Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-27 / 49. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. február 27. MEGÚJULNI NEM KÖNNYŰ, DE SZÜKSÉGES! Jól veszik az akadályokat Az akkumulátorgyár kunszentmiklósi telepén Jó évet zárt 1985-,ben az Akku­mulátor- és Szárazelemgyár kun­szentmiklósi telepe: a termelési érték meghaladta a 360 millió forintot és a nyereség is megfe­lelően alakult. Keresett árucikk az üzem új terméke, a lapos zseblámpatelep és az 1984. évi megtorpanás után a gépjárműin­dító akkumulátorok iránt is fo­kozódik az érdeklődés. Hatvanezer elem naponta Nemcsak a termékszerkezet, maga az üzem is évről évre vál­tozik. A legjelentősebb új léte­sítmény a tavaly áprilisban át­adott ezer négyzetméteres üzem­csarnok, ahol a zseblámpatele­peket szerelik össze. A tágas, vi­lágos, korszerű üzemrészben' 51 dolgozó készíti két műszakban a laposelemeket Erdei Lajosné és Juhász Imréné függetlenített cso­portvezetők irányításával. A mű­hely főnöke, Siklósi Pál műveze­tő elégedett a napi 57—62 ezer darabos teljesítménnyel. — Az idei tervünk 14 millió 70ff ezer zseblámpatelep, ennyit vár tőlünk a kereskedelem. Ta­valy nyolc hónap alatt nyolcmil­liót készítettünk, de ez még jó­részt a betanulás időszaka volt. Ma már lényegesen nagyobb ter­melékenységgel dolgozunk. Nőtt a hatékonyság az akku­mulátorgyártó üzemben is; ahol az elmúlt év végén ugyancsak jelentős változások történtek. Át­alakították, korszerűsítették ezt az üzemrészt is, néhány közfalat lebontottak, a gépeket átrendez­ték, zárt technológiai láncot ala­kítottak ki. Eredmény: hatáso­sabbá vált a dolgozók egészség- védelme és a környezetvédelem, nőtt a termelékenység és csök­kent az energiafelhasználás. A munka legnagyobb részét az üzemfenntartó és karbantartó műhely dolgozói végezték el Szombati János művezető irányí­tásával. Üj vásárló a Szigma Ami az akkumulátorok elad­hatóságát illeti, Bánfalvi Béla telepvezető és Csörgő Benjámin­ná, a pártalapszervezet titkára 1984 decemberében még a keres­let csökkenésére, a piac beszűkü­lésére panaszkodott. Most azon­ban merőben más a helyzet. Az üzemben .gyártott nagy kapaci­tású ZIL és IFA tehergépkocsik­hoz, " traktorokhoz, autóbuszok­hoz használatos indítóakkumu­látorok iránt megnőtt a keres­let. A régi nagy megrendelőkhöz (Autóker, MÁV stb.) újabbak csatlakoztak, ezek egyike a Bács- Kiskun megyei Szigma Kereske­delmi Vállalat. — Tavaly 290 millió forint ér­tékben mintegy 120 ezer akku­mulátort gyártottunk — mondja Bánfalvi Béla. — Az idei tervünk 140 ezer darab, 350 milliós össz­értékben, de ennél többet is el tudnánk adni, ha győznénk ka­pacitással a gyártást. Mindez ® NSZK gyártmányú szurkoló-, fedelező- és címkézőgépeken készül a végtermék: a zseblámpatelep. (Méhesi Éva felvétele) egyértelműen jelzi: új típusú, po­lipropilén edénybe szerelt, jó tu­lajdonságokkal rendelkező akkuT mulátorainkat megkedvelték a. felhasználók. Túl a nehezén A másik fő termék, a már em­lített zseblámpatelep, két hónap híján egy év óta készül Kunszent- miklóson. Koráhban Budapes­ten gyártották, ám a kunszent­miklósi telep már 1983-ban je­lentős részt vállalt ebből a mun­kából. — A telepek cellái — mind­egyikhez három-három kell be­lőle — évek óta nálunk készül­nek — mondja a telepvezető. — Az összeszerelés azonban a Váci úti központi gyárban történt, egé­szen tavaly áprüis közepéig. Ak­korra épült fel nálunk az új csarnok, két hét alatt végeztünk a gépek telepítésével, és április 29-én kezdődött az üzempróba. A termelési profil bővülése miatt a korábbinál több munkás­kézre volt szükség. Negyvenöt új dolgozót — többségükben nőket — kellett megtanítani az elem­gyártás fortélyaira. Ma már nem­csak kunszentmiklósiak dolgoz­nak az üzemben, autóbusz hozza- viszi a Tatárszentgyörgyről és Kunadacsról bejárókat. Az újakat arányosan osztották el a cellagyártó és a késztermé­ket előállító üzemek között. A régiek közül a legügyesebbek, a legtöbb tapasztalattal bírók az új gyártósorra kerültek. Ám az átállás még így sem bizonyult könnyűnek. — Nem ment minden olyan simán, ahogyan szerettük: volna — emlékezik a kezdet nehézsé­geire a telepvezető. — A mint­egy 15 éves budapesti gyártási tapasztalatot átvenni, meghono­sítani korántsem volt egyszerű feladat. Kellett bizony egy jó félév, mire belerázódtunk, s eb­ben nagy segítséget jelentett, hogy 27 hozzáértő budapesti mun­kás másfél hónapon keresztül ná­lunk dolgozott. Megtalálják a számításokat Siklósi Pál művezető nevekkel és számokkal teleírt papírlapot mutat. Az imént beszélte meg Honfi Imréné szakszervezeti bi­zalmival a béremelésre rendel­kezésre álló összeg személy sze­rinti felosztását. A február 1-től esedékes keresetnövekedés után a műhely dolgozóinak átlagórabére 24 forintról 25,50-re emelkedik. — Én úgy gondolom — mond­ja a művezető —, megtalálják nálunk a számításukat a mun­kásnők. Az átlagbérszínvonal a mostani béremelés után 5200 fo­rintra növekszik. És mivel ná­lunk sok az új dolgozó, ezúttal eltekintünk a szokásos feltétel­től: az egyéves akkumulátorgyá­ri munkaviszonytól. Mindenki kap béremelést, aki tavaly au­gusztus 3l-én már itt dolgozott, s akinek a munkájával elégedet­tek vagyunk. — Vállalatunk tízszázalékos bérfejlesztést tervezett az idei évre — teszi hozzá az imént hal­lottakhoz Bánfalvi Béla telep­vezető. — Hat és fél százalékot az alapbérek növelésére fordí­tunk, a fennmaradó 3,5 százalé­kot pedig mozgóbérként, célpré­miumként fizetjük ki — megfe­lelő teljesítmények esetén. Az el­múlt évben ugyancsak jelentős mértékben emelkedett dolgozó­ink bérszínvonala, s mivel ered­ményes esztendőt zártunk, de­cemberben személyenként átla­gosan 2400 forint jutalom kifize­tésére is sor került. Hogy megérdemelten, azt jól érzékeltetik a következő számok. Az Akkumulátor- és Szárazelem­gyár kunszentmiklósi telepe az elmúlt évben 362 milliós árbevé­telt ért eL A vállalat idei 1,5 milliárdos termelési értéíkéből 488 millió Kunszentmiklóson képző­dik. A tavalyi 252 milliós válla­lati nyereség elérésében az itteni kollektívának is jelentős érdemei vannak. Sitkéi Béla Barátom, a számítógép Következik a döntő : Számítástechnikai vetélkedőnk befejezéséhez kö­zeledik. A hat helyszínen megrendezett elődöntőből az értékelő bizottság döntése alapján a következő 15—15 versenyző jutott be a március 154 döntőbe: ÁLTALÁNOS ISKOLÁSOK Béleczki Péter (Csengőd), Czirbesz Endre (Nyárs­apát), Fábián László (Kecskemét, Hunyadivárosi Ált. Isk.), Gyarmati András (Kiskunmajsa), Hor­váth Tibor (Kecskemét, Zrínyi Ált. Isk.) Janity Ti­bor (Katymár), Kenéz Tamás (Kunszentmiklós), Keserű András (Kiskunfélegyháza), Késmárki Má­tyás (Kecskemét, Zrínyi Alt. Isk.), Kiss Ernő (Kecs­kemét, Zrínyi Ált. Isk.), Körmöczi Csaba (Kecske­mét, Zrínyi Ált. Isk.), Magyar Gábor (Kecskemét, Petőfi Ált. Isk.), Pál Norbert (Katymár), Szentesi Zoltán (Kalocsa), Tóth Csaba (Kecskemét, Hunya­divárosi Ált. Isk.). KÖZÉPISKOLÁSOK Bege Norbert (Kunszentmiklós), Csikói Attila (Kecskemét, KJG), Csontos Lajos (Kecskemét, KJG), Dömötör Lajos (Kecskemét, 623. Szakmunkásképző Intézet), Gyalog László (Kecskemét, K. J. G.), Gye- nizse Pál (Kiskunhalas), Horváth Sándor (Kecske­mét, K. J. G.), Kántor Zoltán (Kecskemét, K. J. G.), Késmárki Szabolcs (Kecskemét, Bányai J. Gimn.), Nagy Attila (Kecskemét, 623. Szakmunkásképző In­tézet), Nagy István (Kecskemét, K. J. G:), Petrov Ferenc (Tiszakécske), Sajósi Ervin (Tiszakécske), Szabó Lajos (Kecskemét, 623. Szakmunkásképző Intézet), Vámos György (Kecskemét, Katona József Gimnázium). NÉHÁNY SZÓ A DÖNTÖRÖL: ✓ A látványosnak ígérkező nyilvános jétékra már­cius 15-én, szombaton délelőtt kerül sor Kecskemé­ten, a Tudomány és Technika Házában. A legfőbb harminc versenyző, akiknök névsorát közöltük, már fél 9-kor a számítógépek mellé ül, hogy' összemér­je tudását. A nyilvános számítógépgála 10 órakor kezdődik a Technika Háza nagytermében. A közönségjátékra meghívást kap a vetélkedő eddigi összes résztvevő­je, és a szervezők — a TIT, a Neumann-társaság, a Petőfi Népe — várják mindazokat az általános és középiskolásokat, s tanáraikat, akiket érdekel a számítástechnika. Az egyéni és — iskolák közötti — csapatjátékok nyertesei értékes jutalmakat, szak­könyveket, számítástechnikai segédeszközöket ve­hetnek át. Szerepel a feladatok között számítógépes zeneszerzőverseny, számítástechnikai totó és sokfé­le — kezdőknek és haladóknak szóló — tréfás, gon­dolkodtató feladat. Ha valaki szeretne felkészülni a játékra, ajánljuk, hogy a következő szakkönyve­ket lapozza át. Busse: Kulcs a számítógéphez, Co­les: Kulcs a mikroszámítógéphez. A március 15-1 számítógépgála a 11 órakor kez­dődő szuperdöntővel fejeződik be. A legjobb 5—5 versenyző a közönség előtt oldja meg az utolsó fel­adatokat. Ekkor dől el, kik lesznek a két korcso­portban a fél éve tartó vetélkedő győzitelsei, kik ve­hetik át az első díjat: egy-egy Primo számítógépet. Értékelés és előretekintés A jók között a Helvéciái Állami Gazdaság Az idei első vállalati tanácsülésen a Helvéciái Állami Gaz­daságban értékelték az elmúlt évi gazdálkodást és meghatá­rozták az idei terveket. A tavalyi munkáról szóló beszámolót dr. Mucsi Ferenc, a vállalati tanács elnöke ismertette. Elmondta. hogy 1985-ben kért tényező hatott negatívan a gaz­dálkodásra. A súlyos fagykárok, valamint a csapadékhiány. A gazdaság vezetői már az első félév végén felismerték hogy sürgős inltiózkedésekre van szük­ség a kánok ellensúlyozására. Számbavették a belső tiadtaliéko- kait, szigorították a költséggaz­dálkodást, felülvizsgálták a munkás létszámot. Valamennyi ölylan vezetőt, alkii jelentősen be- fölyásidljla a vállaltat eredmé­nyeit, érdekeltté tették főága - zatámak eredményteljesítésé­ben. Az intézkedések elérték céljukat. Az eredményterv 35 millió 280 ezer forint volt, ame­lyet 66,5 miOIMóra teljesítettek. Az egyik fő cél laiz volt, hogy 100 forint ráfordítáissáll, 6 forin­tot meghaladó nyereségeit érje­nek el. Ezt túlteljesítették és ennek köszönhetőén kikerültek az alacsony hatékonysággal gazdálkodó állami gaizdaságok köréből. Az oirszág 125 álami gazdasága közül a nyereségnek köszönhetően az effiső 17 között Van Helvécia. A giazdälkodiäteban meghatáro­zó a Bzóűlőtermjeszités, valaminta borászát. Az év első hét hónap­jában már rteljeSajtétlték az ex- pontfedadaltokat. A negyedik ne­gyedévben izgultak azért, hogy lesz-e exportbővítés. Miután er­re lehetőség nyílt, a többlet- eredmény jóvoltából kedvezően alakult a nyereség. A [borászati íőágazalt Itéhát tavlaly alkalmaz­kodott a piaci kereslet szaka­szosságához. Külön témáiként fogtalkioztak a létszám- ás bérgazdálkodás­sal. Bustsi István munkaügyi osztályvezető elmondta, hogy a Gazdasági Bizottság határozata, illetve á Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium javas­lata alapján felülvizsgálták a munlkiáslétsijaámot. Alaposan megvitatták — a helyi kollek­tívákkal közösen —, hogy kiket érintsen a csökkentés. Tíz, nem Fizikai munkaikőrű, 27 állomá­nyon kívüli meHékfloglailikozá- 'sú dolgozót érintett az intézke­dés. Ezenkívül 24 személyt más munkakörbe irányítottak. Az Idén a létszám-felülvizsgálat, az ésszerű létszámcsökkentés és -átirányítás folytatódni fog, ez nem egy lezárt folytamat. A ren­delet értelmében ugyanis végre- kell hajítani a munkahelyek ésszerű Ikorszerűstíltésónek prog­ramját, hatékonyabban alkal­mazzák az anyagi ösztönzőket, takarékoskodnak eszközökkel, anyagokkal, költségekkel. Mivel ilyen intézkedésre a gazdaság életiében először ke­rült sor, sok félreértés is je­lentkezett. Ezeket a vállalat vezetése, a szakszervezett bizal­mi testületével együttműködve igyekezett (tisztázni. Az Idei terv céljait az össze­vont pártitaggyűlés határozatba foglalta, Valamennyi főáglazat- ban pontosították a tennivaló­kat. Erről beszélt Lippai László igazgatóhelyettes, alki elmondta, hogy folyamatosan elemezni kell a gazdálkodást és1 ezzel et- énhető. hogy ■ mindig tudják, hol és milyen intézkedésire van szükség a munka megjavításá­ra. A gazdasági eredmény ktf- aliakí|tásában az idén is döntő szerepe Yarn a borászati főága­zatiak. Az üzemfejleszítésit ás rekonstrukciót tovább folytat­ják- A VII. ötéves Iterv idősza­ka alatt bővítik a termékská­lát, az alaptevékenységen kívül, a kereskedelmi, az ipari és a szolgáltató. ágazatokat. Az idén 100 hektár szőlőt telepítenek. Jól szervezett és fegyelmezett munkával az idei nyereségtervet teljesíteni (tudják. A vitában felszólalók egyet­értettek az elhangzottalakal, Orbán Nándor, a vállalati szak- szervezeti bizottság titkára elis­merően nyilatkozott a vállalati vezetés és bizalmi testűiéit együt- működéséről. Az alakuló, első vállalati ta­nácsülésein az igazgató részére számos felaidlaftoit határoztak meg. Ezek teljesítéséről számolt be dr. Mészáros István, a gazda' ság igazgatója Megállapította, hogy sok segítséget kapott ah­hoz, hogy ilyen eredményekről számolhatnak be, az üzemi ter­melési érték meghaladja azegy- milliárd forintot. A követke­zőkben sem tudja egyedül meg­oldani a feladatokat, számít a dolgozó kollektívák támogatá­sára. K. S. 0 Az elmúlt év őszén meghirdetett hétvégi rakodási versenyben a gazdaság a harmadik helyezést érte el a* megyében. Eredményüket oklevéllel ismerte el a megyei szállítási bizottság. Képünkön az ipar­vágány, a konténerekkel. (Slavonits látván felvétele) f 7 5 ) — A rendőrségi kihall- gatás során készült jegyzőkönyvben az áll — kezd­te a bíró, de most szándékosan kerülte a vádlott tekintetét —, hogy amikor magú nősülni akart, ezt Kővári Imre meg­akadályozta. Tudna erről bő­vebben beszélni? — kérdezte, de most rá kellett emelnie a te­kintetét a férfira, s látta, hogy Sárosi szinte könyörgően néz rá. Ebből viszont leolvas­ta, hogy a vádlott észrevett va­lamit abból a tépelődésböl, ami foglalkoztatja. — Beszéljen erről! — biztatta a vádlottat, s a nyomaték ked­véért, szinte kérve bólogatott a fejével. — A Kerekes Rózsival mink nagyon jól megvoltunk, meg­értettük egymást, és nekem iga­zam is lett, mert hamarosan el­jutottak hozzá is a híresztelé­sek rólam. De ő nem hitte el ugye, mert ismert engemet. Csakis abba hitt, amit én mond­tam neki. — Maga szerint Kővári miért nem akarta, hogy megnősül­jön? — szólt közbe a bíró. — Ment akkor én ugye elköl­tözők a Rózsiékhoz, oszt 6 meg egyedül marad a tanyán, segít­ség nélkül. Ezért mindent el­követett, hogy ne tudjak meg­nősülni. A Rózsi engem felvi­lágosított, hogy a nősüléshez ml kell. ö megkérdezte valahol, és kiderült, hogy igazolvány szükséges. De nem tudtuk, hogy hol lehet olyat kapni, hol csi­nálják. így jutottam el a tanító úrhoz, akit Dudásnak hívnak. Bent lakott a faluban, de a Ró­zsiik tanyájától nem messze volt a szőlleje. Lestem, mikor jön ki. Hát egyszer sikerült ta­lálkozni vele. Elmondtam, mi a gondom. Ültünk a fa alatt, még cigarettával is megkínált. Meg­ígérte, hogy utána néz, s kér­dezte, hol lakok, mert majd el­jön, ha megtudott valamit. Kértem, ne jöjjön el, mert ne­kem abból nagy bajom szár­mazik, ha a gazdám megtud­ja, mit akarok. Inkább a Kő- zsiékhoz szóljon be. Kővárinak persze sok komája, ismerőse volt mindenfelé, és még 'nem is találkoztam újra a tanító úr­ral, ő már tudta, hogy a tanító úr az én ügyemben volt a ta­nácsnál, meg a rendőrségen. — A gazdám elővett és meg­fenyegetett Megverni ugye már nem bírt volna, hát azzal fenye­getett, hogy úgysem kapok iga­zolványt, mert nem vagyok ép­elméjű, és igazolvány az ilye­neknek nem jár, meghogy írni- olvasni sem tudok. De a tanító úr azért biztatott, és mellém állt. Jól kikérdezgetett, amit tudtam, elmondtam, de ez bi­zony kevés volt. Még az anyám nevit sem tudtam megmonda­ni, meg azt se, hogy hol születtem, meg melyik évben. Csak a nevemet tudtam, meg ezt, hogy melyik városban volt az árvaház. Még talán egy fél esztendő Is beletelt, mire a pa­pírokat be tudta szerezni a ta­nító úr, hogy kiválthassuk az igazolványt. — De ott meg azt mondták, nem adhatnak igazolványt, amíg be nem fejeződik az ügy. Milyen ügy, kérdezi a tanító úr. Hát kiderült, hogy a gazdám engem gondnokság alá akart helyeztetni, és ezért valami ügyet indított. Hamarosan jár­tunk a tárgyalásokra, még or­vossal is megvizsgáltattak, de az azt mondta, nem gyenge az én elmém, nem szabad gond­nokság alá helyezni. így aztán megkaptam az igazolványt, de jó sokára. Ekkor kerültem el a tanyáról egy munkásszállásra. Sárosi kérdően nézett a bí­róra, hogy folytassa-e, s ha igen, vajon mit mondhat még, miről kellene itt beszélni? A bíró az előtte halmozódó nagy iratcsomóban lapozgatott, s bár már jó néhányszor elol­vasta a jegyzőkönyveket, ítéle­teket, végzéseket, most új­ra azon tépelődött, hogyan volt lehetséges mindaz, amit ezzel az emberrel tettek, ami megtörtént? Hogyan foghatott hozzá tanács, bíróság ahhoz, hogy megvizsgálja: valóban gondnokság alá kell-e helyezni a majdnem harmincéves em­bert csak azért, mert nem ta­nult meg irni-olvasni? A lé­nyeg azonban nem ez, hanem az, hogy végül is helyesen dön­tött a bíróság. Arra lett figyelmes, hogy is­mét a sajnálat kerítette hatal­mába. Az az érzés, amely föl­mentést adhat a legnagyobb bún alól is, ami már közeli ro­kona a megbocsátásnak. Ugyan­akkor tudta azt is, hogy 6, mint bíró, mint a büntetőtanács el­nöke nem bocsáthat meg még akkor sem, ha emberileg meg­érti Sárosi Pétert, sőt, ha ma­gában kijelenti: ő is hasonlóan cselekedett volna. Erre a gondolatra megriadt, zavartan tekintett körül a te­remben attól félve, hogy vala­ki esetleg kiolvassa tekinteté­ből, viselkedéséből mindazt, ami átfutott az agyán De ter­mészetesen nem olvashatták ki. S amikor a jegyzőkönyvet dik­tálta, hangja ugyanolyan közö­nyösen *zengett, mint más egyéb ügyekben az eltelt esztendők folyamán. Csupán a pedagógus- nő vélt olyasmit hallani, mint­ha lágyabb, engedékenyebb volna ez a hang. Ott pedig, ahol Kővári gondnoksága alá he­lyezési törekvéseit foglalta ösz- sze a bíró, mintha elítélő hangsúly is vegyült volna a sza­vak közé. Mindez azonban csak egy pillanatig tűnt Így a népi úinöknek, addig, amíg a bíró újra nem fordult a vádlotthoz: — Hogyan került munkás- szállásra, kinek a segítségével, és ott hogyan élt? — Szintén a tanító úr segí­tett. Építkezésen dolgoztam, is hatan laktunk egy szobában. Megmondom én őszintén, hogy eleinte nagyon vágyódtam visz- sza a tanyára, és a többiekkel sokat beszélgettünk erről. Jó emberek voltak ezek énhozzám, mindegyik fiatalabb nálam (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom