Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-28 / 23. szám

1986. január 28. . @ PETŐFI NÉPE * VÁLTOZATOS KÉPZŐMŰVÉSZETI PROGRAM 0 Bodor Miklós grafikája. Tárlatok tavasszal r Gazdag kínálattal várják a művelődési intézmé­nyek a képzőművészet barátait 1986 tavaszán. Mit ígér a program? Ezt kérdeztük meg a Bács-Kiskun megyei Tanács művelődési osztályán. KECSKEMÉTEN, az Erdei Ferenc Művelődési Központban februárban Bozsó János festményei­ből rendeznek tárlatot. Márciusban a tavaszi fesz­tivál helyi eseményeit két festészeti bemutató is gazdagítja: Szervátius Tibor és Szász Endre alko­tásait láthatjuk majd. Áprilisban Fejér Csaba és Faragó Miklós hozza a hírős városba festményeit. Májusban viszont a Bács-Kiskun megyében élő és alkotó grafikusok mutatkoznak be közös kiállítá­son. Az év hátralevő részében lesznek színvonalas programok: a nagybaracskai szoeiofotósok, a zo­máncművészeti alkotótelep művészei, Bodor Mik­lós grafikus-, Pálfy Gusztáv szobrász- és Vincze • László fotóművészek munkái mellett a szentendrei és a kecskeméti művésztelep retrospektív kiállítá­sa, valamint az NSZK-désign ígér érdekességeket. Ugyancsak a megyeszékhelyen, az SZMT Műve- , lődési Központban március 13. és 23. között Törő- csik Jolán iparművész gyűjteményes kiállítására várják a tárlatlátogatókat. A Dutép munkásszálló­ján februárban Csáky Lajos grafikáit, márciusban pedig Goór Imre festményeit állítják ki, s a ké­sőbbiekben is a megyei művészek munkásságát kívánják megismertetni a közönséggel. A Szalvay Mihály Úttörő- és Ifjúsági Otthonban március 15-től 30-ig az országos szobajáték- és játszótéri pályázat legötletesebb anyagaival ismer­kedhetnek meg fiatalok és idősebbek. BAJÁN, a József Attila Művelődési Központ ki­állítási programjában szintén sok értékes és érde­kes bemutatkozás várható. Februárban Szurcsik János festőművész gyűjteményes tárlata, március­ban a Fejes István-emlékkiállítás lesz látható. Áp­rilisban Sárkány Anna, Májusban M. Szabó Ist­ván alkotásait tekinthetik meg a bajaiiaik. A nyári és őszi tárlatnapló előjegyzésében Udvardy Erzsé­bet, Klossy Irén, Cs. Nagy András, Osváth Mária, Széchenyi Lenke neve szerepel, KISKUNHALASON, a Gőzön István Művelődési Központ Csontváry Stúdiójában az év második hónapjában, az Élő múlt elnevezésű sorozatban Makoldi Sándor és Makoldi Gizella Hunor és Ma­gyar nyomában címmel állít össze tárlatot a gyer­mekek rajzaiból, festményeiből. Ezt követően, már­ciusban Túri Endre zománcképei a jelent és a jö­vőt elevenítik meg. Áprilisban Dómján József szí­nes linómetszeteit tárják közszemlére, amelyek magyar népballadák illusztrációiként készültek, májusban pedig Berki Viola könyvillusztrációit. A Szilády Galériában februárban Benedek György, áprilisiban Korga György festőművész képeit te­kinthetik meg az érdeklődők. A KALOCSAI városi kiállítóteremben március 18-tól április 30-ig klasszikus indiai selyemfest­mények csodálhatok meg, május 20-itlól június 1-ig pedig a III. Országos Alktfotókiállítás szerepel a programban, amely jelenleg Oroszlányban látható. KISKŐRÖSÖN, a Petőfi Sándor Művelődési Köz­pontban márciusban Várkonyi János festőművész, májusban Gy. Kamarás Katalin kerámikus alko­tásaiból rendeznek tárlatot. A KISKUNFÉLEGYHÁZI Móra Ferenc Műve­lődési Központban április 3-ra tervezik Kardos Mária kerámikus kiállításának megnyitóját. A dísztárgyak és használati eszközök egy hónapig tekinthetők majd meg. SOLTVADKERT művelődési házában Bőd Éva kerámikus és Golarits Erzsébet textiltervező ipar­művész márciusiban vendégeskedik. KUNSZENTMIKLÓSON, áprilisban Dinnyés László festőművész képeit mutatják be az Általá­nos Művelődési Központban. A SOLTI művelődési ház tavaszi ajánlata: Bahget Iskander fotóit márciusban mutatják be. Terveikben szerepel még Bozsó János festőmű­vész meghívása is. B. T. Nincs panasz? Két hete megjelent írásunk — ösztöndíj — más nézőpontból — több . olvasónk kedélyét felborzol­ta. Kislánya becsületét védve aggódó kecskeméti anyuka kereste fel szerkesztőségünket: — írjuk meg, nem gyermeke panaszkodott — miért ne hin­nénk el neki? — kitűnő mesternőjére. (Megnyug­tatására közöltük: nem is megyeszékhelyi tanin­tézetben szereztük információinkat.) Tudunk olyan iskoláról — ugyancsak Kecskeméten —, ahol a kisiparos keze alatt tanuló diákok a faliújságra tűzték a cikket, biztatva bennünket a folytatásra. Ök föltehetően kevésbé elégedettek helyzetükkel... Kártékony általánosítással is vádoltak minket, mondván: a maszekok többsége tisztességesen bá­nik a tanulókkal, rendesen' fizeti a megérdemelt ösztöndíjat. Ez utóbbit semmiképpen sem tagad­va — nem utolsósorban a „visszhang” alapján — mégis úgy véljük, nem egyedi jelenségről adtunk hírt. — De mi cCvéleménye erről a kisiparosok érdek- védelmét és felügyeletét ellátó KIOSZ-nak? — Hozzánk egyetlen panasz nem érkezett ez ügyben — mondja a megyei szervezet munkatársa, Paksi József, s vaskos iratköteget nyújt felém. — Nézze, ebben minden megtalálható á tanulók kö­telességeiről és jogairól, kezdve a gyakorlati napok megengedhető munkaidőtartamától a kedvezmé­nyes étkeztetésen át — amit természetesen a kis­iparosnak kell biztosítani — az ösztöndíjig. Ezt minden év elején ismertetjük a szülőkkel. Ha a későbbiekben bánmilyen észrevételük lenne ezzel kapcsolatban, jeleznék nekünk. Az igaz, hogy ta­lán a távolságok miatt — hiszen 15 alapszerveze­tünk van csak a megyében — nem túl nagy az érdeklődés az ilyen KIOSZ „szülői értekezletek” iránt. — Maradjunk az ösztöndíjaknál. Értesülnek-e önök a járandóság mértékéről, átadásáról? — Az összeget — elsősorban a tanulmányi ered­mény alapján — az iskola állapítja meg, értesíti ' erről a kisiparost, aki havonta „folyósítja” a pénzt. Az átvételről a diák elismervényt ír alá. El kell még mondanom, hogy a kötelező „fizetésen” túl a mesterek adhatnak — jogszabályban meghatáro­zott mértékű — jutalmat is tanulóiknak. A hiány­szakmákra jelentkezőknek pedig — velünk kötött társadalmi-tanulmányi szerződés alapján — külön juttatás jár. — Adhat, jár... De megkapják-e ezt az arra érdemesek? Beérkeznek-e ide például az .ösztön­díj átvételét igazoló bizonylatok? — Nem. Erre eddig nem volt szükség, és semmi okunk sincs, hogy azt higgyük: a jövőben lesz. Nem is vagyunk az írásos ellenőrzésre berendez­kedve. — Azt azért elhiszi, hogy nem megy minden olyan rendben, ahogy innen a látszat mutatja? Bi­zonyára ön is hallott már — természetesen a di­vatszakmákban — felvételi csúszópénzekről, hall­gatólagos megállapodásokról... N — Mindez jogellenes, és hangsúlyozom: hivata­losan nem tudok ilyesmiről. A KlOSZ-nál senki nem tett panaszt. — A diákok félnek, hogy kirúgják őket... — Erre is rendelet van: a tanulót nem lehet in­dokolatlanul elbocsátani. — De ön is tudja, mit jelent a főnökkel — aki­től a diákok mégiscsak a szakma fortélyait sze­retnék ellesni — szembeszállni... Ha valaki mégis bátorkodna erre, mit a teendője? — Először is iskolai gyakorlatvezető tanárának kell szólnia. Ö továbbíthatja az ügyet hozzánk. Mi a legkisebb panaszt, észrevételt is kivizsgáljuk, s ha jogosnak ítéljük, orvosoljuk. Összeállította: Szabó Klára fiatalokról - fiataloknak . -i , - — - - ■ ■ ■ — Tizenéves kongresszusi küldött A közelmúltban rendezték meg a MEDOSZ kongresszusát, ame­lyen — megyénk 26- fős. delegá­ciójával — részt vett a kóskunha- lals> II. Rákóczi Ferenc Szakkö­zépiskola .harmadikos diákja, Torma Judit is. — Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy ilyen fiatalon el­jutottam erre a fontos esemény­re. Lelkesen készültem rá, úgy volt, hogy hozzá is szólok majd a vitához. De azután — időhiány miialtt — nem kaptám szót. — Mit mondtál volna el a ple­num előtt? •— Elsősorban saját iskolám példáján keresztül azt: hogyan dolgozhatnák jól a legfiatalabbak a szakszervezetben. Elgondolkod­tatott ugyanis aiz írásos jelentés a megyei helyzetről: „a tanulók száma, aktivitása a szakszerveze­ti mozgalomban nem növekedett olyan mértékben, ahogy ez kívá­natos lenne.” Azért lepett ez meg, merít nálunk százszázalékos a szervezettség, és — alhoigy mon­dani szokás — zajlik az élet is. — Hogyan? — Tevékenységünk egyik terű-* lete a hagyományápolás. Hat év óta' sikeres az elsősök beilleszke­dését segítő egésznapos, várost-, iskolát bemutató tanévnyitó ün­nepély. Aztán, ebben az évben negyedszer rendeztük meg a MEDOSZ Kupa túra-akadály ver­senyt, melyre három megyéből Itöbib mint kétszáz tanuló érkezett hozzánk. Több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a Rákóczi Kupa teremlabdarúgó-itoma, erre az ország minden részéből elkül­dik versenyzőiket a mezőgazda­sági iskolák. A múlt évben tisz­telegtünk iskolánk névadójának emléke előtt, halálának 250. év­fordulója alkalmából. Országjáró­ink — Rákóczi nyomán '— Sáros­patakon., Ungváron és Borsiban jártak. Útjukra magúikkal hívták azokat az 'iskolákat is, amelyek a . kuruc korból választottak, név­adót. — A szakszervezet egyik leg­fontosabb tevékenysége mégis az érdekvédelmi munka. Ez hogy megy nálatok? — Bizalmijaink véleményére számítanak minden olyan döntés­nél, amelyek tanulóinkat érintik. Részvételük nem formális, az is­kola vezetősége figyelembeveszi javaslataikat.' —• Milyen új lehetőségeket nyújt az ifjúsági tagozattok létre­jötte? — A tanulói aliapszer vezethet egyik legfontosabb feladatunknak a iKISZ-ben aktív munkát nem végző fiatalok pártfogását, segíté­sét tartjuk. Tevékenységünk szé­lesítésére ösztönöz a KISZ mun­kastílusában várható változás is. A megalakuló diákkörök munká­ját eredményesen segítheti ’ a tanulói alapszervezet. Nemcsak a mozgósításban, hanem a tar­talmi munka támogatásában is Most gondolkodunk rajta, hogy — az iskolai sajátosságok figye­lembevételével — érdemes lenné nálunk is megszervezni a szo­cialista bnigádmozgalmait. Fonto­lóra kellene azt is venni, hogy mindezt mennyiben javít­hatná, ha — a KiISZ-hez hason­lóan — az átlagosnál többet se­gítő tanárok órakedvezményben részesülhetnének. Megérdemelnék, hiszen segítség®, tapasztalatuk eddig is hozzájárult, hogy isko­lánkban a fiatalok körében ekko­ra az érdeklődés a szakszervezeti mozgalom iránt. Sz. K. ŰTIKÖNYVALKOTÓK ÉS -OLVASÓK BARÁTI KÖRE Panoráma klub Elsősorban a hazai turizmus iránti érdeklődés növelésére, a kiadó, az olvasók és a szakírók, külső munkatársak kapcsolatai­nak erősítésére alakította meg a Medioinla Könyvkiadó Panoráma szerkesztősége olvaisóíklubját. Az1 'is szeretnék, hogy a külföldre utazók miég tartalmaisabbán tölt­sék el szabadságukat. Ezért a ta­gok előjegyzéssel biztosíthatják a részükre megküldött előzetes megjelenési jegyzékből nekik megtetsző kiadványoikat. Szerző— olvasó-találkozókon és más fóru­mokon módöt teremtenek olvasói vélemények elmondására, megis­merésére. A kiadó elkészítette különböző sorozatainak összesítőjét. A Nagy útikönyvek közül az Ausztriát, az Itáliát és hazánkat bemutató bi­zonyult a legkelendőbbnek. Hét—• hét kiadás került ezekből az üz­letekbe. a könyvespolcokra. Ta­valy adták ki a Dánia, az Európa? miniállamok és a Mexikó című útikönyvét, ebiben ’ az évben a Kanadát és a Közép-Amerikát ismertető kötetekét .adják ki. A Külföldi városkalauzok soro­zatból a Prágát, a Rómát bemu­tató könyvek negyedik kiadásához is nehéz hozzájutni. 1985-ben a Nyugat-Berlinbe és Pozsonyba utazók is városismertetővel föl­szerelve utazhattak. Idén hagyja el a nyomdát a Leningrad negye­dik, a Bécs harmadik és a Kassa első kiadása. A Dunakanyar ért meg leg­több kiadást — négyet — a Mini útikönyvek közül. A népszerű Szlovákiai utazások és az Utazá­sok Erdélyben-t is negyedszer je­lentetik mleg 1986-ban. A földgümbüs (kis) útikönyvek mintha „kifutották” volna magu­kat. Az elmúlt évben csupán A bolgár tengerpart-tal jelentkezett a Panoráma, erre az évre nem jeleznek új kiadványt. A legutóbbi Kecskemét, Székes- fehérvár, Szentendre, Szombat­hely kötet után erre az eszten­dőre a Szeged második kiadását jelzi a Panoráma. Az egy-egy ország, táj. törté­nelmi esemény, históriai szemé­lyiség földrajzi kapcsolatait, kö­tődéseit érzékeltető sorozatból ta­valy A két Hunyadi, Az őshazá­tól a Kárpátokig és a Török ha­dak Magyarországon bővítette a könyvkínálatot, 1986-ban adják ki asz Álmos, aZ áldozat című kö­tetet. iDr. Buda Bulcsu, a kiadó fő- szerkesztője szerint a klub első összejövetelét még ebben a ne­gyedévben megrendezik. H. N. omodi Bálint meg Kállai Sándor nagyon jó bará­tok voltak. A tanyákon mindenki tudta róluk. hogy még csak egy parányi össze- . koccanás sem fordult elő soha köztük, nemhogy hangos szó­váltás. Egy munkahelyen dol­goztak, egy dűlőben laktak, s még a házasságukat is úgy in­tézték, két évvel ezelőtt, hogy egy napon tartották az eskü­vőjüket. Éppen ezért volt nagy a cso­dálkozás, amikor az egyik hét­végén Somodi Bálint így szólt Kállai Sándorhoz az italbolt­ban. — Béküljünk kil — Nem bánom — vonta meg a vállát Kállai Sándor. Rendeltek kétszer két deci vörösbort, összekoccintották a a poharaikat, és szép lassan megiszogatták, ami benne volt. A többiek nem szóltak, csak gyanakodva lestek feléjük. Amikor elfogyott a boruk, Somodi Bálint ránézett Kállai Sándorra. — Haragszol még? — Én egy kicsit még igen. Üjabb két deci bort rendel­tek. — Akkor? Béküljünk? — Béküljünk! — ütötte oda a poharát Kállai Sándor a So­modi Bálintéhoz. Addig-addig békülgettek, míg végül tényleg nagy egyetér­tésben mentek haza. összeölel­kezve, egymás vállát átkarol­va, olyan szeretetben, ahogy csak az igazi jóbarátok teszik. Ha az egyikük egy kicsit jobb­ra lódult menet közben, a má­sik követte, mintha hozzá lett volna nőve. Mikor sikerült visszanyerniük az egyensúlyt, a másik csak ennyit mondott: — No! Rendben haza is értek a Csó­kás dűlőbe. Kállai Sándor oda­állította Somodi Bálintot a kis­kapuba, ő maga pedig öntuda­tos léptekkel továbbindult: az ő tanyája vagy ötszáz méterrel odébb volt. Nem sokkal ezután történt, hogy az állattenyésztő-brigád, ahol mind a ketten dolgoztak, szép jutalmat kapott az elnök­től, ámít egy kis borral is meg­toldottak a központban. Amikor Somodi Bálint fel­emelte az első pohár bort, Kál­lai Sándor felé nyújtotta, és megszólalt. — Béküljünk ki! — Béküljünk! — mondta amaz, és koccintottak. ' De mielőtt ihattak volna, Sós Mihály megszólalt. — Mi a fene! Tán ti harag­ban vagytok? — De mennyibe — nevetett Somodi Bálint. — Alig bírunk magunkkal. Nem sokkal ezután Sós Mi­hály odafordult Somodi Bá­linthoz. — Te, Bálint! — Mondjad! — Osztán velem is kibékül­nél? — Veled-e? — Ahogy mondod. — Hát... Öntöttek, koccintottak, it­tak. Ezután Kállai Sándorral bé- kült ki Sós Mihály, majd a bri­gád valamennyi tagja úgy ta­lálta, hogy békülhetnékje van, s mindenki több soron kibé­kült mindenkivel. Csak úgy visszhangzott a szövetkezet nagytermében, hogy „Béküljünk ki!” „Béküljünk ki!” Ettől fogva a tanyákon en­nek a mondatnak olyanféle je­lentése lett, hogy „Egészsé­günkre!” Ha pedig valakinek nagyon ihatnékja támadt, azt mondta: „De kibékülnék vala­kivel!” Hanem a jutalomosztás után rendezett összejövetelnek ko­molyabb következménye is lett. Somodi Bálintot megint úgy kellett a kiskapuba állítani. s az asszony megelégelte a dol­got: kapta magát, összecsoma­golt, s hazaköltözött az any­jához. Somodi Bálint Kállai Sán­dorhoz ment tanácsot kérni. Sokáig nem tudtak semmi­féle megoldást találni, végül Kállai Sándor bizonytalanul megjegyezte. — Ki kéne valahogy békül- nötök. Somodi Bálint a barátjára nézett. — Az a baj — mondta huncu­tul vigyorogva —, hogy az asz- szony ki nem állhatja a bort. így aztán ... hm ... hogy bé- küljek ki vele? Nem is sikerült csak jó fél év múlva kiengesztelnie a fe­leségét, amikor már mindenki beszélte a tanyákon, hogy So­modi Bálint abbahagyta az ivást. — Hát csak kibékültetek — fordult hozzá másnap Kállai Sándor. — Ki. — Osztán... erre a nagy örömre fel,.. velem nem akar­nál kibékülni? Somodi Bálint keserűen le­gyintett. — Megfogadtam az asz­szonynak, hogy rajta kívül örökre haragban leszek min­denkivel. Tóth Tibor AKADÉMIAI KÜLÖNDÍJ TOMCSÄNYI BARBARÁNAK Liget és lakótelep A legnagyszerűbbnek mindig a pofonegyszerű dolgok tűn­nek. Persze, csak rá kell jönni, ennyi az egész. Addig Archi­medes sem tudta, milyen zseniális ember ő, míg bele nem ült egy kád vízbe. Bár igen távoli a hasonlat, mégis valahogy így történhetett, hogy tollat fogott egy 18 éves csinos kecs­keméti lány, Tomcsányi Barbara, amikor találkozott a KISZ KB pályázati felhívásával. A sokatmondó és mégis keveset eláruló cím „Környezetgazdálkodás 1985” arra ösztönözte, hogy sűrűbben látogassa a könyvtárakat, s észrevegye a szé- chenyivárosi betonrengetegben szerényen meghúzódó, az em­berrel dacoló növényzetet. S amikor egész nyáron át figyelt, mért, számított, írt, összeállt egy tanulmány a lakótelepi nö­vénytársulásokról. Bár sok reményt nem fűzött hozzá, egy- szercsalk jött az értesítés, hogy elnyerte a Magyar Tudomá­nyos Akadémia 15 ezer forintos különdíját. — A fiatalok többségét ebben a korban igen ritkán foglalkoz­tatja az a környezet, amiben él. Tanulnak, szórakoznak, barát­koznak, vagy csak egyszerűen készülnek a további életpályájá- jukra. Te miért éppen a gyomnö­vényekhez hajoltál le? — Amikor még egészen kicsi voltam, a papám már akkor is állandóan magyarázta: ezt a fű­szálat így hívják, azt a gazt pe­dig úgy. Szinte mindegyikben azt láttam, hogy részei mindennapi életünknek, hiszen a természe­tes földből nem aszfalt és nem kővirág nő. Apa ráadásul szen­vedélyesen szereti a növényeket, még a foglalkozásának is a nö- vénykórtant választotta. Aztán, amikor beköltöztünk a panelren-' geteg egyik házába, ha csak te­hettem, a bezártság helyett in­kább a szomszédos „dombokat” választottam. Mindig ott ját­szottunk a nagyranőtt aljnö­vényzet tövében. Itt ismertem meg a galagonyát, kékperjét, fagyait. — A Bányai Júlia Gimnázium­ban a diákok mindig kapnak ar­ra lehetőséget, hogy választott hivatásukra komolyan előkészül­jenek, Ám te nem /a növények­kel akarsz foglalkozni, hanem orvosnak készülsz. — A kettő szerintem nem zár­ja ki egymást. Hiszen a növé­nyek nélkül mi sem tudnánk lé­tezni. Meg az sem mindegy, hogy milyen környezet vesz körül ben­nünket. A Bányaiban szerencsé­re igen sok kellemes élmény ért. Nagyon jó az, amikor a .ta/nárok szívből örülnek, ha sikerül va­lami. Lehet, hogy éppen az is­kola miatt éreztem ösztönzést önmagam ‘ továbbképzésére. Saj­nos az első felvételim nem sike­rült az orvosira, pedig 112 pon­tot gyűjtöttem össze. De nem "baj, az idén újra megpróbálom. — Ennyire erős a vonzalom az orvosudomány iránt? — Talán , úgy hároméves le­hettem, amikor elestem az utcán/ és egy csúnya seb keletkezett a térdemen. Csak annyira emlék­ISMÉT AZ ÖSZTÖNDÍJRÓL szem, hogy egy katona felsegí­tett, megmosta a sebemet, s köz­ben kedvesen vigasztalt. Ettől kezdve a húgommal állandóan orvosost játszottunk. Ez a von­zalom mára — köszönhetően a mostani munkahelyemnek, a me­gyei kórház üzemegészségügyi szakrendelőjének is — egyre tu­datosabb cél. Egyébként még rajzolni is imádok. Van egy ana­tómiai atlaszom, abból gyakran másolok ki koponyát, lábszár­csontot, talán ebből is’ látszik, hogy komolyan gondolom. — A pályázatra írt tanulmá­nyod önmagában is érték. )Gon- doltál-e arra, hogy hasznosítsd a legjobb ötleteid? — Mindenképpen szeretném, ha nemcsak a polcon porosodna. Egyelőre felajánlottam a kecs­keméti városi tanács mezőgazda- sági osztályának hasznosításra. Ott megígérték, hogy figyelembe veszik a lakótelepek „zöldjé­nek” megteremtésénél. Bízom abban, hogy ők is komolyan gon­dolják. Tuza Béla Béküljünk ki!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom