Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-07 / 56. szám
1988. március 7. • PETŐFI NÉPE • 3 A Szovjetunió Kommunista Pártjának programja „VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJE- ZÉSÜ PROGRAMJA” — ezt a címet viseli TEK! A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA a Moszkvában csütörtökön nyilvánosságra PÁRTJÁNAK. AZ SZKP XXVII. KONG- hozott okmány, amely bevezetőből és négy A bevezető megállapítja, hogy a marxizmus—teruiruzirnus egységes forradalmi tanítás, s hogy az SZKP, minit marxista-leninista- párt, a forradalmi cselekvés pártja volt és marad, majd áttekinti az 1903-as, az 1919-es és az 1961-es pártprogram főbb tételeit. Rámutat, hogy az ország a fejlett szocializmus szakaszába lépett, s hogy a harmadik program elfogadása óta eltelt idő igazolta a program alapvető elméleti és politikai tételeinek helyességét. A felhalmozódott tapasztalait, az ország belső életében, és a nemzetközi színtéren történt változások tudományos értelmezése azonban lehetővé teszi a szovjet társadalom fejlődési távlatainak, a végső cél, a kommunizmus elérése útjainak és eszközeinek, a nemzetközi politika új történelmi feltételek közötti feladatainak pontosabb és konkrétabb meghatározását. „Az SZKP III. programja jelenlegi szövegezésében a szocializmus tervszerű és minden oldalú tökéletesítésének programja, amely a szovjet társadalomnak a kommunizmus felé való előrehaladását irányozza elő, mégpedig az ország gazdasági és tudományos fejlesztésének meggyorsítása alapján. Az új szövegezésű pártprogram a békéért és a társadalmi haladásért vívott harc programja.” A közel másfélszáz oldalas dokumentum a következő négy részre tagolódik: O A jelenkor alapvető tartalma: a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenet. © Az SZKP feladatai a szocializmus tökéletesítésében és a kommunizmusba való fokozatos átmenetben. O Az SZKP feladatai a nemzetközi színtéren, a békéért, a társadalmi haladásért folytatott harcban. O A párt a szovjet társadalom vezető ereje. Az első rész méltatja a nagy októberi szocialista forradalmat, és a szocializmus, felépítését a Szovjetunióban, majd áttekintést ad arról a harcról, amely a jelenkorban a haladás és a reakció erői között folyik. A program megállapítja, hogy a kapitalizmus az utolsó kizsákmányoló rendszer az emberiség történetében. Az imperializmus szakaszában létrejönnék az anyagi feltételek ahhoz, hogy a tőkés termelési viszonyokat szocialistákkal váltsák fel. „A régi tár. sadalom forradalmi átalakí,fásának és az új társadalom megteremtésének küldetését a történelem a munkásosztályra ruházta” — mondja a program. Az államosítás, az iparosítás, a kollektivizálás, a kulturális forradalom jelentőségét, a nemzeti kérdés megoldásának fontosságát méltatva a program leszögezi, hogy a Szovjetunióban a. szocializmus teljes, és végleges győzelmet aratott. „A szocializmus történelmi vív. «lányává vált a Szovjetunió és az Egyesült Államok, a Varsói Szerződés szervezete és a NATO közötti katonai-hadászati paritás megteremtése. Ez megerősítette a Szovjetunió, a szocialista országok és valamennyi haladó erő pozícióit, felborította az imperializmus agresszív köreinek azt a számítását, hogy győznének egy atom-világháborúiban, Ennek az egyensúlynak a megőrzése komoly tényezője a béke és a nemzetközi biztonság biztosításának”. A szocialista társadalom ismérveinek tételes felsorolása után a program megállapítja, hogy a szó. cializmus, amely először a Szovjetunióban valósult meg, világ- rendszerré vált. Az elmúlt évtizedek — mutat rá — gazdagították a szocialista építés gyakorlatát, szemléletesen megmutatták a szocializmus világának sokféleségét. Ezeknek az évtizedeknek a tapasztalata ugyanakkor a szocializmus általános törvényszerűségeinek roppant jelentőségéről tanúskodik. Magából a szocializmus lényegéből fakad a szocialista országok miiind n-aigyabb fokú közeledésiének objektív szükségszerűsége. A kapitalizmus igen részletes jellemzése után a program leszögezi, hogy a jelenkor alapvető forradalmi osztálya a munkásosztály volt és marad. A munkásmozgalomnak, az összes világfor- radalmi erőknek élcsapata a nemzetközi kommunista mozgalom. A háború és a béke kérdéseit elemezve az okmány megállapítja, hogy a háború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, a háború elhárítása, az emberiségnek a katasztrófától való megmentése lehetséges. A program első része karunk jellegének és alapvető tartalmának meghatározásával zárul: „Ez a kapitalizmusból a szocializmusba és a kommunizmusba való átmenetnek, a két társadalmi-politikai világrendszer történelmi versen,gésénék, a szocialista és a nemzeti-felszabadító forradalmaknak, a gyarmati rendszer összeomlásának, annak a harcnak korszaka, amelyet a társadalmi fejlődés fő mozgatóerői — a viliágszocializmus, a kommun,ista és munkásmozgalom, a felszabadult népek, a demokratikus mozgalmaik — folytatnak az imperializmus agresszív és elnyomó politikája ellen, a demokráciáért és a társadalmi haladásért.” A program második része szabatos meghatározását adja a kammunizmusnaik: „A kommunizmus osztályoélkü. li társadalmi rend, amelyben a termelő eszközök egységes össznépi tulajdonban vannak, a társadalom valamennyi tagja teljes szociális egyenlőséget élvez, amelyben az emberek sokoldalú fejlődésével egyidejűleg a tudomány és a technika szüntelen fejlesztése alapján növekednek a termelőerők, ahol bőven buzog a társadalmi gazdagság vala menynyi forrása, és megvalósul a magasztos elv: ,mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint”. A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, amelyben érvényesül a társadalmi önigazgar tás, amelyben a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsőrendű létszükségletté, feLisimert szükségszerűséggé válik, amelyben minden egyes ember képességeit a nép szempontjából a legnagyobb haszonnal gyümölcsöztetik.” A párt gazdasági stratégiáját felvázolva a program megerősíti, hogy az ezredfordulóig meg kell kétszerezni a Szovjetunió termelési potenciálját, mégpedig annak gyökeres minőségi felújítása mellett. Sorban fejtegeti az ország tudományos-műszaki potenciáljának növelésével, és hatékony kiaknázásával, a természeti erőforrások, nyersanyagok a fűtőanyagok, az energia jobb felhasználásával, a termékminőség javításával összefüggő feladatokat. Szerkezeti változtatásokat sürget a gazdaságban, külön hangsúlyt tesz a, közszükségleti cikkek gyártásának és a szolgáltatások teljes körének gyorsított fejlesztésére. Az új szövegezésű program a párt társadalompolitikájának fő feladatait a következőkben jelöli meg: — a szovjet emberek élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása; — a társadalmi igazságosság elvének mind teljesebb érvényesítése a társadalmi viszonyok összes főbb területein; — az osztályok, a társadalmi csoportok és rétegek egymáshoz való közelítése, a szellemi és a fiziikai munka, a város és a falu közötti lényeges különbségek kiküszöbölése ; — a nemzeti viszonyok tökéletesítése, az ország nemzetei és népcsoportjai közötti testvéri barátság erősítése. A párt kitűzi azc a feladatot, hogy a 20001 évig gyakorlatilag -minden egyes szovjet családnak saját otthona — lakása vagy háza — legyen. Feltétlenül szükségesnek tartja a család megszilárdítását. Kilátásba helyezi, hogy rendszeres időközönként emelkedni fognak a nyugdíjak. A társadalom politikai rendszere fejlesztésének stratégiai vonala a szovjet demokrácia tökéletesítése, a szocialista önigazgatás fejlesztése, amelynek alapján a dolgozók, kollektíváik és szervezeteik nap mint nap, aktívan és hatékonyan részt vesznek az állami és társadalmi élet kérdéseinek a megoldásában. A program második részében végezetül feladatokat jelöl meg a tudományos világnézet erősítése, a munkára nevelés, a kommunista erkölcs érvényesítése, az ateista nevelés vonalán, részletes követelményeket támaszt ' a 'közoktatással, a tudománnyal, a művészetekkel szemben. A harmadik rész az SZKP külpolitikájának fő céljait és irányait a következőkben jelöli meg: — kedvező külső feltételek biztosítása a szocialista társadalom tökéletesítéséhez és a Szovjetunióban a kommunizmus felé történő előrehaladáshoz, a világháború fenyegetésének elhárítása, az egyetemes biztonság és a leszerelés megvalósítása; — a Szovjetunió és a testvéri szocialista országok közötti együttműködés folyamatos bővítése és elmélyítése, a szocialista világrendszer erősítésének és haladásának minden erővel való elősegítése; — egyenjogú, baráti kapcsolatok fejlesztése a felszabadult országokkal ; — a Szovjetunió és a tőkés országok közötti kapcsolatok fenntartása, fejlesztése, a békés egymás mellett élés. a kölcsönösen elqpyas együttműködés alapján; — internacionalista szolidaritás a kommunista és forradalmi-demokratikus pártokkal, a nemzetközi munkásmozgalommal, a népek nemzeti-felszabadító harcával. Az SZKP következetesen törekszik a háborús készülődés világméretű korlátozására és szűkítésére, arra, hogy a világűr ne legyen a katonai versengés színtere, & halál és a pusztulás forrása. Törekszik továbbá az atomfegyverkezés teljes kizárására, minden tömegpusztító-' fegyver gyártásának megszüntetésére, készleteinek felszámolására, az államok fegyveres erőinek csökkentésére, bolygónk leginkább robbanásveszélyes térségeiben a haderők és a fegyverzet befagyasztására és korlátozására. „Az SZKP ünnepélyesen kijelenti : nincs olyan fegyver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával történő korlátozására a Szovjetunió ne állna készen” — áll a programban. A harmadik rész utolsó fejezete az SZKP-nak a világ kommunista és munkásmozgalmában elfoglalt helyét vizsgálja. Az SZKP, amely alkotórésze a nemzetközi kommunista mozgalomnak, abból indul ki, hogy minden ország kommunistái önállóan elemzik és értékelik helyzetüket, függetlenül határozzák meg stratégiai irányvonalukat, politikájukat, a közeli és a végső célokért vívott harc különféle módszereit. Az SZKP úgy véli, hogy az egyes kérdésekben kialakult véleménykülönbségeknek nem szabad akadályozniok a kommunista pártok internacionalista együttműködését, egységes fellépését. Az új szövegezésű pártprogram negyedik része megállapítja, hogy törvényszerűen erősödik a párt vezető szerepe, felsorolja ennek indokait. Állást foglalva a kádermunka további javítása mellett, leszögezi: „Egyetlen pártszervezet, egyetlen pártmunkás sem maradhat kívül az ellenőrzésen.” Az SZKP síkraszáll a pártdemokrácia további kibontakoztatása, a 'kollektív vezetés elvének érvényesítése mellett, megköveteli a páirtfegyelem erősítését. „A párt a népért van, a nép szolgálatában látja tevékenysége értelmét... A párt kötelességének tartja, hogy állandóan megvitassa a dolgozókkal a bel- és a külpolitika legfontosabb kérdéseit, hogy figyelmesen meghallgassa a közvéleményt, szélesebb körben vonjon be párt önki vü- 1 ieket a pártszervezetek munkájába. A párt annál nagyobb hatást gyakorol a társadalom fejlődésére, minél aktívabb támogatásiban részesíti a nép.” A programhoz csatolt zárszóban a párt felhívással fordul a szovjet kommunistákhoz, minden dolgozóhoz: teljes erővel munkálkodjanak a kitűzött történelmi feladatok megvalósításán. MEGÚJULÓ TERMÉKÖSSZETÉTEL Több export Kiskőrösről Megyénk egyik legnagyobb, csaknem nyolcszáz dolgozót foglalkoztató ipari szövetkezetében, Kiskőrösön ma tartják a múlt évi tevékenységüket értékelő küldöttgyűlést. Szávák Gyula elnöktől arról érdeklődtünk a napokban, a vezetőség milyen eredményekről számol be a küldöttek előtt és -milyen feladatok megoldásához kéri a segítségüket? — Nekünk sem volt könnyű a múlt esztendő — mondta az elnök. — Ennek ellenére igen eredményes évet zártunk. Árbevételünk 13,5 százalékkal több lett a -tervezettnél, elérte a 253 millió forintot, a 22 millió forintos nyeresógelőirán-yzatot pedig 28,7 millió forintra teljesítettük. Külön eredményként könyvelhetjük el, hogy a tőkés államokba a terv szerinti 22 -millió helyett 28,7 millió forint értékben szállítottunk. — Milyen munkák szerepelnek az összegek mögött? — Tavaly húsz új típusú bukósisakot kezdtünk gyártani, s ezek mindegyike sikert aratott. A múlt évben hatvanmillió forint értékű olyan terméket adtunk át megrendelőinknek — tehergépkocsikhoz és autóbuszokhoz szükséges termosztátszelepeket, festékeket, ragasztókat —, melyeket azok korábban jórészt tőkés importból szereztek be. Jól dolgoztak az építők és a szolgáltatók is. — Erre az esztendőre milyen feladatokat határoz meg a vezetőség? — A legfontosabb, hogy mindenki -tegyen meg mindent a termékszerkezet-váltás sikeréért, azért, hogy az újabb gyártmányaink is megfelelő minőségben, határidőre kerülhessenek a megrendelőkhöz. A gépgyártók például húszmillió forintért saválló szivattyúkat készítenek a hagyományos termékek mellett, de a többi részlegeknél is több újdonr- ság lesz. Tovább kell növelnünk az importhelyettesítő termékek gyártását. Igen nagy gondot kell fordítanunk a -tőkés megrendelések teljesítésére, jelenleg már nagyobb értékű szerződéssel rendelkezünk, mint a tavalyi teljesítés. Opauszky László G Tihanyi András tőkés exportra gyártott fékszelepet próbál ki. © Szalagon készülnek a motorosok védelmét szolgáló bukósisakok. A amelynek ' tárgya- „Hazafias” pénzhamisítók lasa hatvan észtén- 7 7 Mr dővel ezelőtt kezdődött el,-méltán keltette fel annak idején- a világ figyelmét, és említésre méltó még ima js. Pénzhamisításért, és más, közönséges bűncselekményekért nem kisebb személyiség, mint egészen az ügy kirobbanásáig hivatalban volt országos rendőrfőkapitány, Ná- dosi Imre ült a vádlottak padján, mellette a többi között herceg Windisahgraetz Lajos, valamint egész sor fontos beosztású kormányt isztvi s elő. A tárgyalást Töreky Géza vezette, a vádat Sztrache Gusztáv királyi főügyész képviselte. Valamennyien egy célt képviseltek a tárgyalóteremben is. A Horthy- rendszer bázisát jelentő Eksz (amit némely források Ex-nek is írnak) titkos társaságnak, az Etelköz! Szövetségnek voltak a tagjai. És bár a bírósági tárgyalás bővelkedett izgalmas jelenetekben, s azt sem lehetett elkerülni, hogy szóba jöjjön egy volt (és leendő) miniszterelnök, Teleki Pál neve, kénytelenek voltak tanúként “megidézni a hivatalban lévő kormányfőt, Bethlen Istvánt is, az „igazságszolgáltatásnak” sikerült elkerülnie a „legrosszabbat”: az igazság, a teljes valóság napfényre kerülését. Botrány «Hollandiában A jó uraik ugyanis a magyar kormányzat, ső-t Horthy Miklós államfő támogatásával hamisítottak ezerfra-nkosokat. Elképzeléseik szerint a hamisított francia bankókkal az irredenta propagandához bőséges pénzforrást teremtettek volna, másrészt pedig rontották volna annak az országnak a pénzét, amely a legnagyobb befolyással rendelkezett az 1920-ban aláírt -békeszerződés feltételeinek megállapításakor. Arra számítottak, hogy ez elősegítheti a határok megváltoztatását. Az egész akciót évekig készítették elő, mégpedig szélső- jobboldali nyugatnémet kalandorokkal egyetértésben. A hamisítás a magyar királyi központi fényképészeti intézetben folyt, amelyet akkor Teleki Pál volt miniszterelnök vezetett. Hárman, diplomáciai útlevéllel rendelkező magyarok — természetesen szintén Eksz-tagok — azonban Hágában 1925 decemberében, amikor be akarták váltana az első hamis ezerfrankost, rajtavesztettek. A Hollandiában kipattant botrány nyomán a francia kormány nyomozókat küldött Budapestre. És mert a holland rendőrségen a megbízottak vallottak, Bethlen István miniszterelnök nem látott más lőhet őséget, mint hogy Nádosi feljelentse önmagát, és vele együtt vizsgálati fogságba vessék, majd bíróság elé állítsák azokat, akiknek nevét már az odakint! eljárás során ismerték. A helyzetet bonyolította, ahogy a baloldali liberális ellenzék a Parlamentben követelte az ügy teilj es tisztázását, mert alkalmat látott a kormány megbuktatására. Maga „István gazda”, ahogy a Horthy-rendszert a terroristák rémuralma után konszolidáló Bethlen grófot nevezték, sem lehetett biztos benne, hogy a királyi várban- az ügy kapcsán nem ejtik-e őt. Ezért is volt jelentősége minden mondatnak, amely a bírósági tárgyalóteremben elhangzott. „A „jó urak" és a becsület A tárgyalás során mind a bírák és az ügyész, mind a vádlottak „hazafi módjára” viselkedtek. Ügy, ahogy ezt az Bksz és Bethlen elvárta tőlük, A miniszterelnök ugyanis a képviselőiházban még a bírósági tárgyalás előtt nyíltan hazafiatlanság- gal vádolta mindazokat, akik nem támogatták a kormányt az ügy eltussolásában. Bethlen kijelentette: a haza sorsa függ attól, hogy a nemzetgyűlés a kormányt támogassa a frankhamisítás kapcsán. Az ellenzéktől is azt kövatdlte, hogy segítsen a hamisítás letogadásában, keljen a kormány védelmére, ne vesse fel a kabinet felelősségét. Hozzátette: „ha volt is frankhamisítási összeesküvés, akkor van olyan is, amely a nemzet becsülete ellen irányul”. A frankhamisítási ügy kapcsán is bebizonyosodott, hogy a jó urak a nemzet becsületét a saját érdekeikkel azonosították. És sikerrel vívták meg a maguk csatáját. Hozzájárult ehhez, hogy a francia külügyminisztérium úgy döntött: nem kell forszírozni a dolgokat, nem szabad olyan látszatot kelteni, „mintha Francia- ország újabb zavarokat szándékozna előidézni Közép-Európá- ban”. Franciaország tehát, amely ellen- az egész akció irányult, nem kívánta megbuktatni az akkori magyar rezsimet, és ezzel lényegében hozzájárult annak fennmaradásához. Megmérgezeít tanú Azért valakit halálra ítéltek ebben- az ügyben is. Hír Györgynek hívták, a Bethlen által irányított kormányzópárthoz tartozott, s telefonon valakinek elmondta : tanúvallomásában nem fogja kendőzni a kormányzat felelősségét. A telefonbeszélgetést lehallgatták. Hír aznap egy báróinál ebédelt, utána rosszul lett. A Rtóikus 'Kórházba szállították, ahol Töreky kihallgatta. Hír beszélt, s amit mondott, jegyzőkönyvbe is vették. Amikor azonban a lényeghez, a veszélyes részekhez érhetett volna, „orvosi tanácsra” félbeszakították tanú- vallomását. Már nem folytathatta. Meghalt. A méreg, amelyet az ételébe kevertek, hatott. Töreky ped-i-g meghozta ítéletét. Nádosit és Windischgraetz-et négy-négy évi fogházbüntetésre ítélte, amelyet rendkívül „úri körülmények” között félig töltötték le, akkor „hazafias indítékaikra” való tekintettel kormányzói amnesztiában- részesültek. A bírósági ítélet ugyancsak hangsúlyozta, hogy a vádlottak nem önző célból, hanem „a haza javát szem előtt tartva” cselekedtek. A történészek véleménye megoszlik arról, -hogy milyen szerepet játszott a frankhamisítási per a negyedszázados Horthy-rendszer történetében. Annyi azonban kétségtelen, hogy nagyon jellemző arra a korra, amelyben megesett. Pintér István
