Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

1986. március 5. ® PETŐFI NÉPE © 5 KIÁLLÍTÁS A DESIGN CENTERBEN Gyerekek és a fantázia A Magyar Kereskedelmi Ka­mara Ipari Formatervezési Tá­jékoztatási Központja, az Isko- íatelevízió szerkesztősége és az Országos Pedagógiai Intézet tervezési pályázatát 10—18 éves fiatalok számára írta ki. Az eredményekről már beszámol­tunk lapunk hasábjain. s öröm­mel nyugtáztuk, hogy megyei sikerék is születtek. Ezúttal né­hány olyan ötletet adunk közre képben és szövegben, amelyek a fővárosi Gerlóczy utcai kiál- 1 Méteremben láthatók, március végéig. Egy megjegyzés: csak csodál­kozni tud a 'tárlatlátogató a gyerekek fantáziagazdagságán. S azon, bizonyos dolgok csak az ő leleményességükre jellem­zőek. Hiszen me.ly.ik felnőttnek, hivatásos tervezőnek jutott eszébe például az hogy a bol­tokban sorakozó kék tejesládák aljára rácsot he(lyezze,n el? Azért, hogy a kilyukadt tejes­zacskókból kifolyó lé [ecsorog­jon.) S ennél okosabb ötletek­kel iiis találkozni: egy ..magyar száj zuhannyal”, versenykerék- pár-szemüveggel, párhuzam vo. nalzóvail, s lehetetlen felsorolni mii mindennel. Az I. korcsoport (10—12 éve­sek) harmadik díjasa. Bálint Roland: ,,A szódaszifon kifolyó- részébe egy meghajlított, vasta­gabb méretű szívószálait helyez­tem, s a kijövő szóda az alat­ta elhelyezett pohárba folyik. Ezáltal nem kell a poharat fel­emelni, és így mi. gyerekek is könnyen tudunk szörpöt csinál­ni magunknak, mivel a szifon lenyomórészét két kézzel tud­juk fogni.” Ugyancsak harmadik helyen végzett Bányász Bójáim is: „Rajzórára jó a nagy vizes­edény, hogy minél tisztábbra tudjuk mosni az. ecsetel, de a táskába nehezen tér. Ez össze­hajtogatva teljesen tapos, és kis helyen elfér, gyümölcslédoboz­ból csináltam meg, ahogy tud­tam.” A II. korcsoport (11—14 éve­sek) első díjazottja. Hegyest Béla: ..Iskolánk is részt vett a szüreten, de sem ollót, sem öt centiméternél nagyobb pengéjű kést nem vihettünk. Ekkor szü­letett meg az ívelt kiképzésű, belső élű kés ötlete .. A 'harmadik helyezett. Hollóst Judit véleménye: „Nagyon sze­retek 'levelezni, és szerintem u boltokban (kapható borítékok egyhangúak és unalmasak. Ezért Szifon, hosz- bitóvart. • A szüretelö­kés prototípu- © Ilyen borítékok kellenének a levelező gyerekek- sa. nek. rajzoltam néhány borítékot, ami- lyet szívesen megvásárolnék.” A IV. korcsoport (17—18 éve­sek) versenyében Vadas Sza­bolcs végzett az előkelő máso­dik helyen: „Az volt a célom, hogy kisebb, kényelmesebb, de alkalomadtán rajzasztal mellé állítva változtatható magasságú legyen a rajz bak. A rendszer a Baluns variable típusú far- és térdtámaszos rendszert követi, de főleg a fenéken van a súly. amivel a nadrágtérd es ítést akartam elkerülni." A fenti vélemények, egyszerű, de nagyszerű ötletek a szakem­berek figyelmét is megragadták. Ígéret et tettek arra hogy né­melyik tervet a gyakorlatban megvalósítják, s talán hamaro­san hozzákezdenek a tömeg- gyártáshoz. Jó Lenne, ha ezzel nem várnáinak sokáig. Borzák Tibor HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Beiskolázás Baján, a múlt században Áz oktatás, az iskolai munka tervezésének egy kiemelkedően fontos mozzanata a tanköteles gyer­mekek pontos és időben történő számbavétele', ösz- szeírása. Napjainkban is sokak — tanácsok, óvo­dák, iskolák dolgozóinak — együttes összefogása szükséges ahhoz, hogy az ide vonatkozó törvény maradéktalanul megvalósuljon. A naptári év első negyedének egyik teendője a tankötelesek névjegy­zékbe vétele, s ahol egy településen, városban több iskola is működik, ezeknek a gyerekeknek az ará­nyos elosztása. i Vajon miként végezték el ezt a munkát eleink? Ebbe enged bepillantást egy utasítás, amit Ku- binszky Mihály főmegyei tanfelügyelő adott ki Ka­locsán 1879. szeptember 15-én, s amelynek végre­hajtásáról Baján Berényi Dániel esperes tanfelügye­lő volt köteles intézkedni. Az utasítás pontokba szedi az elvégzendő feladatokat: „Az első teendő a házról—házra való összeírás, rovatos ivekbe. Ha va­lahol ez még meg nem történt volna, rögtön esz- közlendö. Az egybeirott tényleg a községben lakó tanköteles gyermekek születési dátuma kerestessék ki a kereszteltek anyakönyvéből. Ha a gyermek nem helyben született, hivatalból kerestessék meg a születési dátuma." Az irányítás szándéka egyértelmű. Igyekezett ele­get tenni az 1868. évi XXXVIII. t. c. követelmé­nyeinek; nevezetesen, hogy valamennyi tanköteles gyermek bekerüljön az iskolába. Azt ma már — egy évszázad távlatából — könnyebb megítélni, hogy a törvény progresszív volta ellenére nem tu­dott teljes értékű eredményt elérni. Nézzük tovább a korabeli utasítást. „A születési dátum szerint különittessenek el a gyermekek a köznapi és ismétlő iskolára. Felsőbb utasítások szerint szeptember 1-je a válpont. Ettől számítandó a hetedik és tizenharmadik év." Itt, Baján is több-kevesebb eredményt hozott az elemi népiskola elvégzése. Az ismétlő iskolába já­rást megnehezítette, esetenként akadályozta a gyer­mekek 10—13 éves kortól való munkavállalása. „Osztassék be a város részek szerint és jelöltes­senek ki, hogy mely iskolához kik tartoznak. Ahol az V., VI. osztály beltérre van számítva, ott az őrködés eszközölje, hogy a tankötelesek ki ne ke­rüljék az iskolát. Hogy pedig ugyanazon iskolában egy gyermek a szabályszerű éveknél tovább ne lebzseljen, abban csak a rendes feljáratás eszközlé­se használhat. Meg kell bírálni a tankötelesek helyzetét, felso­rolni a törvényben kijelölt mentő okokat és ki­mondani, hogy itt felmentés helye nincs, s így az elmaradás megrovás alá esik. Kisebb gyengélke­dés, szegénységi mentögetődzés nem képvisel tör­vényes kimaradási okot. A megbírált tankötelesek mulasztásai kimutatandók és beterjesztendők, miről átvételi igazolvány kérendő.” Ügy tűnik, hogy Baján is már száz évvel ezelőtt ismert volt a körzetesítés, a lakosság iskolai von­záskörzetek szerinti bontása. Érdemes felfigyelni a behatások módjára. ,,A tömeges feliratkozásnak napjai kellő készületnek előre bocsájtásával kije- lölendők. Inkább pár nappal az iskola később kez­dődjék, de megkívántassék és sűrgettessék. hogy a gyermekek a szülőkkel együtt megjelenjenek, hol ez nem történik, ott mindig fognak szállinkózni a gyermekek. Azért már a szünidőben kell az össze­írás nehézségein átesni és oda hatni, hogy midőn az iskolai év megindul, akkorra minden előkészü­let megtétetett légyen. A sürgetésnek, nógatásnak hiányozni nem lehet, nem szabad." A rendelkezés pontosan előírta a behatással kap­csolatos iskolai adminisztrációt, a tanító teendőit. De megismerjük belőle az oktatás szervezésének néhány korabeli jellegzetességét is: „Az ismétlő iskolákra nézve jelöltessék ki az idő, a hely, a tanító, a tananyag és a felíratás tömegesen eszközöltessék, így arról is czélt fogunk érni. A tantermek minden egyes iskolára külön (amennyi­ben az, iskolák külön természete azt megkívánja) készíttessenek el és éáros határnapig, október 15-eig, terjesztessenek be. A tantervekhez csatol- tassék az általános óraterv a heti napokra beosztott órarend, továbbá a tantervek jegyzéke és a tan­könyvek lajstroma." Sokatmondóak a rendelkezés befejező sorai. Már egy évszázaddal ezelőtt is az összefogásban látták az oktatás, a népnevelés sikerét. Az idézett mon­datok nemcsak szépek, magyarosak, de tartalma­sak is: „Hogy ez ügyben csak közreműködés vezet czélhoz, azt a törvényhozás is érezte, azért utasí­totta a lelkészeket, az iskolaszékeket, a tanítókat a közigyekezetre: egyik a másikat támogatni tar­tozik, mert egy tényező mindnyájának feladatát tel­jesíteni nem képes: van elég factor beállítva a tör­vényhozás állal, csak kitartó szellem és az össze­tartó egyetértés lakozzék bennök." Dr. Molnár János TERVPÁLYÁZAT Falusi temetői építmények KÉPERNYŐ Ami tetszett... Í'VÁ6 néhány nézni, hallgatni érdemes műsiorlt jegyeztem föl az elmúlt héten.- A Szovjet­unióról rendezett fórum reáli­sabban ábrázolta a baráti or­szágolt a korábbi, sziinte kizá­rólag az eredményekre, a sike­rekre összpontosító ankétoknál. A tekintélyes válaszolók egyike- másilka még nem érzékelte elég­gé a fórum másnapján kezdő­dő kongresszuson is érvénye­sülő új stílust. Elő-előfordulit, hogy Sugár András műsorve­zető finom myomaitékai ellenére sem kaptunk itéljes körű, lé­nyegi választ agy-egy kérdésre. Fontos információkhoz jutot­tunk a Banda László által szer­kesztett, koruinik számos prob­lémáját felelősen elemző fórum 1 évén. Csak dicsérhető a zenei fő­osztály vállálkozólkedve: A Bo­hémélet első felvonása, Lucia­no Pa var cut ti világhíre, jó telje­sítménye remélhetően újabb hívőket szerzett a még mindig keveseket Jel kési tő műfajnak. Kedden a kongresszusi köz- t elites átfogta az első nap leg­fontosabb eseményeit. A Stúdió Tfi halványabb volt a szokott­nál. A szerdai Századunk számom­ra újabb bizonyíték: Bokor Pé­ter műsora nemcsak új ismere­teket ad, hanem szemléletet ás forrnál. Az Unokáink sem fog­ják ilátni... összehasonlíthatat­lan műsortípus. Nem tudom, van-e a világon hasonló, köz­véleményt formáló, a közgon­dolkodást alakító és gyakorlati tanácsokkal változtató, érték­teremtő, értékmentő egyszemé­lyes, mégig százezrek, mai és utánunk jövő nemzedékekeit szolgáló hazafias fórum. A csütörtöki Hírháttér mű­sorvezetője finoman, szelleme­sen kitért — mi mást tehetett volna — időleges eltüntetése hátterének magyarázgatása elől. Akiivel beszéltem: örömmel lát­ta Mester Ákost a képernyőn, mert aggasztotta a hivatását teljesítő újságíró időleges fél- reálllítás'a, A failvaik jövőjéről kialakított tartalmas, elgondol­koztató beszélgetésben örö­münkre bevált, biztató Bács­Kiskun megyei kezdeményezé­sekről számolhatott be Sándor Béla, a megyei tanács osztály- vezetője. A Ki miben tudós? történe­te indöntője némi csalódást oko­zott. A bámulatosan olvasott-, felkészült két fiatalember — feltehetően a nagy tét szorítá­sában — ezúttal felszínes, tör­ténelemoktatásunkban megho­nosodott általánosságokkal ron­tották kitűnő teljesítményüket. Ha néhány perccel több időt kapnak az átfogó kérdések át­gondolására, bizonyára céltuda­tosabban építik föl kiselőadá­saikat, vitatkoznak. gyomlál­ják ki a megszokás rutinját. A szerelem — ha úgy tet­szik — lelki és testi szépségei­ről, örömeiről tudósított kitű­nően, pompásan szórakoztatva fiz ök tudják, mi a szerelem és a Vénusz kertje. Az előbbi Hubay Miklós, Tolna y Klári, Sinkovits Imre és a két rende­ző (Miihályfy Sándor és Ádám Ottó) remeklése, az utóbbi jól pergő, viháncolóan jó kedvű, csúfollódó spanyol ítévéfilm. Üde, hangulatos Sulikomédiát láthattunk vasárnap délelőtt. A bagi Fapihe együttes életszerű természetességgel, a nagy köl­tőkre és a tiszta szívű gyere­kekre jellemző odaadással, ter­mészetességgel, képzelőerővel mutatta be, játszotta el Nagy László A csodamalac című köl­teményét. (... és ami nem) Bosszantóan együgyűnek érez­tem a pénteki amerikai tévé- filmet, és kimondottan bosszan­tott a Koóshow. Tisztelettel kérdem: mi indokolta, hogy össznépi üggyé tegyük a tánc- dalénekes jubileumát? Nem tu­dok Illyés Gyula, Veöres Sán­dor, Feremcsük János, Sinko- viits Imre — és sorolhátnám a Koósnál megemlékezésre érde­mesebbeket — emlékműsorról. Ha már Koós János nem tud­ja,. hogy mi illik és mi ném, miiért engedték képernyőre a bántó privatizálást? Mi közlöm ahhoz, hogy Koós János milyen személyiségeikkel dekorálta az Operettszínház széksorait, «kinek nyújtott .kezet és kinek nem. Ha már elvállalta Verebes Ist­ván az est rendezését (?), miiért nem vette komolyabban fel­adatát? Bántó technikai hibák, sutaságok zavarták az efféle önreklám kedvelőit is. Heltai Nándor Megfelelő h-teslfigóéuyékManyii­ban minit több soraim tiStfó fal- vaínkban hí elhunyták méltó bú­csúztatása. Ki’Vfs Fíí'ívít. u!l:::F-v mazkodtuk az áj feltételek meg­teremtésével a változó szokások- hoz. ízléstelen, hivalkodó sírem­lékek zavarják a temetők hangu­latát. A sírkertek, a kiszolgáló épüle­tek, terek illő és célszerű kialakí­tása, a temetők kulturáltságának javítása fontos társadalmi érdek. Ezért hirdetett Temetői létesítmé­nyek címmel országos pályázatot a Bacs-Kiskun megyei Tanács kö­zösen az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériummal. A kiírás felhívja a figyelmet a községekben is jelentkező új igényekre, a hara- vasztásos temetésre, kolumbáriu- mok létesítésére. Azt várják a pá­lyázóktól, hogy adjanak javasla­tot a temetői létesítmények, a kis­dérnek célszerű kialakítására, a síremlékek hagyományokhoz kö­tődő, de mai ízlésvilágunknak job­ban megfelelő, a természeten kör­nyezethez illeszkedő megoldásá­hoz. A Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat címére kell feladni lezárt csomagban 198«. április 15-ig a terv. pályázatokat. A beküldött pálya* müveket szakmai, társadalmi szer­vezetek nyilvánosan ismertetik, bemutatják. V felhívás hangsú­lyozza’: különös . gondot kell for­dítani a funkciónak megfelelő épí­tészeti megfogalmazásnak es a termeszéit Környezel közvetlen kapcsolataira, valamint egyszerű .szerkezetek, időtálló anyagok meg­választására. Oldani kell a rava- taiozás Jelenlegi zárt. lehangoló környezetét. A pályázat kiírni várják az ur­nák változatos elhelyezését szol­gáló létesítményekre vonatkozó el­gondolásokat. Az eddig szokásos „íalszcrü” kialakítás helyett uj formákat szorgalmaznak. Javasol­ják : a sírok megjelölésére és meg­különböztetésére szolgáló sirje- lek anyagának, formájának meg­választásánál minél erőteljesebben vegyék figyelembe a falusi igé­nyeket, lehetőségeket és hagyo­mányokat. A pályázat eredményéről ez év nyarán tájékoztatjuk olvasóinkat. A legsikeresebb, megvalósításra leginkább ajánlható pályaműve­ket, tervrajzokat kötetbe gyűjtve kiadja Bács-Kiskun megye Taná­csa, a könyvet a temetők fenn­tartásában, gyászszertartások Szer­vezésében, síremlékek készítésében érdekeitek rendelkezésére bocsátja. — Nem tudtam válaszol­ni, csak csudálkoztam magamban, hogy milyen ember ez az öreg. Hallgattunk. A többiek se mondtak semmit és akkor este már nem jött elő az én esetem. Lefeküdtünk és aludtunk. Fáradtak voltunk, mert mindig a hétfő a legfáradságo­sabb nap. Én csak sokára bírtam elaludni. — Pedig maga is fáradt volt! — Igen, nagyon. fáradt voltam, mert reggel ugye korán kellett kelni, hogy elérjem a vonatot, hogy időre beérjek a városba a munkámhoz. Mégse jött álom az agyamra. Rágódtam az öreg Ká­sa Matyi bácsin, meg azon, amit mondott. — Ügy gondolta, igaza lehet az illetőnek? — Inkább arra gondoltam, hogy honnan juthat ilyesmi az eszé­be, hiszen nem is ismeri a gaz­dámat, azt se tudta miféle em­ber egyébként ez a Kővári Im­re. Csak azt tudta, hogy velem hogyan bánt el, meg hogy kifor­gatott minden jussomból. Biz­tosan azért mondta, mert saj­nált engem. Előzőleg, amikor erről társalogtunk ő mindig csak keveset szólt, akkor is csak olya­nokat, hogy jól megvert téged az isten Péter fiam. Meg azt, hogy aki szegénynek, született, annak úgy is kell megdögleni. tgy mondta és nagyon mérgesen. — Akkor este gondolt-e, arra, hogy igaza lehet Kása Mátyás­nak? — ismételte meg a kérdést a bíró kissé türelmetlenül. Ugyan­akkor tudta, hogy Sárosi önve­szélyesen őszinte, s szerette vol­na, ha nemmel válaszol. De a kérdést a pervezetés logikája sze­rint muszáj volt föltenni. Tisztá­ban volt a bíró azzal, hogy ha Sárosi Péter igennel válaszol, na­gyon megnehezíti saját helyze­tét. Ezt a töprengést feleslegessé tette az a felismerés, hogy a vád­lott csakis őszintén válaszol, s nem azért mond igent vagy ne­met, hogy helyzetét javítsa vagy rontsa, hanem mert akkor úgy érezte, gondolta. — Nagyon el voltam keseredve tisztelt bíróság. Mindenemből kifosztva, kiforgatva én csak ar­ra tudtam gondolni, hogy amit a Rózsival elterveztünk, abból semmi se lesz, mert nem kapom meg a járandóságomat, de még egynéhány hízót vagy marhát íe, hogyan indítsam akkor az éle­temet. Szóval, amikor a Kása Matyi bécsi azt mondta, én úgy gondol­tam, jól beszél az öreg. De ez csak egy pillanatra jutott eszem­be, aztán megjelent előttem Te­ríts néni, aki kalácsot adott, de mindjárt a Kató is eszembe ju­tott, hogy mind a ketten meg­haltak. — Kérdés? — nézett körül a bíró. — Igen! — jelentkezett az ügyész és a következőt kérdezte a vádlottól: — Gondolt-e arra azon a hét­fői estén, amikor a munkásszál­láson beszélgettek és elhangzott Kása Mátyás kijelentése, szóval akkor felmerült-e magában, hogy megöli Kővárit? Sárosi elfehéredett. Szürke szemeiben újra fellobbantak a rémületnek azok a fehér lángjai, amelyek a tárgyalás első napjá­nak reggelén lobogtak benne, de most fehérebb izzással, nagyobb lobogással. Kérdően tekintett a bíróra, azután vissza, az ügyész­re. — Válaszoljon! — biztatta nyu­godt hangon a bíró, s érezni le­hetett szavából, hogy nem sür­geti, inkább biztatja. — Nem! — szakadt ki Sárosi- ból határozottan a válasz. — Akkor miért vélekedett úgy, hogy jól beszél az öreg Kása Má­tyás? — folytatta az ügyész. A vádlott fölemelte lehajtott fejét, határozottan szembe né­zett az ügyésszel, s hangjában volt valami tiltakozó árnyalat, amikor megszólalt. — Azért, mert tényleg úgy gondoltam, hogy megérdemelné. De az nem fordult meg a fejem­ben, hogy én öljem meg. — Köszönöm, nincs több kér­désem! — s az ügyész elégedet­ten dőlt hátra a széken. — Szóval nehezen aludt el. Másnap mit csináltak? — tért rá a bíró a kihallgatás folytatásá­ra. — Dolgoztunk! Olyankor nem­igen lehet beszélgetni. Idő sincs hozzá, de nem is vagyunk min­dig egymáshoz olyan közel, hogy beszélgetni tudnánk. De sietni is kellett. Készen akartunk lenni az épülettel az ünnepre, mert pré­miumot ígértek, ha akkorra el­készül. Én betont lapátoltam má- sodmagammal. ö is szobatársam volt. a Gyuszi, a Kiss Gyuszi. Aszongya munka közben, hogy ő másképpen csinálná, nem úgy, ahogyan a Kása szaki elgondol­ta. Nem kell megölni Kővárit, hanem rágyújtani a tanyát és so­ha senki nem tudja meg, ki volt a tettes. Süljön meg a saját zsír­jában, a saját házában. Én erre a beszédre nem válaszoltam, mert elképzelni sem tudtam ilyesmit. Még ha valakiről megtudtam vol­na, hogy ilyet akar, azt is meg­vertem volna. Mert éii azért sze­rettem azt a tanyát, hiszen ott töltöttem nagyon sok esztendőt. Hát csak lapátoltunk tovább. — Este — folytatta Sárosi és egy nagy sóhajtás szakadt ki be- löle —, otthon a szálláson me­gint ez volt a téma. Mármint az én sorsom. Látták rajtam, hogy rágódok, az evés se a megszo­kott. Azzal jöttek megint, hogy csakis nekem van igazam, jár az a pénz, hiszen a bíróság is elis­merte, a törvény mellettem áll. Csak Kővári kicselezte a végre­hajtókat, hogy ne kelljen fizet­ni. Nem is nyolc, hanem legalább százezer járna igaziból és nem jól döntött a bíróság. Azt én is tudtam, hogy nekem van igazam. Azt is tudtam, hogy a szálláson jól beszéltek az emberek, ami­kor azt mondták, hogy hiába ugráltam, hiába segített nekem mindenki, mert a gazdám túljárt az eszükön. Neki is volt ügyvéd­je és mire elkezdődött a tárgya­lás az én fizetésemről, túladott mindenen, kisemmizte magát, hogy ne lehessen rajta megven­ni egy fillért se. Így tényleg oda jutottam, hogy semmi nem javult a sorsomban, csak már nem a tanyán lakok, hanem a szálláson — sorolta Sá­rosi, és a teremben lévők ismét lenyűgözve hallgatták az írástu­datlan, egyszerű ember okfejté­sét. Ha az utcán találkozunk Sá­rosi Péterrel, talán önkéntelenül a zsebünk felé nyúlunk, hogy ala­mizsnát adjunk neki. Talán egy pillanatnyi rácsodálkozás után vesszük csak észre, úgy mint egy valahonnan elszabadult, ta­nyákról az aszfaltra vetődött cso­dalényt, akinek mellesleg embe­ri formája van. De ez a lény, noha húsz esztendeig mélyen a nem túl magas átlag színvonala alatt élt, vegetált, gondolkozik, érez, sőt el tudja mondani gon­dolatait, érzéseit, mégha itt-ott sután, akadozva is. A bíró ismét arra gondolt, mi lehetett volna Sárosi Péterből, ha szerencsésebben alakulnak sor­sának kanyarulatai. Hiába a szakértői vélemény, ő nagyon jól látja, hogy ez az ember egyál­talában nem debilis. Talán jobb lenne, ha az volna, mert akkor enyhítő körülményként vehetné figyelembe. De ez nagyon is eret­nek, sőt embertelen gondolat volt, s ezt a bíró hirtelen belátta. Vi­szont így mi marad a mérleg egyik serpenyőjében, s mi ellen­súlyozza a kétségtelen és nyilván­való, sőt beismert bűncselek­ményt? (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom