Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-14 / 293. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1985. december 14. \ HETI VILÁGHÍRADÓ AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: VASÄRNAP: Rendkívüli választások Cipruson. — Dákká ban megalakul a SAARC, két dél-ázsiai ország együttműködési szervezete. — OPEC-tanácskozás Gentfbeni. — Willy Brandt varsói látogatása. HÉTFŐ: A szovjet—amerikai gazdasági és (kereskedelmi tanács ülése Moszkvában. — Argentínában elítélik a korábbi juntavezetőket. KEDD: Az emberi jogok napja, a rendőrség brutális módon szétveri a Chile fővárosában, tüntetőket. — Szovjet—brazil külügyminiszteri találkozó. — Oslóban átadják a Nobel-békedíjat a nukleáris hábcrú ellen küzdő orvosmozgafom szovjet és amerikai társelnökének. SZERDA: Kádár János és Rudolf Kirchschläger osztrák államfő burgenlandi találkozója. — Magyar—jugoszláv kormányfői tárgyalások Belgrádiban. — A libanoni fővárosban életbe lép az új biztonsági terv. CSÜTÖRTÖK: Nicaragua panasza a Biztonsági Tanács előtt. — Mihail Gorbacsov fogadja Louis Mermaz-t, a francia nemzetgyűlés elnökét. Brüsszelben megkezdődik a NATO külügyminiszteri tanácsának ülése. PÉNTEK: Előkészületek Genfben az ENSZ-közvetítéssel folytatott afgán—pakisztáni tárgyalások újrakezdésére. — A nyugatnémet zöldek tanácskozása Offenburgban. — Shultz külügyminiszter megkezdi európai körútját. A hét három kérdése: Az ország és a nép érdekeinek szolgálatában- • V'" (Folytatás az 1. oldalról.) Mit jelent a moszkvai gazdasági csúcstalálkozó ? A „gazdasági csúcstalálkozó” nem hivatalos fogalom, mégis az egész világ értette, miről is van szó. Megdőlt minden eddigi részvételi rekord: négyszáz tekintélyes amerikai üzletember érkezett Moszkvába a két nagyhatalom gazdasági-kereskedelmi tanácsának ülésére, s ott hat bizottságban sorravették az összes időszerű kérdéseket. A genfi tárgyalások utáni jobb légkört jelezhette az is, hogy Mihail Gorbacsov huszonöt perces, érdemi pohárköszöntőt mondott az összejövetel alkalmából tartott banketten. Gorbacsov realista és konstruktív módon közelítette meg a szovjet—amerikai kapcsolatok gazdasági vonatkozásait. A főtitkár, miután kijelentette, hogy elvben természetesen mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok képes lenne a másik nélkül is boldogulni, ész- szerűtlennek nevezte azt a gyakorlati állapotot, hogy az Egyesült Államok ma csupán tizenhatodik a Szovjetunió tőkés partnerei között, és csak annyit importál onnan, mint mondjuk az afrikai Elefántcsontpart Köztársaságból. Nyilván nagyok a tartalékok, a kihasználatlan lehetőségek. A kapcsolatok gyors fejlesztéséhez azonban meg kell teremteni a megfelelő feltételeket. Az SZKP főtitkára négy olyan akadályt említett, amelyet amerikai részről támasztanak: 1. megkülönböztetéssel élnek a szovjet árukkal szemben, s míg az Egyesült Államok 120 országnak biztosítja a legnagyobb kedvezményes elbánást, ez a Szovjetunióra nem vonatkozik: 2. Washington vonakodik exporthitelek folyósítótól, pedig ez a mód bevett gyakorlat a kereskedelem elősegítésére; 3. az amerikai hatóságok különböző tilalmi listákkal nehezítik a Szovjetunióban történő eladásokat, különösképpen a fejlett technika Vonatkozásában; 4. végül, de nem utolsósorban a bojkott és embargó-intézkedések megbízhatatlan partnerré tették az Egyesült Államókat, elég a szibériai gázvezetékhez már elfogadott rendelések leállítására utalni. Egy másik kiemelésre méltó moszkvai esemény: Gorbacsov és Marmaz francia nemzetgyűlési elnök találkozója volt, amelyen a főtitkár bejelentette a leszerelt középtávú SS—20 kódjelű szovjet rakéták indítóberendezésének eltávolítását Európából. (Azokról a rakétákról van szó, amelyeket a nyugat-európai amerikai telepítésre való válaszlépésként helyeztek el, s leszerelésüket Gorbacsov párizsi látogatása idején jelentette be.) Ezt a hírt is érdemes a „Genf utáni" összefüggések közé helyezni, hiszen a csúcs- találkozó záróközleményében a fegyverzetkorlátozási tárgyalások meggyorsításáról intézkedtek, s felvetődött, hogy bizonyos értelemben külön témát képeznek majd az eurofegyverek, a középtávú rakéták. Milyen reményekkel kecsegtet a bejrúti biztonsági terv? A libanoni fővárosban elfogadták az utóbbi idők hatodik „végérvényes” rendezési tervét, s az idei (ha hinni lehet a számoknak) negyvenedik tűzszünetét. Az év végi mérlegkészítés során azonban aligha örülnek e mennyiségnek, egy hatékony és tartós tűzszünet nyilván többet nyomott volna a latba, mint negyven ... A helyzet valóban mélypontra került, hiszen mielőtt megkezdődhettek volna a felekezetközi tárgyalások (közismert, hogy a libanoni politika a felekezeti ellentétek burkában jelenik meg), mind a keresztény, mind a muzulmán táborban heves belső villongások voltak, s ez utóbbiak, a mohamedánok lakta Nyugat-Bej- rútban véres háborúskodáshoz vezettek. A legújabb tűzszünet biztosítékát egy 850 főnyi rendfenntartó erő jelentené. S a mostani rendezésnél meg az eddigieknél is nagyobb szerepet váltott Damaszkusz. A szíriai rádióban olyan kommentár hangzott el, hogy immár nem lehet semmifajta mentség a harcok kiújulására. A hírek szerint Damaszkusz azt is értésre adta, hogy a nyugalom helyreállta előtt nem hajlandó érdemi megbeszéléseket folytatni sem Valid Dzsumblattal, sem Nabih Berrivel. (A legutóbbi harcok ugyanis a korábban szövetséges drúz és síita csapatok összetűzése nyomán robbantak ki.) Szíria, amely a közel-keleti kibontakozás rendkívül fontos tényezője, több értelemben is frontállam. Folytatódik szembenállása Izraellel; egyik előmozdítója egy közel-keleti békeértekezlet összehívásának; érthetően érdekelt a palesztin problémában; a legutóbbi szíriai—jordániai kormányfői találkozó és Husszein király damaszkuszi meghívása a két szomszédos arab ország kapcsolatainak normalizálásáról tanúskodik, s ez hatással lehet az öböl-háborúra; valamint stabilizáló szerepet vállalt Libanonban. Ez az oka annak, hogy minden eszközzel elő kívánja segíteni a nyugalmi állapotot Bejrútban, s ez növeli a rendezés reményét. Egyelőre azonban jobb a remény, a lehetőség említése, csak a következő hetek eredményei mutatják majd meg: történt-e fordulat a cédrusok földjén, vagy folytatódik az önpusztítás ördögi köre. Miért fordult Nicaragua panaszával a Biztonsági Tanácshoz? A genfi csúcs előtt öt válságövezet előtérbe állítását sürgették Washingtonban. Köztük szerepelt Nicaragua is — Angolával, Afganisztánnal, Etiópiával és Kambodzsával egyetemben. Csupa olyan terület, ahol a törvényes kormányok haladó politikát követnek, s jó kapcsolatokat építettek ki a szocialista világgal. Az amerikai elképzelés nyilvánvaló: olyan változások, módosulások kikényszerítése, amelyek az el- lenforradalmár-csoportok és Washington érdekében állnak. Véletlen-e, hogy sem Dél-Afrika sem Namíbia, sem a Közel-Kelet s ezen belül a palesztin nép törvényes jogainak elismerése nem szerepel az amerikai okmányokban összeállított válságzónák között? Térjünk azonban vissza Kö- zép-Amerikához, ahol új elemet jelentett, hogy az ellenforradalmárok légvédelmi rakétával lelőttek egy sandinista helikoptert. A biztonsági tanács elé terjesztett panasz az ellenforradalmárok fokozott amerikai támogatására hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, s arra, hogy miközben Washington „tűzoltónak” jelentkezik a helyi válságok lángjait oltandó — kezében benzines vödröt tart... Réti Ervin ségi politika, a közmegegyezés eredményeinek megőrzését. Ezekkel a jelenségekkel összefüggésben vizsgáljuk az ország népesedési helyzetét, az öngyilkosság, a bűnözés, az alkoholizmus súlyos társadalmi kérdéseit. Nem kisebb gond és társadalmunkra nézve nem jelent kevesebb veszélyt a tisztességes munka presztízsének csökkenése, a munkaerkölcs egyre szélesebb körben tapasztalható romlása. A termelés, a szolgáltatások, az ügyintézés sok területén romlottak a munkateljesítmények, lazult a munkafegyelem, háttérbe szorultak az alapvető emberi viselkedési normák. A társadalmi élet néhány területén tartósultak a korrupt viszonyok, elszaporodtak a visszaélések. Tisztességesen élni, dolgozni A társadalmi együttélést, a szocialista szellemű együttműködést, a nagyobb teljesítményt lerontó, a szocializmus eredményesebb működését akadályozó magatartásokról határozott bírálatot mondott a párt XIII. kongresszusa, megjelölve a felszámolásukhoz szükséges tennivalókat. A népfront is részt vállal az e téren elvégzendő feladatokból. Olyan társadalom felépítéséért küzdünk, amelyben nemcsak szükséges, de érdemes is tisztességesen élni, dolgozni. Azok a változások, amelyek az elmúlt évek során a politikai életben, illetve a politikai intézményrendszer működésében végbementek, a stabilitást és egyúttal az útkeresés, a kibontakozás lehetőségének megteremtését segítették. A népfront a gazdasági tervekhez, a gazdaság és a politika intézményeinek fejlesztéséhez konkrét kezdeményezésekkel és a megvalósításban való aktív részvételével csatlakozott. Javasolta az eddig folytatott településpolitika áttekintését, az új településpolitikai koncepció elfogadását. Nagy jelentősége volt annak a szemléletváltozásnak, amely új gondolkodásmódot honosított meg a falu és a városkörnyék szerepéről. A fogyasztói érdekvédelem megszervezése egy igen fontos területen bizonyította, hogy a népfront is vállalhat konkrét érdekvédelmi feladatokat. Társadalmi és népjóléti szempontból jelentősnek tekintjük az Országos Családvédelmi Tanács létrehozását, a családvédelmi rendszer állami szervezetének kiépítésére irányuló kezdeményezést, valamint a család és az iskola kapcsolatának javítását, erősítését célzó törekvéseket. A VII. kongresszus óita el telit i'dőszialk a népfronltmunka általános fellendülésének időszaka. A mozgalom az eddiginél nagyobb érdeklődéssel fordult az ifjúság, a inök és a család problémái felé; a Iközművelődésben főként a lakosság nagy részét átfogó közművelődési mozgalmaik támogatásában, szervezésében és megerősítésében. A itelepülésfejlesz- tési társadalmi munka szervezése, a városvédő és -szépítő egyesületek tevékenysége, a kertbarátok és kistenyésztők mozgalma, az olv|aiSó nép és a honismereti mozgalom, az anyanyelvi és he- szédikulttúrávail kapcsolatos feladatok és a többi, mind azt jel- zik, hagy a népfront munkájára szüksége van a mai magyar társadalomnak, s a népfrontban megvan a lehetőség arra, hogy ezt a szükségletet kielégítse. Az eredményekben benne van a választott népfronttestületek tagjiaiinak, az áldozatkész aktivistáknak, a mind tartalmasabban működő munkabizottságoknak a munkája, a kis létszámú apparátus nagy felelősséggel végzett tevékenysége. Megnövekedett társadalmi aktivitás '• tüHS' 8 :■ '■ A VIII. kongresszus előkészületei megnövekedett társadalmi aktivitás melllett zajlottak le. Nagy szerepe volt ebben annak az általános demokratizálási programnak, amely a párt kezdeményezésére, az egész nép támogatásával bontakozott ki. Az előkészületek során tartott gyűlések jelentették a pártkongresszus és a választások után az első nagy alkalmait a társadalommal váltó találkozásra, a nyilvános politikai eszmecserékre. Általánosan jellemző vonásuk volt, hogy többnyire a lakóhely, a te- illepülés és a helyi érdek szemüvegén keresztül vizsgálták az ország gondjait és vállalták e gondok megoldásában váltó részvé- Itelt. Helyenként élesen kritikus megnyilvánulásaik, légkörük mellett, nagyon konstruktív szellemiben, nagy vállalkozókedvről tanúskodva a közmegegyezés, a szocialista nemzeti egység erősítését szolgálták. Kétségtelent, hogy az 1985-ös terv teljesítésében megmutatkozó lemaradások, a lakosság ellátásában tapasztalható hiányok rontották azt a ijó politikai hangulatot, amely a XIII. kongresszus idején és a választások során ki,- alalkuiltt; de nem rontották le az emberekben a cselekvési készséget, a vállalkozási kedvet. Ezént a jövő feladatainak megoldása nagymértékben azon múlik, hogy ezzel a készséggel, ezzel a vállalkozókedvvel! szervezetten, megfe_ lölő iránymutatás mellett hogyan “tud majd élni a társadalom. A népfrontkongresszus előkészítésének idején vitték nyilvánosság elé és tűzték napirendre a településfejlesztési hozzájárulás társadalmi elfogadtatását. A népfront sohasem hallgatta el, s a településfejlesztési társadalmi munka szervezésével és sikerével bizonyította is, hogy a lakosság anyagi eszközeinek és önként vállalt munkájának nagy szerepe van a lakóhely kommunális viszonyainak, szolgáltatásainak, közösségi intézményeinek fejlesztésében. Ez a helyes elv vezérelte a településfejlesztési hozzájárulásról szóló jogszabály megalkotóit is. De a sok tekintetben rossz hatásfokú és szemléletileg problematikus, a meggyőződést és néhol a lakossággal való érdemi megvitatás szándékát is nélkülöző előkészítő munka azonban több helyen, főleg a nagyvárosokban feszültségeket is okozott. Megmutatkoztak itt a döntéselőkészítés és a félreértett demokrácia árnyoldalai fent és lent egyaránt. Ebben a helyzetben mozgalmunk bizonyos gyengeségei is megmutatkoztak. A népfrontmozgalomnak a demokrácia fejlesztésére irányuló szándékát bizonyította a népfronttestületek megválasztásának új módja is. A testületek összetétele társadalmi, politikai szempontból kedvezően alakult. Azt reméljük, hogy új bizottságaink alkalmasak lesznek a következő öt esztendőben a népfront előtt álló feladatok megoldására. Nemzeti egységben 1 SBkMPSÍí mi» .. i .« Az előttünk álló és az elkövetkező időszakban ránk váró feladatokra tekintve, mindenekelőtt tudomásul kell vennünk, hogy változtak a népfrontmunka társadalmi körülményei, a szövetségi politika és a nemzeti egység teltételei, változott az a társadalmi környezet, amelyben a népfrontnak is dolgoznia kell. Változatlanul igaz azonban, hogy a dolgozó társadalom különböző csoportjai közötti együttműködés alapja a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetsége. Ámde azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy ezeknek az osztályoknak is megvan a maguk belső, gyorsan alakuló, érdekeiket is érintő szerkezete. A nemzeti egység és a közmegegyezés megerősítését, az értelmiséggel való szövetség kiteljesítését, az értelmiség egyik-másiik csoportjával megújítását haladéktalanul napirendre kell tűzni. Az előttünk álló óriási feladatok megoldása elképzelhetetlen az értelmiség elkötelezettsége és nagy hivatástudattal végzett munkája nélkül. Javítani kell az értelmiségi munka kibontakozásának feltételeit. A népfront tevékenységében központi helyet foglal el a jövőben is a szövetségi politika. A Hazafias Népfront párttagok és pártonkívüliek közös mozgalma, amely minden ember kezdeményezőkészségére számítva szervezi meg az együttműködést az ország előtt álló feladatok megoldására. Határozottabban kell érvényt szerezni annak az elvnek, hogy hazánkban a pártfunkciók kivételével minden funkciót be- tölthetnek pártonkívüliek. A népfrohtmozgalom támogatja a VII. ötéves terv fő céljait azzal, hogy sajátos társadalmi megbízatásánál és rendeltetésénél fogva, törekszik érvényt szerezni az országgyűlés által jóváhagyott településpolitikai koncepciónak; a természet- és környezetvédelmi és a közművelődési törvénynek. Azon munkálkodik, hogy az elosztási viszonyokban ne erősödhessenek meg ellenőrizhetetlen folyamatok, amelyek a társadalom helyes értékrendjét, megtelelő magatartását, egységét veszélyeztető szociális különbségeket hoznak létre. Am jól tudjuk, hogy a társadalmilag hasznos teljesítményt jobban elismerő, igazságosabb elosztás feltételeit a hatékonyabb termeléssel lehet megteremteni. Tovább a reform útján Valljuk, hogy a gazdaságban kiéleződött ellentmondások, egyensúlyi zavarok megkövetelik a határozott továbbhaladást a reform útján — és nemcsak a gazdaságban! Gondjaink megoldásának kulcsa nemcsak a gazdaság egyik-másik területének szabályozásában van, hanem a társadalomban, az emberben. Az emberekben rejlő képességek mozgósítása feltételezi az egész társadalom fejlesztését, az intézmények és a módszerek megújítását. A szocializmusban is szükségképpen létező érdekkülönbségeket a nagyobb teljesítmény és a társadalmi egység eléréséhez szolgáló hajtóerőnek tekintjük. Ehhez az érdekképviselet és az érdekvédelem további intézményesítésére, a társadalom egész döntési rendszerének a továbbfejlesztésére van szükség. A párt elvi irányítása mellett, a jövőben nagyobb önállósággal kell a népfrontnak tevékenyked- ■ nie. Ennek tudatában kell megvizsgálni a népfront érdekképviseleti szerepének újabb tehetőségeit és a változó helyzetnek, az újabb követelményeknek megfelelő munka formáit. Támogatjuk azt a javaslatot, amely a most lezáruló ciklus végén az Országos Elnökségben hangzott el és kezdeményezte, hogy az újonnan választott Országos Tanács dolgozza ki a népfront ösz- szevont programját, figyelembe véve a mozgalom sajátosságait és minden állampolgárt érintő közjogi szerepét. A demokratikus és érdekképviseleti lehetőségek szélesítése céljából keresni kell a népfront és az állami szervek együttműködésének további lehetőségeit. Mindenekelőtt a döntéselőkészítésben, a társadalmi ellenőrzés folyamatában való részvételünket, a társadalmi viták, a törvényelőkészítés és törvénykezdeményezés kérdéseit kell megvizsgálni. A szocialista demokrácia alapelvei szerint szükséges megvizsgálni a demokrácia intézményeinek működését. A csupán formálisan demokratikus intézményeket tartalmassá kell tenni, vagy ha szükségtelenek, meg kell szüntetni. A tanácsok és az elöljáróságok szerepe növekszik a társadalomban és növekedni fog a jövőben is. A népfront közreműködik a tanácsok önkormányzati jellegének erősítésében, az ehhez szükséges társadalmi feltételek megteremtésében; a tanácsok és az állampolgárok kapcsolatának építésében, e kapcsolatok teljes demokratizálásának folyamatában. Meg kell vizsgálni, hogyan kapcsolódhatna be a népfront néhány fontos területen az eddiginél is nagyobb mértékben és következetesebben a döntés előkészítésébe; például olyan kérdésekben, mint az éves, középtávú és távlati népgazdasági, tervek, vagy az új adók és adórendszer bevezetése, új szociálpolitikai koncepció kidolgozása, a nyugdíj- rendszer továbbfejlesztése, a gazdasági szerkezet változásából következő társadalmi hatások vizsgálata stb. A kulturális életben elsősorban az iskolaügy és a közművelődés területén vannak és lesznek feladataink a jövőben is. Az oktatásban és a közművelődésben keresni kell a társadalmasítás és a társadalmi közreműködés újabb lehetőségeit. Rétegpolitikai feladatok A szövetségi politikából adódó feladatokhoz és a Hazafias Népfront tevékenységéhez hagyományosan hozzátartozik és szervesen beilleszkedik a rétegpolitikai munka. Meg kell fontolni, hogy a népfrontmozgalom milyen kereteket, milyen formákat alakítson ki a jövőben kifejezetten az ifjúságpolitikai munkában, elsősorban talán a lakókörzetekben és az egyetemeken, főiskolákon. Sokasodnak a nők és elsősorban az anyák gondjai. Olyan jelentőségű társadalmi kérdésről van szó, amely az eddiginél több figyelmet, átfogóbb politikai munkát igényel a népfronttól is. Nem elhanyagolható ma Magyarországon azoknak a száma, akik a rossz körülmények miatt az úgynevezett hátrányos helyzetű csoportok vagy rétegek köréhez sorolhatók. Ide tartoznak az esetek többségében a tanyán, a rossz adottságú kistelepüléseken, az elmaradott régiókban élők, a nagycsaládosok, a pályakezdők és a nyugdíjasok jelentékeny része. Tudnunk kell, hogy ezeknek az embereknek a gondjai az elmúlt években megsokasodtak. A népfrontnak a gondjaikban illetékesek megkeresésével, a társadalmi erők mozgósításával lehetőségeihez képest támogatnia kell ezeket a rétegeket, humánus okokból és társadalompolitikai megfontolásokból egyaránt. Jó tudni, hogy az 1986-os népgazdasági terv — összhangban a XIII. pártkongresszus határozataival — már megteszi az első lépéseket ezeknek a hátrányoknak a leküzdésére. Sok tekintetben egészen más gyökerű kérdés a cigányság ügye, ma még azonban ide tartozik, hiszen zömében hátrányos helyzetű rétegnek kell tekintenünk. Feladatunknak tartottuk eddig is, feladatunk lesz a jövőben is azon munkálkodni, hogy a cigányság beilleszkedjen és beilleszkedhessen társadalmunkba, egyenjogú állampolgárként, egyenlő lehetőségekkel, egyszersmind egyenlő kötelezettségekkel is. Társadalmunk szocialista tartalmú egységében nagy jelentősége van nemzetiségi politikánknak. Természetesnek tartjuk, hogy a hazánkban élő nemzetiségek használják anyanyelvűket, fejlesztik, kultúrájukat, erősítik rokoni és intézményes kapcsolataikat a velük azonos anyanyelvűekkel, az anyanemzetekkel, miközben hazájuknak tekintik a Magyar Nép- köztársaságot. Számukra ez a haza a teljes egyenjogúságot biztosítja, beleértve a közösségi jogokat is. Természetesen mi is igényt tartunk rá, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű lakossága is tanulhassa és használhassa anyanyelvét, gazdagíthassa nemzeti kultúráját, ápolhassa hagyományait — hazája hű állampolgáraként —, fenntarthassa és erősíthesse rokoni, baráti, és intézményes kapcsolatait az anyanemzettel, a szocialista Magyarországgal. A Hazafias Népfront fontos feladatának tekinti a hazai nemzetiségek támogatását. A szövetség és az együttműködés, a közmegegyezés a nép különböző csoportjai, az állampolgárok között politikai alapon, tehát nem ideológiai, nem világnézeti alapon jött létre. Miként általában a pártonkívülieknek, úgy a vallásos embereknek és az egyházaknak is helyük, fontos szerepük van a közéletben. Jól bevált egyházpolitikánk folytatása az egész ország érdeke. Az egész nép érdekét szem előtt tartó, egymás kölcsönös tiszteletére alapozott párbeszéd hívők és nem hívők között a közös cselekvést szolgálja. A Hazafias Népfront e kongresszus nyomán egy új ciklus munkáját kezdi el. Immár remélhetjük: kedvezőbb nemzetközi légkörben, s így a magunk háza táján is, bár nem kisebb gondokkal, nem csekélyebb nehézségek közepette, de jobb, megnyugtatóbb távlatokkal. Én bízom abban, hogy tartalmas és széles körű vita után mi magunk is megegyezésre jutunk a mozgalom programját, az előttünk álló évek fő feladatait illetően — mondotta végezetül Pozsgay Imre. Pozsgay Imre előadói beszéde után vita következett, amelynek ismertetésére hétfői lapszámunkban visszatérünk. A kongresszus ma folytatja munkáját. KITÜNTETÉSEK A Hazafias Népfront VIII. kongresszusa alkalmából pénteken a SZOT Szállóban kitüntetéseket adtak át a mozgalomban hosszabb ideje kiemelkedő munkát végző tisztségviselőknek, aktivistáknak. Az ünnepségen jelen volt Petrovszki István, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. A kitüntetéseket Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke nyújtotta át. Szocialista Magyarországért Érdemrendet kapott dr. László Andor, a Magyar Nemzeti Bank nyugalmazott elnöke, a HNF Országos Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának elnöke és dr. Bencsik István, a HNF OT nyugalmazott főtitkára, az OT alelnöke. Április Negyediké Érdemrenddel tüntették ki dr. Deine László nyugalmazott egyetemi tanárt, az Olvasó né- pért-mozgalom munkabizottsági tagját, dr. Pirityi Sándort, az MTI szerkesztőségvezető-helyettesét, a HNF OT nemzetközi kapcsolatok munkabizottságának tagját és Szalayné Pásztor Gabriellát, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal főosztályvezetőjét, a HNF Országos Titkárságának tagját, a nő- és rétegpolitikai munkabizottság elnökét. Többen a Munka Érdemrend arany, ezüst és bronz fokozatát, illetve a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt kapták meg.
