Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-02 / 282. szám
4 • PETŐFI NÉPE <* 1985. december 2. SZABADSZÁLLÁSON ÉS HETÉNYEGYHÁZÁN Szőlőtermesztés szakcsoportban Kurin Csaba, a szabadszállási Aranyhomok Termelőszövetkezet növénytermesztési ágazatvezetője gyűrött Regés-dobozból kínál cigarettával. — Ilyet vett a feleségem — mentegetőzik. Régi ismerősök vagyunk, néhány esztendeje találkoztunk először. Mint most is, első beszélgetésünk témája a helyi szőlőtermesztő szakcsoport volt, amelynek ő az elnöke. Akkor, nyáron a szőlőben is volt látnivaló. A támrendszer és a kerítés már állt. S az első vesszők igencsak ágaskodtak, azóta már törzzsé vastagodtak. Az első termő évüket az idén zárták. Ugyanis a szőlőnél a telepítéstől számított ötödik esztendőben lehet komolyabb termésre számítani. — Mint másutt — mondja az elnök —, mi sem dúskáltunk a nedvességben. Meg is látszott ez a termés mennyiségén. Nagyon vártuk már az első termő évet. Bízvást mondhatom, senkinek nem ment el a kedve, pedig a szakcsoporttagok háromnegyede „külsős", helyesebben, nem mezőgazdasági főfoglalkozású. De látják: a terméskiesés és a jövedelem elmaradása nem a terveken és a jószándékon múlt. Beszélgetőpartneremet telexhez hívják, ezért magamra hagy az irodában. Felütöm az asztalán lévő egyik folyóiratot, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti— Borászati Kutató Intézetének lapját. Az egyik cikk különböző évjáratok összehasonlításával foglalkozik. Tokajhegyalján 17 egjynást követő esztendő eredményeiből próbált következtetéseket levonni a szerző. A megállapítások éppen kapcsolódnak ehhez a beszélgetéshez, ezért az egyik táblázatot gyorsan kijegyzetelem: egy extra, három kimagasló, három jó, öt átlagos, és öt rossz évet zártak a vizsgált gazdaságokban. Ez egyébként jellemző a magyar szőlő- termesztésre. — Menjünk ki a szőlőbe — javaslom, miután Kurin Csaba visszaérkezik a szobába. A sírói részen már néhány parcellában biztos, ami biztos, a kemény télre számítva, felkupacolták a magasművelésű tőkéket. Másutt meglátszik a jó gazda gondosságának „túlkapása". A sorok végén virágok díszlenek. — Nyáron látnád. A költözéssel a kévétekét szinte egyenként állítják a nap felé. Ez az, amire nincs idő a nagyüzemben. Egyébként én, aki mezőgazdász vagyok, a legnagyobb vívmánynak azt tartom, hogy az elmúlt két rossz esztendő után senki nem veszítette el hitét. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb a tőkék bőséges terméssel honorálják fáradozásunkat. Kecskemét környékén az első szőlőtermesztő szakcsoportot a hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet alakította. Azóta négy esztendő telt el. Jelenleg a szakcsoport háromszázhuszonhat tagot számlál, és összesen százhektáros területen művelik a különböző életkorú szőlőt. Tóth Bélától, a szövetkezet elnökétől azt kérdeztem: miért választották 1981-ben a szőlőtelepítésnek ezt a módját? — Kecskemét környékén a legtöbb föld, igy a mienk is zömmel 7 aranykorona-érték afeitti. Ezen sajnos változtatni nem tudunk. Ez pedig csak erdőnek, szőlőnek, vagy gyümölcsösnek való. Az állókultúrák telepítéséhez viszont — ami nekünk nincs sok pénz kell. Ezért választottuk ezt a módszert. Harminc évre a szakcsoport tagjainak bérbeadjuk a termés 8 százalékáért a földet. A Kecskeméti Bor- gazdasági Kombináttal — ahonnan a szakcsoport létesítésének ötlete származik — hosszú távú, védőáras. értékesítési szerződést kötöttünk. Ez az ár 8 forint 30 fillér. Megjegyzem, 1983-ban itt az UNI- VER Áfész kilogrammonként, 4 forintért is vásárolt szőlőt. A tagok nem járnak rosszul, de a szövetkezet is húz hasznot a vállalkozásból. Hiszen hektáronként csak 10 tonnás terméssel számolva, a 8 száza•_A hetényegyházi szakcsoport cseresznyetelepítése előtt az S—100-as lánctalpas mélyen forgatja a földet. lékos bérleti díjból 8 ezer forintot könyvelhetünk el nyereségként, amit a rozs semmilyen körülmények között sem tud produkálni. ^Megtudtam még azt is, hogy a szőlőnél egyelőre bővítéssel nem számolnak, hiszen a szövetkezet gépparkja — ők végzik megfelelő térítés ellenében a sorközök talajmunkáit és a permetezést — körülbelül háromszáz hektárt „bír el", és a közös szőlővel együtt Hetényegyházán az ültetvény ekkora. Viszont tavasszal a szakcsoportban gyümölcsöt, méghozzá cseresznyét telepítenek. Erről Boncz Zsolt, a szakcsoport elnöke beszélt: — Tizennyolc hektáron fbgtunk hozzá a telepítés előkészítéséhez. Kilencven, egyenként 1500 négyzet- méteres parcellát alakítottunk ki. Egy-egy vállalkozóra harminchat fa jut. A jelenlegi árakon számolva évente ez a tulajdonosnak 50—70 ezer forintot hozhat, mivel a termést a Zöldérten keresztül exportálni szeretnénk. Az első ütemben 45 parcella talált gazdára, de tavaszig újabb 45 részre várunk jelentkezőt. A gyümölcsprogramunk .későbbi szakád szában szilvát és őszibarackot szeretnénk így telepíteni. • • • A bemutatott két vállalkozás más módszerekkel „dolgozik”. A szakcsoportokban azonban közös: tanácsi vagy szövetkezeti földek bérbevételével a tagok — OTP, takarékszövetkezeti kölcsönnel — saját anyagi beruházással, állami támogatással, jövedelemtermelő ültetvényt hoznak létre, ami egyrészről szolgálja a föld védelmét, másrészről viszont i töredék-munkaidő kihasználásával nem lebec ndő jövedelemhez juttatja a vállalkozót. Czauner Péter Somodi Balázs meg az őz Somodi Balázs nyolc éve élt egyedül a tanyán. A felesége halála után úgy megtanulta a háztartás minden csínját-bínját, hogy felvehette volna a versenyt akármelyik asszonnyal. Állatokat is tartott, nyula- kat, kacsát, csirkéket, s a tanyaház körül olyan konyhakertié volt, hogy senki sem hagyta szó nélkül. Volt abban dinnyétől kezdve sárgarépáig, kukoricától paprikáig, paradicsomig minden. Hanem az idén nagyon megjárta Somodi Balázs. a kerttel. Egy őz úgy beszokott hozzá, hogy minden reggelre megdézsmálta hol a friss kukoricát, hol az alig nőtt zöldbabot, hol a káposztát. Balázs bácsi elpanaszolta a baját a tanyasiaknak, azok nevették is meg szánták is, de tanáccsal mindegyikük szolgált. — írd ki, hogy nem őznek való! — nevetett Soós % Mihály. — Vagy hogy „Méreggel permetezve" — tódította Kálmán Józsi bácsi, pedig ő régi komája volt Somodi Balázsnak. . — Ugyan! — legyintett Pál Ambrus. — Az őz nem tud olvasni. Ásni kell egy mély vermet, az aljára tenni a legszebb sárgarépát, s akkor még húsod is lesz. Somodi Balázs látta, hogy magára van utalva az őz-dologban. Először egy viharlámpával próbálkozott. Kiakasztotta egy karóra a káposztás közepébe éjszakára. — Hadd higgye a beste őz, hogy ember is van a fény mellett — gondolta elégedetten. Reggel aztán ámulva vette észre, hogy alig néhány méternyire a lámpától a legszebb káposztáit rágta meg a hívatlan vendég. — Ez a bitang nem ismer istent! — morogta dühösen az öreg, de aztán Soós Mihály megmagyarázta neki, hogy az őz hajnalban jár enni, s akkor már semmit sem ér a lámpa. — No, majd elriasztlak én, ha világosan jössz! — fenyegette meg Balázs bácsi az özet, és rossz kabátokból, nadrágokból, lyukas kalapból olyan madár- ijesztőt rittyentett a kert közepébe, mintha élő ember állt volna ott. A káposztának nem lett baja, de a kert másik végében egy egész sor babot evett meg az éhes jószág. Somodi Balázs tehetetlen dühében a baromfiudvar kerítésére támaszkodott, és Csutaknak, a kutyának kezdett el panaszkodni. A kutya, mely hosszú láncra volt kötve, s az volt a tiszte, hogy őrizze a baromfiak álmát, nagy figyelemmel hallgatta gazdáját, megértőén, csóválva a farkát. ' Egyszerre átsuhant valami Somodi Balázs fején. — Odateszlek téged a kertbe. A kutya, mintha csak értette volna, mit mondott az öreg, hegyezni kezdte a fülét. — Hozzákötlek egy karóhoz. Rövid láncra, nehogy összedíbolj mindent magad körül. Elriasztod az őzet? Csutak vakkantott egyet, aztán a két hátsó lábára ült, jelezve, hogy kész megoldani a feladatot. így került a kutya estére a baromfiudvarból a konyhakertbe, ahol a gazdája még egyszer elmondta neki, hogy ha jön az őz, ugasson, kergesse el. Somodi Balázs alig várta a reggelt. Egyenesen a kertbe ment, hogy szemügyre vegye a növényeket. Hiánytalanul ott volt minden, ahogy este hagyta. — No, látod! Tudtam én, hogy te kellesz ide — simogatta meg.a kutya fejét, azzal el is oldotta a cölöptől, hoyg visszavigye a baromfiudvarba. Míg odaértek, dupla ételt ígért neki, amiért ilyen jól szolgált. Visszakötötte a kutyát a régi helyére, s indult hogy kiengedje a baromfit. A kacsák nagy zajjal totyogtak ki az udvarra, a tyúkok is örömmel tódultak ki az ajtón, de amikor a csirkékhez ért, megdöbbenve vette észre, hogy a huszonegy darabból egyetlen egy sincs az ólban. — A róka! Az ólajtó fölött egy nagyobbacska nyílás szélén valóban ott volt néhány vöröses szőrszál árulkodó jelként. Somodi Balázs elkáromkodta magát, és a kutyára nézett. Csutak hűségesen tekintett vissza rá, hol leült, hol felállt, és ha gondolkozott volna, bizonyára az a dupla porció járt volna az eszében, amit az előbb ígért meg neki a gazdája a megőrzött káposztáért. Tóth Tibor 3D SAJTÓPOSTA Futhat a pénze után? Idén július elején történi, hogy a tüszaalpári Tiszatáj Termelőszövetkezet 1907 forintot postázott címemre, mely a közös, gazdaság által régóta használt földem úgynevezett megváltási ára vidít. Sajnos, a mai napig mem kaptam kézhez az összeget. Természetesen reklamáltam, a lakóhelyem 1-es számú posta- hivatalában háromszor, a szövetkezet irodájában pedig ennél is többször, Voltaiképpen az egyik helyről küldtek a másikra, s az „eredmény” egyelőre az, hogy fáradt és elkeseredett vagyok. Fáradt a sok lótástól-fu- tástói, elkeseredett pedig attól, amit itt-ott válaszoltak nekem. Megtudtam például, hogy a tsz pontatlanul címzett, ugyanis a Róna u. 43. szám alatti otthonom helyett, ,a Róna u. 13. szám alá küldte az utalványt. Tetézte mindezt, hogy a körzetünkben júliusban helyettesítő postás dolgozott. Jelenleg az a helyzet, hogy tsz pénztárosa ^tudakozvány segítségével keresteti a küldeményt — ám legalább másfél hónapja hiába. Különben legutóbb aizt mondta, nincs kizárva, hogy valaki dlle- tektelen kezébe került az utalvány, s azon a nevemet írta alá, akkor aátán futhatok a pénzem után. Dehát lehet ez a dolog vége? A téves címzésért terhelheti a felelőlsség a címzettet is? — panaszolja, illetve kérdezi Szabadszállási Istvánná, aki Kecskeméten, a Róna u. 43 szám alatt lakik. A szerk. megjegyzése: Elgondolkodtató, hogy az utóbbi időben már ismétlődő eset, hogy a pénzes utalványnak nyoma vész a postai kezelés során. Lehetséges, a kézbesítés rendje hagy «kívánni Valót maga után, de az is megeshet, hogy az érintett postai alkalmazottak nem álteák hivatásuk magaslatán. S ilyenkor csadc olaj a tűzre, ha a küldemény feladója is hibázik, mint ezúttal. , Azért bízunk abban: olvasónk nem 'kényszerül rá, hogy önhibáján kívül a rövidebbet húzza! ÜZENJÜK Jávor Tamásnak, Keceire: A hatodik életévét be nem töltött gyermek után havi 410 forint családi pótlékra jogosult a nem egyedülálló szülő. Ha ön Is e kategóriába tartozik, s mégsem részesül (kérelme, panasza ellenére) ilyen ellátásban, akkor a munkahelyén tévesen értelmezik-alkal- rnazzák a vonatkozó jogszabályt. Ugye orvoslásához igényelje a megyei társadalombiztosítási Igazgatóság közreműködését. „Köszönöm” jeligére, Soltra: Ha lakóépületének bejáratát nem tudja folyamatosan használni az ott parkoló tehergépjárművek miatt, melyek ráadásul „felszántják” a területet és rongálják a kapuját, akkor önt birtokvédelem illeti meg. Ezzel kapcsolatosan forduljon Írásos beadvánnyal a helyi tanács vb szakigazgatási szervéhez, mely köteles lefolytatni a vizsgálatot és megtenni a szükséges intézkedést a tulajdonhasználat zavaró körülményeinek megszüntetése érdekében. Nagy Ferencnének, Kecskemétre: Levelében azt sérelmezi, hogy a helyi állatvásáron vevő volt, ennek ellenére jegyet kellett váltania a hely- pénzszedőnél (40 forintért), mert a vásártér területéről az úgynevezett utánfutóval vitte el a megvett sertéseit, mely alig öt percig tartott. Érdeklődésünkre elmondották az illetékesek, hogy a vásár résztvevői 'sorában kizárólag az eladóktól és a fuvarozóeszközzel rendelkezőktől szedik be a szóban forgó összeget. Az utóbbiakat tekintve nincs jelentősége annak, üres-e a jármű, vagy állatokkal teli, s meddig tartózkodik a helyszínen. A lényeg, hogy bizonyos nagyságú területet igénybe vesz. Summa summárum: ön az utánfutó használata miatt jogosan fizetett. Furcsa azonban, hogy éppen a dupláját annak a húszasnak, melybe egyetlen szállítóeszköz helyfoglalása kerül . . . A felvásárló kivételezett... Többször foglalkoztunk lapunkban a sertéstenyésztés gondjaival, s ennek során hivatkoztunk az úgynevezett objektiv okokra (például a takarmány minőségi romlátására, az energiaár növekedésére), s az abból adódó teendőkre. A szerkesztőségünkhöz azóta is szinte folyamatosan érkező kistermelői észrevételek, esetek azonban sejtetik: a megoldásban döntő szerep juthat a szubjektív tényezők kiküszöbölésének, melyre az alábbi történet is figyelmeztet. A Jánoshalmán lakó Lógó József tsz-nyugdijas felháborodva panaszoljak Mint szerződéses állattartót, arról értesített a helyi Petőfi Tsz, hogy a megadott napon fuvarozzam el a hízott sertéseimet az átvevőhelyre, értékesítés végett. Így is tettem, amit megbántam. A húsipar akkor csak 50 darab elszállítására készült fel, s ebbe az állományba a minden átvételi kritériumnak megfelelő disznóim már nem fértek bele. Mármint az átvevő szerint, aki azonban az utánam érkező gazda ösz- szes állatát felvásárolta. Ki érti az ilyen megkülönböztetést? Az ügyei felkérésünkre kivizsgálta a jánoshalmi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke, Bátyai József, és levélben válaszolta.: Ennél a sertésleadásnál az egyik hibát a háztáji ágazatunk állattenyésztője követte el, mégpedig azáltal, hogy — híven a korábbi gyakorlathoz —• az átvételi keretszámnál több hízott sertés felvásárlását jelezte a termelőknek, gondolva arra, ha néhány állat nem éri el az előírt súlyhatárt, azonnal pótolni lehessen, s bár ezúttal is voilt sertés, mely a kívántnál kevesebbet nyomott, a húsipar képviselője nemigen törődött vele. Mint ahogy azzal sem, hogy az egyik gazda Javára kivételezett. Az ok csak feltételezhető, de nem bizonyítható. Ml törekszünk arra, bogy a kész hízósertések átvétele zökkenőmentessé váljon a jövőben is, s ennek érdekében a történtekről beszéltünk az állami húsipar átvevőjével, akinek munkamódszerét természetesen nem változtathatjuk meg. Legfeljebb reménykedhetünk benne, hogy a most szóvá tett sérelemhez hasonlóra ezentúl nem kerül sor. Mit mond az ügyész? A magánkezdeményezések, kisvállalkozások, munkaközösségek széles körű elterjedésének mostani időszakában szinte lehetetlen nem észrevenni, hogy egyesek anyagi helyzete gyorsan és kedvezően megváltozik. A meggazdagodás mögött szabálytalanságot vélnek felfedezni jó néhányan, hiszen szerintük a nagy mértékű vagyonszerzés módja aligha lehet más, mint a különféle rendelkezések kiskapuinak igénybevétele: az ármanipuláció, a könyvelési lazaság, az adózásra kötelezett bevétel egy részének elhallgatása stb. Ha gyakoribb és következetesebb volna a hatósági kontroll, nem kerülne sor az ilyen irritáló esetekre — vélekednek olvasóink. Az észrevételeket eljuttattuk a Legfőbb Ügyészséghez, ahol az általános felügyeleti és polgári jogi főosztály helyettes vezetője, dr. Beck Károly ügyész tájékoztatta lapunkat az alábbiakról: Az új gazdálkodási formák bevezetése óta valóban számottevő a különbség a társadalom bizonyos rétegeinek anyagi helyzetében. Bár a kisebb közösségekben feltűnést, sőt gyanút kelthet a kiugróan magas jövedelem, le kell szögezni, hogy mindez — a konkrét tevékenység jogellenességére utaló bizonyíték nélkül — nem ad alapot az úgynevezett vagyoni elszámoltatáshoz. Az adóhatóságok és az egyéb szervek természetesen folyamatosan ellenőriznek, s ahol indokolt, nem várat magára a szükséges intézkedésük sem. Az ügyészségek nem folytatnak hasonló vizsgálatokat, de az általános törvényességi felügyelet gyakorlása során fellépnek a jogsértő gazdálkodás megakadályozása érdekébem a harácsolás ellen — például úgy, hogy felelősségrevonást kezdeményeznek, az irányító, felügyeletet ellátó és ellenőrző szerveket pedig felkérik a hatáskörükbe tartozó feladatok szigorúbb ellátására. Az 1972. évi V. törvény az ügyészség alkotmányos teendőjévé teszi a közreműködést azért, hogy az állami, társadalmi és szövetkezeti szervek, illetve az állampolgárok betartsák a törvényeket. E munkaprogram végrehajtása során az ügyészek rendszeresen figyelemmel kísérik a jogszabályok gyakorlati alkalmazását. Megjegyzendő: dinamikusan változó életviszonyaink, az új gazdálkodási módszerek, s nem utolsósorban a technika fejlődése, átalakulása következtében tapasztalható, hogy az egyes jogi előírások, valamint a különböző társadalmi adottságok és jelenségek között már nincs meg a kellő összhang. Ilyenkor a Legfőbb Ügyészség kezdeményezi az elavult, vagy a gyakorlatban be nem vált jogszabály felülvizsgálatát, módosítását, esetleg új szabály alkotását. hónapokig folyamatosan működő üzlet újbóli leltározásának adataival — szerintem — aíligha vonható kétségbe. Nem is beszélve arról, hogy az ilyen fif- ti-if ifrti kártérítés-tléhc tőségre elég utalást sem találok az üzleti szabályzatban ... (Elmondta : az egyik kiskunhalasi olvasónk, akinek nevét kérésére ■nem közöljük.) * A kereskedelmi és vendéglátói pari alkalmazottakra vonatkozó általános előírás szerint, az anyagi felelősség csak akkor állapítható meg, Iha a dolgozó beosztása fennállott a leltáridőszak felében, s annak végéin. Ebből következik, aki szülési szabadságon van, az nem tartozhat a leltárért felelősek közé. Persze ez ügyben mérvadó döntést csak vizsgálat eredményezhet, amit felkérésünkre a megyei szervek végeznek eL Megállapításukról beszámolunk e hasábokon. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét. Szabadság tér/l/a. Telefon: 2T-611 FOGADÓSZOBA Ennél rosszabb már dem jöhet — mondjuk saját biztatásunkra, amikor váratlanul! ér bennünket nagyon kínos kellemetlenség. Valami efféle helyzetibe kerültem mostanában'. A részletekről az óit számolok be, hogy megkönnyebbüljek, no meg azzal a nem titkolt szádokkal is, hátha akad illetékes, aki együtt érez velem, sőt a segítségemre lesz. Minden .azzal kezdődött, hogy tavaly októberben gyermeket vártam, é(s a szülési szabadságom megkezdése előtt leszámoltam a munkahelyemen, az egyik vállalati büfében. Több mint egy évig tartó, napi 4 órás szolgálatot szakítottam meg ezzel a leltárátadáissal, mely az átvevő, és annak házastársi», valamint két ellenőr jelenlétében zajlott. Alapos munkát végeztünk, de muridén stimmelt, egyetlen fillér eltérésem sem volt. Ezek után aláírtuk a szükséges: okmányokat, s én elköszöntem hosszabb időre. Akkor úgy gondoltam, hogy tartósan lleszek távol a cégtől, a valóság azonban minderre rácáfolt. Idén tavaszon ugyanis üzenetet kaptam, hogy sürgősen menjek be a büfébe. Azon morfon/ diroztiam, faiián fontos szakmai tanácsokat vár tőlem a kolléganőm, s hogy ne várakozzék türelmetlenül, igyekeztem is hozzá mihamar. A helyszínen aztán kiderült: arról a 20 ezer forintos hiányról Van szó, melyet utódom a saját tevékenysége utáni leltározáskor vett észre. Erre megjegyeztem, sajnálom a dolgot, de hozzá már nincs közöm, ugyanis a csaknem fél évvel korábbi átadó-leltárkor minden nyilvántartott áru megtalálható volt. Szó szót követett, s a következő percekben kezembe nyomtak 5 darab, egyéniként 2000 forintról szóló csekket, azzal a felszólítással, fizessem be a pénzt, mert a hiányért 'az átadó és az átvevő boltos közösen felel. 'Idegességemben sírva fakadtam, s ekkor íratták velem alá a nyilatkozatot arról, hogy vállalom a hiány felének a megtérítését, mégpedig öt hónapon belül. Mivel gyes-en vagyok, a korábbinál jóval alacsonyabb a jövedelmem, így képtelen vagyok eleget tenni a nem önként véftlajlt k otdlezaUtségemnek. De még ennél is lényegesebb érvem az osztozkodás megtagadására, hogy laniniak semmiféle jogi alllaipja minies. Egy rendben átadott leltár helyessége az utána
