Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-17 / 295. szám
1985. december 17. • PETŐFI NÉPE ■ 5 GAZDAG KÍNÁLAT GYERMEKEKNEK ÉS FELNŐTTEKNEK Klubkönyvtár Városföldön Minden hónapban eljut hozzánk is a városföldi klubkönyvtár műsorterve, programajánlata. A menüt böngészve mindig megjegyzem, s talán mások is: a 2400 lelket számláló község művelődési intézményének kínálata vetekedhet a több tízezres városokéval is. S rögtön álljon itt az összehasonlító példa: az intézmény egy főre jutó állami támogatása 200, a bevétel pedig 37 forint, ugyancsak egy emberre számítva. Ez egy lakosra számítva ugyanannyi, mint például a debreceni művelődési központban ... Azért tegyük hozzá, a fenti azonosság a két különféle profilú tevékenységű intézményre vonatkozik. Bár ... A városföldiek modern kultúr- házzal büszkélkedhetnei. Teszik is, hiszen bárkit megkérdezhetünk: örömmel beszél a központi épületről, s az ott folyó munkáról. Emlékeznek a jól sikerült programokra is, az idősebbek a népzenei műsorokra, a fiatalabbak a blues-estre, a gyerekek pedig a rendhagyó órákra. S mit idéz fel a vezető, Zelenák Katalin: Ügy hiszem, nemcsak három évvel ezelőtt jártak ide szívesen az emberek, amikor még új volt a ház. Ma is örömmel jönnek. Tíz éve készültek arra, hogy legyen végre közművelődési intézmény Városföldön. Egy olyan otthon, ahová bármikor betérhetnek. Nemcsak a melegért! A legtöbbet a gyerekek vannak itt. A bábosok megyei versenyen szerepeltek már, a kis természettudósok pályázatukkal csillebérci táborozást nyerteik. Űj szakkörünk a modellező, a művészi torna. Mindig a közönség igényét veszem figyelembe. Ha egy szakkör már nem sikeres, nem járnak sokan és rendszeresen, akkor inkább olyan csoportot kell létrehozni, ahol az újfajta érdeklődés kerül előtérbe. Most is törjük a fejünket néhány újdonságon... — A fiatalok? Mivel csábíthatok be, hiszen a megyeszékhely sincs messze, s bizony ott is találnak elfoglaltságot a szabadidőre is... ...A diszkó itt ugyanolyan, mint városon. Akikor minek utaznának érte? A moziban szintén vetítünk új filmeket minden csütörtökön. Pingpongozni is jönnek, s állandóan nyaggatnak, hogy Szervezzek kirándulást. A télen szánkótúrát és közös szilivesz- terezést tervezünk. Sokan emlékeznek még dr. Veres Pál előadására, az autó—motor és a divathétvégére. A politikai beszélgetések szintén kedveltek, akárcsak Kulcsár István, Chrudinák Alajos beszámolói. Sajnos, a nevesebb emberek csak ritkán jöhetnek hozzánk, főképp azért, mert magas túszteletdíjat nem tudunk hetente fizetni... Pedig mondogatják a helybeliek: szervezzenek gyakran hasonló előadásokat, fellépéseket. Természetesen figyelembe veszem az igényeiket, s azt is, mit kínálnak a környező városok művelődési házai... — Hallottam, hogy ha harmincán vannak jelen egy-egy programon, kevésnek tartják a városföldiek. Ok maguk is érzik, tudják, 2400 lakos közül kevés ez a létszám... S a népművelő igazolva látja ilyenkor önmagát? — Igen. A városi intézményekben sem nagyobb a tömeg, pedig Kecskeméten például lehetne... Körülbelül hasonló az arány, mint nálunk. Mindig abban bízom, legközelebb többen jönnek el. Nem is tévedek, mert ha például népzenei műsorra hívják az embereket a plakátok, akkor száz— százhúszan térnek be a klubkönyvtárba. — Mikor nehezebb becsalogatni az érdeklődőket? — Amikor megnyüt a ház, szinte mindig itt voltak a fiatalok, minden programra jegyet váltottak. Akkor a felnőtteket kellett meghódítani. Most kiegyensúlyozottabb a helyzet. Az is fontos, hogy sohasem maradnak el előadások, minden meghirdetett műsort megtartunk. Ez vonzza az embereket, nem csapjuk be őket. — Vannak olyan rendezvények is, amire belépőt sem kell váltani. Megéri? — Természetesen! összesen félmillió forintból gazdálkodunk. A kisközségekhez viszonyítva jól állunk, nem panaszkodhatunk. A fenti összegből fizetjük a gáz- és villanyszámlát, a munkabéreket ... A programokra, a tiszteletdíjakra kevesebb jut... — Milyen újdonság várja a városföldieket a jövőben? — Lassan egy esztendeje, hogy kitaláltuk a batyusbálat. Sarka- di Nagy Sándorné tanárnő segítségével összegyűjtöttük a falu zenészeit, ök húzzák a talpalá- valót a bálákon. Hívunk vendégeket, legutóbb a katonatelepi ci- terazenekar járt nálunk. Folytatás: kéthavonta. — Hogyan készül a munkaterv? Kik az ötletgazdák? — Nemcsak az én elképzeléseim valósítom meg, hanem a lakosság igényét is számon tartom. A falugyűlésen, a tanácsülésen mindig elhangzik valamilyen kívánság. Például: legyen citeraze- nekara a községnek. Az idén sikerült verbuválni egy csoportot, Juhász Péter vezető irányításával. A köcsögdudásuk óvodás, a legidősebb citerás pedig szakmunkás. Az István, a király című rockopera királydombi előadását is úgy néztük meg, hogy a fiatalok kérték, menjünk fel Pestre. Sorolhatnám tovább az ötleteket, amelyékkel segítik a munkámat. — Mennyi időt tölt az intézményben? Hiszen az esti előadások, összejövetelek olykor hajnalig nyúlnak... — A munkám két részből áll, délelőtt előkészítem a délutáni programot. Déltől vagyunk nyitva ... S igaza van, sokszor hajnalig tart némelyik összejövetel. Nem mérhető nyolc órában a népművelő tevékenysége. Akkor örülök igazán, ha a szombati bál után vasárnap délelőtt ismét itt látom a fiatalokat. Olvasnak, folyóiratot böngésznek, játszanak, beszélgetnek. Én is leülök közéjük ... Borzák Tibor A KÉPZŐMŰVÉSZETI KIADÓ TERVEI A szépet propagálják Testes albumok vékony füzetek. színpompás naptárak, levelezőlapok, posizterek: mind-mind a Képzőművészeti Kiadó termékei A különleges feladatokra szakosodott kiadó mind közül a kortárs magyar képző- és iparművészet propagálását és megismertetését tekinti -legfontosabb teendőjének. annak ellenére, hogy az utóbbi években csökkent az érdeklődés a mai magyar művészetet bemutató kötetek iránt. Jövőre ennek az igénynek a figyelembevételével tizenkét könyvet terveznek megjelentetni. Négy kötet napjaink művészetével foglalkozik — három a Mai magyar művészet sorozatban, egy pedig reprezentatív albumként —, egy kötettel bővül a Képzőművészeti Zsebkönyvtár, és ugyancsak eggyel gyarapszik a XIX. századi nagy mestereket bemutató sorozat. Budavár visz- szafoglaliásának 300. évfordulójára gazdagon illusztrált tanulmánykötetben elemzik — az egykori művészeit számbavételével — a .török elleni harcot. Az iszlám művészetét ismertető összefoglaló munka kapcsolódik az évfordulóhoz. A kínálat valamivel szűkebb ugyan az ideinél, s a korábbi évekéinél, találunk azonban benne igy is számos érdekes munkát. Az iszlám művészetéről például a mai napig nem jelent liieg olyan mű, amely mérhető volna Fehérvári Géza tízezer példányban kiadni tervezett könyvéhez. A londoni egyetem professzora a kezdetektől a XIX. század végéig tekinti át az iszlám tárgykultúra történetét, oly módon, hogy sízámhaveszj az iszlám által meghódított területek fontosabb emlékeit. Az olvasó így találkozhat Arábia, Perzsia, Törökország, Spanyolország, Bel- só-Ázsia, Egyiptom művészetével. Nagy érdeklődésre tarthat számot Végvári Lajos Szinyei Mer- se Pált bemutató reprezentatív albuma is, amely egy-egy festmény köré rendezi a fejezeteket, mintegy a műalkotásokra összpontosítva a figyelmet. A legnépszerűbb Szinyei Merse-alkotások színes reprodukciója mellett kevéssé ismert munkáikat is bemutat a kötet, amely egyébként az összes jelentős Szinyei Merse- mű fekete-fehér képét is közli. A Képzőművészeti zsebkönyvtár a XIX. század európai művészetének történetével folytatódik. Wemer Hofman 'könyvének címe: A földi paradicsom. A lendületes stílusban írt esszé a művészettörténet tükrén át mutatja be a múlt század emberét — 354 reprodukcióval segítve a kor megértését. G. T. MAGYAR ART DECO Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban • Laik berendezési tárgyak a 30-as évekből. (Fotó: Hauer Lajos — KS> Súlyos, kényelmes karosszék, amelynek hatását a kárpit gazdag motívumkincse, a fa intarziás díszítése teszi könnyeddé; keiek asztal, amelynek henger alakú összekötő része finom íveléssel kapcsolódik az asztallap és a talp szabályos formáihoz; könyvkötés, stilizált de fegyelmezett rendibe sorolt növényi díszítéssel; porcelánedény, melynek fedelét erotikus kompozíció, I-éda és a hattyú párosa díszíti, körben szinte mértani szabályossággal elrendezett levélmotavu- mok — íme, néhány tárgy a több minit ötszáz közül, amellyel a rendezők egy sajátos törekvés, az art deco hazai jelentkezését, elterjedését kívánják körvonalazni. Bútorok és famunkák, textilek, öltözködési tartozékok, bőrés papírmunkák, a fémművesség termékei, üvegek. kerámiák, plasztikák szerepelnek az Ipar- művészeti Múzeum kiállításán, jelentős értékű alkotások és önmagukban alig értékelhetők, együttesük azonban arról (beszél, hogy nagyon is figyelemre méltó törekvéssel állunk szerbben. Olyan törekvéssel, amely szorosan kötődik a korábbi stílusok, tendenciák eredményeihez — s amely hatást gyakorolt napjaink iparművészetére is. Az art deco elnevezés az 1925- ös párizsi kiállítás — Exposition, In te rma cion ale des Arts Deco ra- tifs et Industriell — címéből származik. Már a századforduló Iáján jelen volt a tendencia Európa művészetében — részben a szecesszióból, részben azzal párhuzamosan fejlődött ki. A katalógusban közölt tanulmányokban Bánszkyné Kiss Éva és Csenfcey Éva három városhoz. Bécsihez, Párizshoz, Glasgow-hoz köti megjelenését. Bécs: szecesszió, de józanabb, fegyelmezettebb hang, mint másutt; Párizs: avantgárd törekvések, távöli kultúrák iránti intenzív érdeklődés, fény, pompa iránti igény; Glasgow: racionális hang és tartózkodó elegencia. Mindhárom művészeti központ természetes hiúdon gyakorolt hatást a magyar művészetre is, amelynek jónéhány jeles képviselője egyébként éppen a sajátosan magyar, s így európai művészet megteremtésére törekedett. Az art deco hazai kifejlődése természetesen nemcsak a külföldi hatásoknak köszönhető, hanem annak is, hogy az építészet, iparművészet szellemiségének, formavilágának megújítására tett kísérlet itthon már korábban is összekapcsolódott a népművészet tanulmányozásával, ami sok esetben — például Leehner Ödönnél — a keleti művészettel való párhuzamok felismerését, a motívumok felhasználását is je- . lentette. Leehner Ödön elbben az időszakban írja: „...ha valaha, úgy éppen mostanság kedvező az alkalom, hogy a magyar forrásnyelv megkeresésére komolyan törekedjünk: a technika szédületes fejlődése, bámulatos vívmányai, a cement- és vaskonstrukciók előtérbe nyomulása természetszerűen forrongást idéztek elő az építészetben. Az új szerkezetek lehetősége új formákat fejleszt, így ebben az új evolúcióban idő és alkalom kínálkozik. hogy nemzeti egyéniségünket belevigyük az új forma- nyelv megalkotásába, s elsősorban az építészetbe, abba a művészetbe, amelybe ez idáig mindent a másokéból adtunk, de a magunkéból semmit se.” Identitáskeresés, a hagyományok kutatása, az új technikai lehetőségek, racionális, az anyagok tulajdonságaiból kiinduló szemlélet — ez a kettősség az építészet és az iparművészet törekvéseit egyszerre jellemzi, s mohai a kiállítás célja nem építészeti eredmények bemutatása, a párhuzamot kitűnően jelzi például azzal, hogy az építészként is hasonló szellemben dolgozó Kozma Lajos, Lajta Béla, Maróti Géza, Nagy Sándor, Ferenczy — szerepelteti. Mellettük — a többi között — olyan alkotók szerepelnek, mint Kaesz Gyula, Thoroczkai Wigand Ede, Márkus Géza, Nagy Sándor, Ferenczi Noémi, Körösfői Kriesch Aladár, Ltsznai Anna. Jaschik Álmos, Tevan Margit, Rótih Miksa, Ár- kayné Sztóhió Lily, Sovánka István. Gádor István, Gorka Géza, Kovács Margit. P. Sz. E. • Kozma Lajos tervezte bútorok az 1910-es évekből. AZ ŐSHAZA KÖZELÉBEN A komik földjén Könnyű szívvel bevallhatjuk, hogy meglehetősen keveset tudunk zűrjén nyelvrokonainkról, űk saját magukat kominak nevezik; ez a szó embert jelent, és eredetileg a magyar hím szóval azonos. Legtöbben a Komi Autonóm Szovjet Köztársaság területén élnek — ez a terület négyszer nagyabb, mint hazánk (pontosan: 415 900 km'l), lakossága viszont csak éppen meghaladja az egymilliót. A köztársaságban zűrjének, oroszok és jurák-szamojédek (nyenyecek) élnek. Fővárosa a 186 ezer lélekszámú Sziktivkar. A komák száma 400 ezer körül van. A fővárosiban egyetem, főiskola működik, sőt a Szovjet Tudományos Akadémia komi tagozata is. 1985- ben Sziktivkarban rendezték meg a finnugor kongresszust. Nekünk, magyaroknak még külön érdekesség volt, hogy olyan helyeken járhattunk, amelyek meglehetősen közel vannak a finnugor őshaza feltételezett helyéhez. Eddig a magyarok, a finnek és az észtek rendeztek kongresszust. S nem véletlen, hogy éppen a komikra esett a választás, bár a Szovjetunió területén vannak olyan finnugor népek (például a mord- vin), amelyeknek lélekszárna messze meghaladja a zürjénekét. írásbeliségük a magyarok után a legrégibb — a 14. századiból már vannak nyelvemlékeik. Európa általában két legjelentősebb költőjével, Ivan Kuratowal, és a magyarul is jól tudó Vaszilij Litkinnel kapcsolja össze a zürjéneket. Földjük az UrgJ nyugati részén fekszik, legdélebbi pontja Helsinki magasságában, a legészakibb pedig túl a sarkkörön van. Végtelén' erdőit borítják, legjellegzetesebb fájuk a nyír. Belőle készülnek háztartási eszközeik, hátikosaraik, sőt még még papucsaik is. Minél északabbra haladunk, a nyírfát egyre inkább a fenyők különböző fajtái váltják fel. Vízben is gazdag táj. Folyóiban rengeteg a hal; a nagyabbak (a Vicsega. a Sziszola) hajózhatók is, a fát is vízi úton szállítják. A víz azonban átok is, hiszen a köztársaság területének 12 százalékát mocsár borítja. Persze, ennek is megvan a maga szépsége — különösen nyáron: a mocsári virágok szinte szőnyegként fedik a tajgát. Nyilván ezért kapta meg a megkülönböztető jelzőjét is: a kék tajga. Ez a vidék sok veszélyt rejteget. Nem a vadállatoktól kell félnünk, haneim a talajtól. Az útról letérni nem szabad, mert könnyen elsüllyedhetünk a mocsárban. A lakosság zöme a három legnagyobb városban (Sziktivkar, Uhta és Vorkuta) él. Falvaik között nagy távolság van. Ráadásul egy-egy község házal is messze vannak egymástól, egy-egy település megtekintése egész napunkba kerülhet. A falusi házak túlnyomó többsége fából készül, s szinte mindegyikük a népművészet egy-egy remeke. A városok modern kockaházai aligha nyerik meg tetszésünket, hiszen hasonlókkal nálunk is eleget találkozhatunk. Óvják, védik a természetet még a városokban is, parkjaikra nagyon vigyáznak, sehol egy eldobott csikk vagy autóbuszjegy. A legkisebb facsemetét is ápolják, pedig fájuk éppen elég van. A nyár rövid, de hosszúak a nappalok; a tél ihosz- szú, de rövidek a nappalok. A komik életvitelét is ez határozza meg. A zűrjén ember alacsonyabb, mint egy átlagos magyar — s ha rájuk nézünk, nemigen látunk különbséget. Sokkal zárkózottabbak, mint ml vagyunk. Sziktivkar utcáin sétálva hallunk komi szót is, orosz beszédet is, a falvakban inkább a zűrjén a társalgás nyelve. Amikor a finnugor nyelvészeti kongresszusról visszatérőben felszálltunk a repülőre, azzal intet - tettünk búcsút: „Addzüszlütödz!” — Viszontlátásra, Miaér Lajos • Bábosok a könyvtárban. (Méhe- si Éva felvételei) • Készül a Januári műsorterv: Ze- letiL ata. Iln szervez.
