Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

1986. március 24. • PETŐFI NÉPE • 5 ORSZÁGOSÁN IS AZ ELSŐK KÖZÖTT Videomozi Kecskeméten Az élénkülő videomozgalomból megyénk is egyre inkább kiveszi a részét. A múlt év augusztusában nyílt meg a Bács- Kiskun megyei Moziüzemi Vállalat és a Magyar—Szovjet Barátság Tsz Mobil VIDEO szakcsoportjának közreműködé­sével az első Videotéka, mely az .elmúlt év folyamán a 79 rendelkezésre álló kazettával a várakozás és a lehetőségek szerinti forgalmat bonyolította. A napokban bővült a kecske­méti mozik köre és programja. A Városi mozi politikai film­klubjában a nézők első ízben találkozhattak a vállalat új szol­gáltatásával: A Videomozi első előadásán megtekinthették a Keleti kényelem című angol filmet, mely a hazai filmszín­házak műsorán még nem szerepelt. Az érdeklődőknek a ve­títés előtt Stenczer Noémi, a MOKÉP igazgatóhelyettese tar­tott rövid bevezetőt, aki ezt megelőzően válaszolt néhány, a megyei videózással kapcsolatos kérdésre is. — Videomozi mindössze há­rom helyen van az országban, kölcsönző azonban már jóval több. 1984 decemberében nyílt meg az első videotéka, 1985 áp­rilisa óta pedig — három me­gye kivételével — folyamatosan születtek kölcsönzők ország­szerte, melyek (Pest megye ki­kivételével) mindenhol a me­gyei moziüzemi vállalatok gon­dozásában állnak. A — gyakran sajnos okkal kifogásolt meny- nyiségű — készleteket egy-egy indító állománynak szántuk, me­lyeknek bővítésére az év máso­dik felében nyílott lehetőség. Természetesen a magyar filmek népszerűsítését ezekben a for­mákban a kölcsönzők és a video- mozik esetében is kiemelt fon­tosságúnak tartjuk, ezekből min­dig az érdeklődők rendelkezésé­re áll egy állandó készlet, mint ahogyan fontos, hogy az állo­mány egy másik részével az igényes szórakoztatást képvi­seljük. Videotárunk készletét jelenleg a magyar és szovjet klasszikus művekkel kívánjuk bővíteni. Az 1986-os évben min­denképpen egyik fő feladatunk­nak tekintjük a szélesebb körű értékesítést, például a tévé videó- részlege már árusít 'kazettákat. A ráfordítások persze ez idő szerint minden szinten miaga- sa'bbak, mint a bevételek. Mi­vel a tevékenység nem élvez állami támogatást, a terjesztés — az ügy lelkes támogatóira tá­maszkodva — a legkülönfélébb csatornák igénybevételével in­kább misszió. Komoly igiény, ér­deklődés mutatkozik például a középiskolák és könyvtárak ré­széről egy-egy állandó, függet­len vtideottár létrehozására az adott helyen, amelyek esetében számíthatunk a forgalmazás le­hetőségeinek változására. — Melyik műfaj a legkere­settebb? — A zenés filmek, de sajnos, hiánycikknek számítanak. — Javulás beszerzésük le­hetőségét illetően tiárható? — Egyelőre sajnos nem, mert amíg a játékfilmek beszerzésé­nek már kitaposott az útja, a zenés filmekért a nyugati tévé- társaságokat kell megkeres­nünk. — Jeüenleg ntekkdra ver- sanytáfsa a mozinak a video? — Meglepő módon nem a mo­zinak versenytársa, hanem a diafilmnek. — Várható-e, hogy a közel­jövőben javulnak a kölcsön­zési feltétének, például keve­sebb lesz-e a minden alka­lommal fizetendő ezer forin­tos letéti dtj? — Hogy pontosan milyen for­mában, egyelőre még nem tisz­tázott;, de rendszeres kölcsön­zés, állandó bérlői kör esetén valószínűleg lesznek majd vál­tozások, engedmények. Befejezésiül még egy vldeo- hár: a Bács-Kiskun megyei Mo- ziüzemfi Vállalat tovább kíván­ja bővíteni videohálózatát (elő­ször Kiskunfélegyházán, majd Baján és Kalocsán), s Stenczer Noémi ígérete szerint továbbra is számíthat a MOKÉP segítsé­gére a megye videohálózata. R. K. J. ILYENNEK LÁTTA TÓTH MENYHÉRTET A PÁLYATÁRS Miskei pillanatok „Kovács László fényké­pei révén bepillanthatunk Tóth Menyhért hétköz­napjaiba, mert a tisztelő barát úgy örökítette meg minden retus és rafinéria nélkül, hogy fokozatosan szemünk elé tárul maga az alkotó ember” — mon­dotta egyebek között a festő- és fotóművész mis­kei, a falu büszkeségét fölidéző kiállításának meg­nyitóján Miskolczi János, a kalocsai városi pártbi­zottság első titkára. t Megállapítását a tárlat­ról kiválasztott két szép Kovács László-fotó igen szemléletesen hitelesíti, igazolja. Régi könyvtár — új otthonban • Tökéletesen illeszkedik a Dóm és (környéke hangulatos világába. MIT TERVEZNEK A N ÉPFRONT-MUNKABIZOTTSÁGOK ? Közművelődés és társadalom Mindenki előtt nyitva a szegedi Somogyi p bben az évben lesz Somogyi Károly esztergomi kano­nok születésének 175. évfordu­lója. A nagy műveltségű pap­ban hazánk egyik legszebb és legmodernebb könyvtárának megalapítóját tisztelhetjük. Gyűj­teményét kezdettől fogva köz­célra kívánta felhasználni. Ab­ból a megfontolásból, hogy ne csak Pesten legyen nyilvános bibliotéka, több erdélyi város­nak felajánlotta könyveit, ame­lyek végül Szegedre kerültek. Az akikor 43 ezer 701 kötetes állo­mány a jelenlegi egyetem köz­ponti épületében talált otthonrá. A könyvtár 1883. október 16-.Í megnyitásán részt vett Ferenc Józísef császár is. Az első igazgatója Reizner Já­nos író volt, aiki egyebek között Szeged történetiét feldolgozó mo­nográfiájáról híres, ö már részt vett a könyvtár Szegedire tele­pítésében is. Reiznent olyan, is­mert írók követték az igazga­tói székiben, mint Tömörlkény Istvánt és Móra Ferenc. Még a századforduló előtt új helyre költözött a gyűjtemény, s állandóan fejlődött, gyarapo­dott. Hulszonöt éve elnyerte az Eszperantó Nemzeti Múzeum és Könyvtár, tíz éve pedig az I. osztályú tudományos könyvtár kitüntető címet. Ez utóbbit fő­leg állománya, helytörténeti ku­tatásai, és publikációs tevékeny­sége miatt. A könyvtár vezetői méltán büszkék az Amerikában élő magyarokról szóló könyvek­ből, cikkekből válogatott Vas­vári-gyűjteményre, amit a sze­gedi születésű Vasvári Ödön ado­mányozott számukra. Kultúr­történeti szempontból kiemelke­dő jelentőségű a Somogyi Ká­roly Emlékkönyvtár, amely az eredeti gyűjtemény kicsinyített mása. Főként 1800 előtt nyom­tatott könyvek találhatók itt és az alapítónak állít emléket. Az eredetileg könyvtárnak emelt Tisza-ipa rti épületben az idők során fokozatosan bővült kiállításaival a múzeum. A gya­rapodó könyvállományhoz egy­re méltatlanabbá vált környe­zete. Szükség volt egy önálló, kizárólag a könyvtár célját szol­gáló létesítmény építésére. Az el­ső cölöpöket 1978-ban verték le a Dám-itéren. Sokan féltették a város e legvarázslatosabb ré­szét a modern építménytől. A kezdeti nehézségek után felgyor­sult építkezések eredménye­ként 1984-iben adták át a jelké­pes kulcsot Tóth Béla írónak, az intézmény igazgatójának. A gyönyörű, impozáns épület rá­cáfolt minden kétkedőre. Tö­kéletesen illeszkedik a Dóm és konyáké hangulatos világába. A júniusi megnyitót követően a tanév kezdetekor indult ibe áz igazi „nagyüzem”. Mint dr. Csűri Károlyné tudományos osz­tályvezetőtől megtudtam, a be­iratkozik száma — a 22 fiók és a csokként Iá tők számára létre­hozott hangoskönyvtárral együtt — meghaladja az évi 30 ezret. Naponta mintegy nyolaszázan keresik fel kutatás, tanulás, vagy egyszerűen csak olvasga­tás céljából. Az ide betérők iga­zán nem unatkoznak: 750 ezer könyv és 650 féle folyóirat áll rendelkezésükre. Lemeztára is egyedülálló: a több mint 6 ezer darabból kétezer otthon is hall­gatható. Az ötszintes épület alagsorá­ban található a lapozgató a büfével, a földszinten a gyer­mekkönyvtár és az adminisztrá­ció, az emeleteken pedig témán­ként elkülönítve a kölcsönözhe­tő könyvek. A legkorszerűbb technikai berendezésekkel ellá­tott divasóterrnekben szinte ál­landóan telt ház van. Az itt dol­gozók — akiknek nagy része fő­iskolát, egyetemet végzett — munkáját segíti a mikrofilmes katalógusrendszer. A könyvtár nem egyszerűen a „könyvek tára”, hanem műve­lődési centrum is egyben. Rend­szeresek és nagy népszerűség­nek örvendenek itt a hangver­senyek, író—olvasó találkozók, előadások. A mindenki által csak „So­mogyinak” nevezett intézmény minden igényt kielégítő speciá­lis szolgáltatásaival nemcsak Szeged és Csongrád megye, de az egész ország művelődésre, szórakozásra vágyó olvasói szá­mára nyitva áll. Bundula Csaba A Hazafias Népfront Bács- Kiskun megyéi elnöksége mel­lett működő művelődéspolitikai munkabizottság nemrégiben alakította ki idei programját. A Fekete János elnök irányításá­val tevékenykedő bizottság májusban a közösségi televí­ziós rendszerek és a videotech­nika közművelődésí-eéhi - fel-- haszn ál ási lahétőíség'éféS’ tapa sz-' talatait vitatja' A«eg."Äi' műVfíő?-- déspolitlkai munkabizottság tag­jai megismerkednek az idei köz- művelődési táborokkal is. Tapasztalatcsere jellegű ba­ráti találkozón arról beszélget­nek egyesületek, baráti körük, népfőiskolák képviselőivel, hogy miiként érvényesülhetnek a mű­velődés helyi irányításában, szervezésében társadalmi kez­deményezések. Októberben is­mét időszerű közművelődési ügyről cserélnek véleményt a munkabizottság tagjai és a meg­hívottak. Miiként használhatnák ki még hatékonyabban a Haza­fias Népfront széles körű .tö­megkapcsolatait, a zenei mű­veltség fejlesztésében, a nép­zene népszerűsítésében, erről tanácskoznak októberben. Ugyan­akkor a kistelepülések filmellá­tásáról is elhangzik egy előadás. Az Olvasó Népért mozgalmi albizottság is összeállította idei terveit. Elhatárolták: szervezik és" segítik a gyermek- és ifjú­sági olvasótáborokat. Különö­sen a szakmunkástanulók és a fiatal szakmunkások tovább­képzésének, olvasási kultúrá­juk elmélyítésének feltételeit szeretnék javítani. Az irodalom­népszerűsítés ünnepi alkalmain közreműködn ek. A pedagógiai albizottság áp­rilisban az úttörőcsapatok és a szülői munkaközösségek együtt­működésének lehetőségeit vitat­ja meg. Novemberben a fogya­tékos gyermekek társadalmi be­illeszkedésének módszereiről tanácskoznak. Rétfalvi Teofil, a hartal hely- ttsStténeff gyűjtemény és Szórád István, az ágasegyházi iskolatör- tÖflfeti gyűjtemény vezetője gya­korlati tapasztalataikkal egé­szítik ki dr. Sztrlnkó István me­gyei múzeumigazgató-hjelyettes módszertani tájékdztatóját a honismereti albizottság májusi ülésén. A néprajzkutató előadá­sának címe A falumúzeumok, isikolad helytörténéti gyűjtemé­nyek felhasználása a szülőföld szeretetére nevelésben, a tele­pülés múltjának föltárásában. Októberben !azt vlizsgálják meg, hogy mit tehetnek az úttörőszer­vezetek és iskolák a környeze­tükben levő műemlékek meg­óvásáért. A megyei műemlékvé­delem eredményeiről, tervei­ről dr. Tamás Ferencné, a me­gyei tanács főelőadója tart elő­adást. A honismereti albizottság pá­lyázatot hirdet a működő és lé­tesítendő tájházak és iskolai gyűjtemények bemutatkozásá­ra. Az úttörőcsapatokat, rajo­kat szintén pályázattal szeret­nék mozgósítani az elmúlt ko­rok értékeinek megőrzésére. Bács-Kiskun megyei versengé­sek címmel terveznék helytörté­neti vetélkedőt általános isko­lások számára. H. N. /3? t Hangsúlyozom: jogilag yjj.j njncs De annál szoro­sabb az összefüggés más vonat­kozásban. Például erkölcsileg, etikailag, vagy mit tudom én hogyan. Az ügyészség viszont jogi összefüggést erőltet. Sze­rinte előre megfontolt szándék, nyereségvágy, meg az öregisten tudja mi minden van benne —, — s a bíró hirtelen elhallgatott. Ügy fejezte be a mondatot, mintha ráébredt volna: felesle­gei en magyaráz, úgysem értik szavait. Az asszony viszont most meg­erősítve látta, hogy férjének nem a jogi megítélés okoz gon­dot, hanem lelkiismereti prob­lémája van. A volt lelencgye- rtkkel szembeni elfogultság. — Hát akkor miért ölte meg? — kérdezte halkan, és nem volt benne biztos, hogy a férje vá­laszra méltatja. De a bíró felelt. Szavaiból érződött, hogy örült a kérdésnek, s most alkalmat talált arra, hogy végre valaki­nek elmondja, amit napok óta hordoz magában. — Véletlenül ölte meg. Érted? Véletlenül. Persze a jogban nincs ilyen, ott mindennek oka van éppen úgy, mint a valóságban. De nem is ez az érdekes. Hogy egészen világos legyen az én zsákutcám”, elmondom a kö­vetkezőket. Nem is muszáj, hogy válaszolj majd, csak hallgass meg. Amikor ennek a szeren­csétlennek, a Sárosi Péternek a jog, a törvény védelmére, erejé­re, támogatására lett volna szüksége, azt nem kapta meg, csak papíroní igazad van, jár neked a pénz, viszontlátásra. De a törvény, a jog ahhoz már nem elég erős, hogy a kezébe adja a pénzt.. S mindez olyan emberi szituációban történik, amikor egy hajdani lelencgyerek áll szemben a zsarnokoskodó gaz­dával. Vagyis ez a szituáció olyan, amelyben éppen a mi törvényeinknek kellene határo­zott és kemény igazságot szol­gáltatni a kizsákmányolt, ki­fosztott embernek, akinek mel­lesleg abszolút értelemben — jo­gilag, politikailag, etikailag — igaza van. Namármost. Mi tör­ténik ehelyett? Az történik, hogy a törvény széttárja a karját, és kijelenti: tehetetlen vagyok. — Tegyük fel — folytatta nagy hévvel a bíró, hogy ez az ember feldühödik, és ha már a törvény tehetetlen volt, maga akar igazságot szolgáltatni, s egy alkalommal megöli a volt gazdát. Akkor mi van? Akkor az van, hogy az a törvény, amelyik az előbb még tehetet­len volt most elemében van, aktivizálja magát, és minimum tizenöt. évre börtönbe vágja a lettest. Ekkor már nagyon erős a törvény. Nemcsak papíron, hanem a valóságban is: bilincs, cella, fegyőr, csíkos ruha, meg minden. Érted már? — Értem, persze, hogy értem. De azt mondtad az előbb, hogy nem azért ölte meg. Nem bosz- szúból, csak véletlenül. — Ezt én tudom, de az ügyészség azzal vádolja, hogy nyereségvágy, meg előre meg­fontolt szándék. És majdnem bizonyítani is tudja. MajdnemI — Ha csak majdnem, akkor nem tudja! — jegyezte meg az asszony, és örült, hogy ez eszébe jutott. — Igen, de az ellenkezőjét viszont nekem kellene úgymond bizonyítani. És majdnem én se tudom. Érted? — Nagyon értem! — mondta az asszony, aki előtt most hir­telen megvilágosodott minden. A férje, mint ember, és nem mint bíró sajnálja, félti a haj­dani lelencgyereket. Szeretné felmenteni, de nem tudja, vi­szont érzi, hogy súlyosan elítél­ni legalább akkora bűn lenne, mint amikor a törvény magára hagyta. Tulajdonképpen nem is azt a másikat sajnálta az asz- szony. A férjére gondolt, arra, hogy a véletlenek összejátszása folytán akár vele is megtörtén­hetett volna mindez. — De azért mégis csak más a pénz, és más az emberélet — folytatta az asszony rövid gon­dolkodás után. — Igen, más. De kinek az élete? És kinek a pénze? — sziszegte szinte dühösen a bíró. — Mert nemcsak a gazda élete számit. A Sárost életéből oda van húsz esztendő, vagy negy­ven. Mert ki tudja megmonda­ni, hogy a húsz év gyötrelmei miatt nem szenvedett-e olyan károsodásokat, hogy negyven­évesen meghal. s ki mondja meg. hogy normálig körülmények kö­zött nem élhetne-e nyolcvan- éves koráig? S ugyancsak ki mondja meg, hogy mi az em­berölés? Az, hogy kést mártok valakibe, baltával szétütöm a fejét, vagy az, hogy húsz évet elveszek az életéből, nem jára­tom iskolába, tehát megölöm benne az embert, az értelmes öntudatos, gondolkodásra, önál­ló cselekvésre, saját sorsa ala­kítására képes embert? A bíró elhallgatott. Nem azért, mintha nem tudta volna folytatni a gondolatmenetet, ha­nem mert most ébredt rá szavai mély igazságára, s magában azon töprengett, vajon jól van-e meg­alkotva a büntető törvénykönyv? — És ez a Sárosi tényleg meg. ölte a gazdáját? — kérdezteI fé­lénken az asszony, de hangját azért is fogta vissza, hogy ez­zel is nyugtassa láthatóan feliz­gatott férjét. Azt sem akarta, hogy a nagymama, a gyerekek azt hallják ki beszélgetésükből, mintha veszekednének. — Hát persze. Mondtam, hogy megölte — felelte szintén hal­kan a bíró, és elmondta, hogy •nem bosszúból, nem szánt-szán­dékkal. hanem csak azért mert ügyetlen volt. — Legalább a végén robbant volna ki belőle egy irgalmatlan bosszú, legalább alaposan meg­gyötörte volna azt az emberte­len barmot, akkor értelme vol­na — folytatta a bíró, s szavain maga is meglepődött. Nem azért, mert ilyet nem illett mon­dania egy büntetőbírónak, ha­nem azért, mert ezek a szavak, most szinte önként tolultak a •nyelvére, s amint elhangzottak, akkor ébredt rá, hogy az érzés, ami szavakba formálódott, régen ott bujkált benne, a lelke mé­lyén. Talán azóta, hogy először olvasta a nyomozati iratokat az ügyben. s hogy először látta szemtől-szembe Sárosi Pétert, az alacsony, kicsi embert. — Ez borzasztó! — nézett egyenesen a férje arcába az asz- S2ony. aki bárhogyan is törte a fejét, nem tudott többet mon­dani. Értette ugyan a férfi gond­ját, átérezte a döntés ryehézsé- gét. a zsákutcát, de mégsem tartotta olyan kétségbeejtőnek a helyzetet, mint a férje. De ezt nem akarta mondani. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom