ad. Tav&bbl kedvezményként darabonként 50 Ft fuvarköltség- támogatást is nyújt. Tárjuk kedves ügyfeleinket hétfőtől péntekig. 8—14 óra között Kecskemét, István király körút 20. sz. alatti telephelyünkön. NEM KELL AZ ORSZÁGOT JÁRNIA, nálunk a lakásához szükséges összes nyílászárót EGY HELYEN MEGVÁSÁROLHATJA! / 5S5 DUTÉP KECSKEMÉT Betontermékek lakásépítőknek A Beton- és Vasbetonipari Mű­vek budapesti és vidéki telepein az év első munkanapjától kezd­ve három műszakban gyártják a lakosság építkezéseihez szüksé­ges betontermékeket, hogy már a tavaszi idénykezdetre gazdag kínálattal álljanak az építők rendelkezésére. A legjobban ke­resett E-jelű betongerendából — amely az előző éveikben még hiánycikk volt — bőségesen fe­dezik a keresletet, ebben az év- hen a tavalyinál 74 800 méterrel többet, összesen csaknem 7 és fél millió méternyit készítenek. Lényegesen visszaszorították a lágyvasas betéttől gyártott ne­hézgerenda termelését, és in­kább a könnyebb, korszerűbb termékekből készítettek többet. Így a francia licenc alapján meg­honosított úgynevezett előfeszí­tett födémgerendákból 350 ezer méternyit készítenék az idén, 75 százalékkal többet a tavalyinál. Különösen jól hasznosíthatják szít a gerendát a kislakás-építők, mert jóval könnyebb a szokásos­nál, és így autódaru vagy más emelőgép nélkül két-három em­ber elhelyezheti a szerkezetet. A vállalat szolnoki és miskol­ci gyárában néhány hét múlva megkezdik egy újfajta előfeszí­tett födémgerenda sorozatgyár­tását, s abból az idén 370 ezer méternyit készítenek. Az újabb két telephely bevonása a kor­szerű födémgerenda gyártásába csökkenti az építők költségeit, illetve a szállítási távolságot. A váLlalat bőségesen kielégíti az építők igényeit födémpanelek­ből, béléstestekből, a járdák, ke­rítések, burkolatához szükséges .betontermékekből is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom