Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-28 / 279. szám

4 • PETŐFI NÉPE « 1985. november 28.

KISVÁLLALKOZÁSOK

Boncolgassuk az összetett szót: kisvállalkozás. Azt, hogy mit Is sugall? Például: kis egységek vállalkozása, vagy kisebb dolgokra vállalkozás, esetleg a vállalkozási lehetőségekből egy apró rész jut valamilyen kis szervezetre, a többi a nagyoké? Vagy lehet ösztönző a kifejezés: vállalkozzunk már egy picur- kát! Nos, azt gondolom, a felsoroltak mindegyikét tartalmazza.

De vajon miért csupán az utóbbi 4—5 évben került hétköznapi „szótárunkba”? A választ gazdasági helyzetünk alakulásában, abban a politikai törekvésben kereshetjük, amelyet az utóbbi pártkongresszuson és a megyei pártértekezleten egyaránt úgy fogalmaztak: gazdaságunk élénkítésére, minden lehetőség kihasználására, a munka (beleértendő az újító gondolkodástól a kivitelezésig), a hatékony termelés szerinti díjazásra és jövedelemszerzésre kell törekednünk. Másrészt a nagyobb szervezetek kevésbé rugalmasak, ez a tulajdonság szinte természetes sajátossága ezeknek, ugyanakkor szériatermelésre rendezkedtek be, s a foglalkoztatottak szellemi és fizikai kapacitása a legtöbb helyen csak részben kihasznált. A kisszervezetek kiegészíthetik, kompletté tehetik a termelési szerkezetet, és hozzájárulhatnak az alkotói képesség kibontakoztatásához.

Tagadni nem érdemes: az egyik mozgatórugó a pénz, pontosabban ha van lehetőség több munkára, ennek révén az erre vállalkozók jövedelme is emelkedhet. A másik pedig: szüksége van az országnak az újabb, a több és főleg a korábbiaknál is jobb minőségű termékekre. Olyan egyedi vagy kevés darabszámú gyártmányokra, a nagy szervezeti (adminisztrációval és bürokráciával terhes) szolgáltatói formák helyett — amelyek egyébként gyakran ráfizetésesek — a sokrétűbb, a lakossági igényeket kielégítő rugalmas vállalkozásokra.

Hangsúlyozzuk, hogy a kisvállalkozások létrehozásával szocialista alapelveink nem változtak, a termelési eszközöknek így is mintegy 92 százaléka társadalmi tulajdonban van, és a nagy vállalatokra szinte „rászorulnak” a kisebb magánegységek is, (az alapanyagtól a félkész termékekig stb.), nélkülük életképtelenek lennének. Hasonlóan, mint a háztáji gazdálkodásban, ahol is a nagyüzem koordináló, irányító, szervező munkája, a termeléshez szükséges föld, vetőmag, takarmány vagy

éppen állatok biztosítása nélkül megállna az élet. Mondhatjuk, hogy a kisvállalkozás minden ember háztáji lehetősége? Az asszociáció azért is indokolt, mivel a példát a mezőgazdaság szolgáltatta (és fejlesztette tovább) és bizonyította, hogy ez társadalmi és gazdasági szempontból hasznos, szocialista eszméinkhez illeszkedő-termelési forma.

Többféle kisvállalkozás alakult az elmúlt években. Gazdasági munkaközösségek, polgárjogi társaságok, ipari szolgáltató szakcsoportok és vállalati gazdasági munkaközösségek a legelterjedtebbek. Az utóbbit nem tartják valódi vállalkozásnak, mert nélkülözik a kockázati elemeket, a valódi önálló üzletszerzést, inkább csak azt látják benne, hogy a vállalatnál más könyvelési rubrikából jobban meg lehet fizetni a túlórát. Van ebben igazság — a főmunkaidő presztízse is csorbát szenvedett néhány helyen —, bár hiba lenne, ha csak ezt érzékelnénk, ugyanis vannak vállalkozó típusú vgm-ek, másrészt a vállalatoknak így olcsóbb elvégeztetni egyes munkákat, mintha alvállalkozókat, más gazdasági szervezeteket kérnének föl ugyanarra a feladatra. Akadnak ügyeskedők is, akik visz- szaélnek a lehetőségekkel. A harácsolok, az ál-vállalkozók, a • „kiskapukon” ki-be járók napról napra nagyobb veszélyben vannak, megszüntetésükre (büntetésükre) is akad példa, éppen azért, hogy a főmunkaidő rangja, becsülete legyen a nagyobb, és a kisvállalkozás ne adjon lehetőséget szélhámosságra.

Egyre inkább jellemző az egész országban, kis és nagy szervezetekben, a vállalkozási szemlélet, annak felismerése: nem lehet ma már ölbe tett kézzel várni a megrendeléseket, igények szerinti termékeket kell gyártani, olyanokat, amelyeket a hazai és külföldi fogyasztók keresnek, szívesen vásárolnak. Ahhoz, hogy minél több ilyen termékünk legyen, hozzájárulnak a különféle kisvállalkozások. Az elmúlt időszakban az is bebizonyosodott, hogy a szolgáltató és kereskedelmi hálózat a kisszervezetek révén ugyancsak jó irányban gyarapodott és fejlődött. Ezért támogatja továbbra is a politikai és állami vezetés ezeket a szervezeteket, és ad lehetőséget mindenkinek ahhoz, hogy szellemi és fizikai energiáját az ország érdekében ily módon is kamatoztathassa.

Csabai István

> ■'> . ■

INNOVÁCIÓS GAZDÁSÁGI MUNKAKÖZÖSSÉG

Látogatóban a NÓVUS-nál

A nyirkos, őszvégi időben tócsákat kerülgetve keresem Kecskeméten, a Szirom utcában a NÖVUS GM irodáját. Kétszer is végigbotorkálok a sártengeren, mire rátalálok. Szerény kis tábla informál, hogy az utca frontja mögötti kis épületben található a munkaközösség székhelye. Az apró házikóba lépve családias kép fogad: a nagymama főz az egyik sarokban. Horváth Benedek, a gm vezetője telefonál, felesége pedig éppen pici gyermeküket eteti.

Kicsit szűkén vagyunk — mondja Horváth Benedek, miután leteszi a kagylót. — Az utca felé már kész a házunk alapja, de olyan lassan készül, mint a tv-sorozatban a Petrocellié. Mindig valami másra kell a pénz, meg az idő. Aki gmk-ba kezd és komolyan akarja csinálni, annak nem sok szabad ideje marad.

A fal mellett rajzasztal áll. Rajta a csinos családi ház, a hozzá kapcsolódó irodaépület tervével.

— Majd csak sikerül ezt az építkezést is befejezni — követi pillantásomat. — Fő, hogy az iroda megvan. Egyelőre itt is meghúzódhatunk. Sokat jelent, hogy végre megkaptam a telefont, mert így könnyebben tudom szervezni a munkát. Nyolcvankettő júniusában, mikor a gmk indult, még ennyi sem volt. Annak idején 4 konstruktőrrel kezdtünk. Első vállalkozásunk egy szórvavetőgép prototípusának gyártása volt a Mezőgép részére. Akkor a feladathoz még hat tagot toboroztunk, de az a kollektíva a munka befejezése után nem maradt együtt. Csupán négyen, az alapítók tartottunk ki egymás mellett. A gyártmányfejlesztés volt az induló tevékenységünk. Egy nagy vállalat, a kecskeméti Mezőgép működésének segítése. Jöjjön, menjünk el a gyárba! Ismerkedjen meg a kollégáimmal is.

Délután fél öt is elmúlik, mire belépünk a Mezőgép talajművelőgép-fejlesztési osztályának tágas, világos irodájába. A hivatalos munkaidő már letelt, de pár rajzasztalnál még dolgoznak a mérnökök. A szomszédos tárolástechnológia-fejlesztési osztály szakembereivel együtt nyolc tagja van itt a NÖVUS- nak. Ok másodállásban dolgoznak a gm-ben.

— A kecskeméti gyár éves termelési értéke meghaladja a kétmilliárd forintot — tájékoztat Horváth Benedek. — Termékeik döntő többségét saját fejlesztés alapján gyártják. Ebbe az innovációs tevékenységbe segít be munkaközösségünk. Elsősorban akkor, ha a megrendelés határideje olyan rövid, hogy azt már a saját szakembergárda munkaidőben nem tudja elvégezni.

Oláh Menyhért vezető tervező a gmk egyik alapító tagja. 0 az alakulás évében vállalt rendkívül sokat a NÖVUS sikeréért. Aztán „jelzett a szíve”, s azóta visszafogottabban dolgozik.

— Az első munkáknál tényleg túl sokat vállaltam — emlékezik. — Most már ritkábban maradok bent. Egyébként is kevesebb fejlesztési munkánk adódik. A gazdasági helyzet nálunk is érezteti a hatását: kevesebb pénz jut fejlesztésre a mezőgazdaságban.

— Én nyolcvanhárom decemberében lettem a vállalkozás tagja — mondja Bozóky György. — Elsősorban a számítógépes adatfeldolgozás a feladatom. Legtöbbet otthon dolgozom, sokszor 8—9 óra után, amikor a két kisgyermekem már elaludt. Ez persze plusz keresettel jár, de gondolhatja, milyen nehéz hajnalig dolgozni. Pedig ez jó párszor előfordult már, amikor sürgetett a határidő.

— A többletmunkák egyébként is olyanok, hogy a rájuk fordított idő megfoghatatlan — egészíti ki Darányi András, aki szintén alapító tag. — Én azt szoktam mondani, hogy sokszor még a gyerek verése közben is egy-egy nehezebb feladat megoldásán „ketyeg" az ember agya. Ha „beugrik” valami, odalépek az otthoni rajzasztalhoz és rögzítem. Persze ezt így kimondani könnyű, de megvalósítani már nehezebb.

A NÓVUS GM-ről alkotott kép úgy teljes, ha

* Á- x f

• Péli István még csak pár napja dolgozik másodállásban a jakabszállási műhelyben, s máris komoly feladatot kapott: az új koreai géppel lánckerekeket esztergál.

megismerkedünk a jakabszállási műhellyel is. A község felé autózva Horváth Benedek ad előzetes tájékoztatót:

— Eleinte minden vállalkozásunkhoz, amelyikben a gyártást is vállaltuk, bérbe kellett vennünk a Mezőgép kísérleti üzemét, mert nem volt termelési eszközünk. Nagy változás történt, mikor régi lakatosmester kollégámmal, Zöldi Ferenccel megkaptuk egy korábbi találmányunk díját. Ezen a 150 ezer forinton vásároltunk hegesztőgépet, darabolókat és különböző kézi szerszámokat. Azóta folyamatosan szerezzük be a gépeket, ahogy erőnk engedi.

A jakabszállási műhelyben szorgos munka fogad. Jobbra két forgácsológépen lánckerekeket készít két fiatal munkás. A háttérben hullámpapír dobozok mögött hegesztő fénye villog kékesen. Előttünk egy ízekre szedett Trabantot bütyköl Zöldi Ferenc, a műhely vezetője.

• — Tegnap Várpalotára indultam argonért, de Fülöpszállásnál lerobbantam — magyarázza indulatosan. — Azonnal bevontattuk, s rohantam Benedekhez Kecskemétre, hogy elkérjem a Trabantját. Ha nincs argon, leáll a hegesztés.

A munka pedig nem állhat le! A műhelyben heten dolgoznak. Jelenleg a SZIM megrendelésére Ikaruszokhoz párátlanító berendezéseket, a Mezőgépnek pedig 100 tonnás Rédlerhez lánckerekeket készítenek. Ez utóbbira „fogták be” a közelmúltban félmillióért vásárolt koreai forgácsológépet. Ha pedig ilyen értékes gépet vásároltak, arra munkát kell biztosítani. A mgrendelések pedig csak akkor térnek vissza — mint ahogy a NOVUS-hoz vissza szoktak térni —, ha pontosan és jó minőségben teljesítik vállalásaikat. Gaál Béla

HASZNOS MUNKA VAGY ÜGYESKEDÉS?

Vizsgálati tapasztalatok

A megszűnések okai

Az önálló gazdasági és vállalati gazdasági munkaközösségeit működése sok vitát váltott ki az elmúlt időszakban. Mellékelt' táblázatunk szerint a (Bács-Kiskun megyében működő kisvállalkozások száma folyamatosan növekszik, bár ennek mértéke az utóbbi egykét évben már nem robbanásszerű. Az újonnan megalakult szervezetek mellett valamilyen okból

Domokos Béla, a hivatal Bács- Kiskun megyei igazgatóságának osztályvezetője elmondta, hogy munkatársai évente közel 600 revíziót végeznek a kisvállalkozásoknál, s ezek felénél mindent rendben lévőnek találnak. A vizsgálatok másik fele rendszerint feltár valamilyen formai, ügyviteli vagy számviteli hiányosságot, de nagyobb összegű adóeltitkolással ritkán találkoznak. Vállalati gazdasági munkaközösségek esetében az ellenőrzés szempontjai közé tartozik az is, hogy a tagok jövedelmében mekkora hányadot képvisel a fő- es mellékfoglalkozású kereset, s hogy ez az arány megfelel-e az itt és ott végzett munka értékének. A belföldi társaságok osztályának vezetője három ilyen vizsgálat eredményét ismertette.

A kecskeméti Mezőgép Vállalatnál 1984-ben 267 fő, az állomány csaknem kilenc százaléka dolgozott valamilyen gazdasági munkaközösségben, összesen több mint 20 millió forint értékű munkát végezve. Hozzásegítették a vállalatot exportárbevételének növeléséhez, majdnem 4 millió forinttal. Itt a fő- és mellékfoglalkozású keresetek között szembetűnő aránytalanságot nem tapasztaltak, úgy látták, hogy a Mezőgépnél a vgm-ek a köz és a egyén érdekeit egyaránt szolgálják.

Ennél bonyolultabb volt a helyzet a Bács-Kiskun megyei Állat- forgalmi és Húsipari Vállalatnál. Jó néhány dolgozónál a vgm-ből származó jövedelem jelentősen meghaladta a főfoglalkozású munkabért. Találtak például olyan mérlegkészítőt, aki a vgm-ben végzett tevékenysége után 1984- ben 120 ezer forintot kapott, míg egész évi munkabére 64 ezer forint volt. Ez az arány nem kirívó, egyedi esetként fordult elő, számos más dolgozónál is hasonló következtetésekre jutottak.

Kiderült azonban, hogy a vgm- ek a vállalat számára még így is hasznosak. Bács-Kiskun rrvegyéjó néhányat! beszüntetik működésüket, töröltetik magukat a cégjegyzékből. Akárki tagja sem lehet egy ilyen kisvállalkozásnak, s mások emögött is visszaéléseket gyanítanak. (A Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága azonban nemcsak a helyes és pontos adófizetést vizsgálja, hanem figyelme kiterjed a felsorolt kérdéskörökre is.

ben ugyanis kicsi a vágóhídi kapacitás, gyakori, hogy az élő állatot más megyébe kell elszállítani. Ezt megelőzendő — munkaidőn kívül —, a vgm-ek — sok •egyéb mellett — levágtak több mint négyezer sertést, több mint 200 marhát, elkészítettek 350 tonna töltelékárut.

Ezért a tevékenységért jóval többet kértek, mint amennyi fő- munkaidőben adható, de egy sertésvágás így is kijött a vállalatnak 300 forintból, míg ugyanezt az Izsáki Állami Gazdaság 500 forintért végezte volna el. A vgm- ek ellenzői akkor járnak el tehát helyesen, ha nem irigylifc a jelentős többletmunkát végzőktől a pénzt, hanem az illetékeseket a jelenség okainak tanulmányozására, és a szükséges gazdaságpolitikai következtetések levonására ösztökélik.

Nyilvánvaló összeférhetetlenségre, ügyeskedésre derített viszont fényt- az ellenőrzés Kalocsán, az Asztalos- és Elektromos Ipari Szövetkezetnél. Itt a középszintű vezetők jelentős részt vállaltak a szövetkezeti gazdasági munkaközösségek tevékenységéből, és saját magukat igen jól ellátták munkával. Más itteni vezetők önálló gazdasági munkaközösséget alakítottak, s annak szinte teljes bevételét a szövetkezet megrendelései biztosították. A szövetkezet nevében megbízták saját gm-jüket a feladat elvégzésével, majd átvették saját maguktól a munkát, s kifizették magukat. Olyan is előfordult, hogy a szövetkezet foglalkoztatási gondok miatt fizetés nélküli szabadságra küldte dolgozóit, s közben a gm-ek dúskáltak a megrendelésekben. A szövetkezet vezetői intézkedéseket tettek a tarthatatlan helyzet felszámolására.

1985 első háromnegyedévében — a táblázatban feltüntetett vállalkozási formák körében —, 120 kisszervezet adta át magát a feledésnek, s a csökkenő számú cégalapítás mellett ez is mérsékeli a növekedés ütemét. Mi késztetheti a vállalkozásban részt vevőket tevékenységük feladására? Nyilván gyakori á felfokozott várakozás utáni csalódás, a szakmai hozzáértés hiánya, a túlzott leterheltségből adódó kifáradás. Vannak azonban érdekesebb esetek is, ezekből ismertetünk most kettőt.

A Bács-Kiskun Megyei Tervező Vállalatnál beszüntette működését a Közműterv VGM, ennek hátteréről az egykori közös képviselő, Prónay József nyilatkozott:

— Főleg külső és belső csatorna-, szennyvíz-, víz- és gázvezetékhálózatok tervezésével foglalkoztunk 1982 óta. Egyike voltunk a megyében elsőként megalakult vállalati gazdasági munkaközösségeknek. Mi magunk jártunk a megrendelők után, sikerült is jó kapcsolatokat kialakítani. Egy 10—20 ezer forintos munkadíjjal járó tervezési feladatot viszonylag gyorsan meg lehet oldani. Előfordult, hogy szóbeli megállapodással kötöttük meg a „boltot”, s mire a posta oda-vissza kézbesítette az írásos vállalkozási szerződés példányait, addigra készen is volt a dokumentáció. Rugalmasan, az üzlettársi bizalmi kapcsolat alapján működtünk, nem volt soha semmilyen gond.

Levelezésünk a Bácsterven keresztül folyt, így a főnökeink mindenbe beleláttak. A tervező vállalatoknak időközben egyre nagyobb megrendeléshiány- nyal kellett szembenézniük, s ez nem kerülte el a mi főfoglalkozású munkahelyünket sem. így a vállalat is igényt tartott a munkára, amit — beosztott tervezőként —, mi szereztünk. A megbízást csak alvállalkozásban kaptuk meg. Ez már eleve kevesebb pénzzel járt, nem beszélve arról, hogy belépett a hivatali bürokrácia. Távolabb kerültünk a megrendelőtől, nagyobb lett az átfutási idő, s a mi megbízáskereső lelkesedésünk is alábbhagyott. Ilyen körülmények között csökkent a megrendelések száma, s nem láttuk értelmét, hogy a vgm-et továbbra is fenntartsuk.

önállóan működött a kiskun- halasi 1001. Szolgáltatásszervező GMK, amely a nevében foglalt tevékenység gyakorlására kapott működési engedélyt. A városi tanács termelés- és ellátásfelügyeleti osztálya államigazgatási határozattal feloszlatta a céget, mert az túllépte jogos tevékenységi körét. Várnai Iván osztályvezető tájékoztatása szerint panaszlevelek alapján figyeltek fel a gm-re, amely később sok munkát adott az osztály dolgozóinak. Csopakon és Alsóörsön — jogtalanul — postaiműszaki épületek kivitelezésére vállalkoztak, de ebbe „beletört a bicskájuk”. A munkát nem végezték (nem is végeztették) el, s a postán kívül más megrendelők Is követeléssel léptek fel velük szemben. Ál- és felperesként egyaránt foglalkoztatják a bíróságot, büntetőeljárás is folyamatban van ellenük. Mindezek okainak napvilágra kerülése után indokoltnak látszott a feloszlatásuk.

Balal F. István

A kisvállalkozások

számának

alakulása Bács-Kiskun megyében

S

Megnevezés

1982.

1983.

1984.

1985.

dec.31r

dea.31.

dec.31.

SZept.30.

db

• db

db

db

önálló GM

102

191

283

346

Vállalati GM.

128

446

750

830

Ipari Szóig.Szakcsop.

8

33

64

82

Polgári J0gi Társaság

9

7

8

12

s Kisvállalkozások száma

összesen:

247

677

,1105

1270

X A Pénzügyminisztérium

Ellenőrzési Főigazgatóságának tájékoztatása alapján.

SZERZŐDÉSES ÜZEMELTETÉS

Vendéglátás a kerekegyházi Sportban

— Anniikor mi idejöttünk, a négy falnál itt alig volt több.

A harmincegy óvep Furdan Ferenc egy kerekegyházi kisvállalkozás rövid történetét sorolja. A nagyközségben 1983-ban vette bérbe, 1 millió 132 ezer forint ötévi átalánydíjért, az U'niver Áfész Sport vendéglőjét. A kezdetben üttött-kopott, amolyan kurtakocsmodszerű iddogálóhely ma kívülről a település egyik szemreváló épülete. Belül ? Szinte rá sem ismerni a régi Sport- ra, annyira megváltozott. Éttermében, a falon piros térítőkét lát a hatasztalos étkezőben helyet foglaló vendég. Az olaj kályhát védőrács veszi körül'. Apró figyelmesség, nehogy hozzáérjen valaki, aki a közelében ül. Az asztalokon tiszta abrosz. Kilátni a szomszédos előtér 70 ezer forintba került NDK-gyártmányú sön- téspultjára. Mé? egészen új. Kávéznak, pogácsát esznek, üdítőt, vagy sört kortyolgatnak mellette. S ami az idevaló Fur- dam Ferencet is meglepte: azok a falubeli bácsik, akik azelőtt „kocsisbort” töltettek poharaikba, ha egy-egy kocsmába betértek, manapság bikavér, kaber- net. vagy épp a Helvéciái Állami Gazdaság valamelyik, jó minőségű vörösbora iránt érdeklődnek.

Változnak a fogyasztói szokások, kár lenne tagadni. Erre

és a környékről származó, javarészt fiatal és középkorú vendégekre gondolt a szerződéses üzemeltető társaival — Furdan Jánossal, Bodor Lászlóval, és Taskó Istvánnéval —, amikor átalakították a Sportot. Nemcsak tapétáztak és térítőkét tűztek a falra, nemcsak bővítették a választékot 15-fájta édesipari termékkel, egyebet is tettek a vendégekért. Hetvenszemélyes kerthelyiséget építettek, lakodalmak rendezését is vállalják, s kiváltképpen egy példásan rendben tartott, csempézett konyha' — a hozzá való hús-, zöldség-élőkészítővel és raktárakkal — jelzi: jó kezekbe került a vendéglő, vagyis a szerződéses vállalkozás eredménye.

Jó dolog — s ez követésre érdemes —, hogy a vendéglő étel- vásárlásra is ad lehetőséget. Tavalyi egytálétel-forgalma például 400 ezer forint értékű volt. Szombatonként és vasárnaponként, az őszi betakarítás idején, a Kossuth Tsz-nek 200 ezer forintért főztek ebédet. Gulyás pörköltek, kof^i pecsenye, rántott sertésszélét, brassói • aprópecsenye és halászlé a leggyakoribb ételkínálat.

— Megérte a Sportot szerződésbe venni? — kérdem végül Fur- dian Ferenctől.

— Igen! Nekem 8 ezer forint a tiszta havi jövedelmem ebből a \ álliailkozásból, az al kalmazattak • Furdan Ferenc, ebédfőzés közben. ;

(Pásztor Zoltán felvétele)

nak pedig 12 ezer forint jut. Fizetési problémáink nincsenek, anyagi kötelezettségeintaneík eleget teszünk. Az éves terveket teljesítjük. Az idei bevételünk előreláthatólag 2 millió 900 ezer forint lesz, a múlt esztendeihez hasonló. Ez 300 ezer forinttal több, mint amikor még az áfész kezelésében volt a Sport.

n

K—I