Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-14 / 267. szám

1985. november 14. • PETŐFI NÉPE • 5 ALKOTÓ NYUGDÍJASOK Dr. Sólymos Ede Kalocsán született 1926-ban. Az egykori Pázmány Péter Tudo- ' mányegyetem néprajz—ősrégé­szet—muzeológia szakán szerzett diplomát. Három és fél évtize­den át volt a bajai Türr István Múzeum vezetője. Kétszer is ki­érdemelte a Szocialista Kultúráért kitüntetést, és megkapta a Kivá­ló Társadalmi Munkáért jelvényt. A néprajztudományok kandidá­tusa. — Korán megismertem a népi írókat, s mint néptáncos szere­peltem, vagyis a folklór közel állt hozzám kezdettől — vallja. — Ortutay Gyula nagy hatással volt rám, s ez szintén közreját­szott a végleges döntésben. Az ő embersége, közvetlensége, elhiva­tottsága sokakra hatott. Egy ideig még anyagilag is segítette rászo­ruló tanítványait. — Mi kötötte Bajához, hogyan, miért került ebbe a városba? — Takács Endre, a volt pol­gármester vezette itt a múzeu­mot 1950-ig. Megtudta, hogy a halászat múltja és jelene foglal­koztat leginkább. Hívott, és én jöttem. Mindig érdekelt a víz, a Duna, a madarak, halak, emlő­sök világa, a halászat formái, módjai és eszközei éppen úgy, KÖNYVESPOLC mint a hajózás, vízi molnárság, a folyóhoz kötődő különböző kis­mesterségek. Örülök, hogy e té­makörrel kapcsolatban az anya­gok többségét a „hősi korszak­ban" én gyűjthettem össze. Volt rá eset, hogy elindultam Buda­pestről a Duna mentén, végigjár­tam a halásztanyákat, horgászhe­lyeket, s v nemegyszer a hátamon vittem a talált eszközöket. Az ak­kori kismotorom sokat tudna me­sélni erről... — Vezetett egy fokozatosan rangossá váló intézményt. Közben tanulmányokat irt szaklapokba, s könyvei jelentek meg ... — A kutató minél többekhez igyekszik eljuttatni gondolatait, tapasztalatait. Az első munkám még egyetemista koromban látott napvilágot az Etnográfiában. Az­óta több száz publikációm jutott el az olvasókhoz. Írtam könyvet Jelky Andrásról, Baja legendás fiáról ás a dunai halászatról, va­lamint a tégláséletről, az erdővá­gókról és a Velencei-tó halásza­táról. Örömmel voltam munka­társa a Néprajzi Lexikonnak és társszerzője a keceli monográfiá­nak. — Részt vett a Szovjetunióban a finnugor kongresszuson, elő­adást tartott az egyik osztrák rá­dióban, /meghívták a lengyelor­szági halászati konferenciára. Szervezője, előadója kedvelt vá­rosában az egyik nemzetközi ha­lászati tanácskozásnak. Mit je­lentett mindez önnek? — Ha az ember másokhoz köz­vetítheti kutatásainak az ered­ményeit, nagy öröm. Ám leg­alább ennyire az, ha alkalma van másoktól tanulni, mások eredményeit, módszereit megis­merni. lesítésére, sőt politikai korrup­ciók „hálószövésére” fordítják. A gátlástalan „mészárost”, Sal­vatore Giulianót sok hasonló — Greco Russo, Pietro Torretta, Michele Cavatajo, Salvatore La Barber a, Cindido Ciunit és a töb­bi — követte, s egyiküket sem sikerült elítélni, törvényesen fe­lelősségre vonni vérengzéseikért: valamennyivel a maffia „új trón- követelői” végeztek, kíméletlenül. A legnagyobb háborút 1963-ban indította az olasz kormány — a közvélemény nyomására — a maffia ellen, amikor két rendőr halálát okozta a bűnszövetkezet egyik trotillal töltött kocsija. Giu­seppe Fava könyvéből azonban megtudhatjuk, hogy a kezdeti ré­mület után a maffiózók válasza sem késlekedett: a közéleti, maf­fiaellenes egyének gyilkolása Mauro De Mauróval kezdődött, a L’Ora című kommunista lap munkatársával. „Személyisége olyan közismert és népszerű, hogy a közvéleményt erre a hírre inkább döbbenet, semmint félelem fogja el” — ír­ja Fava. — „Soha még meg nem esett, hogy a maffia újságírót tett volna el láb alól.. öt Követte Boris Giuliano, a palermói különleges csendőri osz­tag parancsnoka, Giuseppe Russo csendőr ezredes, Cesare Terranova vizsgálóbíró, Piersanti Mattarel- la, a szicíliai tartomány elnöke, Gaetano Costa palermói főügyész és még sokan mások, e nagysze­rű, ugyanakkor megrendítő könyv szerzőjével együtt. És ma sincs vége a vérengzéseknek, a maffia uralmának Olaszországban. (Kossuth Könyvkiadó, 1985.) Koloh Elek Szicíliai maffia Bármilyen véres, hátborzongató krímit néz vagy olvas a jobb érzé­sű halandó, tudata mélyén munkál a „görcsoldó” — mely talán saját em­beri méltóságát, valamint az emberi jóságba, Igazságba vetett hitét védve mocorog .—, hogy hál’istennek, az egész szörnyűség csak az írói fantá­zia szülötte. E sorok írója elég sok krimit olvasott, látott, s állítja, hogy körülbelül kilencvenöt százalé­kuknak még csak a sztorijára sem emlékszik. Néhány éve ab­ban a szerencsés (?) helyzetben lehetett részem, hogy megtekint­hettem a Magyar Bűnügyi Mú­zeum — sajnos, igen gazdag — dokumentációs anyagát: régi és nem régi gyilkosságok fotóit, esz­közeit, a mellékelt tényszerű le­írással. A rosszullét környéke­zett, miközben távoztam. Olyan megrázó élményt hagytak ben­nem ezek az esetek, képek, amit bizonyára soha nem tudok elfe­lejteni. Egyszerűen azért, mert itt nem emberi (írói) fantáziáról, hanem emíberi kegyetlenségről, aljasságról beszélt minden. Giuseppe Fava kötetét, mely a politikai könyvnapok alkalmá­ból most jelent meg a hazai könyvpiacon Szicíliai maffia cím­mel, kétségtelen, hogy ugyancsak a dokumentum jelleg, a valóság feltárására, felmutatására való törekvés teszi igazán megrendí- tővé. Illetve az a tavalyi újság­hír, ami a borítón olvasható: „Catania belvárosában az utcán hat pisztolylövéssel meggyilkol­ták Giuseppe Fava neves olasz írót és ■ újságírót, ötvenéves volt. Fava egész közéleti és publicisz­tikai tevékenységét a maffia el­leni harcnak szentelte. Sokat tu­dott a szervezett alvilág emberei­ről, tetteiről... Hivatalos helyen pénteken közölték: semmi két­ség, hogy a maffia végzett az új­ságíróval.” Megírta az olasz maffia történe­tét, kialakulásának és megerősö­désének társadalmi hátterét, ke­gyetlen mészárlásainak króniká­ját, s mire könyve megjelent, maga is áldozatául esett e kimér letlen bűnszövetkezetnek. Az éhező, nyomorgó szicíliai parasztság elkeseredett megmoz­dulásaival szemben, a magántu­lajdon agresszív, könyörtelen vé­delmezőjeként született a maffia. Hamarosan — az állami törvé­nyekkel ellentétben — e bűnszö­vetkezet törvényei éltek a félszi­geten, amelyeknek erőszakkal szereztek érvényt a bérgyilkoso­kat fizető földesurak. Az iparo­sodás, a technikai fejlődés, az ur­banizáció lényegesen megváltoz­tatta a maffián belüli erőviszo­nyokat is, tegyük hozzá: szörnyű vérengzések, háborúskodások árán, ahogy az Fava izgalmas, el­gondolkodtató könyvéből kide­rül. A legelszántabb, legkegyetle­nebb banditák kezébe került a „halált osztó” haitailom, akik sá­pot húztak és húznak minden nyereséges vállalkozásból ma már — a telekügynökségtől a prosti­túcióig, a gyümölcseladástól a ká­bítószerig —, s pusztítással, gyil­kolással szerzett mérhetetlen va­gyonukat bűnszövetkezetük kiszé­A FŐDÍJ: EGY-EGY PRIMO Barátom: a számítógép Vetélkedő általános és középiskolásoknak Számítástechnikai vetélkedőnk első fordulójánál? kérdéseire sok megfejtés érkezett a megye minden részéről. Teljesen hibátlan — 20 pontos — megfej­tést az általános iskolások csoportjából nyolcán, a középiskolások közül szintén nyolcán kü-lditek be. Bőven van rrfég lehetőségük a javításra a hátralévő fordulókban a többieknek is. A BÁCS—BIT Stúdió munkatársai számítógépes nyilvántartást készítettek az elért ponitszámokról: A verseny állását folyama­tosan ismertetjük majd lapunkban, de mindenki meg is érdeklődheti pontszámát Kecskeméten a Tu­domány és Technika Házában személyesen vagy te­lefonon. A haltfordulós vetélkedőbe menet közben is bárki bekapcsolódhat. (A részletes kiírást október 25-i számunkban közöltük.) A megfejtések beküldői kö­zött — az elért pontszámtól függetlenül — fordu­lónként lkát értékes tárgyjutalmat is kisorsolunk — természetesen számítógéppel. Az első forduló nyer­tesei az általános iskolások közül: Csák Péter (Kecskemét. Petőfi Sándor Általános Iskola), a kö­zépiskolásók közül: Bege Norbert jKunszentmiklós. Damjanich Gimnázium). A kecskeméti Mezőgép Vállalat által felajánlott számítástedhniai ajándék- csomagokat postán juttatjuk el a nyerteseknek. II. forduló Általános iskolások feladatai 1. Mi a különbség a ROM és a RAM me­mória között? 2 pont 2. Mi a különbség a mágnesszalagos és a mágneslemezes tárolási mód között? 2 pont 3. FOR utasítás nélkül hogyan oldható meg az alábbi programrészlet? 2 pont 10 LET A=0 20 FOR 1=100 TO 0 STEP—2 30 A=A-f I 40 NEXT I 4. Mi a hiba az alábbi programban? 6 pont 10 FOR 1=1 TO 64 20 FOR J=1 TO 3 30 POKE 20000+1 * J, J • I 40 NEXT J 50 POKE 20000+1 * J, J * I 60 NEXT I 5. Lehetne-e a követező program futtatási eredménye a jövő heti lottó 5 nyerőszá­ma? 8 pont 10 DIM A (4) 20 FOR 1=0 TO 4 30 PRINT INT (RND(0) • 90+1) 40 NEXT I KÖZÉPISKOLÁSOK FELADATAI 1. Mi a küilönlbség a NEW parancs és a gép ki-bekapcsolásának hatása között? 2 pont 2. Mi a különbség az interpreter és a com­piler működése között? 2 pont. 3. Mi történik: a lemezzel a formaadás pa­rancs kiadása után? 2 pont 4. Megoldható-e, hogy egy BASIC programon belül kiadott LOAD utasítás hatására ne törlődjön ki a memóriából az eredeti program? 6 pont 5. Mit jelent az alábbi program lefutásakor a képernyőn megjelenő szám? 8 pont 10 DIM X i(49), Y (49) 20 FOR 1=0 T049 30 X(I) =1+1 :Y(I)=I+1 40 NEXT I 50 FOR 1=0 T049 60 FOR J=0 T049 70 Z=X(I) * X(I)+Y(I) * Y(I) 80 Z=INT (SQR(Z)) 90 IF Z=T * T THEN S=S+1 100 NEXT J 110 NEXT I 120 PRINT S/2 130 END A megoldásokat november 20-ig adják postára vagy juttassák et személyesen szerkesztőségünkbe, a kö­vetkező címre: 6001 Kecskemét, Szabadság tér lfa. A borítékra kérjük ráírni: Barátom: a számítógép és küldjék el az újságból kivágott Mikrobi-emblé- mát is. A második forduló helyes megfejtéseit la­punk november 21-i, csütörtöki számában közöljük. — Elérte sok munka után a nyugdijaskort. Nyilván átgondol­ta eddigi muzeológusi tevékeny­ségét. Hogyan summázná ennek a lényegét ? — Kezdetben jóformán senki nem tudta ebben a városban, hogy mi is az a múzeum. , Ma már rangjának megfelelően keze­lik a vezetők is, a látogatók is. Egyszer egy japán kollégám azt kérdezte Lengyelországban: hol élek, hol dolgozom. Mondtam ne­ki, hogy Baján. Mire ő azt mond­ta: az jó, mert ott nagyon szép halászati gyűjtemény van. Ugyan­is olvasott róla egy angol nyel­vű kiadványban. Kell több? — Mivel foglalkozik immár megnövekedett szabad idejében? — Naponta írok. Legutóbb a Halászat című folyóirat kért tő­lem cikket. És tovább gyűjtöm az anyagot a halászcéhek törté­netét feldolgozó tanulmányomhoz. Ebből a célból hamarosan Komái romba utazom. — További tervei? — Mindaz, amit eddig nem tud­tam megcsinálni. Van egy dédel­getett elképzelésem. Harminc esz­tendő után ismételten végigjárni a Dunát, megnézni a változáso­kat; felmérni, a régebbivel ösz- szehasonlítani a mai vízivilágot kedvenc területeimen. Az igyeke­zetem megvan, csak erőm és időm legyen hozzá. Varga Mihály Tóth Menyhért- alapítvány A Bács-Kiskun Megyei Ta­nács Tóth Menyhért életmű­vének ápolására alapítványt létesített, amelyre pályázhat­nak azok a — főleg fiatal — képző- és iparművészek, akik munkásságukkal kapcsolód­nak Tóth Menyhért szellemi örökségéhez; azok a művészet- történészek, akik a jeles festő életművét, annak kisugárzását, kívánják feldolgozni, vala­mint azok az írók, zeneszer­zők, filmművészek, fotóművé­szeik, akik az irodalom (vers, próza, dráma), a zene, film, fotográfia különféle területe­in Tóth Menyhért életművé­hez, kapcsolódnak, azt népsze­rűsítik. ' Az alapítvány odaítéléséről a végrehajtó bizottság dönt, a művelődési osztály által ösz- szebivott szakértői testület ja­vaslata alapján. Az ösztöndíj havi összege 6000 forint, 12 hónapra egy al­kotónak, vagy 6 hónapra két alkotónak ítélhető. Ez az ösz- szeg, vagy ennek egy része díjként is odaítélhető, már el­végzett, felmutatott munka, il­letve életmű alapján. Az alkotómunkával össze­függő kiadásúikra a végrehaj­tó bizottság további 28 ezer forintot is odaítélhet. Ez az összeg szükség szerint ösztön­díjként, illetve díjként is ki­adható. A pályázathoz csatolni kell szakmai önéletrajzot, a terve­zetet, illetve a készülő alkotás ismertetését, a szükséges do­kumentációkkal együtt (grafi­kai vázlat, makett stb.), s az alábbi címre kell benyújtani november 30-ig: Bács-Kiskun Megyei Tanács művelődési osz­tálya, 6000 Kecskemét, Május 1. tér 3f sz. A remekmű az idő múlásával is hat Évszázado­kon keresztül, egészen a het­venes évek közepéig, az irodalom volt a társadalom egyik legfon­tosabb érték­tároló és érték- közvetítő „in­tézménye”, amely aztán a társadalmi fo­lyamatok ha­tására is egyre inkább elke­rült központi helyéről; mű­nemeiben hangsúlyel­tolódások ke­letkeztek ; csökkent ' a klasszikus ér­telemben vett regény és a lí­ra vonzása és kedveltsége. Közben a társ­művészetek fejlődésében is módosulások történtek. A képzőművé­szetek tere nagymérték­ben kitágult, nőtt a táncművészet népszerűsé­ge, ugyanakkor válságjelek mu­tatkoztak a színházi 'életben. A filmművészetben előretörtek a dokumentarisiák, megszaporod­tak az analitikus próbálkozások. A magyar film egyre inkább a mikrofolyamatokra koncentrált. A művelődés feltételeiben, lehe­tőségeiben bekövetkezett válto­zások az igények, a szokások ala­kulására is kihatottak. Voltak szép számmal olyan filmadaptációk — a majd négy évtized alatt —, amelyeknek be­mutatása eseményszámba ment, s évekig vetítették a Bakaruhá- bat{, a Körhinta, a Húsz óra, a Hideg napok, a Szindbád című filmeket. Ugyanakkor voltak úgynevezett „egynapos” produk­ciók is, amelyek a bemutatót kö­vetően csendesen elmerültek a feledés homályában: Rab Ráby, Iszony, Szent János fejevétele, Pokolrév, Színes tintákról álmo dóm, Csillag a máglyán, Két tör­ténet a félmúltból, Vőlegény. S , végül találunk olyan adaptáció- ’ kát, mint a Talpalatnyi föld, a Pacsirta, a Szerelem, az Árvács­ka, amelyek iránt ma sem szűnt az érdeklődéi. • A Ranódy László rendezte Árvácska abszolút si­kerfilm lett, Czinkóczi Zsuzsa és Bihari József fő­szereplésével. tással voltak a magyar és az egye­temes filmnyelv továbbfejlődésé­re." Ebben az időben mindössze húsz a kortárs irodalmi adaptá­ciók száma. Ezek között is akad értékteremtő, mint a Balázs Jó­zsef Magyarok, Gáli István Mé­nesgazda, Vészi Endre Angi Vera című regényéből készült feldolgo­zások, de amíg a hatvanas évek kortárs magyar irodalma inspirá- lóbban hatott filmrendezőinkre, addig a hetvenes évtizedből alig tudunk példát emik'teni a felsoroltaikon kívül. Ezek­ben az években inkább a film hatott irodalmunkra — fonmaeszközeivel, szerkesztés­technikájával. Elég, ha csak Her­nádi Gyula, Mándy Iván pvózé- jára gondolunk. A hetvenes évek gondolatvilágát a film tudta job- i ban visszaadni, ezzel együtt na­gyobb szerepe és hatása is volt a közvélemény formálásában, in­formálásában. A dokumentum­játékfilmek mellett a szikárabb regényadaptációk voltak a jel­lemzők : Magasiskola, Makra, Plusz-mínusz egy nap. Az öreg. Vörös rekviem, A közös bűn, Az erőd. „Az a jó film — írta Szabó Pál a Szakadék című film bemutató­ja után —, ami vásszaárad az em­berbe másnap is, s az a nagy film, amely az idő múlásával újra és újra lepereg a lelkekben.” Az adaptációk a regény, az olvasók belső emlékeivel lesznek ilyen értelemben teljesebbek. A felszabadulást követő két év­tizedet a magyar regény és a film összefonódása jellemezte. Darvas József, Illyés Gyula, Sarkadi Im­re, Sánta Ferenc, Karinthy Fe­renc, Cseres Tibor, Szabó Pál regényalakjai a filmvásznon él­tek tovább. Termékeny, és gazdag korszak volt ez, amelyben igazi művészi sikerek születtek. Ezzel együtt a kartárs magyar iroda­lom és film együttes nemzetközi elismertségét is jelentették. Ez a kapcsolat a hetvenes években meglazult, még ha olyan remek­művek iis készültek ekkor, mint a Szerelem, a Szindbád és az Ár­vácska, amelyek osztatlan kö­zönségsikerük mellett nagy ha­Az alapművek azonban nem a hetvenes években készültek. A gyors, dokumentumokra támasz­kodó, a társadalmi mikro- és makrofolyamatokat tetten éró filmes reakció erősebbnek bizo­nyult, mint a regények inspirál­ta alkotói kíváncsiság. És ez má­ig is tart. Andrzej Wajda jósla­ta beigazolódik, miszerint: „A filmművészet megújulását nem hozhatja meg más, csak egy új, modern irányzattal bíró iroda­lom.” Reménykedjünk, hogy szület­nek napjainkban is olyan regé­nyek, novellák, mint az Angi Ve­ra, a Kettévált mennyezet, mert az irodaiam és film egyre job­ban összetartozik, bizonyítékául annak, hogy a művészet szaka­datlan megújulás, örök tevé­kenység. Kovács István (Következik: A magyar film a hetvenes, nyolcvanas években.) \ A beteg tanácstalanul toporgott a rendelőben- Az orvos az asztalnál ült, háttal a betegnek. — Hol törte el a kezét? — kérdezte hivatalos hangon. A betegnek nagy erőfeszíté­sébe került, hogy megértse a kérdést, és válaszolni tudjon. — A Tömő utcában Az orvos idegesen körözni kezdett a ceruzájával az ikta­tókönyv felett. — Pontosabban? A beteg feljajdult, mire az orvos ráripakodott. — Nem szégye\li magát? Férfi létére így viselkedik? A beteg arca torz grimaszba szaladt, és nagy nehezen ki­bökte: — Úgy rémlik, hogy a Szi­gony utca sapkán ... Az orvos fólpattant, odalé­pett a falon függő hatalmas térképhez, végighúzta rajta az ujját, és a fejét csóválta. — Hol? Pontosan hol? Há­nyas számú ház előtt? A beteg szájából bugyboré­kolva törtek elő a szavak. — Azt hiszem, hogy a 43. sz. előtt . . . — Biztos ön ebben? — kér­dezte az orvos szigorúan. Orvosnál A beteg nem válaszolt azon­nal. Sűrű ráncok jelentek meg gyöngyöző homlokán, végül ki­nyögte: — Igen, a Szigony utcánál történt... Az orvos ismét a térképre nézett. — Ember! Nem lehet, hogy inkább a Rusznyák utcánál? A beteg elgondolkodott. Hogy is volt? Igen, az a boros­tás képű fiatalember már rég­óta követett. A Sárkány utcá­nál figyeltem föl rá, bár az is lehet, hogy már korábban a nyomomban volt. Ezután át­mentem az úttesten, befordul­tam a Dugonics utcába, s még mindig mögöttem volt. Meg­gyorsítottam a lépteimet, és arra is világosan emlékszem, hogy Tömő utca volt kiírva, amikor utolért, elvette a pénz­tárcámat, s dulakodás közben eltörte a kezem. Lehet, hogy ez még az Illés utcánál volt, de az is megeshet, hogy már a következő saroknál. És arra sem emlékszem pontosan, hogy a 43. sz. ház előtt történt' volna ... Az orvos, látva a beteg té­továzását, diadalmasan felka­cagott: — Aha, szóval nem va­gyunk őszinték? Félrevezet­jük a kezelőorvost! Nos, hol történt? A beteg teljesen megzava­rodott. Lehet, hogy csak álmo­dom az egészet, és hamarosan fölébredek a Práter u. 43. sz. ház II. emeletének 24. sz. la­kásában? — Doktor úr! — mondta tö­redelmes hangon. — Nekem már nem is fáj a kezem. Ta­lán csak képzelődöm)... Az orvos most először for­dult a beteg felé, és lesújtóan nézett rá. — Fiam, maga valóban sú­lyos beteg. Nincsenek rend­ben az idegei... — azzal visz- szaült az asztalhoz, elővett egy darab papírt, ráfirkantott va­lamit, és részvevő szavak kö­zepette átnyújtotta: — Tessék! Menjen át ezzel a 13. sz. szobába, de figyelmez­tetem. hogy a kolléga nem lesz ilyen elnéző! Adamecz Kálmán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom