Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

2 <* PETŐFI NÉPE © 19S6. február 15.

[~ MEGKEZDŐDÖTT A SZAKSZERVEZETEK XXV. KONGRESSZUSA

(Folytatás az 1. oldalról.)

szakszervezetek a gazdasági feladatok végrehajtásának nem operatív irányítói, hanem segítői. A szakszervezeteknek saját rendeltetésük van. Nem más szervek helyeit dolgoznak. A mi feladatunk: ! szakszervezeti eszközökkel elősegíteni az ország gazdasági erejíinek növelését, a hatékony, fegyelmezett és felelősen végzett m unkát és segíteni mindazt érvényre jutni, ami gazdasági céljainkat előbbre viszi. Ennek érdekében önállóan alakítjuk ki feladatainkat, véleményünket, munkamódszerünket.

A dolgozók javaslataira, bírálataira természetesen odafigyelünk. Nagyon fontos, hogy társadalmunk politikai intézményrendszerének valamennyi szereplője nyitott, türelmes és toleráns legyen a felelősen megfogalmazott vélemények irányában. A történelem megtanított bennünket arra, hogy senki nem lehet csalhatatlan. Pártunk ezt ismerte fel 1956 után. A mai napig politikánk egyik vezérfonala, hogy nem uralkodik, hanem vezet, nem parancsol, hanem meggyőz, nem diktál, hanem szolgál. Nagyon fontos, hogy ez a gyakorlat továbbra is érvényesüljön, sőt erősödjön.

A szakszervezeti mozgalom osztályszervezet, elkötelezett és önálló része a hatalomnak. Nincsenek önálló politikai törekvései, s mint a hatalom részese, felelős alakítója és végrehajtója a politikának. Ugyanakkor érdekvédelmi szervezet. Nem egyszerűéi? tömegszervezet, a szakszervezet ennél gazdagabb, összetettebb és mélyebb értékeket hordozó osztályszervezet.

— Minden körülmények között keresni kell a jobbat hozó eszközöket. Még akkor is, ha ez újabb gondot is hoz magával, még akkor is, ha tudjuk, nem minden kísérlet hozza meg a várt eredményt.

Azt is szenvedélyesen tette szóvá a tagság, hogy értékrendünkben zavarok keletkeztek. Nem egy felszólaló úgy fogalmazott, hogy nem jó, ha szocialista viszonyok között a hatalmat a funkció jelenti, a rangot pedig a pénz. Igazuk van. Ilyen torzulása is lehet a dolgoknak.

A társadalmunk életében végbemenő mélyreható változások természetes módon együttjártak az erkölcsi értékek átrendeződésével. Ez az átrendeződés alapjában erősített bennünket, de kitermelte a maga „hordalékát”, életünk nem kívánatos, torz jelenségeit is. Az a véleményünk, hogy ezek a jelenségek soha egy pillanatra nem kérdőjelezhetik meg a lényeget, a szocialista rendszer tartalmát, jellegét. Ezeket a morális, etikai torzulásokat közös erővel kell leküzdenünk, mert jelenlétük politikánk, szavaink és tetteink egységének hitelét veszélyeztetik.

Az egyik legsúlyosabb, legtöbb negatív következménnyel járó gond a munkának és a hozzáértésnek, a tudásnak a tekintélyvesztettsé- ge, becsületük alacsony színvonala. így minden erőfeszítés ellenére túlságosan kevés a különbség anyagiakban a tisztességes munkát végzők, és gondatlanok, a felelőtlenek között, a jól végzett minőségi és a rossz munka között.

Felelősséggel,

határozottan

Nem mi hangsúlyozzuk elsőnek, de vállaljuk az ismétlést: Közösségi társadalom nem épülhet föl tagjainak becsülete, tisztessége,, biztonságtudata nélkül. Demokrácia, gazdasági megújulás, az értékek megbecsülése nem lehetséges anélkül, hogy a haza lakói ne érezzék saját felelősségüket mindazért, ami ebben az országban történik.

— A szakszervezetek támogatják a gazdasági és társadalmi felemelkedést, a rendet, a fegyelmet, a hatékony munkát, a demokrácia érezhetőbb érvényesülését. Támogatják mindazt, ami hasznos a társadalomnak, ami szocialista fejlődésünket, és az érte való cselekvést erősíti. De nem támogatják azt, ami ugyan divatos, de valójában csak nehezebbé teszi az előrehaladást.

Határozottabban kívánunk fellépni az életünkben jelen lévő negatív jelenségek ellen. Szorgalmazzuk, hogy a kormány határozottabban követelje meg az állami és gazdasági szervektől, vezetőiktől munkájuk gyökeres javítását. Az elvonó intézkedések kidolgozása — amire eddig javarészt szükség is volt — gyorsan és jól ment nálunk, de most a termelésben kell nagy következetességgel eredményt elérni.

Ű »kereső próbál kopásainkról szólva pontos választ kell adni tagságunknak a vgmk-król is. Ez is egyfajta újítás. Megvan az értelme, és ha rendeltetésszerűen működnek, plusz értéket tudnak létrehozni. Ismeretes, hogy létrejöttük eredeti értelme menet közben kissé háttérbe szorult, és ez

• Gáspár Sándor a szónoki emelvényen.

torzulást idézett elő, amelyet meg kell szüntetni.

Figyelembe véve a dolgozók részéről elhangzott véleményeket, a szocialista brigádok működési feltételeit célszerű lenne úgy módosítani, hogy vgmk jellegű munkát is tudjanak végezni.

Ennek érdekében növelni kell önállóságukat a munkaszervezésben, a munkaerő-gazdálkodásban, a bérosztásban, hogy a közös ügy szolgálatában még jobban érdekeltnek érezzék magúkat. De ezen túl még gondoskodni kell arról is. hogy a dolgozók keresete a tényleges teljesítménnyel arányosan va.lóban növekedhessen; és a nagyobb teljesítmény ezáltal beépülhessen a törvényes munkaidőbe.

Élénk érdeklődést keltett az új vállalatiirányító szervek létrejötte. A vállalati tanácsok irányító jogkört töltenek be, ez a feladatuk. Nem helyettesíthetik, ezért nem is gyengítik a szakszervezetek szerepét. A munkavállalói helyzet nem tűnik el. Sajnos igaz; a vállalati tanácsok tagjai között kevés a fizikai dolgozó. Nem alkarjuk misztifikálni a fizikai munkások jelenlétének fontosságát, de értékén kezelni, azt igen. Nélkülözhetetlen érték e munkásember jelenléte saját szervezetében. Ez a szó, hogy munkásképviselet, mindig tisztán csengő és szén fogalom kell hogy maradjon. Ezt nem engedjük kitenni a divat ingadozásainak.

Program öt évre

A népgazdasági kérdésekről szólrva Gáspár Sándor rámutatott: most a fő feladat minden erőnkkel elősegíteni hazánk gazdasági erejének növelését, az infláció csökkentését, a reálbérek csökkenésének megállítását, majd emelkedését. a nyugdíjak — különösen az alacsony nyugdíjak — értékének megőrzését. Segíteni kell mindazon célkitűzések megvalósítását, amelyek a XIII, pártkongresszus nyomán a VII. ötéves tervben megfogalmazódtak.

— Az ötéves terv teljesítésén vagy nemteljesítésén múlik jelentős mértékben az ország, a dolgozók sorsa. Sorsforduló ez az öt esztendő, Ettől függ, milyen módon tudjuk gondjainkat enyhíteni, hogy tudunk előbbre jutni a gazdaságban, Ha teljesítjük a tervet, szinte minden területen egy kicsit előre tudunk menni. Ha lemaradunk a nemzeti jövedelem növelésében, akkor megint olyan gondokkal fogunk küszködni, amilyenekkel az elmúlt esztendőkben is kínlódtunk.

Az adósságállomány csökkentésére, valamint a műszaki fejlesztésre mindenképpen jelentős ösz- szeget kell fordítani. Ha nem teljesítjük a tervet, ismét a lakosságtól való elvonásra kényszerülünk. Ez törvényszerű következménye lehet az eredménytelen munkának. Meggyőződésünk: a magyar népgazdaságban több van, mint amit eddig ki tudtunk aknázni.

Ezért most a magyar szakszervezeti mozgalomnak is a VII. ötéves terv jelenti az öt esztendőre szóló akcióprogramját. A terv teljesítésére kell mozgósítani saját eszközeinkkel, sajátos lehetőségeinkkel. A népgazdasági tervezés feladata,, hogy a gazdaságot olyan minőségű munkaerővel működtesse, amilyenre szükség van: annyi dolgozóra számítson, amennyi valóban rendelkezésre áll; oda Irányítsa a munkaerőt, ahol szükség van ró, és ahol a legeredményesebben dolgozhat a népgazdaság és a maga javára. Ennek a követelménynek sajnos már jó néhány éve nem felelünk meg.

A munkaerő értelmes és hatékony foglalkoztatását a vállalatoknak kell megoldaniuk. Ennek kézzelfogható elemed: a műszaki fejlesztés; a munkaidő jobb kihasználása; a munkakörülmények és a munkaszervezés javítása, s mindemellett az, hogy olyan termékeket hozzanak létre, amelyet el lehet adni. Nincs más megoldás. A szakszervezetek (behatóan kívánják segíteni ennek megvalósítását.

— A szocializmus a munka társadalma. A munkafegyelem nem egyéni ügy, főleg nem akkor, ha már nagy tömegek érzik hiányának kedvezőtlen hatását a munkahelyek szervezetlenségében, a kiszolgálásban, az áruk minőségében, ügyeik hivatali intézésében, a szolgáltatás minőségében.

Amikor a lazulás mértéke már a kollektívát sérti, egyéni élet- utakat tesz tönkre, mi sem lehetünk közömbösek. Közünk van hozzá, milyen a légkör a munkahelyen, elítélik-e vagy sem a fegyelmezetlenséget, és hogy ki az elismert ember a kollektívában, a munkáját jól végző, fegyelmezett dolgozó vagy az ügyeskedő. Nem hallgathatunk, ha a fegyelem lazulása morális értékeket rombol.

— A dolgozók mind nagyobb része ma már látja, hogy gazdasági életünkben nemcsak átmeneti zavarok kiküszöböléséről van szó, hanem a magyar gazdaság gyökeres átrendezéséről. Arról, hogy ne csak pillanatnyi gondjaink megoldására legyünk képesek, hanem mielőbb jöjjön létre egy, a mainál műszakilag fejlettebb, moderíj magyar gazdaság, amely alkalmas arra, hogy távolabbi társadalmi céljainkat is megvalósítsa.

Ez bonyolult és minden vonatkozásban nehéz feladat. Megoldása alapvetően fontos nemzeti ügy, a munkásosztály ügye, és csak az egész társadalom összefogásával érhető el.

. „--------------O“'-' vywijwui «tuet

j

elentős eredményre, hogy a mi gyár gazdaság az elmúlt ével ben nem kényszerült flzetéskéj telén ség bejelentésére, a vállal: tok sorának a leállítására, hot nem alakult ki munkanélkülisé és nem kellett a lakosság f< gyasztását radikális eszközölök korlátozni. De az összefogás épü jön arra a felismerésre is, hot a gazdaság erejének lassú növi kedése, alacsony színvonal olyan lemaradást idézhet el amely szükségszerűen magáv hozza az életszínvonal radikál csökkenését is. Aktivitást, kezduésit’ szorgalmas műnk kell követelni és elvárni, de dolgozó tartós lemondását mm 'káJárnak gyümölcséről, azt ner

Az életkörülmények javításáért

gondjai az utóbbi esztendők megszaporodtak — hangsúly a SZOT elnöke. — Ez a I azonban nem mond ellent am hogy a lakosság átlagos élets vonala megfelel gazdasági feji Régünknek. Annák sem mond lent, hogy az elért fejlődés egy jár az életszínvonal, az életi minőségi átalakulásával Is- te a foglalkoztatottság, ha lassab is, mint kellene, de nő a moc lakások száma, csaknem min családnak van rádiója, rbérv alapvető háztartási gépe, és í soknak személygépkocsija.

Van néhány olyan területe életikörülményeknek, ahol a szükségekért már hosszabb 1 nem tudtuk alapvetően enyhít Ilyen például a lakáshoz jutái egészségügyi ellátás, a szolga tások fejlesztése. De feszülte két akoznak a .tehetség és az kotókedv kibontakoztatása < álló akadályok is. A kiégés jövedelem megszerzésének leh sége vagy hiánya önmagá egyenlőtlenségek forrásává vi

Elégedetlenséget váltanak k jöivedelemelosiztás zavarai, a nr kát akadályozó szervezetlensé sokszor tapasztalható nemit, dömség, a kellő következete hiánya Is.

Ebben a helyzetben az életszínvonalat, az elosztást érintő minden döntés demokratizmusára, nyíltságára nagyobb súlyt kell helyeznünk. Biztosítani keld, hogy általában a munkásosztály és az eredményes munkát végző nagyüzemek ne juthassanak hátrányos helyzetbe.

Változtatni kell azon a helyzeten, hogy a kereseti arányok nem felelnek meg mindenütt a munka

szerint1 elosztás követelményének, alacsony a szakképzett fizikai és értelmiségi munka díjazása, nem tudjuk megfelelően fizetni a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozókat.

A végzett munkát, a hozzáértést, szorgalmat jobban elismerő, ösztönzőbb bérrendszer kialakítását szorgalmazzuk, amely elősegíti, hogy a fő munkaidőben legyein érdemes mindenkinek tudása, teljesítménye maximumát nyújtani.

— Normális körülmények között az áraik nagyarányú emelkedése nem törvényszerű — mondotta. — A stabil árak biztonság- érzetet adnak, megteremtik az élet tervezhetőségét. A politikai érdekek tehát feltétlenül emellett szólnak.

De annak, hogy a fogyasztói óraik növekedési üteme csökkenjen, megvannak a közgazdasági feltételei, A fogyasztói árarányok nemcsak áremeléssel javíthatók, a termelői árak emelkedését lényegesen mérsékelheti az önköltség, a termelékenység kedvezőbb alakulása.

Segíthet az is. ha központi eredetű áremelkedést csak elkerülhetetlen esetben vesznek igénybe, és a szabadáras termékek árszínvonalára is lehet közgazdasági eszközökkel sikeres nyomást gyakorolni.

— A laikáshióny enyhítésére óriási erőfeszítéseket tettünk, ennek ellenére áldandó gondot jelent. Anyagi erőinknek szánté a haltáráig jutottunk el. Megoldást itt is csak a gazdasági erő növekedése hozhat. Ügy véljük, annyit már ebben az ötéves terviben is el lehet érni; hogy a lakáshoz jutás anyagi terhei ne növekedjenek tovább. A lakásépítésre szolgáló kapacitások, erőforrások kihasználtsága se csökkenjen tovább, sőt ebben némi javulás következzen be.

De számos olyan részintézkedést is lehet hozni — ezeket is elsősorban helyileg a vállalatoknál, intézményeknél, tanácsoknál —, amely hozzájárulhat a helyi lakásalap növeléséhez és jobb elosztásához.

A fejlődéssel együtt járónak

tartjuk és támogatjuk a családi terhek egy részének társadalmi átvállalását. Indokolt a családi pótlék és az ösztöndíj reálértékének megtartása, a nyugdíjak vásárlóerejének minél szélesebb körű megőrzése, a gazdasági fejlettségben és az életkörülményekben meglevő indokolatlan területi különbségek csökkentése. Kezdeményezzük az egészség megóvását, a betegségek megelőzését szolgáló program kialakítását és megvalósítását. Ügy látjuk, hogy ebben az ötéves tervidőszakban ennél többet nemigen várhatunk. Meg kell és lehet azonban találni minden munkaA küldöttek ezután megkezdték $ vitát a SZOT és a számvizsgáló bizottság jelentése, beszámolója, a szóbeli kiegészítések, a határozattervezet, valamint a szakszervezetek alapszabályának módosítására előterjesztett javaslat felett.

Az első felszólaló, Bischof Antal, a Mecseki Szénibányák csoportvezető vájára kiemelte, hogy a dolgozók hiányolják a vezetőikkel való munkahelyi találkozásokat, s a gondok közé sorolta, hogy a szervezett, jó munkához sok esetben hiányoznak a feltételek.

Ma már jelentős túlmunkával is nehezen teljesíthetők a tervek. Egyre több az egészségügyi gondozást igénylő bányász. A pálya nem vonzó a fiatalok számára. Ezen — véleménye szerint — az érdekeltség változtatásával és a fegyelem javításával lehetne segíteni.

Petrikovics Istvánná, a Nyíregyházi Konzervgyár raktárvezetője szerint különösen fontos, hogy a szakszervezetek az eddiginél szélesebb fórumot kapjanak munkájuk megismertetésére, a vitákban kialakuló vélemények, állásfoglalások hátterének bemutatására. Szólt arról is, hogy indokolatlan bérezési különbségek alakultak ki az élelmiszer- ipari ágazaton belül a megyék között.

Herczeg Károly, a Vasas-szakszervezet főtitkára elmondotta: a szakszervezetek a nagyipari dolgozók számára nem kémek és nem Is várnak Indokolatlan előnyöket. Ugyanakkor vannak és lesznek Is olyan helyzetek, amikor a népgazdaság számára fontos termelőegységeik fenntartása csak központi segítséggel lehetséges, Olyan segítségre van szükség, amely csupán az önerőből elháríthatatlan akadályok leküzdését szolgálja, építve az üzemek, a dolgozók kezdeményezéseire, munkájuk nagyobb hatékonyságára.

Gömöry Zsuzsa, a Fogtechnikai Vállalat fogtechnikusa az egészségügyben tevékenykedő százezer fizikai munkás nevében kérte, hogy a szakszervezet is támogassa a VII. ötéves terv Időszakáhelyen a módját, hogy a valóba/n rászorulókon, a nehéz helyzetben levőkön segítsenek.

Korszerű munkastílust

— A tagságnak egyértelmű kívánsága volt, hogy a szakszervezeti mozgalom módszereiben, vezetési stílusában jobban alkalmazkodjon az adott köriül,ményekhez. A szakszervezeti mozgalomnak ezt a képességét erősíteni kell, mert itt mintha megtorpantunk volna. A társadalmi, gazdasági feltételek változásával, a szakszervezeti feladatok is újszerűén jelentkeznek. A tagságot több és másfajta hatás éri, bonyolultabb viszonyok között él és dolgozik, mint korábban.

A szakszervezeti munkát erősíteni szükséges mind az alapszervezetek, mind az ágazatok, az SZMT-kt és a SZOT szintjén. Tevékenységüket közelebb kell vinni az üzemekhez, vállalatokhoz.

Tovább kell társadal másítani a szakszervezeti munkát, nagy számban szükséges bevonni fiatal aktivistákat. Javításra szorul az értelmiség és az ifjúság között végzett tevékenység, s ügyelni kell arra, hogy mindkét réteg megőrizze sajátos arculatát.

A mai igényeknek megfelelő rétegmunka hiányosságai és gyengeségei miatt a szakszervezet tevékenységében érzékelhető némi belső feszültség. Ez igényli a korszerű munkastílust, a réteg- és szakmai érdekek hatékonyabb érvényesülését és a szakszervezeti életbe, döntésekbe való szerves beépülését.

A tömegek szemében a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik testesítik meg a szakszervezeti munkát.- Tevékenységük a mozgalom egészének tükörképe, hiszen ők végzik legérzékelhetőbben a dolgozók érdekeinek védelmét, képviseletét, meggyőzését és mozgósítását. Tekintélyük legfőbb mércéje az, hogy mennyire képesek összefogni és együtt dolgozni tagságukkal. El kell érnünk, hogy a szakszervezeti csoportok tagjai minden fontos, a kollektívát érintő kérdésben még a döntések előtt egyeztessék álláspontjukat.

A bizalmi azt képviselje, amiben egyetértés alakult ki csoportjában. De a bizalmi nem egyszerűen „vélemény-összesítő”, aki mindenféle véleménnyel — a közösségnek, a társadalom egészének érdekeit sértő véleménnyel is — egyetért. Ha szükséges, a bizalmi vitatkozzon az általa helytelennek ítélt véleményekkel, s ha szükséges, nemet is kell mondania.

Nemzetközi kapcsolatok

A nemzetközi kapcsolatokról szólva Gáspár Sándor kifejtette:

ban az egészégügy fejlesztésiét, segítse az ott dolgozók munkáját.

Szatmáry Zoltán, a KFKI Atomenergia-Kutató Intézetének igazgatóhelyettese rámutatott, hogy az elmúlt időszak kedvezőtlen tendenciái miatt hazánkban csökkent a tudományos és a műszaki pályák presztízse. Erre utal, hogy a műszaki egyetemek egyes szakjaira mind nehezebb feladat megfelelő számú jelentkezőt találni. Pedig az egyik legfontosabb kérdés most az, hogy milyen gyorsan sikerül felzárkózni a technológiailag fejlett országokhoz.

Medveczky Antal, az Építők Baranya Megyei Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tagság jogos türelmetlenséggel bírálja a szakszervezeti irányítómunka hiányosságait. Arra kell törekedni, hogy a mozgalmi tevékenységet minél kevesebb felesleges elem, formális vonás terhelje.

Kun Lászlóné, a XVII. Sz. Autójavító Vállalat szb-titkára egyebek mellett arról szólt, hogy a művelődési otthonok, klubok, munkahelyi könyvtárak fenntartási költségei egyre növekednek, ám az állami kulturális támogatás összege nem emelkedik, s a könyvek drágulása miatt a könyvtárak állományának megfelelő gyarapítására sincs lehetőség.

Dr. Kovács Ferenc, az Állatorvostudományi Eegyetem rektora rámutatott, hogy hazánkban az aktív keresőknek mintegy 4 százaléka, csaknem 200 ezer felső- fdkú végzettségű szakember hasznosítja tudását a termelés szolgálatában. Szakismereteik eredményesebb kamatoztatásához azonban arra van szükség, hogy a vezetők az eddiginél jobban gazdálkodjanak ezzel a szellemi tőkével.

Egyre sürgetőbbé válik, hogy a szellemi alkotómunka társadalmi értékének megfelelő elismerésben részesüljön, ha azt akarjuk, hogy a Jövőben is a legrátermettebbek válasszák ezeket a pályákat.

Puer Gézáné, a Centrum Áruházak Szakszervezeti Intéző Bizottságának titkára arról szólt, hogy a tisztségviselők egyre ne— A magyar szakszervezetek következetes harcosai a különböző országok szakszervezeteivel való együttműködésnek. A szovjet szakszervezetekkel és a szocialista országok szakszervezeteivel való együttműködést állandóan erősítik a közös célok, a közös tapasztalatok, a testvért összetartozás érzései.

A szakszervezetek az egész világon bonyolult körülmények között dolgoznak. Egyre nagyobb figyelmet fordítanak a globális világproblémákra, a világbóke megőrzésére, a gazdasági fejlődésre az új gazdasági világrendre, a környezetvédelemre.

A Szakszervezeti Világszövetség legfőbb törekvése ma is — mint megalakulása óta mindenkor — a nemzetközi szakszervezeti mozgalom akcióegységének erősítése. A magyar szakszervezetek — amikor részt vesznek az SZVSZ munkájában — abból indulnak ki, hogy a hivatásukból adódó feladatokat osztály testvéreikkel, a haladó erőkkel szorosan összefogva, együttműködve oldhatják meg.

Békében élünk, de nem felejthetjük el egy pillanatra sem, hogy ez a világ feszültségekkel, fenyegetésekkel terhes. A dolgozók alapvető joga az élethez fűződő jog. A szakszervezetek számára nem lehet fontosabb feladat, mint harcolni a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért, egy biztonságosabb világért. Ezt az évet a világ békeévként tartja számon. Ezért megkülönböztetett örömmel fogadják a magyar szakszervezetek is a Szovjetunió új, átfogó békekezdeményezéseit.

Alapvető érdekeink arra kell, hogy késztessenek bennünket, hogy fejlesszük kapcsolatainkat nemcsak a szocialista vagy szocialista orientáltságú országok szakszervezeteivel, nemcsak a kommunista befolyású, hanem a szociáldemokrata, a szocialista és a keresztény irányítású szakszervezetekkel is.

Különösen fontos számunkra a szovjet szakszervezetek tapasztalata. A Szovjetunióban olyan nagyjelentőségű változások vannak folyamatban a társadalmi, gazdasági fejlődés gyorsítása érdekében, amelyek bizonyára a szakszervezeti munkamódszereket is érintik. Nagy érdeklődéssel figyeljük ezeket a törekvéseket és a szovjet szakszervezetek szerepét a fejlődés gyorsításában — mondotta a SZOT elnöke, végül összefoglalta a szakszervezetek legfőbb tennivalóit.

Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Biszku Béla, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a Szakszervezetek Számvizsgáló Bizottságának beszámolóját, szóbeli kiegészítést fűzve a küldöttekhez korábban eljuttatott írásos anyaghoz.

hezebb körülmények között végzik a gazdálkodást segítő tevékenységüket. Ám nekik is köszönhető, hogy a lakosság ellátásának színvonalát az elmúlt öt évben sikerült szinten tartani, néhány területen javítani.

Antal Géza, a Bonyhádi Cipőgyár szakszervezeti bizottságának titkára szerint elsőként a munka értékmérő szerepét szükséges össztársadalmi szinten erősíteni, az emberek megítélésének alapjává tenni. A szakszervezeteknek is fontos feladata, hogy kezdeményezzék a munka szerinti jövedelem differenciálását, az egyenlősdi széles gyakorlata ugyanis idegen a szocialista elosztás elvétől.

A mandátumvizsgáló bizottság jelentését Simó Tibor elnök terjesztette elő. Bejelentette, hogy a megválasztott 803 küldöttből 774- en jelentek meg, 29-en betegség miatt maradtak távol. Mivel a küldöttek 96,4 százaléka jelen van, a kongresszus határozatképes.

Simó Tibor köszöntötte a kongresszus két legidősebb küldöttét, a 92 éves Hunya Istvánt, aki 1918 óta szakszervezeti tag, és a 91 éves Török Jánost, aki 1913 óta vesz részt a mozgalomban. Szintén köszöntötte a legfiatalabb küldötteket, Szabó Tamás és Vadász Zsolt szakmunkástanulókat.

Varga Mlklósné, a Kispesti Textllgyár szakszervezeti bizottságának titkára elmondotta, hogy a textilipari ágazat vállalatai a versenyképesség fokozására jelentős erőfeszítéseket tettek, csökkentve az anyag- és energiafelhasználást, gyorsítva a termékszerkezet-váltást. E programok megvalósításában fontos szerepet vállaltak a szakszervezeti testületek.

Zsurzs Éva, a Magyar Televízió Kossuth-díjas rendezője arról beszélt, hogy mindinkább nő a lakosság Információigénye, amelyek kielégítésében ma már nélkülözhetetlen szerepet tölt be a tévé. Gondot okoz, hogy a műsorkészítés és -közlés technikai feltételei nem tartanak lépést a fejlődéssel.

Ezt követően Németh Károly

emelkedett szólásra.

HOZZÁSZÓLÁSOK, JAVASLATOK