Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-07 / 5. szám
4 I» PETŐFI NÉPE 1986. január 7. MIKROELEKTRONIKAI KORMÁNYPROGRAM Passzív alkatrészek passzívuma Az országgyűlés 1983-as tavaszi ülésszakán felszólalt az egyik képviselő. Arra figyelmeztette a honatyákat, hogy a Minisztertanács 1981. decemberi határozata az elektronikai alkatrészek és részegységek fejlesztéséről, valamint gyártásának meggyorsításáról — a végrehajtás akkori ütemét tekintve — csak részben teljesülhet. Ma már felmérhetjük: a képviselő próféciája helyénvalónak bizonyult. A program 1981—1985 között tizennégy alkatrészlerme- lő beruházást irányzott elő. Közülük a legjelentősebb volt a mikroelektronikai alkatrészek elemgyállásának a létrehozása. A mikroelektronikai' beruházások maradéktalanul az eredetileg tervezetthez Ké- i>est körülbelül fél évet késnek, de a költségek a tervezettnél nem nagyobbak. A beállított technológiai gépsorok viszonylagosan, a tervezési eszközök és módszerek pedig kifejezetten korszerűek. A nem mikroelektronikai alkatrészeket tekintve: befejeződtek a mágneses formatestek, a potenciámé terek, a rétegellenállások, az elektrolit- és tekercselt kondenzátorok gyártásának beruházásai. Megkezdődött a korszerű kerámia alkatrészek és kerámia formatestek gyártása is. Mindezeket — összefc'j'ató néven — pass-ziv alkatrészeknek is nevezik. Az eletkromechanikai alkatrészek gyártására tervezett beruházás befejezésére azonban csaik 1986-ban számíthatunk, a programiban még tervezett öt termelő beiuházás megvalósítását pedig — részben az igények változása, részben a vállalatok gazdasági nehézségei miatt — el kellett halasztani. Az egyéb alkatrészek tekintetében tehát a tervezettnek csupán 70—75 százaléka teljesül, annak is tekintélyes hányada az eredetileg kitűzötl- höz képest jelentős késéssel. Miért baj a késedelem? Közismert, a világ nem csekély részben a műszaki tej- lődés meggyorsításával, a termelési szerkezet korszerűsítésével igyekszik kilábalni a nyomasztó gazdasági válságból. A technikai haladás húzóereje az elektronikai iparág amelynek térhódításával tudósok szerint az emberiség a második ipari forradalom korába lépett. Az elektronikán belül is meghatározó a mikroelektronika, amely azonban önmagában csak fél sikert eredményezhet. Más szóval: a .mégoly korszerű mikroelektronikai alkatrészbázis sem biztosit élenjáró berendezésgyártást. az utóbbihoz ugyanis korszerű egyéb, vagyis nem mikroelekt- roniljai alkatrészek, részegysegek is szükségesek. A felhasználók többségét kitevő műszer- és híradástechnikán vállalatok alkatrészszükségletének ugyanis csak egyhar- mada a m i k t-oelekt ron i k a i. kétharmada pedig a nem mikroelektronikai alkatrész. Ez utóbbiak tehát valóban fontosak, miért csak részben teljesültek a gyártásukat bővítő és korszerűsítő tervek? Sok oka van annak, közülük csupán az egyik s talán nem is a legnyomasztóbb a pénzszűke. A kormányprogram intézkedett ugyan az egyéb alkatrészek gyártásának fejlesztő séről, de abból hiányzott a/ átütő erő. Ez érthető is: az egyéb elektronikai alkatrészgyártás korszerűsítésére nem született igazán átfogó elképzelés. Ennék hiányában óhatatlanul elaprózódott még a» a fejlesztési pénz is, amely a közismert gazdasági nehézségek miatt lényegesen kevesebb volt, mint azt eredetileg tervezték. Az átfogó koncepció hiánya okozta azt is, hogy a vállalati fejlesztések nem mindig feleltek meg a berendezésgyártók által támasztott követelményeknek. A kevés pénzből is többre futotta volna, ha a szabálvo zás kedvez a sietős korszerűsödést célzó rekonstrukcióknak. De — ellentétben a mikroelektronikai fejlesztésekkel — nem kedvezett; a nem mikroelektronikai alkatrészek gyártásának bővítését ígérő rekonstrukciók nem részesültek kedvezményben, ami egy kormányprogram esetében — amelynek teljesítésétől nem csekély részt a népgazdaság jövője függ — célszerű- lett volna. A világ haliad, elsősorban az elektronizációt siettető, öles léptekkel. Az ebbéli korszerűsödés ütemét tekintve nemcsak a fejlett tőkés, hanem az európai szocialista országok többsége Is jóval előttünk jár. A szakágazati rekonstrukcióik csaknem mindenütt állami támogatásban, de legalább igazán számottevő adó- és hitelkedvezményben részesülnék. Kívánatos volna, hogy ez nálunk szintén ígv legyen az elkövetkezendő években az egyéb alkatrészek tekintetében is. M. M. A SOLOHOV TSZ SILÓTÁROLÓJA fWi Wsá Szabadalom haszon nélkül Mezőgazdasági szakemberek tanácskozása. Hozzászólások. Idézet az egyikből: Még mindig nem élünk eléggé szellemi tőkénk eredményeivel. A tiszakécs- kei silószabadalom is csak van, kihasználatlanul. A tiszakécskel Solohov Termelőszövetkezetben sikerült beszélnem a silótároló feltalálóival és a szövetkezet értékesítéssel foglalkozó elnökhelyettesével. Sikeresnek látszó termék 0 A tiszakécskel Solohov Tsz-ben jó minőségű a siló. Kőszegi Péter elnökhelyettes mondta el, tulajdonképpen mi az új ebben a szabadalomként szereplő konstrukcióban, eljárásban,: — A szövetkezet négy szakembere 1977-ben kezdett hozzá a tervezéshez. Egy — elemekből felépíthető — „hordozható” silótárolót alakítottak ki. A betonelemek T-alakúak, darabonként ■J méter magasak, 1,5 méter talp- szélességűek. Egymás mellé állításukkal akkora területet lehet befogni, amekkorára éppen srzük- ség van. A következő évben itt, a gazdaságban felépítettünk ezekből egy silóteret, és elkezdtük vizsugáim. A mérési eredmények szerint a mutatók jobbak voltak, mint az eddig használatos silóknál. • úgy a béltartalom, mint a költségek szempontjából A szabadalmaztatás után hazánkban több ezer T-elemet értékesítettünk, nemcsak silónak, hanem szeméttárolónak, és például az uránbányába gyűjtőtér kialakításához. Magyarul: sikeresnek látszott a termék. Aztán megromlott a kapcsolat a gyártóval, a Beton- és Vasbeton Művek szolnoki gyárával, és jelentkeztek a szabadalmi jog körüli problémák is. Az 1980-as OMÉK-ra még elvittük a T-elemeket. ott szintén elismerést arattak. Aztán... — az elnökhelyettes félreérthetetlenül tárja szét a karját. — Súlyosbították a helyzetet az elmúlt öt év általános beruházási nehézségei. Mindenesetre teljes lett körülöttünk a csend. Pedig ebbői az egészből a szövetkezeinek forintban érezhető előnye nem származott, a feltalálók, nem vettek fel egy fillért sem. Amit tettek, ügyszeretetből, meggyőződésből tették, azért, mert felmérték az állattenyésztés és a takarmányozás gondjait és segíteni akartak. De itt a főállattenyésztőnk, Finta Pál, az egyik fe'találó. ő szintén benne volt ebben az ügyben, nem is kicsit. „Csak észrevettük” — Az én feladatom ebben a munkában az építményihez kapcsolódó silózási iteohnológiia kidolgozása vott. Amikor elkezdtem vele foglalkozni, nagyon érdekelt a ítéma. Tudjuk azt, hogy 4» T-elemek. a silókészítésben mekkora szerepük van az erjesztő baktériumoknak. A technológiát úgy kellett alakítani, hogy ezek életterét miinél jobban kitérjesathes- sük. Tulajdonképpen semmi újat nem csináltunk, csak észirevet- tiik, hogy ebben a silótérben a betárolt anyag sokkal kisebb felületen érintkezik' a levegővel, tehát a benne lévő baktériumok jobban kifejthetik hatásukat, jobb lesz a siló. Számos estét itt töltöttünk az Irodában, számoltunk, vitatkoztunk, nagyon „fel voltunk dobva", lelkesedtünk, megpróbáltunk mindent kihozni ebből a dologból, ami csak emberileg elképzelhető. Most már szeretnék rá sem gondolni. Más szemmel nézem a világot ez után a vihar után. Az hagyján, hogy sem anyagi, sem erkölcsi elismerést nem kaptunk, de ha arra gondolok: mennyi silót nem kellett volna megtermelni, vagy kidobni. forr a vérem. Elém tett egy levélmásolatot Kőszegi Péter: „Az alkalmazott műszaki megoldás újszerű és várható, hogy alkalmazásával jelentősen leegyszerűsödik a falközi silónál a be- és kitárolás művelete. Az 1977. május 12-én kelt levelében közölt állásfoglalást a 40 százalékos támogatás megadására köszönöm.” A levelet Váncsa Jenő, akkori MÉM-mii niszterlhelyettes írrta Villányi Miklós PM-miniszterhelyet- tesnek 1977. május 27-én. Nagyobb az erkölcsi alap Budai István. a Solohov Tsz elnöke szintén a feltalálók egyike: — A legjobban annak örülnék, ha erről a silóról senki sem beszélne már. Pesze, ha a Ferihegy II. építési anyagainak tárolására megfelelitek ezek az elemek, másra is el tudnám képzelni, hogy használják őket. De ma már ez sem érdekei. Ebben a témában megkeseredtem, elfáradtam, elfogyott az erőm a „si- serehaddal" való hadakozásban, amely meglepett bennünket a szabadalmaztatás után. Rajtunk kívül mindenki csak pénzforrási lehetőséget látott ebben az ügyben. A kollégáimmal szemben is ludasnak érzem magam, hiszen jogos anyagi igényeiket. eltompítottam, rábeszéltem őket arra, hogy munkájukért, persze velem együtt, semmilyen pénzt ne vegyenek fel. Úgy éreztem így nagyobb az erkölcsi alapom azt mondani az ide felvonuló — és társulni. pontosabban . munka nélkül társulni akaró — embereknek: amit én kaptam, szívesen elfelezem. A tulajdonképpeni érdemi munkám fordított időm töredéke volt csupán annak, amit ez a tortúra igénybe vett. Volt — bírósági eljárástól kezdve, nem szégyellem — olyan is, hogy ajtót mutattam valakinek. Itt a gazdaságiban van ilyen siló- taraló, és ha fejlesztési alapunk úgy alakul, lesz is még. Sőt, bárkii számára hozzáférhetővé tesszük a terveinket, még szaktanácsot is adunk. Zoboki Bertalan építésvezető a siló műszaki tervezésében vett résat: — Amikor elkészült a prototípus és láttuk, milyen jó eredményeket lehet vete elérni, nagyon jó érzés volt. A siló kiválóan sikerült, az állatok gyarapodtak. Mi kenhetett még? Ja, a pénz? A bíróságra jáizgatásokat és a feszültséget, amit bennünk ez keltett, nem lehet megfizetni. Azóta lehetett volna még újításom, de eszembe sem jutott, hogy elismertessem, A munkámba viszont beépítettem. Be is vált. Semmi értelmet nem látom ilyen herce-hurca árán elfogadtatni a munkánk eredményét. • Gál Antal műszaki főmérnök, a feltalálócsopont legkevésbé elkeseredett tagja. — Talán az lett volna a legkézenfekvőbb, ha magunk visz- szük végig a dolgokat, ha kiako kitűnik egy gyártósort, és mii menedzseljük a terméket. Ez viszont komoly beruházást igényelt volna. Az új dolgok szerintem akkor jók, ha hasznosíthatók, ha megjelennek és kaphatók is a piacon. A szabadalmi oltalmat azért fenntartja a Solohov Tsz. Legújabban kis érdeklődés is mutatkozik. Én ebben reménykedem. És abban, hogy ha az embernek megvalósítható. jó gondolata van, azt ki kell adnia magából. Mégpedig úgy,, hogy azt mások is megismerhessék. Lehetségesnek tartom, ha néhány évvel később jutnak a ti- fzakécskei feltalálók az új silótároló megalkotásának gondolatára, simább útjuk lehetett volna. Ma már létezik az Innovációs Alap, amelyet éppen az ilyen ügyek támogatására hoztak létre. Ám ez nem vigasztaló a négy feltaláló számára. Gál Eszter A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Kiskőrösi monogramos betörők Jódolgukban nem tudják, hogy mit csináljanak! — valahogy így summázta véleményét a bírónő, aki a több napon át tartó tárgyalás eredményeként meghozott ítéletében bűnösnek mondott ki öt fiatalembert. A bűncselekmények elkövetésekor közülük hárman még innen voltak a fiatalkor felső határán, ketten pedig éppen hogy túllépték azt. Gátlástalanul törtek fel autókat, hétvégi házakat, s loptak el minden mozdítható értéket, de akkor sem jöttek zavarba, ha éppen iskolaépületbe vagy művelődési házba „kellett” bejutni. A miértekre talán maguk sem tudtak választ adni. Nem kényszerítette őket a létezéshez szükséges anyagi javak hiánya, hiszen valamennyien igen jó körülmények között, családban nevelkedtek. Sőt, egyiküknek saját tulajdonú 1500-as Ladája volt. A látszólag teljesen értelmetlen cselekményeknek csak egy mozgatórugója lehetett: a nagy „balhé” vágya. Ám ennek igen hosszú ideig isszák majd a levét, egyrészt a szabadságvesztés büntetések, másrészt a büntetett előélethez fűződő hátrányok miatt. De nézzük sorjában az eseményeket. Felfeszített garázsajtó Az élső sikeres akciót Kiskőrösön, még 1983. október 9. napjának éjjelén bonyolította, le M. A. és B. K. J. A két ifjú különösebb meditálás, a következményeken való merengés nélkül nyitotta fel feszítővassal a lakattal lezárt garázsajtót. A találomra kiválasztott helyszínről reklámszatyorba bepakolva elhoztak egy villanyfúrót, egy tirisztoros fordulatszabályozót, egy kézifűrészt és még néhány apróságot. Két hét pihenőt tartottak a legények, aztán újból nekilendültek. A kiszemelt „áldozat" ekkor egy lezárt személygépkocsi volt, amelynek belsejébe trükk segítségével jutottak be. Gyorsan kiemelték a Pionír típusú rádiómagnót a hangfalakkal és a kardán boxszal együtt. A két fiatalember ezután a megyeszékhelyen próbált szerencsét. A Széchenyivárosban „megfújták” az egyik autótulajdonos sztereó rádiókészülékét, és hozzáloptak még tíz kazettát is. M. Á. ezek után úgy /érezte, hogy tehetségéből nemesük gépkocsik felnyitására futja. T. T. barátjával — motorkerékpáron — ellátogatott Soltvadkertre, ahol az üdülőket nézték meg közelebbről. Az egyikben megtetszett nekik egy tévéantenna, amelyet gyorsan le is szereltek. ( Újabb egy hónap elteltével a három fiú már együtt kísérelt meg bűncselekményeket elkövetni. Nem, vagy alig kérdezték meg tőlük a szüleik, hogy hol töltik az éjszakát... Motorkerékpár és telefonkagyló A három legény egy tavaszi éjszakán a kecskeméti Széchenyiváros lakóépületei környékén próbált valami mozdíthatót találni. Az egyik nyitva felejtett lépcsőházban felfedeztek egy motorkerékpárt, amivel a közeli erdőbe hajtottak, majd a járművet darabjaira szedve hazavitték. Közben az útjukban állt egy telefonfülke, amin csak úgy tudtak „bosszút állni”, hogy leszakították a kézibeszélőt. Aztán kapóra jött egy másik fülke, amit ugyancsak „megszabadítottak” a kagylójától. Jóbarátok között természetes dolog, hogy elbeszélgetnek a legtitkosabb vágyaikról, s beszámolnak egymásnak apróbb-nagyobb csínjeikről. R. I. is így tudta meg, mivel foglalkoztak cimborái az elmúlt hónapokban, s mivel nagyon fájt az ő foga is egy rádiómagnóra, rávette barátait, hogy szerezzenek egyet a kocsijába. Ezért behozta őket Kiskőrösről Kecskemétre, s az autóban megvárta, amíg társai megszerzik a kívánt minőségű készüléket. Ezután M. Á. és B. K. J. már olyan magabiztosan indult el egy-egy éjjel lopni, mintha mindig ezt csinálták volna. Megszerették a soltvadkerti üdülőkörzetet, következetesen innen kívánták beszerezni hifitorony-szükségletüket. Az egyik épületben pechjük volt, mert a gonidois tulajdonos csak egy viharlámpát hagyott a házban. De végül is négy üdülőből összejött a komplett magnó, rádió, lemezjátszó és erősítő hangfalakkal együtt. M. Á. a zsákmány között szereplő, égy mellékesen megszerzett. Róna típusú rádió- készüléket később odaajándékozta T. T.-nek, aki ezt elfogadta, bár tudta, hogy honnan származik. Lefelé a lejtőn A vérszemet kapott fiatalok a továbbiakban különösebb izgalom nélkül folytatták a betöréssorozatot, s egy-egy alkalommal Cs. I.-t és R. I.-t is bevonták az akciókba. Ha valahol valami Jó műszaki árut sikerült megkaparintani, azt vagy odaadták T. T.- nek, vagy megtartották maguknak. Egyik éjjel például, csak úgy találomra, Páhiba mentek, ahol az iskolából szekrényfelfe- szítés módszerével elemeitek egy légpuskát, két légpisztolyt, egy stopperórát és egy mikrofont. Meglátogatták az igazgatói szobát is, ahol egy zsebszámológépet és 1162 forint készpénzt raktak a zsebükbe. Ezután egy kiskőrösi butikban a mai divatnak megfelelően felöltöztek, s behatoltak a helybeli szakmunkásképző intézetbe is, ahonnan. 2600 forinttal, egy sátorral és négy számítógéphez használt kazettával távoztak. Egyik kecskeméti kirándulásukon balszerencse kísérte őket, mert hiába fűrészeLtéfk le a Két- templóm közi Vidia-üzlet bejárata előtti rácsot, csak az izzasztó munka után derült ki, hogy az ajtó az Amfora-boltba vezet. Így a tévedés miatt nem vittek el semmit. Ez egyáltalán nem szegte kedvüket, a továbbiakban is szervezetten, céltudatosan foly-. tatták cselekményeiket, és a kezdeti tizenhat betörés után még tizenhatra futotta erejükből. A leggátlástalanabb módon szereztek meg mindent, ami csak mozdítható volt. Nem számított az sem, hogy számukra értéktelen női kalap vagy éppen sportigazolvány volt a zsákmány. Ha például díszléc kellett a kocsira, akkor azt az első őrizetlenül hagyott járműről tépték le, de ha szánkózni akartak, akkor sem a boltba szaladtak, hanem csak átugrottak egy-két kerítést. Am az 1985-ös év első negyedévéig tartó akciók sor án az utolsó „ugrást” elvétették. Ezután már • a rendőrség göngyölte fel visszafelé cselekményeik igen hosszú szálát. Szülők és kárvallottak A bírósági tárgyalássorozat eredményeként huszonegy oldalas ítélet született. Eszerint M. A. bűnös tizenhét rendbeli, folytatólagosan, társítottéiként elkövetett lopás bűntettében, amelyhez társul még tizenöt rendbeli, minősített (bűnszövetségben, üzletszerűen, dolog elleni erőszakkal) elkövetett lopás bűntette. Ezért őt halmazati büntetésül kétévi és hathónapi, a fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadság- vesztésre, három év közügyektől és három év járművezetéstől eltiltásra ítélték. A hasonló cselekmények miatt bűnösnek talált B. K. J. kétévi szalbadságvesztés és három-három évi közügyektől, illetve járművezetéstől eltiltást kapott. T. T. számláján három rendbeli társtettesként elkövetett lopás bűntette és ötrendbeli orgazdaság vétsége szerepel a bíráság szerint, ezért ő egy évet tölt a fiatalkorúak fogházában, ha a három évre szóló felfüggesztés alatt újabb bűncselekményt követ el. R. I. három rendbeli felbujtóként elkövetett lopás bűntettéért fellel. Büntetése egyévi szabadságvesztés, amelyet háromévi próbaidőre felfüggesztett a bíróság, és egyben kiélt évre eltiltotta a járművezetéstől. A két akcióban részt vett Cs. I. lopás miatt hat hónap, kétévi próbaidőire felfüggesztett börtönbüntetést kapott. A tárgyalások folyamán a fiataloknak és szüleiknek bőven volt idejük elgondolkodni. Am az anyukák, apukák tanúvallomásából azt tűnt ki, hogy saját — érzelmeik által befolyásolt — értékítéletük szerint nem Is olyan nagy az a bűn, amit elkövettek a gyerekek .,. Erről persze a kárvallottak egészen másként vélekedtek. Mindenesetre az Ítélet jogerőre emelkedett. Tuza Béla ,
