Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-08 / 236. szám

1985. október 8. • PETŐFI NÉPE • 5 | AKI „AZ IGAZSÁGOT TANÍTOTTA AZ IDŐKNEK’’ fiatalokról - fiataloknak Emlékezés Hornyik Jánosra „Ügy rendelvén a szabályok, hogy az 50 aranyból álló Marczi- bányi díj mindenkor ugyanazon osztály által ítéltessék oda, mely a nagy jutalomra ajánlandó mun­kát kijelöli, fölhivatva érzi ma­gát a történelmi osztály e juta­lom iránt is előterjeszteni véle­ményét. E jutalmat az osztály je­lenvolt tagjainak többsége Hor­nyik János Kecskemét város tör­ténete oklevéltárral című mo­nográfiájának véli odaítélendő­nek (...), mely á legkiválóbb mű azon történelmi monográfiák közt, melyek irodalmunk terén az 1856 és 1861-es évek folyamán megjelentek.” A Tudományos Akadémia 1863. január 13-án tar­tott nagygyűlésének jegyzőkönyve örökítette meg e szavakkal Kecs­kemét tudós levéltárnokának tör­ténetírói érdemeit, s választotta a Marczibányi díjjal jutalmazott munka alapján tagjai sorába Hor­nyik Jánost. Hornyik 1812. október 14-én, a kecskeméti görög templom helyén volt házban látta meg a napvl- lágot. A famíliában bőven akadt fiúgyermek minden foglalkozás­ra. Az „úri” mesterségre a János nevű fiút azért tartották a legal­kalmasabbnak, mert egyébre — satnya termete, horpadt melle miatt — alkalmatlannak tűnt. A helybéli piarista gimnázium ta­nárai is akként vélekedtek, hogy vétek lenne „bé nem avatni a széptudományok univerzális es- meretébe” azt a fiút, aki büszke­sége volt osztályának. Így gon­dolta az apa is. Előszedte hát azo­kat a garasokat, amelyeket ak­kor kezdett gyűjteni, amikor ész­revette, hogy János mennyire vonzódik a könyvekhez, és elin­dult Pest-Budára. De az egyete­mi tanulmányok nem tartottak sokáig. A fiatalembert súlyosbo­dó „mejjbetegsége” hazakénysze- rítette. Két esztendőn keresztül ápolta őt édesanyja, amíg erőre kapott. Katona József nyomdokain A városházán ekkoriban írno­kot kerestek. A húsz esztendős fiatalember megpályázta, és el­nyerte az állást. Nagy szorongás­sal és tisztelettel lépte át a hiva­tal küszöbét, ahol nem is olyan régen még a „Bánk bán” írója, Katona József intézte a város né­pének ügyes-bajos dolgait. Ebben az esztendőben, 1834-ben jelentet­te meg Katona József édesapja elhunyt fiának kutatásait Kecs­kemét múltjáról. De, akár a Bánk bán — ez sem talált kezdetben visszhangra. Hornyik lelkében azonban annál inkább: „Mintha valami titokzatos erő lakoznék bennük — írta később —, úgy vonták, húzták figyelme­met Katona József szavai a mesz- szi múlt felé (...) és a leginkább megejtő az volt, hogy ugyanazok­kal az érzelmekkel és gondolatok­kal találkoztam e históriákban, amelyek gyermekként bennem is felötlöttek ... De még fontosabb volt, amit tanultam Katonától, és soha el nem felejtettem.” A megalkuvásra képtelen, de a történelem művelését immár élet­hivatásának tekintő tisztviselő azt az áthidaló megoldást választot­ta, hogy csupán gyűjti és rendezi a Kecskemét múltjára vonatkozó iratokat. Nagy gonddal készítet­te elő és személyesen vitte el a híres bécsi turkológushoz, Ham­mer professzorhoz a város török iratait. Kialakította a levéltár ré­gi iratainak ma is meglevő rend­jét, és megkezdte az „Okmány­tár” anyagának összeállítását. Ba­rátai, ezek között is leginkább Horváth Döme, az országos hírű jogtudós, váltig biztatták, hogy ne csak gyűjtse és rendezze, hanem dolgozza is fel az okmányokat. Hornyik egy ízben valóban szót fogadott: 1848-ban úgy érezte, hogy szólnia kell. Tanulmányt írt az „Életképek” 1848 novemberi és decemberi füzeteibe, Rácok a kuruc világban címmel. A tanul­mányban a Rákóczi korabeli rác felkelést állította párhuzamba a szabadságharc idején zajló nem­zetiségi mozgalmakkal. Több várostörténetnél A szabadságharc bukása után Hornyik hatalmas iratmentő mun­kába kezdett. Ekkor látott neki a város történetének megírásá­hoz is. Pedig nem is biztatták. Bensőjében érezte, hogy nemzeti ügyet szolgál. A nemzet érdeke, hogy fiai ismerjék múltjukat, a születésük előtti időkből is, hogy — Virág Benedek szavaival: — „ne maradjanak gyermekek”. Ha nincs a hazának önállósága, leg­alább önálló történelme legyen. Ha nincs jelene, legalább múlt­ját ismerjék. E művet, mely ma a helytörté­neti kutatások és fejdolgozások sorában méltán az első helyet foglalja el, megjelenésének idején senki nem tekintette várostörté­netnek. Az egész nemzet múltját olvasták ki belőle. Meg egyéb­ként is, ha Kecskemétről szólott, akkor a három város — Kecske­mét, Nagykőrös és Cegléd — res­publikájának története is benne volt, és a városhoz tartozó 34 pusztával egy egész országrész, csaknem az egész Alföld múltja. A Magyar Tudományos Akadé­mia tagjai sorába választotta Hornyikot — annak ellenére, hogy tudományos képesítéssel nem rendelkezett, mivel nem járt egye­temre. — A dicsőség mellett azon­ban majdnem hadbírósági eljá­rást is zúdított a nyakába e kö­tet. Egy feljelentésben azzal vá­dolták, hogy a nemzetiségeket egymás ellen izgatja, a Habsburg- uralkodókat pedig kedvezőtlen színben tünteti fel. Csakis a fő- ispáni helytartó jóindulatán mú­lott, hogy nem a börtönpri ecset foglalta el az akadémiai szék he­lyett. Bármennyi siker és aggódás kí­sérte is a harmadik kötet megje­lenését, a legrangosabb a máso­dik volt. A török időket tárgyaló kötet. Talán azért, mert e kor­szakról tudunk ma is legkeveseb­bet, és e kor sötétjében deríte­nek legnagyobb fényt Hornyik okmányai és elemzései. Olyan is­meretlen intézmények kialakulá­sát kíséri figyelemmel, mint a „fogott bírák” intézményes ítélő­széke és a „néptörvényszék”, melynek ítéletét akkor kérték ki, amikor más bírói fórum nem mert ítéletet mondani. Hornyik köny­véből értesült először a közönség a „Beszélő köntös” meséjének tör­ténelmi alapjáról. De nemcsak új, lebilincselően érdekes adatok kerültek Hornyik könyveiből az olvasók elé, ha­nem egészen új történelemszem­lélet is. Írásainak már arányai is felfedik, hogy döntő jelentőséget tulajdonít a nép történelemalko­tó szerepének és képességének. Igen nagy figyelmet fordított a nép anyagi életkörülményeinek vizsgálatára, a társadalmi réteg­képződés okaira és folyamataira, és nem tartózkodott nyíltan kije­lenteni, hogy a nagy történelmi sorsfordulók legnagyobb vesztese és a legfájóbb szenvedések vise­lője mindig a nép volt. Négy vaskos kötet Azt hihetnők, hogy az az em­ber, aki oly messze tekintett a múltba, és minden erejét, idejét rég letűnt századok életének ta­nulmányozása kötötte le, saját'ko- rával és környezetével rá sem ért foglalkozni. Hornyik az ilyen tudóstípusnak éppen az ellentétét képviselte. Mindenekelőtt hivata­li beosztása, a városi főjegyzőség- gel járó tennivalók követelték meg, hogy ne csak ismerje, hanem irányítsa is kora és környezete életét. Ügy vélte és tapasztalta, hogy a jelen dolgaiban való el­igazodást mindennél jobban se­gíti a történelem ismerete, de csak akkor, ha Tacitus szavaival: „a történelemnek az igazságról mindent el kell mondania, de nem merészelhet semmit mondani, ami nem igaz”. A történetírónak saját kora és szülőföldje iránti elkötelezettségé­ről egy szenvedélyes, líraian emel­kedett vallomásában szólott: „Én Kecskemét város kebelében szü­lettem, itt nevelkedtem, s har­minchat év óta e városnak igény­telen tisztviselője vagyok, apáim négy emberkoron át szülőföldem­nek hű polgárai voltak, anyai őseim az elmúlt századok viszon­tagságait e város legrégibb csap­daival együtt szenvedték. Anya­városom közügyéit kevés híján fél század óta figyelemmel kísérem. Míg sokan egykorú pályatársaim közül napi munkájuk fáradalmát nyugalom és mulatság enyhe kar­jai között pihenték ki, én leg- többnyire olvasva, jegyezgetve, s folyvást tanulva töltöttem időmet — s az életerőt pusztító, egész­ségrontó és velőket szárító fog­lalkozásban negyven év óta köny­vekre és íróasztalom éji világítá­sára többet költöttem, mint amennyire szegény állapotomat netalán gúnyolni szerető némely polgártársam egész vagyonértéke fölhatna. Így támadt föl kétezer éves sírjából, s így tisztázódott meg sok mendemonda salakjától Kecskemét város története, mely­nek 3-ik kötete miatt rosszaka­róim hamis vádaskodása folytán a legutóbbi provizórium alatt ha­di törvényszék küszöbén állottam. Én tehát megmentettem Kecske­mét múltját — s nekem ne lehet­ne szavam e város jövőjéhez??” Immár száz esztendeje, hogy a kecskeméti krónikás örökre el­távozott abból a városból, amely­nek múltat adott és jövőt álmo­dott. Életművét a város történe­téről négy vaskos kötet és az 1927-ben kiadott könyv őrzi Kecskemét gazdasági fejlődéséről. Dr. Krizsán László-V Műemlékvédelem • A Kossuth utcai épületegyüttes házai Debrecenben a helyi IKV az esedékes felújí­tási munkák so­rán az Országos Műemléki Felü­gyelőség jóvá­hagyásával hoz­za rendbe a mű­emlék és mü- emlékj feliegű épületeket. Így eredeti szépsé­gében lesz lát­ható a „cívis” város jellegze­tes építkezése. VITATKOZÓ HOZZÁSZÓLÁS Kunfehértón másképp van... A Petőfi Népében október 7-én megjelent Gondunk: a fiatalság cí­mű cikkhez szól hozzá Váczi László, a kunfehértói Előre Termelőszö­vetkezet elnöke, a megyei pártbizottság tagja, aki nemcsak kívülről hanem belülről is ismeri az ifjúság helyzetét — lévén ő maga is fia­tal. frásának közlésével együtt ismét jelezzük: a témát nem zártuk le, várjuk a további hozzászólásokat. FELHÍVÁS Túrázzunk együtt! Reméljük, hogy aki ott volt a hét végén az első Petőfi Népe-túrán, éljön a következőre is. Akinek elkerülte volna a figyelmét: lapunk — első­sorban széles nyilvánossá­gával — segíteni kíván a munk.ahefiyi, iskolai'termé­szetjáró csoportoknak programjaik népszerűsíté­sében. Eddig már itöbb kö­zépiskola jelezte: szeretne élni a toborzás e formájá­val, de továbbra is várjuk minden olyan természetba­rát szakosztály, országjáró diákkör, KISZ-szer vezet jelentkezését, amelyik szí­vesen látná vendégül ki­rándulásain lapunk olvasó­it is. Főleg egynapos, ön­költséges megyei túrákról lehet szó, melyek nem igé­nyelnek különösebb szer­vezést, adminisztrációt, hi­szen a résztvevők létszáma csak a hasábjainkon közölt találkozóhelyen és időpont­ban derül ki. Mivel elképzelhető, hogy tíz-tizenöt fősre tervezett kirándulásokat a sajtónyil­vánosság száz—százötven személyesre duzzaszt, ta­lán megbocsátható, hogy e közös akciókat Petőfi Né­pe Túráknak neveztük el. Természetesen mindig kö­zöljük felhívásunkban, me­lyik intézmény, vállalat, iskola szervezi az adott túrát, A kirándulásokon részt vesz egy-egy újságíró is, aki riportokban, képes tudósításokban számol be az eseményekről, a szer­vezők turizmust, egészséges életmódot népszerűsítő munkájáról. Olvasóink nevében is várjuk tehát az ötleteket, rt úraj a vasiatokat, meghívá­sokat. A Bács-Kiskun megyei Lapkiadó Vállalat Bálint György KISZ-alapszervezete „Az utóbbi időben a sajtó rendszeresen foglalkozik a fiata­lok problémáival, e réteget érintő gondokkal. Általános jelenség az is, ami ebből a cikkből is kide­rül, hogy csak a diagnózis szint­jén kívánnak foglalkozni a kér­déssel. Véleményem szerint ez nem elegendő sem a politika, sem az olvasó számára. Az ügy jobbítása érdekébén férfiasabb magatartásra, tenmaikarásra van szükség. A téma, a különböző fejezetek­re tagolása ellenére is, minde­nütt visszakanyarodik az alap­gondhoz, a gazdasági nehézségek­hez, mint fő okhoz. Igen, ez okozza a meglévő feszültséget. Az tény, fejlődésünk különböző szakaszaiban ezek a hatások másként érték gazdaságunkat, és másként az állampolgárt. Ezzel magyar ázható, hogy a különböző korosztályok másként élték és élik meg azokat. Ezzel együtt ma is igaznak tartam azt a mondást, „aki húsz éves korára ném elég erős, har­minc éves korára nem elég okos, és negyven éves korára nem elég „gazdag”, azt megette a fene”. Ennek szellemében próbálunk mi ■tenni Kunfehértón, amikor lehe­tőségeink keretein belül, támo­gatjuk a helyi sportmozgalmat, a fiatalok tanulását, továbbkép­zését. Szövetkezetünkben is a legfon­tosabb feladat a tagság önálló lakáshoz juttatása, amelynek im­máron csaknem másfél évitizedes hagyománya van. Ez azzal kez­dődik, hogy a fiatalnak tanyás ingatlant adunk, amiért nem kell lakbért fizetni, csak' az épület ál­lagát kell megóvni. Itt az állat­tartás feltételéit is meg tudja te­remteni. Mintegy három év el- eltelte után, amikor már rendel­kezik a házépítés indításához szükséges anyagiakkal, a faluban ingyen telket, az anyag szállítá­sához 'ingyen fuvart biztosítunk. Ezen túlmenően még 40 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönnel is segítjük. Ezelőtt 10---15 évvel ki­sebb házak épültek — vályogból. Ma korszerű anyagok felhaszná­lásával nagyobb, komfortosabb házak épülnek. Ezt is meg kell fizetni. Az előbbiekben vázolt formá­ban 1980-tól ez év végéig 22 család épített, .illetve építi saját házát. Ebből 16 családban a szü­lők 35 éven aluliak, átlagban hétéves ,házasok”, és két gyere­kük van. Próbálkoztunk gyorsan felhúzható, elemes, kétszintes la­kások építésével is, de a magas készpénzigény és a műszaki meg­oldás nem nyerte meg a fiatalok tetszését. Kétségtelen; addig, ameddig el­jut a fiatal az otthonteremtéshez, jelentős anyagi terheket Ítéli vál­lalnia-. Az anyagi javak megte­remtésére összefog a férj, a fele­ség, a gyerek, az egész csalód, és dolgoznak együtt, egyetértésben céljaik eléréséért. Ebben az ösz- szefogásbain a családok megerő­södtek. Jól bizonyítja ezt, hogy az elmúlt 15 évben építkezők közül mindössze két családnál volt válás. A közeljövőben átalakítjuk a lakásokat gázfűtésűre, ami újabb lépést jelent a város és a község közti különbségek felszámolásá­ban. Termelőszövetkezetünkben a vezetők átlagos életkora 37 év. A 35 éven aluliak aránya 47 szá­zalék. Az ő munkaviszonyuk ná­lunk átlagban négy év. Az éves jövedélmük (alapbér és prémi­um) ugyancsak átlagban 103 ezer forint fő. Önálló otthonnal ren­delkezik 50 százalék, és mind- annyiuknak van személygépko­csija. Az itt felvázoltakkal azt kí­vántam bizonyítani, hogy koráb­ban, és ma is megvannak azok a Lehetőségek, amelyek a-z „ér­telmes jövőépítés felé” vezettek és vezetnek. A mezőgazdaságban a fiataloknak meghatározó szere­pük van a fejlődésben, ma ás. Mert ebben az ágazatban már korábban megvolt a bizalom és a szellemi nyitottság a' termé­szetet, a szakmát, az embert sze­rető fiatal számára. A témával kapcsolatos társa­dalmi feladatainkat egy, a szak­mából vett példával szeretném megfogalmazni. Ahhoz, hogy* egy szőlő megfelelő termőképesség ű legyen; számtalan termelési té­nyező összhangjára van szükség, de ahhoz, hogy egyenes törzsű, jó termőal,apókkal rendelkező növény legyen, megfelelő tóm- rendszer szükséges, amely mellett szabadon fejlődik. | „PEZSEGTETJÜK” AZ ÉLETET Beszélgetés a kiváló kollégiumban * A kiváló kollégiumban az étvágy is kiváló. Állófogadás kollégista módra. A Kecskeméti Kertészeti Főis­kola Erdei Ferencről elnevezett kiváló kollégiumának igazgatója, dr. Verők István éppen telefonon beszél, mikor felkeresem, hogy a szeptember 9-i évnyitón átadott kiváló címről kérdezzem. — A Forrás szerkesztőségénél érdeklődtem, hogy az anyaggal, amit névadónk életével kapcso­latban a kollégisták gyűjtöttek össze, írtak le, nem késtün;k-.e el — magyarázza, mintegy elnézést kérve. — Hosszú út vezetett idáig — kezdi aztán a cím történetét — 1971-ben három helyen, a hallga­tóknak csak 55 százalékát tudták elhelyezni. 1973-lban készült el a mostani épület. Így a diákok 73 százaléka már a diákotthonban lakhatott. 1978-ban kollégiumi cí­met kapott az intézmény. Tehát a mostani kiváló minősítés elnye­rése egy hosszú folyamat ered­ménye, s talán egy távolba mu­tató út állomása. Nikovics Krisztina, a kollégiu­mi diákbizottság titkára1 és Kris­tóf József vezetőségi tag nyit be az ajtón. A beszélgetést négyen folytatjuk. — Hogy mi a feltétele a kiváló kollégiumi cím elnyerésének, ar­ra vannak paragrafusok, szabá­lyok. Ezen felül, mitől kiváló egy kollégium? — A hangulattól. Kell egy olyan közösségi szellemi, egy olyan bel­ső összetartó erő. amely tükröző­dik a kollégisták közérzetén. Gon­dolkodásra. cselekvésre sarkallja az egyént, a közösség érdekében — válaszol Kristóf József. — Hogyan nyilvánul ez meg? — Például — veszi át a szót Kriszti — már most kezdjük szer­vezni a tavaszi kollégiumi napo­kat. Megyek a folyóson és megál­lítanak: Te, van egy bombáié öt­letem!. — Hát kell ettől nagyobb öröm., egy koll. biz. titkárnak? Mondhatom a Novák Józsi-ié\e esetet is. Egyszer csak kiderült, hogy elkezdett foci- és safckverse- nyeket szervezni. Néhány éve ka- kaóivó-kluib is működik nálunk. A tagoknak napi egy litert kellett meginni a tápláló folyadékból. Kocsmázni nem volt szabad. — Három éve vagytok kollégis­ták. Tapasztaltok valamilyen vál­tozást? — Azt hiszem, mostanában könnyebb szervezni, nagyobb a vállalkozókedv. — Igen, ezt én hosszabb távon is megfigyeltem — jegyzi meg az igazgató. — Annál inkább nagy eredmény ez, mert nálunk a kép­zési idő rövid, mindössze három év. Tehát a mi kollégiumunkban sokkal gyorsabban kell szervezni, reagálni, utánpótlásról gondoskod­ni, mint egy ötéves tanidejű in­tézmény kollégiumában. — Mennyit dolgozik egy kollé­giumi bizottsági tag? — kérdezem Krisztitől. — Ha szervezünk valamit, éj­jel-nappal. sőt álmunkban is te­vékenykedünk. S mindig szerve­zünk valamit. —■ A kiváló címet meg keli őriz­ni. Ez ügyben mi a tervetek? — Nemrég szerveztünk egy tré­fás vetélkedőt. Többen javasolták.’ hogy havonta legyen ilyen. De­cemberben nagyszabású szellemi versenyt rendezünk a Megyei Mű­velődési Központtal együtt Erdei Ferenc életművéről. Egyszóval „pezsegtetjük” az életet. L. Szabó László összeállította: Szabó Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom