Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-18 / 270. szám

I TANÁCSKOZOTT A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI (Folytatás az 1. oldalról.) — Szükségesnek tartom még egyszer említeni, hogy az üzemi és intézményi közösségek moz­gósításában, a helyi fejlesztési célok megvalósításában igen jól együttműködött a huszonnégy szakmaközi bizottság a helyi ta­nácsokkal és társadalmi szervek­kel. Részletesen ismertette a VII. ötéves terv előkészítésében vál­lalt szakszervezeti feladatokat, a terület- és gazdaságpolitikai vál­tozásokból következő tennivaló­kat. A megyei pártbizottsággal és a megyei tanáccsal egyetértésben szükségesnek tartják a megye gyorsabb ütemű felzárkózását, a történelmi, földrajzi körülmé­nyekből adódott lemaradások csökkentését. Az SZMT egyet­ért — mint az előadó kifejtette — a legfontosabb megyei fejlesz­tési célokkal, a középiskolai tan­teremellátás javításával, az ivó- vízellátás korszerűsítésével, a la­kásépítés céljaival. A Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának vezető titkára külön szólt a különböző társadalmi ré­tegek és a szakszervezetek kap­csolatáról. Kiemelte: — Helyes lépésnek bizonyult a szakmunkástanulók körében a ta­nulói szakszervezeti alapszerve­zetek létrehozása. Nők és nyugdíjasok Dr. Kőrös Gáspár ismertette, hogy hányszor, milyen fórumo­kon foglalkoztak a női munka- vállalók helyzetével, majd a nyug­díjasokról szólt. — Meggyőződésünk, hogy az SZMT mellett létrehozandó nyug­díjasbizottság rendszeresen föl­tárja az időskorúak gondjait, és megyénk szakszervezeti mozgal­ma az eddigieknél szervezetteb­ben foglalkozik a nyugdíjasokkal. Meggyőződéssel valljuk, hogy társadalmi problémáink közül el­ső helyen az alacsony nyugdíja­sok sorsát kell említeni. Nyugdí­juk emelése szükséges és gondos­kodni kell a nyugdíjak reálérté­kének megőrzéséről. Bejelentette: a SZOT elnöksé­ge többször foglalkozott ezekkel a gondokkal, és 1986-ban kedve­ző intézkedések várhatók. A munkahelyi demokrácia kér­déseinek telemzése után szerveze­ti módosításokat ismertetett, majd megköszönte a SZOT tá­mogatását, az ágazati központi vezetőségek segítségét, elemezte a megyei tanáccsal kialakult jó kapcsolatot. Beszéde végén be­jelentette, hogy a SZOT 25. kong­resszusának határozatai, az SZMT kilencedik küldöttértekezletének javaslatai, a vonatkozó pártdoku- mentumok alapján állítja majd össze a szakszervezetek újonnan megválasztott megyei tanácsa Bács-Kiskun megyei szakszerve­zetek további programját. Vé­gül megköszönte valamennyi tisztségviselő munkáját, külön azokét is, akiket nem választot­tak meg a legutóbbi választáso­kon. A levezető elnök ezt követően Romany Pálnak, a megyei párt- bizottság első titkárának adott szót. VITA Romány Pál felszólalása A történelmi lecke folyamatos — Örömmel vállalt megbíza­tásnak szeretnék eleget tenni, amikor első felszólalóként szó­lok. Tisztelettel köszöntöm mind- annyiukat, a küldött elvtársakat, a meghívottakat, kedves közpon­ti vendégeinket; mindazokat, akik itt vannak a szakszerveze­tek legmagasabb Bács-Kiskun megyei fórumán. A megválasz­tásra kerülő új tisztségviselők­nek, tanácstagoknak erőt, egész­séget kívánok, és hitet munká­juk céljának elérésében, abban, hogy megbízatásúiknak eleget tudnak tenni. — Mindig nagyra értékelte pártunk a szakszervezet munká­ját; most különösén, amikor olyan a világ, hogy sok barátra van szükség. Nehéz időszak van mö­göttünk, de még nem vagyunk túl a gondokon. Nagy elismerés jár mindazoknak, akik segítettek a helytállásban. Néhány éve gazdasági háború volt velünk és más szocialista országokkal szem­ben. Meg kellett tanulnunk azt a kifejezést, hogy cserearány, ami bizony számunkra kedvezőtlenül alakult. Annak lemegy az ára, amit exportálunk, amit importá­lunk, annak pedig felmegy. Ilyen gazdasági helyzetben vagyunk, voltunk és ebből még — mint említettem — nem lábaltunk ki minden tekintetben. Dolgozó né­pünk jól vizsgázott, a nagy több­ség megértette, cselekvőén tá­mogatta haladásunkat. Ezért a megyei pártbizottság nevében kö- szönetemet fejezem ki mindazok­nak, akik ezért dolgoztak. A megyei pártbizottság első titkára megemlített több új intéz­ményt, korszerűbb körülmények között dolgozó vállalatot, majd így folytatta: — Folyamatos a történelmi lec­ke. Semmit sem tudunk igazán előrevinni a javak bővítése nél­kül. Csak akkor lesz több el­osztható produktum, ha javul a munkakultúra. Sok más tényező közül a különböző posztokon álló vezetőkre irányítanám a figyel­met. Amikor baj van egy gyár­ban, közösségben, üzemben, min­dig azt kell keresni, milyen a ve­zetés. A vezetőn nagyon sok mú­lik, a brigádvezetőn, a munka­csoport-vezetőn is. Óriási tarta­lékaink vannak és nagyon sok múlik a mi egész haladásunkat illetően azon, hogy milyen lénye­ges javítást tudunk elérni az irá­nyításban. A döntés is nagyon fontos, nemcsak az előkészítés. Meg kell tanulnunk jobban szer­vezni a végrehajtást, megköve­telni a többség érdekeit szolgáló ügyek megoldását. Ebben külö­nösen gyengék vagyunk. Az MSZMP Központi Bizottsága leg­utóbbi ülésén hangzott el: senki sem kívánja azt a szakszervezet­től, hogy ahol erre szükség van, a művezető, a mérnök, az igaz­gató helyett kezdeményezzen lét­számcsökkentést. Azt azonban joggal elvárja a magyar társa­dalom a szakszervezettől, hogy támogassa azt 'a vezetőt, aki ér­dekében jár el. E tekintetben van­nak bizonyos félreértések az or­szágban, megyénkben is. — A másik fontos tényező — mint említettem — a képzettség dolga. Az elmúlt öt esztendőben sóik művelt, felkészült fiatal lé­pett munkába. Sok új diplomás­sal gazdagodtunk. Számolnunk kell azzal, hogy századunk utol­só évtizedében kevesebb ember­nek kell több ember megfelelő életszínvonaláról gondoskodni. Csökken az aktív keresők száma, növekszik a nyugdíjasoké. Ezt csak termelékeny, intelligens munkával lehet megoldani. Romány Pál ezt követően a munka hatékonyságáról szólt. Egy-egy vállalat jó vagy kevésbé jó munkája a településfejlesztést is befolyásolja, a vállalati befize­tések nagyobb része ugyanis a jö­vőben a helyi tanácsnál marad. A továbbiakban a településfej­lesztési hozzájárulásról megem­lítette az előadó: — Most fordulna elő hazánk történetében először, hogy a te­lepülésfej 1 esz tésh ez mi ndertki ­nek hozzá kell járulni, akár bér­lakásban, akár saját tulajdonú lakásban él. Mindez egy kicsit a demokratizmus fejlesztésének gyakorlópályájává válhat. A megyei pártbizottság első titkára. így fejezte be felszólalá­sát: — Számítunk a szakszervezeti mozgalomra, annak erejére. Kér­jük: ezt az erőt a legjobb célok érdekében, a megye fejlesztésére mozgósítsák. Számítunk a mun­kára, a munka alapján arra a bí­rálatra, kritikára, ami nélkül a mi pártunk nem tud létezni, mert a kommunisták nem tartják té­vedhetetlennek magukat. Mun­kájukhoz ennek a nagy politikai erőt jelentő szakszervezeti moz­galomnak bírálatára, segítő ere­jére egyaránt szükség van. Rövid szünet után felszólalá­sokkal folytatta munkáját a kül­döttértekezlet. Elsőként MOLNÁR FERENCNÉ, az ÉDOSZ megyei titkára kapott szót, aki hangsúlyozta: az ÉDOSZ niegyei bizottsága az utóbbi években — a megváltozott hely­zethez igazodva — új munkamód­szerekkel igyekezett segíteni a vállalati .gazdálkodást. Arra is fi­gyelemmel kellett lenni, hogy megnövekedett a dolgozók szak- szervezettel szemben támasztott igénye. Erősödött az alapszerve­zetek önállósága, a /választott ve­zetőknek a kollektíváért érzett felelőssége. Kézzelfoghatóbbá váltak a dolgozók életkörülmé­nyeit, anyagi és szociális helyze­tét érintő szakszervezeti intéz­kedések- A helyzet azonban ko­rántsem rózsás. A dolgozók fele­lősségteljes aggódással tekinte­nek a jövőbe, mert látják, hogy az eddiginél dinamikusabb tech­nikai fejlesztés nélkül az általuk előállított termékek nem felelnek meg a világpiaci követelmények­nek, és a jelenlegi feltételek mel­lett nem lesznek képesek meg­termelni a munkakörülményeik kívánatos javításának az életszín­vonaluk növekedésének anyagi alapjait. SONKOLY FERENC, a tisza- kécskei szakmaközi bizottság tit­kára több közérdekű problémára hívta fel a figyelmet. Kifogásol­ta, hogy a nők társadalmi meg­becsülésével még mindig nincs arányban anyagi megbecsülésük. Olyan központi intézkedést sür­getett, amelynek eredményeként közelítene a kisebb vidéki gyá­rak, gyáregységek dolgozóinak jö­vedelemszintje az anyavállalato­kéhoz. Ma már, mondotta, falu­helyen sem könnyebb megélni, mint a városokban. Olykor majd­nem olcsóbban kaphatók a nagy­városokban a primőráruk, mint falun, ahol előállítják. A továb­biakban szólt a biztosítási for­mák bürokratizmusáról. Tartha­tatlan, hogy ha valaki balesetet szenved, annyiféle igazolást kell beszereznie, hógy az utánajárás sokszor többe kerül, mint ameny- nyi a biztosító által fizetett cse­kély összeg. SÍ BÁLIN ISTVÁNNÉ, az SZMT titkára oktatási kérdésekkel fog­lalkozott. A munkavégzés és ne­velés feltételei az óvodában voltak a legmegnyugtatóbbak az utóbbi öt évben. Kétezer-hatszáz új óvodai helyet alakítottak ki. Közel sem ilyen kedvező a hely­zet az általános iskolákban, ahol hatezerrel nőtt, s jelenleg 68,5 ezer a tanulók száma. Jó érzéssel tölt el mindannyiunkat, hogy szépen gyarapodnak a minőségi munka jobb feltételét szolgáló, szép intézmények. A VI. ötéves tervben 409 tanterem épült, eb­ből 329 új, 80 átalakított. Ennek ellenére általános iskoláinkban még mindig sok a szükségtante­rem. Folytatni kell tehát az ál­talános iskolai fejlesztéseket a VII. ötéves tervben is. A felszó­laló végül intézkedéseket sürge­tett a felnőttoktatás jobb meg­szervezésére, mivel a megyében tizenhatezer dolgozónak nincs ál­talános iskolai végzettsége. TÓTH ANDRÁS, a KPVDSZ megyei bizottságának titkára a kereskedelem fejlődéséről beszélt, s arról, hogy javultak a kereske­delmi dolgozók munkakörülmé­nyei. Ám esetenként túlzott ter­hek viselésére kényszerültek a kollektívák- Ennek elkerülésére kívánatos, hogy a jövőben stabi­labbak. időtállóbhak legyenek a szabályzók, hogy ne kerüljenek lehetetlen helyzetbe a gazdálko­dó szervek. Az elért eredmények ellenére sok még a tennivaló az áruellá­tás területén. Sokat tehet a ke­reskedelem a minőség érdeké­ben, de az is biztos, hogy az áru minősége, a termelés folyamatá­ban dől el alapvetően. Az lenne a jó, ha mindenki úgy venne részt a termékek előállításában, mintha saját magának készítené azokat. Sólyom Ferenc értékelése Erősödött a mozgalmi jelleg A Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára a SZOT ne­vében köszöntötte a küldöttérte­kezletet : — Tömören fogalmazva: az el­múlt öt évben eredményesen dol­gozott a Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsa. Alkotó módon vett részt a megye poli­tikai, társadalmi életében. A gyorsan változó társadalmi és gazdasági körülményekhez igazí­totta tevékenységét, munkáját. A beszámoló és a kiegészítések hí­ven tükrözik a Bács-Kiskun me­gyei szakszervezeti testületek, szervek, dolgozók sikereit. A SZOT titkára elismeréssel méltatta a mind önállóbb szak­maközi bizottságokat, a kialakult, megszilárdult bizalmirendszert. Dicsérte, hogy a Szakszervezetek Megyei Tanácsa erőteljesen tá­mogatja a munkásművelődést, a közművelődést. Több új, kedvező motívum mutatkozott az SZMT munkastílusában, munkamód­szerében, javult kezdeményező­készsége, erősödött a munka moz­galmi jellege, de a feladatok to­vábbításában és ellenőrzésében még nem olyan a részvétele, ahogyan azt a Szakszervezetek Országos Tanácsa ' kívánatosnak érzi. A továbbiakban Sólyom Fe­renc röviden- áttekintette gazda­sági Helyzetünkét, megállapítottá, hogy nem a kívánt, módon ala­kult életszínvonalunk, majd a közelgő szakszervezeti kongresz- szúsról szólt. — Az elmúlt öt évben több mindent tettek a szakszerveze­tek a dolgozókat, a lakosságot érintő terhek csökkentéséért. Szakszervezeti kezdeményezések­re több bérrendezés volt az el­múlt években, a mozgalom sike­reket ért el a munkakörülmé­nyek javításában. Az állami szer­vekkel erőteljes kapcsolatot ala­kítottak ki a szakszervezetek, te­vékenyen részt vettünk átszerve­zésekben, minisztériumok, főható­ságok, trösztök, vállalatok .össze­vonásában. Ebben az időszakban került állami irányításba a tár­sadalombiztosítás és a munkavé­delem. Sajnos, ,nem tudtuk csök­kenteni a bürokratizmust, - nem elég hatékonyan foglalkoztunk a gazdasági élet új jelenségeivel, egyebek között a vállalati önálló­ság, a tulajdonosi szemlélet, a teljes és hatékony foglalkoztatás követelményeinek illesztésével, az új vállalkozási formákhoz va­ló viszonnyal. Ezek a kérdések a kongresszuson feltétlenül előke­rülnek, keresni fogjuk a megfe­lelő megoldásokat- , A vita ebédszünet után folyta­tódott. Szünet után a tanácskozáson el­sőként a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Műveket képviselő PALATÍNUS FERENCNÉ kapott szót. A fiatal küldött a nyugdíja­sok helyzetének javítását szorgal­mazta. Az árszínvonal-emelkedés ellensúlyozására a mainál min­denképpen rugalmasabb rendszer kiépítése szükséges. A nyugellá­tások vásárlóértékének megőrzé­sét a népgazdaság teherbíró ké­pességének alakulásával össz­hangban kell megnyugtató mó­don rendezhi. Szocialista társa<- dalmunk lényegéből fakad, hogy minél emberibb, minél méltóbb körülményeket igyekszünk terem­teni az idős embereknek, és ar­ra törekszünk, hogy gondoskodás, tisztelet övezze őket. A létbiz­tonsághoz nem elegendő az anya­gi biztonság, a család szerepének és felelősségének is növekednie kell, mert a valakihez, a valaho­vá tartozás nagyon fontos az időskorúak életében. A nyugdíjasokkal való törődés, a róluk való gondoskodás a szak- szervezeti érdekvédelem egyik leghumánusabb területe. A leg­fontosabb feladat az állandó kap­csolat tartása, a rendszeres láto­gatások, a nyugdíjastalálkozók, a műsoros délutánok, ismeretter­jesztő előadások, kollektív kirán­dulások szervezése. Gondolni kelt a nyugdíjasok kedvezményes, il­letve térítésmentes üdültetésére is. DR. MÉSZÁROS ISTVÁN, a Helvéciái Állami Gazdaság igaz­gatója elmondta, hogy a megye állami gazdaságai — a korábbi hagyományt folytatva — a VI. ötéves terviben az országos át lán­got meghaladóan növelték ter­melésüket. Az állami gazdaságok­ban évenként hat százalékkal emelkedtek az átlagkeresetek, az egy főre jutó részesedési a láp pe­dig az országos átlag két-három- szorosa. Napjaink egyik fontos gazdasá­gi és politikai kérdése a raciona­lizálás, az ésszerű, a hatékony gazdálkodás megteremtése. Vagy megszűnnek munkakörök, vagy át kell irányítani a dolgozókat. Az a cél, hogy azok maradjanak, és ott dolgozzanak, ahol konkrét gazdasági munkával nyereséget termelhetnek, illetve ebben aktí­van közreműködnek. A végrehaj­tás nem lesz könnyű. Ebben is szükség lesz a szakszervezet tá­mogatására. , CSAPLÁR VILMOS — aki 70 évével a megyei küldöttgyűlés korelnöke volt — a Művészeti Dolgozók Szakszervezete képvi­selőjeként azt hangsúlyozta, hogy a művelődés alapvető kérdés, most a szocializmus építéséhez KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE modem technikára, kulturált em­berekre, a fejlett technikához ér­tő munkásakra van szükség. Munkásaink alkalmasak e nagy­szerű feladat ellátására. A maga területén mindenkinek a kultúra előbbrevi telén kell fáradoznia. Befejezésül arra kérte a fiatalabb korosztályt, hogy meneteljenek együtt ennek érdekében az. idő­sebbekkel. GRÁNER GYULA, a megyei KiISZ-bizottság első titkára meg­állapította: a szakszervezet job­ban megfelel az 1980-as évek ki­hívásának, mert programjába vette a különböző rétegekkel való foglalkozást. Az egyik ilyen te­rület a fiataloké, a másik a nyug­állományban levőké. A szakszervezet előrelépett az­zal; hogy létre kívánja hozni az ifjúsági tanácsokat és az ifjúsági tagozatokat. A KISZ nem kíván­ta1 átvállalni azt a szakszervezeti alapfunkciót, hogy ellássa a mun­kahelyi ifjúság érdekvédelmét. Ma újszerű tulajdonosi szemlé­letet kell erősíteni: meg kell sza­badulni attól a dolgozótól, aki nem látja el megfelelően a fel­adatát, viszont meg kell „szorí­tani” a vezetést is, hogy töltse be a menedzser szerepét. ERNHOFFER JÖZSEF, a HVDSZ megyei bizottságának tit­kára leszögezte: „Felelősek va­gyunk a szakma dolgozóiért, élet- és munkakörülményeinek alaku­lásáért, de felelősek vagyunk az általunk szolgáltatást kapott em­berek hangulatáért, a megye egész •lakosságának közérzetéért”. „A központilag biztosított bér­színvonal-növelés több évig tartó, visszafogott, 3,5 százalékos mér­téke azt idézte elő, hogy az em­berek fokozatosan otthagyták a munkahelyeket, és olyan terüle­teken helyezkedtek el, ahol ma­gasabbak voltak a keresetek, job­bak a munkafeltételek. Az idén 5,5 százalékos bérfejlesztési lehe­tőség volt vállalatainknál, 1986- ban már csak 4 százalékos lesz. A szakszervezeti tagság tudomá­sul veszi a nehézségeket, és nem is csak anyagiakban, hanem el­sősorban erkölcsi megbecsülés­ben, és a kölcsönös megértésben vár többet az eddigieknél.” DR. JANCSÓ TAMÁS (megyei kórház-rendelőintézet) az egész­ségügy gondjairól beszélt. Annak ellenére, hogy a megyében ko­moly beruházások valósultak meg, a műszerezettség alacsony színvo­nalú, elhasználódott, pótlása nem kellő ütemben történik. Nagyon furcsa elméleti gond vetődik fel az., egészségügy „ munkájában. Igaz, hogy az egészségügyi ellá­tás állampolgári jog, mindenkire kiterjedő, mégis a magyar társa­dalom összességében ennek az igénynek a kielégítését egyedül az egészségügyre bízta. Ez úgy ér­tendő, hogy a magyar ipar nem szállít kellő mennyiségű és minő­ségű műszereket, a magyar ve­gyészet nem szállít vegyszereket és diagnosztikus készítményeket, a kereskedelem nem biztosítja ennek a folyamatos ellátását. Ez törvénybe iktatott folyamat, ame­lyet éppen egy fogyasztói ágazat­nak kellene ellátnia. További gond jó néhány bérpolitikai in­tézkedés. Olyan keret-rendelke­zések jelentek meg az egészség­ügyben, amelyek lehetőséget ad­tak arra, hogy a dolgozók bérét rendezzék, de a hozzá való pénz nem érkezett meg, csak töredé­kében, a többit ki kellett gazdál­kodni a- költségvetésiből. De ho­gyan? Nyitva maradt kérdés. Az egészségügy fejlődése egyálta­lán nem mentes ellentmondások­tól', és olyan feszültséget hagyott ránk, amelynek megoldása a jö­vő feladata lesz. SZŰCS KÁLMÁNNÉ, az SZMT Művelődési Központjának igaz­gatója arról beszélt, hogy minő­ségi termelés csak jól képzett, tudatosan dolgozó emberekkel lehetséges. Köztudott, hogy csök­kent a segédmunkások iránti ke­reslet. A szakmai képzés, átkép­zés területén is egyre érzékelhe­tőbb az érdekeltség erősödése, a munkahelyi és az egyéni érdek összehangolása. De nem nyugod­hatunk bele, hogy a nyolc általá­nost el nem végzettek száma a megyében még mindig 16 ezer. SZAKOLCZA1 PÁL, a megyei pártbizottság titkára a megyei tanács és a megyei népfrontbi­zottság nevében is köszönetét mondott, az együttműködésért, és köszöntötte a küldöttértekezletet­A megyei testületek nevében dl kell mondani, hogy a társadalmi viták, amelyekben a szakszerve­zeti és más aktivista csoportok vettek részt, elorevitték a me­gye társadalmi-gazdasági fejlő­dését így például a lakásgazdál­kodással kapcsolatos társadalmi vitákban részt vettek a szakszer­vezeti szervek is, csakúgy, mint a VI. és VII. ötéves területfej­lesztési terv társadalmi vitájában. Jogosnak tűnnek azok az igé­nyek, amelyeket a szakszerveze­tek előterjesztenek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy minden igény kielégítése a következő ötéves terviben nagyobb vállalati és ta­nácsi önállósággal fog történni. Rajtuk múlik, hogy mit adnak — mit tudnak adni — abból, amit a szakszervezetek kérnek. A jövő­ben sokkal inkább az elvégzett munkától függ majd, hogy meny­nyit élvezünk annak gyümölcsé­ből. A továbbiakban a bérarányok kérdésével, majd a vezetői fele­lősséggel foglalkozott a megyei pártbizottság titkára. Hangsúlyoz­ta: a felelősség a jövőben a ke­ményebb, a szigorúbb módszert is jelenteni fogja, a kevesebb nézést a trehánysággal, a munka­helyi mulasztásokkal szemben. Jó lenne, ha kevesebb lenne a baj, és ezért sökat tehetnek a szakszervezetek is. KERESZTES BÉLA, az ÉFÉ- DOSZ megyei titkára olyan szakma képviseletében kért szót, amely napjainkban a kritikáik kereszttüzében van, ugyanakkor kritikus piaci körülmények kö­zött igyekszik fenntartani magát, dolgozóinak élet- és munkakö­rülményeit, jövedelmi szintjét. Választás, tisztségviselők A vitát dr. Kőrös Gáspár fog­lalta össze. Megállapította, hogy a hozzászólók kivétel nélkül egyetértettek a beszámolókkal. Megköszönte a testületek, a kül­döttek elismerő szavait és hang­súlyozottan a bíráló, a munka jobbítására ösztönző kritikai ész­revételeket. Princz László levezető elnök bejelentette, hogy az öt esztende­je megválasztott SZMT megbíza­tása lejárt. Kérte, hogy akik idő hiányában, nem mondhatták el tervezett hozzászólásukat, írás­ban közöljék véleményüket. Eze­ket csatolják a küldöttértekez­let jegyzőkönyvéhez és így tanul­mányozhatja, figyelembe veheti és veszi az újonnan megválasztott SZMT. Rövid szünet után a küldöttek titkos szavazással választották meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsának 45 tagját, a szám- vizsgáló bizottságot. Kovács Pál, az SZMT főmunkatársa, a szava­zatszedő bizottság elnöke jelen­tette be, hogy a küldöttek bizal­mából kik képviselik a Szakszer­vezetek Bács-Kiskun megyei dol­gozók érdekeit. Ismertette a mun­ka- és rétegbizottságok vezetői­nek, tagjainak névsorát. Az SZIMT elnöke dr. Szűcs Endre nyugdíjas vállalati igazgató lett. Ezt követően a testület a ma­ga köréből megválasztotta a ko­rábbinál kisebb létszámú elnök­séget. A vezető titkár továbbra is dr. Kőrös Gáspár. SZMT-titká- rok: Hegedűs István, Princz Lász­ló, Sibalin Istvánné. Elnökségi ta­gok: Rigó Sándor, a MEDOSZ megyebizottság titkára, Sdavitsek Endre, a kecskeméti szakmaközi bizottság titkára és dr. Stang Je- nőné, a bajai Szakmaközi Művelő­dési Ház igazgatója. A jövőben ismét Szabó Pál tölti be a számvizsgáló bizottság elnökének tisztét. Az új testület Urban Pálnét a Szakszervezetek Megyei Tanácsa központi könyvtára, Szűcs Kál- mánnét a Szakszervezetek Me­gyei Művelődési Központja igaz­gatójává nevezte ki. Tohai László, a megyei tanács általános elnökhelyettese a me­gyei testületek nevében gratulált a megválasztottaknak, s kívánt eredményes, hatékony munkát. A bizalmat dr. Kőrös Gáspár kö­szönte meg. A Szakszervezetek IX. Bács- Kiskun megyei küldöttértekezle­te az Intemacionálé hangjaival ért véget. Heliai Nándor—Rapi Miklós Fotó: Méhesi Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom