Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-27 / 73. szám

4 © PETŐFI NÉPE 9 1986. március 27. FOGLALKOZTATÁSI HELYZETKÉP Előnyben a szakképzettség A közelmúltban több olyan hír is napvilágot látott lapunk ha­sábjain, amelyben — főleg Kunszentmiklós, Kiskőrös és Bácsalmás környékén —, lét­számleépítésekről tájékoztattuk olvasóinkat. Az említett körze­tekben átmenetileg foglalkozta­tási feszültségek is keletkeztek, de ezek időközben — mennyisé­gileg —, feloldódtak. A helybe­liek ugyan szeretnének a jelen­leginél jobb munkafeltételeket nyújtó ipari üzemeket letelepíte­ni, ennek azonban feltételei van­nak. Az elképzelés valóra váltá­sának Kiskőrösön van legna­gyobb esélye. Valaha a munkaerő fluktuá­ciójában láttuk a legnagyobb gazdasági visszahúzó erőt. Arany­gyűrűk, -jelvények és hűségjutal­mak formájában születtek is in­tézkedések az egy munkahelyen kitartók anyagi és erkölcsi meg­becsülésére, a „vándormadarak­kal” szemben pedig szankciók léptek életbe. Utóbbiak a gya­korlatban kevéssé érvényesül­tek, viszont dicsőségnek számí­tott ugyanott sokáig dolgozni. A mostani évtizedben már nem ilyen tiszta a kép. Sok hozzáértő osztja azt a vé­leményt. miszerint a munkaerő mozgására igenis szükség van. A termékszerkezet rugalmas vál­toztatásának igénye ugyanis megköveteli, hogy a hatékonyan gazdálkodó szervezetek . válogat­hassanak a szakemberekben, a gyengéket pedig ne gyengítse to­vább a nyereséget nem termelő felesleges munkaerő bérköltsé­ge. Foglalkoztatáspolitikánkról szólva ezért a teljes mellé — amelyről nem mondtunk le —, most már rendre odaállítjuk a ha­tékony jelzőt is. Tudjuk viszont, hogy a munkaerő átcsoportosítá­sa feszültségek forrása lehet, zökkenőmentes lebonyolítása feladja a leckét az illetékesek­nek. Nem kizárt, hogy az ország egyes területein — így megyéik­ben is —. jelentkezhetnek átme­neti foglalkoztatási gondok, mint ahogyan már olvasni is lehe­tett ilyen híreket. Milyen ma a munkaerőhelyzet Bács-Kiskun- ban ? Szabad munkaerő Kiskőrösön A megyei tanács munkaügyi osztályán szerzett értesülésünk szerint a kép hónapról hónapra változik. Dr. Tóth Imre osztály- vezető arról számolt be. hogy 1985-ben feltűnően megválto­zott a munkáltatók magatartása. A korábbi években esetenként 5 —6 ezres megyei munkaerőigény erősen visszaesett, augusztusban jóval kétezer alatt volt. A ne­gyedik negyedévben megfordult a tendencia, ismét nőtt a meg­hirdetett állások száma. Ezzel egyidőben viszont több cég je­lezte leépítési szándékát, részint eredménytelen gazdálkodás, kooperációs kapcsolatok felbom­lása, vagy szezonális alapanyag­ellátási nehézségek miatt. A szán­dékot helyenként tett is követ­te, így például Bácsalmás kör­zetében. (Irodagéptechnika, Kun­baja—Bácsszőlősi ÁG, 400, Kun- szentmiklóson 80 dolgozó vált szabaddá. Az előbbi gond a Fi­nomposztó katymári és madara- si, valamint a Nett Konfekció- ipari Vállalat katymári kitelepü­lésével oldódott meg, s jelenleg már Kunbaja—Bácsszőlősön is létszámfelvétel van, hiszen köz­ben jelentős szervezeti változás történt. A felszabadult munka­erő Kunszentmiklós környékén is állást kapott a tassi Dózsa téeszben, a kecskeméti Barom­fifeldolgozó Vállalat ottani li­batelepén és a MÁV-nál. Meny- nyiségi foglalkoztatási gond tehát nincs, csupán a munkaerő mozgását regisztrálhattuk. Az érintett területek vezetői azonban — lokálpatriotizmustól indíttatva —, szeretnék, ha kör­zetük kevésbé függene a koope­rációban munkát adó, főként könnyűipari cégek konjunktu­rális helyzetétől, s jól prosperáló — lehetőleg elektronikai — üzemek letelepítését szorgalmazzák. Ezért néha a valóságosnál nagyobb foglalkoztatási gondokat jelez­nek. Valóban jó lenne — ezért a megye vezetői támogatják is —, ha a magasabb szintű technoló­gia nagyabb mértékben honosod­na rtíég Bács-Kiskünhan. Az iparvállalatok azonban lehető­leg szakképzett, de főként stabil munkaerőre tudnak csak tá­maszkodni, akik a több műsza­kot ás vállalják, s hozzáállásuk nem függ a mezőgazdasági jöve­delmek hullámzásától. Ilyen szabad létszám viszont kevés van a megyében. Kiskőrösön — ahol a Skála-Coop a közelmúlt­ban felszámolta raktáráruházát —. találkozhatunk nagyobb számban munkaképes korú, de munkaviszonyban nem lévő (munkát azonban nem minden­áron kereső) állampolgárokkal. Ide feltétlenül indokolt egy 300 —400 fős ipari üzem letelepítése, ennek személyi és tárgyi feltéte­lei is adottak. Más területekről is elmondható, hogy a foglalkoz­tatási feszültségek csak átmene­tiek, s mint korábban sem, az idén sem lesz gond a pályakez­dők elhelyezése. A közvetítőiroda nem hatóság Hasonlóak a tapasztalatai dr. Feleki Pálnak, n Megyei Mun­kaügyi Szolgálat igazgatójának. Az iroda tavaly szeptember óta működik megyei hatáskörrel. Az induláskor 250 munkát kereső személy szerepelt a nyilvántartá­sukban, jelenleg ez a szám több mint 400 fő. Az állást változtat­ni kívánók közül veszik egyre többen igénybe szolgáltatásaikat, havonta mindössze egy-két ál­lásnélkülivel találkoznak. Figye­lemreméltó tapasztalat viszont, hogy a felvételt hirdető mun­káltatók sem alkalmaznak min­denkit. A vállalatok létszám- szükségletet jelentenek ugyan, de igényesebbek, megválogat­ják, hogy kiket alkalmaznak. Előfordult, hogy a Dutép szoba­festőket keresett, de a hozzájuk irányított szakemberre nem tar­tott igényt. Egyre nehezebb a periférián lévő személyek, a szakképzetlenek, megváltozott munkaképességűek, kilépett be­jegyzéssel érkezők, börtönvisel­tek elhelyezése. Ebből konflik­tusok is támadnak, az érdekel­tek ugyais azt hiszik, hogy az iroda ajánlására a munkáltató köteles őket alkalmazni. Pedig ez nem így van, a munkaerő­szolgálat csak közvetít. Meg­növekedett a nyugdíjasok és gye­sen lévők bedolgozási igénye, de nem kapkodnak értük a válla­latok. Nincs tolongás a támogatásért Ha a munkaerő alkalmazása nem gazdaságos, akkor nagyobb hatékonyságú szervezetbe kell átirányítani. Erre azonban nem mindig van, lehetőség, ezért a termelékeny foglalkoztatást (el­sősorban!) a kapun belül kell megoldani. Ha szükséges átkép­zéssel, termékszerkezet-váltás­sal. Mindkét esetre átképzési tá­mogatás igényelhető, amit a me­gyei tanács munkaügyi osztálya ítél oda. Sisák József csoportve­zető szerint az érdeklődés mesz- sze alatta van a lehetőségek­nek. Vállalatok közötti átcsopor­tosítás utáni betanításra Bács- Kiskun megyében eddig a Pa­mutfonóipari Vállalat kapott 940 ezer forintot, miután átvették a Finomposztó bácsalmási gyá­rát, s a Telefongyár 625 ezret, az IGV kiskőrösi egységének át­vétele után. A miskei Március 15. ■ téesz 94 dolgozóval! gumi­üzemet hozott létre, s a betaní­tás költségeinek fedezésere 680 ezer forint támogatást kaptak. A kedvezmény a pályakezdők szak­képzésének, valamint a külföldi munkaerő kiváltásának elősegí­tésére is igénybe vehető, s meg­szűnt a korábbi 50 fős alsó lét­számhatár is. A hartai Lenin téesz a jövőben gumikesztyű he­lyett cipőfelsőrészt készít, az át­állást 216 ezer forint könnyítet­te meg. A felsorolt példák majd­nem teljes mértékben ki is me­rítik az eddigi Bács-Kiskun me- igyei gyakorlatot, amiből arra lehet következtetni, hogy vagy nem ismerik az illetékesek ezt a lehetőséget, vagy a termékszer­kezet-váltás üteme mérsékeltebb a kívánatosnál. Pedig a munka­ügyi osztály szívesen veszi az igényeket, hisz a támogatás egyaránt szolgálja a munkálta­tók és munkavállalók érdekeit. Ha a foglalkoztatás a kapun be­lül hat'ékony, úgy nem kerül ve­szélybe a teljes jelző sem. Bálái F. István A b író megkönnyeb­büli ettől a gondolat­tól, a nyilvánvaló igazságtól, s úgy döntött, ezt holnav részle­teiben és alaposan átgondolja, elemzi. Tudata mélyén azonban ott dorombolt a másik „ver­zió”: Sárosi Péter tényleg egy joghézag áldozata, egy erőtlen törvény bűnbakja. Milyen szerencsétlen sorsú ember ez a Sárosi! Olyan az egész élete, mint egy fordított piramis. Megszületett az idő egy pontjában, s azután éveivel együtt nőtt, növekedett, terebé- lyesed(ett a szenvedése, a kínja, megpróbáltatásainak tengere. S most, amikor még harmincéves sincs, ez a fordított piramis, amely ránehezedik testére, lel­kére, már-már agyonnyomja, megnyomorítja. S ennek a tömb­nek nincsenek belső üregei, tö­mör gránitból, vasnehéz eszten­dőkből rakódott össze, s nagy kérdés, tud-e valaki könnyíteni, akárha néhány hétre, hónapra is a kicsi emberre súlyosuló töm­bön? Áthajolt alvó feleségéhez, megcsókolta az asszony arcát és visszafeküdt a helyére. Ekkor érezte meg, hogy párnája nyir­kos a verejtéktől. Pillanatok alatt aludt el. ■. * * * A bíró felesége természetesen nem tudhatta, hogy feltevése téves volt, amikor arról beszélt, hogy Sárosi Péter bizonyára úgy érzi, helyreállt az egyensúly, s ettől megnyugodott. A férfi ugyanis egyáltalában nem volt nyugodt a cellában, noha ez alig látszott rajta. Inkább érezte, semmint mutatta, hogy ideges, szorongásai, félelmei vannak. Azt ugyan nem tudta volna megmondani, hogy mitől fél, ■csak félelmet érzett, valami vá­ratlan és súlyos tragédia bekö­vetkezésétől tartott, de bizonyos volt benne, hogy nem az ítélet­től tartott, nem azért van szo­rongása. A bíró felesége ez eset­ben helyesen gondolta: alia érti. miért állt a bíróság elé. s most, ■hogy az ítéletre vár, az nem is foglalkoztatja. Nem attól ret­teg, mi lesz vele a következő napokban. Félelme a múltból ered, verejtéke a húsvét előtti talpon történtekből szivárog elő. Ült a priccsen, úgy, mint máskor, s ha a fegyőr benézett hozzá a kicsi ablakon, semmi különöset nem vett észre rajta. Mindig így ült, ha a cellábap volt. De Sárosi Péterben most egyre világosabb, egyre élesebb képekben jelent meg a történet, s azt a „kinagyítást” a tárgya­lás indította meg benne. Azok a. szavak, amelyeket Szebeni Mátyás mondott a tűzről, az ud. varra húzott halottról, amely­ben megbotolva a tanú elesett. Egyre csak azt látta maga előtt, hogy hajladozó, kavargó lán­gokkal lobog a tanya, s előtte a friss gyepen, orrát magasba emelve fekszik halott gazdája. Addig nem jutott el, hogy az emlékképek hatására eszébe ljusson: mindezt ő okozta, 6 a tettes. Csak a tüzet, s a halott fekete sziluettjét látta maga előtt. Ebből a feszült állapotból a kinti csörömpölés zökkentette ki: jött a vacsora. Hamarosan kinyílt a cellaajtó, Sárosi fel­pattant és vigyázzállásban vár­ta, hogy megszólítsák. örült, hogy történik valami körülötte, s hogy legyen elfoglaltsága, lassan, komótosan vacsorázott. Nem volt éhes a börtönben, mégis minden alkalommal jól­esett neki a meleg étel, gyomra nem válogatott, készséggel fo­gadta be az ennivalót. A jólla­kottság kellemes érzése áradt el testében, ami egészséges fáradt­sággal együtt jelentkezett. Ült a kicsi asztalnál a hokedlin, s az jutott eszébe, hogy nem tud­ja, hová lett a narancs. Az a narancs, amit az állomásra me­net vásárolt a bódénál, s a bor mellé tette a táskába. Arra nem emlékszik, hogy amikor kivette a bort, majd a bicskát, ott volt-e a narancs? Soha nem evett na­rancsot, az ízét nem tudja, csak a színére emlékszik: olyan volt, mint a tűz lángja. Lefeküdt, és bár zaklatott ál­lapotban volt, hirtelen aludt el. Megszokta már, hogy a feje fö­lött magasan a mennyezeten egy csupasz villanykörte világít. Még elalvása előtt vette észre, hogy a villany fénye is narancssárga. Szemében ezzel a fénnyel aludt el, s a szín, mint magas fátyol, ott lebegett a homloka mögött, belengte a képekben megjelenő álmot is. Mert a képek, amelyek még a vacsora előtt, a priccsen ülve, a történetből kinagyítva jelen­tek meg emlékezetében, most, mintha csak a valóságban tör­ténne, ott peregtek előtte. Azt álmodta, hogy kuporog a virág­zó bokorban, és nézi, nézi a li­begő, kavargó, egyre magasabb­ra rugdalózó tüzet. Érzi a felé áradó hőséget, látja, amint a hatalmas, narancssárga gomo- lyagból apró, de nagyon fényes szikrák pattannak mindenfelé. De most, az álomban nem látta az orrát magasra tartó halottat, sőt, mintha halott nem is lett volna sehol, s ő álmában úgy tudta, hogy a tüzet nem is ő okozta, csupán véletlenül oda­vetődött egyedüli szemlélője. Olyan látvány részese, ami ép­pen azért, mert rendkívüli, nem engedi el, fogva tartja, vonzza, de rettenti is. Nézte, nézte Sá­ros i a tüzet, s hirtelen azt vet­te észre, hogy a kavargó, ide- oda hajladozó lángnyelvek bői egy határozott gömb kerekedik ki, s a gömb megemélkedve- süllyedve hol nagyobb, hol va­lamivel kisebb lesz. Néhány perc után azonban terjedelme megállapodott, parányit föl- emelkedett, s lassú, sziszegj, sistergő gurulóssal megindult felé. Sárosi a hőségtől kipirult arc. cal, a gömböt tükröző szürke szemekkel hátrálni akart, de a bokor föltartotta. A gömb vi­szont lassan, de határozottan közeledett es ekkor Sárosi meg­döbbenve veffe észre, hogy a gömb nem más, mint egy óriási, lángoló narancs. Az a narancs, amit ő vásárolt, ami bizonyára kiesett a konyhában, s íme ma­gába gyűjtve a tanya minden tüzet, maga is izzó, megpuffadt glombbé hevülve gurul-gurul Sárosi Péter felé. A férfi moccanatlanul feküdt a priccsen, moccanatlanul ku­porgott a bokorban. Érezte, tudta, hogy menekülni képtelen, mert a bokor ágai ekkor már — mintha polipkarok volnának —, lassú szorítással átölelték testét. Az izzó, lángoló narancs köze­ledett. Kiáltani akart, de hang nem jött ki a torkán, érezte, hogy a torka a hőségtől teljesen kiszáradt, nyelni sem tud, és a gömb közeledik. Ahol elhaladt, fölperzselte a füvet a tanyaud­varon, füstölve égett el a sze­kér, a talicska, a néhány kéve, tavalyi kukoricaszár, az apróra váaott tűzifa és a malacoknak kitett vályú. A gömb sziszegé- séből emberi hangot értett, amely fenyegetően ismételget­te: — M eglakol-sz-sz-sz! Meg- lakol-sz-sz-sz! Sárosi ebben <* hangban volt gazdája hangjára ismert, bár a halott embert nem látta, pedig a gömb nappali fénnyel árasztotta el a környé­ket. Most már tudta, hogy a gazdája halott, s egy pillanatra arra gondolt, talán a tűzgömb füstté perzselte. — Meglakolsz-sz-sz-sz! Megla- kol-sz-sz-sz! — sziszegte a hang és a lángoló narancs már egé­szen közel volt a férfihoz. Sá­rosi nyüszítve vergődött a bokor fogságában, a egyszerre állati üvöltés szakadt ki belőle. Olyan erővel hogy úgy érezte, tüdeje, torka is szétroncsolódik. Hallot­ta saját ordítását: — Segítség! Segítség! Az ordítás visszhangzott a ki­világított éjszakában, s ebben a pillanatban a tűzgömb hamuvá lobban/totiln a kútkávát, és dü­börgő sistergéssel belezuhant a kútba. A fizikai munka megkönnyítését segíti a rönkrakodó Több export, tűzifa, korszerűbb gépek Jó eredmények a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságnál Sikeresen gazdálkodott az elmúlt esztendőben a kecske­méti székhelyű Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az elmúlt három évi átlaghoz viszonyítva több mint kétsze­resére növelte eredményét. A jövedelmezőség hasonlóképpen emelkedett. A gazdaság tavaly 75 millió 700 ezer forint ered­ményt ért el. Dr. Barányi László igazgatóval az eredmények forrásairól beszélgettünk. — Milyen főbb feladatokat ha­tároztak meg, amelyek teljesíté­se jelentősen hozzájárult dz em­lített sikerekhez? — A piaci helyzethez alkal­mazkodva nőtt az értékesebb fa­anyagok kitermelése. Nagy gon­dot fordítottunk az exportra. A vállalati tervben meghatározott 95 millió 700 ezer forint export- árbevételt 110,5 millió forintra teljesítettük. A , népgazdasági szükségleteket figyelembe véve a lakosság tűzifaellátását szintén a tervezettnél nagyobb mérték­ben segítettük. Csaknem hatezer tonnával többet adtunk az Al­földi Tüzép Vállalatnak, mint az < előző éviben. Nem mellékes az sem, hogy a termelés során az energiatakarékossági prog­ram keretében az előző évhez képest 2 millió 200 ezer forint értékű megtakarítást értünk el. A tüzelőolaj-felhasználás gya­korlatilag megszűnt, a barnaszén helyett nagy mennyiségű tűzifát és fahulladékot használtunk. A dízelesítési programunk fokoza­tos végrehajtásának eredménye­ként a ibenzinköltség az első helyről a másodikra került. — A mUnkaUarsanyfnaAi mi­lyen szerepe van a(z eiíedmé- nyekbqn? — Dolgozóink többsége részt vett a mozgalomban. A munka- akciókról, a kommunista mű­szakok megszervezéséről, vala­mint a végzett munkáért járó bér felhasználásáról a szocia­lista brigádvezetők döntöttek. A vállalat vezetősége megálla­podást kötött még az év elején — ez egyébként már hagyomány­nak számít — a .kollektívákkal. A termelési és a gazdálkodási célok ismeretében konkrét fel­adatok teljesítésére szólnak ezek a szerződések, szerepelnek a megállapodásban a kollektívák önkéntes vállalásai is. A mód­szer bevált. Egyébként a mun­kaversenyben tavaly 96 brigád, 1150 taggal vett részt. A moz­galom különösen a fakitermelés­ben eredményes, ahol a meny- nyiségi feladatok túlteljesítése, lényeges költségmegtakarítással is párosul. A verseny tavaly 5 265 000 forint eredménytöbble­tet hozott. — Az erdőgazdálkodásban fon­tos á|t éfyit- és munkakörülmé­nyeik folyamatos javítása. Mit tettek önnek érdekébein? — A fakitermelés a veszélyes munkavégzés kategóriájába tar­tozik. Ebben az ágazatban 500 személyt foglalkoztatnak. Az el­múlt években a legkorszerűbb­nek számító motorfűrészekkel láttuk el munkásainkat. Ennek eredményeként a vibráció egészségkárosító hatása lénye­gesen kisebb. A nehéz fizikai munka kategóriájába tartozik a rönkvágó szalagfűrészekhez az anyagmozgatás. Beszereztünk rönkbehordó gépsort, ezzel az igen nehéz fizikai munkát meg­szüntettük, vele együtt az állan­dó balesetveszélyt. A témához tartozik! még a tavaly üzembe helyezett kiét rakodógép. Bu- gacon új élezőműhely.t létesítet­tünk, hulladék tüzelésére alkal­mas kazánt állítottunk be. Ezen­kívül több munkamegkönnyítő intézkedést tettünk. — Több mint tíz éve létesült az üzemorvosi rendelő. Az erdé­szetben ennek különös jelentősé­ge van. — Tavaly csaknem 500-an vet­tek részt orvosi vizsgálaton. Fő­ként a motorfűrész-kezelők egészségi állapotát ellenőriztük. Szükség esetén idejében tudunk intézkedni a vibrációs ártalmak megelőzése érdekében. — Tudomásunk szerint jó együttműködés alakult ki a társ­vállalatokkal és a könnyező me­zőgazdasági üzemeikkel. — Ezek a kooperációk valóban eredményesek, kiterjednek az erdőtelepítésekre, a fakiterme­lésre, a felvásárlásra, a szakmai irányításra. Példaként említhe­tem meg a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságot, amely­től nyár- és fenyőrönköket vá­sároltunk, a mohácsi Farostle­mez Gyárat, amelynek nyers­anyagot szállítunk, a magyar papíriparnak szintén. A beszél­getésünk elején már szó volt az exportról. Jó .kapcsolatok ala­kulnak ki az NSZK, az osztrák és a jugoszláv fafeldolgozó ipar­Teli. — Milyen főbb feladatokat ha­tározlak meg «írre az «(sztemdőre? — Változatlanul fontos fel­adatunk a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítése, az ex­port növelése, a dolgozók élet- és .munkakörülményeinek _ javí­tása. Céljaink megvalósításában továbbra is számítunk a szocia­lista brigád!mozgalamra. Kereskedő Sándor ELŐNYŐS FELTÉTELEK MELLETT, megvételre kínál 2000—2500 palack óra teljesítményű komplett SEITZ palackozó gépsort. (Borpalackozó) (Több kiegészítő tartalékegységgel és alkatrészekkel.) Érdeklődni lehet: 3262 Márkáz, Mikes út 5—7. Telefon: 37 63-617, 63-627 Sárosi István ágazatvezető. Telex: 25 313. 577 (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom