Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

1985. november 12. • PETŐFI NÉPE • 5 Az adaptációk korában Valljuk be őszintén, kevésszer segíti egymást irodalom és film. pedig az adaptációk korát éljük. Kapcsolatuk régi. Ha csak a ma­gyar filmművészetet vesszük, a század tízes éveiben már olyan írók dolgoztak együtt a filmesek­kel, mint Bródy Sándor, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond és Tö­mörkény István, és olyan művek kerültek ekkor celluloidszalagra, mint a Bánk bán Kertész Mihály, a Liliomfi Jankovics Jenő. a Pál utcai fiúk Balogh Béla, a Szent Péter esernyője és az Arany ember Korda Sándor rendezésé­ben. Az írói érdeklődés a film iránt nem volt véletlen A moz­gás titkának „megfejtése'' nem­csak frenetikus élményt adott az íróknak, de eszközrendszerük, stí­lusuk megújítását is eredményez­te. S Bródyék már akkor figyel­tek erre a művészetre, amikor másutt még csak „mutatványos ipar'' volt. A magyar film államosításá­nak 20. évfordulóján, 1968-ban a filmkritikusok megszavazták a legjobb tizenkét filmet, melyeket ma a „Budapesti 12” néven em­legetnek. A tucatnyi remekmű között nyolc regényadaptáció van: a Talpalatnyi föld, a Bu­dapesti tavasz, a Körhinta, a Hannibál tanár úr, a Bakaruhá­ban, a Ház a sziklák alatt, a Ti­zedes meg a többiek és a Hideg napok. Valljuk be, az azóta eltelt 17 év alatt legalább ennyi kiváló al­kotás született. A filmkritikusok díját 1962 óta évenként kiosztják a legjobb filmeknek. Ezek között volt díjazva Lengyel József Ol­dás és kötése, Sánta Ferenc Húsz órája, Cseres Tibor Hideg napok- ja, Hernádi Gyula Csend és kiál­tása, a Déry Tibor két novellá­jából készült Szerelem, a Krúdy- elbeszélésfüzér, a Szindbád, Mándy Iván Régi idők focija, Déry — 141 perces — Befejezet­len mondata, Móricz Zsigmond Árvácskája és Vészi Endre Angi Verája. Ez az értékrend-felsoro­lás a „Negyven év negyven leg­jobb magyar filmje” között is maradéktalan. Napjainkban minden ország film- és tv-művészete arra tö­rekszik. hogy a nézők millióival megismertesse a nemzeti és a vi­lágirodalom klasszikusait, reme­keit. S egy jól sikerült adaptá­ció hatása a könyvüzletek, könyv­tárak forgalmában is megmutat­kozik. így vált „újra felfedezet­té”, százezrek olvasmányává Déry Tibor Felelet és Befejezet­len mondat című műve, s így ért meg több kiadást a bemutatót követően Mikszáth Kálmán Fe­kete város, Móricz Zsigmond Pillangó, Jókai Mór A kőszívű ember fiai. Fekete gyémántok, Egy magyar nábob, illetve James Jones Most és mindörökké, John Ehrlichman (A cég) Washington zárt ajtók mögött és Alex Haley Gyökerek című regénye. Szeren­csére a példákat hosszan lehetne még sorolni. Az irodalom és a film kapcso­lata fejlődésük különböző kor­szakaiban más és más volt. Egy­más kifejezőeszközeit, stílusát kölcsönösen gazdagítva fejlődtek William Styron említi — akinek regényéből készült Sophie válasz­tása című filmet most vetítik a mozik Alan J. Pakula adap­tációjában —, hogy „nincs olyan modern regényíró, akit tudato­san vagy tudatlanul, ne befolyá­solt volna a film, nem csupán technikájával, de alkalmazott művészi módszereivel is”. Kap­csolatuk irányzatokat, stílusokat segített életre. Az elmúlt évtizedekben több. a filmmel rokonszenvező írót is­mert meg a világ rendezőként, például a szovjet Vaszilij Suk- sint, vagy Elia Kazant, Ingmar Bergmant, akik a regény- és drá­maírók elismert táborába „lép­tek át”. Ök a filmdialógust iro­dalmi szintre emelték. Filmjeik­ben a hangsúly a szavakon van, csakúgy, mint Kovács András „beszélő filmjeiben”, a Falakban, a Labirintusban stb Jó néhány esztéta még ma is másodlagosnak tartja a filmben a hangot, a szót, mondván: ,,A hangosfilm a súlytalan szavak stílusát igényli”. Móricz Zsig­mond, aki a magyar írók közül a legkorábban keresett kapcsolatot a filmmel, említi: „Mióta'író va­gyok, egyre jobban abban az irányban fejlődöm, hogy egysze­rűsíteni kívánom a kifejezés esz­közeit. Erre a film nagyszerű le­hetőséget ad.” Az Estnek adott interjújában pedig valósággal ujjong: „... A filmben az élet szólal meg. Még csak most kez­dődik az igazi filmek kora: élet, igazság és hangulat.” — Pedig ez a lelkesedés igózi örömet nem okozott Móricznak. A kor ízlésé­nek megfelelő sziruppal öntötték le a Nem élhetek muzsikaszó nél­kül című regényadaptációt, s az üzleti érdek tette tönkre a Légy jó mindhalálig első filmváltoza­tát is. A hatvanas-hetvenes évek­ben fedezte fel a filmművészet Móriczot, ekkor készült el Dar­vas József adaptálásában, Ra- nódy László rendezésében újra a Légy jó mindhalálig, s az abszo­lút sikerfilm: az Árvácska. A te­levíziós adaptációk hol sikeresek — Pillangó. Barbárok. Sárga ró­zsa —, hol bukással felérők: Ró­zsa Sándor. Hogy megtalálta-e. a magyar filmművészet a magyar irodal­mat, s ezen belül is, a kortársa­kat alkotótársnak, erre nem egy­értelmű a válasz. Nagy hiányok . mutatkoznak, annak ellenére, hogy a felszabadulás utáni ma­gyar filmművészetet olyanok se­gítették alkotótársként, mint Darvas József, Illyés Gyula, Sza­bó Pál. Németh László. Cseres Ti­bor, Galgóczi Erzsébet. Gáli Ist­ván, Csurka István, Mándy Iván, Vészi Endre, Balázs József stb. Hiányzik ma a folyamatos kap­csolat, a művészeteket terméke­nyítő kölcsönös hatás. Kovács István (Következik: 3. Hűséges hűt­lenség) • Szirtes Ad,un és Mészáros Ági a Tal­palatnyi föld című film­ben, mely a ,,Budapesti 12” egyik si­keres pro­dukciója. KÖNYVESPOLC Antonio Gramsci: Politikai írások A Kossuth Könyvkiadó „Források” sorozatának tizenharmadik kötete, Szabó Tibor értő válogatásá­ban és bevezető tanulmányával a politikai könyv­napokra került a könyvesboltokba. A sorozat, nevé­nek megfelelően, a klasszikusok írásait adja közre, de ezzel a kötettel hiányt is pótol. Szabó Tibor — aki az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága Ok­tatási Igazgatóságának tiszteletdíjas tanára — kí­sérletnek mondja válogatását. Kísérletnek arra, hogy ízelítőt adjanak azokból az írásokból, amelyeket Antonio Gramsci letartóztatása előtt (1926) adott közre az olasz szocialista sajtóban. Ügy vélem, több­ről van szó, hiszen a Politikai írások című kötet módot ad arra is, hogy teljesebb képet kapjunk a forradalmár életútjáról. Gramscihoz való viszonyunk, írásainak sorsa po­litikatörténetünk jellemzője is. Magyarul először 1949-ben jelent meg, majd néhány évvel az SZKP XX. kongresszusa után, 1965-ben a következő vá­logatás. A személyi kultusz minden bizonnyal sze­repet játszott abban, hogy Gramsci háttérbe szorult a magyar könyvkiadásban. Az értékelése körüli vi­ta is hátráltatta eddig a teljesebb Gramsci-kép for­málását. Voltak, akik azért késleltették műveinek megjelentetését, mert úgy gondolták, a hagyaték­ban található eredeti megfogalmazások „zavart okoz­hatnak a fejekben”. Személye, életműve ma is gyakran a viták kö­zéppontjába kerül, de már olvasható művek bizo­nyítják a fedezetet, hogy ne a szubjektív értékíté­letek döntsenek. Ehhez az eszmecseréhez újabb ada­lékot szolgáltat Szabó Tibor, amikor bevezető ta­nulmányában azt írja, hogy az olasz kommunista forradalmár életének sorsfordulóját (1926-os letar­tóztatását) nem lehet automatikusan szellemi fordu­latnak, határvonalnak tekinteni, „mert már 1923— 1924 után felfedezhetők azok a motívumok, ame­lyeket Gramsci a börtönben sok esetben megismé­tel vagy esetleg továbbfejleszt”. Milyen kép rajzolódik ki ezekből a korai cikkek­ből? A világ nagy politikai eseményére odafigyelő újságíróé. Gyorsan reagál az oroszországi forradal­mi mozgalmakra. 1919. augusztus 9-én így értékeli a magyarországi helyzetet: „mind a magyar mun­kások, mind a nemzetközi proletariátus szempont­jából a Magyar Tanácsköztársaság léte nem volt hiábavaló”. Harcosan szól bele az olaszországi mun­kásmozgalom küzdelmeibe. Foglalkozik a szakszer­vezetekkel, értelmezi a munkásegység fogalmát. Más helyen azt bizonyítja, hogy „a gyári munkások és a szegényparasztok a proletárforradalom két erő­forrása”. Az természetes, hogy tollával is küzd a fasizmus ellen. Ma is helytálló az a megállapítása, amit a párt­iskolákról ír: „Tanulás és kultúra számunkra nem más. mint a közeli és távoli, végső céljaink elmé­leti tudatosítása, valamint azoknak az eszközöknek és módszereknek a keresése, amelyekkel céljainkat sikerül megvalósítani”. Írásaiban igyekszik megis­mertetni a marxi gondolatokat, értelmezi azokat. Sürgeti a .tömegek ideológiai felkészítését. A majdnem negyven írás már jelzi a filozófus­politikus, az elméleti és gyakorlati munkásmozgal­mi vezető határozott karakterét, a töretlen lendüle­tet és törhetetlen akaratot. Talán a legjellemzőbb Gramscira, amit egyik írása végén olvashatunk: „Élek és állást foglalok. Ezért gyűlölöm azokat, akik nem foglalnak állást, ezért gyűlölöm a közönyösö­ket.” Tanulságos sorok. Komáromi Attila GYERMEKÉVEK- GYERMEKÉLET A Fenyvesi Éva jutalomüdülése Az elmúlt nyáron négy ma­gyar úttörőt érte a kitün­tetés, hogy hazánkat képvi­selje a nemzetközi gyermek- táborban, Olaszországban. Egyikük. Fenyvesi Éva, János­halmáról indulhatott a bizo­nyára maradandó élményt jelentő útra. Szorgalmas, ki- * tartó munkával, jó tanulmá­nyi eredménnyel, kiváló mozgalmi tevékenységé­vel érdemelte ki az utazást — mondta el csapatve­zetője. Az élményről pedig Éva beszéljen: — Kilenc országból érkeztünk, egy-egy tanár kí­séretével, Borca di Cadorán, egy szép kastélyban laktunk. Napirendünkben sok volt a játék, a dalta­nulás, kirándulás, és persze a bőséges étkezés sem hiányzott. A magyar esten népviseletbe öltöztünk, csárdást táncoltunk, és főztünk is: gulyáslevest és paprikás- csirkét. Nagyon ízlett mindenkinek. Sok apró ajándékot kaptunk és adtunk: albumo­kat, képeslapokat, tollakat, jelvényeket. Nagyon emlékezetes marad számomra az út is, hiszen Rómán, Velencén. Cortinán, Padován utaz­tunk keresztül. Három magyar társammal azóta is tartom a kap­csolatot, hiszen élményünk közös volt és felejthe­tetlen. Éva rajtitkár. Tanulmányi, atlétikai, prózamondó versenyeken vesz részt. Faliújságot tervez és hulla­dékgyűjtési akciót szervez társaival. Tehát itthon sem unatkozik. Lakatos Lajosné Jánoshalma J EVGENY IJ VINOKUROV: A katona Messze hagyva árokparti fákat, hosszú, hosszú, hosszú falvakat, ment dobogva, menta gyalogszázad. Nagy csizmákra fehér por tapadt. Nóta harsant, hetyke, messzehangzó. Egy apró kis katona loholt. leghátul, mint fürge sereghajtó. Ment a porban. Közkatona volt. Hátán géppuskapajzs, ahogy illik, kenyérzsákja húzta oldalát. A leghangosabban fújta mindig. Arcáról verejték csordogált sok patakban. Bégen volt, de régen! Poros ut . . . delelő nap nyilaz . . . Régen volt. Most csak azért idéztem, meri en voltam az. (Rab Zsuzsa fordítása.) Tudósítóink jelentik Szép kiránduláson vettek részt az elmúlt napok­ban a homokmégyi általános iskolások — erről tu­dósít Marosi Dénes, a kisriporter-szakkör hatodikos tagja. „Új mozgalmi esztendőnk első kirándulásán va­lamennyien, — százötvennégyen — részt vettünk. Autóbuszokkal indultunk csapatnévadónk, Petőfi Sándor nyomába. Először Kiskörösön álltunk meg, a nádfedeles szülőháznál, ahol elhelyeztük csapa­tunk koszorúját, meghallgattuk nevelőnk emlékező beszédét. Ezután Dunavecsére indultunk, a főtéren álló Petőfi-szobor talapzatához virágot helyeztünk, és persze, megnéztük Nagy Pál uram házát. Kö­vetkező állomásunk Szalkszentmárton volt. Tüzete­sen végignéztük a múzeumot. Számomra az volt a legérdekesebb, hogy a múzeum igazgatója kezünk­be adta Petőfi Sándor tollát, Rózsa Sándor pisz­tolyát, és kipróbálhattuk a korabeli szekereket is!” * Üjszerű kezdeményezésről számolnak be a kecs­keméti Halasi úti iskola Petőfi rajának tagjai, Sza­bó Anett és Szabó Agnes: minden hónapban egy ország népművészetét mutatják be kiállítás kere­tében. Októberben hazánk, novemberben a Szov­jetunió népművészetének tárgyait rendezik a tár­lókba, majd a soron következő rajfoglalkozáson ven­dégül látják társaikat, tanáraikat. * Kecelröl Németh Gabriella jelentkezett. (Új tu­dósítót köszöntünk személyében.) Levelében arról számol be, hogy szeptember óta ismét van SULI- RÁDlÓ-juk, aminek szerkesztőségébe őt is bevá­lasztották. „Mi készítjük a műsort — egy kis irányítással —. készítettünk már interjút iskolánk igazgatójá­val, Udvarhelyi Istvánnal, csapatvezetőnkkel, és készülünk országgyűlési képviselőnkhöz, Csipkó Sándor bácsihoz is. Most pályázatot indítottunk, Így írunk mi —- címmel, amelyen mindenki részt vehet. A legjobb verseket, prózai írásokat, mesé­ket felolvassuk a rádióban, majd a tanév végén dí­jazzuk őket. Adásidőnk 20 perc, ezért nagyon kell igyekeznünk, hogy minden pillanatot hasznosan töltsünk ki. Ezen a héten új sorozatot bocsátunk útjára, Ki ismeri fel? címmel. Négy év kötelező olvasmányaiból rövid részleteket olvasunk fel, — reménykedünk, hogy legtöbb társunk felismeri a szereplőket.” (ötletes, jól szerkesztett műsorokat kívánunk va­lamennyi ifjú SÜLIRÁDIÖS-nak.) * A jánoshalmi riporterszakkör tagjai közül Binszki Csaba sorait idézzük: „Szeptembei utolsó napjaiban szüretelni voltunk a tsz-közi vállalkozás szőlőjében. Tudtuk, hogy pénzért dolgozunk, és teljesítményünk alapján kap­juk azt. Fülöp Jóska pajtásommal nagyon igyekez­tünk, bár elég nagy volt a meleg. Az viszont vi­gasztalt bennünket, hogy jó sorokat kaptunk, gyor­san teltek a vödrök, és gyorsan fordultak a teher­autók is. Tanárunk nem volt valamennyiünkkel megeléged­ve, volt aki csak játszott. Mi viszont Jóskával har­minckilenc vödörnyi leszedett szőlő után kaptuk a bért." * Kecskemétről, a Jókai Mór Általános Iskolából szerzőpáros küldött levelet: Kása Mariann és Papp Mariann. „Három hónappal ezelőtt a szovjet főváros a VIT színhelye volt. Most, amikor már hazatért a sok ezernyi küldött és vendég, a moszkvaiak folytat­ják mindennapi életüket. A péké, a szolidaritás je­gyében rendezett eseményen megyénket tizenketten képviselték. Közülük hívtuk meg Taracközi Kata­lint, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkárát és Dániel Lászlót, a Mezőgép dolgozóját élménybeszámolóra. A diaképek láttán előttünk is megelevenedett a nagyszerű esemény, a felvonulás, a Gorkij-parkban táncoló fiatalok látványa, és a mankójára támasz­kodó nicaraguai harcosé is ... A jól sikerült élménybeszámoló befejezéseként együtt énekeltük el a kedves orosz népdalt, a Ka­tyusát.” * A Bakancsosok Baráti Körének tagjai nevében Kovács Andrea írt levelet a kecskemét-szarkási iskolából. „Tanyai iskolánkban ebben a tanévben alakult meg a Bakancsosok Baráti Köre, Kállai Katalin és Tóth-Szőlős Mihály tanáraink vezetésével. Első tú­ránk a Pilisbe vezetett, húszán vettünk rajta részt. Először vonattal Pestre, majd HÉV-vel Pomázra mentünk — itt kezdődött a gyalogtúra —, s bizony néhányan vissza akartak fordulni. Végül, biztatva az elfáradtakat, végigmentünk a vadregényes Hold­világ-árkon, elértük a Lajos-forrást, majd a Ság- vári turistaházat. Innen egy másik útvonalon szin­te lefutottunk Pomázra. Most alig várjuk a következő túrát, mert a tan­évben még ötször indulunk útnak!” (Szurkolunk, hogy valamennyi ilyen jól sikerül­jön, az ötletes névválasztáshoz pedig külön gratu­lálunk!) * A sok ügyes keceli tudósító az évek során stafé­taként adta át egymásnak a tudósítói megbízást. Ebben az esztendőben Ducz Kati jelentkezett, hogy sorra megírja nekünk csapatának jeles eseményeit. „Először is nagyon büszkék vagyunk fiú kézilab­da-csapatunkra, hiszen a nyáron rendezett úttörő- olimpián az országos harmadik helyet vívták ki. Iskolánkban tizenhét szakkör van (!) tehát mindig pezsgő élet folyik. Fúvószenekarunk folyamatosan próbál, a néptáncosok egyre szebben ropják, izza­nak a kerámiaégető kemencék, és persze dolgoznak a rajzszakkör tagjai is, hogy csak a legnépesebbeket említsem. És büszkék vagyunk társunkra, Pásztor Tündére, aki egy kanadai nemzetközi rajzpá­lyázaton első helyezést ért el. Kulcs(olt)tartó ajándékba A kulcskarikára (D) egyszerű kettős csomózással készíts hurkokat (A, B). Majd ezeket kapcsold egy­máshoz is (C). Több ilyen köteget láss el díszítő keresztcsomókkal (3—4), végül a tetszés szerinti hosszúság lezárásaként egy egyszerű hurkot köss (E)! (Gyerekek! Az év végi ünnepekre még van idő­tök elkészíteni ezt az ötletes apróságot. Kulcskari­kát minden ABC-áruházban árusítanak, maradék fonalat, zsinórt biztos találtok otthon!) összeállította: Selmeei Katalin >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom