Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

1986. február 11. • PETŐFI NÉPE • S DIPLOMATÁJA SZÜKEBB HAZÁJÁNAK IS Az Interparlamentáris Unió csoporttitkára Kovács Lászlóval Kovács László Kalocsán született. Az I. István Gimná­ziumban érettségizett, majd a szegedi József Attila Tudo­mányegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem—fran­cia, illetve orosz szakon szerzett diplomát. A hetvenes évek elején a Magyar Üjságírók Országos Szövetségének külügyi osztályán dolgozik, később hazánk párizsi nagykövetségének első titkára, ott mint sajtóattasé tevékenykedik, jelenleg pe­dig az Országgyűlési Iroda külügyi osztályának munkatársa, az Interparlamentáris Unió magyar csoportjának titkára. — Közfelfogás szerint a diplomata állandóan úton van. Tárgyal, megbeszél, szervez, egyeztet, tehát el­foglalt ember. Am konk­rét munkájukról keveset tudunk. Arra kérem, se­gítsen eligazodni bennün­ket a diplomácia útvesztői­ben. A sajtóattasé például mivel foglalkozik? — Nos, ez a munka meglehe­tősen bonyolult és összetett. Igyekszik országát megismertet­ni az idegenekkel, találkozókat szervez, ahol a külföldi hírközlő szervek tájékozódhatnak hazája életéről. Ügy is mondhatnám: ablakot nyit a világra, megköny- nyíti a kapcsolatteremtést, közre­működik a hiteles információcse­rében. Például a Francia Televí­zió 1982 augusztusában egész es­tét betöltő élő -műsort sugárzott Budapestről. A nézők láthatták hazánk nevezetességeit, művé­szeti értékeit, hétköznapjainkat, munkánkat. Ilyenkor a sajtóatta­sé tárgyal, szervez, közvetít, vagyis besegít a kivitelezésig ter­jedő munkákba, amihez nélkü­lözhetetlenek személyes kapcso­latai. Más alkalommal a magyar mezőgazdaság eredményeit sze­rették volna bemutatni, szintén Franciaországban, de kíváncsiak voltak népművészeti hagyomá­nyainkra is. így került sor arra, hogy az öregcsertői népi együttes táncaiban gyönyörködhettek a francia tv-nézők. — Jelenleg az Interpar­lamentáris Unió munkáját segíti. Ez a szervezet mi­lyen szerepet tölt be a dip­lomáciai életben? — Az unió a különböző álla­mok törvényhozó testületéinek együttműködését segítő nemzet­közi szervezet. 1889-ben jött lét­re, megalakulása óta Magyaror­szág- is tagja. Nemzeti csopor­tokból tevődik össze, hazánk ál­talában 3—5 fővel képviselteti magát. Irányító szerve az éven­te két alkalommal ülésező kon­ferencia. Itt különféle problé­mákat tárgyalnak meg, amit az Interparlamentáris Tanács (or­szágonként 2—2 képviselő) vá­laszt ki az ajánlott témák közül. A tanács tagjai a konferenciá­val egyidőben üléseznek, dönte­nek a leendő napirendi pontok­ról, az új tagországok felvételé­ről, a szervezeti életet érintő kér­désekről. A konferencia négy év­re választja a végrehajtó bizott­ság kilenc tagját, ahol a szocia­lista országok közül a Szovjet­unió és Magyarország is képvi­selve van, Lev Nyikolajevics Tol- kunov, illetve Barcs Sándor sze­mélyében. Az Interparlamentá­ris Unió székhelye Genf, a tit­kárság funkcióját az Interparla­mentáris Iroda tölti be, az egész szervezet élén főtitkár áll. Ma­gának az uniónak a tevékenysé­ge rendkívül szerteágazó, szoro­san együttműködünk az Egyesült Nemzetek Szervezetével. Foglal­kozunk a környezetvédelemmel, a női egyenjogúság problémáival, a kábítószerfogyasztás elleni küzdelemmel, a regionális kon­ferenciák pedig egy-egy földrész speciális kérdéseivel, gondjai­val, például az afrikai éhezéssel, az ázsiai túlnépesedéssel, a fej­lődő országok eladósodásával stb. — A magyar csoport tit­kárának milyen teendői vannak? — Munkám egyrészt segítő­szervező-közvetítő jellegű, más­részt konkrét adminisztratív, ügyintézői teendők várnak rám. Az ilyen találkozókon lehetőség nyílik más országok életébe való bepillantásra, ismerkedünk egy­mással, barátságok szövődnek. Ez egy olyan tarka világ, ahol kapcsolatteremtés nélkül lehetet­len boldogulni. A konferenciára való felkészülés, a szükséges do­kumentumok elkészítése, a szak­értők bevonása, az unió központ­jával való érintkezés, az ezzel kapcsolatos információcserék ugyancsak hozzám tartoznak. Itthon pedig az Országgyűlésen bélül alakult baráti tagozatok munkájának az összehangolását, ügyviteli, szervezési teendőit lá­tom el. Egyébként tizennégy ilyen baráti tagozatunk van, amelyek sok országgal tartanak fenn kap­csolatot. — A világot járva, el­szakadva szülővárosától, mennyire érzi magát ka­locsainak? — Lehet, hogy meglepődik, de nagyon annak érzem magam. Amikor a Magyar Újságírók Or­szágos Szövetségében dolgoztam, sok újságírót invitáltam Kalo­csára és környékére. Ügy érez­tem, van mit megmutatni. Cso­dálatos népművészetünk, világ­hírű paprikánk, hagyományőrző szokásaink, a város kulturális emlékei, a környéken tapasztal­ható gazdasági pezsgés öregbi­ti hírnevünket a határokon túl is. Ha külföldiekkel beszélek, szí­vesen hozom szóba szűkebb ha­zámat, felhívom figyelmüket vá­rosunkra és megyénkre, gyak­ran ide szervezünk látogatást. Tavalyelőtt például a kubai par­lamenti delegáció látogatott Bács-iKiskun megyébe. Szoros kapcsolatok fűznek Nicolas Schöfferhez, vele még Franciaországban ismerkedtem meg. „Földiek vagyunk, hát tart­sunk össze” — mondotta sok­szor. Igyekeztem közvetíteni a város vezetői és' a művész kö­zött. Ügy gondolom, ennek meg is lett az eredménye. — Hivatalos minőségben is haza-hazalátogat? — Áltálában évente egyszer Kalocsán vagy vonzáskörzeté­ben, meghívásra, politikai tájé­koztatót tartunk, ’84-ben Szák- máron, tavaly Bátyán adtunk válaszokat az érdeklődők kérdé­seire. Megismerkedtem Kalocsa körzetének két országgyűlési kép­viselőjével is. Madár István és dr. Tóth Antal sokrétű, felelős­ségteljes munkát végeznek, mél­tóan képviselik választóik érde­keit. Velük gyakran szeretnék ta­lálkozni, természetesen a többi megyei képviselővel is. Azt hi­szem, ennyi példa meggyőzően bizonyítja: nem szakadtam el szülővárosomtól, s továbbra is szívesen járok haza. Zs. Kovács István V endég(ek) jön(nek) a munkahelyre. Mi így nevezünk mindenkit jó öreg megszokásból, ha a pártbizottságtól, tanácstól, felsőbb társadalmi és közpon­ti szervektől, a szomszédból, vagy külföldről érkezik Vala­ki. S persze nem mindegy, hogy az illetőik) távozóban majd milyen benyomásokkal léptnek) ki a kapun. Ezért aztán jól megtraktáljuk őkéi­mét — rendszerint többeket — a közös asztalnál. Immár évszázadok óta fé­nyes alkalmak szolgálnak ke- rítőül, különösen télen. A farsangi bálák idején szánon suhantak át hajdanán eleink módosabbjai a kúriákhoz. A hideget és a hosszú utat fe­ledtetni kellett eszem-iszom- mal is. A motorizáció azóta lerövidítette a távolságokat, az utazás fáradalmát viszont ugyanígy illik semlegesíteni. Sőt, farsang sem kell, meg­teszi egy-egy zárszámadás a szövetkezeteknél, tájértekezlet egynémely intézménynél, ilyen-olyan megbeszélés, ta­pasztalatcsere, konzultáció a vállalatnál. Van tiszta jöve­delem vagy nincs nyereség? A trakta nem lehet kevesebb az elmúlt év hasonló időszaká­nál. Szeretünk eszem-iszomokat rendezni? Megpróbáltam már rájönni az indítékokra ma­gam is. „Magas vendég” ér­kezett az egyik téeszbe, s tör­ténetesen az volt a szokása, hogy korán kezdte program­jait. Heggel 6-kor megjelent az elnöki irodában, ott állt mindenki glédában, a gyűrött arcokra szívélyes mosoly fe­szült. Hát hogyne, amikor a megyeszékhely illusztris kép­viselőinek meg a helyi ta­nácselnöknek és párttitkár­Trakta nak, akik nem helyben lak­tak, már másfél-két órával korábban kellett kelniük, hogy pontosan beilleszkedjenek a protokoll-sorba. Kezdetét vet­te a szokásos tájékoztató, s mintha mindenki várt volna valamire. Hiába, korán volt a hivatalokhoz szokott jelenle­vőknek. Nemsokára széttárult az aj­tó két szárnya és faragott zsúrkocsikat toltak be a te­rembe. Pálinkától a konyakig tízféle márkás ital címkés pa­lackjai kínálták bódító tar­talmukat. Aki teheti, az jó­féle snapsszal indítja útjára a napot, nem igaz? A magas vendég, aki már benne járt a korban, szelíden megkérdez­te, hogy ehelyett kaphatna-e egy pohár tejet. A tehené­szetéről jól ismert közös gaz­daságban ekkor kezdődött a látás-futás. Még ilyen szeszé­lyes vendéget! — gondolhat­ták magukban mérgesen és megrökönyödve azok, akik nem gondoltak arra, hogy a frakta is lehet kellemetlen. Sőt olykor fölér egy terhelé­ses belgyógyászati próbával: ugrásszerűen emelkedik a vér cukorszintje (is). Csak a fe­hér köpenyes nővérek, a kém­csöveik meg a tűszúrások hiá­nyoznak hozzá, hagy ez kide­rüljön. Mekkora energiát köthet le néhol — főleg ahol még járat­lanabbak ilyen ügyekben — egy-egy előkészület! És az iz­galom? Vajon mit inna a ked­ves vendég? És mit enne? És mit inna meg enne előtte meg utána? Fogas kérdések. Mert ha másutt jobban el­látták, megfelelőbben a ked­vében (és étvágyában) jár­tak, akkor kínos lehet az ösz- szehasonlítás, ugye. Megkérdeztem néhány olyan személyiséget, akiket illő meg­hívni egy-egy álló- vagy ülő­fogadásra. Akik igazán mérv­adóak, azt mondták, hogy nem azért mennek ide vagy oda, mert szomjasak vagy éhesek. Hanem, mert úgy ér­zik, hogy dolguk van: tájé­kozódni akarnak valamiről, közölni akarnak valamit és találkozhatnak azokkal, akik­nek a véleményére, kérdései­re kíváncsiak. Jó néhányan mór kialakították a trakta- elhárítás különböző, diploma­táknak is dicséretére váló taktikáját. Az elhárító fogá­sok agyafúrtsága az italféle­ségek és ételfogások számá­val egyenes arányban emel­kedik. Nincs szüksége senkinek — sem a meghívottaknak, sem a házigazdáiknak — arra, hogy a vendégszeretet díszlako­mákban öltsön kifejezést. Túl kellene lépni azon, hogy min­denáron túltegyünk a mási­kon, ha éppen fogyasztásról van szó. A tárgyalások, szám­adások értéke nem attól függ, hogy milyen, mekkora és mennyire púpozott tálakat hoznak be, és hogy van-e, il­letve meddig nyúlik az ebéd vagy vacsora ideje. A külső­ségek eltúlzása aligha helyet­tesíthet fontosabb dolgokat. Köszönetét mondani nem a megjelent vendégeknek kell, hanem azoknak az emberek­nek, akik ott, helyben meg­dolgoztak az eredményekért. De hát ezt nagyon jól tudja minden értelmes vezető eb­ben az országban. A makacs kis kérdés viszont csupán ennyi: akkor minek a trakta? H. F. \ ÉGETŐMŰVEK ÉS LERAKÓHELYEK HÁLÓZATA Veszélyes hulladékok Az Ipari Minisztérium országos hulladékégető és -lerakó­hálózat kiépítését készíti elő. Ma, Magyarországon ugyanis évente több mint 200 ezer tonna égethető és további 700 ezer tonna lerakható veszélyes, a környezetre ártalmas hulladék keletkezik. Hazánkban jelenleg az égethe­tő hulladékok 10—12 szá2alékát korszerű üzemi égetőkben ártal­matlanítják. Ilyenek üzemelnek Leninvárosban a Tiszai Kőolaj­ipari Vállalatnál, Balatonfűzfőn a Nitrokémia Ipartelepeken, Száz­halombattán a Dunai Kőolajipa­ri Vállalatnál és például a Mart­fűi Cipőgyárban. Nagyobb meny- nyiségű hulladékot semmisítenek meg a vállalatok korszerűtlen körülmények között, általában nyíltszíni égetéssel. Az úgyneve­zett lerakható hulladékoknak is csak elenyésző mennyiségét tá­rolják megfelelően a hazai ipari üzemek. Az Ipari Minisztérium becslése alapján körülbelül évi 100 ezer tonna égető- és 200 ezer tonna lerakókapacitás kiépítése szüksé­ges hosszabb távon. 1986—90 kö­zött a népgazdaság pénzügyi te­herbírásával összhangban két égetőművet és három lerakóhe­lyet létesítenek hazánkban. Az új égetők összes teljesítménye 50 ezer tonna lesz, a tárolóké pedig 40 ezer tonna évente. Az égetők telepítésével kapcso­latban az Ipari Minisztérium öt helyet térképezett fel. Ezek kö­zül a dorogi égető tervein már dolgoznak. A szakemberek csak­nem 40 helyen vizsgálják, hogy hol lehet lerakni, tárolni a veszé­lyes hulladékot. Végül ezek kö­zül választják ki a szigorú kör­nyezetvédelmi követelmények­nek leginkább megfelelő telepe­ket. Pest, Fejér és Baranya me­gyében már találtak alkalmas te­rületet a lerakásra. Valamennyi égető- és lerakó­hely vállalati beruházásként va­lósul meg a VII. ötéves terv idő­szakában. Pedagógusok békemozgalroa Ezekben a napokban az or­szág valamennyi általános és középfokú iskolájába1, majd a felsőoktatási intézményekbe Is eljut tatja az Országos Bé- ketaniács a Pedagógusok a bé­kéért mozgalom dokumen­tumkötetért és plakátját. Az OBT új könyve a pedagógus- mozgatom (tavalyi alapító konferenciájának valamennyi előadását és hozzászólását tartalmazza, valamint közli a résztvevők felhívásét és a mozgalom (tevékenységének irányelveit. Az Országos Bé- ketanácshoz az elmúlt hóna­pokban számos javaslat és észrevétel érkezett az iskolai békére neveléssel kapcsolat­ban. Több megyében és okta­tási intézményben megalakul­tak a mozgalom helyi cso­portjai. Kecskeméten a szak­munkásképző iskola nevelői csatlakoztok a mozgalomhoz, a sárospataki Comenius Tat- nifóképző Főiskola tanárai pedig a napokban ünnepi ta­nácsülésen jelentették be csatlakozási szándékúkat. A sárospatakiak egyúttal piá­kéit-, illettve irodalmi pályá­zatot is hirdetnék az ország pedagógus jelölt jelnek. Miután Európa-szerte élénk az érdeklődés a magyar .ta­nárok mozgalma iránt — ez kiderült egy most megrende­zett koopenhágai nemzetközi tanácskozáson, ahol az augusz­tusra tervezett nemzetközi bé­kére nevelési konferenciáit ké­szítették élő — ezért azt ter­vezik, hogy a most elkészült könyvet angolul is megjelen­tetik. A .beérkező javaslatokból, a munka tapasztalataiból és a kutatási eredményekből állít­ják majd össze hazánkban a békére nevelés magyar peda­gógiai kézikönyvét. REND KÖZTERÜLETEN ÉS KERÍTÉSEN BELÜL Faluszépitők Szalkszentmártonban Magyarországra látogató külföldiek, falujárő vá­rosiak újra és újra rácsodálkoznak azokra a vál­tozásokra, amelyek az elmúlt tizenöt-húsz évben történtek kistelepüléseinken. „Milyen kastélyok épülnek itt!?” — ámuldoznak a falusi „újtelepek” láttán. Nehéz lenne eldönteni, hogy hol történtek nagyobb léptékű változások: falun vagy városon. Mintha a falvak utol kívánnák érni a száguldó időt, amely évszázados lemaradással sújtotta földszin­tes világukat. A nagyablakos, esetleg kétszintes, garázzsal alá­pincézett, ápolt kerttel övezett községi porta hű kifejezője lakói életszínvonalának. Az ott élőknek azonban az sem mindegy, hogyan néz ki a házak előtt elvezető útszakasz? Van-e járda és csatorna? Milyenek a parkok vagy a középületek kertjei? Szalkszentmártonban például, a községért tenni akaró jószándék, az egészséges lokálpatriótizmus hívta életre a megye első — a HNF keretén belül működő — Faluszépítő és Környezetvédő Bizott­ságát. Munkájukról, céljaikról, eredményeikről dr. Horváth Józseffel, a helyi termelőszövetkezet főmezőgazdászával, a faluszépitők vezetőjével be­szélgettünk. — Mi adta az ösztönzést a bizottság megalakí­tásához? — Községi fórumokon állandó „napirendi pont” a közterek rendezettsége. Talán nem volt olyan összejövetel, amelyen ne hangzott volna el panasz a tisztaságra. Különösen fontos kérdés ez itt Szalk­szentmártonban, hiszen községünk népszerű — az országhatárokon kívül is jólismert — Petőfi-em- léklhely. A költő tisztelői nagy szóimban látogatják a műemléki környezetben épült múzeumokat, az egykori Petrovics-féle fogadót. Voltak korábban is kezdeményezések — a szövetkezet szocialista bri­gádjai évente többször is „kisöprögették” a közte­reket, az úttörők és a tanács is segített, ahogy tu­dott ..., de ezek csak felületi kezelésnek számítot­tak. — És akkor jöttek önök... — Kettős programunk van. Egyrészt konkrét fej­lesztési feladatokat haltároztunk meg: fásítást, par­kosítást, környezetkímélő technológiák alkalmazá­sát a termelőszövetkezetben, területrendezést a közös gazdaság gépállomásán, új gépmosóállomás megépítését stb. Ezek megvalósítása már megkez­dődött. A november elején tartott alakuló ülés óta például elkészítettük az új géptisztító-telep terveit, félezer vadgesztenyefájt ültettünk el, megkezdődött a gyümölcsfák telepítése is. Tervek készültek az úgynevezett pedagógus-lakótelep előtti, valamint a Petőfi tér rendbehozatalára. Programunk második része nevelési jellegű. Szeretnénk meggyőzni a la­0 A Petőfi tér, a múzeummal. Évente húszezer iroda- lombarát „zarándok” keresi fel. (Malinak Árpád felvétele) kosságot, hogy nagyobb figyelemmel legyen a ke­rítésen kívüli rendre. — Azaz? — Ismeretterjesztő rendezvényeket tervezünk a művelődési házzal közösen, ahová jeles kertészeket, építészeket és világutazókat hívunk meg, kérve, hogy mutassanak be minél több „jó példát; adja­nak tanácsot a közterek megtervezéséhez, a par­kosításhoz a környezetvédelmi munkához. Szeret­nénk bevonni a pedagógusokat és a tanulókat is e munkánkba. Látniuk kell a diákoknak: a közös te­vékenység az ő jövőjük érdekében indul. — Miből fedezik a területszépítés kiadásait? ' — Szoros kapcsolatban áll bizottságunk a helyi termelőegységekkel. Sok segítséget kapuink szinte mindegyiktől. A községi tanács százezer forintot adott a munkák finanszírozására. Természetesen a lakosság társadalmi munkájára és pénzbeli hoz­zájárulására is számítunk a kiemelt, vagy a ki­sebb közösséget érintő fejlesztéseknél. Tapasztala­taink szerint egyre több ember tekinti sajátjának ezt a falut. Vigyáz, hogy az eddigi eredményeket ne rombolja le a gondatlanság, a közöny. Fontos, hogy a háztulajdonosok védjék, ápolják a portájuk elé ültetett csemetéket, gondozzák a pázsitot. Farkas P. József Importhelyettesítő vállalkozás Étkezési zselatin baromfiból Étkezési zselatin gyártásának előkészületeit kezdték meg a Bu­dapesti Baromfifeldolgozó Vál­lalatnál. A csiMSecsomt és -hul­ladék felhasználására épülő üzemben a technológia kifejlesz­tését és alkalmazását az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság 20 millió forinttal támogatja. Ha­zánkban jelenleg sehol sem gyár­tanak étkezési (zselatint, ezért az élelmiszeripari vállalatok teljes szükségletüket importból szer­zik be. A Budapesti Baromfifeldolgo­zó Vállalatnál évente mintegy 1000 tonna hulladék keletkezik. A csirkefejet, -(lábat és -bőrt je­lenleg a sertések takarmányozá­sához használják. A vállalat megbízásából a Szegedi Élelmi- szeripari Főiskolán laboratóriu­mi kísérleteket folytattak. Meg­állapították, hogy a gyárban ke­letkező hulladék (alkalmas zse­latin gyártására. A laboratóriumi kísérleteket követően a Baromfifeldolgozó Vállalatnál a Budapesti Műszaki Egyetem szakembereinek bevo­násával február végén megkez­dik az úgynevezett félüzemi kí­sérletekeit,, s ezek sikere esetén jövőre megindul az üzemszerű gyártás. A zselatingyártó üzemlet a ba­romfifeldolgozó vállalat 68—70 millió forintos beruházási költ­séggel Budafokon alakítja ki egy már meglevő, de jelenleg ki- hászmállaltllan épületében. Az ,üzem gazdaságos működéséhez! más baromfifeldolgozó üzemek­től is vásárolnak évente 1000— 1500 tonna zselatiin-alapanyagat. Ezzel együtt évente 2000—2500 tonna baromfihullaöékból mintegy 200 tonna étkezési zselatint ál­lítanak majd elő. Ez a mennyi­ség Js csak egy részét fedezi majd az édesipari, a tejipari, a hús- éis konzervipari vállalatok, teljes szükségletének. TELELNEK A HAJÓK A MAHART Balatoni Hajózási Leányvállalatának siófoki kikötőjé­ben megkezdődött a téli javító-karbantartás. A tavaszi szezonkezdé­sig nyolc hajó került a sólyára. Ellenőrzés, korrózióvédelem, különbö­ző kis és nagyobb javítások elvégzése után felújítva várják majd a hajók a tavaszi forgalom megindulását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom