Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-22 / 69. szám
198«. március 22. 9 PETŐFI NEPE <i 3 FOLYAMATOS MŰSZAKI-TECHNIKAI FEJLESZTÉS A legjobbak között a Petőfi Nyomda Az előrehaladás feltételei A megyei, városi pártbizottságok gazdaságpolitikával foglalkozó vezetői és munkatársai e napokban a megye jelenitősebb nagyüzemeiben tájékozódnak az eredményekről, gondokról, a VII. ötéves terv időszakára szóló elképzelésekről, az idei esztendő kezdésének és további munkáiiniak helyzetéről, ezen belül, főiként aiz exportmegrendelések alakulásáról. Az első találkozóra csütörtökön került sor Kecskeméten, a Petőfi Nyomdában, ahol Tóth Ferenc, a megyei pártbizottság osztályvezetője munkatársával, Halász Istvánnal, valamint Varga Lajossal, a városi pártbizottság munkatársával hallgatta meg Ablaka István igazgatónak és Naszvadi Jó- zsefné pártvezetőségi tagnak a tájékoztatóját. Eredményes múlt évről szólt az igazgató: 752 millió forint termelési érték — csaknem tízszázalékos nyereség —, jelentős műszaki fejlesztés, új termékek, 650 ezer dollár értékű export — hogy csak a legfontosabbakat említsük — jelzi a vállalat helyzetét. A gazdaságosságot az export rontotta, ugyanis töhbnyire importpapírra tudnak nyomtatni (mivel a hazai minősége és mennyisége nem megfelelő); a külföldi papír megdrágítja a termelést, ami miatt az export ráfizetéses. A helyiét feloldására már elkezdték a tárgyalásokat az illetékes szervekkel. Termékeiknek így is mintegy 60—70 százaléka közvetett export, mivel csomagolóanyagokat gyártanak, magas műszaki színvonalú gépeikkel kiváló minőségben, például a gyógyszer- és az édesipar részére, de legnagyobb mennyiségben a Tungsramnak — évente ötezer tonnát — az izzók csomagolásához. E vállalattal együttműködési szerződést is kötöttek, amelynek keretében negyvenmillió devizaforintot adott a Tungsram a nyomda műszaki fejlesztéséhez. Ugyancsak a tetszetős csomagolóanyag• Az új ofszet rotációs gép vezérlőpultjánál Ablakai István beszélt s Petőfi Népe szebb kivitelezésének lehetőségeiről. (Méhesi Éva felvétele) gyártás érdekében külföldről vásároltak (jó üzleti érzékkel, olcsón, használtan) mélynyomó géplet is, amely ősszel már üzemel és a jövő esztendőben mintegy százötvenmillió forint termelési értékért, hoz. A napokban kezdték a nyomtatást egy új NDK ofszet rotációs géppel (ezen készül majd lapunk is), és az idén még újabb, a hazai nyomdaiparban legmagasabb színvonalat jelentő berendezéseket állítanak üzembe. Az idén nyolcszázmillió forintos termelési érték elérése a cél, de egy-két éven belül a milliárdos vállalatok sorába kerül a Petőfi Nyomda. A sikeres évindításról is szólt Ablaka István, 1985 hasonló időszakához képest az árbevétel 21, a termelés mennyisége tonnában 15, a nyereség 4 százalékkal nőtt. Kedvező bérhelyzetet ért el a vállalat: az évi átlagkereset 78 ezer forint körül alakul. Fejlesztik telephelyeiket. A legnagyobb előrelépés Kiskunfélegyházán lesz, ahal a helyi tanács segítségével bővítik a nyomdaüzemet. Ide a kecskeméti korszerűsítés következtében fölöslegessé váló gépeket telepítik. Ugyancsak előtérbe kerül a kalocsai üzem rekonstrukciója és Lajosmizsén a húsipari felhasználású műbelek feliratos nyomtatásának javítása — ami ugyancsak közvetett export- és importkiváltó tevékenység. A Petőfi Nyomda eredményeihez a megyei párthizottság elismerését tolmácsolta Tóth Ferenc, aki kifejtette, hogy az elmúlt 25 esztendő alatt ez a vállalat szinte a nulláról indulva az ország öt legelismertebb nyomdája közé került. A megbeszélés üzemlátogatással záródott, amelynek keretében Ablaka István a korszerűsít és eredményeit, a termékminőségben bekövetkezett kedvező változást mutatta be. Csabai István A MEGYEI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG TÁRGYALTA Ugyel-e az ügyelet? A szolgáltató kommunális vállalatok hétvégi ügyelete című vizsgálatról készült jelentést tárgyalta meg csütörtöki ülésén Szvorény János elnök vezetésével a megyei népi ellenőrzési bizottság. A vizsgálat kiterjedt Baja, Kecskemét, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas városokban a gáz, a villany, a víz, a fűtés, valamint a melegvíz-szolgáltató és fűtőberendezések javításával, karbantartásával foglalkozó vállalatokra. De mégha Ugatták ötven állampolgár véleményét is, akik a közelmúltban valamelyik cég hétvégi ügyeletének szolgáltatását igényelték. Végül is kettős kép rajzolódott ki a népi ellenőrök előtt. Egyrészről a szúrópróbaszerű ellenőrzések, s a lakossági vélemények alátámasztották azt a tényt, hogy a hibaelhárítás színvonala alacsonyabb, mint azt a meglévő technikai felszereltség és a rendelkezésre álló szakemberek felkészültsége indokolná. Másrészt' ugyancsak tény, hogy általában rövid időn belül kijavítják a hibákat, s csak igen kis százalékban csúszik a munka. Nyilvánvalóan nem a népi ellenőrök feladata, hogy a két öltérő képet közelítse egymáshoz. Maguknak a szolgáltató vállalatoknak kell megküzdeniük a szemléleti gondjaikkal, s egyiben tudomásul venni, hogy ők vannak a lakosságért, s nem fordítva. A • hibafelvétel módja vállalatomként igen eltérő. Legtöbb helyen indigós naplót rendszeresítettek ugyan, de a jelzések, a hibaelhá- . rítás módja mégsem áttekinthető. A népi ellenőrök összefoglalóan megállapították, hogy a kisebb- nagyohb zökkenők, a kifogások lényegében nem magának az ügyeleti szolgálatnak a szervezetlenségével magyarázhatók, hanem az esetenkénti hanyagsággal, s az ellenőrzés hiányával. A vállalatvezetők a saját ügyeleti rendszerükkel általában elégedettek, azonban hiányolják a bővítés, korszerűsítés anyagi lehetőségeit. Néhány dolog azért nemcsak pénzkérdés. Például érthetetlen, hogy miért nem található szinte sehol sem tájékoztató tábla az ügyelet helyéről és annak rendjéről? Végül néhány adalék lakók véleménycsokrából: a hibaelhárítás gyorsaságát a megkérdezettek 25 százaléka tartotta általában megnyugtatónak. Késedelmesnek, csak többszöri reklamálásra intéződének ítélte egyötödük. A véleményt nyilvánítók mintegy 10 százaléka kifogásolta a hibaelhárítást végzők magatartását, egy-két esetben ittasságát. A javításért általában adtak borravalót, de elítélendőnek minősítették, hogy az esetek mintegy 20—25 százalékában a szerelők elvárták, sőt kérték a csúszópénzt. Mindezek miatt a megyei NEB szerint szükséges lenne a szolgálta tá*s politika újbóli értékelésével érvényt szerezni a lakossági igények teljes körű kielégítésének. T. B. Fontos kérdéseket tekintett át keddi ülésén az MSZMP Központi Bizottsága. Olyan kérdéseket, amelyek szorosan összefüggenek további előrehaladásunkkal, az ehhez szükséges külső és belső feltételek alakulásával. Értékelve a nemzetközi élet időszerű fejleményeit, pártunk legfelső irányító testületé nagy figyelmet szentel a Szovjetunió Kommunista Pártja közelmúltban megtartott XXVII. kongresszusának. A magyar kommunisták egyöntetű véleményének adott hangot a Központi Bizottság, amikor leszögezte, hogy a kongresszus „világpolitikai jelentőségű volt, amelyet méltán kísért hazánkban és világszerte megkülönböztetett figyelem”. Pártunk teljes mértékben egyetért az SZKP álláspontjával, mely szerint napjainkban a béke ügye és az emberiség haladása minden eddiginél szorosabban összefügg a szocialista világrendszer országainak gazdasági, társadalmi fejlődésével. Éppen ezért a legkevésbé sem csupán a Szovjetunió népeinek belső ügye, hogy miként alakul országukban a gazdaság teljesítőképessége, a társadalmi fejlődés dinamikája. A szocializmus nemzetközi vonzerejét nagymértékben fokozza, a szocialista országok előrehaladásához kedvező gazdasági-társadalmi hátteret biztosít, ha teljesülnek a XXVII. kongresszusnak a gazdaság intenzív fejlesztését, a tudományos és műszaki haladás meggyorsítását, a gazdaságirányítási rendszer reformját, a szocialista demokrácia, a társadalmi önigazgatás kibontakoztatását célzó elhatározásai. Az MSZMP ebben a szellemben fejezte ki egész népünknek azt a kívánságát, hogy a szovjet dolgozók eredményesen váltsák valóra a kongresszuson elfogadott nagyszabású tervéket. Az egész emberiség sorsa szempontjából nagy fontosságú, hogy miként alakítja külpolitikáját a Szovjetunió. Ezért üdvözli világszerte minden békeszerető erő, s támogatja teljes mértékben a mi pártunk is az SZKP törekvéseit a világhelyzet megjavítására, készségét a tárgyalásokra, a megegyezésre. Teljesen egyetértünk azzal, ahogyan a kongresszus a nemzetközi biztonság kérdéseit megközelítette, hangsúlyozva, hogy a biztonságnak kölcsönösnek, azonosnak és egyetemesnek kell lennie. Tudjuk, hogy ebben nagy szerepe van a szovjet— amerikai viszony alakulásának, s ezért támogatjuk a szovjet vezetésnek e kapcsolatok javítására irányuló kezdeményezéseit. Egyúttal azt is szem előtt tartjuk, hogy a biztonság erősítését célzó erőfeszítésekből minden állam kiveheti részét, függetlenül nagyságától. Ezért tekintjük nemzeti és egyiben egyetemes kötelességünknek, hogy a magunk eszközeivel, lehetőségeivel élve, a Szovjetunióval és a szocialista közösség többi országával vállvetve minden erőnket latba vessük a békés egymás mellett élés, a nemzetközi enyhülés, érdekében. Ha összevetjük az SZKP és az MSZMP legutóbbi kongresszusainak tanácskozásait, láthatjuk, hogy országaink sok tekintetben hasonló problémák megoldására összpontosítják erőfeszítéseiket. Ez is aláhúzza a XXVII. kongresz- szus által is igen fontosnak ítélt kölcsönös tapasztalatcsere jelentőségét. Nagy tartalékok rejlenek a szocialista országok együttműködésének tökéletesítésében, az építő- munka tapasztalatainak kölcsönös tanulmányozásában és felhasználásában. E tartalékok feltárásában és jó hasznosításában messzemenően érdekeltek vagyunk, s ezért is tanulmányozzák a magyar kommunisták gondosan a XXVII. kongresszus megállapításait. Az SZKP is, az MSZMP is úgy ítéli meg, hogy a fejlődés jelenlegi szakaszában a további előrehaladásnak döntő feltételévé vált az emberi tényezőiben rejlő lehetőségek kibontakoztatása, az emberek tenniaikarásának, kezdeményezőkészségének, alkotóképességének fejlesztése. Ebből kiindulva tűzte a Központi Bizottság napirendre a kádermunka helyzetét, a párt káderpolitikájának érvényesülését. Tizenkét esztendő telt el azóta, hogy az MSZMP legfelső testületé megtárgyalta a kádermunka kérdéseit. E több mint egy évtized tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy káderpolitikánk alapvető elvei helytállóak, megfelelnek az élet követelményeinek. Tükrözi ezt az a tény, hogy a vezetők nagy többsége elkötelezetten, eredményesen és felelősséggel látja el feladatát, tesz eleget a nehezebb körülmények között bonyolultabbá vált kötelezettségeinek. Ennek alapján a Központi Bizottság joggal értékelhette úgy, hogy az utóbbi időiben javult a vezetők kiválasztása, felkészítése. Ám azt is meg kellett álllapítania, hogy elveink nem mindenütt valósulnak meg következetesen, s a kádermunkáról is elmondható, hogy olykor késedelmesen igazodunk az élet változásaihoz. A kádermunka megjavításának egyik fontos követelménye, hogy következetesebben hangoljunk össze két lényeges elvet: a vezetés stabilitásának és a káderek ésszerű cserélődésének elvét. Az elmúlt tíz év során országosan a vezetői posztok mintegy négyötödén történt cserélődés, s ez egészséges folyamatot tükröz. Mégis előfordult késlekedés, halogatás, s a Központi Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ilyesmit nem szabad megengedni. Az ésszerű cserélődés előmozdítására ezért bizonyos szervezeti biztosítékok beiktatását is előirányozta, így javasolta, hogy a politikai és közéleti tisztségek meghatározott körében egyazon személy csak korlátozott ideig tölthes- se be az adott munkakört. Ez is elősegítheti a megszokott- ság és a tutin hátrányos következményeinek elkerülését, a vezetés folyamatos felfrissülését, továbbá azt, hogy a vezetésre alkalmas személyek szélesebb területeken szerezhessenek tapasztalatokat. Mint a társadalmi élet más szféráiban, itt is nagyon fontos emelő lehet a demokratizmus szélesítése és elmélyítésé. Kedvezően hatott e tekintetben a pályázati rendszer, a meghatározott időre szóló kinevezés, megbízatás gyakorlata. A tapasztalatok alapján a Központi Bizottság most e gyakorlat szélesítése mellett foglalt állást, ajánlva, hogy az állami, gazdasági, kulturális terület vezető munkaköreinek többségét választás, illetve pályázat útján 'töltsék be. Ugyancsak az eddigi demokratikus módszerek folytatását és erősítését jelenti az a célkitűzés, hogy a mozgalmi, társadalmi, szövetkezeti szervek vezetőinek kiválasztásában fokozódjék a Választott testületek szerepie, alkalmazzák bátrabban a többes jelölés metódusát. A testületek szerepének növelésére saját gyakorlatával is példát kívánt mutatni a Központi Bizottság, amikor elhatározta saját soraiból egy káderpolitikai bizottság létrehozását a kádermunka színvonala emelésének elősegítésére. Hazánkban mintegy 300 ezer ember tölt be valamilyen kisebb-nagyöbb vezető tisztséget. Helyzetünket, fejlődésünket nagymértékben meghatározza, hogy miként látják el teendőiket, s hogy a minden szempontból erre legalkalmasabb személyek vannak-e ezeken a posztokon. A Központi Bizottság állásfoglalása elősegíti, hogy ebben a tekintetben is előbbre lépjünk, s ezáltal társadalmi életünk valamennyi területén jobbá váljanak a munkai szubjektív feltételei. \ Gyenes László A Vörös Hadsereg rajparancsnoka volt Kalocsa, kórház. A 86 éves Fónagy Gyula bácsi nehezen érti jövetelem célját. Amikor emlékeztetem, hogy nyolc évvel ezelőtt nála jártam, és az akkor tőle hallott történetet szeretném megírni, beleegyezik. — Igen — mondja nehezen lélegezve, de felcsillanó szemmel — írja csak meg! — Aztán ismét úrrá lesz rajta a súlyos betegség. A történet, amelyet akkor sikerült feljegyeznem, Fónagy Gyulával, a fiatal vöröskatonával esett meg, aki élete kockáztatásával védte a proletárdiktatúrát. Az idős ember életútja szorosan összefonódott a magyar munkásmozgalommal, hiszen már7 1914-ben, amikor Debrecenben asztailosinas volt, részt vett az ifjúmunkások Tisza-ellenes tüntetésén. Tizenhét éves korában lett segéd, amikor már tombolt az első világháború. Csupán egy évig dolgozhatott; 1918 tavaszán a 39- es közös gyalogezred katonájaként Olaszországban, Doberdónál harcolt. Megsebesült, a Budapesten, a Zita-kórházban ápolták, ősz volt már, s a sebesült katonák ki- kiszökdősitek, hogy részt vehessenek a háborúellenes tüntetéseken. Fónagy Gyula érezte, nem lehet máshol a helye, mint munkástestvérei között. Büszkén viselte az őszirózsás forradalom jelképét, a vörös színű rózsát, s mellette a vörös szalagot. Decembertől a Merkur Faáru- gyár asztalosaként dolgozott, ugyanis leszerelték. 1919. március 21-én végre megértette, eljörtt a munkások hatalma, a proletárdiktatúra, belépett a pártba. Egy nyár eleji napon a famun- kások szakszervezetétől egy elv- társ jött ki, s munkásgyűlést tartott a gyárban. A beszéd rövid volt és egyértelmű, meg kell védeni a proletárállamot. Fónagy Gyula az elsők között jelentkezett, s alig két nap múlva már az első vörös zászlóalj katonájaként, Molnár Adorján zászlóalj-parancsnoksága alatt megkezdték a kiképzést. Két hét telit el csupán, s a zászlóalj Salgótarjániba indult. Emlékezetes volt a cseh intervenciósok elleni ütközet Mészpes- nél, ahol erőteljes támadással visszaszorították az ellenséget. A front megmerevedett, s a zászlóalj katonáit visszarendelték Salgótarjánba, ahonnan gyors va- gonírozással Budapestre szállították őket. Az ellenforradalom erői mozgolódtak a Dunántúlon és Pesten. A zászlóalj Tolnamö- zsön rakodott ki, s két század a Sió torkolatánál a Dunához került. Fónagy Gyula, a Vörös Hadsereg rajparancsnoka Ger jenibe ment rendfenntartónak, míg egy napon parancsot nem kapott, hogy létesítsen kapcsolatot Ka- Jocsán tartózkodó vöröskatonákkal. Amikor biztosított menetben megközelítették a várost, Szamuely Tibortól vette át az összeköttetés létesítésére felszólító parancsot. Tombolt a júliusi nyár; Fónagy Gyula ekkor Tokajnál volt, részt vett a tiszai átkelésiben. Július 20- án hajnalban még a hídon mentek át a folyón, elfoglalták Ra- kamazt, sőt a falun túl egy vasúti töltés védelmében foglaltak tüzelőállást. A román intervenciósok már közel voltak. Ágyú- és géppuskatűzzel próbálták megakadályozni a további előnyomulásukat. A túlerő késztette arra a zászlóalj parancsnokát, hogy az embereket visszavonja a falu alá, a töltéstől két 'kilométerre. Az elképzelés nem volt rossz. Ahogy átjönnek a töltésen a román királyi csapatok, tűz alá veszik őket. A Vörös Hadsereg I. hadtestének éle, amellyel szemben háromszoros túlerő állt, várta a támadást, amely nem is késlekedett. — Alig derengett a hajnal — emlékezett nyolc éve az idős veterán —, iszonyú tüzérségi tűzzel lőtték állásainkat. Tisztában voltunk vele, hogy az intervenciósok vissza akarnak szorítaná hennáin• Fónagy Gyula ma éa... kert a Tisza másik oldalára, s ezért elkeseredetten harcoltunk. Hajnaltól késő délutánig folyt az ütközet. A szárnyakon az ellenségnek sikerült előrenyomulnia, de Rakamazt képtelen volt bevenni, bár a lőszerünk, tüzérségi lövedékünk fogytán volt. — Nagyon jól emlékszem: sokan meghaltak, s még több volt a sebesült, de tartottuk állásainkat. Szinte megsüketültünk az ágyúdörgésben, a lövedékek sivítósá• ... nyolc évvel ezelőtt. ban, de tudtuk, meghátrálni nem lehet — Esteledett már, amikor az egész napi fáradságtól ott, a lövészárok szélén elbóbiskoltam. A csend riasztott fel. Kerestem társaimat, de csak halottaikat találtam. A falu felé kúsztam, s ezt az ellenség észrevette. Fergeteges tüzet zúdítottak rám, de szerencsém volt, a falu első házai már védelmet nyújtottak. — Hajnalban parancsot kaptunk a visszavonulásra. Átkeltünk: a folyón, s nem sokkal később, amikor az állásokba akartunk vonulni, mellénk csapott egy gránát ... Fónagy Gyula Budapesten tért magához, a Zíta-kórházban. Az ellenforradalom rémségeit, a Tanácsköztársaság leverését csak később vette tudomásul, amikor a tüzérségi gránáttól kapott légnyomástól már gyógyulóban volt. Egy évig illegalitásban élt, 1921 és 1929 között asztalossegód- ként dolgozott, majd a MÁV kalocsai állomásán helyezkedett el, és 31 éven át ott teljesített szolgálatot. A felszabadulás Kalocsán érte, ah oii mozdonyfűtő volt. Ismét belépett a pártba, kezdeményezésére alapították meg a vasutas-szakszervezet helyi csoportját, amelynek elnökévé őt választották. Ezt a tisztséget 1957-ig viselte. Alapító tagja lett a munkásőrségnek, s 1975-ig alapszervezeti párttitkár, illetve pártvezetőségi tag volt. Míg mindezek átfutnak az emlékezetemben, az egykori vöröskatona csöndesen fekszik kórházi ágyán. Gémes Gábor • Fónagy Gyulát Vízin Miklós, a munkásőrség megyei parancsnoka Is meglátogatta a kórházban, és átadta a munkásőrség országos parancsnokának köszöntő levelét és ajándékát.
