Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

4 *i PETŐFI NÉPE © 1986. január 6. EMBEREK, SORSOK Életet jobbító munka Petőfi Sándor Mezőhegyesen nevelkedett. Már ifjúként kötő­dött' a mezőgazdasághoz. A fel- szabadulás előtt kitűnő iskola volt számára a Bajai Kertészkép­ző, ahol szőlő-gyümölcs, zöldség- és dísznövénytermesztő szakra járt. Gyakorlati foglalkozásokon, 100 holdas kertészetben és nagy­birtokon gyűjtött hasznos tapasz­talatokat. A felszabadulás után elvégezte a budapesti Kertészeti Egyete­met. Egyik tanára Rudas László volt, akitől birtokpolitikát ta­nult. A népi demokratikus Ma­gyarország várta az olyan, sok­oldalúan képzett szakembereket, mint amilyen Petőfi Sándor volt. 1949-ben tanfolyamot vezetett mezőgazdasági nagyüzemeket szervező bizottságok elnökeinek, majd Ágasegyházára ment dol­gozni. 1950-től 1956 decemberéig a megyei pártbizottság mezőgaz­dasági osztályának vezetője és végrehajtó bizottságának tagja; 16 évig megyei tanácstag, s csak­nem egy évtizedig a vb munká­jában is részt vesz. Az 1956-os ellenforradalom és később, a konszolidáció idején is, kiáll a néphatalom védelmé­ben, segít a rend helyreállításá­ban. Október 30-ról 31-re virra­dóra Városföldön fél éjszaka ül­döztek és elfogtak két fegyveres támadót. Felettük — az érvény­be lépett statárium alapján — rögtönítélő bíróság ítélkezett. Válaszul a termelést akadályozó ellenforradalmi erőknek, Petőfi Sándor a Petőfi Népe 1956. ok­tóber 27-i vezércikkében lelep­lezte, hogy a munkástanácsok elnökei és az ellenforradalmat irányítók egy húron pendülnek. Még ezen a napon felkereste a Kecskeméti Lakatosipari Válla­latot, hogy a munkástanács gyű­lésén sztrájk helyett a termelés folytatására hívja fel a dolgozó­kat. Később is az életet jobbító munka, az előrehaladás volt a legfőbb Petőfi Sándor számára. Az eVenforradalom ' everése után, 1957-ben mint kormány- biztos segít rendet tenni, immár a Helvéciái Állami Gazdaságban. Véget vet a plncefeltöréseknek s annak, hogy a gazdaság földjéből mások elszántsanak. Mivel ak­koriban 7 tsz és szakcsoport fel­oszlott, s a környékiben nem volt erős termelőszövetkezet, 44 ezer hold Bács-Kiskun és Pest megyei földterület tartozott az állami gazdasághoz. Nagy terü­let — nagy gond. Emlékszik olyan szakszövetkezetre ahol 400 ser­tésnek meg anyakocának nem volt mit enni. Első feladatának tekintette segíteni az ilyen és ha­sonló — súlyos helyzetbe jutott — gazdaságokon. Ezután megsokasodott és új irányban folytatódott szervező munkája. A Helvéciái Állami Gazdaságra mint erősödő me­zőgazdasági üzemre odafigyelt az ország vezetése. Egy alkalommal Kádár János is eljött ide. Az it­teni péülda jól mutatta: mire ké­pes egy szocialista mezőgazdasá­gi nagyüzem. Hét-nyolcezer ser­tést és marhát vágtak évente, je­lentősen javítva ezzel a lakosság ellátását. Dunaújváros tanács­elnöke akkoriban kérte: nyis­sanak náluk is húsboltot, hason­lót, mint 1957 áprilisában a kecs­keméti Rákóczi úton. Kérését teljesítették. Vágóhíd, szeszfőzde, borpalackozó — ezekkel a léte­sítményekkel, valamint 1958-tól 1964-ig 45 ezer hold szőlő- és gyümölcstelepítéssel, korszerű gépekkel és művelési módsze­rekkel fejlődött tovább a gazda­ság. Itt próbálták ki először a hidas traktorokat, a Dérot fran­cia traktor modelljeit, amelye­ket kötözésen, metszésen és szü­retelésen kívül kultivátorként, fedő- és nyitóekeként, permete­zésre és porozásra egyaránt lehe­tett használni. A megyében ad­dig jobbára új szőlőfajtákat — Hárslevelűt. Furmintot, Muskat Ottonelt, Muscat Lunelt, Rajnai rizlinget, Zierfandlit, Traminit, Szürkebarátot és Leánykát — honosítottak meg és terjesztettek el. Négy nemzetközi borverse­nyen aranyérmet nyertek. Példaadó gazdaság. Joggal ne­vezték így a helvéciait. Igazga­tója, Petőfi Sándor is tagja lett a tsz-parasztok nyugdíjaztatási tervezetét kidolgozó bizottság­nak, amelynek javaslata alapján a Bács-Kiskun . megyei párt­bizottság kezdeményezte — az országban elsőlkiértt — a ter­melőszövetkezeti tagság nyugdíj­ellátásának bevezetését. Az izsá- ki Sárfehér Tsz-ben igen jól be­vált ösztönző termelési rendszer kialakításából is részt vállalt a gazdaság igazgatója. A részes­művelés hírére, s nem utolsósor-, ban Keserű János — az akkori földművelésügyi miniszter édes­apja — példája nyomán Izsákon naponta hetvenen-nyolcvanan léptek be önként a termelőszö­vetkezetbe. Petőfi Sándor — aki 1966-ig igazgatóként dolgozott a Helvéciái Állami Gazdaságban, ahol jelen­leg is szaktanácsadóként kama­toztatja gazdag szakmai és élet- tapasztalatait — 60 éves. Fárad­hatatlan kísérletező most is. Egy olcsó — környezetkímélő —, a hagyományos permetezésnél ha­tékonyabb növényvédő eljárás­sal próbálkozik, és nyesedékből, kóróból, szalmából, dohány- és napraforgószárból igyekszik — gombatörzzsel beoltva — emészt­hető fehérjét kivonni takarmá­nyozásra. A kiváló szakembert, gazda­ságszervezőt, a népi hatalom egy­kori védelmezőjét, a Munkás— Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosát november 7-e al­kalmából Április 4-e Érdemrend­del tüntették ki. Kohl Antal Környezetgazdálkodás Vitray Tamás méltán népszerű csevegő műsorában, a Tóksóban bemutatott egy rendkívül szim­patikus megszállottat. Ha az emlékezetem raefn csal, valami olyasmiről beszólt, hogy a leg­főbb ideje lenne felhagyni a kör­nyezet védelmével — gazdálkodni kell vele! Már csak azért is, mert jelenleg környezetvédelmen Idehaza és jórészt külföldön is csak a mérsékelt szennyezés ér­tendő. És ha szennyeztünk, az esetek nagyabbik részében utó­lag már nem áll módunkban a szeranyezéíit megszüntetni. A ter­mészet vagy fel tudja dolgozni az idegen mocskot, vagy .ytorkán akad”, ilyenkor jönnek létre a nagy ökológiai tragédiák — ha- •váriák, ahogy a szakemberek mondják. Közgazdasági egyszeregy A természet védelmében az emberiség tagjaiként mindannyi­an érdekéitek vagyunk. Ugyan­akkor a gazdasági versenyfutás során egészen más, s nemrit­kán erősebb ellenérdekeink ke­letkezhetnek. A környezetbarát ■technikák-technológiák bevezeté­se, kifejlesztése ugyanis nem ke­vés pénzbe kerül, s ezeket a költségeket már nem az emberi­ség. hanem egy szőkébb csoport, akár egy ország, akár egy vál­lalat tagjaiként kell megfizet­nünk. S innentől kezdve a köz- gazdasági egyszeregy jegyében «.lakul minden. A gazdasági ver­senyfutás során a lemaradók, ért'd gyengébben gazdálkodók magasabb költségeiket a verseny- képesség érdekében ott farag­ják le. ahol tudták. És sajnos ezek közt a ..költségcsökkentő té­nyezők” között mindtárt a leg­első sorban kdll említenünk a környezetvédelmet. A világgazdasági centrumhoz közelebb átló országok e költsé­geket fejlettségük, alacsonyabb önköltségük révén könnyebben ki tudják gazdálkodni. Az idő­ben és megfelelően végrehajtott környezetvédelmi beruházások ugyanis elősegíthetik az adott gazdaság térnyerését. Elég ha a japán személygépkocsik minimá­lisra szőri tátit légszennyezésére gondolunk. Ilyen gyártmányok birtokában a japán kormány nyugodtan adhat meg egészen alacsony szennyezőanyag-kibocsá­tási normákat a gépkocsik kipu­fogógázaira, hisz saját piacán gépkocsijai még így is eladha­tók maradnak, de ékként alapo­sain megnehezíti más gyártók bejutását a piacra. így válik a környezetvédelem adminisztratív protekcionizmus eszközévé. Nem kedvez a szabályozás Csak tetézi hazai gondjainkat: az érdekeltségi rendszert mind ez idáig nem sikerült úgy beállíta­ni, hogy a vállalatok valóban érdekéitek legyenek környezetba­rát technológiák bevezetésében. És nemcsak azért, mert az érde­keltségi rendszer egyik oldalán negatív ösztönzőként megjelenő környezetvédelmi bírságokat már eleve úgy alakították 'ki, hogy azok igazodjanak a vállalatok teherviselő képességéhez, hanem azért is, mert az ilyen célú be­ruházásokra fordítható pénzt a „Legdrágább” forintokból, az adó­zóit nyereségből képzett érde­keltségi alapból kell elvenni. Onnan, ahonnan példának okáért a béremelést Is. Mindezek tetejébe a közvetle­nül mérhető hasznot nem hajtő beini,há7-te során énpúgv kell fi­zetni felhaitmozáisi adót. mint ppvébkéat. s a megvalósult be­ruházás a vagyonadó öswegét növrii. g ha mindehhez, méz azt is hozzávesszük hogv a környe­zetvédelem nem tartozik a hitel- rendszer preferált, céljai közé, s így semmiféle kedvezmény e cí­men nem kapható, akikor telje­sen érthetővé válik az a válla­lati stratégia, amelyik csak a fel­tétlen szükséges mértékben való­sít meg környezetvédelmi beru­házásokat. De hogy mi is ez. a feltétlen szükséges mérték, elég nehéz megmondani. Jelenleg ugyanis a szennyezést mérő mű­szerpark olyan szegényes, hogy a legnagyobb környezetkárosítókat leszámítva, a „kisebbeknek” csak 4—5 évente kell ellenőrzéssel szá­molniuk. Korszerű ösztönzést Megbízható mérési adatok hí­ján az egész bírsági rendszer a vállalatok bevallásán alapul. És annyira naivak mégsem lehetünk, hogy ne gyanakodjunk, ez a be­vallás egyik-másik esetben egy kicsit sántít. Ha valamelyik vál­lalatot rajlta is topnák a turpis­ságon, legfeljebb egy félévi ősz- szeggel megnövelt bírságot kell fizetnie. De miért kapnák rajta, azt jóelőre leihet tudni, mikor jönnek mérni, s Ilyenkor elég kikapcsolni vagy lelassítani , a legfőbb szennyező müvet, s újabb néhány évre ,,rendben, van” minden. Természetesen vannak szép számmal elképzelések arról, hogy ezt az áldatlan állapotot miként kellene ímegváttoztallmt. Biztató, hogy a jelentősebb beruház» isok- nál ma már az Országos Kör­nyezett- és Természetvédelmi Hi­vatal elnökének vétójoga van, amennyiben a kérdéses 'beruhá­zás nem felel meg az elvárható környezetvédelmi normáknak. De nagyon sok még a tenni­való addig, amíg a környezet- védelem lehetőségei javul naR. Addig viszont, míg sem ia szemé­lyi, sem a tárgyi feltételek nem adottak, megfelelő érdekeltségi rendszer híján a környezetgaz­dálkodást megvalósítani nehéz. V. P. Kömény- és repcetermesztés Csehszlovákiában Csehszlovákia a fűszerek több­ségét importálja. A kivételek egyike a köménymag. Nyolcvan helyén termelik, összesen 3600 hektáron. Évente 3,5 ezer tonnát takarítanak be belőle. A termés közel felét Hollandiába, az NSZK- ba és az USA-ba exportálják. A köménymagtermelés alapja egy új köményfajta kinemesíté­se, amelyet géppel lehet „arat­ni”. Étolajtartalma, illata, színe kiváló. A piac lehetőségei na­gyok. A köménymagtermelést ér­demes bővíteni. A nemesítők a jelenlegi fajta további tökélete­sítésén dolgoznak. A repce legjelentősebb olajos­növényeik közé számít. Az utób­bi két évben már csak azt a rep­cefajtát vetik, amely olajösszeté­telében a szójához hasonlít. 1975 óta kétszeresére nőtt a repceter­melés. Már csaknem 300 ezer tonna. A hozam most is a világ élvonalába tartozik, de a leg­újabb kísérleti termelés — 29 vállalatnál öt és fél ezer hektá­ron — elérte a 3,15 tonnás hoza­mot, ami egyötödével több az országos átlagnál. A cél a kevés kénvegyületet tartalmazó olajrepoe kikísérle­tezése. Tavaly gyűjtötték be az első ezer tonna ilyen repcét, amelyet főleg az állatélelmezés várt, hogy az import szóját he­lyettesítse vele. E3 SAJTOPOSTA1^ Legyen udvarias a hivatalnok — de az ügyfél is! A nagybugaci Major Mihályné bosszús és szo­morú. Bosszús, hiszen a helyi adóhivatalban bünte­tést kellett fizetnie hátraléka miatt, s szomorú, mert bántóan udvariatlanok voltak vele a hivatal­nokok. Íme a részletek, ahogyan beszámolt róla ol­vasónk: 75 éves vagyok, egyedül lakom szoba-konyhás rozoga tanyámban. Havi 2 ezer forint körüli tsz- járadékból élek, mivel az otthonom melletti 1000 négyszögölnyi földem termését letiporják és lele­gelik a környékbeli gazdaság arra tévedő állatai. Nem tagadom, szűkös jövedelmemből alig futja az adókötelezettség teljesítésére. Az idei utolsó ne­gyedévben még 90 forinttal voltam adós, készültem is e tartozásom kiegyenlítésére, ám a tanácsiak megelőztek. Megjelentek lakásomon, s közölték, ha nem fize­tek, lefoglalnak nálam valamit. Minthogy erre al­kalmas állatot, tárgyat nem találtak, figyelmezte­tést kaptam: intézkednek a nyugdíjamból való le­tiltás iránt. Ekkor megígértem, jobb híján kölcsön­kérek pénzt, amit másnap beviszek, mire elmentek látogatóim. A jelzett időben ott is voltam a hivatalban, ahol kiderült, nemcsak a tőkét vasalják be tőlem, de a hozzám történt kiszállásuk költségét is, mely még plusz 57 forintot tett ki. Mit tehettem egyebet, kifi­zettem. Szíven ütött a megemelt összeg is, de főleg, hogy az ügyintézők kiabáltak, gorombáskodtak, csúnyán beszéltek. Ilyen kioktatásban legutóbb a nagysá- goséknál volt részem, ahol lányként cselédkedtem. Én sokat olvasok, hallok az öregek megbecsülésé­ről, az őket illető szeretetteljes, megkülönböztetett bánásmódról. Kár. hogy mindennek kevés nyomát találtam a helyi államigazgatásnál. . . Az elgondolkodtató esetről először a megyei ta­nács adóügyi csoportjának vezetőjét kérdeztük, aki így válaszolt: — Az említett tőketartozás után jogosan számí­totta fel a bugaci tanács a 7 forintnyi adópótlékot, meg a helyszínre és onnan vissza utazás költségét, az 50 forintnyi átalányt. Nem tudni azonban, hogy elengedhetetlenül szükség volt-e erre a valóban igen szigorú, határozott eljárásra. Végezetül az idős ál­lampolgárt sértő stílusról megjegyzem, arra nem lehet mentségük az érintett adóügyiseknek . . . Ezek után megkerestük a Bugaci Nagyközségi Tanács elnökét, aki ekképpen nyilatkozott: — Majomé a szeptember 15-i határidőre nem rendezte adótartozását, s mert annak csökkentésé­re, vagy törlésére sem tartott igényt, így köteles­ségünk volt az összeg behajtása. Ezt megelőzően persze írásban értesítettük intézkedésünkről. Egyébként pontosan annyit fizettettünk vele, amennyit a szabályok előírnak. A sajnálatos mo- dortalansággal először ő „tisztelt” meg bennünket, ám hiba volt, hogy viszonozták a munkatársak. El­nézést kérek a történtekért, amelyek miatt engem, vagy a vb-titkárt azonnal felkereshetett volna a panaszos. A tanulság: tanácsunk valamennyi dol­gozójától megköveteljük az udvariasságot — de ugyanezt reméljük-várjuk az ügyfelektől is! Ha a vonat műszaki okból késik... Prikkel Sándor solti lakos sokakkal együtt szállt fel december 17-én arra a személyvonatra, mely a budapesti Józsefváros pályaudvaráról délután fél 3-kor gördült ki, Kunszentmiklós—Tass célállomás­ra. Olvasónk jó hangulatban tervezgette, hogy ko­rai hazaérkezését követően — még jóval 5 óra előtt — mennyi mindent fog elvégezni háza körül. Rövidesen azonban nem várt esemény történt, melyről és a következményekről ezeket panaszol­ta: A soroksári megállóból nem tudott kiindulni a szerelvény. A hangosbemondó műszaki okokra hi­vatkozott, közölve, bizonytalan, mikor folytathatjuk utunkat. Mondanom sem kell, jó néhányan kétség­beestek, akik Kunszentmiklósról a csatlakozó vo­nattal szándékoztak továbbmenni a sóit—dunapa- taji vonalon, s csak az optimisták bíztak benne, hogy a távolabb utazók elszállításáról gondoskod­nak az illetékesek. Négy óra előtt 10 perccel — amikor már a má­sik vonaton kellett volna lennünk — végre elin­dultunk, s ezúttal rekordidő alatt, 60.perc múlva Szentmiklóson voltunk, ahol hűlt helyét találtuk a remélt csatlakozásnak. A kiszolgáltatott helyzet­ben csupán várhattunk — néha elkeseredve, néha felháborodva —, mégpedig legalább ötvenen, kö­rülbelül három órát, amikor is elindulhatott velünk a már említett irányba a következő szerelvény. Tisztában vagyunk azzal, hogy a technika olykor váratlan helyzetet teremt, s ez alól a MÁV sem ki­vétel, érthetetlen azonban számunkra, miért éri ez felkészületlenül. Hiszen csakis ez utóbbival ma­gyarázhatjuk, hogy a terület személyforgalmát irá­nyító vasutasok képtelenek voltak minket tovább utaztatni nem sokkal a meflérkezésüník után. Remél­jük, hogy hasonló műszaki zavarra egyhamar nem ikerül sor, de ha mégis, akkor sem kell nekünk, Sol­tiaknak, patajiafcmak stb. többé órákig várakoznunk a csatlakozásra. A közérdekű ügyben érdeklődésünkre az alábbia­kat felelte a ikunszentmiklósi MÁV-állomás főnöke: — Szerencsére igen ritka a december 17-én be­következetthez hasonló hiba a személyforgalmi munkánkban. Ám ha előfordul, akkor sem lehet az egyik vonalon történt jelentős késést tetézni azzal, hogy a másik vasútvonal szerelvényét is megvára­koztatjuk. Hozzá kell itt tennem, hogy a menet­rend betartása alapvető munkaköri kötelességünk, s attól eltérni csak a menetirányító utasítása alap­ján lehet. S a szóbanforgó nap délutánján nem ren­delkezett felénk a szegedi központunk annak érde­kében, hogy a késlekedő, 3714-es számú szerelvény megérkezéséig ne engedjük útjára a Kunszentmik­lósról Dunapatajra 15 óra 50 perckor induló vona­tot. A csatlakozó vonat úgynevezett késleltetésére ak­kor kerül sor automatikusan, ha a nap utoljára közlekedő szerelvényéről van szó, ám a jelzett idő­pontban csak az utolsó előtti személynek adtunk zöld jelzést. Az állomásunkon várakozók végül is az este háromnegyed 8 körül kiinduló dunapataji vonattal valamennyien hazautazhattak. A szerk. megjegyzése: Logikusnak tűnik e vasúti válasz, mégis a kíno­san hosszú órákig toporgókkal rokonszenvezünk — közöttük feltehetően voltak rendszeresen korán­kelő, s pesti munkahelyükre nap mint nap járó emberek is —, akik megérdemelték volna, hogy a késési idejüket valamilyen módon csökkentsék az illetékesek, például egy különjáratú autóbusz ren­delkezésükre bocsátásával. Igaz, az efféle intézke­déshez is felkészülésre, szervezettségre van szük­ség! SZOROSABB EGYÜTTMŰKÖDÉST! Még egyszer a sertésátvételről December 2-1 Sajtóposta rova­tunkban a jánoshalmi Lógó Jó­zsef nyugdíjas tsz-tag panaszát tettük szóvá, nevezetesen, hogy a megadott napon, illetve helyre fuvarozott sertéseit nem volt hajlandó felvásárolni a húsipar képviselője, aki azonban szó nél- ikül átvette az utána érkezett gaz­da összes hízott állatát. Ezzel kapcsolatosan közreadtuk e gaz­dasági program lebonyolításá­ban részt vállaló helyi Petőfi Termelőszövetkezet elnökének, Bátyai Józsefnek vizsgálati ered­ményét, melynek lényege: a tsz háztáji ágazatot irányító állat- tenyésztője — híven a korábbi gyakorlathoz — az előre' közölt keretszámnál több sertés felvá­sárlását jelezte a kistermelőknek, arra gondolva, hogy a kellő súly­határt el nem ért hízót azonnal lehessen pótolni. Csakhát erre nem került sor, hanem valami­féle kivételezésre, ami előidézője lett az átvétel körüli visszásság­nak. E cikkünk nyomán vizsgálatot rendelt el a Bács-Kiskun megyei Allatforgalmi és Húsipari Válla­lat Igazgatója, Suhajda lstv>án is, aki- a megállapításokról így számolt be: Az ügyben a közölt gazdaság nem hallgatta meg sem felvásár­lónkat, sem más dolgozónkat, csupán feltételezésekbe bocsát­kozott. Ebből pedig az tűnik ki, mintha szándékosan rontanánk a kistermelők hangulatát, holott egész tevékenységünk ennek ’ az ellenkezőjét szolgálja. Bizonyítja ezt, hogy a sajnálatos eset utáni második napon már átvettük a panaszos állatait, így őt csupán a megelőző hiábavaló fuvarozás miatt érte anyagi hátrány, amiért nem vagyunk felelősek. A jánoshalmi Petőfi Tsz együtt­működési megállapodás alapján és térítés ellenében köti meg a sertéshizlalási szerződéseket és segít nekünk a soron levő fel­adatok elvégzésében, melyek ta­lán legfontosabb része a felvá­sárlás. Itt alapvető tudnivaló: egy-egy szállítmányunk 50 darab sertésből áll, mindössze ennyit kell helyszínre fuvarozniuk a termelőknek, s nem többet. Néhányszor már felhívtuk a mezőgazdasági szövetkezetben dolgozó munkatársak figyelmét, hogy a beszállításokat megelőző­en a termelőknél nézzék rrieg sze­mélyesen a sertéseket, melyek közül csak a kívánt súlyhatárnak megfelelőket hozassák az átvevő­helyle. De hát a szóban forgó esetben is más történt, az, hogy a kelleténél nagyobp számú hí­zott állatot fuvaroztak be a ter­melők. Felvásárlónk végül is úgy döntött — helyesen —, hogy az olvasójuk három sertése helyett az utána felajánlott 20 darabot veszi át. Az efféle kényszerhely­zetek, kellemetlenségek elkerül­hetők a jövőben, az állattartók, a szerződést szervezők és a felvá­sárlók jobb együttműködése ré­vén! ÜZENJÜK Olcsó Pálnénak, Kiskőrösre: Szer­kesztőségünkhöz küldött levelében ön kevesli azt a 240 forintot, melyet a szakmunkásképző utolsó, tehát har­madik évfolyamán tanuló fia kap az ösztöndíja mellett. Erre vonatkozóan tájékoztatjuk, hogy a társadalombiz­tosítási törvény értelmében a harmad­éves szakmunkástanuló után már nem jár családi pótlók, csupán az emlí­tett összegű, s havonta folyósítandó Jövcdelemkiegészltés. Harsányt Lászlónénak, Örkénybe: Örömmel értesültünk arról, hogy bár a szomszédos Pest megyében lakik, mégis rendszeresen olvassa lapunkat, melyet a napokban e közérdekű ész­revételével keresett fel: Kecskemét egykori halboltja helyén műkö­dő divatáruüzletet nehezen, vagy egyáltalán nem tudják felkeresni az Idős emberek, mivel túlságosan ma­gasak az ottani lépcsők, ahol úgyne­vezett kapaszkodókorlát sincs. Érdek­lődésünkre elmondta az egység ve­zetője. hogy a fenntartó, a Bácska Ke­reskedelmi Vállalat rövidesen gondos­kodik a Jogos Igény kielégítéséről, s megépítteti a hiányolt kapaszkodót. T. j.-nek, Kecskemétre: ön azt ál­lítja, hogy a helvéclaí szeszfőzdébe szállított cefréjének egy része, vala­mint a tárolási célból ott hagyott két edénye tönkrement — hanyagság kö_ vetkeztében. Ha e kára bizonyítható, megtérítéséért felelősséggel tartozik a létesítményt üzemeltető UNTVER Afész, melynek vezetőit keresse fel a történteket taglaló soraival. Szerkeszti: Velkel Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/a. Telefon: 27-611

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom