Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-24 / 301. szám

1985. december 24. • PETŐFI NÉPE • 3 Építő demokratizmus Beszélgetés a jövőről dr. Cravero Róberttel, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesével Az Országgyűlés néhány napja, a téli ülés­szakon emelte törvényerőre a népgazdaság VII. ötéves tervét: a fejlődés következő évek­re vonatkozó irányait, céljait. A hivatalos do­kumentum több százezer lakás, sok száz kilo­méter út. gázvezeték, csatorna, újabb általá­nos és középiskolák építésével számol. A te­lepülésfejlesztés lendülete a nehezebb idők­ben is átsegítette a községeket és városokat a megoldandó gondok többségén — másként aligha kaphatna városi címet január 1-én a többi között Bácsalmás és Tiszakécske. Ilyen és hasonló kérdésekről esett szó lapunk és a dunavecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház „Beszélgétések” című ankétsorozatának leg­utóbbi estjén, amikor dr. Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese volt a vendég. Kedvező a családnak, a társadalomnak Parlamenti nyilatkozat a gyed-ről — Egy-két nap és lezá­rul a VI. ötéves tervidő­szak, kezdődhet az összesí­tés, a mérlegkészítő elem­zés — és természetesen, a következő öt esztendő mun­• kaja. A hivatásos tervező milyen érzésekkel mond búcsút 1985-nek? — Szép emlékeim maradnak, és nem csupán azért, mert „csak a szépre emlékezem". Úgy lá­tom, hogy a lakosság életkörül­ményeit alapvetően meghatáro­zó legfontosabb célokat — a la­kásépítésben, a közműfejlesztés­ben, az oktatási intézményháló­zat bővítésében és az egészség­ügyben — sikerült elérni. Ez nagy eredmény, hiszen a népgazdaság más területein nem minden ala­kulhatott az elképzelések szerint, s elsősorban a tanácsok eredmé­nyes gazdaságszervező munká­ján múlt. Sokat segítettek az in­frastrukturális ellátás hatékony­ságát javító, ösztönző kormány­zati intézkedések is ... — ... amelyek azonban öt év alatt nem tudták tel­jes mértékben feloldani a településfejlesztés fe­szültségeit. Közülük a falu —város problémakör to­vábbra is időszerű. — Való igaz, végérvényesen bebizonyosodott, hogy módosíta­ni kell a korábbi egyoldalú, el­sősorban városközpontú fejlesz­tési gyakorlatot, á megváltozott feltételekhez igazodóan. Termé­szetesen a városok kiemelt fej­lesztésének megvolt a történel­mileg jogos társadalmi-gazdasá­gi indokoltsága, ami az ország örökölt elmaradt gazdasági szer­kezetéből következett. Előbb ipa­rosítani kellett, ami elsősorban a nagyvárosokban és új, ipari jel­legű városok létrehozásával va­lósult meg. Ez, és a mezőgazda­ság szocialista átszervezése együt­tesen felerősítette a népesség áramlását, a városok ugrássze­rűen megnövekvő infrastrukturá­lis hálózata bővítésének igényét. A községek többségében az előb­bi folyamattól, a szükségletektől elmaradóan csak lassan bővült az alapfokú ellátás, kiéleződtek e települési körben a foglalkoz­tatási, infrastrukturális ellátás gondjai. — No igen, ez is tény. De a gondok tovább növe­kedtek. — Méghozzá azért, mert a gaz­daságnövekedés lehetőségei ösz- szeszűkültek, s a terület- és te­lepülésfejlesztésben is intenzív, az adottságokhoz jobban igazodó lehetőségeket kellett feltárni. Kö­zéjük tartozik a termelőerők ko­rábbinál kevésbé központosított fejlesztése. Ezt az elvet termé­szetesen a terület- és település- fejlesztésben is érvényesíteni kellett. Előtérbe került az ország egyes vidékei, természeti, gazda­sági és közgazdasági adottságai­nak sokoldalú feltárása, és a hoz­zá alkalmazkodó településfej­lesztési politika kialakítása. — Mi lehet ennek az alapja? — A korábbinál arányosabb fejlesztés, az elmaradott terüle­tek felzárkóztatási folyamatának sokoldalú segítése. A lényeget úgy foglalhatnám össze, hogy ará­nyosabb terület- és településfej­lesztési gyakorlatot kell kialakí­tani. Jobban kell figyelnünk a kis- és közepes nagyságú váro­sokra, illetve a falvakra. Ma már nem tűzhető ki olyan cél, hogy valamelyik várost más te­lepüléscsoportok rovására egyol­dalúan kiemelten fejlesszünk. Ez öltött testet az Országgyűlés idei, a hosszú távú terület- és telepü­lésfejlesztésről szóló határozatá­ban. — Ezekhez a stratégiai jellegű célokhoz kidolgoz- ták-e a tanácsoknál az új irányítási és gazdálkodási elveket, a megfelelő elosz­tási rendszert? — Az országgyűlési képviselők már az ennek alapján létrejött törvényjavaslat fölött vitáztak a téli ülésszakon. 1986 januárjá­tól alapvetően megváltozik, je­lentősen nő a helyi tanácsok gaz­dasági önállósága, módosult a tervezés gyakorlata is. Eddig jó­részt a megye mondta meg a he­lyi tanácsoknak, hogy hol, mit fejleszthetnek. (A megyék elha­tározásait pedig nem kevés köz­ponti kötöttség, előírás korlátoz­ta.) Most alapvetően módosultak a helyi tanácsok gazdasági felté­telei: nem egyedi, hanem norma­tív szabályok szerint készültek középtávú elgondolásaik, ők dön­töttek arról, hogy a rendelkezé­sükre álló eszközeiket mire for­dítják. A megyei tanácsok kö­zéptávú tervei tehát a korábbi­nál szűkebb körű megyei dönté­sek mellett jórészt a helyi taná­csok önálló döntéseit tartalmaz­zák. Nagy lépésnek — a gazdar sági önállóság megvalósítása alap­vető eszközének — tekintem a tanácsok egységes pénzalapjá­nak létrehozását: helyben dönt­hetnek, hogy mennyit költenek működésre, felújításra, építésre. — Mi várható ettől? — Minden bizonnyal ki fog derülni: nem feltétlenül szüksé­ges az egyes célokra tervezett eszközöket mindenáron elkölte­ni. Ugyanakkor nyilvánvaló ér­dekké válik a pénzforrás-terem­tés és a takarékos felhasználás. A gazdálkodás fogalma tehát va­lódi tartalmat nyer. A helyi ta­nács maga dönthet arról, hogy például a kulturális-oktatási- egészségügyi ellátásban a meg­levő intézmények működési fet­tételeinek javítása, a felújítás gazdaságosabb számára vagy in­kább új létesítményt épít. — Sokak szerint még mindig van mit javítani. Az úgynevezett normatív fejlesztési lehetőségszá­mításon például. A me­gyén belüli újraelosztás so­rán mintha ennek alapján osztályoznák a különböző településeket és lakóikat. — Erről a megyei tanácsok megalapozott véleményt tudnak mondani. A fejlesztési eszközök településcsoportok szerinti elosz­tását a megyei tanácsok csaknem kétéves elemző, szükségletfeltáró munka alapján terjesztették a tanácstestületeik elé. Ez tehát kollektív és nem egyéni döntés, ami — helyesen — figyelembe vette, hogy például a fővárosnak vagy a megyeszékhelyeknek és a városoknak nemcsak a saját la­kóikat kell ellátniuk, hanem a vonzáskörzetükben élőket is. Emellett a normatív fejlesztési lehetőségszámítás minden me­gyében a településfejlésztési cé­lokhoz is igazodott: egyik (és nem Jövő év januárjától ve­zetik be a tanácsi gazdál­kodásban a normatív fej­lesztési kiadások rendsze­rét. A fogalmat már most, a tervezés időszakában is gyakorta használják, s a köznyelvben a nem túl szép „fejkvóta” elnevezés is egyre többször előfor­dul. Mi is ez a normatív fej­lesztési kiadás? A fejlesztési kiadások szabályozásának egyik ele­me, amely a céltámogatá­sokkal és a saját bevéte­lekkel együtt jelenti a te­lepülés fejlesztésre fordít­ható pénzét. De ez — a másik kettőtől eltérően — biztos pénz. A normatív fejlesztési kiadás garantálja a legfon­tosabb társadalompolitikai célok megvalósítását, fede­zetet az alapellátás fejlesz­tésére, lehetővé teszi a körzetközponti szerepkör­ből adódó középfokú ellá­tás fejlesztését a vonzás­egyetlen) eszköze lett annak, hogy a korábbinál arányosabbá vál­jék a települések fejlesztése. E nagy felelősségű testületi dönté­sekben nem állíthatók szembe a városok és a nem városi telepü­lések. — Van egyéb lehetőség is? — Úgy gondolom, hogy a nor­matív fejlesztés útja mellett az indokoltnál kevesebb szó esik a megyei tanácsok rendelkezésére álló eszközöknek körülbelül egy- harmadát — tekintélyes összeg! — jelentő új elemről, a céltámo­gatásról, ami legalább ilyen fon­tos része a területi politikának. . Ez hivatott közvetíteni a népgaz­daság egészében a .következő öt évben kiemelt fejlesztési célok megyéken belüli érvényesítését. — Pontosabban melye­ket? — Az Országgyűlés a VII. öt­éves tervidőszakra három ki­emelt célt fogadott el az életkö­rülmények javítására: a lakás- ellátás, a közoktatás és a vízel­látás komplex — a termeléstől a szennyvíztisztitásig terjedő — fej­lesztését. Elsősorban e feladatok­hoz kapcsolódóan határozza meg a megyei testület, hogy a telepü­lések milyen feltételek mellett kaphatnak további eszközöket. A döntés nem egyedi, hanem nor­matív: ha egy település teljesíti a feltételeket, automatikusan el­nyerheti a megyei támogatást. — Ez növeli vagy csök­kenti a különbségeket? — A megújított településfej­lesztési politika, az új tanácsi irányítási rendszer az életkörül­ményekben meglévő különbsé­gek mérséklését célozza. A követ­kező évek gyakorlatán múlik a folyamat gyorsasága. Az igazi kérdés: népgazdasági és helyi szinten milyen lesz munkánk eredményessége, a tervezett ütem­ben nő-e gazdaságunk jövede­lemtermelő képessége. A helyi tanácsoknál az eredményesség további záloga: hol, hogyan tud­nak szót érteni a lakossággal, mi­lyen lesz a gazdálkodás színvo­nala, a vezetők, az apparátus po­litikai-szakmai félkészültsége, mi­képp sikerül élni a megnöveke­dett gazdálkodási önállósággal. — A legelmaradottab fal­vak tanácsi vezetői is ké­pesek lesznek jól mene­dzselni községüket? — Ha jól értem, a kérdésből aggály csendül ki, ami részben körzet lakosságszámának figyelembevételével, segíti a várossá válás folyamatát, valamint a megyeszékhely fejlődését — sajátos fel­adatának megfelelően. A normatív szó azt je­lenti, hogy a települések az állandó lakosság számá­nak alapján kapják a pénzt, mégpedig kategóriánként eltérő mértékben. A kor­mány legfeljebb öt telepü­léscsoport kialakítását en­gedélyezte, s a döntést a megyékre bízta. Bács-Kis- kunban öt kategóriát ala­kítottak ki — az előbbi szempontok alapján, iga­zodva a megye település- szerkezetéhez, és a támo­gatások egyéb rendszeré­hez. Az öt településcsoport a következő: 1. Kecskemét, 2. Baja, 3. Többi város és városi jogú nagyközség (8), 4. Kiemelt alsófokú köz­pont (9), 5. összes többi te­lepülés (85). érthető. A személyi feltételek a korábbinál nagyobb mértékben befolyásolják az új lehetőségek valóra váltását. Végeredményben az új irányítási rendszer azok­nak 'kedvez, akik megszokták, hogy önállóan gondolkodjanak. Kezdeményezés, öntevékenység nélkül ma már a településfej­lesztésben sem lehet ötről a hat­ra jutni, így aztán lesznek el­maradók, és — remélem — még többen a felzárkózók! Természe­tesen ez nem ilyen egyszerű. A megyei tanácsok igyekeztek sok­oldalúan felkészíteni a helyi ta­nácsokat az új feladatokra. Ez a jövőben is közös érdek. Folya­matos segítségre, együttgondol­kodásra és ellenőrzésre van szük­ség. — Az új irányítási rend­szer sikerességének fontos feltétele, hogy mennyire si­kerül szót érteni a lakos­sággal. Márpedig a telepü­lésfejlesztési hozzájárulás néhány helyen erősen meg­osztotta a közvéleményt. Vannak, akik azt mond­ják: ahol leszavazták a ja­vaslatot, rosszul vizsgázott a lakosság — meg a tanács is. Igaz ez? — Én nem így ítélem meg a TEHO eddigi tapasztalatait. Van­nak jó és rossz példák. Ha nem mindenhol talált megértésre a tanácsok javaslata, ez nem ad­hat okot türelmetlenségre, és nem indokolt elmarasztaló követ­keztetéseket levonni. Vélemé­nyem szerint a TEHO új, demok­ratikusabb eszköze a lakosság te­lepülésfejlesztési döntésekben va­ló tartalmasabb és anyagi rész­vételének. A lakossági részvétel nem új, hanem több évtizedes gyakorlat — elsősorban a közsé­gekben. Erre Bács-Kiskun me­gyében is számos jó példát adó tapasztalat van. • — A TEHO tehát a kor­szerűbb tanácsi irányítási rendszer egészével függ ösz­sze? —I Nem választható el az új döntési rendszertől: egy-egy te­lepülés hosszabb vagy rövidebb időre szóló fejlesztési terveit a lakossággal szoros együttműkö­désben, a célokról és a megvaló­síthatóság feltételeiről folytatott vitában kell kialakítani és a vá­lasztott testületekben elhatároz­ni. Ahol a szükségletek megha­ladják — és hol nem? — a ta­nács anyagi lehetőségeit, ott a szűkebb'vagy szélesebb lakókö­zösségnek föl kell tenni a kér­dést: létrehozunk-e közös erőfe­szítéssel új iskolát, bővítjük-e az ivóvízhálózatot, megoldunk-e egy sokakat vagy mindenkit érintő szociális kérdést, vagy nem stb. A kérdésfeltevés és a lakossági döntések eszköze a TEHO. Azt vallom tehát, hogy az új irányí­tási rendszer és a településfej­lesztési hozzájárulás alkalmazá­sának lényege a párbeszéd, az együttgondolkodás és döntés a város, a falu képének formálá­sáról, a lakosság és az őt szol­gáló tanács között. Ezért, ahol még nem tették volna meg, el kell kezdeni, folytatni kell az ér­demi párbeszédet a lakossággal. — Beszélgetésünk kará­csonykor jelenik meg. A jövő tervezésének részese mit gondol, mire számít: lesz-e alkalmunk többet ünnepelni a következő őt évben? — A nagy, a kisebb közössé­gek és a család jövőjének terve­zése a következő esztendőkben méginkább csak együttesen lehet örömteli feladat. Időtálló igaz­ság: a hétköznapokon jól végzett munka kis örömeiből születnek a közös ünneplésre méltó nagy tet­tek. őszintén remélem, hogy Bács-Kiskun megye települései és tanácsai jól élnek a korszerű­sített tanácsi gazdaságirányítási rendszer adta lehetőségekkel, és nagyobb felelősségük tudatában körültekintő döntéseket hoznak a végleges formát öltő VII. öt­éves terveikben. Farkas P. József Jövő esztendőtől másfél évre hosszabbodik a gyermekgondo­zási díj igénybevételének ideje — hangzott el az Országgyűlés téli ülésszakán. E fontos bejelen­tés hátteréről és várható hatásá­ról kérdeztük dr. Medve László egészségügyi minisztert. — Apikor a kormány a múlt évben foglalkozott a közép- és hosszú távú népesedéspolitiká­val, komplex intézkedéseket ha­tározott el; részben a szociálpoli­tika, részben az egészségpolitika területén. Ezek a gyermeket vál­laló családok helyzetének javítá­sát szolgálták. Az intézkedések része a gyes korszerűsítése. Régi igény volt, hogy a gyes őrizze meg a reálértékét. S azt is tudtuk; sokan azért nem vet­ték igénybe, mert a meghatáro­zott összegű gyes független volt a jövedelem nagyságától, s ez a magasabb keresettel rendelkező­ket, főleg értelmiségieket vagy kvalifikált szakmunkásokat nem inspirálta a gyes igénybevételére a gyermek otthoni nevelésére. Így született meg a gyermekgon­dozási díj, amelynek lényege: a jövedelemmel arányos, táppénz nagyságú összeget kap az anya a gyermek egyéves koráig. Ked­vező a tapasztalat, egyre többen maradtak otthon, olyanok is, akik az ezer forintos gyes esetén ezt nem tették volna, de a há­romezer forintos gyed-del vál­lalják az otthoni főhivatású gyermeknevelést. Eredeti szándékunk szerint a gyed-et a gyermek hároméves koráig lehet majd igénybe ven­ni, s az első lépést jelentette, amikor egy évre bevezettük az­zal, hogy az anyagi lehetőségek függvényében később meghosz- szabbítjuk. Erre most nyílt mód. Jövőre tehát másfél év lesz a gyed. Akik már elkezdték, azok számára is folyamatosan igénybe vehető lesz további hat hónapig, nem kényszerülnek a gyes-t vá­lasztani, ha továbbra is otthon akarnak maradni. A csecsemő számára legjobb az, ha egyéves koráig a családi környezetben nevelkedik. Ha tovább maradhat ott, az még kedvezőbb. Most másfél évre van meg a lehetőség. Ez azt is jelenti, hogy olyan korban kell csak bölcsődébe vinni a gyere­ket, amikor már átesett az alap­vető fertőző betegségeken, na­gyobb az ellenáílóképessége, sokkal jobban bírja az utazta­tást. Tehát az anya pótolhatat­lan érzelmi nevelésén túl a gyermek egészsége szempontjá­ból is rendkívül fontos ez az intézkedés. Ugyanakkor a szülő is megszabadul azoktól az óha­tatlan munkahelyi konfliktusok­tól, amelyeket a kisgyermek gya­kori megbetegedése miatti hi­ányzás idéz elő. Számolni kell azzal is, hogy csökkenni fog a bölcsődék iránti igény. Ez jó is, mert megszűnik a helyenként még tapasztalható zsúfoltság, sőt, néhol ‘más célra hasznosíthatják a bölcsődét: öre­gek klubjának, fogyatékos gyer­mekek otthonának, óvodának. , Sokat várunk a gyed kiterjesz­tésétől, s nem is a távoli jövő­ben. Korábbi intézkedéseink kedvező hatása ugyanis már most jelentkezik. A demográfiai elő­rejelzéseket megcáfolva több gyerek született az idén, s ahogy nézem a gondozásba vett terhe­sek számát, jövőre, sem csökken olyan mértékben a születés, mint ahogyan azt két éve jósolták. Fel­tétlenül meg kell említeni, hogy a lakásépítés, -vásárlás 1986-ban érvényes szociálpolitikai kedvez­ményei is egyértelműen segítik a családot. De szükséges számos egészségpolitikai intézkedés is — Iterhiesgöndozás, szűrővizsgá­lat —, amely könnyebbé teszi a gyermek vállalását. S termé­szetesen nélkülözhetetlen a csa­lád társadalmi megbecsülése. Váczl Tamás Hatszáz gyermek fenyőünnepe • Kiskarácsony, nagykarácsony... Papp Róbert bácsalmási úttörő­elnök gitárkíséretével együtt énekelt valamennyi jelenlevő. • A Szórakaténuszban mézeskalácsot gyúrtak, formáztak, sütöttek» közösen. • Az almákkal díszített fenyőfa tövében a fonás rejtelmeivel Is meg­ismerkedhettek az érdeklődök. (Méhest Éva felvételei) Mi a normatív fejlesztés?

Next

/
Oldalképek
Tartalom