Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-05 / 285. szám

YILAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! .AM MSZMP BÄCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évi. 285. szám Ára! 1,80 Ft 1985. december 5. csütörtök Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Az MSZMP Központi Bi­zottsága Kádár János elnök­letével tegnap ülést tartott. A Központi Bizottság meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette a párt főtitká­rának tájékoztatóját a Varsói Szerződés tagállamai pártve­zetőinek prágai találkozójá­ról. Megvitatta és elfogadta az 1986. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irányelveiről szóló előterjesz­tést. Az ülésről közlemény jele­nik meg. A VÁROSFÖLDIEK BÜSZKESÉGE: Egészségház és takarékszövetkezet Mitterrand és Jaruzelski megbeszélése Párizsban tegnap megbeszé­lést folytatott Francois Mitter­rand francia államfő és Woj- ciech Jaruzelski, a lengyel ál­lamtanács elnöke. Az eszmecseréit követően Ja­ruzelski újságíróknak nyilatkoz­va kijelentette: — A legfonto­sabb, hogy létrejött a maii ta­lálkozó Mitterrand elnökkel, el- (Folytatás a 2. oldalon.) ENSZ A palesztin kérdés vitája Kedden az ENSZ-közgyűlés jubileumi, 40. ülésszakán folyta­tódott a palesztin kérdés vitája. A felszólalók közül többen szót emeltek az érintett felek részvé­telével tartandó nemzetközi kon­ferencia összehívása mellett. Hangoztatták, hogy az igazságos és tartós közel-keleti rendezéshez, az annak lényegét jelentő palesz­tin kérdés megoldásához szüksé­ges az ilyen nemzetközi fórum összehívása. Szafroncsuk, a Szovjetunió ál­landó ENSZ-képviselőjének első helyettese bírálta az Egyesült Ál­lamokat, amiért Izraellel együtt évek óta akadályozza a közel-ke­leti kérdés megoldását szorgal­mazó erőfeszítéseket. Az amerikai javaslatok — tette hozzá a szov­jet diplomata — lényegében azt célozzák, hogy az arab országokat megalkuvásra késztessék, s a kü- löntárgyalások útjára térítsék őket. Korszerű létesítménnyel gaz­dagodott tegnap Városföld. A község központjában átadták a takarékszövetkezet kirendeltsé­gének új épületét, valamint az új orvosi rendelőt, s a hozzá kap­csolódó, kibővített, felújított ré­gi rendelőegységet és orvoslakást. A 2300 lakosú település életé­ben nagy jelentőségű ez az ese­mény. A helybeliek ennek meg­felelően, úttörők és óvodások kis műsorával köszöntötték az ér­kező vendégeket, a párt-, a ta­nács-, a társadalmi szervezetek megjelent tagjait, az országgyű­lési képviselőt, a gazdálkodó egy­ségek vezetőit, a falu lakosait. Ez­után dr. Bodóczky László, a kecs­keméti városi pártbizottság első titkára mondott avatóbeszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy az összefogás szép példájaként va> lósult meg ez a létesítmény, bizo­nyítva, hogy Városföldön nem­csak szavakban, hanem tettekben is megmutatkozik, mennyire fon­tosnak tartják a népességmeg­tartó képesség erősítését, s dol­goznak is ezért. A vendégek Szabóné Gyenes Zsuzsa tanácselnök kalauzolá­sával megtekintették a két épü­letet, amely tizenhárom hónap alatt készült el, 3 millió 305 ezer forintért. Döntően a község saját pénzéből, valamint a kiskun­félegyházi takarékszövetkezet és a megyei tanács anyagi támogatásával, a helyi gazdál­kodó szervek és a lakosság tár­sadalmi munkájával — a Dózsa Tsz építőrészlegének kivitele­zésében. Az új helyen kényelmes körül­mények között fogadhatják a takarékszövetkezet ügyfeleit, a jól felszerelt orvosi rendelő pedig hosszú időre megteremtette a korszerű gyógyító-, megelőző egészségügyi ellátás feltételeit. V. T. TÖBBET, SZEBBET — KISEBB KÖLTSÉGGEL Fejleszti exportját a dunavecsei konfekciógyár Tíz éve működik Dunavecsén lakástextíliákat konfekcionáló nagyüzem. Kezdetben üres taná­csi épületben kaptak helyet a szegő- és varróműhelyék. 1979- ben azonban új, modern telephe­lyet adtak át, ahol háromszáz lány és asszony talál munkale­hetőséget. Az itt gyártott termékeknek jó hírük van a hazai és külföldi piacokon. A vállalati gyártmány- fejlesztési csoporttal közösen év­ről évre szebb, praktikusabb, íz­lésesebb csomagolásban kikerü­lő ágyneműkkel, konyha- és kem- pimgtextíliákkal jelennek meg a fogyasztási javak vásárain. 1984- ben a tőkés exportjuk megha­ladta a négymillió dollárt, az összes árbevételük elérte a négy­száz millió forintot. — Továbbra is maradva a nagy- vállalati keretben, egyre több ön­álló munkát vállalunk föl a jö­vőben — mondta Csűri Márton igazgató. — Tevékenységünk so­rán például fontos szerepet ka­pott a marketing. Mi készítjük, csomagoljuk és szállítjuk az árut. Közvetlenül bennünket keresnek meg a külföldi és hazai keres­kedők. Erre a munkára tehát jobban fel kell készülni. Fő cé­lunk, hogy a hagyományos part­nerek mellé újabbakat szerez­zünk itthon és külföldön. Nagyon fontos, hogy kiteljesítsük a ke­reskedelmet a KGST-országokkal. Ügy érezzük, ezen a területen még vannak tartalékaink. Ter­mészetesen fokozni szeretnénk a tőkés kivitelünket is. A jelenle­gi, megközelítőleg 5 milliós dol­lárbevételünk hosszabb távon megkétszerezhető. Nyugat-Euró- pában és a skandináv államok­ban a jó nevű áruházláncok mel­lett a szállodaszövetségek is ér­deklődnek termékeink iránt. Nem feledkezhetünk meg a hazai el­látásról sem. Tudjuk: jóval több (és nagyobb választékú) cikkünk is helyet kaphatna az üzletek pol­cain. Terveztünk egy bolthálóza­tot is itt a Dunatájon, de erre úgy tűnik, még várni kell. Első és egyetlen dunavecsei mintabol­tunkat is bezártuk addig, amíg a' tanácstól jobb helyen, a közsé­get átszelő Baja—Budapest főút­vonal mellett nem kapunk meg­felelőbbet. A karácsonyi nagy be­vásárlások idejére azért — né­hány napra — nyitottunk egy alkalmi áruházát a helyi műve­lődési házban. — 1986-ra a legfontosabb fel­adat: növelni kell a termelést. Több lehetőséget is megvizsgál­tunk, hogy ezt a célt miként ér­hetnénk el. Egyik —'•úgy tűnik sikeres — próbálkozás a hulladék- anyag hasznosítása. A Budaprint üzemeiben a gyártás során meg­maradt végcsévéket egy bélelt raktárban osztályozzuk és minő­sítjük, majd egy kisebb üzemben fel is dolgozzuk azokat. Többsé­gük ágynemű lesz, de a szolgálta­tóipar részére is gyártunk ott Ipari kelméket, péksapkát, kö­tényt, fodrászkendőt, műtőskö­penyt. Piacgondunk nincs. De mi még jobb üzleteket szeretnénk kötni. Ezért arra törekszünk, hogy egyre több és jobb minőségű ter­mék kerüljön ki tőlünk, a lehe­tő legkisebb költséggel. F. P. J. • A III. éves szakmunkástanulók külön üzemben, önállóan dolgoznak. KÉT ÉS FÉL MILLIÓ HEKTOLITERREL KEVESEBB BOR MINT TAVALY A szőlőtermesztés megújításáért Óriási érdeklődés mellett ren­dezte meg tegnap Kecskeméten, a Tudomány és Technika Házá­ban a Kertészeti Egyetem Szőlé­szeti és Borászati Kutató Intéze­te tudományos konferenciáját. A kongresszusi terem zsúfolásig megtelt, s a folyosókon elhelye­zett hangszórókon keresztül is sokan hallgatták az ország neves, nagytekintélyű kutatóinak, sző­lőtermesztőinek előadását. A kétévenként sorra kerülő tudományos konferenciát dr. Vrbán András, a kutatóintézet igazgatóhelyettese nyitotta meg, majd dr. Zilai János igazgató, a KE SZBKI VI. ötéves tervidősza­kának kutatási eredményeit foglalta össze. Ismertette az inté­zet kutatóinak munkáját, a javu­ló feltételeket. Szólt arról, hogy egyre több fiatal kutató ért el jelentős eredményeket. Beszélt a biztonságos termelés feltételei­ről, a nemesítői munkáról és fel­adatairól, majd ki jelen tette: a magyar szőlőtermesztésnek a századfordulóra meg kell újulnia, hogy versenyben maradhasson a dél-európai termesztőkkel, nem­csak a mennyiséget, de leginkább a minőséget javítva. Dr. Luntz Ottokár osztályvezető beszélt ar­ról, hogy az idei februári fagy, a hideg június és a már több éve tartó csapadékhiány, főleg Bács- Kiskun, Pest, Csongrád, Baranya, Szabolcs-Szatmár megyékben, valamint Sopron és Szekszárd környékén okozott jelentős ter­méskiesét, amelynek következ­tében az idén két és fél millió hektoliterrel kevesebb bor áll az ország rendelkezésére, mint egy évvel ezelőtt. Elemezte az idő­járás következtében a fajták vi­selkedését. (Ennek részletezésé­re nem térünk ki, ugyanis tegna­pi lapszámunkban erről szóltunk.) Kerényi Zoltán főosztályvezető a borok minőségét meghatározó tényezőkről beszélt, majd dr. Bo­tos Ernő főosztályvezető-helyet­tes elemezte hazánk szőlőter­mesztésének hatékonyságát. Meg­állapította — háromszáznyolc­vanezer hektáron végzett felméré­seik alapján —, hogy az ökológiai viszonyok eltéréséből, valamint a termelési szerkezet különböző­ségéből adódóan a hatékonyság alacsony, előfordulnak olyan ré­szek, ahol az ágazat az egyszerű újratermeléshez sem képes ele­gendő jövedelmet akkumulálni. Dr. Diófási Lajos, a Pannonvin Borgazdasági Kombinát vezér­• A résztvevők egy csoportja. (Pásztor Zoltán felvétele) igazgató-helyettese kutatási ta­pasztalatait összegezve egyebek, között elmondta, hogy a 150—300 méter tengerszint feletti magas­ságban (különösen a fennsíkokon) kevésbé károsodtak a szőlők eb­ben az évben, az Alföldön pedig az olyan környezetből kiemel­kedő részeken, ahol a víznek és a hideg levegőnek is lefolyása van. Baranyai tapasztalatok sze­rint a középmagas kordonmű­velésű tőkék szenvedték a legna­gyobb károkat, míg a magaskor­donon termesztett szőlők lénye­gesen jobban viselték a hideg te­let. Délután szekcióülésekre ke­rült sor. Nyolc előadás hangzott el a szőlőtermesztési szekció­ban, ahol egyebek között szó volt a fagytűrés és tápanyag-ellátott­ság közötti összefüggésekről is. A borászati szekcióban a fajélesz­tő, a borminőség és stabilitás ke­rült előtérbe, míg az ökonómiai ülésen az üzemi és háztáji szőlő- termesztés helyzetét és fejleszté­si lehetőségeit vitatták meg. Cl. I. Közös érdek a jó együttműködés Tanácskozás az iskola és az úttörőcsapat kapcsolatáról Kalocsán a művelődési központ­ban fogadták tegnap délelőtt a megye úttörőelnökségének tagja­it, a kitüntetett csapatok vezető­it, igazgatóit, valamint az iskolai pártalapszervezetek titkárait, hogy elméleti tanácskozás kereté­ben vitassák meg az iskolák és az úttörőcsapatok kapcsolatát. A résztvevőket László Anikó, megyei úttörőelnök köszöntötte, majd átadta a szót Kisné dr. Csányi Anikónak, a megyei párt- bizottság osztályvezetőjének, aki megnyitójában leszögezte: az út­törőmozgalom a társadalom gyer­mekszervezete, amely elválaszt­hatatlan az iskolától és a család­tól. A vitaindítót Haraszti István, a Magyar Úttörők Szövetségének titkára tartotta. A mozgalom 40 éves múltjára visszatekintve mondotta: igazolva látszik, hogy az iskolával együtt­működve kell céljainkat megva­lósítani. Amíg az iskolai tanter­vek értelemszerűen változnak) a kor követelményeinek megfele­lően módosulnak, a mozgalom­nak egyértelmű stabilitást kell jelentenie a gyermekek életé­ben. JVIíg iskolába minden gyermeknek meghatározott ideig járnia kell, a mozgalomban való részvétel önkéntes. Az elmúlt 40 esztendőben a mozgalom vezetői sok tapasztalatot gyűjtöttek az irányításról, annak fontosságáról. Az elmúlt évtizedek arra irányí­tották figyelmünket, hogy az út­törőcsapatok helyi adottságait mindig figyelembe kell venni, hiszen nem hasonlítható össze a nagylétszámú városi iskolába já­rók igénye a kisközségek gyer­mekközösségeinek igényeivel. Ezért a 70-es évek elején prog­ramajánlatokat készítettek, ami­ből minden csapat kedve szerint választhatott magának. Alapvetően abból kell kiindul­ni, hogy az iskola és a mozgalom kiegészíti egymást. Nem alá­vagy fölérendeltségi viszonyban dolgoznak a közös célok megva­lósításáért. A jó együttműködés egyaránt érdeke az Iskolának és a mozgalomnak. A mozgalom fel­adata, hogy minden gyermeknek kínálja a cselekvés lehetőségét. Sajnos még mindig létezik a dokumentum-centrikus szemlélet, amikor egy adott közösség mun­káját kizárólag a különféle nap- (Folytatás a 2. oldalon.) Szülő, gyermek, olvasás Meglehetősen sokan hang­súlyozzák mostanában, hogy a televízió, a képmagnó, a rá­dió nem veszi el az életteret a könyvektől, a kiadványok meg­ismerésétől, vagyis a régen bevált és alapvetőnek mond­ható művelődési lehetőségtől: az olvasástól. Nagyon sokan vallják, hogy a könyv még mindig a leghatásosabb mű­veltséghordozó és ismeretter­jesztési eszköz. Amikor ezek­ben a napokban a gyermek­könyvhét eseményeiben gyö­nyörködhet az érdeklődő kö­zönség — fiatalok és idősek egyaránt —, akkor érdemes el­gondolkodni mindazon, ami a legfiatalabbak olvasási idé­nyével, készségével összefügg. Két dolog jut az ember eszébe ilyenkor. Az egyik Németh Lászlóhoz fűződik, ö ezt irta a Lányaim című vallomáskö­tetében: „Egy ép gyereklélek sokkal közelebb ül a költészet nagy forrásához, mint egy kö­zépiskolával denaturált fel- nőit”. Hozzátette: „A rossz tan­könyveknek és a kiadóknak a hazugsága, hogy a gyermekek és a nagy költők közé egy gyermekirodaimat kell tolni, mely a művészethez akar ka­lauzolni, de valójában örökre elkalauzol tőle.” Megszámlálhatatlanul sok példa bizonyítja, hogy közvé­leményünkben a szülők felfo­gásában egyfajta téves nézet uralkodik ma is. Az, hogy a kicsiknek úgymond gügyög­ni kell, vagyis olyan „versi­kéket”, „mesécskéket” továb­bítani, amelyek a hiedelem szerint könnyen „megemészt- hetők”. Akik Így gondolkod­nak, azok éppen a legfonto­sabbról feledkeznek meg. Ar­ról, hogy legnagyobb klasszi­kusaink — Arany János, Vö­rösmarty Mihály, Petőfi Sán­dor, Móra Ferenc és mások — ifjúságnak szánt versei, elbe­szélései, regényei mélyebben hatnak a jövő felnőtt nemze­dékeire, mint a felhígított, rosszul értelmezett ifjúsági és gyermekirodalom minden esz­tétikai értéket nélkülöző „mü­vei”. Az országos gyermekkönyv­hét eseményei, rendezvényei sokféleképpen bizonyítják, hogy a kisiskolásokban éppen úgy megvan az érdeklődés a szép könyvek, kiadványok iránt, mint a nagyobbakban. Találkozások, beszélgetések egész sora bizonyítja, hogy az olvasás szeretete náluk is olyan valós tényező, amelyre méltán lehet alapozni. Egyrészt további művelődési, kulturális fejlődésüket tekintve, másrészt szakmai boldogulásuk szem­pontjából. Amikor egy-egy if­júsági vagy iskolai könyvtár­ban találkozik az ember a be­tűre szomjas gyerekekkel, ak­kor kezd széffoszlani a gya­nakvásnak, türelmetlenségnek és bizalmatlanságnak az a fel­hője, amely egyes emberek­ben borúlátó nézeteket szül. Iskolai vetélkedők, művelő­dési házakban lefolytatott ver­senyek, játékos, szellemi ösz- szecsapások bizonyítják, a könyvek forgatásában nem lus­tálkodnak a minden új, érde­kes dolog iránt érdeklődő fia­talok. Olykor úgy tűnik, hogy egyesek a szüleiknél is mesz- szebb jutottak el a megisme­résben, látásmódjuk gazdagí­tásában. Ez egyébként cseppet sem meglepő, hiszen a mostani ifjúság előtt sokszorosan na­gyobb lehetőségek állnak, mint anyáik, apáik előtt. A gyer­mekkönyvhét ismételten bizo­nyítja, hogy a legilletékeseb­bek részéről e kulturális ese­ménysorozatra való „ráhan­golódás” nemcsak törvénysze­rű, de sokféleképpen eredmé­nyes is. Végezetül ide kívánkozik Németh Lászlónak a már em­lített müvéből egyetlen mon­dat: „A rossz olvasmány olyan, mint a bonbonevés: o gyerek ínyének tetszik, csak a gyom­rának árt.. Varga Mihály

Next

/
Oldalképek
Tartalom