Petőfi Népe, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-24 / 20. szám

* 1986. január 24 « PETŐFI NÉPE • 5 IPARCIKKBOLTKÉNT ZÁRTAK, ABC-ÁRUHÁZKÉNT NYITOTTAK Kereslethez igazított kínálat Orgoványon A kecskeméti UNIVER Afész a megyeszékhelyen kívül tizenkét településen gondoskodik a kereskedelmi és vendég­látóipari ellátásról, részben vagy csaknem teljes egészében. E tevékenységében Orgovány éveken keresztül a „gyenge pontot” jelentette. A község és a szövetkezet számlájára egy­aránt írható szubjektív és objektív okok játszottak közre ab­ban, hogy ezen a településen a kereskedelmi és vendéglátó­ipari ellátás —, aminek gerincét mindig is az UNIVER-háló- zat jelentette — elmaradt a lehetőségeitől, s nem utolsósor­ban a lakosság igényeitől. Messzemenően nem így van ez je­lenleg, mivel a szövetkezet teljesen felújította, átalakította- szervezte boltjait, méghozzá rekordidő alatt, kivételes rugal­massággal. Az árusítás nem szünetelt Patakyné Peák Mária, az áfész kereskedelmi osztályvezetője mondja: — Szövetkezetünkben a leg­utóbbi vezetőségválasztás óta sok minden megváltozott. A korábbi gyakorlathoz képest az is új do­log, hogy külön-külön vizsgáljuk egységeink gazdálkodását. Ebből feketén-fehéren kiderült az is, amit azelőtt inkább csak „érez­tünk”, hogy Orgoványon baj van boltjaink jövedelmezőségével. Nyolcvannégyben egy kivételé­vel valamennyi ottani egységünk veszteséggel zárta az évet. Volt például egy korszerű, nagy ipar­cikküzletünk, gyenge forgalom­mal. Ugyanakkor a község legna­gyobb élelmiszerboltja — üzle­teink közül a leglátogatottabb — korszerűtlen, szűkös, raktárte­re kicsi, kezdetlegesen felszerelt. A tejet, tejterméket például ház­tartási hűtőszekrényben tartot­ták, a vevő nem látta, mennyi­ségét az elárusító sem tudta fi­gyelemmel kísérni. Tehát az egyik helyen a kedvezőtlen kö­rülmények miatt nem tudtunk megfelelni a vásárlói igények­nek, máshol meg a körülmények voltak „túlméretezettek'' az igé­nyekhez képest. Ezen sürgősen változtatnunk kellett. — A miértet, a hogyant az or- goványi üzletek dolgozóival is megbeszéltük — folytatja Pata­kyné. — Elmondtuk, hogy új üz­letet építeni nem tudunk, a meg­levők átalakításával kell a meg­felelő kereskedelmi hálózatot lét­rehoznunk. Méghozzá úgy, hogy eközben az árusítás nem szüne­telhet. Mindez igen nagy erőfe­szítést kívánt valamennyiüktől. Vállalták. Pedig azt sem titkol­tuk, hogy többletmunkájukat nem tudjuk megfizetni. De nem felejtettük el példás helytállásu­kat. Orgoványi üzleteink dolgo­zói kiemelt mértékű bérfejlesz­tésben részesültek az idén. Jól időzítettek — A település központjának arculata is megváltozott, amióta az UNIVER felújította üzleteit. — Abban a képzeletbeli körben, amit Kristóf Lajos orgoványi ta­nácselnök megrajzolt, külcsínét, méretét tekintve is kétségtelenül a volt iparcikkáruház a legfi­gyelemreméltóbb. Múlt év de­cember másodika óta ez a köz­ség ABC-áruháza. Átalakítását, felújítását néhány hét alatt vé­gezték el, ami számtalan módon akadályozta a bolti dolgozók munkáját, azonban ez nem ment a kiszolgálás rovására. Kiss Gábor üzletvezető-helyet­tes megmutatja büszkeségeiket, a hűtőkamrákat, a korszerű hűtő­ket, végigvezet az „osztályokon”, miközben rokonszenves egysze­rűséggel mondja el „átváltozá­suk" utolsó fázisát: — Iparcikküzletként zártunk be szombaton. Akkor nekiláttunk, eltüntettük a régit, berendezked­tünk az újra. Hétfőn ABC-áru- házként nyitottunk. A régit nem számolták fel tel­jesen. az eladótér egy részében jelenleg is árusítanak iparcikke­ket. Mezőgazdasági szerszámo­kat, alkatrészeket, olyan apróbb' alkalmatosságokat, amelyek na­ponta kellenek. Emellett televí­ziót, hűtőszekrényt stb. azaz, tartós fogyasztási cikkeket. Ez utóbbiak választékát azonban — meglátásom szerint — leszűkíti az adott terület. — Nem gond — kapom meg a választ —, hiszen előrendelést veszünk fel a tartós fogyasztási cikkekre. A vásárlónak ez na­gyon kényelmes. ^ — Az üzlet szép és )6t felsze­relt. De milyen az áruellátás? — Korábban is jó volt, általá­ban megkaptunk mindent, amit rendeltünk. Most pedig már jó­val bőségesebb a választék. Mélyhűtött árunk is van, amely­ből azelőtt nem tudtuk kielégíte­ni az igényeket. Az üzlet megnyitását úgy idő­zítették, «hogy a karácsonyi nagy bevásárláskor már a lakosság rendelkezésére álljon. Egyébként az ünnepek előtt itt sem ke­nyérből, sem tejből nem volt hi­ány. Csillogó csempék között * , Ä / ^ A község kereskedelmi ellátá­sából a helyi Egyetértés Szak­szövetkezet, valamint a kecske­méti sütőipari vállalat is kiveszi részét. Ez utóbbi szaküzletébe lépve szembetűnő, hogy a tej, a tejtermék, a pékáru mellett — mindettől elkülönítve — a bolt profiljába nem illő napicikke­ket — kozmetikumot stb. — is árusítanak. — Azóta van ez így, amióta szerződéses üzemeltetésben vál­laltuk az üzletet — mondja Kul- man Istvánná vezetőhelyettes. — Azért vettünk hűtőt is a saját pénzünkön, hogy növelni tudjuk a választékot. Akkoriban az UNIVER még nem tartott mire­litárut, mert idem volt hozzá fel­szerelése. Egyébként nálunk sem volt kenyérből, tejből hiány a karácsonyi ünnepek előtt. — Jól megy az üzlet? — Négy éve vállaltuk szerző­désbe, a tavalyi volt az első esz­tendő, amikor nem teljesítettük tervünket. Nagymértékben hoz­zájárult ehhez az új ABC-áru- ház megnyitása ... Hogy az UNIVER Áfész orgo­ványi vendéglője mekkora át­alakuláson ment keresztül, azt Kristóf Lajos tanácselnök egyet­len mondata is érzékelteti: — Azelőtt olajozott hajópadló volt a helyiségekben, most diva­tos burkolólapok tükrözik vissza a villanyfényt a nagyteremben. A konyha, s a hozzá tartozó helyiségek fala körös-körül fe­hér csempe. A felújítás még 1984 őszén megtörtént: az egység dol­gozóinak kedvezőbb munkakörül­ményeket, a vendégek számára vonzóbb környezetet teremtve. A munka minőségének javításá­ban pedig — az eddigi tapaszta­latok szerint — sikeres kísérlet­nek bizonyult, hogy Rózsa Mi- hályné jövedelemérdekeltségű rendszerben vállalta a múlt év júliusától a vendéglő vezetését. Bútorvásárlás — fényképről Az UNIVER Áfész orgoványi kereskedelmi és vendéglátóipa­ri hálózata tulajdonképpen tel­jes egészében átalakult. — Első lépésként az eléggé ki nem használt bútorbemutató termünket alakítottuk át cípő- és ruhabolttá — tájékoztat Pa­takyné Peák Mária. —v Így tu­dunk kielégítő választékot nyúj­tani cipőből, konfekcióból. A bú­torellátást oly módon oldjuk meg, hogy az ABC-áruház ipar- cikJtos^álMáft^jyeMft^ltal fény­képről kiválasztott bútorokat gyártójától, a kocséri tsz-től meg­rendeljük. A volt élelmiszerbol­tunk helyén most rövidáru-kö­töttáru üzlet van. Háztartási boltunkat szintén felújítottuk, korszerűsítettük. Az átalakítási munkák zömét tavaly szeptem­berben kezdtük el, december 2- án átadtuk az ABC-aruházat, 17- én a rövidáruüzletet. — A múlt esztendőben csak­nem egymillió-hatszázezer fo­rintot fordítottunk felújításra, a berendezésre 382 ezret, a meg­levő berendezésünkből — a kecs­keméti piactéri ABC-bői — is szállítottunk Orgoványra. Mind­ez megtérül. Tavaly az ott levő öt boltunk forgalma 30 millió 800 ezer forint volt, az idén 35 mil­lió 350 ezer forintot terveztünk. Ezen belül a ruházati forgalmat 7,5 millióról tízmillió 300 ezerre, az élelmiszer-forgalmat tizenket­tőről tizenötmillió forintra alkar­juk növelni. Azt jelenti ez, hogy a kínála­tot a kereslethez igazította Orgo­ványon a kecskeméti UNIVER. Almási Márta • Kulman Istvánná, a szerződéses üzemeltetésben működő sütőipari szakbolt helyettes vezetője: — Azért vásároltunk hűtőszekrényt a sa­ját pénzünkön, hogy mirelitáruval is szolgálni tudjunk a vevőknek. (Méhesi Éva felvételei) VIZSGÁLAT, VÉLEMÉNY, JAVASLAT Az iparirányítás területi szempontjai Bács-Kiskun megye ipari üze­mei között van textilgyár, gép­ipari üzem, mezőgazdasági és élelmiszeripari gépgyártó válla­lat, s a kőoláj- és íöldgázbá- nyászat révén a nehézipar rész­aránya is jelentős. Komoly a szövetkezeti ipar termelői és szolgáltatói kapacitása, s nem ha­nyagolható el a kisipar szerepe sem. Ha felületesen kezeljük a dol­got, könnyen arra a következte­tésre juthatunk, hogy ezeknek egymáshoz kevés közük van. De egy villanyszerelő, vagy akár egy esztergályos munkát kaphat bármelyik vállalatnál, vagy bár­melyik szektorban. Egy gépész- mérnök is lehet a textilgyár tmk-vezetője, vagy egy szerszám­gépgyár főtechnológusa. Mind­egyik tevékenységéhez közmű­vesített telephelyre, energiára van szükség. A munkaerőhely­zet és az infrastruktúra meglé­te vagy hiánya azonos módon befolyásolhatja tehát az ipar különböző alágazataiban gaz­dálkodó szervezetek működését. Elengedhetetlen helyi szemlélet Ugyanakkor ezek a cégek — ha ki-ki ismeri a másik munkáját — könnyen egymás partnerei is lehetnek, a termékek előállításá­ban és az eszközök kihasználásá­ban egyaránt. így van ez az or­szág minden megyéjében. Tehát belátható, hogy az ipar irányí­tásában és fejlesztésében nem nélkülözhetők a regionális szem­pontok, a különböző szak- és al- ágazatokban való gondolkodáson túl elengedhetetlen bizonyos te­rületi szemlélet érvényre jutása is. Ez nagyjából eddig is így volt. Újdonság azonban, s az átgon­doltabb vezetést szolgálja, hogy — dr. Kapolyi László ipari mi­niszter döntése nyomán —, meg­alakultak a területi ipari bizott­ságok (TIB), a regionális szem­lélet érvényre jutása intézmé­nyes kereteket kapott. Bács-Kis- kun megyében a testület elnöke Szabó Lajos, a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek ve­zérigazgatója, titkára pedig Vá­gó Iván, a megyei tanács ipari osztályának vezetője lett. Ta­valy a tagságnak a bizottság munkájában eltöltött idejét nagy­részt az ágazati szervezetkorsze­rűsítés megyei kérdéseivel kap­csolatos állásfoglalások kidolgo­zása kötötte le. Egyetértő véle­ményüknek szerepe volt példá­ul abban, hogy az EK A kalocsai gyáregysége önálló vállalattá szerveződhetett. 1986-os munka­tervük a VII. ötéves népgazda­sági terv célkitűzéseivel van összhangban, de mielőtt ennek részleteiről beszámolnánk — Szabó Lajos tájékoztatása alap­ján — a bizottság általános fel­adatait ismertetjük. A minisztérium társadalmi szerve — A területi ipari bizottsá­gok az Ipari Minisztérium tár­sadalmi jellegű, javaslattevő, koordináló és véleményező szer­vei. tagjai az adott terület gya­korlati, tudományos és társadal­mi életének magas felkészültsé­gű szakembereiből kerülnek ki, így van ez Bács-Kiskun' megyé­ben is — mondja az elnök. — Fő feladatunk az ipar helyzetéből, valamint az arról szóló párt- és kormányhatározatokból adódó teendők gyakorlati végrehajtásá­nak elősegítése, természetesen elsősorban a helyi szempontok figyelembevételével. — Meddig terjed a bizottság hatásköre? — Említettem már, hogy tár­sadalmi szerv vagyunk, tehát hangsúlyozandó, hogy döntési jogkörünk nincs. Javaslatokat te­hetünk a megye ipari tevékeny­ségének fejlesztésére, új szerve­zetek vagy szervezeti formák ki­alakítására, valamint az iparpo­litikai célkitűzések helyi meg­valósítását hatékonyabban szol­gáló módszerek, eszközök alkal­mazására. Véleményezzük a me­gye ipari tevékenységét hosszabb időre meghatározó, koncepcio­nális jellegű tervezeteket, s per­sze figyelemmel kísérjük a dol­gok rövid távú alakulását is. — Kik a testület tagjai? — A szakmai felkészültség kö­vetelményén túl arra töreked­tünk, hogy a bizottságban va­lamennyi alágazat és tulajdon­forma képviselői helyet kapja­nak. Különböző könnyűipari, gépipari, műszeripari és energe­tikai vállalatok, gyárak és üze­mek igazgatói mellé meghívtuk a GAMF főigazgatóját, vala­mint a KISZÖV és a KIOSZ me­gyei vezetőjét is — fejezte be Szabó Lajos. Idei feladatok Az 1986-os év munka tervét Vágó Iván ismertette: — Áttekintjük a VII. ötéves tervben célul kitűzött struktúra- váltás megyei feladatait. Munka- bizottságokat hoztunk létre, amelyek külön-külön megvizs­gálják az elektronikai ipar fej­lesztésének, a biotechnikai gépek és berendezések gyártásának, a korszerű technológiák bevezeté­sének, a gazdaságosabb anyag­felhasználásnak, az ésszerűbb energiagazdálkodásnak, vala­mint a hulladékok és másodlagos nyersanyagok hasznosításának lehetőségeit. Tanulmányozzuk, hogy a megye gép- és könnyű­ipara miként segíthetné Bács- Kiskun élelmiszer-gazdaságának korszerűsítését. Várhatóan több térségben szá­molnunk kell foglalkoztatási gondokkal. Vizsgálnunk kell, hogy az ott levő gazdálkodóegy­ségek képesek-e létszámnövelő munkahelyek megteremtésére, vagy új, ipari beruházások tele­pítését kell kezdeményeznünk. Áttekintjük a megye iparában működő bedolgozói rendszert, és megpróbáljuk javaslatokkal se­gíteni a hálózat továbbfejleszté­sét. Tanulmányozzuk az alacsony hatékonyságú egységek helyze­tét, és ajánlásokat dolgozunk ki az eredményesség javítására. Ta­pasztalatainkat írásban rögzít­jük, s időben az illetékes, dön­téshozó szervek elé terjesztjük. Bálái F. István HA LLAMA ERZSÉBET: Rododendron NAGYJAVÍTÁS UTÁN Már dolgoznak a mezőgazdasági repülők Befejezéséhez közeledik a téli nagyjavítás a MÉM Repülőgépes Szolgálatának budaörsi és ka­posvári szerelőcsarnokaiban. A hazai gépeken kívül — a KGST- országok együttműködése kere­tében — a lengyel, a csehszlová­kiai, a bolgár és az NDK-bell me­zőgazdasági repülők felújítását, nagyjavítását is elvégzik a szere­lők. A gépek egy része már startra készen áll. Néhány közülük meg is kezdte a munkát. Csongrád és Békés megyében a nagyüzemek rendelésére nitrogén műtrágyát szórnak a magasból az őszi veté­sekre. Mivel az enyhe időjárás miatt a talaj lágy, süppedékes, a földi gépek nem mehetnek rá, ezért van szükség a drágább, de gyorsabb, és taposás! kárt nem okozó repülőkre. A pilóták ki­használva a jó időt, hajnali vilá- gosodáskor kezdik a munkát, és sötétedésig'róják a köröket a táb­lák fölött. Többségük azonban csak áprilisban kezdi majd a munkát a műtrágya és gyomirtó vegyszerek kiszórásával. < N„ a tárcaíró a konyhá- ■ ban tartózkodott, és egy regényen törte a fejét. Ha magá­ra maradt, mindig megjelent a regény — halovány, füstarcú kí­sértet, szemrehányó tekintettel. Tömérdek az akadály, mondta N. N. a kísértetnek, egyszerűen tö­mérdek. A téma mindenekelőtt. A regények, amelyek megtépázott emlékezetében kavarogtak, pári­zsi szalonokban játszódtak, ahol a szereplőknek elképesztő mennyi­ségű véleményük volt az élet dol­gairól, s ezeket hosszasan ki is cserélték egymással. Vagy pat- kányszagú nyomornegyedekben, ahol viszont szenvedés és a go­noszság gazdagsága nyűgözte le az olvasót. A regényekben, sóhaj­tott N. N., kikötői kocsmák sze­repelnek, cukornádültetvények — machete! —, párzó tevék, szu­ronyrohamok, a trojkák csengői­nek csilingelőse, aranyásók, bika­viadal és rododendronbokrok. Hát ez az: például rododendron. Egy szó, és megvan az atmoszféra, az ember beleborzong. N. N. az ab­lakhoz ment, és kinézett rajta, odalent látott is némi poros nö­vényzetet, néhány nevenincs kó­rót. Megvannak, amíg megvan­nak. De ha megvannak, ha nin­csenek meg, olyan mindegy. Hív­hatják bukszusnak, orgonának, de még akár Ionénak is.* A szavak, hiába, gondolta N. N. A • szavak és a szagok. És ta­lán még a szél. Valami azért kell hogy legyen valahol, ha nem is ott. ahol gondoljuk. Talán a sza­vak nyomában az ember... ha különben a szaglása jó... Keresett egy merőkanalat, az­tán olajat löttyintett a serpenyő­be. A tészta sistergett, szétfolyt, kerek lett és megfogható, holott másodpercekkel azelőtt még fo­lyós massza volt. N. N. aládugta a kést, most derül ki, odaragad vagy nem ragad oda — nem ra­gadt oda. Az eseménynek valami köze volt a sikerhez. A fia jött be, szimatolva,' elé­gedetten. — Mikor lehet enni? N. N. kiborította az első pala­csintát. — Ne ess neki, mert mégéget. A fiú fölkapta, beleharapott, ledobta, megint fölkapta, megint beléharapott. Tele szájjal szólalt meg. — Mama, tudod mi a Lorentz- féle transzformáció? — Valami rémlik — mondta N. N. — Az egymáshoz viszonyítva mozgó rendszerek problémáit a Lorentz-féle transzformációval lehet megoldani. Elmagyarázzam? Vegyük például a Maxwell-egyen- leteket. .. — Ha nem muszáj, ne vegyük — kérte N. N. — Én már a vál­tóáramnál elakadtam. — Adva van egy mező... Ej­ha. ez igen! Az elismerés egy földobott és röptiben megfordult palacsintá­nak szólt. — A mezőt meg pláne ne em­lítsd. A mágneses mezőt, amiben áram indukálódik. Azt ne. — De miért? Hiszen ez pofon- egyszerű. Mit nem értesz rajta? — Talán bennem volt a hiba — merengett N. N. — Tudod, én az elektromosságot apró csilla­goknak képzeltem. A fiú csodálkozásában megette a második palacsintát is. — Csillagoknak? — Igen, helyes kis csillagoknak, a pozitívokat pirosnak, a negatí­vokat kéknek. Aztán jött a váltó­áram meg az indukáció, és a csil­lagok összekeveredtek. Rohan- gásztak ide-oda, mint az őrültek, percenként nem tudom már mek­kora sebességgel... A fiú elgondolkodott. — Ez meglehetősen nagy mar­haság — mondta végül udvaria­san. — Tudom — bólogatott N. N. — Nem hagynád békén a pala­csintákat? — Még akarod őket kenni? — Baracklekvárt tennék rájuk meg diót. Ha addig megmaradnak. — Rendben, akkor kivárom. N. N. utánaszólt. — Megnéznél nekem hamar va­lamit a lexikonban? — Igen, hölgyem, ha olyan sür­gős. — Rododendron. Nézd meg, mi az. A fiú nevetett. — Nem kell megnézni, tudom, mi az. Egy bokor. Kisvártatva kikiabált. — Na, mit mondtam! Díszcser-, je, piros virágokkal. Havasi ró­zsa különben, és magas hegyek­ben található. Görög szó! Az olaj füstölögni kezdett a serpenyőben. — Görög — csodálkozott N. N. — Hát persze hogy görög... Hát persze... Félrehúzta a serpenyőt, meg­csóválta a fejét. Aztán beesteledett. A pala­csinták mind elfogytak. N. N. leült egy székre, és a konyhaasz­talra könyökölt. Jött a füstarcú kísértet, gomolygott belőle a re­ménytelenség. Kettejük körül zsíros tányérok alattomos aknái lapultak. Fülük mellett pedig az imént hallott nóta nyekergett, akár egy fáradhatatlan, ostoba éjjeli lepke: ezenazalapon-ve- szemakalapom, tram-tam-tam. Sose törődj az aknákkal, mond­ta N. N. a kísértetnek, de az hát­rált, szétoszlott. Ezenazalapon, zümmögte a lepke. N. N. elhes­sentette, de visszajött. Ülök a konyhában mosatlan edények kö­zött, kísérelte meg N. N. a tár­gyilagos megfogalmazást, és hasz­talan próbálok arra gondolni, hogy ... Ezenazalapon-veszema- kalapom, lihegte a lepke. Hogy MAJD EGY REGGEL, gondolta N. N. fogcsikorgatva, AMIKOR . .. Odakintröl meghallotta az iz­galom semmihez sem hasonlítható sustorgását. Fölállt, az ablakhoz lépett. Látta, hogy ott áll egy mentőautó, bámészkodó öregasz- szonyok és gyerekek gyűrűjében. Nyitott ajtóval várakozott a kapu előtt, álldogált, mint egy nagy, egykedvű ragadozó, aki fejét hát­rafordítva fényes tejfehér szőrét nyalogatja. Az élet díszletei, gon­dolta N. N. megenyhülve, miköz­ben belémart egy másféle kétség- beesés, egy asszony szülni indul éppen, arca fakó a félelemtől, de a szemében ott izzik a büszkeség, fölfektetik, egy csillogó-villogó­csörömpölő teremben kitakarják, ordítani kezd, visszaordítanak rá, nyomjon, az istenit neki, jöjjön ide kolléga, látja ez az az eset, amikor, főorvos úr, kérem, tele­fon, mondja nekik, hogy azon­nal megyek, nyomjon az istenit, na végre, és gyereksírás, micso­da misztérium, átérzik, ugye át? N. N. egy pillantást vetett a lent ácsorgó gyerekekre, össze­szorult a szive, és arra gondolt, hogy leszalad a kapu elé. AkkoT látta, ahogy egy idős asszonyt hoznak lefelé, nem terhes nőt, de nem is halottat. Beültették, a gyerekek hátráltak, durrant az ajtó. a kocsi indult, s por szállt fel a nyomában. Magas hegyekben található, motyogta N.. N., magas hegyek­ben, s talán odalátszik a tenger. Az éjjeli lepke utolérte, szárnyai belekattogtak a fülébe, tararam- tararam. a fene egye meg, mond­ta fennhangon N. N., és zajosan mosogatni kezdett. HL 0 Szép, tágas, korszerű az iparcikkboltból kialakított ABC-áruház.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom