Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-31 / 306. szám
•Sv XL. ÉVF. 308. SZÁM 1985. DECEMBER 31. KEDD Ára: 1,80 Ft AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Békés, boldog új évet kívánunk olvasóinknak! Nem állhatunk meg félúton incs megállás, nem pihenhetünk a társadalom építésében, az országos és a helyi politikában, egyéni létünk alakításában sem. Sürget az idő a nyolcvanas évtized közepén is, versenyben kell helytállnunk, s bár sok mindent elértünk négy évtized alatt, nagy céljaink jó része még előttünk van, a távlataink még a messzeségben. Történelmi menet közben vagyunk és leszünk, abban kell érezni is, meg jól kiismerni magunkat. A jövőbe nekünk sincs előre biztosított helyünk, kell legyen egészséges veszélyérzetünk is attól, hogy ne váljon ismét időszerűvé Ady Endre századeleji keserű-szomorú verse arról, hogy „mi mindig mindenről elkésünk”. Nem késhetünk el nagy dolgainkban, de nem elég az sem, hogy fontos ügyeinkben fél- útig jussunk, sőt addig siessünk, ott pedig lankadjon az erőnk, gyengüljön az akaratunk, belevesszünk a nehézségekbe. A félútig eljutni a társadalmi cselekvésben, ez tulajdonképpen sikert jelent a haladás mérlegében, és mi számos ilyennel rendelkezünk, de kudarccá változna minden, ha lecövekelnénk az út felén, ha nem vinnénk végig modernizálási terveinket, a megkezdett gazdasági és társadalmi reform-folyamatokat. 1985 tavaszán a belpolitikában a sűrített politikai cselekvés áramlata kezdődött, s az minden jel szerint folytatódik a következő hónapokban. A pártkongresszussal kezdődött mai helyzetünk átfogó elemzése és a gondokkal való nyilvános szembenézés, majd az újszerű választások, legutóbb pedig a Hazafias Népfront kongresszusa jelentette a folytatást, miközben már kezdetét vette a szakszervezeti mozgalom tanácskozássorozata, és nem sokkal vagyunk előtte a szövetkezeti kongresszusnak. Mindebben nem a jelentős szervezési teljesítmény a figyelemreméltó — ez már jó ideje sikerülni szokott —, az új érték a társadalmi párbeszéd élénkülése és mélyülése. Jellemző, hogy az új ötéves terv társadalmi vitájában több mint száz konkrét módosító javaslatot nyújtottak be a résztvevők, ezek nem kis része hasznosult a végleges tervben. Ha közéletünk fejlődését vizsgáljuk az említettek tükrében, jogosan mondhatjuk, hogy új fejlődésnek indult hazánkban a demokrácia úgy is mint döntési módszer, úgy is mint nyilvános kommunikáció és úgy is, mint a közéleti emberek magatartása. Nem mindenütt és mindig megy jól még a dolog, mégis biztató a folyamat, mert jó az iránya. A különböző érdekek, melyek korábban nagyon is sokszor rejtőztek a mondanivaló mögött, mostantól nyíltabbá válnak, jobb helyzetértékelést és programkészítést tesznek lehetővé. Az elvont, emelkedett szemléletű politizálás helyett — persze azért annak is megvan a maga helye és szerepe — bővebb teret kap a konkrét kérdések vitatása és demokratikus eldöntése, mikor létesítményekről, megszüntetéséről, pénzről vagy akár személyi kérdésről kell határozni. elmerülhet a kérdés: ha eddig is szocialista demokráciát fejlesztettünk, ezután is ezt folytatjuk, akkor mi az új? Ha most másként csináljuk, mint korábban, akkor mennyiben szocialista módszerekről van szó? A magyarázat a körülmények változásából adódik és abból, hogy az utóbbi másfél évtizedben a szocializmus fejlődésének más szakaszában, más feladatok kerülnek előtérbe. Nem véletlenül került politikai szótárunkba a nemzeti közmegegyezés fogalma éppen legírta: Nyers Rezső átfogóbb céljainkkal kapcsolatban. Demokráciánk azért és azáltal szocialista, hogy legalábbis négy kérdésben közmegegyezésen alapul: a fejlett szocializmus távlatában, a párt történelmi hivatásában és társadalmi szerepében, a szocialista országokkal való politikai szövetség vállalásában, a békét és a nemzetközi együttműködést szorgalmazó magyar külpolitika támogatásában. z egység mellett elkerülhetetlen különbségek is jelen vannak társadalmunkban a lakosság rétegződésében, eltérő gazdasági-kulturális helyzetében, a társadalmi kérdések ebből eredő különböző rangsorolásában. Egység és különbség egyszerre van tehát jelen társadalmunkban, s ez nem természetellenes szocialista viszonyok között. Jelzi, hogy társadalmunk ütőn van a proletár- diktatúra sajátos demokráciájától a szocializmus demokráciája felé, az utóbbi már az egész társadalom demokráciája, átfogóbb és mélyebb, a mindennapokban is jobban érvényesíthető. 1986-ban kezdetét veszi az új, a hetedik ötéves terv megvalósítása. Az erről szóló törvényt decemberben alkotta meg az Ország- gyűlés. A tervről szóló törvény számba veszi a megoldandó társadalmi kérdések mindegyikét: a népesedési helyzet kedvezőtlen alakulását, a műszaki fejlődés követelményét, a lakáskérdést, az oktatás és művelődés javítását, az egészségügyi és szociálpolitikai gondokat, a nyugdíjasok megnehezült helyzetét, a települések kiegyenlítettebb fejlesztésének az igényét. Hogy mindegyikre jusson érdemleges összeg, ahhoz az eddiginél élénkebb növekedést irányoz elő a terv a termelésben, forgalomban és a társadalom összes jövedelmében. De nem vállalja azt, hogy erősen bizonytalan jövedelmekre alapozzon elosztási terveket és ezt helyeselnünk kell, mert a „bizonytalanra tervezés" nyomán könnyen kibillenhetne a népgazdaság mai egyensúlyi helyzetéből, azzal pedig nehezen helyrehozható kárt zúdítanánk népünk nyakára. Az öt évre tervezett 1200—1500 milliárd forintnyi népgazdasági beruházás kevesebb a kelleténél, de egyáltalán nem kevés, hiszen ezután már nem csökkenő, hanem növekvő befektetéseket tesz lehetővé. A beruházások mellett jobban ki kell használnunk már működésben levő állóeszközeinket, valójában ez is forrásbővülést jelenthet, miután az utóbbi öt évben 5 százalékkal csökkent a termelőkapacitások kihasználása. Kérdés, hogy mennyi jut majd megyei beruházásokra a következő években? Az országos előirányzatból ez ma még nem állapítható meg, annál kevésbé, mert a vállalati fejlesztési források a jövedelmezőségtől függenek, a tanácsi fejlesztések pedig az érdekeltségi eredményektől, s ezek még ezután kerülnek pontosabb felmérésre. Két támpont adódik már most a számbavételhez. Az egyik az Országgyűlés által megszavazott 16,5 milliárd forint állami támogatás Bács-Kiskun megye 1986—1990. évi ötéves gazdálkodásához, aminek számottevő része fejlesztési célt szolgál. A másik a megyei pártbizottságnak az az állásfoglalása, hogy a megyei összes beruházás 1986—1990-ben ne legyen kisebb az előző öt esztendő reálértékénél. Ennek egyik fontos feltétele, hogy a lakossági beruházások is feleljenek meg az előző öt év 10 milliárd forintos nagyságrendjének, persze szintén reálértékben számolva, vagyis pénzben haladják meg az említett összeget. Ha így lesz, akkor ha lassan is, de javulásnak nézhetünk elébe. Legnagyobb gondunk még mindig a külkereskedelmi teljesítmény javítása, de mostantól nem az árualapok átcsoportosításával vagy az import csökkentésével — mindkét lehetőséget már túlontúl felhasználtuk —, hanem a külpiacokon versenyképesebb exportáruk, főként feldolgozóipari termékek termelésével. Agrárexportunkat döntően nem mennyiségileg, hanem a hozzáadott érték (különleges minőségű feldolgozás, tetszetősebb csomagolás és pontosabb szállítás révén történő) növelésével bővíthetjük. Lényegében ugyanez áll az anyagféleségek exportjára is, a feldolgozóipari export növelésében azonban mennyiségi többletre és hozamnövelésre egyaránt szükség van. Az 1985-ös esztendő ipari exportban sikeres volt a rubelpiacokon, de kudarccal felérő stagnálás mutatkozott a konvertibilis piacokon. Iparági szinten csak az anyagipar és a vegyipar volt képes mindkét külső piacon növelni eladásait, de konvertibilis viszonylatban a könnyűipar a lassú pozícióvesztés folyamatában szenved, a gépiparunk zöme pedig még meg sem szerezte magának azt a pozíciót, amire szükség lenne a népgazdaság gyorsabb fejlődéséhez. Mindez összefügg a termékszerkezet merevségével, a még mindig nehézkes, gyengén szervezett kooperációs folyamattal, nemritkán a technológiai hanyagság megtűrésével. Az előbbiekből látható, hogy az export- orientáció megvalósításában sem jutottunk túl a félúton, persze nemcsak saját hibánkból, hanem ténylegesen erősek a külpiaci korlátok, gyorsak a változások. Manapság az eladók vannak nehezebb helyzetben, dehát emiatt nem mehetünk panaszra sehová, magunknak kell segítenünk magunkon. Bács- Kiskun megye ipara az ország harmadik legnagyobb exportirányú területe, mert ipari értékesítéséből 31,5 százalékot tesz ki az export. Csak Fejér és Győr-Sopron megye előzi meg ebben. s végül, de nem utolsósorban mint a római Cato tette szenátusbeli felszólalásai végén, én is hangsúlyozni szeretném a magam „Cete- rum censeo”-ját: a gazdasági reformot pedig folytatni kell és végigvinni az elveknek megfelelően, mert a félúton sokáig nem maradhatunk. Nem lehet hatásos az a piaci mechanizmus, amely van is, meg nincs is, nem lehet elegendő az a hatékonysági követelmény, amit hol megkövetelünk, hol elengedünk, nem lehet igazi a nyereségérdekeltség, amelyben adóba kell befizetni a nyereség túlzott részét, nem lehet nagyobb fegyelmet számonkérni azon gazdasági vezetőktől, akiknek kicsi a függésük a teljesítménytől, s akiknek kicsi az eszköztáruk a fegyelem biztosítására. Mindez pillanatnyi kényszerhelyzetben elviselhető, de tartósan fenn nem tartható. Sok minden függ a gazdaságtól manapság, nemzeti jólét, társadalmi haladás, nemzetközi pozíció. Sok mindentől függ a gazdaság is, de legfőként egyvalamitől: a tervező, a szervező, a dolgozó embertől. Aki jobbá teheti saját helyzetét 1986-ban is. Az Elnöki Tanács ülése 468 MILLIÁRD FORINTÉRT VÁSÁROLTUNK Gyorsmérleg az áruellátásról A Népköztársaság Elnöki Tanácsa hétfőn ülést tartott. Kádár János tájékoztatta a testületét dr. Rudolf Kirschla- gemek, az Osztrák Köztársaság szövetségi elnökének meghívására december 11-én Ausztriában tett látogatásáról. Az Elnöki Tanács a tájékoztatót egyetértéssel tudomásul vette. A látogatás jelentőségét hangsúlyozva megállapította, hogy az hasznos volt, és kifejezte a két ország zavartalan jó kapcsolatát elősegíti annak további fejlődését gazdasági, kulturális és más területeken. Eredményesen szolgálta a két, eltérő társadalmi rendszerű ország közötti jó viszony erősödését és az általános európai együttműködés ügyét. Az Elnöki Tanács a gazdasági és polgári jogi társaságok, valamint gazdasági munkaközösségek tevékenységének segítése érdekében és tulajdonszerzési lehetőségük bővítése céljából módosította a Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseit. A testület törvényerejű rendelhet hozott a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról. Az 1986. január 1-én életbelépő jogszabály végrehajtását részletes pénzügyminiszteri rendelet határozza meg. Az Elnöki Tanács módosította a kisiparról szóló 1977. évi 14. sz. tvr.-et. Ennek értelmében a KIQSZ a jövőben diaija a vállalati gazdasági munkaközösségek egy részének érdekképviseletét és segíti tevékenységüket. A pénzintézeti tevékenység hatékonyságának fokozása végett az Elnöki Tanács módosította a takarékszövetkezetekről szóló 1978. évi 22. tvr. rendelkezéseit. A választójogi törvény alapján a testület időközi választást tűzött ki a Zala megyei 5. síz. választókerületben. és annak időpontját 1986. február 22-ében határozta meg Az Elnöki Tanács személyi kérdésben határozott, bírákat mentett fel és választott meg. (Folytatás a 2. oldalon) A Belkereskedelmi Minisztérium áruforgalmi jelentése szerint a lakosság az év elejétől november végéig 468,6 milliárd forint értékű árut vásárolt, 34,7 milliárd forinttal többet, mint a múlt év azonos időszakában. Ez folyó áron 8, összehasonlító áron 1,8 százalékos növekedést jelent. A novemberi áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy ösz- szességében kiegyensúlyozottnak bizonyult. Az élelmiszerek közül tőkehúsból és húskészítményekből kielégítette az igényeket a kereskedelem. Megszűnt a ko- * rábbi fűszerpaprika-hiány, bár a választék még nem mindenütt a legmegfelelőbb. A ruházati boltokban már novemberben megkezdődött a karácsony előtti nagy forgalom. Javult a kínálat férfiöltönyökből, női felsőruházati cikkekből, elsősorban télikabátokból. A vegyesiparcikkek közül néhány fajta radiátorból nincs elegendő, s romlott az ellátás színvonala füstcsövekből és alumínium edényekből is. A korábban hiánycikknek számító fürdőkád és zamáncedény kínálata javult az előző hónapokhoz képest. A műszaki cikkek körében változatlanul hiánycikk a hazai feketefehér és színes televízió. A kereskedelem igyekezett minden lehetséges beszerzési forrást felkutatni, s ennek eredményéként a korábbinál szélesebb az import színes tévék választéka az üzletekben. Javult a kínálat rádiókból, s megfelelőnek bizonyult magnetofonokból. Változatlanul nem elegendő a hazai hűtőgépek, fagyasztóládák, nagyobb űrtar- talmú villanybojlerek és automata mosógépek mennyisége. Novemberben is élénk volt az érdeklődés a szilárd tüzelőanyagok iránt. Az ország nagy részén fokozatosan javult az ellátás. A Tüzép-vállalatok novemberben összesen 738 ezer tonna szenet és 23 ezer tonna kokszot értékesítettek. A szén és lignit forgalma csaknem másfélszerese a tavalyinak, a kokszé 9,5 százalékkal növekedett, s brikettből körülbelül annyit adtak el. mint a múlt év novemberében. (MTI) Munkánk eredményei (4. oldal) • Egyre több helyen húzzák a vonatokat villanymozdonyok. Kiskunhalasról Budapestre — a villamosítás után —, például 28 perccel csökkent a menetidő. Emellett javult a vonatok fűtése, a az egyéb előnyökön túl a korszerű, nagy teljesítményű mozdonyok nem szennyezik a környezetet. Felvételünk Kiskunhalason, a 7844-es félegyházi személyvonat indulása előtti percekben készült. Megyénkben is vállalatok, szövetkezetek, intézmények dolgozói, szocialista brigádjai tettek felajánlásokat, vállaltak többet, hogy az idei esztendő, s ezzel együtt a VI. ötéves tervidőszak sikeresen záródjon. Ha mindenütt nem is futották; célba, csak közelébe érkeztek az elhatározott tervek teljesítésének, a többség elmondhatja: a gondokat legyűrve feladataikat megoldották. S akadt néhány munkáskollektíva, amely december közepétől már a jövő évre tervezett termékek gyártásába is belekezdett. öt esztendő — közötte a legnehezebbnek mondható idei — nem hosszú időszak, de ez alatt is érzékelhető gyarapodásunk. Ojabb értékeinkkel együtt több lett az, amelyet óvni és védeni érdemes, amelyért áldozatvállalásra is készek vagyunk. Sorolhatnánk az út-, víz-, villany-, telefon-, gázhálózat bővülését, a gyermekintézmények, iskolák technikai színvonalának emelkedését, új üzemrészek, gépek, berendezésék munkába állítását, kórházi ágyak, szállodai szobák, lakótelepek, családi házak számának növekedését, az üzlet- hálózat kiteljesedését. A tárgyakban megtestesülő javak mellett nagy értéket képvisel szellemi gazdagodásunk, a szocialista nemzeti egység erősödése, a munkában és az értéket előállító ember tiszteletében, megbecsülésében tapasztalható jelentős előrelépés. Ez a belső energiákban való gyarapodás az, amely a legnagyobb lendítő erőt adta ahhoz, hogy ismét fejlődhetett megyénk. A cselekvő és gondolkodó, társadalmunkban bízó, a jövőért a mindennapi munkában forradalmi hévvel helytálló emberek összefogásának pél- daadó időszaka is volt az elmúlt öt esztendő. Petőfi-legendák a Kiskunságban (3. oldal) Kunadacsi sorsok (3. oldal) Mindig van teendő! (4. oldal)
