Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-30 / 305. szám

1985. december 30. ■ PETŐFI NÉPE • 5 KECSKEMÉT ÉS KÖRNYÉKE ÚJ- ÉS LEGÚJABB KORI TÖRTÉNETE Egyelőre kiállítás, később múzeum lesz Kecskemét régóta dédelgetett álmai közé tartozik egy — nevezzük egyelőre így — munkásmozgalmi múzeum alapítá­sa. Most hírt adhatunk arról, hogy a (közelmúltban szakava­tott személyekből — Bódoczky Lászlónak, a városi pártbi­zottság első titkárának vezetésével — megalakult az előké­szítő bizottság, s konkrét megállapodás született a múzeum létrehozásáról. Az ügy koordinátora és védnöke a városi párt- bizottság, a szervezési teendőkkel Sztrinkó Istvánt, a Katona József Múzeum igazgatóhelyettesét bízták meg, ezért hoz­zá fordultunk részletesebb információért. Már beszélgetésünk legelején tisztázódott, tulajdonképpen milyen múzeumról is van szó. A köztudatban (munkásmozgalmiként szerepel, ami azonbanban csak részben fedi az igazságot. Miért is? — A munkásmozgalmi múzeum elnevezés félrevezető, . ugyanis egy ennél sokkal szélesebb ér­telemben vett új- és legújabb- kori történeti múzeumról lesz szó. Ebben természete-en benne foglaltatik a munkásmozgalom- és a pánt tört énét is, amiket azon­ban nem szabad a társadalmi környezetből kiszakítani. Bács- Kiskunban és Kecskeméten nem is volt olyan izmos a munkás- mozgalom, ez. sokkal inkább el­mondható az agrárszocialista mozgalomról. Történeti kiállítás lesz tehát, amely a hp'adó ha­gyományokra helyezi a hangsúlyt. — Miben' állapodtak meg az előkészítő bizottság ülésén? — Nem sókkal a t nácskozás után a testület valamennyi tagja kézhez kapta a Katona József Múzeum történeti kiállításának — mert egyelőre ennyiről1 van szó — vázlatát. Az állanJő kiállítás célja az lenne, hogy a mú’t szá­zad közepétől ható történeti, tár­sadalmi-gazdasági folyamatok kö­zött bemutassa Kecskemét és környéke fejlődését, s az ezt elő­segítő progresszív mozgalmakat. A vázlatot tanulmányozásra aján­lottuk, s most várjuk az írásos hozzászólásokat, véleményeiket. — Az előbb nagy vonalakban vázolta az alapelveket, pontosab­ban milyen pillérekre épül majd a kiállítás az eddigi elképzelések szerint? — Kecskemét és környéke gaz­dasági fejlődésének, ezen belül az agrárkultúra meghatározó sze­repének, valamint aiz erre épülő feldolgozóipar, az egyéb iparágak és a kereskedelem bemutatására. A másik nagy témacsoport a ter­melőerők helyzetét foglalja ma­gába. Csak címszavakban: köz- igazgatás. birtok- és hitelpoliti­ka. az ipari munkássá vái'lás fo­lyamat''*, az életmód, életvitel meghatározó jegyei. Mindezeket egészíti ki a társadalmi, politikai mozgalmakat reprezentáló körö­ket. egyleteket, az Asztalos-féle mozgalmat, a szociáldemokrácia helyi tevékenységét, az első világ­háborút és a Tanácsköztársasá­got, a kisgazdák és kommunisták szerepét bemutató rész, s ehhez kapcsolódik a második világhá­ború és a felszabadulás időszaka — Kanyarodjunk vissza a maj­dani múzeum magját képező ki­állítás szervezéséhez. Melyek lesznek ti következő lépések? — Január végéig ikell megír­nunk a tématervet, amelyben részletesen kifejtjük tartalmi el­gondolásunkét. Miután ezt az előkészítő bizottság megvitatta, megszerkesztjük a kiállítás ren­dező könyvét. Ebben már vala­mennyi tárgy, fotó. dokumentum egyenként szelepein! fog, képalá­írással!, leltári számmal — egy­szóval mindemnél együtt. A ren­dezőikönyvet ezután a párttörté- r.eti és a munkásmozgalmi mú­zeum egy-egy szakembere lekto­rálja. — Amiről eddig hallottunk — s ami ügyben némi bepillantást is adott a laikusnak a múzeum­szervezés-, illetve állapítás bonyo­dalmaiba — azt feltételezi, hogy már komplett anyaguk van. — A szűkös naktárhelyzet rá­nyomja bélyegét erre a mun­kánkra is. Egyelőre még a kiál­lításhoz i,s kevés az anyagunk, ugyanis valamiképpen az élet­módon keresztül szeretnénk meg­fogni aiz egészeit. Gondolok itt például egy napszámos család la­kásának enteriőrjére. De éppen az ehhez szükséges nagyobb tár­gyakból van kevés. — Ügy tudom, sí kiállítás meg­nyitását jövő november 7-re ter­vezik. Márpedig akkor sürget az idő... — Sokat várunk ugyan tai tár­sadalmi segítségtől — például a veteránklub aktivistáitól — de elsősorban nekünk, történészek­nek kell dolgoznunk. Már előké­szítettünk egy gyűjtési útmutatót irányadóként arra. melyek azok a minimális adatok, amiket egy- egy tárgyhoz meg kell szerezni. Inkább az információs háttér felderítése a fontos, hogy tudja a történész muzeológus, hová menjen. A kiállítás alapjául a múzeum tulajdonában lévő ira­tok, dokumentumok, archív ifotók szolgálnak. A múlt század dere­kától indulnánk, s pillanatnyilag csak Kecskeméttel és környéké­vel foglalkoznánk. A megyei ki­tekintés egy következő lépés lesz. — A múzeum tartami előké­szítése tehát folyamatban van, de egyelőre kiállításról van szó. Hol lesz ennek helye? — A Czollner téri párthézban. Három helyiséget kapunk, mint­egy 120 négyzetméternyi terüle­tet. Az üvegezett, nagy falfelü­letű folyosóra időszaki, valami­lyen aktualitáshoz kötődő bemu­tatókat szánunk. Következetes, tudatos köművelődési programo­kat szervezünk majd a témához kaDcsolodóan. Elsősorban a diá­kokra, szocialista brigádokra gon­dolunk. Kormos Emese CSUVÁJ, AZ ERDŐ KAPITÁNYA \zf egás- 1 tűk a startlyukat, így mondják ezt nálunk. Szóval kezdődhet a nagy munka. Munka? Fá­rasztó, de cso­dálatos hóna­pok következ­nek, amelyet egy mese lég­körében élünk — mondja Dargay Attila, aki a Pannónia Rajz- és Ani­mációs Film­stúdió új, egész estés produkcióját rendezi Az er­dő kapitánya címmel. Körülötte rajzok százai. Rajzok mindenütt, stúdióbeli kis szobájában. Rajzok borítják be hatalmas otthoni író­asztalát, a kanapét, a karosszé­keket. • Az erdő kapitánya főszereplője, a nyugdíjas rendőrkutya — Hányadik egész estés rajz­filmje lesz Az erdő kapitánya? — A negyedik. Volt a Lúdas Matyi, a Vük és a Szaífi. Van. aki irigyel is, hogy nékem ennyi lehetőség adatott. De már nincs sok hátra. Talán még egy ötödik összejön. — Ezt hogy érti? — Másfél év múlva nyugdíjba megyek, és attól kezdve csak könyveket illusztrálok. A filme­zést be akarom fejezni. Lassan lejár a lemez. 1951 óta csinálom, kicsit belefáradtam. Vagy talán kritikus időszakba jutottam? — gondolkodik el Dargay Attila. — Mesekrimi — Dargay Attilától Egy ilyen másfélórás film há­romévi munka. Egy év előkészí­tés, egy év meló, egy év utómun­kálat. S mindez megfeszített tempóban. Szóval, ilyenkor úgy érzi az ember, nem szabad már erőltetni. Arról nem is beszélve, hogy mit éltem át, amíg egyál­talán hozzákezdhettem az előké­születekhez. Elmeséljem? — Megkérném. — Ügy kezdődött, hogy volt nekem egy réges régi vágyam. Nem túlzás: életem legnagyobb álma. Filmre akartam vinni Szür­ke Bagoly csodálatos meséjét, a Két kicsi hódot. Ezt a könyvet a 30-as évek végén olvastam elő­ször, édesanyám karácsonyi aján­dékaként. Azóta is imádom. Je­lentkeztem a tervvel, hogy eb­ből rajzfilmet csinálnék. Ráfoó- lintottak. Elkészült a képes for­gatókönyv, tornyosultak asztalo­mon a figuratervék, amikor a stúdióba hozták a hírt: a mese megfilmesítésének jogát az or­runk előtt megvásárolta egy kül­földi cég. Azt hittem, felrobba­nok. Most mit tegyek? — És mit csinált? — Máris kérték az újabb ter­vet. Régi barátom és kedves kol­légám, Nepp József -ajánlotta, nyomozókutya figurája is arat majd ilyen sikert? — Remélem. Vük mögött Fe­kete István állt. A kapitány mö­gött az én drága, jó öreg kutyám. — Miről szól a film? — Egyszerű történet. A rosz­szak nemcsak rosszak, és a jók­ban is van hiba'. Talán csak any- nyit szeretnék a filmben elmon­dani, hogy vigyázzunk az erdők­re, a természet szépségeire, a környezetre. A nyomozókutya ál­ma az volt, hogy idős éveiben csak a réteket járja, és virágokat ültessen. De hát nem teheti, mert megjelenik a színen a gengszter macska. Így az erdő kapitányá­nak kell megvédenie a fákat és a virágokat. S. E. csináljunk egy mesekrimit. Le­gyen benne erdő, virágos mező, fák, állatok. Kis mackók — mondtam én. De Nepp tiltako­zott, mivel a bocsok nem tartoz­nak kedvenc állatai közé. Kutya kell, jött az ötlettel, mégpedig rendőrkutya. — A nyugdíjas rendőrkutya modellje bizonyára németjuhász. — Hát nem. Van nekem egy öreg, kedves, nyugodt, okos ba­rátom, hű társaim: az aerdale terrier, Csuváj. Legyen ő a mo­dell. Ha egyszer elhagy, .mert gyorsan múló évei elparancsolják mellőlem, így marad velem örök­ké. — Vük a legnépszerűbb hazai rajzfilmsztár. Mit gondol, az öreg | „NEM KELLENE SOK PÉNZ, Művelődési törekvések Miskén Kalocsától nem messze van Miske; az egykori szlovák tele­pülés, ahol ma már a falu lakos­ságának a többsége egyértel­műen magyarnak vallja magát. A. csaiknem két és fél ezer lako­sú községhez ftartozik, minit társ­község, Drágszéll is. így a műve­lődési szakembereknek mintegy háromezer ember szórakozási, kulturálódási igényét kell — kel­lene — kielégíteni rendszeresen. Feltételek Mint minden területén az élet­nek, ezúttal is beszélhetünk sze­mélyi és tárgyi feltételekről. Igaz ugyani, hogy csupán két népmű­velő dolgozik — egyikőjük félál­lásban — a Rákóczi Ferencről elnevezett intézményben, ugyan­akkor legalább harminc értelmi­ségi él, dolgozik a faluban. Ám őket csákis a jobb működési fel­tételek 'kialakítása mellett lehet­ne bekapcsolni a munkába. Te­hát jogosan merül fel a kérdés: milyenek is ezek a feltételek napjainkban? Sietünk leírni saját tapaszta­lataink alapján: lehangolóak. Nézzük a példákat: nincs elfo­gadható, érvényes költségveté­sük. A helyi gazdasági szervek egyetlen fillérrel sem járulnak hozzá a sikeres működéshez. Ke­vés a helyiség, a szükséges 'te­rem, ám azok is többnyire ki- használat kuniul állnak. Rosszak a zárak, nem folyik a viz a csapból, vizes a fal mindenfelé, sib. Vélemények Czár János fafaragó azt mond­ja: — Jómagam sokáig kilincsel­tem. semmi támogatást nem kap­tam a munkámhoz, de az utóbbi időben segítenek. Tudom, hogy nehéz így dolgozni, mostoha kö­rülmények között, ám szerintem mégis érdemes. A helybeli lakosa ság megérti a nemes törekvése­ket. Fontos, hogy legyen érdek­lődés a jó szándékú. kezdemé­nyezések iránt. Huszár Mihályné háztartásbeli: — itt- lakom a szomszédban. Ha jó a műsor, szívesen jövök ide a házba. Lehetne ilyen több­ször is. Szívesen látnám a leg­híresebb fáncdalénekeseket. Saj­nos, ezekhez sokkal tágasabb he­lyiség kellene. Reméljük, egy­szer ez is meglesz! Lakatos Ferencné tanítónő: — Szü'kségmegoldás. hogy itt- tartjuk a testnevelési órákat. Jobb, minit a semmi, de ez nem oldja meg igazi gondjainkat. A művelődési ház? Szerintem töb­bet, szebbet, jobbat érdemelne a falu. Tervek Pandur Anna Mária, a műve­lődési ház igazgatója örömmel hangsúlyozza: ide tartozik a ki­csi Drágszél, ott is lehetne töb­bet tenni. Bízik abban is, hogy megépül végre 'helyben — Mis­kén — a tervezett szabadidő­központ. Ez véglegesen megol­daná a mai gondokat. Tervezik az eddig sók sikert felmutatott miskei népi együt­tes további erősítését', népszerű­sítését. A másik fontos elgondo­lásuk, hogy a jelenlegi Äz szak­kör többsége végre igazán rend­szeresen — jó körülmények kö­zött — működhessen. Legvégül a fiatal igazgatónő így summázza eUcépzeíéseit: — 'Szeretném, ha végre igazán étet lenne e falak között. Eh­hez sem kell sok pénz, de annál tiynb alcarat. összefogás. Varga Mihály , EGYSÉGESÍTIK A HANGOLÁST Citerakészítők találkozója Az egyik kecskeméti népzenei találkozón, Pribojszky Mátyás játéka után határozta el Bozay Attila zeneszerző, hogy bamigver- senyművet ’komponál citerára. Akkoriban néhány ezer citerát őrizgettek öreg almáriumokban, a, m€6|ferge|r’endán,, múzeumokbáni Egyedül szórakoztatták muzsiká­jukkal környezetüket, közönsé­güket a hagyományőrző ciferá- sok. Legfeljebb néhány tucat új együttes ízlelgette a társasjáték öl ómét. ■ Most több száz ciiterazenekar szerepel rendszeresen faivaink- ben, városainkban, sok ezer új citerát készítettek felkészült, vagy a szükséges ismereteket most tanulgató mesterek, barká­csolók, muzsikusok. A Citarabarátok Klubja (1106, Budapest, Porcelán u. 4.) ezért szervezi meg 1986-ban a citera- készítők első országos találko­zóját. „Vitathatatlan fény, hogy népi hangszereink közül a cíte- ra a legelterjedtebb. Több tíz­ezren oiiteráznaik. bővült a zene­karok műsorválasztéka, s van­nak többszólamú, klasszikus művek előadásával kísérletező együtteseik. Mindez elképzelhetet­len lett volna a hangszerek fej­lesztése nélkül’*. — olvasható a je­lentkezési felhívásban. „Teljesen új típusok készülnek. S mégis ép­pen a citerák sokfelesége okoz. mind nagyobb gondot a citerá- sok körében'. 'Emiatt nehéz a hangolás, esetenként több együt­tes közös játéka, népdalkor és együttes közös fellépése.’’ Az 1986 március utolsó nap­jaiban, a Tolna megyei Hőgyé- szen tartandó összejövetelein megbeszélik a citera méretének egységesítésére vonatkozó elkép­zeléseket, a hangolással kapcso­latos terveket, javaslatokat, a .szólam-ci,tóráik hangolását húro­zását. A tábort Pribojszky Mátyás, a klub főtitkára vezeti. Számíta­nak tudósok, gyakorló játékosok, érdeklődő népművelők, ismert készítők megjelenésére. közre­működésére. Tudtunkkal már eddig is töb­ben jelezték részvételüket Bács- Kiskunból is. H. N. Királynak is jól jön a mellékes ikerült pult alól szereznem egy példányt a nagy sikerű TÉVÉ-KÖNYV-ből. Eredeti szándékom szerint először átlapoztam vol­na, ám már menet közben nem győztem beleolvas­ni az érdekesebbnél érdekesebb gyöngyszemekbe, így aztán egyre sűrűbben „megakadtam”. A kis remekművek, aranyos sztorik annyira megfogtak, hogy olvasásukat nem voltam képes abbahagyni. Valamikor éjfél után, családi erőszaknak engedve tettem le a kis kollektív müvet, s oltottam el bá­natosan a gégenyakú asztalilámpát. Másnap mazsolázgatással kezdtem a bemelegí­tést. Pihent aggyal, friss szemmel pillantottam be­le mindjárt az Előszó-ba. Persze — az egykori, ke­felevonatok korrigálásán edzett ösztön azonnyom- ban az első sajtóhibán (helyesírásin?) akadt fenn. Az első bekezdés második sorában, a latin mon­dás olvastán: „Si tacuises philisophus man sisses” — Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna ... Ha jól tudom, a fő- és mellékmondat között a vesszőt a latin szöveg ugyanúgy „elbírta”, mint a magyar. De ami igazán szemet szúrt, az a „man- sisses” igealak kettőbe szakítása (sic): man sisses ... Ebben a minutában haragra gerjedtem önmagam ellen. Ronda, kötekedő alak vagyok! Képes lennék szőrözve kiolvasni ezt a bravúrosan megírt és -szer­kesztett kötetecskét?! Pfúj, nem mégy azonnal to­vább! — parancsoltam magamra, és szenvedélyes lendülettel máris a 43. oldalra hajtottam. A Ka­leidoszkóp tarkaságai közt kicsodán is akadhatott volna meg a pillantásom, mint „Margit herceg­nö"-n. Márminthogy még nem volt rá példa, hogy az angol királyi család valamelyik tágja televíziós szereplést vállalt volna, kivéve a szokásos protokol­láris megnyilatkozásokat. Most pedig — láss cso­dát! — Margit hercegnő, a királynő húga szerepet vállalt, egy sorozatban, melynek egyik epizódjában önmagát alakítja ... Az átkozott zsurnaliszta-emlékezet újfent jelzé­seket csipogott: „Nem rémlik neked valami, hogy ez nem egészen így van?” — birizgálta fel egy bel­ső hang exkluzív olvasói élvezetekre nekikészülő nyugalmamat, s rögtön a tettek mezejére röpített. Ö — izgága újságírói természet!...- Akármilyen hi­hetetlen, a Petőfi Népe hagyományos attitűdje — ó be szépen mondom —, a megyepalánkon való túltekintés igazolta eleinte csak homályban go- molygó sejtéseimet. Cefetül nekiláttam magánarchívumom átnyála- zásának. S mit ad a csökönyös igyekezet? Rátalál­tam egyik — 1969 nyarából való híradásunkra. Ar­ról szólt, hogy egy júniusi szombat estén legalább 27 millió hű angol alattvaló nézte végig a „Királyi család” című televíziós filmet, melyet az angol ki­rálynő és b. családja munkás hétköznapjairól ké­szítettek. A felséges család megengedte, hogy egy esztendőn keresztül, pontosabban 75 munkanapon át sürögjenek-forogjanak házuktáján a tv-ripor- terek, s lessék el élétük intimitásait. Már amilyen intim az átlagpolgár számára pél­dául a titkos tanács ülése, vagy a királynő szoká­sos heti négyszemközti beszélgetése a miniszterel­nökkel — akkor — Wilsonnal. Nem csináltak tit­kot a felséges család ebédeléséből, külföldi utazá­sából. Ezt éppúgy bemutatták, mint a pecázás vagy repülés békés mozzanatait. Azt is láthatták az an­gol alattvalók, hogyan nyúlt a királynő Andris nevű kisfia a krajcár után, amit anyukájától cu­korra kapott... Látható volt a családi filmen Fü- löp herceg, Károly trónörökös (hogy szalad az idő! — Károly családapa lett azóta, a herceg pedig ná­lunk vetélkedhetett a magyar fogathajtó-sztárok­kal — T. 1.), sőt Nixon is szerepelt a tévé-filmben, mert éppen tanyázni ment hozzájuk, s versengve bókoltak egymásnak, milyen jól „alakítottak” ek­kor meg akkor a televízióban. A rendező mesélte, hogy a felségek igen hamar megszokták a kamerát, s kiváló színészeknek bizo­nyultak. Az Observer szerint elannyira feltalálták magukat, hogy Erzsébetnek itt-ott cenzúráznia kel­lett a filmen, mert a család tagjai időnként natu­ralizmusba estek ... Gondolom, az angolok — mint a helyükben mi is — pont azokat a naturális rész­leteket szerették volna látni, amelyeknél a király­nő cenzúrázási jogával élt... Na ja — angol demokrácia ide meg oda — ná­luk még azért koránt sem annyira nyitott a fel­sőbb vezetők családi, pláne magánélete, mint te­szem azt... Nahogy emlékezzünk pár miniszte­rünkkel készült, oldott hangulatú tévé-sokszem- köztünkre, ami sajnos abbamaradt. Hja, nem köny- nyű dolog kamerák előtt elárulni, hogy tekintélyes személyiségeknek humora, sőt öniróniája is van ... Persze, Erzsébet királynő is cenzúrázott — mint említém —, s o család szempontjából igaza is volt; mi kéne még a plebsznek? A kisujjukat megmutat­ták, többre ne legyenek kíváncsiak. Ezzel hát megvoltam, lecsillapodva folytattam a TÉVÉ-KÖNYV ragyogó tartalmának — írásoknak, fotóknak, a fordulatos sztorik özönének felhabzso­lását. Mindvégig „egymásközt" voltunk. hiszen hosszú évekre menő, mindennapos együttlétünk so­rán valamennyiüket családtagjainkká fogadtuk. Mindannyiuk egyéniség — ahogy mondani szok­tuk — személyiség a maga rádiós-tévés „mű­fajában". Minden írásuk — legyen az anekdoti- kus emlékezés, a legigazabbat kereső töprengés, vagy derűsen bölcs önvallomás — érzékletesen, ken­dőzetlenül őszinte. Tehát magas fokon szolgálja a demokratizmus emberibbé melegedését. .. No szó­val a TÉVÉ-KÖNYVET olvasni kell. Unalommen­tes írások sora — gyönyörűséges műélvezet; Hogy azért — visszacsúszva — a napi tömegkom­munikáció vezérfonalmenti „fegyelméhez” — vala­mi más aktualitásra is rámutassunk, ürügyként emlékeztessünk az angol királyi család tévészerep­lésére. Ugye a nemes família sem restellt „ellazul­ni” 75 munkanapot kitevő tevékenységre, ami me­rőben elüt főhivatásúktól... Senki hazánkfia ne húzza hát el a száját a budapesti IV. kerületi ta­nács apparátusának ama gesztusán, hogy takarító gmk-t alakítottak. Ne ütődjenek meg azon, hogy munkaidő végeztével levetik a fehér köpenyt, és a golyóstollat, írógépet felmosóronggyal, partvissal cserélik fel. A munka nem szégyen, kivált ha ily módon fizetésüknek több mint felét keresik meg. Sok más szakmában is tapasztaljuk, hogy az em­berek eredeti, tanult mesterségüktől elütő foglala­tossággal egészítik ki jövedelmüket. Nyilván szük­ségük van a mellékkeresetre, s a társadalomnak is az ő hasznos tevékenységükre. Lám az angol királyi család is ... Hogy az azért más káposzta, és tévészereplésük a felségek élet­vitele demokratizálódásának látványos demonstrá­ciója volt csupán? ... Nono ... Azt is megírták a lapok, hogy a filmért járó hatalmas profit — 3 mil­lió font — fele őfelségét illette meg. Erzsébetnek is jól jött az a kis mellékes. Egyébként se tartsunk tőle, hogy minket, magya­rokat végletesen elönt a gmk-dömping. Ha netán itt-ott megfeledkeznének arról, hogy az effajta vál­lalkozásokat, másodállásokat bizonyos kényszerhely­zet szülte, tehát átmeneti megoldások, — nos, ak­kor feltartjuk a régi táblát: „Előre a három 8-as megvalósításáért!" Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom