Petőfi Népe, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-22 / 45. szám

1986. február 22. # PETŐFI NÉPE • 3 JÓ TELJESÍTMÉNY — MÉLTÓ DÍJAZÁS Brigád vállalkozás olajbányász módra Megújuló mozgalom A Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat Kiskunsági üzemében a napokban készültek el annak számbavételé­vel, hogy az 1985. évi, illetve a VI. ötéves tervben megha­tározott gazdasági célokat miként sikerült elérniük. A té­nyek elismerésre méltóak, hiszen a feszített tervfeladatok mindegyikét sikerült túlteljesíteniük. 1985-ben földgázból csaknem 52 millió köbméterrel, olajból pedig több mint hétezer tonnával többet hoztak felszínre az előirányzott mennyiségnél. A számok mögött azonban mindig emberek munkája húzódik n\eg. Ez esetben a nagyon nehéz, megemelt terv túlszárnyalását döntően a megújuló szocialista brigádmoz­galomnak tulajdonítja a KFV vezetése. Négy helyett egy nap alatt — Üzemünk mindig nagy fi­gyelmet fordított a szocialista brigádok versenymozgalmának továbbfejlesztésére — tájékoztat kiskunhalasi irodájában Roko­lya Ferenc, az üzem munkaver- seny-ti tikára. — Ügyelünk arra, hogy minél kevesebb legyen a formális elem. Folyamatosan ke­ressük a megújulás lehetőségét. E törekvésnek megfelelően dol­goztuk ki a gazdasági vezetés és a brigádok között kötendő vál­lalkozási szerződések rendsze­rét, amelyhez a SZOT és a KISZ KB 1054/1984-es együttes hatá­rozata biztosította az alapot. Ez kimondja, hogy olyan új verseny- formákat kell kialakítani, ame­lyekben a vállalások konkrét feladatok megoldására irányul­nak. Már 1984 elején ajánlatot tet­tek a kollektíváknak különböző sürgős, kiemelt munkák elvég­zésére. A szerződés minden eset­ben tartalmazta a feladat pon­tos leírását, a határidőt. A fel­tételek teljesítése esetén kifizet­hető jutalom összegét is feltün­tették. Rokolya Ferenc stencilezett pa­pírok között kutat, hogy konkrét példákkal is alátámassza az el­mondottakat. A Bánki Donát szocialista brigád két szerződését választja ki a többiek közül. — Az üzem egyik kiemelt mun­kája volt 1984—85-ben a komp- resszorozási program beindítása — magyarázza. — Erre több vál­lalkozási szerződést is kötöttünk. Legtöbbet a Bánki Donát bri­gáddal. A huszonhárom fős kol­lektíva tavaly ősszel 90 ezer fo­rintot vehetett fel egy 46 nap alatt elvégzett munkáért. Ugyan­csak fontos, hogy a berendezése­ket egyik fúrási helyről a má­sikra minél rövidebb idő alatt átszállítsuk. A vállalat fúrási főosztálya egy berendezés átszál­lítási határidejét négy napban határozta meg. Ezt vállalásokkal egy napra sikerült leszorítani, s így hamarabb meg lehetett kez­deni az összeszerelést is. A szál­lításban elsősorban a Rakéta, a szerelésben pedig a Zalka Máté szocialista brigád jeleskedett. A zalkások épp itt a közelben, az R—61-es fúrótoronynál dolgoz­nak. Látogassuk meg őket! A délutáni napsütésben Kis­kunhalas határában feltűnik a fúrótorony, amely . méltóságtel­jesen tekint le a körülötte di­dergő fákra. Az acélmonstrum lábánál Molnár Tibór fúrómes- ter, a brigád vezetője siet elénk. Szíjas, kemény, szűkszavú em­ber. Már 27 esztendeje dolgozik a szabadban a különböző fúrá­soknál. Az adott szó kötelez — Az elmúlt évben minden átszerelésre szerződést kötöttünk az üzemvezetővel — mondja a brigádvezető —, ilyenkor min­dig a Rakéta brigáddal is ké­szült megállapodás, mert ők szál­lítanak, mi pedig szerelünk és rakodunk. Jól ki kell egészítenie a két csapatnak egymást, mert például a gépház elemeit a Ra­kéta darusai emelik ki, miköz­ben mi szétszedjük. Néha már egymás gondolatait is kitalál­juk. így nem csoda, ha egy-egy ilyen gépházat akár három óra alatt le tudunk bontani. Mondanivalóját illusztrálva a gépházhoz vezet. Szinte hihetet­len, hogy ezeket a dübörgő gép­óriásokat ilyen rövid idő alatt ízekre szedik. — Nem mindig tudjuk ilyen hamar elvégezni a munkát — teszi hozzá elgondolkodva Mol­nár Tibor. — Sokáig emlékeze­tes marad valamennyiünknek az a két évvel ezelőtti február, ami­kor Tompán sártengerben kel­lett szerelnünk. Egy-egy kocsi elé három lánctalpast is be kel­lett fogni, mert tengelyig süly- lyedt. A csizmaszáron befolyt a sár. Veszélybe került a vállalá­si határidő. Nem gondolt már senki a pénzre. Egy volt a fon­tos: amit megígértünk, teljesíte­ni akartuk. Az aláírásunk ott volt a papíron, s az adott szó kötelezett. Végül nem vallottunk szégyent. A beszélgetés végeztével fel­kísérem , a munkapadon lévő kapcsolószekrényhez. Ez a fúró­mester álláshelye. Gyorsan, fi­gyelmesen, precízen dolgozik. Emelő- és fékkart mozgat, pe­dálba tapos. Mozdulatai nyomán a csigasor segítségével megemel­kednek, majd lassan eltűnnek a föld gyomrában a sorban oda­készített 28 méteres acélcsövek. Ahogy ők mondják: „fúróruda- zatot építenek a lyukba.” Már enyhén alkonyodik, mi­kor elindulunk a szanki telep felé. Ütközben több fúrótornyot hagyunk magunk mögött. Az egyiket, bokáig gázolva az ol­vadó hólében, éppen szétszedi egy brigád. A karcsú építmény hamarosan új helyre költözik. Még több kilométerre lehetünk Szánktól, amikor megpillantjuk a már jelképpé vált, vörösen lo­bogó gázfáklyát. A telep elüt a többi olajos, gázos munkahely­től. Sokkal inkább hasonlít egy vegyiüzemre, nagy üvegcsarno­kaival, csillogó tartályaival, cső­kígyóival. Egy új, hatalmas ko- polittal borított épület köré ke­rítést húz néhány munkás. — Ez a kompresszortelep gép­csarnoka — mutatja Rokolya Ferenc. — Itt találhatók azok a gépek, amelyek segítségével a mezőn lévő alacsony- és közép- nyomású gázokat eljuttatjuk a távvezetékbe. Ebben az épület­ben dolgozik a Bánki Donát bri­gád. Ki mennyit érdemel A meleg helyiségben hangosan brummognak a kompresszorok. Csupán az egyik megbontott hol­land gép pihen. Nem így a raj­ta tüsténkedő munkások. Cson­tos Zoltán csuklóját nyújtja be­mutatkozáskor, vigyázva, nehogy beolajozza ruhám. Majd Lovas János csoportvezető is hozzánk csatlakozik. Néhány percre át­sétálunk a közelben lévő csön­des irodába. — Az előbb látott holland gé­pet szintén vállalkozási szerző­dés alapján újítjuk fel — kezdi a beszélgetés Csontos Zoltán. — A megállapodás szerint a meg­bontást követően hat hét alatt üzemelnie kell. Már egy hónap­ja bütykölünk rajta, de van még mit csinálni. Olyan aprólé­kos munka, hogy magunk nem is győzzük. Két másik brigád is betársult. Ezekben a vállalkozá­sokban az a jó, hogy előre tud­juk, mit várnak tőlünk, meny­ét Igyekeznek a kompresszor felújításával, mert egy-egy ilyen be­rendezés naponta kétszáznegyvenezer köbméter földgázt képes eljut­tatni az országos hálózatba. nyiért. Az sem lényegtelen, hogy a pénzt nem év végén, hanem rövidesen, a munka elvégzése után megkapjuk. — Persze, differenciáltan oszt­juk el — egészíti ki Lovas Já­nos. — Az áttelepítések során naponta jegyezzük, ki mennyit dolgozott, s a végelszámolásnál a brigádvezetővel és a szakszer­vezeti bizalmival csinálunk egy előkalkulációt. Majd brigádgyű­lést tartunk, ahol megbeszéljük, ki hány forintot érdemel. — Itt most kellemesebb dol­gozni — mondja Csontos Zoltán. — A kompresszorok technoló­giai rendszere azonban kinn a szabadban van. Bizony, a nagy hidegben előfordulhat elfagyás. Akkor aztán melegíthetjük a • Molnár Tibor fúró- mester: — Sokáig em­lékezetes marad va­lamennyi­ünknek az a két évvel ezelőtti feb­ruár! • Sokszor igen mosto­ha körül­mények közt kell a brigádok­nak /szét­szerelniük a fúróbe­rendezése­ket. csövet, hogy biztosítani tudjuk a folyamatos termelést. — A mi brigádunk elsősorban a kompresszorok határidő előt­ti áttelepítésében ért el komoly sikereket — veszi át a szót Lo­vas János. — Minden óra, min­den nap számít, hiszen egy be­rendezés napi teljesítménye két­száznegyvenezer köbméter. Ha csak egy napot nyertünk, máris ennyivel több gázt tudunk az országos távvezetékbe juttatni. Csupán összehasonlításként mon­dom: évente egy lakásban négy­ezer köbméternyi gáz sem fogy el! Az utóbbi időben számtalan­szor hallhattunk olyan vélemé­nyeket, amelyek szerint a szo­cialista versenymozgalom kiful­ladt. Sokan azt tartják, a vgm- ekkel nem tudnak versenyre kel­ni. A KFV kiskunhalasi üzemé­ben bebizonyították ennek az el­lenkezőjét. Az új vállalkozási renddel gazdagodott, színesedett és megújult a mozgalom. A kol­lektívák elé olyan célokat tűz­tek ki, amelyekkel azonosulni tudtak. Végül, de nem utolsósor­ban: keresték és megtalálták, mi­ként díjazhatják méltóképpen a kiemelkedő teljesítményt nyúj­tó közösségek munkáját. A ha­lasi példa eredménye pedig nem­csak a brigádtagok, hanem az egész ország hasznára válik. Gaál Béla KÉTSZÁZ NYILVÁNOS ÁLLOMÁS - NE KELLJEN SOKAT GYALOGOLNI \4a már Bács-Kiskun összes községé- v* ben van segélyhívó (telefon, és to­vább bővül a nyilvános állomások háló­zata is. Ez utóbbiakról pénzbedobós nél­kül lehat hívni a mentőt, la tűzoltóságot és a rendőrséget. A tavalyi fejlesztésekből és az idei el­képzelésekről Ujszászi Imre, a Bács-Kis- kun Megyei Távközlési Üzem helyettes ve­zetője adott tájékoztatást. — Tulajdonképpen hány nyilvános te­lefon van Bács-Kiskunban? — A tavalyi negyvennel együtt már két­száz. Olyan területekre is szereltünk fel az elmúlt évbern, ahol korábban nem volt erre lehetőség. Kihasználva az új közpon­tok bekapcsolását, Kiskunfélegyházán 13 új nyilvános állomást létesítettünk. Kecs­Telefon-tervek keméten 9-cel, Tiszakécsfcén 5-tel, Baján 3-maii, Jánoshalmán 2-vel, a Tőserdőben, Nyárlőrincen és Kiskunmajság eggyel nőtt a nyilvános készülékek száma. — Több esetben mi is szóvá tettük: saj­nálatos, hogy a segélyhíváskor is be kell dobni a pénzt e készülékekbe. — A bajai és a kiskunhalasi körzetben — olyan műszaki okok miatt, amelyeket nem áll módunkban megváltoztatni — ez ugyan valóban így igaz, de a beszélgetés végén ezek a készülékek is visszaadják az érmét. A többi helyről pedig a kétforin­tos bedobása nélkül lehet tárcsázni a 04, a 05 és a 07 számokat. — Merre tovább? Mik az idei terveik? — összesen 36 új nyilvános állomás lé­tesítésével számolunk. — Elárulná, hogy hol? — Hajóson, Ágasegyházán, Tiszaialpá­ron, Lakiteieken (Kapásiafubam), Kerek­egyházán, Városföldön, Kunszentmiklóson, Solton, Kuntfehértón, Kalocsán, Kiskunha­lason és Kecskeméten. Ma már nemcsak a mennyiségi, hanem a minőségi fejlesztés­re is gondolhatunk, ezért lesz olyan köz­ség, ahol az év végére 2—3 nyilvános ál­lomás is működni fog, ami azzal az eilőny- nyel jár, hogy nem kell kilométereket gyalogolni a telefonig. Ezek a készülékek természetesen nemcsak segélyhívásra al­kalmasak. hanem bel- és külföldi távol­sági beszélgetésekre is. (Ballai) MEGKÉRDEZTÜNK SZÓT-TAGOKAT Munkakongresszus után — a munka társadalmáért A szakszervezetek 25. kongresz- szusának résztvevői otthonosan érezték magukat a budapesti Dó­zsa György úti mozgalmi épület­ben, az Építők Székházában. Pil­lanatonként észlelhették a rende­zők körültekintő figyelmességét. A Gorkij fasori főbejáratnál a szakszervezetek történetére v,isz- szapillantó kiállítás, különféle szakmák ajándékainak bemuta­tója fogadta a látogatókat. A Nép- szava-kiadványokat is sokan né­zegették. Olvasmányélményeim, időseb­bek visszaemlékezései alapján mégis hiányoltam a szükséges hi­vatalos formaságokat átmelegí­tő hangulatot, a hagyományok erőteljesebb érvényesítését. El­hallgatnám kis csalódásomat, ha nálaim is korosabbak eloszlat­ták volna vágyakozásomat. Bizony, azt mondogatták, hogy szívesen énekeltek volna emlék­idéző mozgalmi dalokat. Alkalom is kínálkozott a tanácskozás egyet­len, néhány perces technikai kényszerszünetében. Valaki ja­vasolta is: daloljunk! De nem volt, aki elkezdje ... Az első hozzászóló Bischof Antal bányász kapta talán a legnagyobb tapsot. Adjuk vissza a tisztességes munka, a jó munkás becsületét, a munkahe­lyen ismerkedjenek meg egy-egy üzem valódi helyzetével, a dolgo­zók véleményével, munkakörül­ményeivel a vezetők — követelte kemény céltudatossággal. Meg­győző példákkal, erős érvekkel szólította változtatásokra az il­letékeseket. Személyes ügy in­dulatával, a munkásság történel­mi felelősségtudatával, köntörfa­lazás nélkül beszélt. Minden sza­vából érzett: akar valamit. Bízott abban, hogy fölszólalása is előre­viszi ügyeinket, hitt szavai dolgo­kat mozdító erejében, igazában. Miféle műszer mérhetné a te­rem hangulatát, a csaknem nyolc­száz küldött, négyszáz meghívott közérzetét? Problémaérzékeny, cselekvésre ösztönző, önvizsgá­latra késztető, aktivizáló, jól elő­adott felszólalások közben szin­te megsűrűsödött a levegő. „Mint­ha szivemből szólt volna” — Így érezték százan és százan. Lany­hult a figyelem, unalom terjen­gett, ha szólamokkal, semmitmon­dó, magyartalan szónoklattal pocsékolták az fflőt. Szívesebben vennék a dadogó, akadozó, de hiteles munkahelyi tapasztalato­kat közvetítő, netán vitatható fel­szólalást az agyonfésült, eligazí­tó konkrétumoktól megfésült brosúrakivonatoknál — ezt vél­tem kiolvasni a hallgatóság arc- kifejezéséből. Megyénkbeliek véleménye Három ifjú hölgyet mutat be Rigó Sándor, a MEDOSZ Bács- Kiskun megyei titkára, kongresz- szusi küldött. Közülük a lajosmizsei Suba Béláné, a Vízgépészeti Válla­lat gépkönyvelője a legcrttho- nosahb a szakszervezeti szék­házban. A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának tagjaiként hívták meg a XXV. kong­resszusra, jó néhányszor járt már itt. Bischof Antal fölszólalá- sát végigjegyzeteLte: szerinte is fontos problémákról szólt. Sajnál­ja, hogy — legalábbis beszélgeté­sünkig — kevés szó esett az ifjú­ságról. Barta Irén — már tudja, hogy neve a SZOT-tagok jelölőlistáján, szerepel — Izsákról érkezett. Jól ismeri a mezőgazdaság sajátos le­hetőségeit, gondjait. Helytelení­ti az indokolatlan túlóráztatáso­kat, de maga is úgy véli, hogy nem alkalmazható mindenütt — például a mezőgazdaságban sem — a napi nyolcórás munka­idő. Szerencsére senkit sem kell meggyőzni szüretkor és más mun­kacsúcsoknál a hosszabb munka­idő szükségességéről. A MEDOSZ küldöttjeként került a tanácskozásra a Kiskunhala­si Állami Gazdaság raktárvezető­je, Mazányi Gézáné. Neki azért tetszett a bányász mondandója, mert szakszervezeti szempont­ból a legfontosabb tennivalókra összpontosítva, divatos, magyar­talan szólamok, kifejezések nél­kül fejtette ki gondolatait, ö is szívesen hallott volna többet a kertészeti ágazatról. .Mivel — mint az utosó napon kiderült — ő is tagja lett a mozgalom legfőbb irá­nyító testületének, SZOT-tanács- kozásokon személyesen is ismer­tetheti véleményét, javaslatait. Egyetért az írásos és szóbeli be­számolóban, a küldöttek megnyil­vánulásaiban kifejeződött alap­elvekkel Princz László, Bács- Kiskun megyei SZMT-titkár, meghívott. Valóban csak a gaz­dasági megújulás adhat alapot életkörülményeink, szociálpoliti - kánk lényeges javításához. Azt is helyeselte, hogy a többnyire indo­kolt igények bejelentésével együtt a szakszervezeti tennivalókról, a munkások, értelmiségiek mind­ezekkel ‘kapcsolatos kötelessé­geiről is szóltak. Joggal bírálta — hangsúlyozta — a döntések elhú­zódását többek között a Láng­gyári küldött. A vezérigazgató forgácsológépe — Ki dolgozik most olasz for­gácsológépén? — kérdeztem az egyik szünetében Horváth Ede Ál­lami-díjas munkás-vezérigazga­tótól, akivel hajdanán egy mű­helyben dolgoztam a győri vagon­gyár autógyárában. Jól emlék­szem: a művezetői irodától indu­ló gépsor szélén formálta a hát­só kerékagyakat, előbb egy, majd két gépen. Felcsillanó szemekkel, érzé­kelhető örömmel emlékezett az 1949-es nagy munkaversenyre. — Rá sem ismerne a régi gyár­ra. A futóműgyárban évente 250 ezer készterméket állítanak elő. Jöjjön el egyszer, nézze meg! Elégedett, boldogságot tükrö­ző arcára pillantva az annak ide­jén szajkózott jelmondatra gon­doltam: A munka nálunk becsü­let és dicsőség dolga, örültem volna, ha Horváth Ede és a mun­ka más hősei kedves közvetlenül, a szónoki emelvényről is hirdet­ték volna az embert formáló cse­lekvés szépségét. Így is biztató: a munka szó hangzott el legtöbb­ször a kongresszuson. Indulatokat váltott ki a bérkérdés, a helyen­kénti pazarlás, a lakáshiány, a kivagyiság, a bürokrácia. A fo­lyamatos, hatékony, célszerű mun­kát akadályozókat, nehezí tőket bírálták a legkeményebben. A küldöttek többségére jellem­ző tenniakarás, munkakedv is tükrözte: még mindig vannak tar­talékaink a munka társadalmá­nak felépítéséhez. Óriási erő Ezért tapsolt lelkesen a kong­resszus Gáspár Sándor zárósza­vainak: „A kongresszus is mu­tatta, hogy a magyar szakszerve­zeti mozgalom óriási erő. Hatal­mas érték az, ha a szakszervezeti mozgalom a maga eszközeivel megfelelően közreműködik óm­nak a teljesítésében, hogy min­den munkahelyen jobban használ­ják ki a meglévő lehetőségeket”. * * * Az újságíró örömmel tudatja be­számolójának, jegyzeteinek1 be­fejezéseként, hogy a Bács-Kiskun megyei küldöttek közül Barta Irént, az Izsáki Állami .Gazdaság laboránsát, Felvidéki Istvánnét, a Bajai Kisegítő Iskola gyógypeda­gógusát, szakszervezeti bizalmit, Hockné Miklós Melindát, a Kecs­keméti Mezőgép Vállalat tervező- elemzőjét, a vszb közgazdasági bi­zottságának tagját, dr. Kőrös Gás­párt, az SZMT vezető titkárát, Krieg Csabánét, a Bács-Kiskun Megyei Műanyag- és Gumifeldol­gozó Vállalat minőségi ellenőrét, a szakszervezeti bizottság tagját, Mazányi Gézánét, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság raktárvezetőjét, a MEDOSZ megyei bizottságának tagját, Szabó Tibort, a Kecskemé­ti Baromfifeldolgozó Vállalat mű­vezetőjét, az ÉDOSZ Ifjúsági bi­zottságának tagját, Varga Ilona Évát, a MÁV Kecskeméti Körzeti Üzemfönökség kiskunfélegyházi ál­lomása forgalmi szolgálatte­vőjét, szakszervezeti blzalmihe- lyettest, a Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa tagjává választották. Heltai Nándor Ön szépet vásárolni? Ha most vásárol csempét és padlólapot az Alföldi Tüzép telepein, mintaboltjaiban, és a kecskeméti Fészek Áruházban, akkor a szezonárhoz képest, 15 százalékkal olcsóbban vásárolhat. Az Alföldi Tüzép nagy választékkal várja vásárlóit. 392 14kav olcsón

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom