Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-06 / 261. szám

1985. november 6. • PETŐFI NÉPE • 3 HELYTÁLLÁS GABCSIKOVOBAN A sóderrel rakott Tátra—148-as nagyokat huppanva robogott a kavicsos terepen kitaposott útón. A szemből érkező üres billentő- sök hiába csökkentették a sebes­séget, a borsószemnyi kavicsok — mint a géppuska lövedékei — sorozatként.koppantak a szélvédő üvegén. Érsek Ferenc — ez a csendesszavú fiatalember, aki 19 éve vezet teherautót, s 1972 óta a Volán 9-es számú Vállalatánál ezt a típust — oda sem figyelt az idegen számára félelmetesnek tűnő csattogásra. — A gabcsikovói építkezésen a múlt év júniusától dolgozom. A pótkocsis szerelvényekkel tá­volsági fuvarozást végzek, általá­ban nyolc kilométerről hordjuk a sódert a gátba. Naponta tizen­hat forduló a százszázalék, de ha keresni akar az ember, legalább húszat kell csinálni ... Eközben a kocsi nagyokat szusz- szanva, meredeken kapaszkodott lel az épülő gát tetejére. Amíg az 50 méter széles sóderhegyen a hidraulika kibillentette a rako­mányt, beszélgettünk. — Miért vállalom a napi tizen- kétórázást, a Győrből 40 kilomé­terre ki- és beutazást, a kéthe­tenkénti hazajárást? Két okom is van erre: régóta Tátrázom, s nehéz lenne egy új kocsitípust megszoknom, a másik a kereset. Igaz, télen-nyáron, szombaton- vasárnap hajtunk, de megvan a 15—16 ezer forintunk. Egyfolytá­ban 14 napig dolgozunk, utána jár 4—5 nap pihenő. A november eleji hideg szél bekergetett bennünket a vezető­fülkébe. Nyomban indultunk, mert itt nincs idő a lazításra. A Volán telephelyével szemben hatalmas, több száz méter hosszú és széles sóderhegyet hordtak a Tátra—815-ösök. Innen viszik to­vább a csehszlovák szállítók a gátba, illetve a sóderosztályozó- hoz, a betongyártáshoz. A „hegy építői” között találom Csanádi Ferencet Lászlófalváról, aki kilenc éve van a Volánnál. — Tavaly július óta dolgozom itt, korábban a Ferihegy kifutó­jához hordtuk az anyagot... Kemény munka ez, nyáron a hő­ség, a por, télen az eső, a hideg, a befagyott sóder a legnagyobb ellenség. Tátrával csak itt lehet dolgozni, meg kellett a pénz, itt háromezerrel többet keresek, s a kéthetenkénti szabadidő is jól jön, mert építkezem. Monoton munka, mégis nagy figyelem kell hozzá. A hatvan forduló helyett nyocvanat végzünk, s ha az em­ber egyszer nincs észnél... Hegedűs László gépkocsivezető szintén öreg Volános, ő is a de- póniát rakja Tátrájával. — A nagy figyelmet a felfelé menet és a tolatás igényli. A de- pónia széle ugyanis laza, s ha a Tátra a rárakott 8—9 köbméter­nyi sóderrel megbillen, nincs az az erő, ami megállítaná ... Ka­paszkodni kell, hogy meglegyen a norma. Ha javítunk, ha nincs rakodógép, az saját zsebre megy . . . Nagyon hosszú a két hét, alig várom, hogy hazamen­jek, s játsszam a kétéves kisfi­ámmal, de tudja, a pénz sem mellékes, meg a Volános becsü­let. Gyorsan dolgozunk, de bal­Kecskeméti Volánosok az építkezésen Érsek Ferenc: — A tizenhat helyett húszat fordulok ... sóderban a Tátra megbillenne ... • Csanádi Ferenc: — Jól jön a szabadidő is, mert otthon építke­zem. • — A legfontosabb, hogy men­jen az autó — mondta Mészáros Mátyás szerelő. esetünk még szerencsére nem volt, vigyázunk egymásra A „szerelőműhely” egy fóliasá­tor tartóváza alatti terület, amely meglehetősen szellős. Itt ha esik, ha fúj — ottlétünkkor pedig na­gyon fújt — .dolgozni kell. Mé­száros Mátyás, a 9-es Volán bajai szerelője „hozzáedződött” ehhez a széllel-bélelt műhelyhez. — A körülmények nagyon rosszak, akár a szerelőkről, akár a gépkocsivezetőkről legyen szó. Melegedő, ebédlő ugyan van, de nincs szerelőakna, s a nehéz al­katrészeket, mert ezeken a gépe­ken csak ilyenek vannak, háro- man is alig tudjuk leemelni. Itt azután magára van utalva az em­ber, meg a szaktudására. Gon­dolkodhat, ravaszkodhat, össze­építhet, szétszerelhet, csinálhat bármit, csak menjen az autó. A fizetés? Harminc százalékkal több mint otthon, de meg kell érte dolgozni... Algériából érkezett a gabcsiko­vói építkezéshez Marozsi László, aki nemcsak közgazdasági tech­nikumot végzett, de profi autó­villamossági és autómotor-szerelő. Algériában 39, itt 6 hónapot töl­tött már el, ő a javítóbázis, a fenntartás vezetője. Kissé tüskös, morózus fiatalember, nem csoda: nagy a felelőssége. — Ennek a tizenhat Tátrának, a műhelykocsinak, a két rakodó­gépnek, az üzemanyag-szállítónak és az autóbusznak mindig üzem­képes állapotban kell lennie. A 'Tátrák már nagyon idősek, , itt meg alaposan meghajtják, meg­terhelik őket, mégis 95 százalé­kuk fut, a többit javítjuk. Ehhez összesen négyen vagyunk, s na­ponta 12—13 órát dolgozunk a szabad ég, vagy a kocsi alatt. Az alkatrészellátás jó, de tudja, hogy van ez, sokszor pontosan az nincs, ami éppen kellene. Defekt- szerelés, szélvédőcsere olykor óránként előfordul, de vannak ennél rázósabb tennivalóink is ... Felengedett kissé, amikor mond­ta: — Algírban a hőségtől, itt a hidegtől szenvedek, de már nem figyelek oda... 'Gabcsikovótól, ettől a kis köz­ségtől a Duna felé elterülő sík­ságon — valamikor a Duna med­re volt — a kitaposott úton szá­guldoznak a teherautók. Cseh­szlovák és magyar munkások, gépkocsivezetők munkája nyo­mán magasodik a gát, épül az erőmű... Gémes Gábor A NAGY OKTÓBER NYOMDOKAIN ..* >“V V,--"X ' ' ' " '' ' ' ' '' ' U % A z SZKP megújított programja Nehéz dolog történelmi pil­lanatokat elképzelni. Milyen lehetett például a több mint nyolcvan évvel ezelőtti párt- kongresszus, ahol néhány tu­cat emigráns, titokban, álné­ven utazó fiatalemberek és nők összegyűltek, hogy vailaimi újat indítsanak meg? Vannak persze visszaemlékezések az orosz szociáldemokraták má­sodik kongresszusáról, tud­juk, kik vettek részt, miféle harcban formálódott az új tí­pusú forradalmi munkáspárt eszméje ténnyé, hogyan fogad­ták el a pártprogramot. A for­radalmárok akkor ,is — ez törvényszerű — optimisták voltak. Igazuk tudata diktálta, hogy bízzanak eszméik meg­valósulásában, végrehajtja“ tóságában. Jó lenne mégis tud­ni: az önkényuralom elleni harcot hirdető maroknyi cso­port milyen távlatokban gon­dolkozott. Hiszen akkor rajtuk kívül alig-alig gondolhatott bárki arra, hogy az önkény­uralmat, a cári zsarnokságot alig másfél évtized múlva megdöntik, s Oroszországban valami egészen új kezdődik. Pontosabb, konkrétabb Példátlan bátorság és el­szántság kellett a nagy kísér­lethez. Az elmúlt csaknem hét évtized a kísérletezők merész­ségét igazolta. A körülmények, feltételek változása nem csök­kentette az évtizedek alatt a forradalmiság követelménye­it, ám ezek alapvetően vál­toztak meg. A feladatok tudományos ala­posságú hosszú távú kitűzése a kommunista pártok alapve­tő munkamódszere. A párt­programoknak ezért különö­sen nagy jelentőségük van. Most, amikor publikálták az SZKP újjászerkesztett prog­ramjának tervezetét, ezt a marxi—lenini elvet érvényesí­tették. A Lenin által támasz­tott követelmény, hogy a kom­munisták tennivalóikat a „konkrét helyzet konkrét elemzése” alapján határozzák meg, így érvényesül. A prog­ramtervezetet közzé tevő tes­tület fontosnak tartotta ki­emelni, hogy a huszonnégy év­vel ezelőtt elfogadott harma­dik program legfőbb elméleti és politikai tételei igazolódtak. „Mindamellett a felhalmozott tapasztalat az ország belpoliti­kai életében és a nemzetközi színtéren végbement változá­sok tudományos értelmezése lehetővé teszi, hogy pontosab­ban és konkrétabban határoz­zák meg a szovjet társadalom fejlődésének távlatait, a végső cél, a kommunizmus elérésé­nek útjait és eszközeit az új történelmi körülmények kö­zött a külpolitikára háruló feladatokat”. A most publikált doku­mentum nem értékeli át tehát az előző programváltozat meg­állapításait, de ugyanakkor — s az összehasonlítás lehetővé teszi kimondani ezt — a kor valóságához jobban igazítja, a történelmi lehetőségek szé­les körű figyelembevételével pontosabbá teszi. A nagy tör­ténelmi-társadalmi feladat a kommunista társadalom fel­építésének célja nem változott — változott viszont a megfo­galmazás, az adott körülmé­nyeket és lehetőségeket, a szovjet társadalom és külvilág realitását, azaz 1961 óta eltelt időszak tanúságait, figyelem­be vevő az új szöveg. A tervezet publikálása után kezdődött társadalmi vita má­ig tanúsítja: a szovjet embe­rek számára elsőrendű téma továbbra is a béke megőrzésé­nek feladata. A legfontosabb: a béke megőrzése A Szovjetunió most az ok­tóberi forradalom hatvannyol­cadik évfordulójáról emléke­zik meg. A hét évtizedes fej­lődést, győzelmeket, nehézsé­geket felvázolva a dokumen­tum megállapítja, hol is tart ma a szovjet társadalom. A fejlett szocialista társadalom építése folyik — szögezik le — amelyben „napi feladattá vált a szocialista társadalom min­dent átfogó és mindenoldalú tökéletesítése, lehetőségeinek és előnyeinek mind teljesebb és hatékonyabb kihasználása.” Ez a küzdelem nem légüres térben folyik — kialakult a szocializmus világrendszere. A pártprogram tervezete a Varsói Szerződés és a KGST országainak együttműködését méltatva leszögezi: „A törté­nelem eddig nem ismert ilyen országközösséget, amelyben senkinek sincsenek és nem is lehetnek különleges jogai és kiváltságai, amelyben a nem­zetközi kapcsolatok valóban a népek közötti kapcsolatokká váltak...” Az SZKP újjászerkesztett programja is jelentős teret szentel a szocialista világ „környezetének”; elemzi az imperializmus, a fejlődő világ helyzetét, ellentmondásait. Korunk a két világrendszer együttélésének és versengésé­nek kora. E történelmi ver­seny, amely az új társadalom felé vezető utat kíséri, súlyos elilen tmond ásókat és veszélye­ket hordoz. Az értékelés meg­erősíti: a háború nem elkerül­hetetlen, az egyetlen ésszerű és elfogadható út a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése. A Szovjetunió nem támogat­ja a „forradalom exportját”, ám ellenáll minden kísértet­nek, amely az ellenforradalom „kivitelével” próbálkozik. Ezek a megállapítások összhangban vannak a békés egymás mel­lett élésnek mint stratégiai feladatnak a meghatározásá­val. A novemberi genfi Gor­bacsov—Reagan találkozó előtt az amerikai elemzőknek fel kell figyelniük arra, hogy a Szovjetunió elkövetkező évti­zedeit meghatározó dokumen­tum leszögezi: a párt a két nagyhatalom normális, stabil kapcsolataiért száll síkra. És még valami, amire mindenütt érdemes odafigyelni: „Az SZKP ünnepélyesen kinyilvá­nítja, hogy nincs olyan fegy­ver, amelynek kölcsönösségi alapon, hathatós ellenőrzés alkalmazásával való korláto­zására a Szovjetunió ne állna készen.” A gazdaság intenzív fejlesztéséért Az általános értékelések és a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó tételek jelentősé­gétől nem maradnak el a szov­jet társadalom és gazdaság belső fejlődésének útját kijelö­lő passzusok. Az olvasó ezeket azzal a tudattal tanulmányoz­za, hogy a világ legnagyobb országa gazdasági és társada­lompolitikai programját tart­ja a kezében. A tudományos elemzés követelménye itt sem érvényesült kevésbé, mint a nemzetközi szakaszban. Sőt, amíg az SZKP vezetése nem tartotta szükségesnek, hogy a nemzetközi kapcsolatok eddig követett vonalán változtas­son, addig a gazdaságot illető­en a programtervezet sok új elemet és nem kevés önkriti­kus megállapítást is tartalmaz. Ezek mindenekelőtt az irá­nyítás korszerűsítésére, a gaz­dasági építés, az ipari termék­váltás felgyorsítására, a meg­levő alapok jobb kihasználá­sára vonatkoznak. Lényeges az a tétel, ami a jövőt megala­pozó beruházásokra vonatko­zik. Az SZKP itt is az intenzív utat jelöli ki azzal, hogy a súlypontot — az eddig létre- |I§| hozott óriási anyagi-technikai bázison — az építkezésekről a már meglevő vállalatok fel­újítására, korszerűsítésére kell áthelyezni. A nehézipar pri­mátusának elismerése, a gép­ipar fontosságának hangsú- ff lyozása nem áll ellentétben a hivatalos vonallá vált erőtel­jes törekvéssel, miszerint a közszükségleti cikkek és a szolgáltatások „hiánytalanul elégítsék ki a szovjet emberek igényeit.” A pártprogram elő­írja azt is, hogy a fejlődés meggyorsítása céljából a nép­gazdaság minden ágazatából be kell vonni a vállalatokat a közszükségleti cikkek gyártá­sába. A szovjet párt az intenzív fejlődés, a felgyorsult műsza­ki haladás, s a lakosság mind teljesebb ellátásának út­ját a közgazdasági és irányí­tási rendszer tökéletesítésében jelölte meg. Ez egyebek között a vállalatok és az egyesülések önállóságának növelését, az önelszámolás elterjesztését je­lenti. Együtt jár ez a közpon­ti szervek által kiadott muta­tók számának csökkentésével. J Az adminisztratív láncsze­mek sokaságának kikapcso­lása is hangsúlyt kapott a do­kumentumban. Össznépi cselekedetek sorát igényli A gazdaságpolitikában a párt a dolgozók alkotó kezde­ményezéseinek, a termelés irá­nyításába való bevonásának igen nagy jelentőséget tulaj­donít. A pártprogramnak az államelmélet fejlődésével fog­lalkozó szakaszai szerint ugyanis a kommunista társa­dalom felé vezető utat az össz­népivé vált szovjet állam de­mokratizmusának kiteljesedé­se, a dolgozóknak a politikai életben való teljes jogú rész­vétele jelenti. A párt — s itt ismét a kritikus hangnemre kell felfigyelni — szigorú fel­lépést követel azokkal szem­ben, • akik az államapparátus­ban lelkiismeretlen munkát ||| végeznek. „Hivatali beosztás­sal való visszaélés, karrieriz­mus, személyes meggazdago­dásra való törekvés, sógorság- komaság, protekció — ezek azok a vétségek, amelyek szi­gorú megbüntetésére a párt­program felszólít. A szovjet kommunisták nem ||| festenek országukról idealizált képet: a párt a lenini elvet kö­vetve, a Nagy Október nyom- dókáin haladva, tömegek kö­zött él, azok szemével látja az országot, azok eszével és szívével érzi a gondokat, ke­resi a legjobb megoldásokat. A dokumentum nem a realitások­tól elszakadt elmélkedés, nem vágyálmok összesítése és ker- getése, hanem a hosszú távú célkitűzések napi feladattá le­bontható gyakorlati munka- programja. A nyolovanegynéhány éve elhatározott első programtól az átszerkesztett harmadikig nem csak emberöltők sora, de a forradalom által elindított visszafordíthatatlan irányú társadalmi fejlődés vezetett el. Akkor a cári önkény meg­döntése, az alapvető szabad­ságjogok megszerzése volt a cél. A londoni kongresszus 'küldöttei által megfogalmazott harci feladatokat végrehajtot­ták. A mostani programban kitűzött tennivalók is forra­dalmi munkastílust és összné­pi cselekedetek sorát igénylik. Miklós Gábor TELEPÜLÉSFEJLESZTÉSI HOZZÁJÁRULÁS BAJÁN Baján a településfejlesztésben elért sikerek forrása már az el­múlt évtizedekben is a társadal­mi összefogás, az együttes cselek­vés volt. A tanácsi pénzeszközö­ket jelentősen bővítette a lakos­ság önkéntes társadalmi munká­ja, pénzbeli támogatása, valamint a vállalatok és szövetkezetek se­gítő közreműködése. A lakossági igények változása azonban min­dig újabb és újabb feladatokat ad, felerősít régi feszültségeket, sőt újabbakat teremt. A településfejlesztési hozzájá­rulás egyik lehetséges eszköze annak, hogy a jogos lakossági igényeket jobban kielégítsük, a keletkezett feszültségeket csök­kentsük. A városi tanács 1985. szeptem­ber 26-án megtartott ülésén hatá­rozatban állást foglalt a település- fejlesztési hozzájárulás bevezeté­sének előkészítéséről. Figyelembe vette az előzetes lakossági véle­ményeket, továbbá azt, hogy 1986. január elsejei hatállyal a község­fejlesztési hozzájárulás megszű­nik, így a tanácsnak a hetedik ötéves terv folyamán mintegy 13 millió forint bevételkieséssel kell számolnia. Az állásfoglalás alapján a szer­vezés 1985. október 1-től megin­dult — szervezett családlátogatás keretében. A nehéz pénzügyi hely­zetben sem a mindenáron szer­zett bevétel mennyisége a fontos, hanem az, hogy minél több ál- larnpolgár érezze érdekeltségét a közéletben, a város fejlesztésében. Baja város fizetésre kötelezhe­tő lakosságának mintegy ötven százaléka nyilatkozott 1985. októ­ber 29-ig, s a nyilatkozók 57 szá­zaléka előzetes egyetértését fejez­te ki a településfejlesztési hozzá­járulás bevezetésével kapcsolat­ban. Az ajánlott célokkal döntő többségében a lakosság egyetért, azzal együtt, hogy a nyilatkoza­tokban megjelöltek más fejlesz­tési célokat is. A lakosságot a szervezési mun­ka befejezését követően az ered­ményről sajtó útján tájékoztat­juk, hiszen a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésére nézve a végleges jogerős döntést a la­kosság hozza meg. Barna György a szervező bizottság elnöke Angol vendégek a nemzeti parkban A nemzetközi természetvédelmi mozgalom jelentős személyisége tartózkodik a napokban Magyarországon: Sir Peter Scott, a WWF, a Vadvilágvédclmi Alapítvány nemzetközi tanácsának elnöke. A híres Antarktisz-ikutató, R. F. Scott kapitány fiának nevéhez fű­ződik a veszélyeztetett állatfajokat bemutató Vörös Könyv létrehozá. sa. Számos könyvet írt a természet értékeinek megmentéséről' és elnö­ke több természetvédelmi szervezetnek. Az első természetvédelemmel foglalkozó szakember volt, akit lovaggá ütöttek munkássága elismeré­seként. ö alapította 1946-ban Slimbridgében a Vízivad Társaságot Is, mely fontos szerepet játszik a magyarországi kékcsőrűréce-visszatele­pítési akcióban. Sir Peter Scott és kísérete hazánkba érkezése után el­látogatott a fülöpházi kékcsőrűréce-telepre, majd a Kiskunsági Nem­zeti Park tevékenységével) ismerkedett. Tegnap Budapesten, a Nem­zeti Múzeumban tartott előadást az európai vízi madár-védelemről, ma pedig Rakonczay Zoltánnál, az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal elnökhelyettesénél tesz látogatást az angol vendég.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom