Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-25 / 276. szám

1985. november 25. • PETŐFI NÉPE • 5 BODÓCS ISTVÁN EMLÉKEZETE A magyar csillagászok 1.910- ben a Komáromtól 14 kilométer­re fekvő ógyallai asztrofizikai ob­szervatóriumban tanulmányoz­ták a Halley-üstököst. A Konkoly Thege Miklós által alapított csil­lagvizsgáló akkoriban Európa egyik legjobban felszerelt csillag­dája volt. Nagybátyám, Bodócs István — az obszervatórium ad­junktusa — családi körben sok­szor beszélte el lebilincselően a Halley-üstökössel való találkozá­sát, a fényes csóvájú égitest tör­ténetét, elnevezésének eredetét. Századunk elején Magyaror­szágon csillagásznak lenni . olyan nevezetes és csodálni való foglal­kozás volt, mint amilyen ma az űrhajósoké. Bodócs István közel száz esztendeje, 1887-ben szüle­tett Kecskeméten. Az ógyallai csillagvizsgálóba Eötvös Loránd ajánlatára került 1909-ben. Eöt­vös az egyetemen figyelt fel ki­váló képességű hallgatójára. Éles szemmel meglátta, hogy Konkoly Thege munkatársaként fejtheti ki azt a tudományos munkát, ami tehetségének, egyéniségének leg­jobban megfelel. Bodócs István első jelentős ta­nulmánya — a napfolttevékeny­ség megfigyeléséről — már 1912- ben megjelent Svájcban, a zü­richi természettudományos tár­sulat közlönyében. A fiatal ad­junktus Nyugat-Európa neves csillagvizsgálóiban folytatott ta­nulmányokat. Fizikai tétéi felfedezője Az ógyallai csillagda korának legmodernebb csillagászati ágá­val, az asztrofizikával foglalko­zott, amelyben igen nagy szerepet kapott a fényképezés, a fénymé­rés, a színképelemzés. Ezek se­gítségével már nemcsak a csilla­gok helyzetét,' mozgását tanulmá­nyozhatták, de megismerhették hőmérsékletüket, anyagi szerke­zetüket is. Bodócs István temér­dek fényképet készített a csilla­gokról. Az akkori fotótechnika nagyon távol állt a maitól, ezért a fényképek kidolgozása és na­gyítása közben állandóan kísér­letezett. Olyan eljárásokat dolgo­zott ki, hogy a csillagászati fel­vételeken a finomabb részletek is előhívhatók legyenek, mert a napfoltok, változó csillagok és üstökösök tanulmányozásában ennek rendkívüli jelentősége van. Kísérletei során fedezte fel, és dolgozta ki új fénytani fizikai tételét. Bodócs István volt az el­ső magyar fizikus, Eötvös Loránd híres ingájának felfedezése óta, aki 1921-ben új, önállóan felfe­dezett és kidolgozott fizikai té­tellel jelentkezett. 1924-ben ki­dolgozta a geometriai fénytan hy­perbola tételének gyakorlati al­kalmazását, ami a fototechniká­ban volt hasznosítható. Ez a mun­kája a berlini „Zeitschrift für Physik” című tudományos folyó­iratban jelent meg — tudomá­nyos közkinccsé vált — így el­vesztette szabadalmi jogát. — A jénai Zeiss Művek azonnal felis­merte a fizikai felfedezés nagy jelentőségét, és az ezen tétel alap­ján konstruált nagyítóberende­zését harminc évre szabadalmaz­tatta. Az egész világon használ­ták anélkül, hogy valaki is tudta volna: egy magyar csillagász-fi­zikus felfedezése tette lehetővé a fényképek nagyításának moder­nizálását. — „A tudósnak nagy volt az ő tudománya, de kevés volt a vágott dohánya...” — ír­ta Arany János, de azt is mond­hatnánk: kevés az életrevalósága. A hunok királya is láthatta Nem csoda, ha egy csillagász pályájának legnagyobb élménye a Halley-üstökössel való találko­zás. Amint a tudósok kiderítet­ték — két évezred alatt mindösz- sze harmincszor jelent meg az égbolton. A történelem folyamán az üs­tökösök megjelenése mindig meg­ragadta az embereket — csodál­ták, de féltek is tőle. A pásztor- és földművelő népek ősidőktől fogva ismerték a csillagok járá­sát, és abban megnyugtató ren­det, biztonság érzetét keltő har­móniát találtak. — Azután egy- szercsak, látszólag minden rend nélkül, ismeretlen égi utakon lángpallosként száguld végig az égen egy csillag. Ez csak fenye­getést, rosszat jelenthet — úgy gondolták. „Árvíz, éhség, tűz, jár­ványok, háborúk, földrengés, ki­rályok halála, birodalmak pusz­tulása; ezeket jelzik neked az ég üstökösei, óh világ!" — így szól egy régi latin vers. Két érdekes történelmi ese­mény idején is tündökölt ez a fényes üstökös az égbolton: i.e. 451-ben, amikor Attila, a hunok királya, a római Aetius-szal vív­ta a catalaunumi ütközetet — és 1456-ban, Hunyadi János nándor­fehérvári diadala idején. Szinte hihetetlen, hogy a hu­szadik század elején, 1910-ben is mennyi hiedelem, babona kelt szárnyra a Halley-üstökös köze­ledésének hírére. Távoli világok hírmondója 1910. Ismét megjelent a Halley- üstökös. Bodócs István így írja le az üstökössel való találkozását: „Míg a kutató értelem az égbol­tozat magasztos szépségeit cső­• Bodócs István a nagytávcsö mellett a Halley-napok idején, 1910-ben. dálva a végtelenben járt, egy­szerre csak jobbra a Venustól, ti­tokzatos fénnyel hatalmas üstö­kös jelent meg az égen. S amint jöttek az árnyak, egyre ragyo­góbb lett. Megnéztem távcsővel, s ott ál­lott előttem a csodálatos égitest, a költők csillaga, távoli világok néma hírmondója. Az elfogódás- nak mélységes érzete vett rajtam erőt! Hiszen olyan ünnepi es volt a hangulat, olyan áhítatos a csönd. A kicsiny falura ráborult az este, s a fenyők illata felha­tolt a nyitott kupolába. Az ünne- pies csöndöt nem zavarta semmi, csak a távcsövet hajtó óragép zú­gott halkan. A csillagos ég bámulatos tisz­taságban ragyogott, de erősebb nagyításnál földi légkörünk nyugtalansága miatt reszketni látszott a távcsőben e ragyogó tünemény, mintha átlátszó arany­tenger hullámzott volna rajta vé­gig­Ez az időszak csak pünkösdi ki­rályság az üstökös életében. Csak napközeiben ragyog ilyen szé­pen, fényes koronával, villogó uszállyal. Aztán távozik. Távozó lépteit csak a csillagászok nézik figyelemmel. Tácsővel követik, méregetik, elemzik fényét és fény- . képlemezeken örökítik meg út­■ v/aw táoN! * * * Bodócs István harmincéves ko­rában búcsút mondott a csillagá­szat szép tudományának, mert szeme erősen megromlott a csil­lagdái munkában. Győri gimná­ziumi tanárként működött, majd a győri meteorológiai állomás ve­zetője lett. Hosszan lehetne ismer­tetni tudományos és pedagógiai munkásságát. Tanulmányt írt a Hanság csapadékviszonyairól, akadémiai dijas dolgozatot a gát­szivárgás problémáiról. Helytör­ténettel is foglalkozott, széles kö­rű kutatást folytatott például szü­lővárosa, Kecskemét nevének ere­detére vonatkozóan. Kutatásairól a hatvanas évek elején Tóth Lász­ló írt cikket a Petőfi Népében. A Halley-üstökös egykori meg­figyelője éppen húsz éve, 1965-ben halt meg Győrött. Személyében az utolsó polihisztorok egyike szállt a sírba. • Az ógyai. lai (ma Húr­ba no vo) ob­szervató­rium kora­beli felvéte­len. KÖNYVESPOLC Magyar családi kalendárium 1986 Hagyományokat őriz és újakat éleszt. Teli ősi motívumokkal és korunk feszültségeinek oldani aka­rásával. Érdeklődést kelt, rövid választ kínál és újabbakat tartogat. Akkorra, amikor majd ráérünk elolvasni. Egész évre szól, senkinek se lehet lelkiis- meret-íurdalása azért, mert még nem tudfta befejez­ni. Minden hónapot „kis magyar kalendáriumtörté­net” vezet be. Kovács Gábor elénk idéz régi szép képes „kalendáriom”-okat, nagy öregeket, Benedek Eleket, Veres Pétert, akik szeretett naptáraikról szól­nak. Hónapról hónapra vezet be bennünket az idő­számítás, a múló idő követésének ősi titkaiba, tör­ténelmi összefüggéseibe, a kalendáriumok mind job­ban gazdagodó, mégis zárt műfajának kialakulásába. Minden hónap tartogat valami szépet, meghittet és szívet melegítőt. Egy-egy szép verset, elbeszélést Kosztolányitól, Tóth Árpádtól, Weöres Sándortól, Nagy Lászlótól, Nemes Nagy Ágnestől, Csoóri Sán­dortól, Horgas Bélától. Minden hónap tartogat valami okosat, például az idegességről vagy a gyógyszerkincsről, a cigarettá­ról vagy a szeszfogyasztásról, a szexről, a génsebé­szetről, a narkóról, az együttélés szabályairól, a gyer­meknevelésről, az öregekről, sőt, magáról a halálról, a jóról és a rosszról, a „teremtett”, a „kényszerű” és a „megváltó” halálról. Röviden mindarról, ami az embereket foglalkoztathatja. Meggyőzőek és szükségesek azok a gondolatok, amelyeket a milyen vagyok? milyen legyek? vála­szaiba sorolhatnánk. Levendel Júlia Bulgakovot idézve mondja: „Mindannyiunknak úgy kellene él­ni, hogy elmondhassuk: igazat mondani könnyű és kellemes.” Ancsel Éva szerint: „— ha jól öregszik az ember — értékét veszti minden, ami megérdemli, de megnő az élet önértéke ...” Névnapsorolást és névmagyarázatokat is kapunk. Kallós Ede világítja meg az Ágnes, a Balázs, a Sán­dor, áprilisban a György, szeptemberben a Mária név eredetét. Megtaláljuk a téli, tavaszi, nyári, őszi égbolt csillagait bemutató írásokat is, Makovecz Benjámin népszerű-tudományos összeállítását. Meg­tekinthetjük a csillagképek vázlatos rajzait, vala­mint a hozzájuk fűződő mesék, mondák, elbeszélé­sek néhány mondatos ismertetését. Különböző népszokásokról, vallási hagyományok­ról szólnak a Boldogasszony hava, a Szent György hava, a Karácsony hava stb. című írások, Balogh Júlia olvasmányos ismertetői. Minden ihletett gondolat az Ember-hez, a Csa- lád-hoz kapcsolódik. Amolyan gorkiji értelemben, hogy büszkén hangzik a szó: Ember. A művészet, a tudomány, személy szerint az író, a költő, a kép­zőművész, az orvos, a tudós, a nyelvész, a pszicholó­gus, a néprajzkutató, a szociológus, az egyházi em­ber és a vezető politikus szól a könyvben — látni még csodát! — egybehangzóan: tegyük gazdagabbá szép valónkat, vigyázzunk jobban magunkra, egy­másra, gyermekeinkre. Éljünk szebben, nyugodtab- ban, szeretetben és békességben. Ahogy Pozsgay Imre mondja Beköszöntőjében: őrizzük, erősítsük „a család összetartozását, méltóságát.” A naptároldalak díszítő rajzait Székely Berta, a reprodukciók nagyobb részét Makovecz Benjamin készítette, öröm ránézni egy jól elhelyezett Picasso-, Rippl-Rónai- vagy Kondor Béla-rajzra, a középkori fametszetekre. A kötetet a Hazafias Népfront Családvédelmi Ta­nácsa adta ki. Igen jól tette. Mi is „Szeretnénk, ha az olvasó megkedvelné ezt a könyvet és igényelné ezentúl minden évben.” Elismerés illeti a szerkesztőket, Levendel Júliát és Horgas Bélát ötletességükért, komponálóképessé­gükért, a szerzői munka ilyen magas fokú összehan­golásáért. Ajánljuk az 1986. évi Magyar családi kalendá­riumot öregnek, fiatalnak, férfinak és nőnek, meg- győződöttnek és útkeresőnek. Annál is inkább, mert a szerény címlapból nemigen lehet a könyv belső értékeire következtetni. T. Újhelyi Mária Levél a régi Hellaszból Csaknem 25 évszázadig „ment” a régi Görögor­szágból a mai Jevpatónia (Krím-félszget) helyén állott Kerkíniitidába bizo­nyos Apatorij küldemé­nye, melyet egy ásatás so­rán tálaltak meg a régé­szek. A levél nyolc sora an­nak tköszönheti -fennmara­dását, hogy egy amforára írták. Az Ukrán Tudományos Akadémia régéjspseti inté­zetének nyu-gatt-krími ex­pedíciója, tudósai a leletet egyedülállónak tartják. A fészigat ezen részén most találtak először az időszá­mításunk előtti V. század végéből származó ilyen hosszú szöveget. A ieOJgt eldöntheti a tudópoflc régi vitáját arról, hogy tó ala­pította Kerkinltidát. Az a nyelvjárás amelyen a le­velet írták, vitathajtartlamrl bizonyítja, hogy az első gyarmatosítók itt ae ion­ok vcötak. A SZÍNHÁZ ÚJ TAGJA: BARTA JUDIT Játékmester, koreográfus — szenvedéllyel A A kecskeméti Katona József Színház műsorfüzetében egy portréfotó kíséretében néhány mondaltban bemutatkoznak a tár­sullak új tagjai. A névsorban első: Barta Judit. Ám sem kép, sem szöveg nincs a neve mellett, csak annyi: játékmester—koreográfus. — Kérem, idézze fel pályája fontosabb állomásait. — Gyermekkoromban balett­iskolába jártam. Olasz és francia metódus alapján sajátítottuk el a tánc titkait. Sztepp- és akrobatika­tanár is járt hozzánk, sőt a ka- rakitertánc lépéseivel is megis­mertettek bennünket. Mondha­tom, alaposan felkészülhettem a kilenc esztendő alatt. Első szer­ződésemet a Fővárosi Vígszínház­zal költöttem Táncosnő tettem a kariban, de olykor-olykor szólis­taszerep is jutott. Ezerkilencszáz- ötvenőltlben Szolnokra mentem, ahol operettek. zenés vígjátékok koreográfiái feladatait bízták rám. Tulajdonképpen azért vállaltam a vidéket, mert Pesten táncosnőként nem remél­hettem, hogy valaha tehetőséget kapok koreográfia készítésére. D(e!hrecenben már önálló balettre is kaptam megbízást. Szerepelt repertoárunkban a Carmen, az Anyegin, s néhány revü, gyer- mékdaraib. Még én is dobojgóra léptem, táncoltam. Mindig a to­tális színház érdekelt ezen 'belül az alkalmazott mozgás. Miután úgy éreztem, hogy Kecskeméten ilyen tennivalóik várnak, jöttéim. — Maradjunk még egy kicsit a múltnál. Nem bánta mea elha­tározását hogy a nagy lehetősé­geiket tartogató fővárost felvál­totta vidékkel? — Nincs teljesen igaza! Most is az a véleményem, hogy vidé­ken több és változatosabb a mun­ka. s köziben rengeteget lehet ta­nulni. Bennem egy pedagógus is elveszett, s talán ezért éreztem mindig testhezállónak választott mesterségemet. A mozgás ereje szá/momra többet mond, mint a szóé. S ez adja munkám értelmét a közös játékban. Nem bántam meg sohasem, hogy vidékre szer­ződtem. A tisztességesfen és jól megoldott koreográfiát minden­hol megértik. A másik: színház nélkül ném tudnék élni. Sem Pesten, sem vidéken. — Erre mikor ébredt rá? * — Tizennyolc éves koromban, amikor az Operában, A csodála­tos mandarinban kaptam szere­pet. Igaz, nem kerülhettem min­dig oda, ahová szerettem volna. Sokféle műfajjal kapcsolatban álltam: zenés színházakban, cir­kuszban. hon védegv ü ttesben te­vékenykedtem. A tapasztalatok rendkívül sokat jelentenek. Nem biztos, hogy mások végigcsinálták volna így, ahogy én. Nem is le­het szenvedély nélkül játékmes­ternek, koreográfusnak lenni. Még a magánéletemet is ehhez igazítottam. — Hogyan tervezi meg a moz­gásokat? — Megismerem a darabolt, a zenét, a szereposztást, szóval mindent, ami az előadáshoz kap­csolódik. Az felső pillanattól kezd­ve részt veszek a munkában. Azt szeretem, ha a színészeknek fel­csillan a szeműik a próbán. Per­sze azért vitatkozunk is... Jó vitapartner leheltek, mert türel­mem határtalan. — Milyen megbízásai vannak Kecskeméten? — A színházban már dolgoz­tam, tavalyelőtt vendégeskedtem a Nyitott ablak-ban. s Jancsóval együtt' csináltuk a Faustust. Min­denre kész, tanulná vágyó színé­szek vannak Kecskeméten. Így a koreográfus dolga is könnyebb ... Vándort] László rendezi majd a Holdbéli csónakost. Kedvemre való munka lesz, teli groteszk mozgással. Lorca tragédiája, a Vérnász is rám vár, ami a koreo­gráfiát illeti. A Népszínház ka- maraoperájában tizenöt eszten­deje vállalok feladatokat, évente egyszer. Ott szintén bemutató közeleg, így Pest és Kecskemét között utazgatom. Borzák Tibor Művészekről mesélték Huszár Pufi, a kövérségé­ről is híres, kitűnő komikus egyik este vacsorára volt hi­vatalos egy családnál. Mikor a szobalány elébe tartotta a tálat, a művész méreteinek és étvágyának megfelelő adagot rakott a tányérjába. Erre a háziasszony így szólt a szobalányhoz: — Fiam, tegye le a tálat a művész úr elé, és hordja körül a tányérját! * Nagy Endre, a kiváló író, konferanszié és színigazgató, amikor egyszer súlyos beteg­ségéből felépült, egyik jele­netének a próbáját a lakásán tartotta. A tréfa főszerepét alakító művésznővel sehogy sem volt megelégedve, próba közben sokszor közbeszólt, újabb és újabb instrukciók- v kai látta el partnernőiét. Mikor vége volt a /próbá­nak, a színésznő távozóban így szólt a még gyengélkedő direktorhoz: — Jobbulást kívánok! — Én is magának — felelt vissza Nagy Endre. * G. B. Shaw magas, szikár alakjával pontosan az ellenté­te volt barátjának,■ az ala­csony, jól táplált Chesterton- nak, akivel gyakran ugratták egymást. — Ha önt látják, azt hiszik, éhínség van — kötött bele Chesterton az írótársába. — Ha viszont önre néznek, rögtön tudják, hogy ki a fele­lős az éhínségért! — repliká- zo.tt Shaw. * Sidló Ferenc, a kiváló szob­rászművész az egyik kiállítá­sán figyelmes lett egy házas­párra, amint egy aktszobrát nézegették. A művész a hátuk mögé állt, hogy kihallgassa, miről beszélnek. Az asszony így szólt: — Nézd csak ezt a verszó­nát! — Mi bajod van vele? — Még egy inge sincs,. de azért szobrot csináltat magá­ról! • Környei Béla, az Operaház egykori tenoristája szőlőt vá­sárolt Rákoskeresztúron. Hal­latlanul büszke volt a saját termésű borára, amelyből mindjárt az első évben kósto­lót küldött barátainak, választ kérve tőlük: ízlett-e a bor? Sajnos, a nedű átkozottul savanyú volt, valóságos ecet. Nem csodá, hogy az újdonsült szőlősgazda ezt a választ kap­ta Kern Auréltól, a szigorú zenekritikustól: „A bor kitűnő — salátával!'“ * Komlós Vilmosról, a kitűnő komikusról kedvesI történetet jegyeztek fel. ’Egy alkalommal barátaival üldögélt a törzskávéházában, amikor színésztársa, Peti Sán­dor keresni kezdte újonnan vásárolt, drága, sötétkék ka­lapját. Hosszas keresgélés után végre felfedezte: Komlós ült rajta. Rémülten szólt Komlói­ra: — Vilikém, az új kalapo­mon ülsz! — Na és? — kérdezte Kom­lós csodálkozva. — Már el akarsz menni? * Jókai Mór idős korában ál­matlanságban szenvedett. A hipnotikus gyógymód akkor jött divatba, és Jókai a csa­ládja unszolására végre bele­egyezett. hogy hipnotizőr te­gyen kísérletet vele. Megfele­lő előkészületek után a gyó­gyító rákezdett a mondókára: — Jókai Mór! Minden köd­be olvad, ködbe vész. halk zene szól, és a lágyan zsongó muzsika álomba ringatja!... Már mélyen alszik, mélyen alszik... Jókai feje csakugyan leko­nyult a hintaszéken, aztán mozdulatlan maradt. A csa­ládtagok hálás pillantásokkal és megfelelő összeggel hono­rálták a sikert, mire a hipno­tizőr büszkén távozott. Alig­hogy kitette a lábát az ajtón, Jókai pislogni kezdett, majd megszólott: — Elment már ez az őrült? Kiss György Mihály Találkozás a Halley-üstökössel Egyre gyakrabban adják hírül az újságok, természettudo­mányos folyóiratok, hogy közeledik Földünkhöz a Halley-üs­tökös. Utoljára 1910-ben láthatták a Földről a hetvenhat évenként feltűnő égi jelenséget. Az üstökös legutóbbi „láto­gatásáról” érdekes beszámoló érkezett néhány hónappal ez­előtt szerkesztőségünkbe. A személyes emlékeken alapuló visszaemlékezés egy kecskeméti születésű csillagász, Bodócs István pályafutását,.s a Halley-vel való találkozását eleveníti fel. A kézirat sajtó alá rendezése során kaptuk a hírt, hogy szerzője, Szalayné Bodócs Éva időközben elhunyt. Szándéká­nak megfelelően most az üstökös visszatérésének napjaiban közöljük az immár posztumusz visszaemlékezést.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom