Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

1985. december 5. * PETŐFI NÉPE • 5 A MEGÉRTETT KÉK SZAMÁRKENYÉR Bodor Miklós grafikái Bugacon Bács-Kiskun grafikusai közül többen az országos élmezőnyhöz tartoznak. A sokáig tanyán lakó, az­tán Kiskunhalasra költözött Bodor Miklós volt már első díjas a megyei alkotók között. Ezzel talán ér­zékelhetőbbé válik az a hely, amelyet elfoglal az értékrendben. Külön etikus erénye az életpályá­nak, hogy az aprólékosan körüljárt, tanulmányozott fő témák megragadása után, s a technikai-mester­ségbeli rajztudás magas fokán sem csökken a to­vábblépés iránti igényesség. A grafikus 23. kiállításának a bugaci művelődési ház ad otthont. Innen, a közeli környéken élve, dolgozva figyelte meg és választotta ki Bodor Mik­lós azokat a jelképeit, amelyek önmagukba záród­nak, s szinte végtelen gondolattársításokat szaba­dítanak fel a növényi titkok megfejtésére. Miért jelképek? Mert valami közös sajátosság fűzi össze a természetet a pusztai homokon otthont verő, mindvégig kitartó emberrel. A kék szamárkenyér­nek itt örömei és keservei vannak, magasra emel­kedik, mint a bolygó, mágikus ereje képes arra, hogy tanyaudvart lebegtessen ég és föld között. Mindennapi tárgyak válnak ezeken a rajzokon töb­bé, mint amennyit a valóságban érnek. Az már a művészt dicséri, hogy a rajzokon minden bucka, boróka más, van valami különös megkülönböztető jegyük a pontos ábrázolásban. A bugaci, jászszentlászlói és móricgáti emberek ráismerhetnek közvetlen természeti környezetükre csaknem húsz rajzon. Vagy ha nem, az sem akkora baj, mert a valóság valamivel — például az álma­inkkal — több lesz önmagánál, megtisztultabb és lekerekítettebb formákba öltözik. Mint ahogy sze­1 • Bodor Miklós grafikája. • Zsúfolásig telt kiállítóterem. (F. Balogh István felvétele) retnénk, hogy kinézzen békésebb, a szamárkenyér keserveit és örömeit is egyaránt megértő pillanata­inkban. Halász Ferenc KÖNYVESPOLC E bben a könyvben semmi olyan nincs, amin ne le­hetne nevetni. Mulatsá­gos Teréz néni, meg a lila és türkiszzöld kalapjai, a bölcs tyúk, a fehér toillseprű, az ál- nok műLovar, sőt még á parize- res vajaskenyér is. Mókás maga a kislány, aki folyton piszkálja a fogszahálymójáit, (sápadt, so­vány és csapnivaló az írása. A (történet is csupa humor. Teréz néni elvállalja, hogy fel­hizlalja unoka húgát — Pesten. Ehhez jÓkait kell főznie. így ke­rül a csirkeárushotz. Amikor a tyúk megszólal és kiderül róla, hogy bölcsészdoktor, és Minorka Vidlornak hívják —, már nagyon felgyorsulnák a „nagy nap” ese­ményed. Teréz niéni elragadja a fehér tollseprűí, ezzel (feloldó­dik a várázsílat, a Piacon újra eLkezdődiik a háború a kofák és a hentesek közöttt... Helyzet­komikumok és itréfás ötletek váltjóik egymást, míg a főhősök végül hazatérnek, doktor Mi­norka Vidor békésen szemezi a kukoricáját, s az erkély alatt megjelenik a műlovar, két tisz­teletjeggyel. Jóit nevethetünk a művészet hatalmán, ami nem ad békét, és nem is rí kait meg olyan jól, mint cit csomó apróra vágott hagyma. Vagy azon, ahogy a tündér a tollseprüi'ől szólva azt mondja: „Sose állhattam az ilyen toll- forgatókat.” Héber László címlapja, belső illusztrációi megállítják az olvasó figyelmét és tovább na­gyítják a szöveg humorát. Nem, ebben a köniyivibéh va­lóban semmi olyan nines, amin ne lehejtne nevetni. A huszon­kilenc éves regényiró, hang já­tékíró, a fordító, Békés Pál ma már nem az első könyvének JörülY. tA gyermekirodalomban sem. őszintén reméljük, hogy A kétbalkezes varázslót, a Doktor Minorka Vadőrt még sok hason­ló követi. És azt is, hogy a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó­tól is Hátunk még ilyen igé­nyes gyermekkönyv-gondozást.” T. Újhelyi Mária ehívattak az iskolába. — Megint mit csinál­tál? — kérdeztem fia­mat. — Ne gondolj semmi külö­nösre. Csak megnősültem. — Tessék?! — Megnősültem. — Hogyhogy megnősültél? — valami megpattant bennem, de sikerült egy pülanat alatt lehiggadnom. — Kit vettél el? — Tánya Murzinát, az osz­tálytársnőmet — felelte a fi­am, és mintha mi sem történt volna, a kopott tankönyvét az iskolatáskájába dugta. — Állj meg, Jurik, állj meg, itt valamit nem értek, légy szíves magyarázd meg, mit jelent ez az egész? — Mit kell itt magyarázni? Egyedül nehéz, tehát megnő­sültem. — Mi az hogy egyedül ne­héz? Miféle nehézségekről fe­csegsz? — A szokásos nehézségekről. Tudod, milyen nehéz most ta­nulni? Ez nem olyan, mint amikor ti tanultatok a mamá­val. Nektek az egész fizika az Ohm-törvényénél befejeződött. És tudod, hogy utána még mennyi fölfedezést tettek? — N-n-nem tudom. — Na látod. Te nem tudod, de nekem tudnom kell! A re­lativitás egyik elmélete sze­rint mire végzel az iskolával, a tudásod már csak az egyne­gyedét éri. — De Jurik, mégiscsak... — szóltam a lehető leglágyabb hangon — hogy jön a tanulás­hoz ez az egész... a te... hát hogy is mondjam? — Még ha csak a tanulás lenne — legyintett a fiam —, azt még egyedül is lehetne vi­selni. De az úttörőolimpiára el kell menni? El kell! Az ön­Korai házasság képzőbe kell járni? Kell! Mú­zeumba kell? Kell! Fémet gyűjteni kell? Kell! Papírt gyűjteni kell? Kell! Hát vé­gezd el ezt mind egyedül. Ami­kor a fakultatív tárgyakat is kiötlötték, mi Tányával egé­szen becsavarodtunk, ö rit­mikus tornára fut, én meg megpróbálom ezalatt a szám­tanleckét megcsinálni. Ho­gyan lehetne ezt mind egye­dül? — No, azt értem, hogy segí­teni kell egymásnak. De nem elég az, ha csak barátok vagytok? Feltétlenül szükség van erre a. .. —«• Ne-e-em! A barátság szó­ba sem jöhet. Ismerjük mi az ilyen barátságokat! Először ba­rátság, azután mindenféle sze­relem, cédulácskák, és végül semmire sem marad idő. Itt mindennek olyan komolynak kell lennie, mint nálatok a mamával, hogy mindenkinek meglegyen a maga feladata. — No-no... — dünnyögtem keresve a szavakat. — Tehát érdekházasságot kötöttél? Ha jól értettem? — Miféle érdekházasság? Szanyka Puzirjov, az tényleg érdekházasságot kötött. Tudod, ■mik az ő Nyinkájának a szü­lei? A papácska — kémia pro­fesszor, a mamácska — álta­lános tanulmányi felügyelő. Tudod hogy segítenek nekik? És ha látnád, az a Nyin- ka milyen szeplős — a fiam kissé elgondolkozott — igaz, Tánykával nekem is szerencsém van. Nekem épp megfelel. A múlt ne­gyedévben, amíg én az integ­rálszámításokat végeztem, he­lyettem ő ment el a kerületi versenyre, tudod, oda, ahol a gránátokat kellett hajigálni. Tányka nagyon derék lány! , Én már teljesen megzavarod­tam, azt sem tudtam, hogy mit mondjak, mit kérdezzek. — És mégis, hogy gondoljá­tok a továbbiakban? —szóltam automatikusan. — Természetesen befejezzük az iskolát. Aztán a gyereket is a lábára kell állítani. « — Milyen gyereket, Jurik? Most miről... — a nyelvem odaragadt a szájpadlásomhoz. — Vovkáról a harmadik B- ből. Tánykával magunkhoz vettünk egy kisdobost. Aha... De mi szüksége­tek van erre a Vovkára? — De furcsa vagy papa! Hogyhogy mi szükségünk van rá? Azt hiszed, olyan könnyű ezzel a gyerekkel? De Tányká­val úgy döntöttünk, hogy pat­ronáljuk. Meg meg is kéne há­zasítani. De hát hogyan, az ő korában?... No jól van papa .— nézett az órájára a fiam —, mennem kell. Még el kell jut­tatnom az orosz leckét Tány- kának, egész este helyettem énekelt az énekkarban. Gyorsan a táskába hajigálta a könyveit, és elrohant. — Csak egyet nem értek — fordult vissza az ajtóból —, miért nősülnek meg a felnőt­tek? Nektek nincs órátok, nincs iskolán kívüli tevékeny­ségetek, még csak hulladékot sem gyűjtőtök... Mintha csak futkosnátok a hokikorongot kergetve. A. Porter Fordította: Migray Ernőd Pártmunka a;z iskolában I te# ' h " ** ” I V*. WM A közoktatási intézményekben do lgozó pedagógusok 20 százaléka tagja a pártnak. Politikai te vékenységükre minden­kor ösztönzően hatottak azok a politikai döntések, amelyek átfogóan érintették az oktatásügyet. A 80-as évekre ismét elkerülhetetlenné vált a magyar oktatási rendszer fejleszté­se. A Központi Bizottság 1982-ben -— a társadalmi szükség­leteket és az iskola fejlesztési lehetőségeit figyelembe véve — meghatározta az iskolarendszer f ejlesztésének fő irányait. A helyzet értékelése megnyugtatóan hatott a közvéleményre és a pedagógusokra egyaránt, hozzájárult az iskola munká­jának reálisabb megítéléséhez, fellendítette a területi párt­szervek és az iskolai pártalapszervezetek politikai tevékeny­ségét. A megújulást szolgálva Az elmúlt években, a párt- és állami szervek irányításával, a pedagógusok közreműködésével, társadalmi vitában elkészültek a közoktatás fejlesztését, feltételeit és lehetőségeit tartalmazó fejlesz­tési programok, megalkották az új oktatási törvényt. A politikai munka feltételei el­térő képet mutatnak. Ugyanis a pedagógus pártalapszervezetek- nek csak egy része szerveződik úgy, hogy egy iskola — egy alap­szervezet. Ez elsősorban a nagy­létszámú középfokú oktatási in­tézményekre jellemző. Gyakran előfordul, hogy több intézmény kommunista pedagógusai közös alapszervezetben tevékenykednek. A községekben általában a köz­ségi pártalapszervezet munkájá­ban vesznek részt az óvoda és ál­talános iskola párttag pedagógu­sai. Az iskolában folyó politikai munka megítélésénél mindenkor tekintettel kell lennünk a szer­vezeti életben meglévő különbsé­gekre. Ugyanis ezek a szervezeti eltérések a legtöbbször kihatnak a politikai tevékenység színvona­lára, az alapszervezeti munka mi­nőségére is. Pedagógus pártbizottságok Napjainkban, amikor erősödik: az a szemlélet, hogy gazdasági, társadalmi és kulturális előreha-- ladásunk egyik legfontosabb té­nyezője az oktatás, a pedagógu - sok érzik az iskolára nehezedő fe ­lelősséget. A gazdasági, társadal­mi kihívásokkal szemben keresi!« a válaszokat. Az iskolának ez ia pártkongresszusokon, politikái do­kumentumokban is hangsúlyo­zott szerepe pezsdítően hatott a pedagógus kollektívákra. Ez a megújulási készség jellemző az alapszervezetek politikai tevé­kenységére is. Ennek jelei a me­gy« székhelyeken a legszembetű­nőbbek, ahol mind várospolitikai, mi nd oktatáspolitikai szempont- ból jelentős kezdeményezés volt a pedagógus pártbizottságok meg­ái akítása. A kedvező tapasztala­tok a példa erejével hatottak, és ma már a közoktatási intézmé­nyek munkáját irányító, ágazati piártbizottságok száma országo­san eléri a negyvenet. Egy-egy I pedagógus pártbizottság 30—40 í ilapszervezet munkáját fogja ösz- ;sze. Az eltelt időszak egyik legfőbb jellemzője, hogy csökkentek az iskolai pártalapszervezetek tevé­kenységében mutatkozó színvo­nalbeli különbségek. Rendszere­sebbé és szervezettebbé vált az iskolai pártmunka, növekedett a párttagok önállósága. Mindez na­gyobb követelményeket támaszt a pártszervezetek tisztségvise­lőivel, a pedagógus párttagokkal szemben. Többet kell törődniük a továbbképzéssel, a tájékozódás­sal és a tájékoztatással, a helyi oktatáspolitikai feladatokkal. Nem véletlen, hogy a pedagógus pártbizottságok megalakulásával, testületéinek, munkabizottságai­nak kiépítésével, és a nagyobb követelményekkel felszínre ikerül- tek a káderutánpótlás gondjai. A mintegy 35 ezer párttag peda­gógus zöme ma 40 év feletti, és területenként, iskolatípusonként, sőt egy-egy intézményben is ko­moly problémát okozhat a folya­matos munkavégzésben a párt­tagok életkori összetétele. A pe­dagógus pártalapszervezetek ezért is tekintik folyamatos feladatnak a fiatal pedagógusok politikai ne­velését. A pedagógus-pártbizottságok működési területe a nagyvárosok közoktatási intézményeire kor­látozódik. A hozzájuk tartozó alapszervezetek korábban is ked­vezőbb feltételek' 'között dolgoz­tak, és az átlagosnál színvonala­sabb munkát végeztek. A pedagó- gus-pártalapszervezetek nagyobb része azonban kislétszámú, ked­vezőtlenebb körülmények között végzi munkáját. Olyan oktatási intézményekben, amelyek gyak­ran létszámgondokkal küzdenek, ahol a feltételbeli hátrányok egyébként is halmozódnak. Az alapszervezetek tevékeny­ségét ma még sok helyen joggal illeti bírálat azért, mert nem ké­pesek körültekintően megter­vezni feladataikat. A pártvezetés figyelmét sok apró kérdés köti le, nem ritkán elvesznek a rész­letekben, nem jut elég erejük az iskola feladatainak megfelelő áttekintésére, nem látják meg elég világosan, hogyan illesz­kedik az iskola munkája az ok­tatás fő folyamataihoz, távlati cél­jaihoz, és a helyi fejlesztési elkép­zelésekhez. Politikai eszközökkel segítenek Az új oktatási törvény beveze­tése sok vonatkozásban új hely­zetet teremt az iskolában. Űj fó­rumok jönnék létre (például az is­kolatanácsok), illetve egyesek megváltozott tartalommal mű­ködnek tovább (mint a szakmai munkaközösségek), korszerűsö­dik a KISZ-szervezetek munká­ja is. Mindezekből érzékelhető: a pártalapszervezeteknek úgy kell változniuk, hogy politikai ki­sugárzásukkal „jelen” legyenek, az eddiginél jobban kapcsolódja­nak az adott oktatási intézmény­hez szervezeti szempontból is. A tömegszervezetek a kislétszámú pártalapszervezeteknek komoly támogatást nyújthatnak az egy­más mellett működő nevelőtestü­leti közösségek, az iskola önálló­ságának fejlesztésében. Minden iskolai alapszervezet alapvető feladata, hogy erősítse a nevelőtestületekben az új iránti fogékonyságot, a megújulási készségét, támogassák a haté­konyabb munkát, a nagyobb tel­jesítmény megfelelő erkölcsi és anyagi elismerését. A pártszerve­zet munkáját is minősítő közpon­ti kérdés, hogyan fejlődik az is­kolai demokrácia, hogyan erő­södik a nevelő-testületi egység, kialakul-e mindenhol az alkotó munkához nélkülözhetetlen Ici- egyensúlyozott, iskolai légkör. Mindehhez nélkülözhetetlen kri­tikusan végiggondolni az isko­lai pártalapszervezetek teendőit, és az irányító pártbizottságok, se­gítségével javítani a pártmunka, stílusát és sajátos módszereit. Nagy Jólesel az MSZMP KB munkatársa geaűgMi '*33 ■ A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom, a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásokmk COMPUTER-M Október 31- én kezdődött a TIT megyei szervezetével közösen kiírt hatfordulós számítástech­nikai vetélke­dőink, melynek résztvevői je­lenleg a har­madik feladat megoldásán dolgoznak. Ez­úttal vetélke­dőnk élmező­nyének állását közöljük az el­ső két forduló­ban beérkezett megfejtések alapján. Az ál­talános iskolá­sok versenyé­ben a kecske­méti tanulók vezetnek, míg a középiskolá­sok legjobbjai között tisza- kécskei, kis­kunhalasi, ka­locsai, kiskun­félegyházi, és^ kunszentmik- lósi diákok is szép számmal találhatók. Em­lékeztetőül annyit, hogy az első két fordu­lóban az álta­lános iskolások maximum 40 pontot, a kö­zépiskolások pedig 32 pontot szerezhettek. Mellé­kelten közöljük a számítógépes listát, melyet a Com- puter-M és a Bács-Bit Oktatási Stúdió munkatár­sai készítettek. A további helyezettek pontszámúkat a kecskemé­ti Tudomány és Technika Házában érdeklődhetik meg iélyesen vagy telefonon. Jó hír a verseny­zőknek, hogy újabb vállalatok, intézmények aján­lottak fel rtékes jutalmakat a legjobbaknak. Íme a verseny támogatóinak immár teljes névsora: a megyei tanács művelődési osztálya és számítástech­nikai és mlkrofilmközpomtja, megyei KlSZ-bizott­ság, megyei úttörőelnökség, SZÜV számítóközpont­ja, Kecskemét város Tanácsa, AGSZIRCOOP, kecs­keméti Mezőgép, AGROKER, Kecskeméti Borgaz­dasági Kombinát, Neumann János Számi tógép tudo­mányi Társaság, Computer M, BÁCS-BIT Oktatási Stúdió, MTA SZTAKI COSY leányvállalat (a Primo gépek gyártója). Vetélkedőnkbe még most is bárki bekapcsolódhat. A november 28-1 számunkban közölt harmadik for­duló megoldásainak beküldési határideje december 11. A helyes megfejtéseket december 12-1, csütörtöki lapszámunkban tesszük közzé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom