Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1986. január 13. ^ dunapataji Ábrahám István abba a generá­cióba tartozik. amely­nek tagjai a háború előtt vol­tak gyerekek. Hogy ez a sze­gényebb sorban élők számára mit jelentett, arról Ábrahám Istvánnak is közvetlen tapasztalatai van­nak: — Gazdálkodók voltak a szüleim, hat gyereket neveltek. Még iskolába sem jártam, amikor már megkaptam beosztásomat a családi munkamegosz­tásban. Mindig a legkisebb feladata volt a pász­torkodás, libákat, malacokat, tehenet legeltettem. Közben játszhattam is — egymagám, ha nem volt kivel —, de úgy, hogy a szememet a jószágon kel­lett tartanom. Ahogy nőttem, egyre nehezebb fel­adatokat kaptam, ezt volt annak elismerése, is, hogy „nagyfiúnak" tekintenek. Tanyán laktunk, felsőtagozatba a tőlünk öt kilométerre levő iskolá­ba jártam, természetesen gyalog. Másfél órába telt, amíg hazaértem, s utána sem a tanulás volt az el­ső, hanem a munka. Nem nagyon bántam. Az édesapám ugyan mondogatta, hogy menjek elipa- rostanoncnak, de én nem akartam. A gazdálkodás érdekelt. Ez meg is határozta életének alakulását. A maga földjén gazdálkodott 1960-ig —, akkor azonban az elsők között lépett a mai Petőfi Tsz jogelőd szö­vetkezetébe. A gazdálkodásban tapasztalt, megbíz­ható és a szövetkezés ügyét szívén viselő — köte­lességtudó — lévén, már az alakuláskor beválasztot­ták a vezetőségbe. — Először leltároztunk, számba vettük az össze­adott közös vagyont. Később a kertészetben dol­goztam. Mindig azt, amit a közös érdekében kel­lett. Hatvankettőben elvégeztem a növényvédő gépkezelő, a következő évben a traktoros tanfolya­mot. Attól kezdve tíz éven keresztül traktorosként dolgoztam a szövetkezetben. — Milyen volt az első gépe? — Csehszlovák gyártmányú Szuper-Zetor. Szélvé­dője volt ugyan, de fülkéje nem: rengeteg port nyeltem. Akkoriban a növényvédő szerek többsé­ge is por volt. ahogy szórtuk, szállt a levegőben, belélegeztük. Másokkal előfordult, hogy megbete­gedtek tőle, engem azonban inkább a traktor ké­szített ki. A gyomromat, derekamat, hallásomat. Ez volt a szövetkezetben az egyik legnehezebb munka. — Nem gondolt rá. hogy abbahagyja? — Arra nem, de azt éreztem, hogy nem bírom ki a nyugdíjig. Végül a szövetkezet vezetői „vet­tek le a gépről". Könnyebb munkát, mezőőri be­osztást kaptam. Akkor voltam negyvennyolc éves. Kötelességtudat: Ez a belülről jövő kemény pa­rancs akadályozta meg Abrahám Istvánt abban, hogy saját érdekéhez ragaszkodjon, de kötelesség­tudata volt az alapja a mindig egyenletes színvo­nalú, megbízható munkájának. Lett légyen kerté­szeti dolgozó, traktoros vagy mezőőr. Ez utóbbi beosztással kapcsolatban egyébként némi előítélettel viseLtetniek az emberek. Hiszen jórészt a mezőőr lelkiismeretére van bízva, visszaél-* a munkája jellegéből adódó szabadsággal. Hálátlan is ez a feladat, hiszen ha az ember komolyan veszi azért, ha nem, azért kerül(het) ellentétbe munka­társaival. A mezőőrre haragszik meg a „tettenért" traktoros, aki hanyagságból, kényelmességből bele­hajt a vetésbe. De a letiport háztáji gazdája is ha­ragszik a mezőőrre: mondván, miért nem volt ott, hiszen az a dolga?! Mindezt Ábrahám István tud­ta — és vállalta. — A mezőőr munkája könnyebb mint a trakto­rosé — folytatja —, de az sem „fenékig tejfel". Mindig a munkája volt a legfontosabb SAJTÖPOSTA Békétlen szomszédság Sokat áztam, fáztam, éjszakáztam, napi tizenöt ki­lométert is kerékpároztam hóban, sárban. Az éjsza­kai szolgálat volt mindig a legnehezebb: például amikor a növényvédő repülőgépet őriztük felváltva a kollégámmal. Kíváncsiak az emberek ... — Előfordult-e, hogy használni kellett a fegyve­rét? — Csak riasztásra. De sokszor nem a fegyverem­ben kellett bíznom, hanem önmagámban. Talál­koztam olyannal is, aki azt mondta: neki áz elnök elvtárs megengedte azt, amit éppen „csinált”. Ha elhiszem neki, engem is felelősségre vonnak. Min­dig a józan eszemre hallgattam. — A mezőőr fizetése kevesebb mint a traktorosé. Nem hiányzott a különbözet? — Otthoni munkával pótoltam Birkát tartottunk, disznót neveltünk, zöldséget termeltünk. Pénzeltünk belőle. Most, hogy nyugdíjba mentem, ezt folyta­tom. Mert ugyan nekünk a feleségemmel van már házunk, fürdőszobás, központi fűtéses, de a fia- méknak kell a pénz. „Hajtanak" ők is, munka után a háztájiban dolgoznak, emellett a fiam gmk-ban is, de építkeztek, két gyerekük van, elkel a segít­ségünk. Ábrahám István tovább dolgozhatott volna a szövetkezetben, ha akar. De már egy kis „lazítás­ra” vágyott: ez volt az, amit munka közben soha nem engedett meg magának. Nyugdíjba vonulása­kor — a meglévő kitüntetései mellé — megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát. — Nem szakadt meg a kapcsolatom a szövetke­zettel azóta sem, hogy nyugdíjas vagyok. Időnk — például a nagyobb szállítások éTTéhörzésénél a vezetők kérik, hogy segítsek. És én vállalom, rr^gr^ tudom, hogy szükség van rám. Almás! Márta Frei Ferencnek, SoHvadkertre: ön sérelmezi, hagy a használt állapot­ban — rendszám nélkül — vásárolt kis teherbírású gépkocsija után nem a sikeres műszaki vizsga Időpontjá­tól. hanem az adásvételtől számít­ják az úgynevezett tulajdona,trutiá- zás illetékfizetési kötelezettségét. Nos, ez az Intézkedés megfelel a Jogsza­bályban foglaltaknak, s aki nem Így tájékoztatta önt, tévedett. £s az Is előírás, hogy a határidőre ki nem egyenlített tartozás összegét késedéi, ml pótlékkal kell növelni. Más a helyzet a gépjárműadónál. melyet csak a forgalmi engedély kézhezvé­telétől kezdve köteles fizetni az autó­tulajdonos. K. J.-nénak, Jánoshalmára: Meg­lepődve olvastuk sorait arról, hogy önt kényszeríteni akarják a belterü­leti birtokának teljes bekerítésére. Ennek pedig aligha lehet jogalapja, ugyanis a szomszédjogról szóló tör­vény világosan közli: a tulajdonos a telek közúttal párhuzamos homlok- vonalát, a közútra merőleges Jobb oldali telekhatárt és a telek hátsó mesgyéjének a Jobb oldali telekha­tártól mért fele szakaszét köteles be­keríteni. Illetve a kerítés fenntartá­sának költségeit viselni. Hfi esetében ezzel ellentétes döntést tapasztal, for­duljon orvoslásért a munkahelyi Jog­segélyszolgálathoz vagy ügyvédhez. Kusztor Erzsébetnek, Bajára: Az ön által említett Idős nagymama tiszte­letet érdemel, ha 6 gondoskodik kis­korú unokái telje« ellátásáról. Annál meglepőbb, hogy a gyermekek apja megfeledkezik tartási-nevelési teen­dőjéről. Ez ügyben bíróságnak van Jogköre eljárni. Vagyonjogi kérdésére válaszolva elmondjuk: a törvényes öröklés rendje szerint az örökhagyó­tól elsősorban annak leszárm&zói (gyermekei) örökölnek. Készíthet azonban az örökhagyó más tartalmú végrendeletet Is, ám a legközelebbi hozzátartozók Ilyenkor Igényt tart­hatnak a köteles részre, ami fele an­nak, melyet törvényes örökösként kapnának. Az ezzel összefüggő to­vábbi fontos tudnivalókról szakem­bertől kérjen felvilágosítást. Vargánénak, Kalocsára: A SZOT Üdülési és szanatóriumi Főigazgató­sága, valamint az Egészségügyi Mi­nisztérium közős intézkedése ered­ményeként lehetőség van arra, hogy a beteg gyermekek a tanév Idején la gyógyüdültetésben részesüljenek. Ez Idő alatt kis létszámú osztályokban tanulnak, s a napi foglalkozásuk fő része a gyógytoroázás. A négy hétre, vagy indokok esetben ennél hosszabb időre szóló beutaláshoz szükséges űrlap a Szabadsághegyi Gyermekgyógyinté­zet beutalóközpontjától (Budapest, XII. kér. Pf.: 39. 1531) Igényelhető. Az or­szágban Jelenleg csak a Dunántúlon, Kőszegen és a Fejér megyei Vajtán működik Ilyen gyógyüdülő, az előb. bl helyen légúti. Illetve asztmás be­tegségben szenvedő, az utóbbi helyen a ferde gerincű, s az egyéb okból sérült gyermekeket várják. További Információt a már említett fólgazga­dekeltek. A kecske­méti Tinódi utca kertes lakóépületek­kel övezett ol­dalán laknak, akik — Nagy József, Lugosi Nándorné és Tóth István — szerkesztősé­günk segítsé­gét kérték. Voltaképpen a szomszédok békétlenségé­ről van szó, ami magán­ügyetek tekin­tendő, mivel azonban ko­rántsem rit­kák megyénk­ben az efféle eseteit, ezút­tal nyilvánosságra hozzuk a pa­naszt, a tanulságával, s a tudni­valókkal együtt. Olvasóink közölték: — Négylakásos társasházunkat 10—12 méter távolság, s a kö­zépütt húzódó kerítés választja el o szomszédos hasonló épület­től, illetve annak telkétől. Az oltani egyik lakótárs sok-sok év­vel ezelőtt nyárfái ültetett köz­vetlenül a mezsgye mentén, arra gondolva, hogy megtisztítja a le­vegőt a portól és egyéb szeny- nyeződéstöl. A fa ebbéli rendel­tetésében nem csalódtunk, más hatásában annál inkább. A gyökereiről van szó első­sorban, melyek sűrűn behálóz­zák a környező négyzetmétere­ket, s ezáltal már tönkretették a kiskertjeinket, megrongálták a melléképületünk alapzatát. Ta­vasszal. virágzás idején a fa vat­taszerű anyaga borítja be az ud­vart, sót a padlásra is bőven jut belőle, ősszel pedig a lehullott le­velek seprése, letakarítása okoz nekünk Rengeteg teendőt. Bosszúság forrása lett a fa, melynek rossz tulajdonságát nem cáfolja a szomszéd, de sem­mit sem tesz a tarthatatlan al­pot megszüntetésére. És a kár­okozás folytatódik. Meddig tűr­jük ezt. és mit tegyünk? Az esetről szakemberekkel be­szélgettünk. akik többi között az alábbiakat mondották: — A hazánkban elterjedt ős­honos nyárfákról (például a fe­hér-. a fekete-, a rezgő- és a Je- kenyenyárróL) illik tudni, hogy ahány méternyi magasra nőnek, olyannyira terebélyesek a gyö­kerei, melyek a felszín alatt kúszva lehetetlenné teszik a ker­ti növénytermesztést, f elszakít­ják a járdát, rongálják a fal- alapozást stb., következésképpen nem is ajánlatos ilyeneket tele­píteni sűrűn lakott térségben. Helyettük sok más hasznosabb, praktikusabb fa ültetendő, me­lyekről — ha kérik — készség­gel adtak volna tájékoztatást a tanácsi szakemberek az említeti utcabelieknek is. Ami az ottani kárt Illeti, azt alighanem meg­térítteti szabálysértési eljárás során a hatóság, s dönt a 15a sor­sáról is, feltéve, ha ilyen vizsgá­lat és intézkedés céljából a va­lósi tanács igazgatási, valamint műszaki osztályához fordulnak az érdekeltek. Egyébként előírás, hogy me­lyik fajtát milyen távolságra le­het ültetni a kerítéstől vagy irtás határvonaltól, s ezek rész­letei is megtudhatók a tanács­nál. Ha a környezetük szebbé, csinosabbá tétele előtt kellően informálódnak az állampolgá­rok, elejét vehetik, hogy bajt okozzanak szomszédjaiknak. TÉNYEK ÉS REMÉNYEK A számítógépek és a vállalatok FOGADÓSZOBA Magyarországon a íO-as évtized végén kezdett hatni az a felisme­rés, hogy a számítástechnika al­kalmazása a gazdaságfejlesztés je­lentős eszköze lehet. 1971-ben ezért elkezdődött a központi számítás- technikai fejlesztési program meg­valósítása. Az első években a meg­alapozás, oktatás-fejlesztés szer repelt kiemelkedő súllyal, majd a gyártás és az alkalmazás közé egyenlőségjel került. Az elmúlt ötéves tervben viszont már egy­értelműen az alkalmazás vitte el a pálmát azzal, hogy ennek a na­gyobb része a hazai és a szocia­lista eszközökre épült, s a számí­tógépek használata a gazdaságpo­litikai célok elérését támogatta, elsősorban a vállalati gazdálkodás­ban, a termelésirányításban. Nagy előrelépést jelentett Az átlag magyar vállalatok 'szintjeihez képest a Bács-Kis­kun beli vállalatok nincsenek le­maradva, bár a kívánatostól még messze állnak. Ák egy évtizede megalakult Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat kecs­keméti számítóközpontjának ka­pacitásait főként a bérfeldolgo­zásban használták ki a válla­latok, de már ez is nagy előre­lépést jelentett, mert addig a megyében elvétve fordultak elő számítástechnikai megoldások. Persze a cégek anyag': teherbí­rása sem tette egyik pillanatról a másikra elérhetővé a drága .gé­peket. öt-tíz év alatt viszont fo­kozatosan sikerült leküzdeni a hátrányt, amelyhez kétségkívül hozzájárult a mikroszámítógépek megjelenése, amelyek már vi­szonylag elfogadható áron voltak hozzáférhetők. Csakhogy a mi • rendszerünk­ben oly természetes tervgazdál­kodás ezen a körön nagyobb­részt kívül rekedt. Jelenleg jó­val több üzem gyárt valamilyen formában mikroszámítógépet, mint az indokolt lenne. Ez némi Zűrzavart jelent a piacon, hi­szen mintegy löO-féle készüléket lehrt vásárolni, s ezek nagyobb hányada sem kiforrott műszaki háttérit], sem szervizlehetőség­gel nem rendelkezik, s egvikük­másikuk valószínűleg soha nem is éri meg a sorozatgyártásnak a lehetőségét sem. Csak érzékel­tetésképpen annyit, hogy a gyár­tásiban utánunk következő Cseh­szlovákia mindössze 18-féle mik­roszámítógépet készít, s a szá­mítástechnikai nagyhatalmaknál a gyártmányfajták nem halad­ják meg a .tízet. Mire és hogyan használják? A Kecskeméti Városi Népi El­lenőrzési Bizottság az elmúlt év­ben körülnézett néhány vállalat háza táján, hogy miként is áll­nak a számítógépekkel, vásárol- nak-e ilyen berendezéseket, s ha igen, mire, és milyen hatékony­sággal használják azokat. A tá­jékozódás látványos eredményt nem hozott, nem hozhatott. Felszínre kerültek viszont olyan gondok, amelyeket eddig elfedett az újdonság, a nagysze­rű technikai eszköz létezésének varázsa. Sokan azt várták a szá­mítógéptől, hogy egycsapásra ki­küszöböl minden addigi olyan hiányosságot, amelyet a dolgo­zók túlterheltségével, a kézi munka nehézkességével, vagy esetleg a munkaerőhiánnyal ma­gyaráztak. Ám az elektronikus csoda inkább reflektorfénybe ál­lította az ügyvitel, számvitel ad­digi rendezetlenségét. A gép ép­pen fordítva járt el, mint ahogy egyes helyeken vártáik. Ha ha­mis vagy félér.tékű információt kapott, többnyire megmakacsol­ta magát, és nem működött to­vább. Ilyenkor vagy szerelőit hív­tak, vagy újabb szakembereket vettek föl, akiktől remélték a zökkenőmentes működés .helyre- állítását. Ám az ügyviteli kultu­ráltság helyenként alacsony fo­kát ők sem .tudták varázsütésre megváltoztatni. így aztán hiába vásárolják meg a drága gépe­keit, marad a velük való kísér­letezgetés. a próbaüzemelés, a r.em sokra használható adatok kikényszerítése. Pedig a számí­tástechnika nemcsak a parciális adatfeldolgozás, hanem a sokkal tágabb 'körű informatika eszköze, amely az egész vállalati gazda­sági vezetést érinti. Jó néhány vállalatnál nem elég a technikai eszközeik puszta megvásárlása', azután azonnal el kell kezdeni a küzdelmet egyes vezetők szemléletének megvál­toztatásáért is. Egyrészt le kell győzni az (indokolatlan) félel­met alttól, hogy a gép elveszi a munkájukat. Másrészt kiirtani a vállalati eufémizmust, azt, hogy szebbnek tüntetik fel a dolgo­kat. mint amilyenek: a valóság­ban. Ilyen körülmények között ugyanis egyszerűen felszívódnak a kritikus pontok, s ezeket a számítógép sem képes megtalál­ni önmagától. Feltétel: a belső szervezettség Persze az imént említett sok­színű gép-paletta sem könpyíti meg az új technika alkalmazásért. A gyártók és a vevők kapcsola­ta addig, amíg a reklámszöve­gekre támaszkodnak, igen jó. A megrendelés után el'hidögül a vi­szony, hiszen a hazai készitók legtöbbször alig képesek eleget tenni' garanciális kötelezettsé­geiknek. S Ilyenkor mindegyik mondja a magáét. Ám két mo­nológ még nem párbeszéd. Természetesen ennek igen sok háttéroka van, amelyeket az il­letékesek Igen jól ismernek. Pél­dául pénzhiány, szakembergon­dok. esetleges igénytelenség. Ezek mind igazak lehetnek adott kö- íülmények, gazdasági nehézsé­gek között. Csakhogy ezekre nincs és nem is lehet tekintet­tel az a felismert szükségszerű­ség, hogy meg kell gyorsítani a műszaki felzárkózás folyamatát az európai élvonalhoz. Külső szervezőtől várni a vállalati irá­nyítás mechanizmusának meg­változtatását, hiábavaló dolog. Ha a belső szervezettség helyre­állításában a számítástechnika alkalmazására is fogadóképesek lesznek a ma még többnyire kí­sérletezgető vállalatok, arra is rádöbbennek, az információ va­lóban hatalom, amely remélhe­tőleg a döntéshozatalban is előbb-utóbb szerepet játszik majd. Tusa Béla A történet tavaly augusztus­ban kezdődött, amikor használ­hatatlanná vált gázzal üzemelő «hűtőszekrényem. Megjavítására felkértem a Kecskeméti Elektro­mos Karbantartó Vállalatot, ahol közölték: egyelőre hiányzik a szükséges alkatrész. Szerencsére pár hót múlva megszűnt az ..ín­séges helyzet”, s kijött lakásom­ra a szerelő. Szerinte a motor romlott el, mélyet annak rend- jte-módja szerint kicserélt, csak­nem kétezer fontait ellenében. Mivel (alacsony \ nyugdíjból élek. e számla kiegyenlítésekor elfogyott megtakarított pénzen*, de azzal vigasztalódtam, megér ennyi áldozatot, hogy újból hi­bátlan fontos háztartási eszkö­zöm. Akkor még. nem gondol­tam. mekkorát csalódom. Mert­hogy ez történt, hiszen a hűtő továbbra sem hűtött. Üjabb értesítésem után né­hány héttél tiszteletét tette a cég dolgozója, valamit Igazított a szerkezeten, s elköszönt. Kell-e mondanom: minden maradt a Szeptember 9-én a hasábokon számoltunk be arról, hogy a bu­gaci Rádóczi Antalnét jelentős összeggel „megrövidítették” a he­lyt szövetkezeti szakboltban, ahol a valódi áránál 1200 forint­tá« drágábban vehette meg a Se­ver típusú, 380 voltos árammal működő vízszlvlabtyút, (melyhez számlát, és jótállási papírt nem kapott. Bár az üzletiben többször reklamált, sőt panaszt tértit az il­letékes áfész központjában is, vizsgálatra, intézkedésre hete­kig hiába várt. A tanulságos esetre felhívtuk a MÉSZÖV, a koreskedeiimi felügyelőség, vala­mint a fogyasztók tanácsa fi­gyelmét. Cikkünk megjelenése óta im­máron négy hónap telt el, ám egyetlen említett illetékestől sem érkezett válasz szerkesztőségünk­be. Viszont nemrégen ismét el­jött olvasónk, s a fejlemények­ről ezeket mondotta: — A közlés utáni napokban nagy sürgés-forgás volt tanyai otthonomban, ahol jnegjelentek a megyei tanács kereskedelmi régi bért, Ekkor ismét megrendel­tem a javítást, előbb levélben, ltesóbb telefonon, de ígéreteknél egyébben nem volt részem. Vé­gül is az iparhatóság közbenjá­rására jelent meg otthonomban az BLBKTROSZER (képviselője, aki rájött arra, .valójában nem is a motorral volt baj, hanem a gázcső korrodálódott Mivel ez utóbbi beszerez he tértién, a hűtő­gép nem javítható — mondotta, és sarkon fordult. Ezt követően személyesen tettem panaszt a vállalat igazgatójánál, aki intéz­kedésekkel biztatott, de azokra máig sem került sor. Néhány napja a szervizvezetőt Is keres­tem telefonon, aki ahelyett, hogy elnézést ként volna, vagy azon­nali segítséget ajánlott volna, sértő hangnemű magyarázkodás­ba fogott, s végül is megszakí­tottam vele a beszélgetést. Akárhogyan számolom. kö­rülbelül háromezer forintom bánja eddig a kecskeméti kar­bantartó furcsa szolgáltatását, s a nem egészen fél évi tortúra osztályának és a VIDIA megyei nagykereskedelmi vállalatnak, valamint a helyi műszaki bolt­vak a munkatársai, akik tüzete­sen megszemlélték a szivattyút, s végül bevallották: téves áron adták el. A különbözetet, s a hiányolt számlát szeptember 13-án, a jótállási iratot pedig pár nappal később kézhez kap­tam. Az illetékes eladó pedig bocsánatot kért... Rádócziné ezek után megmu­tatta az ügyében lefolytatott megyei tanácsi vizsgálatról, s az egyidejűleg .tett intézkedésről szóló hivatalos — 1973/1985. szá­mon iktatott — értesítést, mely­ből kiderültek a következők: A VIDAI gondatlanul adta ki az árut, ugyanis a 220 volttal működő szivattyúk közé kevere­dett a 380 volttal üzemelő, ha­sonló típusú termék, pedig az utóbbi éppen 1200 forinttal ke­rült kevésebbe az előbbinél. Mindezekre ráadásként elcseré­lődtek a garancia jegyek. Hibát követett el a bugaci bol­tos is, ügyében fegyelmi jogkör után tartok jelenleg a „se pénz, se posztó" állapotnál. Remélem, e nyilvánosság elé tárt történet­ből kellőképpen leszűrik a ta* nulságot a vállalatnál ... (El­mondta: Fejszés István ázsákl olvasónk.) alapján járt el a kiskunfélegy­házi áfész elnöke. Végezetül egy idézet a pana­szosnak címzett levélbőd: Az ön sérelmére bekövet­kezett fogyasztói megkárosítá­sért és a garancia jegy kiadásá­nak elmulasztásáért Fekete László üzletvezető-helyettest a Kereskedelmi Felügyelőség sza­bálysértési úton vonja felelős­ségre. Bejelentését köszönjük." • Mi is köszönetért mondunk a fogyasztói érdekvédelemért, s határozott intézkedéseikért me­lyekhez egyetlen megjegyzést fűzünk: az ilyen diszkrét és har tásoa ügyintézésről is joggal tá­jékozódni akar a közvélemény. Ezt az igényit elégítettük most ld. Szerkeszti: Veiket Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611 CIKKÜNK NYOMÁN Csöndben, de határozottan intézkedtek

Next

/
Oldalképek
Tartalom