Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
1985. Október 14. • PETŐFI NÉPE • S Igényesen dolgozni A megyeszékhely egyik utcájában új lakóházakat adtak át még az év elején. A lakók beköltöztek, bukdácsolva az ilyenkor „természetes" környezetnek számító törmelékeken, kimaradt építési anyagokon, átugrálva gödröket, tócsákat, földből kiálló vasdarabokat, betonelemeket. Ügy gondolták, hamarosan eltűnnek ezek és sima, netán parkosított területen közelíthetik meg a majdnem egymillióért vásárolt otthonaikat. Nem így történt. A környezet, ha lehetséges, ma még inkább „hadi állapotokat" mutat. Kiástak ugyanis egy száz méter hosz- szú, méternyi mély árkot. Azt betonnal burkolták, majd vascsöveket fektettek benne végig, azokat összehegesztették, befedték az árkot betonlapokkal. Mindez három hónapig tartott. A területen ma is ott látható a kimaradt anyag. Tehát nemcsak az idővel, az anyaggal is nagyfokú pazarlás történt. A földhalmokon közben már másodvirágzásnak indultak a különféle gazok, a gyerekek kábel- és csodarabokkal játszanak, a lakók pedig értetlenül néznek körül nap-nap után: még mindig nem változott a kép. Oknyomozás Ez kerül nekünk sokba! Állapította meg egyikőjük, s igazat kell adni neki. Mert nagyon sokba kerül az igénytelen, a nemtörődöm munka. Az a szemlélet, amely nem azért nézi az órát, hogy a sürgetést olvassa le a számlapról, hanem azt lesi, meddig kell még imitálnia a félórás munkát délelőtt tízkor, hogy „kitartson” délutánig. Viszont ugyanez a? ep^ber már tollat ragad és ír az újságnak, rádiónak, ha tíz percet késik az autóbusz, ha nem elég friss a kenyér, ha felmondja a szolgálatot az áruházban vásárolt mosógép, televízió. Pedig a jelenségek nagyon is összefüggnek és csupán arról van szó, hogy két olyan ember „találkozott", aki hanyagul igénytelenül végzi a munkáját. Sajnos, az ilyen találkozás eléggé gyakori napjainkban. Tudom, a képlet azért mégsem ilyen egyszerű. Mert lehetséges, hogy a szerelő szorgalmasan, becsületesen1 dolgozna, ha időben es jó minőségű anyagot kapna. De akinek ez a dolga, azért nem tudja teljesíteni, mert késik a szállító. A szállító pedig azért késik, mert javítani kellene a járművet, de hiányzik egy alkatrész. Alkatrész pedig azért nincs mert aki azt gyártja, nem tartja be a szerződésben vállalt határidőt stb. Ha tehát egy- egy reklamáció, felháborodás okát kiitatjuk, akkor az igénytelen munkavégzés láncolatán kell visszafelé nyomoznunk. Felszívódott? Egy közelmúltban taftott országos tanácskozáson erre a jelenségre is utalva úgy fogalmazott az előadó, hogy az embereket jogaik gyakorlására sohasem kellett biztatni, míg kötelességeik teljesítésére állandóan ösztönözni szükséges őket. Ilyen lenne az emberi természet? Aligha. Inkább arról van szó, mintha kiveszett volna, vagy csökkent a szakmai büszkeség, az egészséges önérzet, a becsületnek az a fajtája, amely nem engedte meg a mesternek, hogy akármilyen munkát kiadjon a kezéből, mert akkjir szégyellnie kellett volna magát a falu, a város előtt, elvesztette volna megrendelőit, tekintélyét a szakmában. Hol van ez az igényesség? Eltűnt volna a gyárak, vállalatok szalagrendszerében? Felszívódott volna a tömegtermelésben, amelynek végtermékeiről már nem tudja megállapítani a vásárló, hogy Kis János, Nagy Pál kezemunkáját dicséri vagy átkozza? Igen, bizonyára ennek is köze van mindahhoz, amiről itt beszélünk. De van ellenkező tapasztalat is. . Sokan láthatták és hallhatták a televízióban, amikor az ország legnagyobb fonodájában egy fiatalasszony elmondta, milyen büszkeség és jó érzés keríti hatalmába, ha az utcán járva a fényes kirakatban megpillantja az általa készített kelmét, az abból varrt ízléses ruhát. Érzésével nincs: egyedül a fiatalasszony. Nem kis szakmai büszkeséggel beszéltek azok a pékek is, akiknek kenyerét elkapkodják a vásárlók és nincs reklamáció, panasz, mert igényesen dolgoznak, szeretik szakmájukat, s nem spórolnak ki a kenyérből semmit, mert azáltal jó hírüket veszélyeztetnék, romlana a termékek minősége, elpártolnának tőlük a vásárlók, netán szidnák őket, róluk írnának bíráló cikket az újságok, vizsgálná munkájukat a népi ellenőrzés. De talán nem is ettől félnek ők, hanem „adnak” a szakma és önmaguk becsületére.' Ikertestvérek Más szakmákban, aa*. élet más területein is szép számmal vannak, akik nyugodtan alszanak, mert tudják, hogy amit rájuk bíztak, azt becsülettel, jó szakmai tudással és a mesterek igényességével végzik el. De az ő munkájukat is gátolják, az ő hírnevükre is árnyékot vetnek azok, akik lélektelenül dolgoznak, összecsapják a házat, a fűtésrendszert, a ruhát, a televíziót, az autót, a cipőt, a bútorokat, de mindkét markukat tartják, ha eljön a fizetésnap. Emelkedőben van az igényes munka, a lelkiismeretesség, a műgonddal dolgozó emberek megbecsülése. S ez nem is lehet másként, pontosabban nem szabad, hogy másként legyen. Természetesen nem várhatjuk, hogy csupán rábeszéléssel előbbre menjenek a dolgok, még akkor sem, ha hiszünk a meggyőzés erejében. Fontos azonban, hogy a minőségileg kifogástalan munka anyagilag is ösztönözzön. Magyarul: több pénzt kapjon az, aki szaktudásán túl a lelkét is hozzá ad-1 ja kenyérkereső foglalkozásához. Olyan emberekre van szükség, akiket nem kell naponta ösztönözni kötelességük teljesítésére, akik tudják, hogy a jog és a kötelesség éppen olyan ikertestvérek, mint a munka és a becsület. Gál Sándor Szén, földgáz ma és holnap PARLAMENTI BESZÉLGETÉS AZ ENERGIÁRÓL A következő ötéves kormányprogram miniszterelnöki expozéjában többször is szó esett az energiáról. A témát — eppen fontossága miatt — jó néhány képviselő is fölemlítette hozzászólásában. Sőt egyikük interpellációt nyújtott be új energiatörvény megalkotására. Az ország- gyűlési ülésszak szünetében Czipper Gyula ipari miniszterhelyettessel beszélgettünk az energiáról. — Magyarországon milyen fő ágak között oszlik meg az energiafelhasználás? — Legnagyobb energiafelhasználó az ipar, 50 százalékkal. Harminc százalékot fogyaszt a lakosság és a kommunális szektor, a maradék húsz százalékon körülbelül egyenlő arányban osztozik a mezőgazdaság és a közlekedés. — Milyen a források megoszlása? \ — Ezt a kérdést bontsuk kétfelé. Először: az energia fele származik hazai kitermelésből, a másik felét importáljuk. Másrészt: az összesből 30 százalék a szilárd tüzelőanyag, 32 százalék az olaj és olajtermék, 25 százalék a földgáz aránya. A maradék 13 százalék az egyéb energiahordozók között oszlik meg. Ezek közül egyre jelentősebb szerepe van az atomenergiának. Az idén az összenergia-mérlegben az atomerőműben termelt villamos energia hat százalékot képvisel. Ugyancsak jelentős még — az egyebek között — a villamosener- gia-import. — Ismereteim szerint Magyar- országon egységnyi termék előállításához 30 százalékkal több energiát használunk fel, mint a nálunk fejlettebb országokban. — Bár nagyon nehéz nemzetközi összehasonlítást tenni — hiszen minden országban másképp számolnak —, de körülbelül ez az arány tükrözi, hogy a fejlett országoknál mennyivel több energiát fogyaszt iparunk. — Ebből ^ többletből bőven lehet megtakarítani. Véleménye szerint hol és hogyan? — Elsősorban az energiaigényes ipari technológiák fajlagos energiafelhasználását kell javítani. A kohászatban, a vegyiparban. az építőanyag-iparban az előrelépés műszaki fejlesztéssel lehetséges. Az energiaracionalizálásban minőségi váltás szükséges a korábbi időszakhoz képest. A folyamatszabályozás, a mikroelektronika, az automatizálás bevitele az energiaigényes ágazatokba halaszthatatlan. Nagy tartalékok rejlenek az energia- igényesség és a termelési struktúra összefüggésrendszerében. Például, ha egy szerszámgépet mikroprocesszorral látunk el, akkor annak az értéke 20—30 százalékkal nő. Az előállításához szükséges energia gyakorlatilag változatlan, de a gyártmány értékéhez viszonyítva az aránya sokkal kisebb. Energia takarítható meg akkor is, ha kevesebb anyagot használunk fel. Megtakarítunk például magas energiatartalmú anyagokat — acélt, vegyi- vagy építőanyagokat —, s ezzel egyidejűleg csökken az energiafelhasználás is. — A lakosság energiaellátásában változnak-e a jelenlegi arányok a különféle energiahordozók között? Gondolok itt a szénhiányra is. — A korábbi energiapolitika következményeit most viselnünk kell. Részben ezzel van összefüggésben a jelenlegi szénhiány. A bányákban a korábbi időszakokban a szükséges fejlesztéseket eszközhiány miatt nem lehetett végrehajtani, ezért jelentkeztek termelőkapacitás-gondjaink. A lakosság szénellátásának javítása érdekében szénmosó brikettgyárakat építünk. Jövőre üzembe lép az évi 450 ezer tonna kapacitású dorogi gyár. ‘ Változtatást tervezünk a szénbányászatban, mégpedig úgy, hogy a mélybányászati kapacitások szinten tartása mellett a lignitbányászatot kívánjuk fejleszteni, mert itt a munkaerőigény a mélybányászaténak mindösszé egytizede. Kísérleteket folytattunk a lignitből való brikett előállítására. A kötőanyagos technológia sikeresnek mutatkozik. A tervidőszak végére évi 250 ezer tonna kapacitású brikettgyár építését tervezzük, ennek az alapanyagát adja a közelmúltban megnyitott bükkábrányi külfejtéses bánya. — Hogyan alakul a lakosság földgázfelhasználása ? — A mostani tervidőszakban mintegy kétszáz települést kötöttünk be a földgázhálózatba, s bekapcsoltunk több mint kétszázezer új háztartást. A VII. ötéves tervi fejlesztés azonban jellegében eltér az előzőtől, mert jelentősebb gázforrással csak a tervidőszak végén számolhatunk, amikor a jamburgi vezetékről többlet import földgáz áll rendelkezésre. De az atomerőmű fokozatos belépése addig is lehetővé teszi, hogy a szénhidrogén-tüzelésű erőművekből gázt vonjunk ki. Ezt alapvetően lakossági célra kívánjuk használni. S ha az előzőnél kevesebb, a jelenlegi számítások szerint negyven, új települést kötünk is be a föld- gázhálózatba, mégis megközelítőleg ugyanannyi háztartást tudunk majd bekapcsolni, mint a VI. ötéves tervidőszakban. A fejlesztéseket döntő többségükben oda koncentráljuk, ahol már elkészültek a gerincvezetékek. Ez nyilvánvalóan kevesebb beruházást igényel. — Tehát a települések közül azoknak nagyobb az esélyük, amelyek mellett közvetlen közelben húzódik a földgázvezeték. — így van. Arra nincs pénzünk, hogy a gerincvezetéktől több tíz kilométerre fekvő kistelepülésre elvigyük a gázt. — Bács-Kiskun megyeiket is érintő kérdés: vajon a termelési körzetben lakók részesülhetnek-e az átlagosnál , nagyobb mértékben a náluk felszínre hozott energiahordozókból? — Ilyen prioritás elvileg nincs. A gyakorlat azonban az, hogy a gáztermelő körzetekben a legsűrűbb a gázvezeték gerinchálózata. Ez végül mégis azt jelenti, hogy az itt élő lakosság az alacsonyabb fajlagos beruházási költség révén valójában előnyben részesül. Váczi Tamás Piros a paprika •' Megállás nélkül érkezik az áru a telepre. A majsai gazdaságok mintegy nyolcszáz tonnát termeltek, és zömét még szeptember 20-a előtt felárral átadták. • Szállítószalag viszi a szárítóba a frissen mosott paprikát. Naponta 250 tonna nyersárut tudnak őrlésre előkészíteni. Zsákokba kerül a száritmány, és gondosan tárolják, míg a malomba jut. • A laboratóriumban minden tételt háromszor, nyersen, félkészen és őrleményként is ellenőriznek. Greska Istvánné a' festéktartalmat méri. • Ez a svájci készülék biztosítja, hogy egyenletes, állandóan jó minőség kerüljön az üzletekbe. • Gépek és ügyes kezek különféle nagyságú zacskókba töltik a •megye világhírű termékét, az édesnemes és csípős kalocsai paprikát. (Pásztor Zoltán felvételei) • Teljes kapacitással dolgoznak a malomban. Naponta negyven tonnát őrölnek. Pénzes István figyeli a hengerek munkáját. hogy minőig egyenletes, szép legyen az őrlemény (fent). • Egyre kedveltebb a vásárlók körében a paprikaolaj. Vörös Jenő gépkezelő ellenőrzi a kényes folyamatot (jobbra).
