Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-27 / 302. szám

1985. december 27. • PETŐFI NÉPE • 5 A kommunisták és a család Manapság világszerte, I így hazánkban is, sok szó § esik a család válságáról. I Igen eltérő véleményekkel I találkozunk: egyesek sze- I rint a család idejétmúlt, I magát túlélt társadalmi képződmény; mások szük­séges rossznak tartják; s akadnak, akik úgy vélik, hogy a család eszméje | szent, 'istentől adott, örök és megváltoztathatatlan. A család a társadalmi fejlődéssel együtt jelenik í meg az emberiség életében, és annak változásával, a tulajdonviszonyok alakulá- í sával formálódik és módo­sul. Míg a feudális jellegű családban nemcsak a va­gyon, hanem a feleség és a gyermekek felett is az apa rendelkezett, addig a szocialista társadalmi vi­szonyok között éppen a tu­lajdonviszonyok megválto- I zásával új normatívák ala­kulnak .ki a családban is. A régi családi viszonyok alapját, az adásvételt nem- íj csak nyelvünk őrzi „eladó lány”, „vőlegény” (vevő), hanem őrzik a hagyomá- | nyok, a szokások, amelyek 1 tudvalévőén erősek, mélyen gyökereznek, s a társadal­mi alapok vátozását is csak lassan követik. j Hiányos harmónia Alapjában e helyzetből származnak a konfliktusok: modern korban, szocialista viszonyok között élünk, mégis olykor a családban kísért a múlt. A párttagok élete sem mindig mentes az ilyenféle ellentmondásoktól. A ma- * gánélet gyakorlata és a - o kommunista eszmék között nemegyszer ellentét kelet­kezik. Vannak, akik elvein­ket jól ismerik, a közélet­ben és a munkájukban he­lyesen érvényesítik, azon­ban a magánszférákban, az otthon falai között már ke­vésbé képesek erre. Né­melykor a régi és az új összeütközése miatt egyfaj­ta „tudathasadás” alakul ki: a munkahelyén megbecsült párttag otthon elviselhetet­len despota, szinte közép- y kori nevelési elveket vall és gyakorol. Pedagógusok a megmondhatói, hogy értel­mes, tanult emberek is mennyire elmaradott felfo­gást tanúsítanak a gyerme- , kükkel való bánásmód te­kintetében. „Engem is vert ' az apám, de embert fara­gott belőlem” — mondják, és követik ezt az emberte- I len gyakorlatot. Pedig szo- í cialista énjükkel bizonyára i tudják, hogy a veréssel „fa­ragott” (nem nevelt) em­ber személyisége károsodik, nemegyszer agresszívvé vagy meghunyászkodóvá, alattomossá vagy elkesere­detté válik. A családi élet harmóniá- i ját veszélyezteti az uralko­dási vágy, amikor a kölcsö­nös megbecsülés és egyen- jogúság helyett valamelyik, vagy éppen mindegyik fél a másik feletti hatalmat szeretné megkaparintani, akaratát a többiekre rá­erőltetni. Szenvedélyes „szerzők” Számtalan konfliktusfor­rás rejlik a család anyagi ? helyzetével kapcsolatos I kérdésekben. Az anyagi ja- i vak megszerzése, gyűjtése jj egyeseknek valóságos szen- í vedélyévé válik. Minden 1 eltörpül e céljuk mellett, \ végül az is, amire hivat- i koznak, vagyis, hogy a csa- I ládjuk érdekében ‘ teszik, j mégis olykor szinte fékez- i hetetlenül semmitől sem f- riadnak vissza. A nagy 1 szerzési lázban sokan elfe- I lejtkeznek azokról, akikért I úgymond „hajtanak”. Csak a pénzt, a vagyont látják. Közben a család szétesik, a gyermekek elkallódnak, vagy érzelmileg eltávolod- f nak a szülőktől. A család látja kárát an- | nak is, ha könnyelműen, I felelőtlenül bánnak a pénz- | zel, ha ésszerűtlenül gaz­dálkodnak, ha nem tesznek különbséget az ember testi- I lelki gyarapodását biztosító v fontos, és a kevésbé fontos, szükségtelen, csupán a stá­tuszszimbólumokat gyara­pító kiadások között. Ez általában civódás, vádasko­dás s egyre szélesebb szem­benállás forrása. Úgyszin­tén az is, ha valamelyik szülőt káros szenvedély ke­ríti hatalmába. A leggya­koribb az italozás, amely, miközben aláássa az egyén fizikai, erkölcsi, lelki erőn­létét, szétrombolja a csalá­di kötelékeket. Értékmegőrző, és »gyarapító A kommunisták erkölcsi eszményeik alapján a csa- jjj ládi életben is azokat a normatívákat tartják mérv­adónak, amelyeket a tár­sadalomban, az emberi együttélés más formáiban _ követnek. Mi nem tekintjük el­avultnak a családot, nem­csak azért, mert az a tár­sadalom legkisebb építőele­me, közössége, hanem mert az új nemzedék a család keretei között nevelődik és illeszkedik be a nagyobb közösségbe, s válik a szo­cialista társadalom hasznos . tagjává. Ezt a nevelést nem pótolja egyelőre semmi, ezért a kommunistáktól joggal várható el, hogy eleget tegyenek ennek a tisztes kötelességüknek is. A kommunistáktól igé- ■ nyelt példamutatás kiter­jed a magánélet, a család szférájára is. A mi erköl­csi alapelveinkben közpon- Ä ti helyet foglal el a huma­nitás, ez mindenféle embe­ri kapcsolatunkban irány­adó, így a családi életünk­ben is. Az emberiség nem­zedékről nemzedékre fejlő­dött úgy, hogy továbbadta értékeit az utódoknak. Ne­künk, ma élő nemzedékek­nek is kötelességünk, hogy gyarapítsuk és áthagyomá­nyozzuk az eddig megőrzött és gazdagított nemcsak v : anyagi, hanem az emberi mivoltunkat fémjelző esz­mei, erkölcsi, politikai, kulturális értékeinket. A család értékmegőrző Ki és -gyarapító szerepe mel­lett kifejezésre jut a fele­lősségteljes gondoskodás, jjj amely nem csupán az utó- í dókra, de az elődökre is vonatkozik. A gyermekek nevelése, a róluk való gon­doskodás minden felnőtt 1 embernek természetes em­beri kötelessége, de az is, hogy erejét vesztett, öreg szüleivel törődjék, tisztel­je, támogassa, gondjukat viselje. Akármilyen szépen beszél valaki elveikről, esz­mékről, ha nem e szerirt cselekszik, szavai hamisan csengenek. A kommunis­táknak ügyelniük kell ar­ra, hogy a szavak és tet­tek egysége e téren se szenvedjen csorbát. Gyakorta a párttagokról a környezetük aszerint vé­lekedik, hogy miként él­nek, milyen a családjuk. A példás családi élet, a becsületes életvezetés, a tisztességesen és tisztesség­re nevelt gyermekek az egyén tekintélyét megsok­szorozzák. Tisztességgel javítani A kommunisták sem esz­ményien makulátlan embe­rek, nem tévedhetetlenek és csalhatatlanok, előfordul­hatnak botlások a magán­életben, a családi kötelé­kekben náluk is, sőt olykor a legjobb szándék is ellen­kezőjére fordulhat. A lé­nyeges az, hogy idejében, a figyelmeztető szóra hall­gatva képesek legyünk fel­ismerni, ha rossz úton ha­ladunk, és legyen erőnk, bátorságunk, tisztességünk változtatni azon, ami hi­bás. Arra törekedve, hogy kommunista meggyőződé­sünktől vezérelve úrrá le­gyünk olyan helyzeteken, amelyek esetleg zsákutcába vihetik magunk és csalá­dunk életét, ősi igazság: tévedni emberi dolog, de a tévedéseket kijavítás he­lyett magyarázni, vagy ép­pen erényként feltüntetni — néha ez is előfordul — összeférhetetlen a kommu­nista emberről vallott fel­fogásunkkal. Takács Györgyné dr. az MSZMP KEB osztályvezető-helyettese KÖNYVESPOLC Egy írástudó visszatér A második, világháború utolsó előtti évében’ Moszkvában jelent meg Lukács György tollából az írástudók felelőssége. Ami ezután történt vele, azt így rögzítette egy önéletrajzában: „1945-ben Budapestre tértem vissza mint az ideiglenes nemzetgyűlés tagja. 1945 végén az esztétika nyilvá­nos rendes tanára lettem a buda­pesti egyetemen és a Tudomá­nyos Akadémia tagja. 1948-ban megkaptam a Kossuth-díjat, ha­zaérkezésem óta számos köny­vem jelent meg különböző nyel­veken.” A szűkszavú önéletrajz csak a tényeket rögzíti. A ttnítványi tisztelettel, és a Lukácstól tanult alapossággal megírt esszésoro­zat, Zoltai Dénes új könyve, az Egy írástudó visszatér, a husza­dik századi marxista elméleti gondolkodás apostolának a fel- szabadulás utáni munkásságá­ról, az igazságtalan támadások­ról, de politikai tévedésektől, hi­báktól sem mentes, izgalmas éle­téről szól. A Moszkvában megjelent köny­vében így fogalmazta meg Lu­kács az írástudók feladatát: „Éb­ren tartani, tudatosítani a magyar nemzeti lét igazi kérdéseit, meg­keresni és megtalálni rájuk a progresszív válaszokat.” Ennek a programnak jegyében tért haza a hatvanéves tudós. Élénk pub­licisztikai tevékenysége, nyilvá­nos fellépései azt jelzik, hogy pártfunkció nélkül is vállalta a kommunista párt politikájának propagálását és formálását. Zol­tai Dénes meggyőzően bizonyítja azt, hogy a hazatért filozófus 1945 és 1948 között a párt poli­tikai fő vonalával összhangban vett részt az értelmiségi politi­ka alakításában, a koalíciós küz­delemben, ezért „legendákat gyárt, aki e tevékenységben Lu­kács különútját akarja látni és láttatni.” A Kossuth Könyvkiadónál, a politikai könyvnapok' alkalmából megjelent, gazdag jegyzetekkel, és néhány eddig nem közölt do­kumentummal ellátott kötet bő­vebben szól a nagyvenöt utáni néhány évről. Bemutatja az „új demokráciáért” perelő tudóst, aki egyebek között felvázolja az új típusú kultúra jellegzetességeit is. Zoltait — érthetően — nem Lukács napi cselekedetei, hanem művei érdeklik. Azt vizsgálja, hogy mit jelentettek ezek az évek a jeles gondolkodó elméletalko­tásában, elméletépítésében és milyen szerepe volt az akkori ideológiai életben. Természetes, hogy Zoltai írá­saiban nem jelent cezúrát 1948, hanem az azt követő időszak munkáival is foglalkozik. A töb­bi között olyan írással, mint a nemzetközi Lukács-szakirodalom­ban alig-alig figyelemben része­sített tanulmánnyal, A különös­ség mint esztétikai kategóriával. Ez a monográfia magyar nyel­ven 1947-ben jelent meg és he­ves ideológiai viharokat kavart. Újra fellángolt a Lukács-vita, és — Zoltai szerint — megnöveke­dett hangerővel jelentkezett a ko­rábban még nem egyértelműen kimondott vád, hogy Lukács „a nemzetközi revizionizmus fő alakja, mi több pápája, akinek nézetei szerves egységet alkot­nak ...” Jó időnek kellett eltel­ni, míg ez a vélemény megvál­tozott ! Zoltai a filozófiai esszé jó mű­velőiéként nemcsak bevezeti az olvasót a Lukács-életmű 1945 utáni rejtelmeibe, hanem néhány információt is közöl, például Lu­kács és Déry viszonyáról. A szer­ző rnegfogalmazzá azt is, hogy milyen témájú tanulmányok hiá­nyoznak a Lukács-szakirodalom­ból. Alig-alig dolgozták még fel például a hazatérése utáni egy­két év publicisztikai, előadói te­vékenységét és máig megíratlan tanulmány a Lukács, a nevelő is. Remélhetően ez utóbbit már készíti Zoltai Dénes, aki hallgat­ta előadásait. Komáromi Attila HONISMERET — HELYTÖRTÉNET Különös nyelvemlék Balogh Mihály hívta fel a fi­gyelmemet a kunszentmiklósi gimnázium könyvtárában őr­zött izgalmas tartalmú füzetre. A címe: Világosítás, Ásiában a’ Kaukaszus helyén lakozó avarok’ és kúnságiak’ nyelvének ma­gyartalansága eránt; a’ kauka- szusi népek’ rövid által-nézésé- vel. Irta Jerney János. (Szege­den, Grünn Orbán Örököseinél. 1829.) A füzet 26—27. oldalán olvas­hatjuk: „Közlött velünk Jaksics Ger­gely egy Urimádság formát is, melly állítása szerént Kaukaszus vidéki Keresztyén Tatár nyel­ven vagyon, ’s e’képen hangzik. „Minink Atye ki da tegeken. Volgáin es tinin lemet. Tolesa ti­nin kuksa. Et less tinin erek: kuze kesne, eme tegeken. Meleg­tészta kindem mimnink tsilla ketsin ma adna memnink. Uta- ra mennink paranygets mem- nank: kuze mi elterelsz mdm- nink-gets memnank. Is ne vegei memnink kesertet. Szirlága memnink jaitongets. Mert tinin kuksa, vi, tsjab tsilagódon.’ Kiki felösmérheti ezen imád­ságban első tekénttettel is korcso- sodott szavainkat, által láthatja sok oldalról való hasonlatossá­gát; ... ha csak ugyan hitelt ér­demel ezen Mi atyánk’ nyelvé­nek fenléte...” Nyilvánvaló, hogy Miatyánk- szöveggel van dolgunk — még­pedig valamiféle keveréknyel­ven. Vannak benne világosan fel­ismerhető magyar részletek, sza­vak. Is ne vegei memnink ke­sertet — ’és ne vigy minket kí­sértésbe’. Nagyon érdekes, hogy kenyér’ szavunkat meleg-teszta összeté­tellel adja vissza a szöveg. A meleg-teszta a mi kenyerünk (’sült tészta’) körülírása. Hogy miért volt erre szükség, nem tud­juk biztosan. Arra gondolhatunk talán, hogy a .kenyér’ szót nem ismerték: vagy nem az volt a je­lentéstartalma, mint a meleg- teszta összetételnek, hanem — mint például az ősmagyar kor­ban — kölesből készült .valami kásaféle’. A kuze mi elterelsz mimnink- gets, nemnank félmondatnak a Miatyánk szerint ez a jelentése: .Amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek’. A mi el­terelsz jelentheti ezt is: ,mi el­töröljük’ (az ellenünk vétkezők bűneit, hibáit). A biztosan nem magyar sza­vak közül is jónéhánynak a je­lentését kibogozhatjuk. A kétszer előforduló kuksa jelentése kétségtelenül ’ország, birodalom’; a kuze értelme pe­dig .amint, miképpen stb.’ A négyszer előforduló tinin bizo­nyosan ,tied’ jelentésű. (A többi névmás alakváltozataival itt és most hem foglalkozunk. Az ugyancsak kétszer előforduló tegeken értelrhe ég, menny — egek, mennyeik, illetve határozós esetben .mennyben-mennyekben.’ Feltétlenül figyelmet érdemel az a tény is, hogy ez a Miatyánk- változat közeli rokonságot mutat a sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett Kun Miatyánkkal (amely ugyancsak Kunszentmik- lóson került elő). A jcuze kesne, eme tegeken félmondat magyar megfelelője — az összes magyar Miatyánk- változat szerint — éz lenne: .mi­ként a mennyben, úgy a földön is.’ Szövegünkben azonban ép­pen úgy, mint a Kun Miatyánk­ban, fordított a sorrend: .miként a földön, úgy a mennyben is’. A Kun Miatyánk értelmezői ezzel a fordított sorrenddel el­eddig nem tudtak mit kezdeni. Nyilvánvalóan azért, mert felté­telezték, hogy a Kun Miatyánk csak magyarból készült „vissza­fordítás” lehet. Nem kerestek olyan szövegváltozatot, amely­ben ’föld-ég’ a sorrend. Pedig van ilyen! A szír kereszténység neszto- riánus ágának a legrégibb Mi- atyánkjában is ’föld-ég’ a sor­rend. (A IV. századból szárma­zó, 1858-ban előkerült úgyneve­zett Codex Curetonianus tartal­mazza ezt.) A történelemből tudjuk, hogy a nesztoriánusok már az V. szá­zadtól erőteljes missziós tevé­kenységet fejtettek ki egész Ázsiá­ban és Európa keleti felén is. Azokon a vidékeken, ahol a ku­nok éltek-vándoroltak, egészen a XIII. századig működtek a nesztoriánus hittérítők. (Ezt pél­dául Rubruk útleírásából is tud­juk.) Az itt közölt szöveg kétségte­lenül ehhoz a szír ősű Miatyánk- családhoz tartozik, amelyhez a Kun Miatyánk. Nemcsak a ,föld-ég’ sorrend bizonyítja ezt, hanem még néhány egyéb nyel­vi tényező is. Szövegünk nem magyar sza­vai, kifejezései nem azonosak a Kun Miatyánk megfelelő kip- csak-török szavaival, csak itt-ott csillan elő valamiféle távoli ro­konság lehetősége. Csupán a két t szöveg struktúrája és tartalma teljesen azonos: olyannyira, hogy szövegünket a Kun Mi­atyánk még egy-két homályos helyének az értelmezésére is fel­használhattuk. ,, • Miért érdemel figyelmet ez a különös nyelvemlék? Természe­tesen a kétnyelvűsége miatt. Az alapszövegbe — amely talán va­lamelyik tatár nyelvjáráshoz tar­tozik!? — többé-kevésbé eltor­zítva magyar szavak kerültek. Hogy mikor és miért, nem tud­juk. Azaz, nem ismerjük azt a történelmi hátteret, amelyben ke­letkezett. Annyi azonban bizo­nyosnak látszik, hogy magyar és más nyelvű emberek éltek együtt valahol a Kaukázus környékén, akik megértették és nyilván imád­kozták is ezt a Miatyánkot. A szöveg nyelvi elemzése sem ép­pen könnyű, hiszen nem tud­juk, mennyire pontos a lejegy­zés. Mindenesetre igen réginek látszik: ez a (birtokos) névmá­sok használatából derül ki. Bognár András • A moszk­vai ifjúsági könyvtár, ol­vasóterme. # Sokan lá­togatják a klub zenei laborató­riumát. Könyvtár és klub A Moszkvai Állami Köztársa­sági Ifjúsági Könyvtár kü­lönleges intézmény. Nem csu­pán a leggazdagabb állo­mányú ifjúsági könyv­tár, ahol a fiatalok kölcsönözhet­nek, helyben olvashatlak, die egy sajátos klub is, ahol szabad ide­jüket tölthetik; zenét hallgathat­nák, találkozhatnak kedvenc író­jukkal', 'híres tudósokkal,* utazók­kal, művészekkel. A könyvtár egyben tudományos kutatóinté­zet, az ifjúság problémáival fog­lalkozó országos metodikai köz­pont. A könyvtár állományában több 10 ezer könyv és időszakos kiad­vány szerepel orosz és 74 idegen nyelven. Az idegen nyelvű újságo­kat éppen a fiatalabb olvasók igénylik. Tapasztalt tanárok ve­zetésiével több nyelv — többek között ritka nyelvek — oktatása is folyik. Irigylésre méltó a színházi, ze­nei és képzőművészieti gyűjte­mény, melyeit még 350 ezer hang­felvétel, 35 ezer kottakiadvány, diák, diafiillmek, reprodukcióik és postai bélyegek egészítenek ki.­AZ ŐRSZEM — Állj! Arra nem lehet! — Merre? — Ahová menni akar! — Hová akarok? — T’om is én? — Akkor miért állja el az utat? — Mert arra nem lehet. — Aha. És miért nem lehet? — T’om is én? — Hiszen ott csak pusztaság van! — Az van. — Akkor hát mi­ért nem lehet? — T’om is én? — Lehet, hogy az ott 'katonai ter)ep? — Lehet. — Talán alá van aknázva? — Talán. — Lehet, hogy in­goványos? — Miii? Miféle ingovány? Ez a te­rep is csak olyan, mint ia többi. — De ha mégis el­mennék arra? Mond­juk oldalról? — Azt sem szabad. — Honnan tudja valójában, hogy nem lehet? — A parancsnok mondta. — Maga tehát őr­szem? — Ühm! — Na és régen mondta ezt a pa­rancsnok? — Megvan már vagy három eszten­deje. — Mi volt itt há­rom évvel ezelőtt? — Téglagyár. — De most már nincs! Nem vette észre? — Észrevettem. — Lebontották? — Lebontották. — És merről jöt­tek, hogy lebontsák? — A másik oldal­ról. — Nem éhes? — Nem. Az asz- szony hoz ennivalót. — És hol alszik? — őrségben tilos aludni! — Na és senki sem engedheti magát ha­za? — Csak a parancs­nok. — Akkor miért nem teszi? Elfelej­tette? — Nem. — Hát akkor? — Meghalt. — Szomorú. Nos, kellemes őrködést kívánok! A viszont­látásra! — Állj, vagy lö­vök! — Tessék? — Azt mondtam, állj, vagy lövök! Le­tartóztatom, amiért tiltott területre pró­bált behatolni. Így szól a szabályzat. — És most mi lesz? i —- Nem engedem el, amíg nem igazol­ja magát. — Kinek? — A parancsnok­nak. Jacek Fedorowicz " Fordította: Adamecz Kálmán j i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom