Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-04 / 233. szám

1985. október «I» T 'FI KÉPE • S RÓMEÓTÓL BIG PAPÁIG Kállai Ferenc 60 éves • Kállai Ferenc A nők iskolájában. Dr. Bertók Loránd professzor Az Erdei Ferenc Tudománypo­litikai Klub titkárát, címzetes egyetemi tanárt, a nemzetközi­leg is számontartott mikrobioló­gust néhány hónapja tüntették ki Akadémiai díjjal. A klub kecs­keméti szemináriumának befeje­zése utáni percekben beszélget­ve először tudományos munkájá­ról kérdezem a Joliot Curie Su­gárbiológiai és Sugárvédelmi Kutatóintézet tudományos ta­nácsadóját. — Olvasóink viszonylag keve­set tudnak az immunológiáról, az emberi szervezet természetes vé­dettségével foglalkozó tudomány­ról. — Ismereteink gyors gyarapo­dása ellenére a természetes el­lenállóképességet és ennek erő­sítését vizsgáló kutatók sok ne­hézséggel küszködnek, sok a tisz­táznivaló. Azt azonban tudjuk, hogy ezt számos tényező (élet­kor, elégtelen vagy helytelen táp­lálkozás, sérülés, műtét, többfaj­ta daganatellenes gyógyszer stb.) nagymértékben csökkentheti, de a meteorológiai viszonyok, a la­kás- és a munkakörülmények, szociális mozzanatok is hathat­nak a természetes ellenállóképes­ségre. — A Magyar Tudományos Aka­démia legutóbbi közgyűlésén át­adott elismerést értesüléseim sze­rint elsősorban a védekező me chanizmus működésének kutató sáért, egy új gyógyszer kikísér­letezéséért kapta. — Nagyon is idetartozik: ma csak a társtudományok segítségé­vel remélhető tudományos ered­mény. Így a Tolerin nevű gyógy­szer létrejöttét eredményező ku­tatásokban mások is segítették munkámat. A kiinduló gondolat a századfordulóig vezethető visz- sza. Megfigyelték: az endotoxi- nok (egyes baktériumok felbom­lása után felszabaduló mérgek) betegséget okozhatnak, ha a szer­vezet védekező mechanizmusa, elsősorban az ártalmas anyagot hatástalanító epesav kevesebb a szükségesnél. Egészen röviden: rájöttünk arra, hogy előkezelés­ként adott, kis mennyiségű endo­; -*hms8«n*»>í itlöA’öd ^ wv * ckjrx «Ss/rfiXjt-. . w toxin képes kivédeni a méreg lázkeltő hatását, erősen csökken­ti a sugár- és sokkhatást. Az in­tézetünkben kidolgozott eljárás­sal, ionizáló sugárzással minimá­lisra csökkenthetők a káros, a mérgezést okozó következmé­nyek. Az új gyógyszer számos jó hatása közül külön is megemlít­hetem, hogy gyorsítja a szervezet újjáéledését, támogathatja suga­ras és gyógyszeres kezelését, erő­síti a károsodott immunrendsze­rek ellenállóképességét. — Keveset hallottam az Erdei Ferenc Tudománypolitikai Klub­ról. — A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnöksége és a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöksége közös elhatározására 1976-ban alakult. Olyan tudomápyközi klub­nak indult — és ma is az —, amely­ben olyan kiváló tudósok, művé­szek, más értelmiségiek vesznek részt, akik elismertek szakmájuk­ban, eddigi tevékenységükkel ön­zetlenül szolgálták az ország ér­dekeit, tenni akarnak valamit a közösségért. Húszán alapították. Két tag ajánlása szükséges egy- egy új felvételhez. A vezető ér­telmiségnek — akadémikusok­nak, a tudományok doktorainak, kutatóknak — olyan csoportja alakult ki, amely bizonyos szem­pontból tükrözi az ország tudo­mányos keresztmetszetét. — Szívesen hallanánk a klub eddigi működéséről. — Két-három hónaponként szervezünk klubnapot a Haza­fias Népfront székházában. Leg­közelebb az egészségügyi minisz­terrel találkozunk. Országunk egy-egy jellegzetes településén, történelmi, irodalmi emlékhe­lyén két-három napos szeminá­riumot rendezünk évente. Idő­szerű tudománypolitikai kérdé­seket vitatunk meg, az összege­zett tanulságokat megküldjük az illetékes testületeknek, főhatósá­goknak ajánlásként. — Ha jól számolom, 1978-ban hirdették meg az első szeminá­riumot. — Valóban. Ortutay Gyula tartotta a vitaindítót. A hazafias­ság kérdéseit taglaló tanácskozá­son Illyés Gyula is részt vett. Tanácskoztunk egyebek között a népzenéről, az oktatásügyről, az építészet nemzeti jellegéről. VENDÉGÜNK VOLT Kezdeményezésünkre adták ki például a külföldön élő magya­roknak szánt daloskönyvet. Meg­beszéléseinket mindig a teljes őszinteség, a jobbító szándék jel­lemezte. Nemcsak kritizálunk; megoldási, javítási javaslatokat is kidolgozunk. Megpróbáljuk az ország ügyeit korszerűen, euró­pai látókörrel, emberszeretettel, elkötelezett magyarságtudattal, a szocialista jövő elkötelezettje­ként megközelíteni, mint név­adónk, Erdei Ferenc. — Megköszönve a beszélgetést, befejezésül kecskeméti benyo­másairól érdeklődöm. — Nagyszerűen éreztük magun­kat, színvonalasnak vélem a ta­nácskozást. Városnéző sétákon a műemlékvédelem, a település- fejlesztés szép példáit láthattuk. Külön örülök annak, hogy az egészségügyi, műszaki, termé­szettudományi kutatóhelyek, fel­sőfokú tanintézetek és a mező- gazdasági kutatás hatékonyabb összekapcsolására vonatkozó ja­vaslatot először itt, Bács-Kiskun- ban próbálják ki, mint ezt klu­bunk régi tagja, a megyei párt- bizottság első titkára, dr. Ro- mány Pál bejelentette. Heltai Nándor Az 1981-ben megjelent Ki kicso­da? című vaskos kötet három sor­ban írja le Kállai Ferenc pálya­futását: „1945 — Szabad Színház. 1946 — Belvárosi Színház. 1948 — Nemzeti Színház.” Utána 18 so­ros lista következik szerepelne K felsorolásával. Mit mutat ez a két szám: a 3 és á 18? Egyrészt azt, hogy Kállai Fe­renc hűséges alkat: 40 éves színé­szi pályafutása során mindössze három színház tagja volt. Más­részt. hogy rendkívül sok szere­pet játszott ezalatt Rómeótól Co- riolanusig, Csongortól Falstaffiß. Ma. hatvanadik születésnapján próbáljuk kissé kibővíteni a fenti három sort, amely egy nagy szí­nész jelentős pályafutását rejti magában. 1945: Both Béla, a felszabadulás napjait követően színészeket to­borzott Budapesten a ligetben megnyíló Szabad Színházhoz. Sok fiatal, a pálya küszöbére érkező színészt szerződtetett: Horváth Tivadart. Soós Lajost, s egy is­meretlen pályakezdőt, aki mind­össze két hónapiig járt a színi- akadémiára: Kállai Ferencet. A felvételin Babits Mihály Imádság háború után című versét szaval­ja, s Both Béla azonnal meglátja benne a színészt. 1946: A Belvárosi Színház tag­ja lesz. Bárdos Arthur, a kiváló igazgató, rendező, színházi író felfigyelt Kállaira. Bárdoshoz ke­rült, aki először Gáspár Margit Új Isten Thébában című nagysi­kerű darabjában bízott rá felada­tot, majd a mélyvízbe dobta, és Rómeó szerepét adta Kállai Fe­rencnek. Balázs Béla a premier után többek közt ezt írta: „Kál­lai Rómeójáról még sokszor fog­nak írni, mert még sokszor fogja játszani... A bimbóban még ben­ne alszanak a festett szirmok, érezzük a jövendő virág illa­tát . . .” 1948: Kállai Ferencet a Nemzeti Színház szerződteti. Ekkor már egy ismert és érett színész ját­szotta el azokat a sokat emlege­tett sikeres, szép szerepeket, mint Nosztv Feri, Csongor, Borisz (Oisztrovszkii Viharában) vagy Frank a Warrenné mesterségé­ben. De sorolhatnám tovább ala­kításait. ezeket azonban bárki megtalálhatta a lexikonban, vagy ha látta, felidézheti emlékezeté­ben. Ahogy ő mondjál „Nekem vol­taképp nincs szerepköröm. Jó­sorsomnak köszönhetem, hogy mindenkor más-másféle szerepe­ket osztottak rám... ily módon nyílt alkalmam arra, hogy több­féle arcomat mutassam meg a színen’*. Régi. s mostani önmagáról pe­dig így vall: „Harmincéves ko­romig Mikszáth hályogkovácsához hasonlóan dolgoztam, játszottam, olykor én is bicskával operáltam. Ma már másként látom a pályát, tudom, hogy a színészet nemcsak önfeledt lobogás, hanem mértani pontosságú munka, s ez —, ha jó a légkör — már folyamatában boldogító ... A színészet — hosz- szútávfutás. Kezdetben van az exhibicionizmus, s valami nagy. buzgó akarás. Aztán minél több évet tölt el az ember a pályán, annál nagyobb felelősségtudattal, félelemmel lép a színpadra”. Az évek során a hősszerelmes­ből karakterszínész vált. Alakí­tásait Kossuth-díj, Érdemes és Kiváló művész cím jutalmazta, s szinte minden évad tartogatott számára egy-egy nagy feladatot. Az elmúlt évadban két nagy ala­kítás fűződött nevéhez. Az egyik Gorkij Jegor Bulicsovja, mely maiit a kritika írta „Kállai juta­lom, játékává vált”, monumentá­lis, egy tömbből faragott Buli­csovja sokáig emlékezetes marad. A másik nagy siker: a Tartuffe Orgon szerepe, amelyben megejtő gyermekségbe oltotta az elképesz­tő hiszékenységet és az atyai des- potizmust. s művészetének szinte minden színét felvillantotta Mo- liére darabjának kiugró sikerű előadásában. Most. hatvanadik születésnap­ján szép ajándékot kapott szín­házától: Tennesse Williams Macs­ka a forró bádogtetőn című híres drámájában Big papát, a halálos beteg családfőt alakítja. De ez az ajándék nemcsak az övé. A pró­bákat látva úgy tűnik. Kállai Fe­renc születésnapján mi, nézők is gazdagabbak leszünk: egy nagy színész ajándékoz meg bennünket pályája csúcsán újabb nagy ala­kításával. i K. Gy. KÖNYVESPOLC — Ez az olló kínai? — Miből tetszik gondolni? — Mert nekünk is van egy ollónk. Kí­nai. — Természetesen ez is kínai — mondja a borbély, és nyírja hátul a gubancos, nyakba nőtt hajat. — Hajóval hozták — folytatja a gyerek. — Bizonyára, hiszen a hajó a legolcsóbb szállítóeszköz. A víz mindent elbír. Nagy mennyiségű árukat nem is érdemes más­ként szállítani.\ — A hajónak hol van a csavarja, ami hajtja? — Hátul kérem. Hátul, a vízvonal alatt. A gyereknek nem ér le a lába a székről, öt-hatéves lehet. Most elégedetten bólint. — Én is terveztem egy hajót — mondja, és nadrágzsebéböl többrét összehajtogatott kockás papírdarabot kotor elő, és kinyújtja a borbélygallér alól. A borbély leteszi az ollót, nézi a masza- tos kézzel rajzolt ákom-bákomokat. — Jó hajó — mondja —, és úgy látom igen gaz­daságos. Nincs semmi fölösleges benne, ami a rakterét csökkentené. Ez a válasz­fal itt, a gépház és a vezérlőterem közt miből van? Attól tartok gyenge lesz. — Nem lesz gyenge. Titánból van. — Ja, úgy már más. Arra gondoltam, hogy néhány keresztpánttal meg lehetne erősíteni, de ha titánból van, akkor ter­mészetesen nem szükséges. A titán rop­pant erős fém. — Csak drága, de megéri. Súlyt taka­rítunk meg vele. A borbély már újra nyír, és időnként a papírra pillant. A kendő vállán, és a szék körül gyűlik a puha szőke kisgyerekhaj. — Be kellene rajzolni a csavart. Mert azt nem tudtam, hova kell. neki, meg vele. És meg is hallgatjuk, amit mond. S. Meggyes Klára a hatévesek szófelhaszná­lásáról ír. Érdekes és érdemes elolvasni, hogy mi a több a gyermek beszédében, az ige vagy a főnév, hogy milyen kevés melléknevet használnak. Pedig nem nehéz a szókincsfej­lesztést egy jó kis játékkal elősegíteni. Nagyon figyelemreméltó Reök György ta­nulmánya is. A gyermekrajzok, a beszéd, il­letve a gyakorlati gondolkodás kapcsolatáról ír. Gerő Zsuzsa több gyermekrajzot és a mun­kát kísérő szöveget is közöl. Láthatunk példá­ul egy síkban ábrázolt madárfélét, meg hét leegyszerűsített, gyermekszerű figurát. Mellet­tük a nagycsoportos beszéde: „A gyerek . . . Más színnel a haját fogom csinálni. És itt a kismadár, itt a csőre, itt a szárnya, itt a másik szárnya, itt a lába, és itt az anyu­kája ... itt a csőrében a kis fióka ... itt meg a kalicka ... a szárnya, itt a lába és itt a fo­gantyúja ...” Nagyon érdekesek a következtetések. Csak egyet emelünk ki: „... a hatéves, iskolába lépés előtt álló nagycsoportosoknál — a kiseb­bekhez viszonyítva — észlelhető a beszéd fo­lyamatosságában bizonyos fokú átmenetinek tűnő gyengülés.” Fontos dolgokat mond Jarovinszkij Alexan­der is, midőn óvodások magyar- és orosznyel­vű képírásait elemzi. Minthogy Kecskemé­ten is megindult az orosz- és angolnyelvű já­tékos óvodai foglalkoztatás, sokat tanulhatunk a vizsgálatból. A kötet kiemelkedően jelentős fejezete az, amit Sugárné Kádár Júlia és Reök György a szociokulturálisan hátrányos és az átlagos szociális helyzetű 4—6 évesek beszédkészsé­gének összehasonlításáról írt. Sorolhatnánk tovább a fontos gondolatokat. Helyette el­mondjuk, hogy tudományos, mégis közérthe­tő, jól szerkesztett és érzelmekre is ható mun­kával ismerkedhetünk meg. Az elődök tiszte­letében fogant és az olvasók megbecsülését szolgálja. Az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent könyv könnyen kezelhető és fino­man elegáns. T. Újhelyi Mária A gagauzok A festett tök hagyományos népművészeti tárgy a gagauzoknál. Jelenleg mintegy 130 ezer ga- gauz él a Moldáviai SZSZK-ban. A gagauzok kitűnően értenek a szőlőhöz és a dohányhoz, nagy­szerű állattenyésztők. Asszonyaik remekül hímeznek és szőnek, fonnak. A gagauz fiatalok jelentős ré­sze Moldávia iparában dolgozik, Csaddx-Lungban például, ahol gagauzok élnek, van egy gyár, amelyben elektromos fűtőberen­dezéseket állítanak elő. Ez az egyetlen ilyen jellegű üzem egész — Egy pillanat, csak ezt innen leseprem, így ni, készen is vagyunk. — Ide ;— mondja a gyerek, és föltérdel­ve a székre, a fodrászpult fölé hajol. A borbély golyóstollat vesz elő, amivel a blokkot írja, és két hajócsavart rajzol a maszatos kis papírra. Olyanok, mint a margarétavirág. A gyerek bólint — zsebre teszi a papirt, és pénzt vesz elő. — Hagyja csak, uram, hiszen mi társak vagyunk, tervező társak. Mondhatnám: kol­légák. Kint süt a nap. Valóban nyár lesz. A borbély nyitva hagyja az ajtót, és a gye­rek után néz. Valahol messze nagy hajók úsznak, fehérek, kékek, karcsúnk, és ma­gas tornyúak. És mindegyiken két marga­réta forog. A vizvonal alatt. Moldáviában, és a termékeit sok­felé exportálják. A gagauzok maguk is úgy vé­lekednek, hogy az ötvenes évek fordulatot hoztak az életükbe. A Kisinyovban és mindenekelőtt Denisz Tanadolgu tanító irányí­tásával képzett nemzeti értelmiség a moldáviai és orosz nyelvészek segítségével megteremtette a gagauz írásbeliséget. Ennek a kis népnék fiatal értelmisége hal­latlan lelkesedéssel látott neki, hogy megismerje a tudomány és kultúra kincseit. Megjelentek az első gagauz írók, költők és pró­zaírók. Olyanok, mint például Dmitrij Kara Csoban és Minna Kjoszja. Mindketten Basaima fa­luba valók, amelyet a nép tréfá­san „Gagaúzia fővárosának” ne­vez. író lett a Kongazba való Nyikolaj Baboglu történelemta­nár is. Vannak gagaúz művészek is. A legismertebb Dmitrij Szabasz- tyin és Pjotr Vlah. A gagauz értelmiséget képvi­selő zeneszerzők különös gondot fordítanak a kis népcsoport mű­kedvelő együtteseire, a gagaúz zenei folklór dallamkincsének ápolására. A gagauz nemzetiségű tudósok között olyan hírességek vannak, mint például Ligyija Dergacse- va, a filozófiai tudományok dok­tora. Jakov Userenko MESTER ATTILA: Kollégák — Jó napot kívánok, szép napunk van ma, uram. Mit parancsol? Hajvágást? Bo- rotválást? A gyerek először meghökken, de aztán felkapaszkodik a magasra csavart borbély­székre, és elfészkelődik a megfordított pár­nán. — Hajvágást — mondja, és néz, alul­ról fölfelé, a megtermett borbélyra, aki­nek a kezében már csattog az olló. — Igenis, egy hajvágás. Jön a nyár, és melegít ez a hátul kissé hosszúra nőtt fri- z^ra- Szíveskedjék az állát egy pillanatra fölemelni, így, köszönöm. Beszéd és kommunikáció az óvodás- és kisiskoláskorban A szép könyv fedőlapján egy kisfiú néz fel egy leánykára. Testvérek talán. A nagyobbik két kézzel fogja a picit. Bizalom, meghittség fűzi össze őket. Kapcsolat van közöttük szó nélkül is. Kommunikálnak a tekintetükkel, az arcmozgásukkal, egymás érintésével. — Rád támaszkodom — érzékelteti a kis­fiú. — Megvédelek mindenkitől — simogat a válasz. — Szeretlek — sugározza mindkettő. A kötet, amely Fényes Adolf — kecskemé­ti születésű alkotóművész — festményrészle­tét választotta képi mottójául, a beszéd és az egyéb kommunikatív kapcsolat alakulását vizsgálja óvodások és kisiskolások között. Hogy mennyire fontos a beilleszkedés, a kap­csolatteremtés, és hogy e képességet is kis­gyermekkorban kell fejleszteni kezdeni, nem szorul indokolásra. A fejlődéslélektani tanulmányokat Sugárné Kádár Júlia szerkesztette, ötvözte egy művé, sokatmondó tanulmányaival maga is gazda­gítva az összeállítást. A szerzők elősegítik a tájékozódást, vizs­gálati módszereket mutatnak be, nagy jelentő­ségű megállapodásokat tesznek. Fontosakat mindenki számára, akit érdekel a gyermeki beszéd. Sugárné Kádár Júlia az első téma kibon­tásakor megvilágítja, mit ért szóbeli közlésen, illetve a metakommunikáción. Vizsgálja a gyermekek szókincsét, a szófajok használatát. Ezt pedig játékosan, természes közegben te­szi úgy, ahogy bármelyik szülő vagy pedagó­gus elbeszélgethetne vagy eljátszhatna a ki­csinyekkel. Itt arra a fontos következtetésre jut, hogy a beszédkészség az életkorral együtt fejlődik. Ha. ennél a megállapításnál megállna valaki, akkor megnyugodhatna. Nem kell ugyanis tartani attól, hogy a másik, idősebb gyermek beszédfejlettsége — felgyorsítva gon­dolkozását, érzelmi gazdagodását, egész lé­nyének fejlődését, előkészítve iskolai sikereit — nem hozható be. Ez a bizonyított tény, hogy az életkorral párhuzamosan nő a beszédkész­ség, nagyon jelentős. Ám avval is kiegészül, hogy nemcsak a kortól, hanem a gyakorlás­tól is függ a gyermek beszéde. Ha csupán ennyi lenne a mondandó, akkor is tanulni kellene a szerzőktől. Hogy szülők, óvónők, tanítók megértsék, hogyan áll a gyer­mek a nevelőmunka középpontjában. Hogy egész lényét gazdagítva a beilleszkedését, a kapcsolatteremtését, talán a boldogulását ké­szítjük elő. Úgy is, hogy figyeljük beszédét — a kommunikáció legfontosabb eszközét —, úgy is, hogy felkeltjük beszédkedvét, gazdagítjuk szókincsét, gyakorlási lehetőséget adunk ne­ki. Röviden szólva, szépen beszélünk előtte, Kis nép Moldáviában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom