Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-15 / 12. szám

1986. Január 15. • PETŐFI NÉPE • 3 Tervek és teljesítmények írta: dr. Szabó Miklós, az MSZMP kiskunhalasi városi bizottságának első titkára összegzés és tervkészítés, fogadkozás és önvizsgálat időszaka az év vége. Ha mindez az ünnepi boldog pil­lanatokban, bút, időt felejtő szórakozások, találkozások közben elmaradt volna, te­gyük meg most közösejn. öt évre tekintünk vissza, s pró­bálunk 1990-ig „ellátni”. A visszatekintés a könnyebb. Az elmúlt évben szocialista fejlődésünk 40 évét értékel­tük. Látványos volt az össze­hasonlítás. Akkor történelmi léptékű változásokat ívelt át az emlékezet. Olyan történé­sekről adhattunk számot, amelyek meghatározó módon változtatták meg a nemzet — beleértve az itt élő embe­rek — sorsát, életmódját, képzettségét, munkáját, egy­máshoz yaló viszonyát, az élet minőségét. Most csupán az elmúlt öt évre tekintünk vissza. Mérhető, értékelhető-e ez a távolság? Meggyőződésünk szerint, igen! öt év alatt termőre fordul' az ültetvény, egyetemi diplomát szerez a fiatal. Igaz, a gazdasá­gi-társadalmi változások gyümölcse hosszabb ideig érik, — különösen ilyen keményre fordult időben. • A Kossuth utcán tájba illő lakóházat épített a KUNEP lakáskötvé­nyekből befolyt összegből. A siker titka A gazdaságot szorító gondjain­kat a tprvciklus elején is már ismertük. A termelés valamennyi ágát jellemezte, hogy a piacok, a fejlesztés lehetőségei beszűkül­tek. Csak a nyitott, a környezeté­re figyelő vezetés és üzemi kol­lektíva érhetett el sikereket. Eb­ben az értelemben „összezsugo­rodott” a Föld, s gazdasági kör­nyezetünkké vált a Közel-Kelet, Afrika, Ázsia több országa is. Nem véletlen, hogy a jelentős pecsenyebárány-exportot lebo­nyolító termelőszövetkezet elnö­ke különös figyelemmel kísérte a libanoni helyzetet, vagy az irá­ni—iraki háborút. Tény: ma már nem csupán a népgazdaság veze­tő szintjein kell figyelni a kül­piacot, a valutaárfolyamot,-a ver­senytársakat. Az iparban meglevő hiányossá­gaink élesebb kontúrokkal tárul­koztak föl. Többször visszatérő probléma volt a rendszertelen anyagellátás, az ebből is fakadó szervezetlenség, helyenként a kreativitás hiánya. Elgondolkod­tató, hogy a mezőgazdaságban a brigádvezető is több helyen főis­kolát végzett. Iparunkat nem jel­lemzi ez a szellemi potenciál. Ép­pen ezért nem lehet az véletlen, hogy miközben az állami gazda­ságban az újítások és találmá­nyok kalkulált népgazdasági haszna több mint 40 millió fo­rint, addig legjobb üzemeinknél ennek legfeljebb 10 százaléka, a többségnél pedig még kisebb tö­redéke. A felsoroltak ellenére az ipari üzemeink többsége képes volt mindazt teljesíteni, amit a népgazdaság elvárt. A Halasi Fa­ipari Vállalat, a Kiskunhalasi Baromfifeldolgozó Vállalat, a KUNÉP, illetve a PIV (Papíripa­ri Vállalat) és a Ganz helyi gyá­ra minderre bizonyság. A Halasi Kötöttárugyár, új néven (TEX- COOP) sem volt képes reménye­inket beváltani. Mindvégig gon­dokkal küszködött a Fémmunkás Vállalat gyára is. Példamutató aktivitás Különleges súllyal bír körze­tünkben a szénhidrogén-terme­lés. Mérnök- és szakmunkásgár­dája, a KFV Kiskunsági Üzeme dolgozóinak példamutató aktivi­tása, szakmai fölkészültsége sok vonatkozásban újat hozott Kis­kunhalason és környékén. A mezőgazdaságról többször mondjuk, hogy fölértékelődött. Valójában arról van szó, hogy a körzetben betöltött hagyományos szerepe szerint kell értékelnünk. Nálunk szinte minden család közvetlen kapcsolatban van e termelési ággal. A mezőgazda­ság az elmúlt időszakban a sú­lyos természeti csapások (fagy, szárazság) ellenére jelentős ered­ményeket ért el. Az állami gaz­daság mellett olyan kiválóan gazdálkodó termelőszövetkezete­ink vannak, mint például a kis­kunhalasi Vörös Október, a já­noshalmi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet vagy a kis­szállás! szövetkezet. Az állattenyésztés — egészen a közelmúltig — szép eredményeket hozott. 1984-ben megközelítőleg 9 millió baromfit, 261 ezer 900 vá­gósertést adott a körzet a nép­gazdaságnak. Az elmúlt évben viszont — különösen sertésből — jelentős, helyenként 30 százalé­kos a visszaesés. A termelési kedv lanyhulása főleg az érdekeltségi rendszer zavarai miatt követ­kezett be. Közösen is óvjuk a településeket A települések fejlődése szem­beötlő. Kiskunhalas városképe erőteljesen változik. Gondoljunk a Kossuth utcán folyó építkezé­sekre, vagy az Április 4. Kert­városra. Örömünk azonban nem teljes. Minden erőfeszítésünk el­lenére sem sikerült elérni, hogy a tíz évvel korábban készült be­építési tervet módosítva, ne ház­gyári lakások épüljenek a Kos­suth utcában. Viszont több, a városképet alakító középülettel gazdagodtunk (Csipke Hotel, Ál­talános Művelődési Központ). A Sóstó pedig hamarosan minden városlakónak, átutazónak a pihe- hés új lehetőségét kínálja. Településeink gazdagodnak, s egyre otthonosabbá válnak. Kira­gadott példaként említhetjük a tompái, a mélykúti tanteremépí­tést, Jánoshalmán a közművek fejlesztését. Közösen óvjuk is te­lepüléseinket, ha lehetséges, meg­őrizzük a múlt emlékeit (Végh- kúria, szélmalom). Remélhetőleg egyre ritkább lesz az a jelenség, amikor a fölháborodott erdész fényképet lobogtatva követeli: ne irtsák ki a cserjéket, fákat a Széchenyi utcán, mert a ke­rékpárutat máshol is el lehet he­lyezni. Ez a jelenség azt bizo­nyítja, hogy a települések lakói a saját portájukon túl egy tá- gabb horizontra is kitekintenek. A politikai etika szabályai szerint A demokratizmusról van szó. A magunk részéről mindent el­követünk, hogy olyan szabad lég­kör alakuljon ki, amelyben fel­színre kerülhetnek, megütközhet­nek a vélemények. Arra törek­szünk, hogy a különböző érde­kek, s érdeket kifejező intézmé­nyek tényleges társadalmi , sú­lyuknak megfelelően bekapcso­lódjanak a helyi politikai folya­matok alakításába. Az ország- gyűlési és tanácsválasztások, a vállalati tanácsok, az igazgatóvá­lasztások azt bizonyítják, hogy megnőtt a demokratizmus szere­pe. Ma már bizonyos, hogy meg­tanulunk élni az új választási gyakorlat során a méltányosság, a jóhiszeműség, röviden: a poli­tikai etika írott és íratlan szabá­lyaival. Községeinkben a településfej­lesztési hozzájárulás megszava­zása a sikeres együttgondolko­dás, s a bizalom jele. Remélhe­tőleg Kiskunhalas város taná­csa is megkapja az éhhez hi­ányzó néhány száz voksot. Erősödtek a munkahelyi közösségek A lakóhely mellet.t erősödtek a munkahelyi kollektívák. A na­gyobb családot is közelebb hoz­za, összekovácsolja az együttes munka például egy családi ház építésekor, vagy az őszi betaka­rítás során. A kiskunhalasi ér­telmiség egyik közösségi fóruma lett a Téka előadás- és vitasoro­zat a könyvtárban. A közös ter­vezés, az együttes cselekvés el­képzelhetetlen ilyen közösségek nélkül. A közelmúlt értékelésekor a közösségeket, a társadalmat ká­rosító folyamatokról is szólni kell: az alkoholizmusról és a vá­lások magas arányáról. Kiskun­halason évente több mint 70 mil­lió forintot, Jánoshalmán 25 mil­lió forintot költöttek kimutatha­tóan szeszes italra. Bizonyára ez­zel is összefügg, hogy a kiskun­halas! bíróságon 1980-ban 372, 1984-ben 407 volt a házasságfel­bontási perek száma. Terveink között nem csak utak, járdák, iskolák szerepelnek. Meg­határozó az ember épülése, kitel­jesedése. A jövő tervei lassan kialakul­nak. Megvalósításának fedeze­tét csak munkánk jelentheti. Épül a felüljáró, helyére került a kétezres telefonközpont, au­gusztus 20-ára elkészül a sport­csarnok. Mindez sok vagy kevés? Bizo­nyára sokan türelmetlenül no­szogatnák az ismert vagy isme­retlen illetékest az ütemesebb munkáira. Mégis! Sem magyar­ként, sem a körzet lakójaként nem kell pironkodnunk, s szé­gyenkezve lehajtani a fejünket. Rajtunk múlik, hogy 1990-ben is így legyen. • Az ipari üzemek többsége — közöttük a baromfifeldolgozó vállalat is — teljesítette, amit a népgazdaság elvárt. .1 () I /. I I S, J () / \ N KS/. K(> 1 I 1AÍZÖ A Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalat fiatal építészeinek közössége egy évtizeddel ezelőtt bele­fogott, hogy napi munkája végeztével megismerje és feltérképezze Bács-Kiskun népi építkezéseinek megmaradt emlékeit. Bíztak abban, hogy tapaszta­lataik birtokában szebb és jobb falusi és városi épületeket tervezhetnek majd. Gyűjtésük eredmé­nyéről két tanulmánykötetben is beszámoltak. Most arról kérdeztem három — a népi építészeti emlé­kek felmérésében és a tanulmányok írásában részt vett — építészmérnököt, hogy valóra váltak-e a fel­méréssel kapcsolatos reményeik, bíznak-e abban, hogy a mai építészeti törekvések egyik lehetséges útja lehet ezeknek az emlékeknek a felhasználása? Kérdéseimre Albrecht László (37 éves). Boros Pál (30 éves), és Vas Tibor (30 éves) válaszolt. Albrecht László: — Fontosnak tartom megismerkedni a népi épí­tészet stíluselemeivel. Úgy vélem, hogy a családi házak tervezésénél átörökíthetem ezeket az eleme­ket, és így bensőségesebb, esztétikusabb lakókör­nyezetet alakíthatok ki. A népi építészeti hagyomá­nyok átmentését jelenti a most már országosan el­terjedt nyeregtetős lakóházépítési mód, amely fel­váltotta a sátortetős építkezést. A nyeregtető nem­csak esztétikus, hanem gazdaságos is, mert lehető­séget ad a tetőtér-beépítésre. Természetes, hogy mint mindent, lehet ezt is rosszul csinálni. Lehet természetesen bonyolult és drága tetőszerkezeteket építeni, de lehet célszerű és éppen a hagyományo­kon alapuló egyszerű megoldást is találni. A régi épületek alaprajzi elrendezésének tanulmányozásá­ból szintén hasznos következtetések vonhatók le. Jómagam tíz olyan tervpályázaton vettem részt a hetvenes évek közepén, amelyre családiház-terve- ket kellett készíteni a népi építészet elemeinek fel- használásával. Minden alkalommal díjat nyertem. Arra törekedtem, hogy terveim jól illeszkedjenek a környezethez, a falu- vagy városképhez. Vas Tibor: — Eleink soha nem építkeztek a véletlenre ha­gyatkozva, mindig valami célszerűség iránti igény vezérelte őket. Meghatározó volt a telek alakja, a falu hagyománya, de az is, hogy milyen építési anyagokhoz és hol lehetett hozzájutni. A nádat ma­guk vágták a tetőhöz, amelyhez a rögzítőkapcsokat a helyi kovács készítette. A vályogfal és a vertfal alapanyagát — az agyagot és a töreket — is hely­ben találták, a házak méreteit pedig meghatározta az, hogy az Alföldön nem volt hosszú gerenda, és a vertfal nem bírja el a nagyobb méreteket. A bel­ső elrendezésben pedig — a többi között — a fűté­si módnak volt szerepe. Az építészetnek nemcsak technikai, hanem „művészeti” oldala is van, ezért a népi építészet formaelemeinek is volt és van vala­milyen logikája, jelentése. Ezeket meg kell érteni, és csak így dönthetjük el, hogy fontos-e nekünk ma, felhasználhatjuk-e. Ez egyértelműen a hagyomány kérdése. Van azonban e problémának másik oldala is: ha egy falusi utcában csupa deszkaoromzatos ház van, akkor célszerű az újat is úgy tervezni, hogy a környezetbe jól beleilleszkedjen, tehát desz­kaoromzattal. Azt azonban mindig nagyon világo­san kell látnunk, hogy mennyi a hagyománytiszte­let és mennyi a nosztalgia bennünk. Például: Kun- szentmiklóson van olyan 1830-ban épült parasztház, amelynek dór oszlopai vannak (képünkön). Vajon népi hagyomány-e a dór tornácoszlop, a fehér fal, vagy esetleg a nádtető? Véleményem szerint külön- külön egyik sem, hanem az egyszerű anyagok és formák harmóniája a hagyomány, párosítva a tö­kéletes célszerűséggel. Mtmdhatnám azt is, hogy a jó ízlés és a józan ész együttesen követendő. Boros Pál: — Nekem az a véleményem, hogy a „Vigyázzunk a régire” jelszóval már átestünk a ló túlsó oldalá­ra. Azt gondoljuk, hogy minden új épületet alá kell vetni a már meglevő értékeknek. Az igazság éppen ellenkező. Az építész nemcsak helyreállíthat. Vál­toztatnia is kell! Minden új épületnek új egyen­súlyt, új harmóniát kell alkotnia a környezetével. A kecskeméti városközpont — amely osztatlan el­ismerést arat — a századfordulón épült. Semmi köze nem volt a korabeli kecskeméti építészethez, az itt levő házak az akkori nemzetközi irányzatok­hoz sokkal inkább kapcsolódnak. Most pedig ma­gunkénak érezzük. Minden kor megteremti a ma­ga művészetét, a maga építészetét. Ez pedig az új tartalmakhoz új formákat is igényel. Három tehetséges, elkötelezett építőművésztől há­rom, egymással sokban megegyező, de sok tekin­tetben ellenkező véleményt hallottam. Azt azonban leszűrhetjük a nyilatkozatokból, hogy a népi építé­szet hagyományait meg kell mentenünk, meg kell becsülnünk, miközben bátran kell tükröznünk a ma építészetével a magunk, a 20. század emberének vi­lágát. Gál Zoltán AZ IZSÁKI MINTA NYOMÁN Üzemegészségügyi szolgálat az állami gazdaságokban Elektrotechnikai program a műszaki fejlesztés gyorsítására A MTESZ Magyar Elektro­nikai Egyesülete erre az évre nagyszabású programút dől - gozött ki, amelynek legfőbb célja az, hagy az egyesület­hez tartozó szakemberek az erőműépítéstől a közvilágítá­sig ismerjék meg éis segítsék bevezetni a legkorszerűbb technológiai eljárásokat. A 6500 tagot tömörítő egyesület több szakértői munkabizottsá­got) alakít, amelyek tanulmány­tervekkel közreműködnek a vállalatok fejlesztési elkép­zeléseinek kidolgozásában, majd azok megvalósításában. Az egyesület nagymérték­ben segíti a hazai erőműépí­tés távlati elképzeléseinek ki­dolgozását. Legjelentősebb ezdk közül a Palpi Atomerő­mű további építése. Az idén átadják a IlI-as, jövőre pe­dig a IV-es blokkot. Az el­következendő években az erő­mű újabb bővítésére kerül sor. Az elektrotechnikai egyesület az Energiagazdálko­dási Tudományos Egyesület­tel együttműködve felkutatja azokat a berendezéseket és technikai eljárásokat, ame­lyeket az erőmű bővítésénél a legcélszerűbben alkalmaz­hatnak. A legkorszerűbb meg­oldásokról tanulmánytervet készítenek az Erőmű- és Há­lózattervező Vállalat számára. Bekapcsolódnak az egyesü­let szakemberei a bős—'nagy­marosi vízlépcsőrendszer energetikai üzemirányítási koncepciójának kialakításába is. A feladat végrehajtására az energiagazdálkodási, a hír­adástechnikai, valamint ß mérés- és automatizálási tu­dományos egyesület szakem­bereivel közös munkabizott­ságot alakítanak. Hazánkban több hőerőmű rekonstrukciója folytatódik: felújítják a visonitai Gagtarin, valamint az oroszlányi erő­művet. Részt vesz a MEE abban a nagyszabású programban, amelynek célja a közvilágítás korszerűsítése. Jelenleg az utaik és terek világítására túl­nyomórészt higanygőz- és ha­gyományos izzólámpákat használnak. A feladat az. hogy ezeket a korszerűtlen lámpákat folyamatosan ki­cseréljék nagy fényhatása, energiatakarékos sárga fényű nátriumlámpákra. Az egész országot érintő terv kidolgo­zásában az egyesület szakem­berei töhb feladatot vállal­nak. I Az országban az első üzemegész­ségügy! szolgálatot az Izsáki Ál­lami Gazdaságban szervezték meg. A mezőgazdasági nagyüzem igaz­gatója, dr. Horváth István jelen­leg az Állami Gazdaságok és Er­— Értesüléseim szerint az el­múlt két évtizedben korszerű­sítették az üzemegészségügyi szolgálatot. — Tíz gve, hogy új üzemor­vosi rendelőt és laboratóriumot építettünk, felújítottuk a mű­szerállományt. összesen mintegy 2,0 millió forint értékben. Je­lenleg a főállású üzemorvoso­kon kívül két teljes munkaidős egészségügyi dolgozóból és há­rom részm unkaidős szakorvos­ból áll szolgálatunk. Ellátja sa­ját dolgozóinkait, nyugdíjasain­kat és a családtagokat. Egész­ségügyi laboratóriumunk üzemi leiadatainkon túl elvégzi a he­lyi termelőszövetkezet dolgozói­nak orvosi vizsgálatát, valamint ellátjuk az Izsák nagyközséghez tartozó körzeti orvosok labora­tóriumi vizsgálatát is. Rendelőn­ket a múlt évben egy fiziko­terápiás kezelő egységgel fej­lesztettük. — Milyen eredményekkel járt a tudatosan végzett megelőzés, a szakszerű gyógyítás és az ál­landó egészségügyi kontroll? — A táppénzes napok száma mintegy 30 százalékkal keve­sebb az országos átlagnál. Ez azt jelenti, hogy gazdaságunk 18 személlyel kevesebb átlaglót- S7ámmal tudja megvalósítani a feladatait. Figyelembe véve a munkaerő állandóan növekvő líóltségeit, a legszerényebb szá­mítás szerint, az említett lét- számmegltakarítáis évi hatása 1,8 millió forint költségcsökkentés, a mélyet ha összevetünk az üzemegészségügy beruházási költségeivel, látható, hogy a tel­jes megtérülésre még két évet sem kell várni. — Az Izsáki példát mások is követték? — Az elmúlt két évtizedben számos gazdaságban létesült üzemegészségügyi szolgálat, fő­állású üzemorvosak alkalmazá­sával!. Jelentős azoknak a gaz­daságoknak a száma is, amelyek üzemi — körzeti stá­tusz létesítésével, illetve rész­foglalkozású orvosok alkal­mazásával járultak hozzá az üzemi egészségvédelem fejlesz­téséhez. Adataink alapján az ál­lami és erdőgazdaságok terüle­tén jelenleg több mint 30 főál­lású üzemorvos dolgozik. — Üzemorvosoktól tudjuk, hogy munkájukat számtalan kö­rülmény nehezíti. Többek kö­zött a területi szétszórtság, a közlekedési gondok, a szakmai információ hiánya stb. dőgazdaságok üzemegészségügyi |j Szakbizottságának elnöke. Tőle ké- I rünk Információt az eddig elért | eredményekről és további tervek- I, röl. ■ — Valóiban, ez a mi tapaszta­latunk is. Az említett gondok mérséklésére az Állami Gazda- s ágak Országos Központja egyetértésével, valamint a ME- DOSZ támogatásával az illetékes állami gazdasági vezetők 1979- ben létrehozták a már említett tize m égé szségügy i szakb i zottsá - got. A cél az, hogy az üzem­orvosi munka hatékonyságához szükséges feltételrendszert meg­teremtsük. — A szakbizottságot 56 álla­mi gazdaság hozta létre, időköz­ben nőtt a létszám. Mennyivel? — Ma már taglétszámunk megközelíti a 80-at. A itaggazda- ságok anyagilag is támogatnak bennünket, így lehetőség nyílik ■rendezvények szervezésére, ki­adványok megjelentetésére. — A szakbizottság elnöksége mérlegét készített a VI. ötéves t°.rv végén. Ismertetne ebből né­hány adatot? — Szervezeti életünk tervsze­rűségére jellemző, hogy rend­szereden megtartottuk éves köz­gyűlésünket, elnökségünk az el­múlt. öt évben 18 alkalommal ülésezett és határozta meg a köz gyűlés által jóváhagyott fel­adatok végrehajtásának mód­szereit. Az üzemorvosok számá­ra továbbképzést, szakmai ta­nácskozásokat szerveztünk. Négy alkalommal volt tanulmányút üzemorvosok részvételével. Ne­gyedévenként megjelenő kiad­ványunk hasznos információt adott az orvosoknak a. szakterü­letüket érintő legaktuálisabb kérdésekről. Kezdeményezésünk­re született meg az élső, a me­zőgazdaság üzemegészségügyével fogta Lkozó kézikönyv. — A VII, ötéves .terv egész­ségpolitikai elképzelései már jó­részt ismertek. Milyen helyei foglal el ebben az üzemegészség­ügy? — Az alapellátás fejlesztésé­nek, beleértve az üzemegészség­ügyet is, kiemelt szerep jut a következő tervidőszakban. A mezőgazdaság változatlanul el­sőbbséget kap ebben a témában. Fontos, hogy éljünk ezekkel a lehetőségiekkel. Tudatos szerve­ző munkával járuljunk hozzá, nogy a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményei, az üzemegészségügyi ellátás segítsé­gével tovább javuljanak a követ­kező tervidőszakban —, fejezte be a beszélgetést dr. Horváth Istvám. Kereskedő Sándor Három vélemény a népi építészet hagyományairól

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom