Petőfi Népe, 1985. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XL. évf. 282. szám Ára! 1,80 «Ft 1985. december 2. hétfő MESTERMUNKA A halasi Papíripari Válla­lat a különböző célú és nagy­ságú dobozokból több száz milliót készít évente. Ebből mintegy 300 tonnát szovjet megrendelésre. A gazdaságos gyártás alap­ja a jó kivágóazerszám. En­nek elkészítése gondos, pre­cíz munkát igényel. A sok­szor- rendkívül bonyolult, szinte már képzőművészeti alkotást idéző minták elké­szítése különleges érzéket kí­ván. Ennek a munkának mes­tere Frenyó Lászlóné. (Pász­tor Zoltán felvétele) PARLAMENTKÖZI , BIZOTTSÁGOT ALAKÍTOTTAK Az északi atomfegyver­mentes övezetért KOPPENHÁGA A nemzetközi enyhülés szem­pontjából alapvető jelentőségű lenne az észak-európai atom­fegyvermentes övezet létreho­zása. Ezt hangsúlyozta Kalevi Sorsa finn miniszterelnök azon a kétnapos tanácskozáson, ame­lyet öt észak-európai állam par­lamenti képviselőinek és kiemel­kedő közéleti személyiségeinek részvételével tartottak pénteken és szombaton Koppenhágában. A tanácskozáson parlamentközi bi­zottságot állítottak fel a javaslat előmozdítása érdekében. Az észak-európai atomfegyver­mentes övezet létrehozásának gondolatát Urho Kekkonen finn kormányfő vetette fel 1963-ban. Támogatta az észak-európai atomfegyvermentes övezet lét­rehozását Olof Palme svéd kor­mányfő is. Palme szerint az észak- európai országoknak meg kel­lene tiltaniuk nukleáris fegyverek telepítését országuk területén, és partmenti vizein háborúban és békeidőben egyaránt. A múlt he­ti genfi szovjet—amerikai csúcs- találkozó — mondta Palme — jó hátteret biztosít a skandináviai atomfegyvermentes övezet létre­hozását szorgalmazó mostani tanácskozáshoz. A terv megvaló­sítása esetén — húzta alá a svéd kormányfő — az észak-európai államok nem jelentenének po­tenciális fenyegetést egyik nagyha­talom szamára sem. Az észak-európai atomfegy­vermentes övezet létesítésével kapcsolatban nem egységes az érintett országok állásfoglalása. A térség NATO-tagállamai, Dá­nia, Norvégia* és Izland képvise­lői a korábbiakhoz hasonlóan most is kitérő álláspontra helyez­kedtek. Záhony, az ország keleti kapuja 3. oldal Záhony. Negyven esztendeje csak kevesen is­merték az akkor alig párszáz lelkes kis falut. A felszabadulást követően a magyar—szovjet áru­csere-forgalom növekedése hatalmas változásokat hozott a határmenti település életében. A MÁV nyolcvan négyzetkilométeres területen fejlesztet­te ki szárazföldi kikötőjét. Napjainkban évente tizenhatmillió tonna áruforgalmat bonyolít le a körzet. Itt jön be a magyar népgazdaság nyers­anyagimportjának nagy része, s Záhony fogadja a Jugoszláviába, Ausztriába, Olaszországba irá­nyuló tranzitszállítmányokat. Meghatározó sze­repe van a Magyarországról Szovjetunióba , tartó export kijuttatásában. Itt rakják át a nor­málból a széles kocsikba a Bács-Kiskun megye termelőszövetkezeteiből és állami gazdaságaiból érkező árukat, s a Kecskeméti Konzervgyár ter­mékeit is. A Fémmunkás Vállalat havonta 150— 200 vagonnyi árut szállít Záhonyon keresztül a Szovjetunióba. Képriportunk Magyarország keleti kapujá­nak munkájából, életéből az ízelítőt. — .fi • Speciális szállítókocsikon érkeznek az új, 1500-as Ladák. ■BHHHMBBBBBBBBMBMMHSBmhbmA BÁNYÁSZOK, EGÉSZSÉGÜGYIEK TANÁCSKOZÁSA Felszínre hozták a lakosság szenét Elő kell segíteni a betegségek megelőzését Két szervezet tartott kongresszust a hétvégén. A Bánya­ipari Dolgozók Szakszervezetének XIII. kongresszusa — a szervezet történetében először — nem a fővárosban, hanem egy szénmedence központjában, a tatabányai népházban ült össze. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének IX. kong­resszusa az MSZMP budapesti XIII. kerületi székházában ta­nácskozott. A bányászszakszervezet 350 küldöttjének és a 150 meghívott­nak szombaton kezdődött tanács­kozásán részt vett Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizottság titkára, Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Bara­nyai Tibor, a SZOT főtitkára és Kapolyi László ipari miniszter is. Kovács László főtitkár beszá­molt a legutóbbi kongresszus óta végzett munkáról. Egyebek kö­zött hangsúlyozta, hogy az előző kongresszus határozatában meg­fogalmazott tervek többsége meg­valósult. Ha kisebb elmaradások­kal is, de tervszerűen folynak az új szénbányászati beruházások, a szénhidrogén-bányászatban az alapkutatások bővítése mellett fel­erősödött a másodlagos és har- madlagos termelés szervezése, az érc- és ásványbányászatiban a termékszerkezetváltásban értek el számottevő eredményt. Készülőben van olyan pénz­ügyi szabályozás, amely a szén­bányászat egészében mostaninál jobb feltételeket teremt. Az ed­digi 100 000 forintról 200 000 fo­rintra emelik a bányászoknak ad­ható lakásépítési, -vásárlási tá­mogatás összegét. A szénbányá­szatban jelentős adómentes bér- fejlesztés is lesz 1986-ban, a föld alatt termelők, az őket kiszol­gálók és a közvetlen termelésirá­nyítók körében. (Folytatás a 2. oldalon.) PRÓBAÜZEM A BAJAI ECETGYÁRBAN % Új üdítőital a piacon A Budapesti Szeszipari Válla­latnak nincsenek nehézségei az ecet értékesítésével, hiszen az idei tartósítási szezonban — sok egyéb mellett például készletezési gondok miatt •— még kevésnek is bizonyult a piacon lévő mennyi­ség. Az évente három hónapig tartó élénk érdeklődés nem tart­ja vissza a céget attól, hogy a technológia korszerűsítésével, a választék bővítésével, valamint új termékek bevezetésével szilár­dabbá tegye bajai ecetgyárának pozícióit. Szabó Gyula gyárigazgató arról tájékoztatott, hogy évente mint­egy nyolcmillió literes flakon ecetet gyártanak háztartási célok­ra. Ennek fele 10 százalékos bio­ecet, a másik fele pedig szinteti­kus, import alapanyagból készü­lő, 20 százalékos töménységű ecet. Mindezért 6? millió forintot kap­nak, s emellett 8 millióért kon­zervgyárak is vásárolnak ebből a tartósítóanyagból. A választék bővítésének szán­dékával, már közel ext éve pró­bálkoznak különféle, speciális • üdítőital palackozása a Budapesti Szeszipari Vállalat bajai gyárá­ban. (Méhes! Éva felvétele) ecetek gyártásával is. Az idén egyszerre sikerült piacra vinni az alma-, a bor-, a tárkonyecetet és a közel tízféle fűszerrel ízesített csemege ételecetet. Ez a termék­család az 1985-ös OMÉK-on má­sodik díjat kapott, s az idén ed­dig 290 ezer flakon ilyen külön­leges ecet hagyta el a gyárkaput. A legnagyobb újdonság mégis az, hogy a vállalat bajai egysé­gének elnevezéséből elmaradhat az ecet, mert ezentúl üdítőital (Folytatás a 2. oldalon.) Kedvező időjárás a gyümölcstelepítéshez A kertészek társadalmában van, aki az őszi, van aki a tavaszi telepítésekre eskü­szik. Az októberben, novem­berben fát ültetők mellett szól, hogy a vegetáció befe­jezése után kerül új helyére a csemete, ahol tavasszal már teljes erővel kapaszkodhat Márciusi—áprilisi telepítés esetén — bár bízvást várhat­juk a bőséges csapadékot — előbb az új helyet meg kell szokniuk a fácskáknak. A mostani napoknál jobbat a faültetéshez kívánni sem le­hetne: a talaj még nem fa­gyott, viszont a természet osztogatja áldását, az esőt. A nagyüzemekben mégis kevé6 helyen telepítenek gyümölcsöt. Míg évekkel ezelőtt ezer hektá­rokban mérték egy-egy ültetési szezonban a megye gyümölcster­mő területének gyarapodását, ad­A siker feltétele Az utóbbi időben városon és falun egyaránt sokat beszél­nek az emberek a település- fejlesztési hozzájárulásról, a TEHO-ról. Az érdeklődés ért­hető, hiszen az eddigi gyakor­lattól eltérően a pénzügymi­nisztériumi rendelet lehető­séget adott arra, hogy a több­ség szavazata alapján — tehát demokratikus úton — döntsön egy település arról, mennyi­vel járulnak hozzá lakosai a kiadásokhoz. Bár szinte min­den fórumon a demokratikus jelzőn van a hangsúly, he­lyenként mégis nagy vitát, sőt olykor ellenérzést váltott ki ez a rendelet. Pontosabban fo­galmazva, jó néhányszor a végrehajtás módja miatt há­borodtak fel az emberek. Vagyis többnyire nem a jog­szabály paragrafusait éri kri­tika, hiszen az mindössze az alapvető kérdéseket szabá­lyozza. és tág teret hagy a ta­nácsi önkormányzatnak. Az ilyesfajta általános megkö­töttségek közé tartozik, hogy a hozzájárulás alsó határa 300 forint, a felső 2 ezer. És ha egy családban az egy főre eső jövedelem 2500 forint, akkor a .jogszabály eleve mentességet ad a befizetés alól. De a taná­csok, amelyek jobban ismerik körzetük gondjait, mérsékel­hetik egyrészt a hozzájárulás felső határát, másrészt emel­hetik a 2500 forintos egy főre eső jövedelemhatárt. Érdekes módon viszont azok, akik kézhez kapták a tanács előzetes javaslatait, csak a kö­telezettségeket érezték meg e paragrafusokból. Pedig akár­hogy is nézzük, a rendelet egy­értelműen fogalmaz; a helyi tanács a lakosság véleményé­nek előzetes egyeztetésével, a többség hozzájárulásával ál­lapíthatja meg a TEHO-t. S a lakosságnak nemcsak a dön­tés áll jogában, hanem véle­ményt mondhat a kiválasztott célokról is, ugyanúgy a hozzá­járulás nagyságáról, időtar­tamáról. Am jó néhány he­lyen az előzetes tájékoztatás és tájékozódás elmaradt, és már kész szavazólapot kap­tak kézhez az érintettek. Az elhangzott kritikákat pedig figyelembe kell venni, hiszen egy elrontott vagy Elsietett, nem elég körültekintően meg­szervezett előkészítés miatt a lakosság elveszti a bizalmát, és esetleg még a fontos célok­ra sem áldoz pénzt. Bár a településfejlesztési hoz­zájárulásból befolyt összeg a tanácsok költségvetésének csak a töredékét adja, a pénz­re mindenképpen szükség van. De — és ezt látni kell — csak akkor lehet megszerezni az emberek bizalmát, ha be­avatottaknak érzik magu­kat, ha pontosan ismerik a ta­nács lehetőségeit, ha úgy ér­zik, figyelembe vették koráb­bi javaslataikat a céiok kivá­lasztásában, és betartják a de­mokratikus választás szabá­lyait. És talán az sem lenne nagy baj, ha a rendelet hatályba lé-, pése után nem kampánysze­rűen próbálnák a TEHO-t megszavaztatni. Az előkészí­tés során arra sem árt felhívni az érintettek figyelmét, hogy a településfejlesztési hozzá­járulás egy lehetséges eszköz a tanács számára, hogy nö­velje a köz céljaira fordítható forrásait, de ugyanúgy lehető­ség a lakosság számára is. így befolyásolhatja — nemcsak a befizetett összeg erejéig — sa­ját környezetének fejleszté­si lehetőségeit. Bár az előkészítés asak né­hány hónapja kezdődött el, vannak már jó és rossz példák is. A legtöbbször azt kifogásol­ták az érintettek, hogy nem kérdezték meg őket, mire is adnának pénzt. S esetleg a nyugdíjasok lakta körzetben nem uszodára volna szükség. Mások azt hozták föl: néhány szavazólapról a „nem" szava­zat lemaradt. A példák, az em­lített hibák talán formaiak, és valószínűleg nem általáno­sak. De mégis felhívják a fi­gyelmet arra, hogy ha a lakos­ság döntésére bízzák, fizet-e vagy sem, akkor akármennyi időbe, munkába telik, szóban vagy írásban előzetesen is meg kell keresni az embereket, és kikérni a véleményüket, föl­világosítva őket jogaikról, ké­sőbbi kötelezettségeikről. Hi­szen ezen áll vagy bukik az új településfejlesztési hozzá­járulás sikere. L. M. • Forgatják a talajt a hetényegyházi Egyetértés Szakszövetkezet leen­dő szakcsoportos Cseresznyésében, ahol az oltványok tavasszal kerül­nek a tőidbe. dig az idén a felügyeletet ellátó Növénytermesztési és Minősítő Intézet kecskeméti területi köz­pontjában eddig — december kö­zepéig lehet bejelenteni — csak huszonkilenc hektár telepítéséről van tudomásuk. A területi köz­pont vezetője, Dómján Gergely tájékoztatása szerint ennél na­gyobb területen telepítenek gyü­mölcsöt a megyei nagyüzemek, de hozzájuk csupán az állami támogatást igénylők tartoznak be­jelentési kötelezettséggel. A Kecskemét-Szifcrai Állami Gazdaság borbási faiskolája et­től függetlenül szép forgalmat bo­nyolított le. Kalmár Jenő, a fa­iskola vezetője elmondta: 450 ezer oltványt hoztak forgalomba a szezonban, ötvenezret a nagyüze­mek vittek el, 150 ezret pedig a lakosság vásárolt. Százezer olt­ványt Csehszlovákiába és az (Folytató« a 2. oldalon.) TÉLI AKADÉMIA A nagyüzemek támogatásával tevékenykedő kistermelők me­gyénk mezőgazdasági termékei­nek csaknem felét termelik meg. A kiskertek, a háztáji és kisegí­tő gazdaságok produktuma éven­te például 129 és fél ezer tonná­nyi zöldségféle, 54 ezer tonna gyü­mölcs, 116 ezer hektoliter bor, vágósertésből pedig több mint 600 ezer darab. Ezek — a teljesség igénye nélkül — felsorolt adatok is bizonyítják: a kistermelés je­lentős szerepet tölt be a lakosság kiegyensúlyozott élelmiszer-ellá­tásában. Az ősz végi, téli hónapok szusz- szanásnyi pihenőt adnak a ter­melőknek. Ezt az időszakot fel lehet használni a számvetésre, a jövő évi feladatokra való felké­szülésre. Ezt a felkészülést igyek­szik segíteni megyénkben az idén november középétől a jövő év tavaszáig a Kistermelőik téli aka­démiája. A Bács-Kiskun megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi o#Htálya idén már harmadik éve szervezi meg ezt a sorozatot. A programban a növényvédelem, a palántanevelés, a szőHőtermesz- tés, a méhészét, a nyúl-, a ba­romfi- és a sertéstenyésztés mel­lett a kisüzemeket érintő ár- és adóintézkedésekről szóló tájékoz­tatók is helyet kapnak. A Mező- gazdasági Akadémia keretében megyénk harmincnégy települé­sén kilencvenkilenc szakmai elő­adást tartanak a felkért helyi és országos hírű szakemberek. Ma főbb helyszínen hallgathatnak előadást a kistermelők: Mélykú- ton a művelődési házban Bozó'ki Gábor A sertéstenyésztés lehető­ségei, Kiskőrösön, a HNF székihá­zában pedig Gyetvai Ferenc, a Kossuth Szakszövetkezet növény­védelmi szakmérnöke Szőlőül­tetvények növényvédelme'^ cím­mel ad tájékoztatót. Kecelen de­cember 4-én Tarr István, a Hungangóra igazgatója az an- góranyúl-tenyész’tés, -nevelés technológiájáról tart előadást. Gyarapíthatják ismerettárukat a kistermelők a még hasznosabb tevékenységhez. O. B. I Négyszázötvenezer oltvány

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom