Petőfi Népe, 1985. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-25 / 276. szám
1985. november 25. • PETŐFI NÉPE • 5 BODÓCS ISTVÁN EMLÉKEZETE A magyar csillagászok 1.910- ben a Komáromtól 14 kilométerre fekvő ógyallai asztrofizikai obszervatóriumban tanulmányozták a Halley-üstököst. A Konkoly Thege Miklós által alapított csillagvizsgáló akkoriban Európa egyik legjobban felszerelt csillagdája volt. Nagybátyám, Bodócs István — az obszervatórium adjunktusa — családi körben sokszor beszélte el lebilincselően a Halley-üstökössel való találkozását, a fényes csóvájú égitest történetét, elnevezésének eredetét. Századunk elején Magyarországon csillagásznak lenni . olyan nevezetes és csodálni való foglalkozás volt, mint amilyen ma az űrhajósoké. Bodócs István közel száz esztendeje, 1887-ben született Kecskeméten. Az ógyallai csillagvizsgálóba Eötvös Loránd ajánlatára került 1909-ben. Eötvös az egyetemen figyelt fel kiváló képességű hallgatójára. Éles szemmel meglátta, hogy Konkoly Thege munkatársaként fejtheti ki azt a tudományos munkát, ami tehetségének, egyéniségének legjobban megfelel. Bodócs István első jelentős tanulmánya — a napfolttevékenység megfigyeléséről — már 1912- ben megjelent Svájcban, a zürichi természettudományos társulat közlönyében. A fiatal adjunktus Nyugat-Európa neves csillagvizsgálóiban folytatott tanulmányokat. Fizikai tétéi felfedezője Az ógyallai csillagda korának legmodernebb csillagászati ágával, az asztrofizikával foglalkozott, amelyben igen nagy szerepet kapott a fényképezés, a fénymérés, a színképelemzés. Ezek segítségével már nemcsak a csillagok helyzetét,' mozgását tanulmányozhatták, de megismerhették hőmérsékletüket, anyagi szerkezetüket is. Bodócs István temérdek fényképet készített a csillagokról. Az akkori fotótechnika nagyon távol állt a maitól, ezért a fényképek kidolgozása és nagyítása közben állandóan kísérletezett. Olyan eljárásokat dolgozott ki, hogy a csillagászati felvételeken a finomabb részletek is előhívhatók legyenek, mert a napfoltok, változó csillagok és üstökösök tanulmányozásában ennek rendkívüli jelentősége van. Kísérletei során fedezte fel, és dolgozta ki új fénytani fizikai tételét. Bodócs István volt az első magyar fizikus, Eötvös Loránd híres ingájának felfedezése óta, aki 1921-ben új, önállóan felfedezett és kidolgozott fizikai tétellel jelentkezett. 1924-ben kidolgozta a geometriai fénytan hyperbola tételének gyakorlati alkalmazását, ami a fototechnikában volt hasznosítható. Ez a munkája a berlini „Zeitschrift für Physik” című tudományos folyóiratban jelent meg — tudományos közkinccsé vált — így elvesztette szabadalmi jogát. — A jénai Zeiss Művek azonnal felismerte a fizikai felfedezés nagy jelentőségét, és az ezen tétel alapján konstruált nagyítóberendezését harminc évre szabadalmaztatta. Az egész világon használták anélkül, hogy valaki is tudta volna: egy magyar csillagász-fizikus felfedezése tette lehetővé a fényképek nagyításának modernizálását. — „A tudósnak nagy volt az ő tudománya, de kevés volt a vágott dohánya...” — írta Arany János, de azt is mondhatnánk: kevés az életrevalósága. A hunok királya is láthatta Nem csoda, ha egy csillagász pályájának legnagyobb élménye a Halley-üstökössel való találkozás. Amint a tudósok kiderítették — két évezred alatt mindösz- sze harmincszor jelent meg az égbolton. A történelem folyamán az üstökösök megjelenése mindig megragadta az embereket — csodálták, de féltek is tőle. A pásztor- és földművelő népek ősidőktől fogva ismerték a csillagok járását, és abban megnyugtató rendet, biztonság érzetét keltő harmóniát találtak. — Azután egy- szercsak, látszólag minden rend nélkül, ismeretlen égi utakon lángpallosként száguld végig az égen egy csillag. Ez csak fenyegetést, rosszat jelenthet — úgy gondolták. „Árvíz, éhség, tűz, járványok, háborúk, földrengés, királyok halála, birodalmak pusztulása; ezeket jelzik neked az ég üstökösei, óh világ!" — így szól egy régi latin vers. Két érdekes történelmi esemény idején is tündökölt ez a fényes üstökös az égbolton: i.e. 451-ben, amikor Attila, a hunok királya, a római Aetius-szal vívta a catalaunumi ütközetet — és 1456-ban, Hunyadi János nándorfehérvári diadala idején. Szinte hihetetlen, hogy a huszadik század elején, 1910-ben is mennyi hiedelem, babona kelt szárnyra a Halley-üstökös közeledésének hírére. Távoli világok hírmondója 1910. Ismét megjelent a Halley- üstökös. Bodócs István így írja le az üstökössel való találkozását: „Míg a kutató értelem az égboltozat magasztos szépségeit cső• Bodócs István a nagytávcsö mellett a Halley-napok idején, 1910-ben. dálva a végtelenben járt, egyszerre csak jobbra a Venustól, titokzatos fénnyel hatalmas üstökös jelent meg az égen. S amint jöttek az árnyak, egyre ragyogóbb lett. Megnéztem távcsővel, s ott állott előttem a csodálatos égitest, a költők csillaga, távoli világok néma hírmondója. Az elfogódás- nak mélységes érzete vett rajtam erőt! Hiszen olyan ünnepi es volt a hangulat, olyan áhítatos a csönd. A kicsiny falura ráborult az este, s a fenyők illata felhatolt a nyitott kupolába. Az ünne- pies csöndöt nem zavarta semmi, csak a távcsövet hajtó óragép zúgott halkan. A csillagos ég bámulatos tisztaságban ragyogott, de erősebb nagyításnál földi légkörünk nyugtalansága miatt reszketni látszott a távcsőben e ragyogó tünemény, mintha átlátszó aranytenger hullámzott volna rajta végigEz az időszak csak pünkösdi királyság az üstökös életében. Csak napközeiben ragyog ilyen szépen, fényes koronával, villogó uszállyal. Aztán távozik. Távozó lépteit csak a csillagászok nézik figyelemmel. Tácsővel követik, méregetik, elemzik fényét és fény- . képlemezeken örökítik meg út■ v/aw táoN! * * * Bodócs István harmincéves korában búcsút mondott a csillagászat szép tudományának, mert szeme erősen megromlott a csillagdái munkában. Győri gimnáziumi tanárként működött, majd a győri meteorológiai állomás vezetője lett. Hosszan lehetne ismertetni tudományos és pedagógiai munkásságát. Tanulmányt írt a Hanság csapadékviszonyairól, akadémiai dijas dolgozatot a gátszivárgás problémáiról. Helytörténettel is foglalkozott, széles körű kutatást folytatott például szülővárosa, Kecskemét nevének eredetére vonatkozóan. Kutatásairól a hatvanas évek elején Tóth László írt cikket a Petőfi Népében. A Halley-üstökös egykori megfigyelője éppen húsz éve, 1965-ben halt meg Győrött. Személyében az utolsó polihisztorok egyike szállt a sírba. • Az ógyai. lai (ma Húrba no vo) obszervatórium korabeli felvételen. KÖNYVESPOLC Magyar családi kalendárium 1986 Hagyományokat őriz és újakat éleszt. Teli ősi motívumokkal és korunk feszültségeinek oldani akarásával. Érdeklődést kelt, rövid választ kínál és újabbakat tartogat. Akkorra, amikor majd ráérünk elolvasni. Egész évre szól, senkinek se lehet lelkiis- meret-íurdalása azért, mert még nem tudfta befejezni. Minden hónapot „kis magyar kalendáriumtörténet” vezet be. Kovács Gábor elénk idéz régi szép képes „kalendáriom”-okat, nagy öregeket, Benedek Eleket, Veres Pétert, akik szeretett naptáraikról szólnak. Hónapról hónapra vezet be bennünket az időszámítás, a múló idő követésének ősi titkaiba, történelmi összefüggéseibe, a kalendáriumok mind jobban gazdagodó, mégis zárt műfajának kialakulásába. Minden hónap tartogat valami szépet, meghittet és szívet melegítőt. Egy-egy szép verset, elbeszélést Kosztolányitól, Tóth Árpádtól, Weöres Sándortól, Nagy Lászlótól, Nemes Nagy Ágnestől, Csoóri Sándortól, Horgas Bélától. Minden hónap tartogat valami okosat, például az idegességről vagy a gyógyszerkincsről, a cigarettáról vagy a szeszfogyasztásról, a szexről, a génsebészetről, a narkóról, az együttélés szabályairól, a gyermeknevelésről, az öregekről, sőt, magáról a halálról, a jóról és a rosszról, a „teremtett”, a „kényszerű” és a „megváltó” halálról. Röviden mindarról, ami az embereket foglalkoztathatja. Meggyőzőek és szükségesek azok a gondolatok, amelyeket a milyen vagyok? milyen legyek? válaszaiba sorolhatnánk. Levendel Júlia Bulgakovot idézve mondja: „Mindannyiunknak úgy kellene élni, hogy elmondhassuk: igazat mondani könnyű és kellemes.” Ancsel Éva szerint: „— ha jól öregszik az ember — értékét veszti minden, ami megérdemli, de megnő az élet önértéke ...” Névnapsorolást és névmagyarázatokat is kapunk. Kallós Ede világítja meg az Ágnes, a Balázs, a Sándor, áprilisban a György, szeptemberben a Mária név eredetét. Megtaláljuk a téli, tavaszi, nyári, őszi égbolt csillagait bemutató írásokat is, Makovecz Benjámin népszerű-tudományos összeállítását. Megtekinthetjük a csillagképek vázlatos rajzait, valamint a hozzájuk fűződő mesék, mondák, elbeszélések néhány mondatos ismertetését. Különböző népszokásokról, vallási hagyományokról szólnak a Boldogasszony hava, a Szent György hava, a Karácsony hava stb. című írások, Balogh Júlia olvasmányos ismertetői. Minden ihletett gondolat az Ember-hez, a Csa- lád-hoz kapcsolódik. Amolyan gorkiji értelemben, hogy büszkén hangzik a szó: Ember. A művészet, a tudomány, személy szerint az író, a költő, a képzőművész, az orvos, a tudós, a nyelvész, a pszichológus, a néprajzkutató, a szociológus, az egyházi ember és a vezető politikus szól a könyvben — látni még csodát! — egybehangzóan: tegyük gazdagabbá szép valónkat, vigyázzunk jobban magunkra, egymásra, gyermekeinkre. Éljünk szebben, nyugodtab- ban, szeretetben és békességben. Ahogy Pozsgay Imre mondja Beköszöntőjében: őrizzük, erősítsük „a család összetartozását, méltóságát.” A naptároldalak díszítő rajzait Székely Berta, a reprodukciók nagyobb részét Makovecz Benjamin készítette, öröm ránézni egy jól elhelyezett Picasso-, Rippl-Rónai- vagy Kondor Béla-rajzra, a középkori fametszetekre. A kötetet a Hazafias Népfront Családvédelmi Tanácsa adta ki. Igen jól tette. Mi is „Szeretnénk, ha az olvasó megkedvelné ezt a könyvet és igényelné ezentúl minden évben.” Elismerés illeti a szerkesztőket, Levendel Júliát és Horgas Bélát ötletességükért, komponálóképességükért, a szerzői munka ilyen magas fokú összehangolásáért. Ajánljuk az 1986. évi Magyar családi kalendáriumot öregnek, fiatalnak, férfinak és nőnek, meg- győződöttnek és útkeresőnek. Annál is inkább, mert a szerény címlapból nemigen lehet a könyv belső értékeire következtetni. T. Újhelyi Mária Levél a régi Hellaszból Csaknem 25 évszázadig „ment” a régi Görögországból a mai Jevpatónia (Krím-félszget) helyén állott Kerkíniitidába bizonyos Apatorij küldeménye, melyet egy ásatás során tálaltak meg a régészek. A levél nyolc sora annak tköszönheti -fennmaradását, hogy egy amforára írták. Az Ukrán Tudományos Akadémia régéjspseti intézetének nyu-gatt-krími expedíciója, tudósai a leletet egyedülállónak tartják. A fészigat ezen részén most találtak először az időszámításunk előtti V. század végéből származó ilyen hosszú szöveget. A ieOJgt eldöntheti a tudópoflc régi vitáját arról, hogy tó alapította Kerkinltidát. Az a nyelvjárás amelyen a levelet írták, vitathajtartlamrl bizonyítja, hogy az első gyarmatosítók itt ae ionok vcötak. A SZÍNHÁZ ÚJ TAGJA: BARTA JUDIT Játékmester, koreográfus — szenvedéllyel A A kecskeméti Katona József Színház műsorfüzetében egy portréfotó kíséretében néhány mondaltban bemutatkoznak a társullak új tagjai. A névsorban első: Barta Judit. Ám sem kép, sem szöveg nincs a neve mellett, csak annyi: játékmester—koreográfus. — Kérem, idézze fel pályája fontosabb állomásait. — Gyermekkoromban balettiskolába jártam. Olasz és francia metódus alapján sajátítottuk el a tánc titkait. Sztepp- és akrobatikatanár is járt hozzánk, sőt a ka- rakitertánc lépéseivel is megismertettek bennünket. Mondhatom, alaposan felkészülhettem a kilenc esztendő alatt. Első szerződésemet a Fővárosi Vígszínházzal költöttem Táncosnő tettem a kariban, de olykor-olykor szólistaszerep is jutott. Ezerkilencszáz- ötvenőltlben Szolnokra mentem, ahol operettek. zenés vígjátékok koreográfiái feladatait bízták rám. Tulajdonképpen azért vállaltam a vidéket, mert Pesten táncosnőként nem remélhettem, hogy valaha tehetőséget kapok koreográfia készítésére. D(e!hrecenben már önálló balettre is kaptam megbízást. Szerepelt repertoárunkban a Carmen, az Anyegin, s néhány revü, gyer- mékdaraib. Még én is dobojgóra léptem, táncoltam. Mindig a totális színház érdekelt ezen 'belül az alkalmazott mozgás. Miután úgy éreztem, hogy Kecskeméten ilyen tennivalóik várnak, jöttéim. — Maradjunk még egy kicsit a múltnál. Nem bánta mea elhatározását hogy a nagy lehetőségeiket tartogató fővárost felváltotta vidékkel? — Nincs teljesen igaza! Most is az a véleményem, hogy vidéken több és változatosabb a munka. s köziben rengeteget lehet tanulni. Bennem egy pedagógus is elveszett, s talán ezért éreztem mindig testhezállónak választott mesterségemet. A mozgás ereje szá/momra többet mond, mint a szóé. S ez adja munkám értelmét a közös játékban. Nem bántam meg sohasem, hogy vidékre szerződtem. A tisztességesfen és jól megoldott koreográfiát mindenhol megértik. A másik: színház nélkül ném tudnék élni. Sem Pesten, sem vidéken. — Erre mikor ébredt rá? * — Tizennyolc éves koromban, amikor az Operában, A csodálatos mandarinban kaptam szerepet. Igaz, nem kerülhettem mindig oda, ahová szerettem volna. Sokféle műfajjal kapcsolatban álltam: zenés színházakban, cirkuszban. hon védegv ü ttesben tevékenykedtem. A tapasztalatok rendkívül sokat jelentenek. Nem biztos, hogy mások végigcsinálták volna így, ahogy én. Nem is lehet szenvedély nélkül játékmesternek, koreográfusnak lenni. Még a magánéletemet is ehhez igazítottam. — Hogyan tervezi meg a mozgásokat? — Megismerem a darabolt, a zenét, a szereposztást, szóval mindent, ami az előadáshoz kapcsolódik. Az felső pillanattól kezdve részt veszek a munkában. Azt szeretem, ha a színészeknek felcsillan a szeműik a próbán. Persze azért vitatkozunk is... Jó vitapartner leheltek, mert türelmem határtalan. — Milyen megbízásai vannak Kecskeméten? — A színházban már dolgoztam, tavalyelőtt vendégeskedtem a Nyitott ablak-ban. s Jancsóval együtt' csináltuk a Faustust. Mindenre kész, tanulná vágyó színészek vannak Kecskeméten. Így a koreográfus dolga is könnyebb ... Vándort] László rendezi majd a Holdbéli csónakost. Kedvemre való munka lesz, teli groteszk mozgással. Lorca tragédiája, a Vérnász is rám vár, ami a koreográfiát illeti. A Népszínház ka- maraoperájában tizenöt esztendeje vállalok feladatokat, évente egyszer. Ott szintén bemutató közeleg, így Pest és Kecskemét között utazgatom. Borzák Tibor Művészekről mesélték Huszár Pufi, a kövérségéről is híres, kitűnő komikus egyik este vacsorára volt hivatalos egy családnál. Mikor a szobalány elébe tartotta a tálat, a művész méreteinek és étvágyának megfelelő adagot rakott a tányérjába. Erre a háziasszony így szólt a szobalányhoz: — Fiam, tegye le a tálat a művész úr elé, és hordja körül a tányérját! * Nagy Endre, a kiváló író, konferanszié és színigazgató, amikor egyszer súlyos betegségéből felépült, egyik jelenetének a próbáját a lakásán tartotta. A tréfa főszerepét alakító művésznővel sehogy sem volt megelégedve, próba közben sokszor közbeszólt, újabb és újabb instrukciók- v kai látta el partnernőiét. Mikor vége volt a /próbának, a színésznő távozóban így szólt a még gyengélkedő direktorhoz: — Jobbulást kívánok! — Én is magának — felelt vissza Nagy Endre. * G. B. Shaw magas, szikár alakjával pontosan az ellentéte volt barátjának,■ az alacsony, jól táplált Chesterton- nak, akivel gyakran ugratták egymást. — Ha önt látják, azt hiszik, éhínség van — kötött bele Chesterton az írótársába. — Ha viszont önre néznek, rögtön tudják, hogy ki a felelős az éhínségért! — repliká- zo.tt Shaw. * Sidló Ferenc, a kiváló szobrászművész az egyik kiállításán figyelmes lett egy házaspárra, amint egy aktszobrát nézegették. A művész a hátuk mögé állt, hogy kihallgassa, miről beszélnek. Az asszony így szólt: — Nézd csak ezt a verszónát! — Mi bajod van vele? — Még egy inge sincs,. de azért szobrot csináltat magáról! • Környei Béla, az Operaház egykori tenoristája szőlőt vásárolt Rákoskeresztúron. Hallatlanul büszke volt a saját termésű borára, amelyből mindjárt az első évben kóstolót küldött barátainak, választ kérve tőlük: ízlett-e a bor? Sajnos, a nedű átkozottul savanyú volt, valóságos ecet. Nem csodá, hogy az újdonsült szőlősgazda ezt a választ kapta Kern Auréltól, a szigorú zenekritikustól: „A bor kitűnő — salátával!'“ * Komlós Vilmosról, a kitűnő komikusról kedvesI történetet jegyeztek fel. ’Egy alkalommal barátaival üldögélt a törzskávéházában, amikor színésztársa, Peti Sándor keresni kezdte újonnan vásárolt, drága, sötétkék kalapját. Hosszas keresgélés után végre felfedezte: Komlós ült rajta. Rémülten szólt Komlóira: — Vilikém, az új kalapomon ülsz! — Na és? — kérdezte Komlós csodálkozva. — Már el akarsz menni? * Jókai Mór idős korában álmatlanságban szenvedett. A hipnotikus gyógymód akkor jött divatba, és Jókai a családja unszolására végre beleegyezett. hogy hipnotizőr tegyen kísérletet vele. Megfelelő előkészületek után a gyógyító rákezdett a mondókára: — Jókai Mór! Minden ködbe olvad, ködbe vész. halk zene szól, és a lágyan zsongó muzsika álomba ringatja!... Már mélyen alszik, mélyen alszik... Jókai feje csakugyan lekonyult a hintaszéken, aztán mozdulatlan maradt. A családtagok hálás pillantásokkal és megfelelő összeggel honorálták a sikert, mire a hipnotizőr büszkén távozott. Alighogy kitette a lábát az ajtón, Jókai pislogni kezdett, majd megszólott: — Elment már ez az őrült? Kiss György Mihály Találkozás a Halley-üstökössel Egyre gyakrabban adják hírül az újságok, természettudományos folyóiratok, hogy közeledik Földünkhöz a Halley-üstökös. Utoljára 1910-ben láthatták a Földről a hetvenhat évenként feltűnő égi jelenséget. Az üstökös legutóbbi „látogatásáról” érdekes beszámoló érkezett néhány hónappal ezelőtt szerkesztőségünkbe. A személyes emlékeken alapuló visszaemlékezés egy kecskeméti születésű csillagász, Bodócs István pályafutását,.s a Halley-vel való találkozását eleveníti fel. A kézirat sajtó alá rendezése során kaptuk a hírt, hogy szerzője, Szalayné Bodócs Éva időközben elhunyt. Szándékának megfelelően most az üstökös visszatérésének napjaiban közöljük az immár posztumusz visszaemlékezést.