Petőfi Népe, 1985. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-29 / 254. szám

1985. október 29. • PETŐFI NÉPE » 3 FINN SZEMMEL Az Európai Kulturális Fórumról Immár munkabizottságokban tanácskoznak az Európai Kulturá­lis Fórum résztvevői. A 33 európai ország, valamint az Egyesült Ál­lamok és Kanada küldöttségveze­tői a fórum első hetében mond­ták el nyitó felszólalásaikat, most a szakértőké a szó, a feladat, hogy megtalálják azokat a területeket, ahol lehetőség van a kulturális együttműködésre, annak bővíté­sére. Finnország álláspontját Jaak- ko Numminnen államtitkár ismertette az első héten. Szemé­lye nem ismeretlen azok előtt, akik szívügyüknek tekintik a ma­gyar—finn barátságot. Ki tudja, hányszor járt már Magyarorszá­gon. Az ő irányításával dolgozott például az a finn szerkesztőbi­zottság, amelynek tagjai magyar kollégáikkal együtt összeállítot­ták a Barátok, rokonok című kö­tetet. Azt a könyvet, amelyet most a fórumon minden résztve­vő kézhez kapott — azzal a nem titkolt szándékkal, hátha e két kis európai nép kulturális együtt­működésének történetéből is ösz­tönzést meríthetnek a küldöttek az eredményes munkához. — Milyenek az első benyomá­sai a fórumról? — Véleményem szerint a fó­rum jól indult, — mondta finn vendégünk. — Elmondhatom, hogy a felszólalások — néhány kivé­teltől eltekintve — nagyon konst­ruktívak és átgondoltak voltak. Ezekből úgy tűnik, az a törekvés, hogy konkrét eredményeket hoz­zon a fórum. Másrészt már a fó­rum elején sok érdekes kérdés merült fel, ami előre sejteti, hogy a budapesti fórum kétségkívül a legfontosabb, egyedülálló esemé­nye lesz a kultúrának egész Eu­rópában. Ahhoz bonyolult időket élünk, hogy előre lássuk, milyen sikerrel zárul majd a fórum. Fel­tételezem, azonban, hogy a mun­kabizottságokban folyó viták ér­• A finn küldöttség vezetője, Jaakko Numminnen. dekesek és gyümölcsözőek lesz­nek. A legnagyobb értéke ennek a fórumnak az, hogy Európa kü­lönböző részeiből prominens kul­turális személyiségek találkoznak és tanácskoznak egymással min­den kérdésről, a művészetekről és a kulturális politikáról. — Hogyan vélekedik a finn— magyar kulturális kapcsolatok­ról? — Finnország és Magyarország kulturális kapcsolatai a nyelvro­konságra és bensőséges összetar­tozásunk érzésére épülnek. Kul­turális együttműködésünk 150 esztendőre tekint vissza. A máso­dik világháború után ezek a kap­csolatok a művészetek és a kul­turális élet csaknem minden te­rületére kiterjedtek. Például a Magyar Tudományos Akadémia és a Finn Akadémia együttműkö­dése az utóbbi években mind ben­sőségesebbé vált. Finn szempont­ból döntő fontosságú, hogy ilyen hídfőnk van Európa szívében, és mi mindent készek vagyunk meg­tenni azért, hogy kapcsolatainkat tovább fejlesszük. — A fórumon már eddig is többször szóba került a kisebbsé­gek helyzete. Tudjuk Finnország­ban ejlentős svéd kisebbség él. Miként biztosítják kulturális egyenlőségét? — Finnországban a lakosság mintegy 6—7 százaléka svéd. Fő­leg a tengerparti területeken és né­hány nagyvárosban — Helsinkiben, Turkuban, Vaasában — élnek. Va­lamennyien megbecsült polgárai országunknak, és mi azon va­gyunk, hogy igényeiket kielégít­sük, hogy biztosítsuk kulturális egyenlőségüket Finnországban. A finn és a svéd egyaránt hivata­los nyelv nálunk. Minden törvényt és rendeletet, fontos döntést és minden hivatalos dokumentu­mot mindkét nyelven kiadnak. Ahol a svédek élnek, a köztiszt­viselők számára kötelező a per­fekt svéd nyelvtudás, és másutt is legalább annyira kell beszél­niük ezen a nyelven, hogy ha szükséges, dolgozni tudjanak ve­le. A svédeknek saját iskoláik vannak az általános és szakokta­tásban, és bizonyos mértékig ha­sonlóak a lehetőségeik egyetemi szinten is. Azzal, hogy megfele­lő feltételeket biztosítunk a ná­lunk élő svédek számára, azt is el szeretnénk érni, hogy hasonló elbánásban részesüljön a Svédor­szágban élő nagyszámú finn ki­sebbség. Sókan közülük, őszintén szólva, úgy vélekednek, hogy a lehetőségeik nem olyan jók, mint a svédeké nálunk. Tehát fontos feladata az európai kulturális po- lifikának az, hogy a kisebbségek­nek gondját viselje. Kocsi Margit A Kodály iskola a hívogató Tempós, pontos mozdulatokkal dolgozik a meglepően kis létszá­mú filmes stáb a kecskeméti Kodály iskolában. Amíg a nagyterembe szállít­ják a kamerát, amíg fölszerel­nek' a világosítók — ott készü- »lődikia- szakközépiskola ének- és zenekara Kiss Katalin tanárnő vezetésével — előkerülhet a jegyzetfüzet. Az ország dolgaiban napraké­szen tájékozott Magyar Józsei Balázs Béta-díjas rendező kecs­keméti ügyekről kérdezget. Szí­vesen beszél arról, hogy elké­szült egy - magyar falut (Ost- fiasszonyfát) bemutató filmje. Azt vizsgálta: hogyan él együtt múltjával a mai faliu. A napok­ban rendezték meg A mi csalá­dunk című, többszörösen díj­nyertes, a nézőket állásfoglalás­ra késztető film százhutvan.hete- dik alkotó—közönség találkozó­ját. (A mi iskolánkról ötszáz ankétot szervezlek!) Ez a mostani —, részben Kecskeméten forgatott —, film némileg eltér korábbi munkáim­tól — mondja. — A Magyar Ke­reskedelmi Kamara pályázatán bizonyult legjobbnak a hazán­kat szinte szöveg nélkül külföldieknek bemutató film­forgatókönyvem. így kaptam megbízást a film elkészítésére. Az első ének-zenei iskola ke­retezi a húszperces bemutatko­zást. A feladatból adódóan nem • A kamera előtt Szirtes Edina negyedik osztályos tanuló, zongorán kíséri Szűcsné Sátorhelyi Erzsébet tanárnő. (Méhes! Éva felvétele) a tanulási folyamatokat, az ok­tató-nevelő munkát fényképez­ték, hanem a látható-hallható eredményeket. Szebbnél szebb ének- és zeneszámoik alapozzák meg a film hangulatát, keltik föl hazánk iránt az érdeklődési. Miért a kecskeméti iskolát vá­lasztotta? Mert régóta figyeli ezt a kitűnő, még további le­hetőségeket tartalmazó kecske­méti kezdeményezést, mert a gyönyörű épületben derűsek, jó hangulatúak a tanárok, a diá­kok, mert egy ilyen intézményre bárhol a világon büszkék len­nének. Magyar Józsefet várják a dísz­teremben. Abban a reményben búcsúzunk, hogy a párizsiak, a berliniek, a bécsiek, a tokióiak, a moszkvaiak olyan szívesen fo­gadják a magyar kultúráról, iparról, kereskedelemről, mező- gazdaságról tájékoztató kisfil- met, minit a rendező eddig kül­földre jutott más alkotásait. H. N. Család védő jogalkotás Az Igazságügyi Minisztérium­ban folyamatban van a családot érintő jogszabályok felülvizs­gálata. E munkálatok is kapcso­lódnak annak a hosszú távú né­pesedéspolitikai koncepciónak az érvényesítéséhez, amelyről nemrég minisztertanácsi döntés szüle­tett, kimondva, hogy a házasság és a családi élet stabilitását a jog és az igazságszolgáltatás esz: közeivel is támogatni kell. A kor­mányzati törekvés a családjogi szabályok korszerűsítésével ar­ra irányul, hogy a házasság meg­kötésére és felbontására, a há­zastársak jogaira és kötelességei­re, a szülők és a gyermekek köz­ti viszonyra vonatkozó szabályok és ezek alkalmazása szilárdítsák meg a családi kapcsolatokat, a házastársak felelősségérzetét, csökkentsék az elkerülhetetlen há­zasságbontásoknak a volt házas- társakat érintő hátrányos követ­kezményeit. A tervezett jogszabálymódo­sítások során több intézkedés ke­rülhet szóba. Felvetődött például a nők házasságkötési korhatá­rának felemelése a jelenlegi ti­zenhatról tizennyolc életévre. Foglalkoznak a jogi szabályozás olyan változtatásával is, amely a bíróság békéltető tevékenysé­gének fokozásával, valamint a szakszerű családterápiái tanács­adás és családsegítő szolgálat megszervezésével azt hivatott elő­segíteni, hogy az együttélés alatt felmerülő különféle problémák lehetőleg ne fajuljanak a végle­tekig, a válásig. Amennyiben a válás mégis elkerülhetetlen —, a gyermek érdekében, az ő har­monikus fejlődését elősegítendő —, olyan intézkedéseket is kí­vánnak hozni, amelyek a gyer­mekétől külön élő, de egyébként annak nevelésére alkalmas el­vált szülő számára szélesebb kö­rű lehetőségeket biztosítanak a gyermekkel való érintkezésben. A gyermektartásdíj-fizetési kö­telezettséget az összes érdekelt anyagi helyzetére tekintettel, a gyermek szükségleteiből kiin­dulva, a jelenleginél életszerűb­ben kívánják szabályozni. Foglalkoznak egyébként egyes olyan — nem kifejezetten család­jogi — szabályoknak a felülvizs­gálatával is, amelyek a gyakor­lati tapasztalatok alapján gátol­ják a házasodási, különösen az újraházasodást, mert előnyösebb helyzetet teremtenek azok szá­mára, akik házasságkötés helyett élettársi kapcsolatot létesítenek. Üzletek ECU-ban Várható, hogy a jövőben a ma­gyar cégek közös piaci partne­reikkel a régió közös pénznemé­ben, az ECU-lban is kötnek üzle­tet. Az ehhez szükséges egyik feltételt teremtette meg a Ma­gyar Nemzeti Bank a közelmúlt­ban azzal, hogy megkezdte az ECU (European Currency Unit) forintárfolyamának rendszeres jegyzését. Mint ismeretes, az Európai Gaz­dasági Közösség 1979-ben hozta létre a nyugat-európai valuta- rendszert, amelynek közös pénz­neme az ECU. Árfolyamát valu­takosár-módszerrel naponta rög­zítik az angol font, a belga frank, a dán korona, a francia frank, a görög drachma, a holland forint, az ír font. a luxemburgi frank, az NSZK márka, és az olasz líra piaci árfolyamai alapján. A közös pénznem használata a magyar vállalatok számára több szempontból is előnyös lehet. Az utóbbi néhány év során, amikor egyik-másik nemzeti valuta ár­folyama rövid idő alatt jelentő­sen megváltozott, az ECU árfo­lyama viszonylag stabilnak bi­zonyult. így a közös valutában kötött szerződések kisebb kocká­zatot jelentenek az üzleti part­nereknek. Egy vita — nevezetesen a tokaji írótábor tapasztalatai­nak összefoglalása és közreadá­sa — volt a kiindulópontja annak a polémiának, amely az elmúlt hetekben bontakozott ki lapunkban. Amikor a cikket közöltük, számítottunk hozzá­szólásokra. Várakozásunkban nem csa­latkoztunk. Tolláit fogott téesz- elnök és KISZ-vezető, ifjúsági titkár és országgyűlési képvi­selő — egyaránt képviselve a fiatalabb és az idősebb kor­osztályt. A vitába bekapcsolódók ter­mészetesen nem általában fog­lalkoztak a cikkel és témájá­val: az ifjúsággal. A szerte­ágazó mondandó egy-egy rész­letét emelték ki. s azt járták körbe ismét, példákra, a konk­rét. megvalósult gyakorlatra hivatkozva megerősítették vagy cáfolták a vitaindító megállapításait, bővebben ki­fejtettek egyes, esetleg félre­értésre okot adó megjegyzése­ket. A gondokat nem tagadva, nem szépítve mutattak rá azokra a tényezőkre, amelyek adott esetben a diagnózison túl a cselekvés irányát is ielzik. s másutt is követésre szolgáló mintát adnak. Fölsorakoztatták azokat a felelős politikai tes­tületék által hozott határoza­tokat. állásfoglalásokat, ame­lyek a témakör alapos ismere­tében születtek, s számba vet­ték azt is: mi történt a döntés óta? Mi a kisebb közösségben, s mi szélesebb kitekintésben; hogyan sikerült az elképzelé­seket valóra váltani? Ezt a fajta összevetést hiányolták a hozzászólók a tokaji írótábor munkájából Számos kérdésben fogalma­zódtak meg a vitaindítótól el­térő álláspontok, abban azon­ban teljes az egyetértés, hogv a fiatalság ügyét változatlanul napirenden kell tartani — mégpedig e sokszínű, összetett, eltérő érdekeket felmutató, fe­szültségektől sem mentes réteg valós helyzetének tükrében, s* miként a tokaji táborról be­számoló írás is említi: a lehet­séges jobbítás szándékával. Megadva a fiataloknak az ön­állóságot. de nem magukra hagyva őket. Mint azt az egyik hozzászólásban is olvastuk, az ifjúság egy szőkébb csoportjá­ra vonatkoztatva: ..Fejlődésü­ket ne bízzuk a véletlenre, ha­nem türelemmel és kollegiáli­sán egyengessük útjukat. Az. ilyen segítőkész viszonyulás nélkülözhetetlen kelléke töret­len fejlődésüknek, teljes érté­kű alkotó emberré válásuk­nak.” Váczi Tamás VITAÖSSZEFOGLALÓ HELYETT Gondunk: a fiatalság? • A fák;m«#nrfarádták. » sorofcj# között mélyftett árokba pedig ^ lefektették a.^vízvebeteket. L4 KITELEK vízvezetéket lefektették, a fák állva maradtak Segített az állami gazdaság Lakiteleiken újabb ut­cákra terjesztik ki a ve­zétékesvíz-szolgáltatást a helyi tanács és a la­kosság összefogásával. Az Ugi utca kilenc családi otthonába is minden bi­zonnyal hamarosan eliut az egészséges ivóvíz, hi­szen lakói még tavaly befizették a kivitelezés­hez szükséges pénzügyi hozzájárulás öszegét. A szóban forgó utcá­ban — akárcsak a köz­ségben másutt — a di­cséretes helyi szokások­nak megfelelően gyü­mölcs- és örökzöld fákat ültettek, melyek az utóbbi egy—másfél évti­zed alatt szépen megerő­södtek. Balázs Ferencék háza előtt kis liget nö­vekedett, ékessége az ut­cának. Sajnos, a közelmúlt­ban éppen ezek estek útjába — az író- és rajzasztaloknál megalko­tott tervek szerint — az építendő vízvezetéknek. Balázsék hivatalos érte­sítésit is kaptak erről, de nem nyugodtak bele. A helyi tanács segítségét kérték, melynek közben­járására a Kecskemét— Szikrai Állami Gazdaság olyan gépet adott köl­csön, amellyel a fasorok között sikerült a vízve­zetékcsövek lefektetésé­re alkalmas árkot mé­lyíteni. A csöveket azóta elhe­lyezték, az árkot bete­mették. a kivágásra ítélt gyümölcsfák és örökzöl­dek állva maradtak. Ahányan vannak, annyi embernek termelnek év­ről évre éltető oxigént 25, 30 vagy 50 esztendőn át. K. A. ALKOHOLTERM FI.ÉS F.S -FOGYASZTÁS Rámegy a jövedelem 10,9 százaléka — és az egészség Mérsékletre intő statisztika A Központi Statisztikai Hivatal felmérést készített arról, hogyan alakult az utóbbi években hazánkban a szeszes italok alapanyagául szolgáló gyümölcsök termelése, mekkora az alkoholfogyasztás, s milye­nek annak kimutatható következményei. A felmérés adatai 1983 óta adnak átfogó képet arról, miként alakult a sör-, illetve sr bortermelés Magyarországon. Eszerint 1983-ban 204 ezer hektár­nyi területen csaknem 500 ezer tonna szőlő termett. Á legutóbbi adat: 1984-ben mindössze 127 ezer hek­táron több mint 800 ezer tonna szőlőt takarítottak be. Az előállított bormennyiség ugyanezen idő alatt 3 millió hektoliterről 5 millió hektoliterre növeke­dett. Napjainkban a legnagyobb bortermelő megye „ Bács.-Kiskun— több mint 1,3 millió hektoliterrel —, a legkevesebb — 24 ezer hektoliter — bort pe­dig Nógrád megyében termelik. A pálinkafőzés alapanyagául szolgáló gyümölcsökből a legutóbbi esztendőben több mint 1,6 millió tonna termett, ez valamivel kevesebb, mint az 1980-as évek elején volt. , A szeszes italok fogyasztásának adatai azt mutat­ják, hogy 1950 óta fokozatosan növekszik mind a bor, mind a sör, mind pedig az égetett italok egy főre jutó fogyasztása. Egyedül a sörnél mutatkozik némi visszaesés, ami arra utal, hogy az utóbbi évek­ben csökkent az importsörök beszerzési lehetősége. Tanulságos táblázat mutatja be, mennyit fordít be­vételéből a lakosság szeszes italokra. Jelenleg min­den magyar állampolgár jövedelmének 2,6 százalé­kát költi borra, 3,8 százalékát sörre, 4,5 százalékát tömény szeszes italokra, tehát keresetének összesen 10,9 százalékát fordítja alkoholra. Ez az arány az elmúlt húsz esztendőben nem nagyon változott, mindössze annyi a különbség, hogy korábban töb­bet költöttek -borra, s a jelenleginek felét égetett szeszes italokra. Nemzetközi összehasonlításban hazánk a szeszfo­gyasztás területén „előkelő” helyet vívott ki: 100 százalékos alkoholra átszámítva a világranglista 5. helyén állunk. Mindössze Portugália, Franciaország, Spanyolország és Olaszország szeszfogyasztói előzik meg a magyarokat, de szorosan felzárkóznak a sváj­ciak, az -NSZK-beliek, a belgák, a dánok és az NDK- beliek is. A skandináv országok — Svédország és Norvégia, valamint Finnország lakói — a szeszes italok fogyasztásában a statisztikusok által összeál­lított lista végén szerepelnek. A statisztikai adatok szerint Magyarországon 1984-ben összesen 3452-en haltak -meg alkoholfo­gyasztásra visszavezethető betegségek miatt. Ez az adat többszöröse az 1970. évinek, amikor 283 alka­lommal regisztráltak alkoholfogyasztásra visszave­zethető halálokot. Az országos átlagnál kevesebb az alkohol áldozatainak száma a városokban, mint a községekben, a megyék között azonban „élen jár” Pest megye, ahol a legutóbbi esztendőben 455-en haltak meg az alkohol miatt. Beugrottunk Globulka asz- szonyésrt, hogy magunkkal vi­gyük Pataszanskiékhoz, ahol névnapot ünnepeltek. Globulka asszony éppen a tükörben nézegette az orrán a pattanást. A pattanás nagy volt és csúnya. Solowijczyk asszony megjegyezte: — És ez még csak a kezdet. Majd meglátod, mi lesz belő­le egy pár nap múlva! — Éppen most nőtt ki — mondta Globulka asszony —, de így mégsem akarok Pata- szonskiéknál mutatkozni. — El kellene menned orvos­hoz — mondta Bezpalczyk. — Vagy egy kozmetikushoz — mdndta Koszon, a költő. — Inkább orvoshoz — mond­ta a társaság egy másik tag­ja. — A pattanásokkal nem szabad tréfálni. Ha még na­gyobb lesz, forradás maradhat a helyén. — Nem is áll neked olyan rosszul ez a pattanás — pró­bálta menteni a helyzetet egyi­künk, de a többiek nem értet­tek vele egyet. — Merni orvoshoz vagy pró­báld meg te kinyomni — ta­nácsolta Splowiejczyk asz- szony. — A fene egye meg, hogy éppen akkor kellett történnie, amikor Pataszonskiéknál név­nap van. Holnap pedig Zle- wékhez vagyok meghíva va­csorára. Ekkor valaki bejött a la­kásba. Lunia asszony volt a szomszédból. Rögtön megér­tette, miről van szó. — Pattanás? Azt el kell tün­tetni, akárhogy is. — Elővett egy kis púdert, összekeverte krémmel, bele­szórt egy kevés lisztet is, azu­tán ezzel a keverékkel beken­te a pattanást, j — Volt pattanás, nincs pat­tanás! — mondta vidáman. — Tényleg, egyáltalán nem látszik! — örvendezett Glo­bulka asszony. — Hát ez meg­volna. De mi lesz holnap? — Majd lesz valahogy! — mondta Lunia asszony. — Ez most egyelőre jól van így, hol­nap pedig kenje be még vas­tagabban! Ezzel kiment a lakásból, Globulka asszony pedig öltöz­ködni kezdett. — Ez a szomszédasszony kozmetikus? — kérdezte Ko­szon, a költő. — Lunia asszony? — cso­dálkozott Globulka asszony. — Nem, társadalmi munkás. Egy kicsit zavarban voltunk. Tulajdonképpen buta kérdés volt. Hiszen gondolhattuk vol­na!... Megan (Ford.: Lipcseyné Bánfalvi Júlia) A javulás

Next

/
Oldalképek
Tartalom