Petőfi Népe, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-18 / 65. szám
1986 március 18. • PETŐFI NÉPE • 5 Négyes a lottón? Magyarázattal kell kezdenem. Először a terno kifejezés Jelentését tisztázom. Az Idegen szavak szótárában a következő az értelme: hármas találat a lottó nevű számsorsjátékban. S miért négyes mégis? Beszélgetésünk végére kiderül majd, akkor kérdezek ugyanis rá: hányas találatot érdemel a nagybaracskai tánccsoport Jelen pillanatban. Már tudni: négyest, de hogy miért, a válasszal várjunk még. — Honnan kezdjük? — kérdez vissza Végvári József, a nagybaracskai művelődési ház igazgatója, a táncosok művészeti vezetője, amikor a csoport tört énét ér őil érdeklődöm. — Már nem él Tihanyi Jenő tanító, aki megalapozta a tánc hagyományait a faluban. A gyöngyösbokrétás korszak lezárulása után is megmaradt a .táncszeretet, a hagyományőrzés igénye. Eltűntek azonban a szép ruhák, a legtöbb értékes viseletét eladták a piacon . .. Csapó Istvánná 1968-ban alakított tánccsoportot, majd 1970-bén Illés Etelka vette át a vezető szerepét. Bekapcsolódott a munkába dr. Pálfi Csaba is, sajnos ő sincs már közöttünk. A nagybaracskaiak a Bácska Együttesben ropták a táncot, ahol Pálfi volt a koreográfus, művészeti vezető, ö javasolta: hozzunk létre önálló együttest, de nem volt annyi pár, hogy el tudtunk volna indulni külön utakon. Azt azonban felismertük: még nem késő a hagyományok gyűjtése. Később műsorra is tűztük a baracskai táncokat, á pünkösdi fon'ójéienietet, az ara- tóünnepet. Hozzánk került Mádi Magdolna, tőle sok segítséget kaptunk, s mlint önálló tánccsoport tevékenykedtünk. Igazából akkor kapott lendületet a közösség, amikor Kecskeméten ezüst minősítést szerzett. Ekkor már C kategóriás táncos volt Papp Imre, akii jelenleg irányítja a nagybaracskai hagyományőrzőket. — A katonaság letelte után vettem át a vezetést — kapcsolódik a beszélgetésbe Papp Imre, akinek foglalkozása ács. — Mit mondjak, kezdetben nehéz dolgom akadt. Hét lánnyal táncoltattam el például ötven személyt igénylő leánytáncot... Szerencsére, ma már nincsenek ilyen lehetetlen megoldások, van elegendő táncospár. Az utánpótlásra szintén gondoltam: általános iskolásokkal foglalkozom. Még ma is együtt táncolnak a régi barátok, akikkel együtt kezdtük. Nyolc év leforgása alatt hét lakodalmat „produkáltunk”, próba közben szövődtek életre szóló szerelmek is ... — Szóba került, hogy a ternószohnya s a baracskai viselet eltűnt... — Különleges anyagból készült, kasmír szoknya valóban kevés maradt Nagybainacskán. A ruhatár bővítésére van módunk, segít a művelődési központ és a tsz. Támogatásuk nélkül talán el sem jutottunk volna három évvel ezelőtt Franciaországba, ahol néptáncfesztiválon mutatkoztunk be, s felejthetetlen élményekkel tértünk haza- Visszatérve a ruhákhoz: a kicsiknek az anyukák veszik-varrTánc közben. (Méhes! Éva felvételei) ják a szép — és drága — kasmírokat. Négy-öt alsószoknya is kell, a terno kifejezés ezt jelzi. A férfiak könnyebb helyzetben vannak, nekik bőgatya, kalap kell. — Beszéltem néhány táncossal, s hallattam, sokan annyira megkedvelték a népi táncot, hogy még Dunafölduárra is elutaztak, ha ott tartózkodott a koreográfus. Van aki már a Vasps Néptáncegyüttesben szerepel, de ha tehetik vi&sjza-visszatérnek Nagybomcskára, ahonnan indultak. A gyerekek az iskola folyosóján tanitgatják társaikat a lépésekre. Ma már nincs nehéz helyzetben a csoport vezetője? — Azt azért nem jelenthetem ki, hogy jól mennek a dolgaink. Az utazás, a ruhák még ma is sok idegességet okoznak. Az utolsó pillanatra azonban mindig megoldódnak a problémák. A megyei nép- tánctalálkozóm elhangzott néhány bíráló szó a csoport jelenlegi műsorairól. Figyelembe vesszük a kritikát, s igyekszünk még jobb színvonalra jutni. Eladó, technikus, gimnazista, főiskolás, autószerelő, adminisztrátor, ács — foglalkozásra nézve is változatos képet mutat a néptánccsoport. Régebben az idős emberek is alkottak közösséget, a parasztkórus 1970-ben alakult. Mára „nyugdíjba vonultak”, s csak alkalmanként lépnek fel. Ha pár szóban kellene a nagybaracskai hagyományőrzők több mint két évtizedes tevékenységét értékelni, azt mondhatnánk: a csoport mindig küzdött létéért, ha nehéz is volt olykor-olykor a helyzetük, sikerült kijutni a kátyúból. Szeretik a hagyományt, a táncot, ez a lényeg! — Ez ad erőt nekik ma is a fennmaradáshoz. — Végezetül mefakéftdezem: a lottó-hasonlatnál maradva, hányas találatot ér a riagybamcskai táncegyüttes? — Négyest — vágja rá Papp Imre, majd elgondolkodik —, ötösnél még nem tartunk. — Annyit tennék hozzá — folytatja Végvári József —, Imrének az a főnyeremény, hogy megvalósíthatta álmait. Ha nem is lett fővárosi táncos, de beírta nevét Nagybaracska történetébe, a helyi táncmozgalom krónikájába. Szop álma teljesült. — Még nem! — zárja le a beszélgetést a szorgos ácsmester, a nagybaracskai táncosok lelkes irányítója. Boraik Tibor Csaknem évtizedes múltja van már megyénkben a Nemzetközi Ifjúságii Kupa kerékpáros ügyességi versenynek, amit az elmúlt napokban Kecelen, a nevelési központiban, rendeztek meg, az előzetesen mák több versenyen sikeresen szerepelt gyerekek számára. Az intézmény előcsarnokában felsorakozott úttörők figyelmesen hallgatták dr. Gergely István rendőr alezredes köszöntőjét, amelyből azt is megtudták, hogy mennyire nagy jelentőségű a tény: Kiskőrösön és környékén évek óta nem volt kerékpáros gyermekibaleset! Ezután Udvarhelyi István igazgató engedélyt adott a vetélkedő megkezdésére. A sorakozom a tornacsarnokban került sor. Láttam: a gyerekeket is meglepte a gondosan előkészített — műamyagszala- gokkal jelzett — utcasorok, jelzőtáblák, bólyák aátványa. Szorgalmasan és jól dolgoztak az előző napon a keceliek, különösen pedig egy pöttöm szőke kislány, Filus Mónika ügyeskedett' A versenyzők hátára rajtszámok kerültek, hogy itt és a továbbiakban minden pontozó •lőtt ezzel a számmal „vizsgázzanak”. Marin indultak a kemping- kerékpárokon az elsők! Szabályos haladásukat, karjelzéseiket, a bólyák megközelítését, a megfelelő színű gyűrűk elhelyezését mind-mind értékelték. A vetélkedő második részében KRESZ- és egészségügyi tesztlapokat töltöttek kii a versenyzők. A rendezőknek, valamint a NIK-en közreműködést vállaló kiskőrösi rendőrkapitányság munkatársainak ugyancsak örö" mére szolgált, hogy alig-alig akadt hibás felelet. Ekkor már látszott, hogy a küzdelem szoros lesz! Közben a nevelési központ előtti .téren kialakított ügyességi pályán is fölyt a mérkőzés. Meghatározott vonalszakaszon, beszűkített úton, sőt, alacsony libikókán is ügyesen kellett átbillenniük a versenyzőknek. Külön érdékessége volt az eseménynek, hogy az egyes szakaszokat filmen rögzítették, majd az előcsarnokban levő televízión együtt nézhették a videofelvételt nevelőikkel, és szükség szerint megbeszélhették: mit keli még figyelmesebben megoldani... • Angeli Attila ügyességi gyakorlata a libikókán. (Kazi István felvételei) • Filus Mónika kisdobos alaposan kivette a részét az előkészítés, a lebonyolítás munkájából. Délre úgy tűnt, válameny- nyien túljutottak a hármasversenyen. A gyerekek ültek az előcsarnokban, ették a szendvicset, itták az üdítőit. Itt sikerült néhány mondatot váltani a soltvadkerti Puskás Annával, a kiskőrösi Albert Góbival, Szabó Istvánnal, és a Pá- ihiból érkezett Pszota Tímeával. A vetélkedőt „szorosnak” és izgalmasnak tartották, s mint mondták: sóikat tanultak, okultak, a délelőtt folyamán. Az eredményhirdetés előtt pedig az derült ki, hogy a pá- hialk és a császántöitésiek hajszálpontosan fej-fej mellett végeztek! A holtverseny további tesztlapok kitöltését tette szükségessé. Kétszer kellett megismételni a csapat tagjainak a műveletet —, végül megszületett az eredmény: A megszerezhető 1240 pontból a csapatversienyben Páhd és Császártöltés egyaránt 967—967 pontot gyűjtött. Az első helyezett Páhii ddbt, a tesztlapok pontosabb kitöltésének köszönhetően. A harmadik helyre a kiskőrösi Bem József iskola csapata került, 961 pjontos eredménnyel. A lányok versenyében első Tordi Ildikó, második Nagy Hilda, harmadik pedig Lendvá- ri Szilvia. A fiúk közül Szikszói Tamás az első, Drucker Attila a második, Angeli Attila a harmadik helyen végzett. Csináld meg! Egyszerű ötlet, könnyen kivitelezhető. A Tervezzünk tárgyakat! elnevezésű országos pályázatra küldte be — s nyert vele díjat — Bányász Bojána budapesti általános iskolás. Azért adjuk közre ötletét, hogy Te is elkészítsd az ecsetmosó edényt. Rajzórákon kitűnően tudod használni a gyümölcsleves papírflakonból vágott-hajtogatott „edényt”. Kis helyen elfér a táskában, nem kell attól sem tartanod, hogy a maradék víz kicsorog a füzetek között. A fedőlapra díszítéseket komponálhatsz. Összeállította: Selmecl Katalin / 2(1 \ Nem felejtette el, sőt talán éppen akkor erősödött meg benne a szándék, hogy leszámol azzal az emberrel, aki befogadta, szállást, élelmet adott neki, betegségéből kigyógyitotta. De az 6 fejében csak az adósság, a pénz forgott, csak arra tudott koncentrálni. Különösen felerősödött és véglegessé vált benne a szándék, amikor meglátta, hogy volt gazdája nagyobb összeget számol a konyhában. — Maga a vádlott ismerte el itt a tisztelt bíróság előtt, hogy a dulakodás akkor kezdődött közöttük, amikor 6 az asztalhoz lépett és a fiók felé, a pénzért nyúlt. Ne gondoljuk annyira együgyü- nek ezt az embert, mint aki nem tudta, mit cselekszik. Az is tény, hogy hosszú ideje nem foglalkoztatta más Sárosit, minthogy megszerezze a pénzt, volt gazdáját rábírja arra, hogy fizessen. Ez o szándék vezérelte akkor is, amikor a fiókhoz nyúlt, oda, ahová Kővári a pénzt tette. Nincs okom feltételezni, mintha az ügyvéd úr ezt úgy magyarázná; a pénz jogosan megillette Sárosit, bíróság döntött erről. Csakhogy ez nem hatalmazta föl a vádlottat orra, hogy önkényesen hajtsa be a pénzt, vagy önbiráskodó módon lépjen fel. Ha teszem azt nekem ötvenezer forintom van a bankban, s a pénzre éjszaka, vagy vasárnap van szükségem, tehát olyankor, amikor a pénzintézet zárva van, ez még nem jogosít fel arra, hogy betörjek a bankba. — Beismerte a vádlott, nemcsak a bíróság előtt, de a tanúként kihallgatott Szebeni Márton előtt is, sőt a rendőrségen £s, hogy ő ölte meg Kővári Imrét. Most már azt is tudjuk, hogyan. Sárosi Péter azt akarja elhitetni velünk, nem tudja, miért ölte meg áldozatát. De mi tudjuk: a pénzért, bosszúból. Az pusztán a véletlen müve, hogy a vádlottnak nem sikerült elhozni az összeget az asztal fiókjából, mert közbejött egy számításon kívül hagyott körülmény, egy előre nem látható eset: ledőlt a lámpa, és a petróleumtól lángra lobbant az épület. Ilyen körülmények között az már természetes, hogy önmagát mentette. Látszólag ellentmond ennek, hogy az immár halott embert kihúzta a tanyaudvarra az égő házból. Miért? Talán megsajnálta? Nem, tisztelt bíróság. Nem sajnálta meg, hanem azt gondolta, talál a zsebében pénzt. At is kutatta a zsebeit, de n^m volt nála semmi niás, csak egy zsebkendő — állítja 0. Csakhogy amikor letartóztatták Sárosit, négyszáz forinttal több pénz voU nála, mint amennyi fizetést kapott. Ugyanakkor még bort vásárolt, fizetett a restiben, narancsot vett és megváltotta a vasúti jegyet. Honnan vette ezt a pénzt, a plusz pénzt? Az áldozata zsebéből vette ki. Ezt én azzal látom bizonyítottnak, amit a rendőrségen, de itt a tárgyaláson is elmondott Kása Mátyás. Nevezetesen, hogy a vádlottnak soha nem volt elég pénze egyik fizetéstől a másikig, gyakran adtak neki húsz. harminc forintokat kölcsön, mert nem tudott bánni a pénzzel. Azt is bizonyítani tudom, hogy Sárosi, miután kihúzta áldozatát az udvarra, átkutatta a zsebeit. Kérdésemre a kihallgatás során azt válaszolta, hogy csak zsebkendőt talált nála. Tehát átkutatta az elhalt ruházatát. Nem azért, hogy a kezét megtörölje — bár 6 ezt állítja —, hiszer a kezét a kútnál is megmoshatta volna. Azt már természetesen nem mondta, hogy pénzt is talált a zsebében. — Mindezt azért idézem a tisztelt bíróság emlékezetébe, hogy — amint mondtam is — a vád megalapozottságára hívjam fel a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy az ügyészség bizonyítottnak látja, miszerint Sárosi Péter előre megfontolt szándékkal, nyereségvágyból, tehát aljas indokból ölte meg Kővári Imrét. — Ismétlem: ne hagyjuk figyelmen kívül azt a szubjektív körülményt, hogy a vádlottat hosszú Ideig, pontosabban a bírói ítélet végrehajtásának meghiúsulásától a cselekményig intenzíven foglalkoztatta a pénz megszerzésének lehetősége, még akkor is, ha ezt 6 nem ismerte el, még ha tagadta is. Nem lehet tehát arról sző, hogy hirtelen lobbant fel benne a szándék, mintha az csupán pillanatnyi elhatározáson alapult volna. A már említett tények és körülmények egyértelműen utalnak arra, hogy a vádlott készült a cselekmény végrehajtására, csak azt később úgy adta elő, mintha véletlenek láncolatáról'lett volna szó. Az ügyészség meg van győződve arról és bizonyítva látja, hogy igenis előre megfontolt szándék vezérelte a vádlottat. — Ne engedje magát befolyásolni a bíróság a tanúvallomásoktól. A kihallgatott tanúk ugyanis csak a vádlott múltjáról tudtak beszélni, vagy az ügytől logikailag távol eső, noha időben közeli magatartásáról. De maga a vádlott is elismerte, hogy mindenáron akart valamit kapni Kőváritól. Ebben implicite benne van a szándék, a pénz megszerzésére utaló feltétlen törekvés. — Tudom, az ügynek lehetne úgymond politikai színezetet is adni. Mondhatnánk, hogy a kizsákmányolt, nyomorban tartott ember fellázadt elnyomója ellen. Csakhogy itt nem erről van szó. Sárosi Péter, amikor a cselekményt elkövette, már régen egyenjogú tagja volt ennek a társadalomnak. Egyébként is a jog, a büntetőtörvénykönyv nem ismer effajta megkülönböztetést. Csak azt tudja, amit már ezer és ezer évek óta szinte büntetőjogi alaptörvényként fogad el minden civilizált társadalom: ne öl if Márpedig, aki embert öl, méghozzá úgy, ahogyan azt Sárosi Péter tette, annak bűnhődnie kell. Amint a bíróság is nagyon jól tudja, rendkívül szűk, pontosan körülhatárolt azoknak az eseteknek a köre, amikor a tettes nem vonható felelősségre cselekedetéért. — Szóba került itt, hogy beszámítható-e a vádlott. A válasz egyértelműen az volt, hogy igen. Az a megítélés szempontjából mellékes, hogy a beszámítási képességet nem érintő debilitás veleszületett, vagy netán „szerzett" fogyatékosság-e. A vád álláspontja szerint — bár ennek megítélése nem az ügyészségre tartozik — nincs szerzett gyengeelméjűség, már elnézést kérek a tisztelt bíróságtól. Mint ahogyan az nem lehet vitás, hogy önmagában a nehéz gyermekkor nem képezheti sem az enyhítő, de különösen nem a mentő körülmény fogalmát. Ha ugyanis ezt elfogadnánk, ebben az országban egymás után kellene felmenteni mindazokat, akik bűncselekmény- nyel vádolva bíróság elé kerülnek. Kinek nem volt itt nehéz gyermekkora? Az csupán a vádlott szerencsétlensége, hogy az 6 sorsa az átlagosnál nehezebb volt. (Folytatjuk.) GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET NIK ’86 Kecel
