Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-06 / 4. szám

VILÁGGAZDASÁG ÖSSZETARTÓ GENERÁCIÓK Mitől függ az országok hitelképessége? A kölcsönért folyamodók szá­mára rendkívül fontos, milyen bi­zonyítványt állít ki róluk a'nem­zetközi pénzügyi közvélemény, milyen az adott ország bonitása. vagyis hitelképessége. A világ • vezető bankjai rendszeresen ké­szítenek saját használatra ilyen rangsorokat, amelyekből kiolvas­ható, kiket tekintenek biztos adós­nak, kiknek nyújthatnak elfo­gadható kockázatok mellett (vagy­is viszonylag kedvezőbb kamat- feltételekkel, hosszabb lejárati időre) hiteleket. Számos nemzet­közi szaktanácsadó cég ugyanak­kor összegzi is a bankszí'.ima óriásainak, például a Bank of Americanak, az amerikai Exim- bankna'i, vagy a Világbank szakértőinek véleményét, és en­nek alapján közöl összefog­laló listát a „nemzetek bonitásá- ról”. Mennyi az adóssága Nemcsak szűkén vett pénzügyi adatok befolyásolják ezeket a rangsorokat, de a világpolitikai összefüggések, egy-egy ország bel­ső társadalmi változásai is, Az elmúlt évek hűvös világpolitikai légiköre ellenére változatlanul erőteljes maradt a nyugat- és ke­let-európai vállalatok érdekelt­sége, egymásra utaltsága a köl­csönös kereskedelem fenntartá­sában, fejlesztésében — ez a tény nyilvánvalóan közrejátszott ab­ban, hogy javult a szocialista or­szágok megítélése. A külkereske­delmi mérleg javítására irányuló erőfeszítések mellett, a társadal­mi stabilitás megőrzését is mél­tányolta a bankszakma, és ezért is kapott az international Inves­tor pénzügyi kiadvány listáján az idei évben Kelet-Európa jobb osztályzatot — a rangsorban elő­kelő helyen álló Szovjetunió mel­lett Magyarország, az NDK és Bulgária is jelentős mértékben javított például hitelképességi megítélésén. Az országok 0 és 100 pont kö­zötti értékelést kaptak egyébként, és az átlag latin-amerikai orszá­gok esetében volt a legalacso­nyabb: mindössze 21 pont. Sőt a 700 milliárd dollár adósság ter­hét viselő kontinens megítélése az elmúlt évben tovább romlott. önmagában persze az adósság­teher nagysága csak egyike an­nak a sokféle gazdasági és pénz­ügyi mutatónak, amelyet a szak­értők értékelnek. A tapasztalat szerint, ha valamelyik ország ex­panzív pénzügyi politikát foly­tat — nyakló nélkül költekezik, amivel ,,felfűti” az inflációt, to­kozott importkeresletet vált ki — könnyen felboríthatja keres­kedelmi mérlegét, fokozhatja eladósodását, végül pedig bekö­vetkezhet a fizetésképtelenség. E folyamat mérésére elemzik a szak­értők a nemzeti jövedelemnek, a pénzmennyiség bővülésének, az inflációnak mutatóit. Kedvezőbb a ms'íítélése azoknak az orszá­goknak — ás a szakértők ide so­rolnak több szocialista országot is —. amelyek a társadalmi sta­bilitás fenntartása mellett tud­tak szigorú, következetes gazda­ságpolitikai irányvonalat követ­ni, és ezzel javítani a korábbi évek egyensúlyhiányán. Mérőszámok sokasága Az átfogóbb gazdasági elemzé­sen túl konkrétabb támpontok is jelzik valamely ország fizetőké­pességének megingását. Számos fejlődő ország gondja például azért különösen súlyos, mer.t nagyfokú az exportfüggőség, óriási az importigény. Ha tehát változatosabb a kivitel, jobban eladható termékek vannak va­lamely ország export-árulistáján a behozatalban pedig nem olyan nagy arányúak a közvetlen fo­gyasztásra szánt energia- vagy élelmiszer-féleségek — a meg­ítélés rendszerint kedvezőhb. Minimális követelménynek tart­ják szakmai körökben azt is, hogy a valutatartalékok legalább kéthavi importra nyújtsanak fe­dezetet. Végül mérceként használnak az adósságra, annak összetéte­lére vonatkozó számos mutatót is. Viszonyítják a külföldi tartozá­sokait a nemzeti össztermékhez, vagyis mérik, mennyire függ egy- egy ország a külföldi hitelektől. Kritikus pontot ennek alapján megállapítani, egyértelmű véle- ' ményt alkotni persze nem lehet, ezért egy sereg további mérőszá­mot elemeznek. Vizsgálják, mi­kor járnak lcö$l tartozások, illet­ve az adott évi kivitelből meny­nyit visznek el a visszafizetéseik. Kedvezőtlenné akkor válik a helyzet — vallják a hitelezőik —, ha törlesztésre a bevételeknek több mint egynegyede megy el. Politikai stabilitás Bánmilyen fontosak is e mér­hető gazdasági mutatók, a nem­zetek hitelképességi rangsorát talán még ezeknél is nagyobb mértékben befolyásolja a politi­ka, abból a megfontolásból, hogy a stabil belső politikai helyzet, és a feszültségmentes külkapcso- latok kedveznek az adósságtör­lesztésnek, újabb 'hitelek szer­zésének. Hogy legalább 50 százalékban ez a társadalmi, politikai ténye­ző dönt a kockázati rangsorról, azt bizonyítja egy New York-i ta­nácsadó cég elemzése. A listán a nagy latin-amerikai adósokon kí­vül hátul kullog jöbb közép-ame­rikai (Salvador, "Costa Rica, Ni­caragua), közel-keleti (Libanon, Izrael) és fekete-afrikai (Zaire, Kongó, Angola, Etiópia) ország is. E térségben polgárháborús lég­kör, illetve az ingatag politikai helyzet, vagy az éhség kisérte gazdasági bizonytalanság a hi­tel- és üzleti kockázatokat növe­lő tényező. Az újabban készült felmérések újdonsága, hogy még a külföldi beruházások egyik legbiztonsá­gosabbnak tartott célországá- ban, Szaúd-Arábiában is nö­vekszik az „üzleti rizikó” — a gazdasági helyzet romlása okán. Jelentősen veszített megítélé­sén Dél-Afrika is a politikai erő­szak fokozódása, a lakosság pola­rizálódása, nem utolsósorban pedig nemzetközi elszigetelődé­se következtében. Mivel Nyugat-Európában az állami hivatalok helyett terroris­tacsoportok egyre gyakrabban üzleti vállalkozásokat, üzletem­bereket választanak merényle­teik célpontjául, így az említett tanulmány arra is utal, hogy még a listavezetőknek, egyes legfej­lettebb ipari országoknak meg­ítélése is változhat. Marton János Szakmunkástanulók és vezetők a solti szövetkezetben TV-JEGYZETEK Lapunkban is láttam a be- ■harangozójét a televízió új so­rozatának — és (sajnos) a kép­ernyőn magát az ötletek című abszolút és teljesen ötletitelen magazinműsort is. Nem folytatni kellene ezt a tömény bugyuta- ságot, hanem abbahagyni. Az el- mefogyatékosra maszkírozott ut­caseprő, a Karsai pantomim­együttesből kölcsönvett ügyefo- igyotit autós, s a bárgyú Mihoki nevű gyurmafigura bemutatása: bukás. ♦ Estére, szombaton futotta még a szilveszter éj,i adásból ki há­gj ott műsorokból. Mindenesetre riaigy kár, hogy Szikora Róbert zseniális ötletekkel telizsúfol't póp-paródiáját nem a december 31—i estén mutatták be (legalább ■ Ikaptak volna pár percet az év utolsó napján — az If júság Nem­zetközi Éve utolsó óráiban — a fintgloV iS) Az R—GO és Kol- tay Róbert Iteli-sziporkás per­cei kimagaslóan emlékezetes tel­jesítményinek számítanak a tv 1985. évi munkájában. * Nem tudom más hogy van ve­le, én spéciéi már unom, hogy a nyugatnémet krímiikben mindig ugyanazok szerepelnek. Előbb a tojásfejű a rokonszen­ves áldozat, utóbb ő a felbűnös; egyik adáibain az alacsony sző­ke a gyilkos, a másikban már rendirr-=iégi ember. Vagv annak, a bizonyítása lenne a cél;mind- nnnvi’uiríkfepiri sokfél» ember la­kozik? Ezt rgyéi'o alkotások va­lahogy jobban ábrázolják. * Kábeltévé-élvezőként és ibosz­í'g.rlkod óként cs?k egy gomb­nyomás, és tudom, mit sugároz u moszkvai, az újvidéki, a belg- táoii. a pozsonyi tévé. A magyar szilveszteri; műsort nemigen cse­réltem volna egyikért sem, de egyéb produkcióik közül szíve­sen válogatok. Az újvidéki és a belgrádi tévét a legkevésbé za­varja, hogy nem tudja szinkro­nt záltatni a filmet; többnyire 'angol szöveggel, feliratozva ve­tít. Egészen kiváló nyelvgyakor­lási (tanulási) alkalom ez — rá­adásul soikkal-sokkal 'kevesebbe kerül a feliratozás, mint a szink­ronizálás. Időnként — nem le­hetne nálunk is? * Az új évben sokat változott — és fog változni — a tévé mű­sorstruktúrája. Egyik első jele A Hét vasárnap esti ismétlése jövő vasárnaptól. És első lépcsője is: most azt sugározzák újból, amit ők szeretnének, iha minél többen látnának. Eljön az az idő is, amikor azt !is ismétlik, amit a nézők szeretnének: késő éjsza­kai művészfilmeket kora dél­után (délelőtt?) — és nemcsak műivészfillmeket: Alaán Delont alighanem háromszor is megné­zik legtöbben. Jó is. • Üj főszerkesztője van a Hír­adónak. Maitúz Józsefné nyug­díjba vonulása után a Magyar Távirati Iroda eddigi pekingi, majd londoni tudósítója, Aczél Endre vette át a stafétabotot. Az előd teljesítményét ismerjük. És az utódéit, is: Aczél Endre sok­szor szerepelt a tévében; len­gyel-szakértőnek számit, s per­sze a világ mais tájain is otthon v'i’, Várakozással nézünk továb­bi munkája elé! (Ballal) Hamar „megéhezett” a cipő! Éhes a ci­pő, éhes a ci­pő — mondo­gattuk haj­dan, amikor focizás köziben levált a Láb­beli ibaipa, vagy a sarka. A képein lát­ható. sötét­szürke női fél­cipőben vi­szont senki sem futballo­zott. A jegy­zék szerint. 1985. decem­ber .1-án vásárolták Kecskemé­ten a Bácska Kereskedelmi Vál­lalat 233-ias számú boltjában. Éppen ennek az üzletnek „ju­tott az a szerencse”, hogy a gvenge minőségű portékával kel­lett kiszolgálnia a vevőt. Gsu­pán három alkalommal visel­hette — akkor is ..rendeltetés­szerűen”. Akik gyártották, na­gyon szűkén bánhattak a .sarok- ragasztó - anyaggal. Így hát ha­mar „megéhezett a cipő". Kár! k. a. Pisztrángfejés a Garadna völgyében \ „ . ...:..... , A Borsodi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság Garadna- völgyi pisztrángtelepén meg­kezdődött a sebes pisztrángok fejese. Az ivadék — várha­tóan 100 ezer — 42 nap múl­va kel ki. Ennek egy része a telepen marad továbbnevelés­re, a többi április—májusban kerül ki a horgászvizekbe. Utánpótlás tűzifából A hazai erdőgazdaságok tavaly minden eddiginél több tűzifát adtak a belkereskedelem megren­delésére. Az igény, az egy évvel korábbihoz képest kereken 180 ezer tonnával volt nagyobb, és ez jelentős erőfeszítést követelt a gazdaságoktól. Nehezítette a helyzetet, hogy a termelési költ­ségeket általában nem fedezi a termelői ár, sok helyen ráfizetés­sel állították elő az üzemek a tűzrevalót. Huszonhárom hazai állami erdőgazdaság termel tűzifát. A múlt évi előirányzatot november végére teljesítették, s addig ösz- szesen 780 ezer tonnát termeltek ki és küldtek a megrendelőkhöz. Mivel további igények jelentkez­tek, az év utolsó hónapjában 60 ezer tonna fát adtak terven fe­lül, nagyrészt az idei szállítások terhére. Ezt a teljesítményt te­tézte még a termelőszövetkeze­ti erdőgazdaságok 50—60 ezer tonnás tavalyi szállítása. Ez a faanyag is rendben megérkezett a telepekre, és növelte a közpon­ti készleteket. Mindez azonban nem képviseli a hazai erdők tel­jes tüzelőanyag-termelését, mi­vel a felhasznált tűzifának mint­egy hatvan százalékát az erdé­szetek részben közvetlenül adják el a közületeknek, a nagy fo­gyasztóknak, és jelentős meny- nyiségben a magánosoknak is. Jellemző erre, hogy tavaly mint­egy 200 ezer tonna tűzifát érté­kesítettek, úgy, hogy a fát a ki­termelésre, feldolgozásra vállal­kozóknak adták el, és — ha azok kérték — az elszállításra is vál­lalkoztak. Mindent egybevetve hozzávetőleg kétmillió tonna tű­zifa került ki az elmúlt évben a hazai erdőkből. Ebből a mennyi­ségből maradt a mostani hidegebb napokra is, de a gazdaságoknak folyamatosan gondoskodniuk kell a megcsappanó készletek fel töltéséről. A műhelyek szűkösek, és kor­szerűnek sem mondhatók: ebből a szempontból nem tartozik a csábító munkahelyek közé a Sol­ti Vegyesipari Szövetkezet. Még­is — a dolgozók számához viszo­nyítva — sok — jelenleg tizen-* nyolc — vas- és faipari szak­munkástanulója van a szövetke­zetnek. Közülük öten harmadi­kosok, öten másodikosok, nyol­cán elsősök. E számokból az is kitűnik: évről évre többen vál­lalkoznak arra, hogy itt sajátítsák el a szakmunkás-bizonyítvány megszerzéséhez szükséges gyakor­lati tudnivalókat. Nem mindig volt ez így: vajon mi lehet a változás oka? örsi Bálfnt elnök válaszából az derül ki: a szövetkezet veze­tői csupán a mindenki számára adott lehetőséggel élnek. Rend­szeresen eljárnak az általános is­kola pályaválasztási szülői érte­kezletére, elmondják, mit nyújt­hatnak a fiataloknak a tanuló­években, később, mint szakmun­kások mire számíthatnak. Jófor­mán ez minden, amit a fiatalok megnyerése érdekében tesznek. A többit már megtették korábban, megteszik nap mint nap: a jó munkahelyi légkörről ismerik községszerte a szövetkezetét. Ez az a többlet, amit dolgozóiknak, tanulóiknak nyújtanak. Baracsi Lajos édesapja is a „vegyesiparban dolgozik, Szűcs Imre inkább csak hallomásból ismerte korábban a szövetkezetei. Az asztalosszakmát tanulják itt mindketten. Milyen körülmények között, hogyan? Tanműhelyük ugyan nincs — arra még nem futotta a fejlesztési alapból —, de ez csak azt jelenti: a külön helyiség, amiben dolgoznak, nem mindenben felel meg a tanmű­hely kritériumainak. Nem fel­adatuk a szövetkezet árbevételé­nek növelése, de részt vesznek a termelőmunkában: azzal, amit már tudnak. így nem érzik mun­kájukat feleslegesnek. . 4 Oktatójuk Tóth István, nem­csak szakmai szempontból alkal­mas feladatára. Még nincs har­mincéves, fiatal kora ellenére mégis van benne elég türelem, megértés. viszont életkora miatt közel álló a fiatalokhoz. Képességei, adottságai révén ve­zetésre termett: ennél több nem is szükséges az úgynevezett te­kintélyhez. Kár lenne azonban azt hinni —, mert téves következtetésre adna alkalmat —, hogy azért nem rontja generációs probléma a szövetkezet tanulóinak közérze­tét, mert fiatal az oktató is. Hi­szen Tóth István mégiscsak má­sik generációba tartozik. Neki már a családalapítás, a házépí­tés, az egzisztenciateremtés je­lenti az életprogramot, sok min­dent nem engedhet meg magának, legfeljebb irigyelhetné tanítvá­nyaitól a szabadabb életvitelt. És ennyi elég is lenne a konflik­tushoz. De Tóth István annál ér­telmesebb. Többek közötf ezért bízták meg az oktatói feladattal a szövetkezet vezetői. ‘ örsi Bálint elnöktől azt is meg­tudom: mindezért cserébe amit a tanulás három éve alatt a fia­talok a szövetkezettől kapnak, nem várnak elkötelezettséget. Nem kérik vissza az oktatás költ­ségeit — az ösztöndíjat sem! — ha az ifjú szakmunkás úgy dön­tött, tanulmányai befejeztével máshová megy dolgozni. Mégcsak - zokon sem veszik tőle — mondja az elnök —, hadd lásson világot: legalább lesz viszonyítási alapja, ha visszajön. Mert többségük visszajön —, ez a tapasztalat. És ha nem? Taníttatási költsége akkor sem vész kárba: legfeljebb máshol hasznosul. A legtöbb fiatal azonban a szövetkezetben marad —, jól ér­zik itt magukat. A vezetőkkel va­ló kapcsolatukat nem nehezítik merev elvárások, előítéletek. Baj akkor van, ha az idősebbek elfe­lejtik: ők is voltaK fiatalok. Én is elfelejtem néha — így az elnök —, de észbekapok és a fia­talok szempontját is figyelembe véve gondolom tovább a dolgó- kat. Hiszen egy az érdekünk, nem? Annak idején semmivel sem voltunk jobbak — legfeljebb mások —, mint a mai fiatalok. Hogy nem szeretik a kötöttséget, annál inkább a szórakozást? De hát ez az életkor jellemzője! A mai fiatalok is sokat dolgoz­nak, Baracsi Lajos, Szűcs Imre munkával töltik szabad idejük nagy részét. Túl azon, hogy ott­honra sokat „fabrikálnak”, be­segítenek a háztáji termelésbe. A családi munkából nem von­hatják ki magukat. Ez persze ott kezdődik, hogy szüleik is szor­galmas, dolgos emberek. Egyetlen olyan pont van a szö­vetkezet vezetői és a fiatalok — ha úgy tetszik: e két generáció — kapcsolatában, amiben úgy tűnik, különböznek az érdekek. A fiatalok ugyanis nem szívesen vállalnak felelősséggel járó be­osztást. Pedig a fiatalok kineve­lése is közös érdek, amiért a mai felelősöknek a konfliktust is vál- lalniok kell. Almási Márta De mi került kilenc húszba? Most, mielőtt végső dönté­sem szerint befejezném a föl­di létet valami rút és erősza­kos halállal, meg kell valla­nom elhatározásom okát, ne­hogy hamis szóbeszéd kapjon lábra, miszerint a szerencsét­len azért távozott volna az élők sorából, mert megcsalta a felesége, mert a gyermekei már le sem nézik, és kedvenc focicsapata is kiesett az NB I- ből, ami persze mind igaz, de ezért még nem lennék hülye felakasztani magamat. A valódi ok a háztartási nap­ló. De kezdjük a történetet elöl­ről. Kedves levelet kaptam a Központi Statisztikai Hivatal­tól. A nagy számítógép csalá­domat választotta ki arra a megtisztelő feladatra, hogy bevételeinket és kiadásain­kat feljegyezve hozzájárul­junk az országos háztartási statisztika adatainak végső megformálásához, amelyekből pártunk és kormányunk most végre megtudhatja, hogy be­menni még csak bemegyünk a boltba, de kijönni a fizetésünk­ből nem tudunk. Kaptam is a Statisztikai Hivataltól egy füzetet tele rubrikákkal és ta­náccsal, hogy igy töltsem ki meg úgy. és köszönik szépen. Többek között felhívták a fi­gyelmemet arra, hogyha az élelmiszerboltból elhozom a pénztári blokkot, akkor annak alapján könnyedén feljegyez­hetem, mi mennyibe került. Azt mondják, a nagyon idős emberek megérzik a halál kö­zelségét. No, most én vagy nem vagyok elég öreg. vagy megint megkaptam az influenzát, azért nem szagoltam ki. hogy suhint a kaszás. Nyugodt voltam, vi­dám májusi nap volt. ömlött az eső, mintha dézsából önte­nék, és arra gondoltam, hogy azt a napi két percet, amíg beírom a tételeket, feláldozom fejlődésünk oltárán. Aznap este hét órakor, be­vásárlás után magam elé tet­tem a pénztári slejfnit, amelyen szépen, egymás után pontos számok sorakoz­tak a fogyasztásunkról. Ez itt ugye húsz deka párizsi, hiszen rá van a papírjára írva, ez tíz tojás, darabja kettő negyven, mint az árcédulán láthattam, ez pedig kilenc húsz... kilenc húsz... De mi került éppen kilenc húszba? Ez az ár a vá­sárolt holmikon nem szerepelt. No, de semmi baj, még fizika­óráról tudom, hogy az ár nem vész el, csak átalakul. A fele­ségem azt mondta, hogy a ki­lenc húsz az biztos a két sós­pálcika, amelyeknek a csomag­jára négy forint húsz fillér van írva, és a kenyér se nyolc forint, ahogy az■ az árcédulá­ján szerepel, hanem tíz hat­van. De én nem hittem' neki, mióta megcsalt a Kováccsal. Tudtam, csupán hamarabb akarja lezárni a naplót, mert nem érti meg, hogy a rubrikák pontos kitöltése államérdek és hogy én nem akarom be­csapni a népemet azzal, hogy tíz hatvanöt írok oda, ahova nyolc forintot kellene, és ki­lenc húszat a nyolc negyven helyére... — Nyugalom — csitítottám magamat. — Majd logikusan végiggondolom. Van idő; tizennyolc évig jártam is­kolába, évismétléssel együtt, ezt a problémát sem hagyom megoldatlanul. Tehát meg­keressük a vaj tizenhat forint­ját, mert az van a papírjára írva. Sajnos a blokkon ilyen tétel nem szerepel. De miért nem szerepel? Furcsa szoron­gás kapott el... Talán földön­túli lények sugárzása ...? Lassan kivilágosodott a konyha, felkelt a nap, és így feltételezhető volt, hogy a sze­mem káprázik. A Sióié üve­gén egy tizenhatos számot lát­tam. Föléragasztva egy tizen­hét nyolcvanast, és a blokkon egy huszonkettő ötvenest. Néz­tem, és közben eltelt két hét. Es most, kérem, itt ülök a konyhaasztalnál, néha szun­ditok egyet, néha a vajat nya­logatom, van egy ismeretlen eredetű huszonhárom har­mincas tételem, a feleségem elköltözött Kovácshoz, a gye­rekeket magával vitte, de sem­mi baj, tudpm a dolgomat, ál­lampolgári kötelességemet, a száritókötél ott lóg a fürdőszo­bában. Most már csak a vég­rendeletemet kell megírni, amelyben kiengesztelésképpen mindenemet a Statisztikai Hi­vatalra hagyom, kivéve a ház­tartási naplót meg a pénztári blokkot, mert azokat az Or­szágos Anyag- és Arhivatal, valamint a Belkereskedelmi Minisztérium öröklik. Olvas­gassák, nézegessék, hátha az enyémhez hasonló elhatáro­zásra jutnak az illetékesek. Nógrádi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom