Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-15 / 268. szám

2 » FFTOri y'-f; a A libériái államcsíny kudarca Befejeződött a VSZ Katonai 1 apacsának ülése November 12-,tői 14-ig a Né­met Demokratikus Közltárslaság fővárosában, Berlinben tartotta soros ülését a Varsái Szerződés Tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek Katonai Tanácsa. A Katonai Tanács — Viktor Kulikovnak. a Szovjetunió marsaiijának, . aiz Egyesített F:=gyveras Erők főparancsnoká­nak elnökletével >— összegezte az Egyesített Fegyveres Erők hadműveleti és harckiképzési tevékenységének az 1985-ös ki­képzési évben elért eredményeit. Megvizsgáld az. Egyesített Fegy­veres Erők Egyesített Parancs- nokjsága gyakorlati tevékenysé­gének néhány időszerű kérdé­sét, a Varsói Szerződés tagálla­mai kommunista és munkáspárt- jaiinak és Honvédelmi Miinisz- itcri Báizattiságápak határozatai tükrében. Az ülés tárgyszerű légköriben a barátság és kölcsö­nös megértés szellemében zaj­lott le. A megvizsgált kérdések­ben egyeztetett ajánlásokat fo­gadtak el. Jurcsenko sajtóértekezlete MOSZKVA Vitalij Jurcsenko, a CIA ál­tal elrabolt és heteken át fogva tartott szovjet diplomata csü­törtökön nemzetközi Sajtóérte­kezleten megismételte washing­toni elbeszélését, s háromhóna­pos elrablását „az állami tér. rerizmus megnyilvánulásának” minősítette. Elmondta: fogvatartói min­denáron ama akarták rávenni, hogy működjék együtt velük. Magas beosztású, értékes isme­retek birtokában levő szovjet diplomata szerepét akarták el­játszhatni vele, s egy ízben még William Caséyhlez, a CIA igaz­gatójához iis elvitték, „átállt” szovjet ügynökként mutálva be őt. Jurcsenko felmondta: tudatá­ban volt annak, ihogy csak ak­kor van ésólye szabadulásra, ha együttműködési készséget szín­lel, s ezért tárgyalni kezdett Egyesült Államokban maradá­sán, ák feltételeiről. Ezéitt cseré­be kapott valamivel nagyobb mozgásszabadságot, s így sike­rült egy étteremben leráznia őrzőjét, s eljutnia a washingtoni szovjet nagykövetség lakótömb­jébe. Az elhangzottak hitelét két­ség bevonó újságírók kérdéseire válaszolva Jurcsenko megnevez­te az amerikai központi hír­szerző ügynökség több magas beosztású, véle tárgyaló mun­katársát. A szemmel láthatólag súlyos •megpróbáltatásokon átesett, negyvenes éveinek vége felé járó férfi röviden szólt személyes (körülményeiről, is. Elmondta, hogy nős, két gyermeke és egy unokájá van. Tairaátasídsli rangban a Szovjetunió külügyminiszté­riumában dolgozik. Biztonsági tiszt, aki a követség! épületek őrzésének szakértője, s mint ilyen járt ez év nyarán Rómá­ban is, áhol a szovjet nagykö­vetségről betörők értékes fest­ményeket loptak el. BT-vita Namíbiáról események sorokban TOKIÓ A Japán Kommunista Párt küszöbönálló kongresszusáról, valamint a Nakaszone-kormány ipollitlilkájáról nyilatkozott csü­törtökön Fuva Tecuzo, a JKP Központi Bizottsága Elnökségé­nek elnöke, aki rendkívül fon­tosnak nevezte a párt novem­ber 19-én megnyíló kongresszu­sét. A JKP nézete szerint a konzervatívok kormányzása alatt Japánban ismét felerősödtek a militarista tendenciák, JERUZSÁLEM Simon Perész izraeli minisz­terelnök a kormány szerdai ülé­sén felolvasta azt a levelet, ameflyfoen értesíti Ariel Sáron kereskedelmi és ipari minisz­tert: elmozdítja őt tisztségéből. Ha felbomilamia a Munkapárt és a Likud koalíciója, Peresz kénytelen volna benyújtani le­mondását, és új választásokat kiírni. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán este megkezdte a Namí­biái helyzet megvitatását. A tes­tület összehívását az el nem kö­telezett és az afrikai országok ENSZ-beli csoportjai kérték, kö­vetelve a Dél-Afriika elleni átfo­gó és kötelező érvényű szankciók meghozatalát. A BT ugyanis leg­utóbbi, júniusi határozatában fi­gyelmeztette Pretoriát: ha to­vábbra is elutasítja Namíbia füg­getlenségének megadását, akkor a testület jóváhagyja a kötelező Ausztriának tovább keli foly­tatnia a jószomszédság politiká­ját olvasható a kormányzó Szo­cialista Párt szerdán este véget ért kongresszusán a nemzet­közi kérdésekről elfogadott ha­tározatiban. Európának a ki­egyezés, az enyhülés földrészé­nek kell lennie, mutat rá a ha­tározat, amely egyúttal az Ausztria és az EK közötti „építő kapcsolatok" kifejlesztését szor­galmazza. Az SPÖ kongresszusa meg­erősítette a párt korábbi vona­lát a iközel-keleti kérdésben, érvényű szankciók foganatosí­tását. A BT Namíibia-vitáját megnyi­tó beszédében K. fí. Narajan in- • diiai külügyi államminiszter, az él nem kötelezett országok ENSZ- beli csoportjának soros elnöke elítélte és elfogadhatatlannak ne­vezte Pretoria magatartását. Kö­vetelte, hogy a BT hozzon a jú­niusinál szigorúbb határozatot. Toivo Ya Toivo, a naimíbiai né­pet képviselő szervezet, a SWA- PO főtitkára rámutatott, hogy síkrajzai! va a palesztin^ nép nemzeti jogaiért, egyúttal azért, hogy a térség valamennyi népe, köztük az izdaeli biztonságos ha­tárok: mögött élhessen. A ha­tározat elítélt minden arra irá­nyuló „erőszakos kísérletet”, hogy megakadályozzák a de­mokrácia* a társadalmi refor­mok kifejlődését Salvadorban és Nicaraguában. A kongresszus a korábbi ösz- szetételben erősítette meg a 8 tagú pártelnökséget. Fred Sino- watz pártelnök és kancellár a szavazatok 95,7 százalékát kapta. A Samuel Doe libériái államfő megdöntésére kedden indított li­bériái államcsíny kudarcát erősí­tették meg a legújabb hírügynök­ségi jelentések, A monroviaP brit nagykövetség szerint Samuel Doe ura a hely­zetnek. Az amerikai nagykövet­ség az AP-hírügynökség telefon­kérdésére válaszolva közölte, hogy Moniroviában nyugalom van. Henry Dubar, a hadsereg ve­zérkari főnöke szerdán Monroviá- ban tartott sajtóértekezletén be­jelentette, hogy a lázadókat letar­tóztatták, az államcsínyt irányító Thomas Quiwonfcpa tábornok azonban az egyik monroviai nagy- követségre menekült. Namíbiában a százezres dél-af­rikai megszálló hadsereg és a ha­talmas rendőri apparátus kegyet­lenül megtorolja az elnyomás el­leni tiltakozás megnyilvánulásait. Kurt von Schirnding, Dél-Af­rika ENSZ-nagykövete ugyan­akkor megismételte Pretoria ál­láspontját, amely Namíbia füg­getlenségének megadását a szomszédos Angola területén ál­lomásozó kubai csapatok kivoná­sához köti. Angola elutasítja ezt az „árukapcsolást”. A kongresszus utolsó napját a pártvezetés szempontjából beár­nyékolta a Günther Níenniing körüli botrány. Nenninget, az Osztrák Újságírók Szakszerve­zetének sók éven át volt elnö­két az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (OGB) anyagi sza­bálytalanságok vádjával kizárta a szakszervezetből. A kizárás egybeesett azzal, hogy az SPÖ kon grass züSsa % megerősítette Ntmning kizáfásátá* a pártból, amelyben évtizedeken *ét tevé­keny szerepet játszott' SPÖ-KONGRESSZUS — HATÁROZAT Folytatni a jószomszédság politikáját • London — madártávlatból. század második fele a kapitaliz­mus aranykora Angliában. Vik­tória Londonját ismerhetjük meg Charles Dickens regényeiből. A századfordulón már hat és fél imillió lakosa, számos hídja, ké- regvasűtja van a városnak. Ugyanakkor a hírhedt füstköd, a smog is ennek az aranykornak a terméke. Az ipartelepek füstje a gyakori köddel egyesülve szin­te állandó homályba borította a várost. A múlt idő használata nem véletlen, hiszen tapasztala­taim szerint ez mintha már a múlté lenne. A város utcáin járva feltűnik, hogy alig van olyan ház, ame­lyiknek ne lenné alagsori lakré­sze is, ahová az utcáról lépcsőn kell lemenni. A házépítés úgy kezdődhet, hogy először kiásnak egy irgalmatlan méretű gödröt, aztán beleteszik a házat. Így az­tán az utca mindkét oldalát há­rom méter mély nyílás határol­ja, kerítéssel elválasztva a járdá­tól. A két-háromemeletes házak uralják a várost, ennyi szintje van az átlagos angol otthonnak. Valószínűleg ezért is London a világ legnagyobb kiterjedésű vá­rosa : nem az ég felé, hanem szél- téhem-hosszáhain terpeszkedik. (Következik: A hírek jók, felté­ve, hogy gazdag vagy) Hámori Zoltán „A pokol Londonhoz hasonló, soknépű és nagyfüstű város, esett emberektől zsibongó, s la tréfa ritka fehér iholló; sem ürgalmas, sem igazságos" Shelley 1819-ben írta ezeket a sorokat. Kíváncsi lennék, vajon mit mondana ma, megérkezvén a Heathrow légikikötőbe, áhol 73 légitársaság járatai találkoz­nak, és a magyarországi méreték­hez szokott utas úgy érzi magát a mozgójárdákkal összekötött, több szintes üvegcsamok útvesz­tőiben, mint egy gigantikus vi­dámpark tükörtermiében. Azt hi­szem, nem kell ahhoz múlt szá­zadi költőnek lenni, hogy elcso­dálkozzon az ember, mikor meg­pillantja Londont. Három napra érkeztem a brit fővárosiba, s ez — mint ahogy elutazásom előtt többen .mond­ták — éppen arra lenne elég, hogy megnézzem a British Mu­seum egytizedét. Félre a kishitű­séggel, mindent látni akarok! — mondtam magamnak, (Utópisz­tikus elhatározásomnak, mint a végén kiderült, annyi eredménye azért volt, hogy legalább számba tudtam venni, mi mindent nem sikerült megnézni.) Térképet még itthon vettem. Szállodám kapuján kilépve rög­tön belekapaszkodtam, mert nél­küle London utcáit járni igen­csak merész kalandnak ígérke­zett. Nemcsak „számos” utca van, hanem ezek menet közben vál­toztatják is a nevüket. Hogy mi­lyen logikával, arra nem jöttem rá, de sokszor még keresztutca se kell ahhoz, hogy ugyanazon a vonalon három különböző név­vel találkozzon az ember. Nem beszélve arról, hogy legalább húszféle elnevezése van a (hogy is mondjam csak) házakkal ha­tárolt városi területnek: street, road, square, circus, lane, place, avenue, court — ízelítőül néhány, •melyekre magyarul csak azt mondhatnánk, hogy ' utca vagy tér. Tudtam, a londoniak nem vár­ják meg, hogy külön megkérjék őket útbaigazítani az idegent. Ha meglátnak egy tanácstalan figurát a járdaszélen álldogálni, térképpel a kezében, odamennek, hozzá és megkérdik, hogy miben segíthetnek. Ennek akartam ele­jét venni, és félrehúzódva, lopva, mint egy titkos ügynök, sötét ka­pualjakban ' vettem szemügyre • Mindennapos kép a metró bejáratánál. (Fotó: A szerző felvételei — KS) térképemet. Mit sem ért a'kons­piráció! Egy ilyen alkalommal, amint egy tűzfal árnyékában ke­resgéltem az „igazi utat”, vál­tamra nehezedett egy kéz: — Mi van, elvesztette? Egy idős, keménykalapQS angol úr állt mellettem, akit nyilván komoly honoráriummal alkal­maztak volna statisztának egy Gopperfild Dávild-filmfeldolgo- záshoz, mint hiteles múltszázadi járókelőt. Nem tágított, amíg el nem kísért egészen útkélomig, •majd mint aki jól végezte dolgát, ment tovább. Utána elképzel­tem, amint hazaérve leül a kan­dalló elé, összehúzza magán a kockás takarót, és csönget a teá­ért.) A városnak több mint 35 ezer. utcája van. Erzsébet királynő uralkodása alatt a XVI. század­ban — melyet a történészek an­gol reneszánszként emlegetnek — alakult ki London, egyik euró­pai metropolisszal sem összeha­sonlítható képe. Az 1666-os nagy tűzvész utáni újjáépítéskor ra­cionalizálták a város szerkezetét, és ekkor kezdték használni a ‘ máig is jellemző vörös téglát. A XIX. században kiépült az ele­gáns nyugati városnegyed, fényű­ző palotáival a West End, s vele együtt a máig legszegényebb rész, az East End, a keleti negyed. Viktória királynő kora, a múlt MUNKATÁRSUNK LONDONI JEGYZETEI I. „Soknépű és nagyfüstű város” KULTURÁLIS FORUM A nézetkülönbségek nem akadályozhatják a kapcsolatok fejlesztését A magyar szóvivő tájékoztatója Kedvező légkörben folyik a vi­ta az Európai Kulturális Fórum munkabizottságaiban, annak el­lenére, hogy számos kérdésben ideológiai és politikai vélemény- különbségek is felszínre kerültek, s éles viták színhelye volt a ta­nácskozóterem. Eddig több mint 200 együttműködési javaslatot nyújtottak be a delegációk, ame­lyek értékelését és feldolgozását mielőbb el kell kezdeni. A cél az, hogy közösen elfogadott ajánlá­sok szülessenek a részt vevő álla­mok közötti kulturális cserék és együttműködés előmozdítása ér­dekében — így összegezte a Fó­rum tanácskozásának eddigi ta­pasztalatait Drexler Gábor, a magyar küldöttség szóvivője szerdán a Budapest Kongresszu­si Központban tartott sajtóérte­kezletén. Mint mondotta a Fórum elér­kezett ötödik hetéhez, s így az ed­dig végzett munka már módot nyújt az érdemi áttekintésre. Hangsúlyozta: a helsinki folya­matba illeszkedő budapesti ta­nácskozás sajátos vonása, hogy a kormánytisztviselők és diploma­ták mellett kiemelkedő kulturális személyiségek is részt vesznek a munkában. Az üléseken felszínre került nézeteltérésekről szólva elmondot­ta, hogy a résztvevők eltérő tár­sadalmi berendezkedésű orszá­gokból érkeztek, s a napirenden szereplő kérdéseket is eltérő tár­sadalmi-politikai értékrend alap­ján közelítik meg. Különböző né­zeteket hangoztattak egyebek között az alkotói és kifejezési szabadság értelmezéséről vagy a kultúra általánosságban vett sze­repéről. EZzel összefüggésben a szóvivő rámutatott: a magyar delegáció e nézetkülönbségeket olyan reali­tásnak tekinti, amely nem aka­dályozhatja meg a részt vevő or­szágok közötti kapcsolatok sok­oldalú fejlesztését. S mint mon­dotta, tanácskozásokon a fel­szólalók többsége sem a részt­vevőket elválasztó tényezőkre he­lyezte a hangsúlyt, hanem az együttes érdekekre és a közös ér­tékekre. Egyetértés alakult ki abban, hogy a kulturális kapcso­latoknak a humanista értékek terjesztését, a népek közötti meg­értés és bizalom erősítését kell szolgálniuk. Ugyancsak közös vé­leménynek tekinthető, hogy a nemzeti kultúrák sokszínűsége és eredetisége az európai kultúra dinamizmusának egyik fő forrá­sa, ezért a kapcsolatok fejleszté­sében arra kall törekedni, hogy minden érték a közös európai kultúra részévé váljék. A kis országok képviselői a vi­tában joggal szorgalmazták, hogy a kulturális cserék során nagyobb figyelmet kell fordítani a köl­csönösség elvének érvényesíté­sére, az egymás értékeinek meg­ismertetésében tapasztalható a r ánytalans á gok cs ökken tésére — mondotta a magyar küldöttség képviselője. Az eddig benyújtott javaslatok közül több, hazánk delegációja által előterjesztett indítványra hívta fel a figyelmet. Külön ki­emelte a kevéssé elterjedt nyel­veken létrehozott irodalmi alko­tások és más kulturális értékek szélesebb körű megismertetésé­nek támogatására vonatkozó ja­vaslatunkat, amelyet hazánk Finnországgal és más észak-euró­pai országokkal együtt fogalma­zott meg. Emellett Lengyelor­szággal, az NDK-val és a Szov­jetunióval közösen javaslatot ter­jesztettünk elő a nemzeti ki-’ sebbségek kulturális jogainak ér­vényesítéséhez szükséges felté­telekről is. A magyar küldöttség egy további indítványa a fiatalok esztétikai nevelésében, a népi al­kotóművészet hagyományainak megőrzésében és népszerűsítésé­ben lehetséges nemzetközi együtt - tnűködésre vonatkozik; ezenkí­vül több összeurópai találkozó megrendezését is szorgalmazzuk, a kultúra különböző területein tevékenykedők részvételével. A magyar küldöttségnek — a résztvevők többségével egyetér­tésben — az az álláspontja; högjr ; ’ nagyon időszerű megkezdeni a konkrét elképzelések • értékelését j'-1- feldolgozását; s ugyancsak meg­győződésünk, hogy a tanácskozá­sok következtetéseit, eredmé­nyeit írásos dokumentumban cél­szerű összefoglalni. A Kulturális Fórum akkor tölti be igazán kül­detését a helsinki folyamatban, ha közösen elfogadott ajánlások­kal segíti az érintett államok kö­zötti együttműködést. Miért drága, gyenge minőségű és kevés ? (Folytatás az 1. oldalról.) számolójából kitűnt: egyre több helyen veszteséges a játékgyár­tás, akadozik és rossz minőségű az alapanyag-ellátás' (műanyag, festék, motorikus, elektronikus szerkezetek stb.) a gyártáshoz szükséges célszerszámok elké­szítése hosszú időt vesz igénybe és drága. Csökkent a kereskede­lem megrendelése is, és kocká­zatot sem vállal a gyártókkal új termékek bevezetésében. Szó­vá tette, hogy szerinte az előállí­tási es fogyasztói ár között a kü­lönbség irreálisan nagy. Kovács Sándor, a Lemezáru Gyár igazgatója kifejtette: a vá­sárlók a gyenge minőség miatt csupán a játékgyárakat marasz­talják el, holott a részegységek készítői (a kis elektromos moto­rokat, kapcsolókat, speciális al­katrészeket, vagy éppen rugókat gyártók) felelőssége semmivel sem kisebb ... sőt! Ma már a korszerű elektronikus egységek — például a nyomtatott integrált áramkör-panelek — olyan drá­gák, hogy beépítve a szerkezetek­be igen magas játékárat eredmé­nyeznek. A kereskedelem szinte monopolhelyzetbéh van: irányít, „diktál”, ami a mennyiségre és minőségre nem hat mindig jóté­konyan. (A Triál a játékforga­lom háromnegyedét koordinálja.) Mészáros Vilmos, az OKISZ el­nökhelyettese is gondok felsoro­lásával kezdte hozzászólását, de a kiutat is megjelölte: több együtt­működést kell kialakítani külföl­di játékkészítőkkel a minőség, és a választék javítása érdekében. Ez a társaság programjában is szerepel. A Triálnak nagyobb haszna van, ha importból szerzi be a já­tékokat. Ez meg is magyarázza, miért csökkent a hazaiak részvé­tele (gyártó és alkotó kedve is!) a játékforgalomban. A tanácskozás végén, csupán annyi volt megállapítható: az idén sem számíthatunk látványos (igény szerinti) fordulatra a já­tékkínálatban. Cs. I. A bugaci erdősítés történetéről (Folytatás az 1. oldalról.) törzsűvé fejlődött, mint a hagyo­mányosan termesztett három év­vel idősebb. 1967-től kutatásokat végeztek az úgynevezett „homokdarálási” elmélet hasznosságának bizonyí­tására* Ez a feltételezés a gyakor­lati életiben talán az ezredfordu­lón vagy utána hozhat igazi hasznot. Az apróbbá „darált” ta­lajszemcsék ugyanis elősegítik a gyorsabb, jobb humuszosod ás i folyamatokat. Az ilyen területre telepített, vetett növényzet pedig — a nagyobb szervesanyag-tartá­lam miatt — erőteljesebben nö­vekszik, nagyobb termést hoz. A bugaci kísérletek eredményei már a külföldi szakemberek figyelmét is felkeltették, többen látogatnak el Ide, tapasztalatcserére. Az előadást szép tájképekkel díszített teremben, időnként egy- egy képre hivatkozva tarthatta a címzetes egyetemi tanár, ugyanis tegnap nyitották meg a Székely Tibor kiskunmajsái építész táj- '•képeibőL rendezett kiállítást. A pasztellképek témája minden esetben a természet, az erdő, töb­bön a bugaci homokbuckák lát­hatók. g. E. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom